Part

 501 15|             volna e vasúti váróterembe. Az írói dicsőségből, a Helikonból.
 502 15|                leplezi. Nagy tétje áll, az őszi vihar. A kritika, amely
 503 15|         megbízható, áprilisi kedvű volt az újságokban a tehetséges
 504 15|   követválasztás. Ugyanezért nem mindig az érdemes, értékes elem győzedelmeskedik.
 505 15|               Franklin Társulat, miután az Olcsó Regény százezer példányt
 506 15|              százezer példányt adott el Az utolsó bohém-ból. A véka
 507 15|            szépet, gyönyörködtetőt írt. Az öreg Társulat suttyomban
 508 15|            regény új kiadásához, miután az százezer példányban elfogyott,
 509 15|         tudatlan kiadó félvállról kezel az első kereskedelmi siker
 510 15|           tudnák a könyvkiadók, hogy ki az igazán értékes magyar író?
 511 15|        összeköttetés érvényesítette itt az írókat az elmúlt században.
 512 15|            érvényesítette itt az írókat az elmúlt században. A könyvkiadó
 513 15|              szajkó volt. Talán közeleg az idő, amidőn a kritikának
 514 15|           közönségnek is lesz némi köze az irodalomhoz.~~A kis könyvkereskedők
 515 15|           kiadásával, amíg végre eljött az idő, hogy annyi könyvet
 516 15|         mesterségesen izgatni a vevőket az ál-újkiadásokkal. Van egy
 517 15|            vidéki küldöttségek érkeztek az Orientbe, akik szalonkabátban
 518 15|                vacsora kezdetét. Másnap az újságok hasábokon számoltak
 519 15|                Dénes pohárköszöntőiről, az arad-ménesi és a szegedi
 520 15|                és a nőről; többi idejét az Orientben töltheti.~Pósa
 521 15|             kevesebb időt szentelhetett az aszaltársasági kötelességeknek.
 522 15|          szopogatta kevéske borát, mint az elborult Vörösmarty a Csigában
 523 15|              ünnepélyesen terpeszkedett az Orient sarkában, nemzeti
 524 15|                 pesti tűzoltótiszt volt az utolsó Pósa-asztal látogató,
 525 15|               kuvasz morgásával űzte el az asztaltól a gyanútlan vidékit,
 526 15|                aki egyéb hely hiányában az asztalhoz akart telepedni.
 527 15|                táborát. Számon tartotta az emlékeket, az asztaltársasági
 528 15|           Számon tartotta az emlékeket, az asztaltársasági szokásokat;
 529 15|           szerelmesek voltak. Vigyázott az írók asztalára.~Míg egy
 530 15|              naptól fogva nem lépett be az Orientbe, hogy vigyázzon
 531 15|                    Azóta nincs asztaluk az íróknak.~~Bródy Sándor könyvei
 532 15|           regényíróval, kénytelen volna az írót felkérni, hogy élőszóval
 533 15|          változatos, sokféle regényeit. Az egykori Fehér Könyv nemes
 534 15|             csak füzetekben jelenik meg az irodalom. A füzet olcsó,
 535 15|               ha ügyes rajzoló is segít az írónak. Demokrata világ
 536 15|               hozzáférhetővé kell tenni az eddig kényeskedő irodalmat.
 537 15|       fejlesztéséhez. Segítő kéz, amely az útját egyengeti a könyveknek,
 538 15|                majd egykor megjelennek. Az angol és francia szépirodalom
 539 15|                száz esztendeje túlesett az irodalmi demokrácián, még
 540 15|               midőn Dickens regényeiből az új füzetet szombat esténkint
 541 15|           nyomda előtt ködös Londonban; az öreg Dumas csodálatos története,
 542 15|              végigszáguldott Párizson s az egész világon. A negyvenes
 543 15|               És életrajzában olvasható az a följegyzés, hogy az egyetlen
 544 15|         olvasható az a följegyzés, hogy az egyetlen magyar író volt,
 545 15|      lyukaszsebű kartársait a Csigánál. Az élelmes Nagy után a rémregények
 546 15|                 meg olajnyomatot sózott az olvasókra. Most ismét nemes
 547 15|                 Ámde bizonyosan közeleg az idő, midőn ismét szükség
 548 15|             sokkötetes regényekre, mert az olvasmánynak oly kiadósnak
 549 15|                zordsága ellen védekezik az életutazó.~~Gárdonyi Gézát,
 550 15|         életutazó.~~Gárdonyi Gézát, aki az élő magyar irodalomnak talán
 551 15|           kipéldázom: hogyan élhetnének az emberek okosabban, mint
 552 15|          egyénisége, bölcs világlátása, az élet nagyszerű megbecsülése
 553 15|         muzsikusok módjára szaladgálnak az emberek, az írók szinte
 554 15|                szaladgálnak az emberek, az írók szinte kukorékolnak...
 555 15|         visszaemlékezők elfogytak, mint az utolsó honvédek. Ma már
 556 15|                 nyomul vissza a múltba, az elment császárok és császárnők
 557 15|          könyvtáros, aki nem fukarkodik az arannyal és cinóberrel,
 558 15|              felemelő a költő rajongása az aranyszoknyás múlt időkért.
 559 15|       aranyszoknyás múlt időkért. Midőn az utcákon bevert fejjel tántorog
 560 15|                mi is történjék legvégül az elbeszélés hősnőjével, Gyöngyvirág
 561 15|               Gyöngyvirág további sorsa az olvasó tetszésére van bízva.
