Part

1001 24|                hogy szép leányok laktak az ódon házakban, akik a húsvét
1002 24|               lógtak, mint akasztottak. Az ismeretlen házakba, a függönyök
1003 24|                 sötétjébe.~Esemény volt az életemben, amelyen elgondolkoztam.
1004 24|                 amelyen elgondolkoztam. Az akkori Pest borbélyműhelyein
1005 24|            került a tér szomszédságába: az ő arcképét ítélte a legvonzóbbnak
1006 24|               hazaszeretetet merítsenek az elnyomott, bús magyarok -
1007 24|      Fegyverkovács áriáját énekelte, ha az újabb költők itt Kemény
1008 24|          nyomait keresték, és ugyancsak az úrnő, mint regénybeli alakhoz
1009 24|                 koronázását.~És ki volt az, aki helyére került, nemcsak
1010 24|             fiatalon, névtelenül; atyja az öreg zenetudós, akit másvilágias,
1011 24|              külsejű úrnő társaságában (az Ábrányiaknak mindig szerencséjük
1012 24|          Eördöghnek írták a nevüket.~Ez az ifjabb Ábrányi Kornél lett
1013 24|               vonul be a fogházba, mint az angol lordok utaznak Afrikába,
1014 24|              sárgás és félelmetes, mint az oroszlánszelídítőké, akiknek
1015 24|                mutatványainál elájulnak az úrnők, de magukhoz térvén:
1016 24|           kiszorulnak a Párisi utcából, az Uhrból, a Ferenciek teréről,
1017 24|                 Szerkesztőségnek hívják az irodát, csak éjféltájon
1018 24|             Marich úr a cicerót, miután az összes pártvezérek és egyéb
1019 24|                a Pipa tartja még magát, az ifjabb generáció kevésbé
1020 24|                 járnak a szerkesztők és az igazgatók, Csávolszky már
1021 24|               lehet jövedelmezővé tenni az előfizetésen kívül a lapvállalatot,
1022 24|                 a Ferenciek terén, mint az élet királya. Az ő lapja
1023 24|            terén, mint az élet királya. Az ő lapja a legjobb, az ő
1024 24|          királya. Az ő lapja a legjobb, az ő írója az elismert, az
1025 24|             lapja a legjobb, az ő írója az elismert, az ő vezércikke
1026 24|                 az ő írója az elismert, az ő vezércikke hangzik legmesszebbre -
1027 24|            felett uralkodik, Makai Emil az éjjeli szerkesztő. Új világ,
1028 24|       Zsigmondot.~(Mily szomorúság volt az üstököspálya után látni
1029 24|           látogatásaikor!)~~S ők voltak az ideáljaim abban a korszakban,
1030 24|         kertészkedik. Míg rámköszöntött az este a jezsuita templom
1031 24|           bánatos őszi szél füttyentett az ablak alatt, nem sikerültek
1032 24|        csacsihasú polgároknak dicsértem az erdei földbe ásott borospalack
1033 24|                  A. tanított meg egykor az erdei kirándulások hasznosságára.
1034 24|         kalappal mondta el költeményeit az erdei gyalogúton, hölgye
1035 24|         turisták járnak... Ezért legyen az első szó az övé.~~Említettem
1036 24|                Ezért legyen az első szó az övé.~~Említettem már neked
1037 24|              övé.~~Említettem már neked az oroszlánsörényű, nagy szőke
1038 24|              várta őt, ha útközben érte az áprilisi zápor vagy a déli
1039 24|             című utolsó verseskönyve is az ideális szerelemnek volt
1040 24|                 amit életében írt, mind az eszményi, isteni lánghoz
1041 24|                 a tüzelőt, amely lángot az emberek szent szerelemnek
1042 24|             szent szerelemnek neveznek. Az irodalomtörténet nem sokat
1043 24|      működéséről, de hát vajon törődtek az irodalomtörténészekkel azok
1044 24|             irodalomtörténészekkel azok az égi lények, akikhez a költő
1045 24|               írta? Gondoltak valaha is az izzadttenyerű kritikusra
1046 24|                izzadttenyerű kritikusra az éberlaszting cipős, fehérharisnyás
1047 24|                látott úrhölgyek voltak) az a körülmény, hogy a költő
1048 24|        kasszájából, és tovább arathassa az életkörülményeket is megkönnyítő,
1049 24|              jön néha a múlt időkből ez az álmatag, a nemes, a szép
1050 24|            fiatal költőt, hogy megóvják az éjszakázástól, a korcsmától,
1051 24|                  a rossz némberektől és az élet egyéb veszedelmeitől?
