Part

 1 1 |          Asszonyom, a tavasz nem az én barátom.~Én az őszt szeretem,
 2 1 |           tavasz nem az én barátom.~Én az őszt szeretem, midőn
 3 1 | menyasszonyt a fehér országúton, és én csak a rikító kendőt látom
 4 1 |      utazunk. Ma ön mást szeret, és én önt nem szeretem. Mintha
 5 2 |           és ezért ment mezítláb az én testvérem, az ön fia vagy
 6 4 |        csillagokat látta, amelyeket én látok? Vagy még régebben,
 7 7 |        harctér eseményei.~~Amennyit én tudok Vozáryról (félig hallottam,
 8 9 |          valaki áhítatosan, s ezért én haragudjam rá, holott egykor
 9 10|             szép holnapokat ígérte. Én tudom, hogy milyen akkor
10 12|        megrendelt közbeszólásra. Az én ismeretlen barátom, ha néhány
11 14|           együtt bolyong a holddal? Én egy mély, komoly, kicsit
12 15|             emberek okosabban, mint én éltem!"~Ebben a pár sorban
13 15|        olvasó tetszésére van bízva. Én azt hiszem, hogy boldog
14 15|           ezeknek a lányoknak írtam én a Bukfenc című regényemben.~
15 15|  megtisztelt vele, hogy olvasnám el én is Oláh Gábor regényét,
16 15|     irányadók a költő képzeletének. Én sokkal többre taksálom Oláh
17 15|       vetélytársak, G. I. és R. Gy. Én csak egy lelkes honleányról
18 16|           Kikapok a feleségemtől." "Én pártolom a művészetet, kedves
19 17|            szegény Psilander -, míg én a Rózsahegyi úrhoz készültem
20 17|            megmondhatom önnek, hogy én még régebben várok erre
21 17|        hozzánk a fiáker divatja, de én nem bánom ezt, mert sohasem
22 22|         volna az egész világ - vagy én vénültem meg benne?~Régente...
23 24|       történetéről, itt találkoztam én is bohó ifjúságommal életem
24 24|        lelkünk lakóit költöztetjük. Én néha a soha nem látott szobákból
25 24|     megírván A király című könyvét.~Én sokáig a borbélyműhely ajtójáról
26 24|            Pest, pünkösd hava~Mikor én pünkösdi kirándulásokat
27 24|  visszanézni a lemenő holdvilágra. (Én is csak úgy lopva jegyezgetem
28 26|         HAJÓHOZ~Ki sóhajtott?~Talán én, talán ő, tán mindenki,
29 27|          mindig, mióta a világ áll. Én pedig őrá gondolok, a taposó
30 30|         álmodom éjszaka, mindennap, én Kedvesem, mint egy őrült,
31 30|             keservesen, hol vidáman én éltem... Ilyen hajnali álom
32 30|         hogy álmaimmal zavarlak, de én azt hiszem néha, hogy az
33 32|          most változtat a hangon:~- Én vagyok Anton, az az öreg
34 32|             vegyül a társalgásba:~- Én, az öreg Karikás, kálvinista
35 40|    hozhatnak magukkal, mert ahogyan én az óbudai sziget lakóit
36 40|          mint fiatalkoromban, de az én időmben ott is akadt vállalkozó
37 42|         famíliának számítottak.~Még én is örököltem valaha - igaz,
38 42|         megkapjam a pénzemet, habár én akkor sem fogok pörösködni.~
39 42|   nyújtogatva a pénzt. - Mert amint én ezt a küszöböt átlépem,
40 42|           így szólt az ügyvédhez:~- Én megtettem az ügyvéd úr kedvéért,
41 42|           tegye meg az ügyvéd úr az én kedvemért azt, hogy jöjjön
42 42|               Miért tette volna? Az én kenyeremet ette. Kívánom,
43 42|               Nos, hát megvalósítom én azt, ami a nagyapámnak nem
44 43|         rágyújt az első versre.~Hát én csak rendben volnék az álmaimmal,