 562 15|              félhomályban elgondolkozik az ember az itteni régi életen.~
 563 15|     félhomályban elgondolkozik az ember az itteni régi életen.~Szomorú
 564 15|             itteni régi életen.~Szomorú az este Pesten. Setét az utca,
 565 15|           Szomorú az este Pesten. Setét az utca, mint abban az időben,
 566 15|               Setét az utca, mint abban az időben, mikor Hentzi ágyúkat
 567 15|             kisasszonyok serege lepi be az aszfaltot. Eddig nem is
 568 15|            villamos lámpa alatt... most az elkomorodott házak között
 569 15|               elkomorodott házak között az ifjúság önbizalmával ugyan,
 570 15|             éppen olyan setét van, mint az utcán. S a gond, a baj,
 571 15|               sivár estéje nem alkalmas az ábrándozásra. Mindenki nyög
 572 15|              Nagyot vénültek a csontok, az emberek, a kedélyek négy
 573 15|              szóba akármilyen leánnyal. Az affektáló, elbizakodott,
 574 15|           férfiakat, nem hallgatták meg az esdeklő szavakat, a fenszterpromenádot
 575 15|               olvasható. A démonikusok, az elkényeztetettek, a gyötrők,
 576 15|                a kis csirkeagyvelejűek, az álszerelmesek hovatovább
 577 15|      férfimédiumot, aki leugorjon értük az emeletről. A férfiaknak
 578 15|          Elnézegettem a tavaszodó estén az utcákon áramló leánysereget.
 579 15|              manapság is formásán kopog az aszfalton, fodros szoknyájuk,
 580 15|                 estefelé kimerészkedtek az utcára - tegnap. A szívtelen
 581 15|              okozhattak volna. Míg jött az istenverte háború, és üres
 582 15|              férfiaknak másfelé fordult az életük, mint a fiatal fáé,
 583 15|               él egy barátja Miskolcon, az ősz Lévay József, a költő.
 584 15|                volna behódolni. Ismerte az embereket, s nem szerette
 585 15|                nem szerette őket. Vajon az öreg Lévayval kivételt tett
 586 15|                 legtöbbet szenved ebben az országban. Egy érzékeny
 587 15|            felfordítani a világot, mert az nem is erejének való. De
 588 15|                 orosz regény forog most az olvasók kezén. Az egyik
 589 15|            forog most az olvasók kezén. Az egyik Dosztojevszkij írása,
 590 15|      Dosztojevszkij írása, A kicsike, s az Olcsó Regénynek a legutolsó
 591 15|                  a nagy író varázsában, az éji olvasmány csendjében:
 592 15|              Könyvtárnak füzete. Még él az Olcsó Könyvtár? - szóltam
 593 15|               spanyol írók és franciák (az utóbbiak közül nem a legjobbak
 594 15|         rajongani a muszka tavaszért és az őszi borulatért, amely minden
 595 15|             bóbiskoló dajka a bölcsőt.~~Az új magyar írók is megjelenhetnek
 596 15|       könyvesboltokban. Figyelemreméltó az új könyvek között Kassák
 597 15|                sehol, amely kedvet adna az élet folytatásához. De író
 598 15|         Sibyllák könyvé-be. Félek, hogy az Erdős asszony egyszer érdekes
 599 15|                 Lengyel ellenségei - ez az író s munkája engem a múlt
 600 15|      elmenekülve a háború csavarjaiból) az egyébként nem soviniszta
 601 15|           eredetének, midőn a magyarság az égbe lőtte tűzhányó módjára
 602 15|        elpusztult szülőföldje romjain.~~Az Irodalmi Kalendáriom évek
 603 15|            színházi újság. Megkérdeztük az ünnepelt szerzőt, hogy valódi-e
 604 15|             bevallotta, hogy valóban ez az első kézirata, a színdarab
 605 15|             külsőségekben különböznének az első, vajúdó József átkorrigált,
 606 15|          kerülnek ki a szerzők kezéből. Az a két-három használható
 607 15|            jutnak külsejükhöz, amelyben az igazgatóknak bemutatkoznak.
 608 15|              kollégium környékétől (bár az gorombán elutasította emlőjéről),
 609 15|               falusi kúriás korszaka -, az Oláh Gábor-fajta tüzes lélekkel
 610 15|         húszesztendős poéta előtt, hogy az akár gyalog is elszökött
 611 15|         pályaudvarokat szerette Pestből az idetévedt zarándok, amelyekről
 612 15|               előbb vidéken kiszolgálni az inaséveket. Kolozsvárról,
 613 15|             kincses városban, ahol ezek az elszánt aranyásók nem boldogulhattak -
 614 15|           Tulajdonképpen Tömörkény volt az első, aki talán soha sem
 615 15|                annyi önismerettel, mint az embernek is bölcs és nagyon
 616 15|          könyvtár táplálja s nevelgeti. Az ideáljai és nemes elgondolásai
 617 15|          kézírás a magyar irodalomban.)~Az a regény, amelyet most olvastam -
 618 15|            szokatlanabbul is szétnyitja az emberek keblén az inget,
 619 15|            szétnyitja az emberek keblén az inget, mint egyéb mostani
 620 15|     olvashatnánk. Ámde a regény homloka az égboltozatot verdesi, mint
 621 15|       lélegzettel olvastam lapról lapra az isteni és emberi törvény
 622 15|         módjában a Két testvér közlése. Az újságszerkesztőknek olyan
 623 15|                a legnevezetesebb örökös az írók között. Háromszor örökölt,
 624 15|           verseiket a "perditának", míg az egyívású ifjúság a sarokbeli
 625 15|          sarokbeli Fáraó-banknál szedte az "orrocska" nevű ajándékpénzt,
 626 15|               írnak másnap és harmadnap az újságok, hogyan méltatják
 627 15|              Gáspár Imre maga küldte be az akkori újságoknak öngyilkossága
 628 15|                 öngyilkossága hírét, és az akkori primitív hírszolgáltatás
 629 15|          mellett, szándéka valóra vált. Az újságok megindultan elparentálták
 630 15|              még virágzott, mint a tök. Az élet csak küzdelmeiben valódi;
 631 15|         hóbortokkal bolondítani magukat az emberek. Tiszaeszlár robbantgatta
 632 15|                Tiszaeszlár robbantgatta az alig elhelyezkedett új társadalmat.
