Part

 1 1 |              vagy talán régebben - a város határában bolyongtam önnel,
 2 1 |             fekete, mint a szeder.~A város belső részeiben a tavaszi
 3 1 |        üdülőhelyein. Mintha az egész város talpra állott volna, hogy
 4 3 |         vérrel és korommal felírta a város falára, hogy ott járt. A
 5 3 |        Bécsbe utaztatták. Elindult a város pennája, és nem jött vissza.
 6 3 |              váltaná ki a zálogból a város eszét. A katonás asszony
 7 5 |           kis, földszintes házban, a város végén egy krajcáros, nem
 8 6 |          férfiú.~Ma is arra járnak a város szépei, de a mellékutcákban
 9 8 |            őszidőben Buda adja meg a város tónusát, lehulló vadgesztenyék
10 8 |        zöldségeskofák gondoskodtak a város odőrjéről. Lóvasút ment
11 8 |              kalapokat. Ah, mily vén város volt akkor Budapest! Sneider
12 8 |             mitsem változott volna a város. A belvárosi patríciuscsaládok
13 8 |            csöndes és öreg volt ez a város húsz év előtt! A plakátokat
14 8 |            megfenték a késeket, és a város egyszerre nőni, fiatalodni,
15 8 |             Nesztek, tiétek az egész város. Tucatjával építik a gyönyörű
16 8 |      filmjein berregve érkeznek el a város számtalan színpadára külföldi
17 11| asztaltársaságok gyülekeznek össze a város szétszórt részeiből. A sarokasztaloknál
18 14|   jönnek-mennek a drótokon. Mintha a város házai felett a tetőkön túl,
19 14|              repülnének ide s tova a város felett, összeütköznek, kitérnek,
20 14|             hull a magosból. Aztán a város pora, amelyet alant az utcákon
21 15|            sehogy sem illett volna e város ringlispiljébe. De milyen
22 15|         látogathassák a színházat. A város, ahol a pajkos Csokonai
23 17|              emberek igyekeznek el a város sötét negyedeiből, bizonyosan
24 17|          hogy mégis csak boldog ez a város, mintha a Balkánon volna.
25 20|          akik sohasem hagyjátok el a város falait, a szakállok és arcok
26 20|            egyedülállóan válott ki a város központi odőrjéből. Messzire
27 20|              utazót egy boldog, ifjú város fantáziájába. Hogy fénylett
28 20|           ellenség által megszállott város előcsarnokába képzeled magad.
29 24|        nemcsak galambok jártak, de a város legszebb hölgyei is keresztülhaladtak;
30 24|         mikor a fülemilék zengenek a város környékén - holott dicsőséges
31 25|            is az ifjak mellé, hogy a város legszebb hölgyközönségét
32 26|            jóllakottan sétálgatnak a város kapuinál, akik jószagú kertekben
33 29|               Hányan vagyunk, akik a város mellékutcáján megállunk
34 32|            harangszó végigcsengett a város ablakain. Igaz, hogy böjt
35 37|           akik e szeptemberi napon a város megostromlására indultak,
36 40|      határban, amikor tavaszonként a város alá sodorja őket az áradó
37 40|          majd ott állna a partokon a város apraja-nagyja! De most,
38 41|          évszámra nem mozdulunk ki a város megszokott negyedeiből:
39 41|              Ezért nem árt kimenni a város kapuin kívül, hogy távolról
40 41|             távolról most is olyan a város, mint felejthetetlen első
41 41|              elegen.~De elmaradnak a város fanyar száműzöttjei, a külvárosok;