1052 24|              fekete leplet szőtt a gond az elmúlt hét esztendőért,
1053 24|     belepusztult. A költőnek ismét csak az lett a sorsa (amit a gyűlölködő
1054 24|               nem tudja tovább pengetni az életét Magyarországon.~Csak
1055 24|         díszített tükörben nézegethette az arcát, mint egy bálrendező,
1056 24|                sok üléstől, nem kellett az asztal alá dugdosni lyukas
1057 24|                kaucsukmandzsettát, mint az orfeumban az amerikai bohóc, "
1058 24|   kaucsukmandzsettát, mint az orfeumban az amerikai bohóc, "asztala"
1059 24|                sors labirintusában abba az útba tévedt a költő, ahol
1060 24|               korán megtanult reszketni az írótoll az örökös bánat
1061 24|          megtanult reszketni az írótoll az örökös bánat és aggodalom
1062 24|               sok idealizmussal keverte az élet mindennapiságát, a
1063 24|                harmattól fázós ébredése az éjszakai nyugalom után,
1064 24|            önfeláldozó szerelmében vagy az előkelő úrnő támogatásában,
1065 24|        vándorszínészeknek. Ámde fordult az idő, és erkölcsös tagja
1066 24|                társadalomnak, mint akár az ügyvéd vagy az orvos: hol
1067 24|                mint akár az ügyvéd vagy az orvos: hol találhatja fel
1068 24|             szinte büszkén hangoztatták az "aufschreibent", mintha
1069 24|      önfeláldozó buzgalommal gyűjtötték az előfizetési tallérokat a
1070 24|              fedezhetné fel napjainkban az elhagyott költő azt az álmodozó,
1071 24|      napjainkban az elhagyott költő azt az álmodozó, vadgalamb hangú
1072 24|             nézem vágyakozó tekintettel az ő régi útjaikat, őrangyalaikat,
1073 24|             Margit szigetén, nyáridőben~Az öreg József főherceg, a
1074 24|                 hogy suszterműhelyén és az Uhron kívül nincs egyéb
1075 24|             tehették.~Nagyon bölcs volt az öreg Rágóczi, amikor tervbe
1076 24|             főherceget, hisz a szigetre az ő idejében még ingyen mehetett
1077 24|                korhelykedéstől? Hol van az a magyar versíró, aki egyéb
1078 24|            lipótmezei megfigyelőbe vagy az újonnan épült klinikára?
1079 24|                ugrott meg fél időben is az elhagyott szigetről, ha
1080 24|            vette, hogy a budai oldalra, az ódon Császár fürdőbe vidéki
1081 24|              bal és jobb part hölgyeit, az ispánjával tudakozódott
1082 24|                 ispánjával tudakozódott az egészségi állapotuk felől.
1083 24|          csácsogásokon?~~Kérdezed, hogy az elmúlt huszonöt esztendőben
1084 24|        püspökökről, akik megjutalmazták az orgonistákat és a jámbor
1085 24|                lugast neveztek el annak az életbiztosító ügynöknek
1086 24|           ügynöknek a nevéről, aki őket az asztal alá itta; hallottam
1087 24|              mostanában emlegetni. Ezek az adresszek hét pecsét alatt
1088 24|                mert hiszen küszöbön van az az idő, amikor a valóban
1089 24|             mert hiszen küszöbön van az az idő, amikor a valóban tehetséges
1090 24|           költők többé nem élhetnek meg az önerejükből, hanem szükségük
1091 24|          kopasszák meg ezeket a kezeket az ügynökök és álhírlapírók,
1092 24|               álhírlapírók, akik mindig az első sorban tolonganak,
1093 24|            pártfogásra hangolódott szív az utálatos koldusok és arcátlan
1094 24|                 a tehetséges embereket. Az arany középúté a jövő, az
1095 24|               Az arany középúté a jövő, az olcsó és könnyen értékesíthető
1096 24|            legközelebbi grádus, nemcsak az ország közgazdaságában,
1097 24|           ország közgazdaságában, hanem az irodalomban is. Itt nem
1098 24|                mondani, hogy visszament az idő száz esztendővel; nem;
1099 24|                 esett el a háborúban és az utána következő időszakban.
1100 24|                 már tovább a csiszolása az irodalmi hangulatoknak,
1101 24|                megélni a korszakból, és az elszegényedett országból:
1102 24|                a mecénásokra, nem pedig az élelmeseknek, az ügyeskedőknek,
1103 24|              nem pedig az élelmeseknek, az ügyeskedőknek, a mindig
1104 24|             muzsikáját papírra vetették az egykori magyar életnek?~
1105 24|                szánkó bundái közül csak az orruk hegye piroslott elő,
1106 24|             vastagfalú urasági házakban az emberi kor legvégső határáig
1107 24|         amelyből érzelmesen szálldogált az erkölcs és barátság mentaillata,
1108 24|           füstjeként, halkan karikázott az öregek bölcsessége, tisztességes
1109 24|               platánokon át a napsugár, az Anna-bál egész életre kiható
1110 24|        közlönyben több jelentősége volt az emberi sorsokra, mint manapság
1111 24|            szépnek írták meg hazájukat?~Az irodalomtörténet "nyolcvanas
1112 24|                 és jókaizmusnak. (Jókai az utóbbi években lett ismét
1113 24|            elfelejtődtek, mint akárcsak az egykori magyarországi életmód,
1114 24|              megelégedett szegénység és az igénytelen boldogság; elfelejtődtek,
1115 24|                elfelejtődtek, mint azok az öregemberek, akik apró házikókban
1116 24|             apró házikókban sóhajtoznak az óbudai utcákon vagy egy
1117 24|             őriznek a levéltárcájukban, az ágyuk felett a Gebauer-féle
1118 24|        haláláról, aki mindenük volt...~~Az irodalomtörténet mostohán
1119 24|       nyolcvanas évekbeli írókkal, mert az irodalomtörténet is rabszolgája
1120 24|                 rabszolgája a divatnak. Az általános felfogás szerint
1121 24|                 döcögő beszélyeivel. És az irodalomtörténet alig mentett
1122 24|               nem köszönt elég nyájasan az utcán: számos ellensége
1123 24|             hatalmas szerkesztő, Porzó, az örök csevegő, Balázs Sándor,
1124 24|                  És nem láthatták, hogy az ő elmúltukkal, a huszadik
1125 24|             hazafelé, nem akadt kőműves az emléktáblák felrakásához,
1126 24|           négyemeletes bérpalota épült, az özvegy hiába folyamodott
1127 24|           folyamodott fűhöz-fához, hogy az utcát (amelyben költő urával
1128 24|                 költő nevéről... Rohant az új kor, mint meglódult üstökös.