 633 15|          elhelyezkedett új társadalmat. Az antiszemitizmus fellobban
 634 15|                 szükségszerűség szerint az új elem, midőn mindenféle
 635 15|                 erőtlen, elaggott lovag az új társadalom ellen. Végső
 636 15|                 ellen. Végső csata volt az eszlári vérvád, amelynek
 637 15|               meséjében soha sem hittek az okos emberek, csupán ürügy
 638 15|             hadjárat megkezdésére, mint az aesopusi mesében a farkas
 639 15|               Még egyszer felemelkedett az elöregedett Magyarország,
 640 15|               elöregedett Magyarország, az elnyűtt, elpudvásodott,
 641 15|        korcsmahecc volt ez. De nem volt az országban ember, akit ne
 642 15|           rosszul is végződhetett volna az eszlári pör, ha nincs néhány
 643 15|                 szőke szakálla hirdette az irodalmi antiszemitizmust,
 644 15|         szerkesztősége valóban elhitték az eszlári mesét, mert költők
 645 15|                 dolognak látszik, "hogy az ifjú költőnk, a későbbi
 646 15|           költőnk, a későbbi Gasparone, az élet sebei, a holnap félelmei
 647 15|                 Schiller és Goethe volt az utánzandó példa. Fiatalkori
 648 15|          vádolták, mint Dolinay Gyulát.~Az álöngyilkosság nem hozta
 649 15|               című napilaphoz. Itt érte az első örökség, nagyobb pénzösszeget
 650 15|              nők között henteregtek itt az ifjak, akik teljes céltalansággal
 651 15|               nem hajt a kalandos vágy, az ifjúság láza, a ma már ismeretlen,
 652 15|            hírlapírásból, Nagyváradból, az emberekből, az ifjúkor fantasztikumaiból.
 653 15|            Nagyváradból, az emberekből, az ifjúkor fantasztikumaiból.
 654 15|            tudatlanságukban megvetették az életet, a halált és a helyesírást.
 655 15|               meglepetésszámba ment, ha az akkori debreceni hírlapíró
 656 15|         számláját. Nem csodálható, hogy az újságírás hőse, néhány pengővel
 657 15|                ért komikus színész volt az elnöke.~Gáspár Imre korának
 658 15|              személyesen ismerte azokat az írókat, akiknek nevét itt
 659 15|             Balázs volt -, és rajongott az élet finomságaiért, szép
 660 15|                 a debreceni színházért. Az elegáns Szabó nagykereskedő,
 661 15|                krajcárra volt szüksége. Az apró papírszeletek Gáspár
 662 15|                saját külön bankójukkal.~Az adósságok rendbe jöttek
 663 15|           cívisek egykedvűen szemlélték az adósságcsináló emberfölötti
 664 15|              nélkül végigmehetett volna az utcán az, akinek vaj volt
 665 15|            végigmehetett volna az utcán az, akinek vaj volt a fején.
 666 15|               aki évekig hiába sürgette az új verseskönyvet Rudnyánszky
 667 15|            költözzön háznépével. Évekig az amerikai magyarok költője
 668 15|            itthon nem is tudott megélni az élclapok ötforintnyi béréből.
 669 15|                  ahol hiába kezdte újra az életet.~Ámde térjünk vissza
 670 15|               és nemegyszer megnyitotta az erszényét barátai előtt. "
 671 15|           Hőstettei még emlékben élnek" az Angol királynő, a Bika,
 672 15|              helyét íróasztalánál, hogy az újságot teleírja tárcával,
 673 15|       munkatársaival éles vitái voltak. Az újságírást igen komoly mesterségnek
 674 15|        tisztelte őt.~Legérdekesebb volt az afférje, amely Kossuth Ferenc
 675 15|           Kossuth Ferenc hazatérésekor, az országos körút alkalmával
 676 15|          elegendő volt, hogy megőrjítse az országot, amerre útját vette.
 677 15|            fegyverbe áll. Ez volt talán az utolsó magyar lelkesedés
 678 15|          Kossuthokért. Végighömpölygött az országon, mint az árvíz.
 679 15|      Végighömpölygött az országon, mint az árvíz. Zúgott a széllel.
 680 15|             miniszterelnök.~Debrecenben az történt, hogy valaki felköszöntőt
 681 15|            trónkövetelőnek magasztalnák az uralkodó fejedelmet. De
 682 15|            világtörténelmi botrányt. De az egyezségben nem volt Rudnyánszky
 683 15|         skandalumát. Sőt másnap megírta az esetet lapjában, a Debreceni
 684 15|                 hazaárulónak bélyegezte az Ellenőr-ben Rudnyánszkyt,
 685 15|               kellett járni Forgácsnak, az öreg szerkesztőségi szolgának.