1129 24|          megsárgult a hírnévvel együtt; az ősz fejeket sárral megdobálták,
1130 24|                sárral megdobálták, mert az ifjúságnak feltűnési viszketege
1131 24|                utoljára Magyarországon. Az ő irodalmukhoz még a falusi
1132 24|                a karosszék, regényeiket az édesanyjuknak vagy zárdában
1133 24|                  Még kevesebben akadnak az írók között olyan szerencsések,
1134 24|     kandallójánál gondolhassanak vissza az izgalmas múlt időkre; itt
1135 24|           sorokat, olyan időben, amikor az újpesti partokon még nem
1136 24|                obsitos módjára mesélek. Az írók független, ifjonti,
1137 24|          cipőikben, kiült nadrágjaikban az ecetfás józsefvárosi udvarokban,
1138 24|                világfelfogása volt, bár az új században már csak egyetlenszer
1139 24|                élt a Mexikói úton, ahol az ágyneműt azok a régi újságok
1140 24|               szinte repesve üdvözölték az ifjú poétát Messiás című
1141 24|             fordítója (amely vers ma is az ő fordításában él) öregségére
1142 24|               nem tudtak együtt haladni az idővel, amely villamosvasúton
1143 24|               is átvették a fiatal írók az öregektől. Ismétlem, sokkal
1144 24|              elismerés és kenyér jusson az írónak. Egy-két vers vagy
1145 24|              tárca" elegendő volt, hogy az írónak nevét megismerjék,
1146 24|                 megtette a magáét, hogy az író igényteljes követeléssel
1147 24|                 követeléssel lépjen fel az élettel szemben, jó ruhát
1148 24|         egyénisége sohase engedte, hogy az asztalfőre üljön.) A lomboshajzatú,
1149 24|              redakciókban leszamarazták az öreg éjjeli szerkesztőket,
1150 24|          szerkesztőket, szívből utálták az akadémikusokat, párbajoztak
1151 24|      népszerűségét, mint egy gladiátor, az akadémikusok mukkanni se
1152 24|              könnyű ennyire kimagasodni az irodalomból, mikor az zavaros,
1153 24|       kimagasodni az irodalomból, mikor az zavaros, forrongó korszakát
1154 24|              fiatalság hiszékenységével az elcsőcselékesedett éjjeli
1155 24|             mulatságos zenebohócnak, de az igazi írói mértéket (mikor
1156 24|          ugyancsak divatos poétája volt az akkori Pestnek -, de minden
1157 24|         Sipulusz, a magyar nadrágszíjak az ő népszerű, víg elbeszéléseitől
1158 24|               sejtecske alakjában élnek az író katonás frizurája alatt,
1159 24|                de a pesti kislányok már az ő verseit szavalgatják.~
1160 24|                  paprikáját vegyítik -, az új irodalomnak ugyancsak
1161 25|            nyitott ablakokból, valamint az ifjú nők húsvéti illatát,
1162 25|                 előtt, amikor még ebben az utcában pipázgatással, elgondolkozással,
1163 25|          nyugalommal töltötték életüket az öregek, álmodozással, reménykedéssel
1164 25|           megmarad emlékezetünkben, bár az egykori lakók régen elköltöztek
1165 25|                 városok közé tartozott. Az új és friss ruhák a feltámadás
1166 25|                házmesterek fellocsolták az udvarokat, a bérkocsisok
1167 25|           orgonavirágot is) szórtak alá az ájtatos városra, a csirizes,
1168 25|            nyugalomba vonult lovagok is az ifjak mellé, hogy a város
1169 25|       Duna-partra nemcsak azért siettek az emberek, hogy megnézzék
1170 25|                olyan illatuk volt, hogy az ember megérezhette már előre,
1171 25|            betűkre. Húsvétkor kezdődtek az új szerelmek, miután a régiek
1172 25|                valamely rejtélyes okból az elmúlt farsangon nem jól
1173 25|          ugyanakkor mutatkoztak először az utcán a menyasszonyok, akiknek
1174 25|       mellékutcákban emberemlékezet óta az ablaknál pipáztak, és füstgomolyba
1175 25|         valamely adósságbehajtás végett az éjszakai szélben visszatéregettek
1176 25|                kilincseket, felriasszák az alvókat: húsvéttól kezdve
1177 25|         közömbösen haladtunk el tegnap; az erkélyek, amelyek téli időben
1178 25|                időben behavazott hordár az utcasarkon naponta többször
1179 26|              talán ő, tán mindenki, aki az óbudai parton ténfereg,
1180 26|            Akinek hűtlen szeretője van, az a hajóba szeretne kapaszkodni.