 686 15|               betegségével vádolták, és az egészséges debreceniek mélységesen
 687 15|                szomorú fa állongott, de az udvar régebben kert volt,
 688 15|         barátaival. Néha felkereste itt az elbújt embert Benedek Aladár,
 689 15|                kell Sverleczkyhez menni az Üllői útra, vagy Kleinhoz,
 690 15|         rendezett. Minden mindegy volt. Az élettel végképpen leszámolt.
 691 15|                 amíg a nap bevilágított az udvari szobácskába. Olykor
 692 15|         vadonatúj bankóban nyújtotta át az íróknak. Szerdán és szombaton,
 693 15|          íróknak. Szerdán és szombaton, az esti órákban volt nyitva
 694 15|                csengetés után beengedte az elzárt kapun a csinos, földszintes
 695 15|           csengetett. Kaposi József, ez az európai tudós megadó és
 696 15|                bánásmódban részesítette az írókat, akiktől átvette
 697 15|                 szolgálatkészen nyomban az olvasáshoz látott. Régimívű
 698 15|               óra tiktakolt a szobában, az íróasztalnál egy öreg hivatalnok -
 699 15|           sohasem engedte ki a nyomdába az előfizetők névsorát. (Svarc
 700 15|           elmúlt, Pesten úgy üvöltöttek az újságreklámok, mint a láncaikról
 701 15|              láttam azóta sem, mint ezt az őszhajú gavallért.) Ebben
 702 15|          szobában fogadta Kaposi József az írókat, akik felleghajtó
 703 15|              gazdagítsák.~Szép ifjúkor!~Az Olvasd és a Práter utcai
 704 15|                 A korszak nem kedvezett az ifjú tehetségeknek, sem
 705 16|          kérdeztem tőle néha, midőn már az állami aranyérmet is megnyerte,
 706 16|           csendesen.~Zemplényi Tivadar, az európai hírű művész a képeladást
 707 16|                legjobb vásznat festeni: az semmi, minden piktorember
 708 16|            befestett vászon adásvétele: az a rejtelmes mesterség, amelyhez
 709 16|             vevő, a készpénzzel fizető, az olyan ritkaság volt, hogy
 710 16|          ritkaság volt, hogy a gyerekek az utcasarkon lesték, mint
 711 16|         képvásárló közeledéséről tudott az egész környék, mert hosszadalmas,
 712 16|          családi bajaira, a fogorvosra, az omnibuszra, a havanna szivarra,
 713 16|            gyermekbölcső kereskedőre és az uzsorás temetési vállalkozóra...
 714 16|       elhatározta magát a legnagyobbra, az alkudozásra.~Nem festettek
 715 16|          harmadikra megjegyzést tesznek az asszony barátnői, a negyedik
 716 16|            mintsem a lakásban elférjen, az ötödiken nem étvágygerjesztő
 717 16|            kellett a legutolsó fillérig az árat, amennyit a vevőtől
 718 16|      kaszavásárló parasztról. Hát azzal az agyafúrt paraszttal könnyebben
 719 16|           Tivadar korai halálában talán az a tragikus, hogy a művész
 720 16|          Elkeserítették, beteggé tették az akadékoskodó képvásárlók.
 721 16|               magának festegetett, mint az író, aki a fiókja számára
 722 16|              hogy verekednek a képekért az árveréseken!~Szerény, csöndes,
 723 17|               messzire tűnnek el. Olyan az este, mint egy történelmi
 724 17|                 tartja érdemesnek, hogy az éjszakai lumpoknak világítson.
 725 17|                kocsikban nyargalnak elő az utazók, mint egy ringlispil
 726 17|                Pickwick-klub regényében az éjjeli postakocsik pasasérai.~
 727 17|               pasasérai.~Már elolvastam az összes mozireklámokat, a
 728 17|                mintha a Balkánon volna. Az emberek itt igénytelenek.
 729 17|          majomnak is, amely a dobon ül. Az élet elzeng egykedvűen,
 730 17|         sorsváltozás messzibb van, mint az álom. Ezentúl mindig így
 731 17|               reám, amint megbeszéltük: az utcai óra alatt, ahova tavaly
 732 17|               alatt, ahova tavaly télen az üzeneteinket írtuk egymásnak,
 733 17|         margójára. Ön W. betűt jegyzett az üzenetei alá - még élt a
 734 17|               sokkal elviselhetőbb volt az élet. A pomádé jól összefogta
 735 17|       gavallérok engedték meg maguknak. Az utcasarkokon még hordárok
 736 17|              szerelmi titkokat, amelyek az idő tájt a szíveket érdekelték.
 737 17|            derekukat, boldogan leheltek az ablak tükörébe, hogy az
 738 17|                 az ablak tükörébe, hogy az utcai járókelők elől rejtve
 739 17|        fiákeresek leereszkedőleg vitték az újdonsült gavallért, míg
 740 17|                újdonsült gavallért, míg az öregebb uraknak komolyan
 741 17|       pincérekre is, akik a régi Pesten az élet kiegészítői voltak.
 742 17|                élet kiegészítői voltak. Az éttermek frakkos és ünnepélyeskedő
 743 17|                tekintettel mérték végig az idegent, hogy mosolyuk s
 744 17|             gondosságával válogatták ki az étlapból a nekünk való ételeket.