1181 26|                Akinek korgó gyomra van, az könnyet nyel. És akinek
1182 26|            akinek bármilyen bánata van, az mindaddig nézi az alkony
1183 26|           bánata van, az mindaddig nézi az alkony büszke hattyúját,
1184 26|            alkony büszke hattyúját, míg az ünnepélyesen eltűnik az
1185 26|                 az ünnepélyesen eltűnik az összekötő vasúti híd mögött,
1186 26|                 sóhajtott?~Talán valaki az erkélyen, akit alulról boldognak
1187 26|            boltjában úgy gubbaszt, mint az elátkozott, talán a költő,
1188 26|                 amikor a gőzhajó kürtje az unalom hangján megszólal,
1189 26|                Duna kanyarulatain, ahol az esti köd és a lógó felhő
1190 26|           elpáváskodnak ők a nagy Dunán az estében, mint a kivételes
1191 26|                  reményteljesen közeleg az erdők felől a hajnal; ahol
1192 26|               felől a hajnal; ahol csak az ezüsthasú potyka ugrándozását
1193 26|                élveteg piros ajkkal jár az élet, a bankópapiroson nincs
1194 27|                      A TAPOSÓ LÁNYHOZ~Ő az, aki sohasem öregszik, el
1195 27|           kipirultan, kedveskedve járja az öregemberek szemének való
1196 27|                A darázs mámorosan hever az árokban; a megszedett szilvafán
1197 27|                kesernyés a füstje, mint az öregasszony nótázása; csörögve
1198 27|                felébredt vadász bejárja az ismerős tájékot; a présház
1199 27|             alatt megint kormosabb lett az évszám, amely az építkezés
1200 27|         kormosabb lett az évszám, amely az építkezés idejét mutatja;
1201 27|          mutatja; csak ő nem változott, az örökifjú lány, aki minden
1202 27|         mezítelen lábszáraival ellejtse az ősi táncot vígpiros és sárga
1203 27|                hangulatokat; megtanítsa az új borral táncolni azt is,
1204 27|                 midőn a zavaros mustban az ifjúság mézes ízei mellett
1205 27|                 mint a hegyhátak felett az erdők lombjait; látjuk a
1206 27|             taposták.~~A taposó lány. Ő az, aki tüzet rak télidőben
1207 27|                 aki tüzet rak télidőben az öregek szívében, hogy a
1208 27|             régi dalt vonat a zenésszel az ablak alatt, amikor a téli
1209 27|              virágfodrait libegteti meg az avas sajt magányú életuntak
1210 27|               kíséri a kiszemelt ág alá az öngyilkosokat, és hidakat
1211 27|                egyszerre felreppenjenek az emlékek seregélyei; ő bugyborékoltatja
1212 27|          seregélyei; ő bugyborékoltatja az új borban a vállalkozó kedvet,
1213 27|             borban a vállalkozó kedvet, az élet mélyeiről újra feltóduló
1214 27|             éjszaka végig a falun, hogy az álomtalanoknak megmutassa
1215 27|               álomtalanoknak megmutassa az ösvényt, amelyen álmaikkal
1216 27|                 versengése, amely ismét az egykori jó magyar hangulatokat
1217 27|                 szeretné életre kelteni az árva magyarokban. A borházak
1218 27|                a must kóstolgatása után az első pohár tavalyi bort,
1219 28|                 mindenki megrakta volna az éléskamráját... Ha három
1220 28|               napra oly elölről kezdjük az életet, mintha nem lettek
1221 28|        hegymászó tudja, hogy mit jelent az, ha gallyakból való primitív
1222 28|                a hosszú szűk esztendőt, az akác tudja, mikor lehet
1223 28|            mikor lehet kétszer nyílnia, az egér, a béka sejti, hogy
1224 28|    ezeresztendők története mutatná neki az irányt tévelygésében, bár
1225 28|                  hogy bevégezze életét.~Az ember nem tanul semmit.
1226 28|              legfeljebb annyi, amennyit az életben kemény tapasztalatok
1227 28|                régiek példáján okuljon. Az apák hagynak örökségbe a
1228 28|            sejtelem nélkül kell kezdeni az életet - talán azért, hogy
1229 28|                 amelyek reá várakoznak.~Az ember előtt ott fekszik
1230 28|               könyve, mellette a mécses az éjszakában, vállán a mindentudó
1231 28|           éhségek, forradalmak, amelyek az emberiséget meglátogatták:
1232 28|              emberiséget meglátogatták: az ember mégis azt hiszi, hogy
1233 28|        borzalmai ellen. Ő már nem lehet az erdők bujdosója, a pusztaságok
1234 28|             ellen vétkezik egy évtizede az emberiség. Mi mutatná látóbban
1235 28|           látóbban gyarlóságunkat, mint az, hogy éppen a megrugdosott,
1236 28|             vagyunk, mint a vademberek?~Az ember látta küzdeni, szenvedni,
1237 28|                 edzett, biztos lehessen az élet változataiban. Minden
1238 28|                 minél többet szenvedett az ember, annál több szenvedés
1239 28|             szenvedés várakozik még rá. Az úgynevezett megelégedett,
1240 28|                 És akármilyen öreg lett az ember, komolyan sohasem
1241 28|        könyörögve, haladékért esdekelve az életét, mint az apja.~~Korunkban
1242 28|               esdekelve az életét, mint az apja.~~Korunkban azt hinné
1243 28|              apja.~~Korunkban azt hinné az ember, hogy egyetlen orvosság
1244 28|               ránk szakadó bajok ellen: az életunalom, amely egyformán
1245 28|         igazában véve életunalom nincs, az öngyilkosok sem azért keresik
1246 28|               holnapot, a piaci árat és az üres asztalt. A zord életuntság
1247 28|              tűzvésztől, amely megfesti az égboltozatot. A fásult közöny,
1248 28|          égboltozatot. A fásult közöny, az érzéketlen szív, a kőkemény
1249 28|                 szív, a kőkemény lélek, az elveszített életkedv, az
1250 28|                az elveszített életkedv, az életunalom csak akkor hasznos
1251 28|                 nagyszerű segédeszközei az élet elviselésének, mikor
1252 29|      tiszteletreméltó férfiú volt, mint az ezüstössé őszült Becsület,
1253 29|           amelyek kezében megfordulnak. Az öregúr lelkes tisztelői
1254 29|                 nemcsak a bankókkal, de az ősz egyéb kincseivel is
1255 29|                kellett hunyni a szemet, az orra bízni a látást, hogy
1256 29|              mélyen elgondolkozott. Még az almafán hintázó leányzók
1257 29|         barmokat hajtanak botos emberek az éjfél utáni körúton, a hangtalan
1258 30|             olyan dolgokban, amelyekben az emberek manapság nem hisznek.~~-
1259 30|                megfejtést nem lelek sem az álmoskönyvekben, sem abban
1260 30|              álmoskönyvekben, sem abban az egyéni rendszerben, amelyet
1261 30|                 egy hasábfa, nem lettem az álomtól se beteg, se fáradt,
1262 30|             róráté harangszavára, amely az óbudai toronyból hangzott
1263 30|                  disznótor, szeretkezés az országúton, kisvárosi korcsma
1264 30|               amikor későn ébredtem, és az ablakom előtt havas mentében
1265 30|           mentében állongtak a vén fák, az északi szél hópelyheket
1266 30|                de sohase jutott eszembe az álmom, amely talán nem is
1267 30|             kívül megkívántam.~Elmúltak az aranjuezi szép napok, Kedvesem,
1268 30|                 lemúlott rólam, amelyet az orvosok tavaly télen tüdőgyulladásnak
1269 30|              öregemberrel, ingben járok az utcán, az ágy alatt fekszem,
1270 30|                  ingben járok az utcán, az ágy alatt fekszem, szűk
1271 30|              amely korban ő távozott el az élők sorából, életmódom
1272 30|                  közeleg a halál órája; az apám bátorít a nehéz éjszakákon.~
1273 30|                fiúcska, aki sírva fakad az utcán a hidegtől, de minden
1274 30|                 konyhán kovászszaga van az este dagasztott kenyérnek,
1275 30|                éjszaka frissen hullott; az alvó kertek fekete sövénye
1276 30|           itt-ott egy kézilámpás keresi az angyalok gyalogösvényét
1277 30|              van, mint a bukott nőknek, az asztalos leánya, akiről
1278 30|         halálvágyók, a halni nem tudók, az egykori bűnösök, a szentéletű
1279 30|              mindig, mit sem öregedtem, az életet akkor abban hagytam,
1280 30|            maradtam a folyó fenekén, és az, aki a napvilágra került,
1281 30|                  egy másik fiú volt, és az élte azt az életet, amelyet
1282 30|                fiú volt, és az élte azt az életet, amelyet hol keservesen,
1283 30|               már talán nem is tartozom az eleven élők sorába, hanem
1284 30|                én azt hiszem néha, hogy az emberek nagy része manapság
1285 30|              valódi életét. Egy ál-élet az, amelyet az emberek folytatnak,
1286 30|                 Egy ál-élet az, amelyet az emberek folytatnak, telve
1287 30|            Igazi életüket álmukban élik az emberek, amikor olyan jóságosak
1288 31|                 városban jártukban néha az égre is szoktak nézni.~Künn
1289 31|                  Künn a hideg hold járt az égen az ablaknyitogató északnyugati
1290 31|                 hideg hold járt az égen az ablaknyitogató északnyugati
1291 31|             mint elátkozott menyasszony az örök vőlegénnyel; dideregve
1292 31|          vőlegénnyel; dideregve elmerül az áldatlan gond a pesti házak
1293 31|              hogy álmukban is lássák őt az adófizető polgárok: amikor
1294 31|             pírral legyezte meg azoknak az arcát, akik a budai hegyek
1295 31|   széláramlásokat. Jelentősebb vendég ő az Idegenek Névsorában az expresszvonatok
1296 31|                ő az Idegenek Névsorában az expresszvonatok és szalonkocsik
1297 31|              amikor még nem szégyelltek az emberek az érdemeiket),
1298 31|              nem szégyelltek az emberek az érdemeiket), leugrik szekeréről;
1299 32|              egy sódart! - szólna hátra az ember, mikor kedves vendég
1300 32|            lehetne garnírozni - mondaná az ember, amikor reggel a kalendáriomra
1301 32|                se - rendelkezik álmában az ember, amikor a másik oldalára
1302 32|             sódart. Napjainkban azonban az ujjain összeszámlálhatja
1303 32|                ujjain összeszámlálhatja az ember azokat a magyarokat,
1304 32|                álló esztendőre előírták az ebédek sorrendjét és minőségét,
1305 32|            néhai Apor Péter báró kezdte az erdélyiek vendégségéről.~
1306 32|            jelentősége a szakácsnak, ha az pendelyben járt, és fiatal
1307 32|           közelebb volt a szívünkhöz és az elménkhez, mint a könyvtárak
1308 32|         mélységek a hangot - elindulnak az emberek otthonukba, letelepednek
1309 32|                otthonukba, letelepednek az asztalhoz, és várják az