 745 17|                  Derült szertartás volt az ebéd, az ember szeretett
 746 17|                szertartás volt az ebéd, az ember szeretett volna kezet
 747 17|           szolgálatkészséggel sétált el az asztalok között, s minden
 748 17|               világgyűlöletünk kikötött az éttermek hófehér asztalánál,
 749 17|                kezdtek a tűzhelyen... S az est hófehér fényében a kiöltözködött
 750 17|                 el lehetett hinni, hogy az élet gyönyörűségei. Bocsásson
 751 17|               kedves és mulatságos volt az élet; az embereknek olyan
 752 17|                mulatságos volt az élet; az embereknek olyan jó dolguk
 753 17|              hogy annyi baj és gond van az élettel, hogy nem is várhatjuk
 754 18|            amidőn félrevonom a függönyt az ablakon, az ősi nádasok
 755 18|       félrevonom a függönyt az ablakon, az ősi nádasok között oly ártatlanul
 756 18|           csóválgató juhászkutya. Pedig az éjszaka ismét nem hagyott
 757 18|               egy rét színeibe, azoknak az asszonyoknak messzi hangjait,
 758 18|    szürkeharisnyás lábait. A tó elterül az éj könnyű lábainál, mint
 759 18|               visszaképzelni magát abba az időbe, amikor még babonás
 760 18|                vadászurak tanyáztak itt az őszi vadlibalesek után,
 761 18|                 őszi vadlibalesek után, az Esterházyak még piros, aranyzsinóros
 762 18|                 magosan fekvő szobában, az öles falakból éjfélkor kihallatszik
 763 18|            fehérharisnyás lábával kilép az ablakon. Vajon ki várja
 764 18|                mintha megzavarták volna az éji találkozót. Csak egy
 765 18|               kötözgesse. - Ha kinyitom az ablakot, még többet hallhatok
 766 18|           ablakot, még többet hallhatok az éj régi hangjaiból. A petúniák,
 767 18|                 egyszer itt fennakadtak az éhségtől, a vadászkonyha
 768 18|             alatt oly messzire terül el az országút, mintha az elátkozott
 769 18|            terül el az országút, mintha az elátkozott vándorlók útja
 770 18|                nyoma sem maradt azoknak az embereknek, akik itt századokon
 771 18|                 mint mesemondó anyókák. Az éjben nem látni őket, de
 772 18|                családi élettől elnyűve, az évszakok változataiba beleunatkozva,
 773 18|         megutálva, elfanyarodva a költő az országúton. Hosszúéletű
 774 18|            köpenyegét. A kastély előtt, az országúton színes tót leányok
 775 19|                 reggeltől estig kaszál, az nem haragszik senkire. A
 776 19|            tempó újra elölről kezdődik.~Az úszástól - különösen mély
 777 19|                 a fenékre ereszkedni -, az evezéstől, midőn hullámzik
 778 19|                 lázas állapotba kergeti az izmokat.~De mi ez a kaszáláshoz
 779 19|              elválik a test a lélektől. Az öntudat úgy szálladoz a
 780 19|                 A boldogtalan szerelem, az életuntság, az idegesség,
 781 19|                szerelem, az életuntság, az idegesség, a dac, az önbizalom
 782 19|        életuntság, az idegesség, a dac, az önbizalom és a többi semmiségek,
 783 19|          amelyek bolhák módjára bántják az embereket: elmúlnak, elszaladnak.
 784 19|                 a széllel: úgy zörög el az emberből a harag, a bosszú,
 785 19|                 bosszú, a féltékenység, az epés kedv. A kaszás fekszik,
 786 19|                nóta, nem kell lány, még az ennivalóból is megelégszik
 787 19|               hold gályában menne végig az országúton. A kaszás kiterítve
 788 19|                 kiterítve fekszik, mint az indiai fakír, aki önmagából
 789 19|           száműzni tudja bizonyos időre az életet. A kaszás nem gondolkozik,
 790 19|      gondolkozik, mert nem fáj semmi. Ő az a fájdalommentes, elevenen
 791 19|               mert nincs mit álmodni. Ő az, aki elfelejtette addigi
 792 19|                  sem bor. - Ilyen lehet az ember, midőn végleg elfáradt
 793 19|                nem vágyódik másra, mint az örök nyugalomra. Ilyen lehet
 794 19|              mert hiszen nincs is titok az előtt, aki semmire sem kíváncsi.~
 795 19|               aki semmire sem kíváncsi.~Az örök nyugodalom előszobája
 796 19|         kacérkodtunk ábrándos korunkban az ifjú halállal, a repkényes
 797 19|                 elmenjen minden kedvünk az élet megvetésétől, az ébredések
 798 19|           kedvünk az élet megvetésétől, az ébredések unalmától. A kaszás
 799 19|               rövid éjszakáig. A kaszás az örökkévaló élet egy jelképe.