1310 32|                 az asztalhoz, és várják az ebédet. A kolostorokban,
1311 32|               és felolvasná neki azokat az ételeket, amelyekkel apja
1312 32|          néninek hívtak, amíg éltem, és az volt a dolgom, hogy a magyarok
1313 32|              hangon:~- Én vagyok Anton, az az öreg pincér, aki az Arany
1314 32|           hangon:~- Én vagyok Anton, az az öreg pincér, aki az Arany
1315 32|                  az az öreg pincér, aki az Arany Sasban tíz esztendeig
1316 32|             Sasban tíz esztendeig hozta az étlapot, és minden eshetőséget
1317 32|             vegyül a társalgásba:~- Én, az öreg Karikás, kálvinista
1318 32|                a böjtölésnek, de ha már az úr vallásos érzésű, ilyenkor
1319 32|             bizony a halnál - vélekedik az udvarias, halk Szikszay
1320 32|          vendéglőse -, nem volna jó, ha az embert megszólnák. Éppen
1321 32|                 mártással, gombával.~De az ember még mindig nem tudott
1322 32|               töltve nem lehet ártalmas az egészségre.~- Ma péntek
1323 32|                behunyt szemmel nyeli le az asztalra tálalt ebédet.~(
1324 33|          Valamikor a magyar huszár volt az a kalandos levente, aki
1325 33|               másik felére is eljutott. Az elmúlt háborúban megsántult
1326 33|         kirándulásokat, mert jól ismeri az alig megszerezhető külföldi
1327 33|                 összeköttetései segítik az idegen világban a siker
1328 33|       legnehezebb föladatokon: ez pedig az ő megingathatatlan hite
1329 33|        győzelmében, verhetetlenségében. Az újkori apostoloknak, a mindenható
1330 33|               viszi rohamra a csapatot.~Az ő hatalmas fizikuma, de
1331 34|                 mindinkább ámulóbb lesz az arckifejezésünk, amint a
1332 34|                 hogy volt múltunk, mint az öreg katonának, volt dicsőségünk,
1333 34|                időket, mintha akkoriban az embereknek nem lett volna
1334 34|          építgetnek a múlt időkre, hogy az ember csak kalaplevéve pisloghat
1335 34|       csodálatossá válott barátokra. És az ábrándosok társaságában
1336 34|             vagy kopott tallér kiperdül az asztal közepére. Ő táncol
1337 34|              fordulásban, ő csendül ott az asztalon, ő mutogatja magát
1338 34|         mosollyal: ő, a felejthetetlen, az ifjúságunk, a reménységünk,
1339 34|               szívünkben hordoztunk: ő, az egykori kolduskrajcár, amely
1340 34|         péntekén indult vándorútjára; ő az ezüstforintos, amely öreg
1341 34|              volna a szemünk elé. Rajta az érintetlen, fohászkodásra
1342 35|                ERNŐHÖZ~Egy név, amelyet az írók régen ismernek, a nagyközönség
1343 35|            ismeretlen hírességét. Ki is az az Osvát Ernő, akiről mostanában
1344 35|         ismeretlen hírességét. Ki is az az Osvát Ernő, akiről mostanában
1345 35|              mostanában mindennap írnak az újságok? Min gazdagodott
1346 35|             miért vannak tele a nevével az újságok? - Valaki tán tudja
1347 35|              vágyukban nem restelkednek az önreklám legközönségesebb
1348 35|              őket; gyűlésbe csalogatják az ifjakat, hogy kirabolják
1349 35|                  vagy mindennap beírják az újságba, hogy milyen étvággyal
1350 35|          Carlyle megfigyelései szerint: az akasztófa zsámolyára is
1351 35|                  a rókafejű ravaszok és az imbecillis hiszékenyek;
1352 35|                 akire senki se gondolt: az Osvát Ernő számát. A szerények
1353 35|               között a legszerényebbét, az irodalom bujkálójáét, a
1354 35|                 mint a követ törni azon az országúton, amelyen majd
1355 35|                országúton, amelyen majd az ünnepelt költők fogatai
1356 35|           költők fogatai végigrobognak. Az ő jubileumát ünneplik a
1357 35|               el a felejtésbe. Főleg ez az új, betyár korszak kellett
1358 35|                  betyár korszak kellett az irodalomnak, amikor az elmúlt
1359 35|          kellett az irodalomnak, amikor az elmúlt években minden gonosz
1360 35|              aki működésével, múltjával az ország vesztét okozta, amikor
1361 35|                után, bár ő volt okozója az eseményeknek; akkor végre
1362 35|                és jót cselekedett ebben az országban. A legszentebb
1363 35|                 legszentebb művészetet, az irodalmat csinálta vagy
1364 35|               száz esztendő előtti időt az irodalom történészei. Ez
1365 35|                 forduló ismétlődött meg az Osvát Ernő életében. Majd
1366 35|             éppen úgy határkövet raknak az ő kezdetéhez, a múltak búvárlói,
1367 36|            Dunában kerestek orvosságot. Az egyik költő volt: Indali
1368 36|           család, amelyet most adott ki az Athenaeum, sem kisebbíti
1369 36|              magukat, akik nem alusznak az éjszakán.~~Szeretem azokat
1370 36|        mindennapi fövegeket, amelyekben az elmúlt, romantikus írói
1371 36|                regényes hajlamait, mert az óramutatók a városban visszamentek
1372 36|      esztendővel; olyan világ kerekedik az irodalomra, mint akár a
1373 36|               vesz könyvet. Nem baj ez; az irodalom majd csak kibírja
1374 36|          irodalom majd csak kibírja ezt az állapotot is; nem is ildomos
1375 36|            ízlésének megfelelőt írjanak az írók, mert a könyveket akkor
1376 36|                 mellékelnének hozzájuk.~Az írók csak éljék a maguk
1377 36|                fatális jelenség is volt az, amikor hosszú évtizedeken
1378 36|                csőstül dőlt a szerencse az országra és az irodalomra;
1379 36|                szerencse az országra és az irodalomra; mikor az öregek
1380 36|                 és az irodalomra; mikor az öregek hajléktalansága után
1381 36|                 de senki sem hallgatott az öregúr hullámaira. Azt hittük,
1382 36|           Lisszabonba.~Hát most itt van az írók szegénysége; úgy áll
1383 36|              ismét a budai kis utcákon, az öngyilkos Balázs Sándor
1384 36|               hogy őszi vásárkor megjön az a bizonyos, aki Kazinczy
1385 36|         előfizető, beperdül a boltajtón az urambátyám, aki az utazókocsi
1386 36|            boltajtón az urambátyám, aki az utazókocsi ládáját könyvekkel
1387 36|       könyvekkel tölti meg, hogy legyen az asszonynépnek más elfoglaltsága
1388 36|         testileg nem szabad változtatni az időkön, csak önkezűleg ne
1389 36|                 önkezűleg ne nyúlkáljon az író az időváltozást, szelet,
1390 36|          önkezűleg ne nyúlkáljon az író az időváltozást, szelet, mennydörgést
1391 36|         verekedés tart.~~Bár keservesek az esztendők, a költő ne akarjon
1392 36|      reménytelenségben és álmodozásban. Az író vagyonát nem fenyegeti
1393 36|       veszedelem. Ha nem oszthatja szét az olvasók között, magával
1394 37|                a magam nyilvántartására az életrajzomat írogatom -
1395 37|          életével: találok egy passzust az írásaim között egy szép
1396 37|            csöndességgel őrködtek, mint az öreg szerelmesek az utcasarkon:
1397 37|                mint az öreg szerelmesek az utcasarkon: hiába várnak
1398 37|       szívrendítő nyári fürdőzés alatt. Az állomáson ránktört az elfüggönyözött
1399 37|            alatt. Az állomáson ránktört az elfüggönyözött kupéban a
1400 37|            lekötött kosarakat cipelnek. Az elérhetetlen kisasszony,
1401 37|           Vérmező partján még ott ülnek az öregemberek, akiket júniusban
1402 37|                kertes vidéki városokba. Az alagút, miután régen nem
1403 37|         járókelők, sietség nélkül gurul az omnibusz: az ő szénájuk,
1404 37|               nélkül gurul az omnibusz: az ő szénájuk, lakásuk már
1405 37|                a középkori istenítélet. Az omnibusz kereke megkenve,
1406 37|                Egyedül kell megkeresnem az elidegenedett, a nyári szökevényre
1407 38|                 akinek nincs elég pénze az erszényében.~~Aki egész
1408 38|             őszi sípját halottai felett az emlékezet. A holt emberek
1409 38|                 megbocsátással vetettük az utolsó göröngyöt, megzavartatnak
1410 38|          megzavartatnak nyugodalmukban. Az ekzekució dobpergése riasztja
1411 38|                 aztán igazán elhihetjük az együgyű babonát, hogy a
1412 38|             gazda ült beléjük éjfélkor, az ablakon fehérlepedős vándorlók
1413 38|                 nyugodni a föld alatt.~~Az még csak rendben volna,
1414 38|                 nagyobb kontót fizessen az, aki 0.03-as koronánál akar
1415 38|                 volna. Hova járnak majd az árvák a másvilágról jövő
1416 38|              reájuk? Hol panaszolják el az özvegyek keserves magányukat,
1417 38|                  Merre botorkálnak azok az életből kimaradottak, akiket
1418 38|              állapotukban már csak azok az ismerőseik tudják megnyugtatni,
1419 38|             talpunkon vagyunk" - mondja az eleven ember, akinek már
1420 38|            napsugara. Hol lesz holnapra az a sírhalom, amelyet könnyel
1421 38|               és elnyargalni, mert nagy az ára ma a sétalovaglásnak.~(
1422 39|                Valahol már skribálja is az íródeák a rendelkezést,
1423 39|               Pilátusig keresgéli annak az okozóját, mert drága a kenyér,
1424 39|               mert drága a kenyér, nagy az adó, hitvány az élet Magyarországon.
1425 39|            kenyér, nagy az adó, hitvány az élet Magyarországon. Hagyják
1426 39|         senkinek a kiskését, a jérumát, az akasztófáját, a nacsak bicsakját,
1427 39|         bicsakját, a mordizomát, de még az adtáját sem.~Bizonyára nem
1428 39|          korszakokban nem is hallja meg az ember füle, hogy odakint
1429 39|                ember füle, hogy odakint az istállóban vagy a kaszárnyában
1430 39|                nem könyvből tanulja azt az ember. Se Szenczi Molnár,
1431 39|             megemlékeztek volna róluk. (Az egy Mikes Kelemen panaszolja
1432 39|               nemes vármegyék felhívták az országos figyelmet a járványos
1433 39|               valahol egy bogarász, aki az egyéb gyűjtések mellett
1434 39|             pedig vesztett háború után. Az idők fejünk felett valóban
1435 39|             olyanok, hogy csillapítanák az elkeseredett emberi hangulatot,
1436 39|                találta ki magának, hogy az ajtómat választotta céllövő
1437 39|              magam!~~Hát bizony jó lesz az, ha egy kis zablát teszünk
1438 39|               külön törvényt kell hozni az asszonyemberekre, akik valami
1439 39|                illő mondásokat tanulnak az iskolában és az iskola környékén.