 800 19|              országába, ahol kipihenjük az élet fáradalmait, de bizonyos
 801 19|       elvégezzük a kaszálást, learassuk az életnek reánk borított részét,
 802 20|        öltözködött volna a pesti ember; az éjfél utáni csend, a szomorkás
 803 20|                 étlap, a fekete kenyér, az üres kirakat, az utcai szemét,
 804 20|                kenyér, az üres kirakat, az utcai szemét, az esti setétség,
 805 20|               kirakat, az utcai szemét, az esti setétség, a színészkedés
 806 20|              nem is emlékeztek már arra az időre, amikor minden másképpen
 807 20|        másképpen volt a városban, amint az ótvaros is elfelejti, hogy
 808 20|                 egykor egészséges volt.~Az ember hosszabb időre elutazik
 809 20|                módjára dongó tervekkel, az elhagyott élvezetek szomjúságával,
 810 20|                 otthon leszünk", mondta az emberben az a kis óra, amelynek
 811 20|            leszünk", mondta az emberben az a kis óra, amelynek ketyegését
 812 20|          ketyegését néha hallani véljük az öröm perceiben. A hátunk
 813 20|                fölényesen legyintettünk az elmúlt vidéki napok emlékére,
 814 20|         kanálisáramlatában is megcsapta az utazó orrát az a speciális
 815 20|                megcsapta az utazó orrát az a speciális pesti szag,
 816 20|              sillerbor színű arcuk volt az öreg polgároknak, daloltak
 817 20|            udvarain, és muskátli pirult az ablakokban. Budának télidőben
 818 20|            ugyancsak gusztust csináltak az áruikhoz. A masamódboltokban
 819 20|                 kisasszony tündére volt az irodának. Még a telefonos
 820 20|       szenteltvíz szaga, amelyet egykor az otthon polgári légköréből
 821 20|                 és jókedvűen várta Pest az utazót.~A pincérnek újonnan
 822 20|                 újonnan vasalt frakkja, az utcák öntözöttsége, a boltok
 823 20|       kellemetlen zsibongása elringatta az utazót egy boldog, ifjú
 824 20|               nagyvilági élet a korzón! Az arcok, az emberek, ruhák,
 825 20|                élet a korzón! Az arcok, az emberek, ruhák, hangulatok,
 826 20|            marhahúsnak elfogyasztására. Az üzleti élet lebonyolódása
 827 20|        megérkezel Pestre, legelőször is az jut eszedbe, milyen hatökör
 828 20|         közömbös vagy kedves embereket, az eseménytelen napokat, a
 829 20|             hosszú, nyugodt éjszakákat, az őrház harangjának kedves
 830 20|            távlatot sehol sem láthatsz. Az egykori menekülővonatok
 831 20|               láthatni a Rákóczi útján, az ismerős vendéglők, kávéházak
 832 20|               amelyekről biztosan tudta az ember, hogy ki és hol ül
 833 20|                mertek forgalomba jönni, az étlapra inkább rá se nézz,
 834 20|            segédje osztogatja a konyhán az ételt. Az éttermek régi,
 835 20|          osztogatja a konyhán az ételt. Az éttermek régi, megszokott,
 836 20|                 mindenki kezével kapkod az ételek után, a pincér frakkját
 837 20|         felajánlani? (Maholnap már csak az öreg Tihanyi köszön látogatóinak.)
 838 20|                 Olyan szomorúan mehetsz az utcára, mint egy gazdátlan
 839 21|           bibliai festményt akar látni, az keljen át Zamárdi és Szántód
 840 21|           között a kompon. A hajót azok az emberek hajtják evezőikkel,
 841 21|         félhomályos boltozatain láttuk. Az evező ember, az evezésbe
 842 21|                 láttuk. Az evező ember, az evezésbe elmerült, szinte
 843 21|                  A fárasztó testi munka az Üdvözítő közelségébe vonja
 844 21|              Üdvözítő közelségébe vonja az emberi arcokat, a túlvilágra
 845 21|              arcokat, a túlvilágra megy az arc fényekért, szívekért,
 846 21|            láttam szebb embereket, mint az evező révészeket.~Bús taktusa
 847 21|          taktusa a munkának a legősibb. Az evezés ugyanaz volt ezerévek
 848 21|             megfeszülő és engedő kötele az izomzatnak, a testi munka
 849 21|            munka csodálatossága: folyik az evezés a kompon. Szakadatlanul,
 850 21|            attól a perctől fogva, amint az evezőket a vízbe merítik:
 851 21|                dőlnek a kimerültségtől. Az evező emberek testmozgásában
 852 21|                 futurizmusnak neveznek. Az evező ember testrészei valóban
 853 21|           hátrafeszülő karok látszanak: az emberek eltűnnek a karok
 854 21|                 és helyüket elfoglalják az emberi törzsek, amelyek
 855 21|          maradnak csupán helyükön. Ezek az önfeledkezett, álarc, festék
 856 21|            fürdőznek a felhevült arcok. Az a fiatal legény ott az ifjú
 857 21|                  Az a fiatal legény ott az ifjú János próféta, midőn
 858 21|                lát. Ez a rongyos katona az első padon olyan, mint a
 859 21|               fejét, hogy itt énekeljen az evezőknek; komor az ég,
 860 21|           énekeljen az evezőknek; komor az ég, zord a víz, reménytelen
 861 21|                 homokszemként perdül le az óra a többi közé, elhalaványodik
 862 21|              többi közé, elhalaványodik az emlék, mint a felhő a távolban,
 863 21|          távolban, elsuhan a szél, mint az álom, s a hajósnak nehéz,
 864 21|       tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés számára, mint
 865 21|                 felé tétován kalandozik az utazó szeme, erőlködik a
 866 21|               megérkeztek volna segédei az alkonyattal, mély vízből
 867 21|           hegyeken már lábujjhegyen fut az alkonyat pásztorfiúja, ásítozva
 868 21|        pásztorfiúja, ásítozva buknak be az esti homályba az eddig fehérlő
 869 21|              buknak be az esti homályba az eddig fehérlő parti házikók,