1440 39|                tanulnak az iskolában és az iskola környékén. Inkább
1441 39|                 a gyerek, mint a szülő.~Az a keserves magyar pedig,
1442 40|                                         AZ ÚSZÓ FATÖRZSHÖZ~A Margithídnál
1443 40|           Margithídnál sokan nézegettük az áradó Dunát - tán másoknak
1444 40|            felszínre emelkedtek, mintha az alvilágból igyekeznék felfele
1445 40|                nedves, hideg dunnái alá az ember, aki éppen úgy tud
1446 40|                korában, mint a fatörzs?~Az áradó folyamok tétlen nézdelődői
1447 40|                 hogy asszony vagy férfi az úszó hulla. (Sajátságos,
1448 40|        Sajátságos, hogy több pártja van az asszonyoknak.) De a fatörzs
1449 40|             alatt viszi el a folyam. De az is lehetséges, hogy lenn,
1450 40|               lenn, a Lágymányos alatt, az egykori Kutyavilla környékén
1451 40|               ahogyan a városban hallja az ember a villamoson azoktól,
1452 40|                Kit és mit keresnek ezek az úszó holt tárgyak és emberek
1453 40|                a város alá sodorja őket az áradó Duna? Talán azért
1454 40|    megtudakolják, él-e még ez vagy amaz az öregasszony, akit fiatalkorukban
1455 40|             halottaknál? Régen elment-e az a hajó, amely a dunai öngyilkosokat
1456 40|            dunai öngyilkosokat vitte el az állomástól? Nagyon haragszik-e
1457 40|               magukkal, mert ahogyan én az óbudai sziget lakóit ismerem,
1458 40|                folyók környékén -, mert az újlaki partokon is látni
1459 40|                 amelyek nem ijednek meg az áradás életveszedelmességétől,
1460 40|                 kifogni a Dunából, mert az minden időben többet ér
1461 40|                 mint fiatalkoromban, de az én időmben ott is akadt
1462 40|                következnek, inkább csak az áradást bámulják, valamint
1463 40|                 azt hazudják, ők látták az 1838-iki árvizet. A titokzatos
1464 41|                                    PEST AZ ELSŐ ESTE~Mi, régebbi pesti
1465 41|      negyedeiből: olyanok vagyunk, mint az almamag: nem látjuk, hogy
1466 41|              sárga vagy zöld héja van-e az almának, amelyben lakunk.~
1467 41|            képmása. Különösen akkor, ha az utas háromszáz kilométernyi
1468 41|                Tamás Mercedesének, amíg az alkony felejthetetlen színű
1469 41|                 amelyek úgy dombosodnak az autóutazó előtt, mint közelgő
1470 41|               kövek, amelyek mind azzal az alattomos szándékkal várják
1471 41|            várják Borsodban, Zemplénben az utazót, hogy kilyukasszák
1472 41|                 mind azért vannak, hogy az utazó szinte a búcsújáró
1473 41|             most látjuk, milyen szomorú az este az elővárosban. A külvárosi
1474 41|                  milyen szomorú az este az elővárosban. A külvárosi
1475 41|                külvárosi rendőr úgy áll az út közepén, mint egy basa;
1476 41|                 béres is pontosan tudja az országutakon; a korcsmák
1477 41|       kedvetlennek látszik a küszöb meg az ablak a bor nagy ára miatt;
1478 41|               miatt; vak ember ténfereg az országúton, holott ezt vidéken
1479 41|           kedvetlenség várja mindenfelé az utazót, mintha azt kérdezné
1480 41|            járókelő: - Ugyan miért jött az úr Pestre? Mintha nem volnának
1481 41|         emlékeztető villamoslámpa várja az idegent a Keleti pályaudvarnál,
1482 41|                 mint táncosnőkön. Olyan az utca vasárnap estefelé a
1483 41|                 a tegnap esti embereket az utcákon, a mulatóhelyeken;
1484 41|              elmentek ők a vasárnappal, az álommal, az automobillal.
1485 41|                vasárnappal, az álommal, az automobillal. Jóízű veszekedés
1486 41|          veszekedés várja hétfőn reggel az utast a villamoson, amelyre
1487 42|                                         AZ ŐSÖK UNOKÁI~A régi nyíregyházi
1488 42|                elballagott.~Elballagott az alvégi temetőbe vagy a Morgó-temetőbe:
1489 42|                mindjárt megpihenhettek. Az itt hagyogatott bokortanyákra,
1490 42|                keresztapám után, miután az törvényes örökösök nélkül
1491 42|           valamely kisebb püspökséggel. Az ősök, már akik a földművelésre
1492 42|        Kereskedők Körét nevezik - avagy az újonnan épült Korona vendégfogadóban,
1493 42|              sóstói erdőből, hogy annak az árát Benczi Gyula hegedűjébe
1494 42|                  Nagy, olaszhegedű volt az, sok bankó becsúszott a
1495 42|                    bérelt lakásban csak az ide szerencsétlenkedett
1496 42|         házvételnek. Még Kállay András, az egykori főispán is igyekezett
1497 42|          tiszaeszlári védőnek a házát - az orosi utcában. Az ifjabbik
1498 42|               házát - az orosi utcában. Az ifjabbik Krúdy Kálló utcai
1499 42|             telepített.~Nagy dolog volt az mindig, ha Nyíregyházán
1500 42|            magyar korona a helyén, mint az ajtószeg, de a nyíregyházi