 870 21|                mintha megunta volna már az életét, a csend hírnökei
 871 21|          végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve, földet, vizet
 872 21|               nem érezve, fel, le, mint az örökös dologban álló ember,
 873 21|                  feljajdulva állnak meg az örök evezők, messzi útról
 874 21|               oly fürgén helyezkedik el az út irányában, mint egy táncosnő.~
 875 21|          helyről, a révészgazda beszedi az útiköltséget a kéknadrágos
 876 21|              Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem pedig egy helyben
 877 21|                baljóslatú Balatonba: ez az öröm, nem pedig tunyán pihenni
 878 21|               Repülni, utazni, utolérni az este lenyúló köpenyegét,
 879 21|                tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, legyőzni
 880 21|       felragyogni, győzni a vízen... Ez az élet, nem az üldögélés a
 881 21|                vízen... Ez az élet, nem az üldögélés a kikötőben. Most
 882 21|                munkásemberekké válottak az apostolok.~A bibliai kép
 883 21|            pergése viszi gondolatunkat. Az eső nyakunk közé csap az
 884 21|                Az eső nyakunk közé csap az út fordulójánál, mint egy
 885 21|               egy lesben álló vándorló. Az alant maradt tavon halottként
 886 21|            maradt volna odalent a vízen az egyszerű, szótalan, igénytelen
 887 21|                 akik nem tudnak egyebet az egész világról, mint az
 888 21|                 az egész világról, mint az evezőik vagy a halak, odalent
 889 21|                  odalent a hullámokban. Az ifjú János apostol, a rongyos
 890 21|         setétségben. A bibliai csendet, az evezők boldog hintáját,
 891 21|               kapaszkodik fel a kocsira az első emberi háznál. A halszemű
 892 21|            alakú szemek jönnek szemközt az országúton.~(1919)~
 893 22|            amikor a szalonokban ráértek az emberek mindenféle szamárságokkal
 894 22|                 foglalkozni, divat volt az emberszólás mellett: az
 895 22|                 az emberszólás mellett: az udvarlás. (Lehetséges, hogy
 896 22|                 a nőknek "szépeket", de az újságok hírrovatából valamiképpen
 897 22|                  hiúságból, szerelemből az öngyilkosságot választották.
 898 22|            rohanna többé a Városligetbe az elkeseredett lovag, hogy
 899 22|               felhurkolja magát; mintha az elhagyott nők többé nem
 900 22|               mintha megokosodott volna az egész világ - vagy én vénültem
 901 22|            színdarabok épültek föl azon az állapoton, hogy egy férfi
 902 22|                 patkányirtás), régente: az volt a legkiválóbb férfi,
 903 22|              teljesen idegen ember volt az, aki hirtelen belebújt a
 904 22|         előttünk a gyalogösvényt, amint az idegen nyelven, a nők nyelvén
 905 22|            alatt, ahol sirályként repül az alsószoknya fodra, és úgy
 906 22|               zöldségszagú tündéreinél, az utazófátyol harkálybarnaságánál
 907 22|        tarlattánszoknyájánál... beszélt az útitárs fáradhatatlanul,
 908 22|               régen hallgató zenélőórát az öregúr mogorva otthonában,
 909 22|             hogy mit mondanak egymásnak az ingek, harisnyák, pendelyek,
 910 22|           vándorolnak a kalapok, amidőn az úrnők végre fejükre illesztik
 911 22|               ellebegnek, a varrónőknek az öltések abrakadabrájáról
 912 22|                 a turistákkal, beállott az újhold bámulói közé, és
 913 22|              hangoztatta. Szedett almát az almaszedőkkel, szívesen
 914 22|             magános Duna-parton, ő volt az - az örökös vőlegény -,
 915 22|                Duna-parton, ő volt az - az örökös vőlegény -, aki András-napkor
 916 22|           vőlegény -, aki András-napkor az ólomöntő leányok szeme előtt
 917 22|               szeretett volna elsétálni az egész ország Luca-székei
 918 22|                 kísértet, amely éjszaka az udvar sarkában fehér lepedőben
 919 22|              Színházban, mogorva pilóta az égben úszó repülőgépen,
 920 22|            történt meg minden, ő állott az utcasarkon az Asztóriánál,
 921 22|                  ő állott az utcasarkon az Asztóriánál, a kalaposbolt
 922 22|          színházban hátul, koncert után az étteremben, a hűvösvölgyi
 923 22|               végre tőlünk, ha belépünk az élet új és fénylő csillagrendszerébe?~(
 924 23|                                         AZ EMBER, AKI MINDIG VIZITBE
 925 23|            VIZITBE JÁRT~Igen jól hallom az Athenaeum lelkes igazgatóinak,
 926 23|           legelőkelőbb könyvnyomtatója. Az írók, akik maguk adják ki
 927 23|                  Tízezer példányban már az álmoskönyvet sem merik nyomtatni.
 928 23|              leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor
 929 23|            alatt, mint menyasszonyukat; az amatőrpéldányok, a ritkaságok
 930 23|       ritkaságok szenvedélyes vásárlói; az éjjeli olvasmányoktól sápadtarcú
 931 23|   olvasmányoktól sápadtarcú fiatal nők; az új regénykönyvek rajongói,
 932 23|          magányosok, a sebzett szívűek, az okosok és a jámborok, akik
 933 23|      megismerkednek a szükséggel. Ebben az esztendőben nagyon kevés
 934 23|              keze vezetné a sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk részére
 935 23|           vezetné a sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk részére írják
 936 23|         útrakeltek Magyarországba, mint az aranyásók Kaliforniába:
 937 23|                Vágtattak csengős szánon az égbe nyúló Kárpátok között,
 938 23|                 a magyar írók regényeit az unatkozó falusi úriasszonyságnak...
 939 23|         meghallgatták a gazda panaszait az idei termésről, behatoltak
 940 23|              érzett, mint a vőlegény, s az ügynökök börzéjén, a régi
 941 23|                könyvekre nem. Ám hiszen az egykori könyvügynök sem
 942 23|               sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen vizithez
 943 23|            sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen vizithez
 944 23|               magyar könyvtermelést, és az új regényeket, tudományos
 945 24|                 nem koldus hazafiakról; az áhítatos homlokú, szentté
 946 24|             forgószél reptével járta be az országutakat északtól délig,
 947 24|           gazdasági teendőt; jóétvágyat az adventi böjt után, megilletődést
 948 24|          nézegetnek vissza, akik egykor az apostolok lován bejárták
 949 24|            figyeltek. Akik verset írtak az ezüstlevelű nyírfáról, az
 950 24|               az ezüstlevelű nyírfáról, az álmodozó holtvizek felett
 951 24|                  gyalogpostával küldték az ország egyik részéből a
 952 24|          országban először gyújtogatták az utat mutató máglyákat; álmodik
 953 24|          gondosan megírott levél: mégis az elpotrohosodott ősök ivadéka,
 954 24|           elpotrohosodott ősök ivadéka, az akkori magyar író oly áhítattal
 955 24|       íróasztala mellé, mint a szentpap az oltárhoz lép, a klasszikusok
 956 24|              Matyi földesurasága tartja az orrost gégéje felett a vidám
 957 24|                Zalán futását írja, amíg az ország rendei és karai a
 958 24|          meggondolt lúdtollal, vesződve az alacsony ablakokon át alig
 959 24|              beáramló világítással vagy az otthon őrzött faggyúgyertya
 960 24|                 vesznek a ponyváról, és az ablakszegre akasztanak,
 961 24|              oly messziről kell kezdeni az általános műveltség hirdetését,
 962 24|              hirdetését, ahol a gyermek az ábécét kezdi. Álmodik rajongó
 963 24|                a lemásolásához; álmodik az istenke báránykáival, akik
 964 24|                 ismeretlenül befejezzék az ispotályban. Álmodik Csokonaival
 965 24|                 pipaszárral fenyegették az apák és nevelők a szabadosabb
 966 24|                 süvöltvényeket. Álmodik az asztal végére, a kántorok
 967 24|               összeroppant, de szívében az egekig emelkedő magyarságról,
 968 24|                 ébredezve búg a ködkürt az alvó partok felé, piros
 969 24|            csilingeléssel igazítja útba az országúton eltévedt utast,
 970 24|                 telihálójú halászokkal, az ég mind a négy táján fáradtság
 971 24|          préselt virág...~Hervadt virág az édesanyja sírhalmáról, amely
 972 24|             emlékezetének. A repkény és az örökzöld átkúszott a szomszédban
 973 24|              hantjaira, egytestvér volt az árvácska és a vadrózsa a
 974 24|          testvérként várta a gyülekezet az új jövevényt, ha gyászzene
 975 24|           hasonlatos mohos fejfáik vagy az árva gyermekkorban magosnak
 976 24|           márványköveik alatt: mindazok az ismerősök és atyafiak, akikre
 977 24|                 temetőkben; itt dúdolta az őszi szél azokat a megnyugtató,
 978 24|             sima és fájdalommentes volt az öreg magyarok arca, akiket
 979 24|               apáink segítségére voltak az utolérhetetlen tizenkilencedik
 980 24|            hölgyeknek kezéből való volt az a virág, amelyet akkor ajándékoztak
 981 24|          kilombosodott erdei fák, midőn az ifjak nemes pírral égő orcával
 982 24|         Világosnál elástak; amely abból az engesztelő koszorúból való
 983 24|      testvérségüket bizonyíthatják akár az emigráció futamodásában,
 984 24|           emigráció futamodásában, akár az amerikai szénbánya mélyében,
 985 24|            minden magyar szívén, legyen az országút csavargója vagy
 986 24|         fiatalemberek példaképül, midőn az első lépést teszik az élet
 987 24|             midőn az első lépést teszik az élet országútján? Vén fák
 988 24|                alatt valaki felköszönti az asztalfőn láthatatlanul
 989 24|             őszies nyíri hazámból abban az időben, mikor a tótok még
 990 24|       Radákovics József lakott, sajnos, az egyetemi évet már elkezdték,
 991 24|               hozatott fel vacsorát, és az emeletről hárfa és női dal
 992 24|        kabátzsebben) a Magyar Szemlének az a száma, amelyben a felejthetetlen
 993 24|         polgárasszonyok nélkül is (akik az írói mitológia szerint a
 994 24|          időkről, amikor Ormódy Vilmos, az Első Magyar Biztosító alapítója
 995 24|             hullott gyertyacseppektől), az oldalszakállas Szeles Adorján (
 996 24|   sértettségében állott vízzel leöntött az emeletről); sem Lisznyai
 997 24|             terének neveznek, rajta áll az egyemeletes Athenaeum, barokk
 998 24|               farsangi összejöveteleit, az első emeleti ablakban Barna
 999 24|                 el Szabó László könyvét az Athenaeum történetéről,
1000 24|                 elrepült fejemből, mint az álom: kis borbélyműhely