Part

 1 2 |       felelősségre a kereskedőket. Szinte a becsületes társadalom,
 2 2 |          van. A régi rend elmúlik. Szinte egyik napról a másikra,
 3 4 |    iskoláiban, ahol a nagyszerű és szinte kisvárosi fogalmainkat túlnövő
 4 5 |    ölelésekről, egymásnak mondott, szinte a végtelenségig emlékezetes
 5 7 |             A legtöbb magyar tudós szinte ellenséges, idegenkedő,
 6 8 |        mint a varázslat, egy mély, szinte férfiasan komoly, intő hang
 7 8 |      lapozgatok egy-egy nagyszerű, szinte korszakos új könyvben,*
 8 8 |    hajtották az öreg lovakat, hogy szinte azt hihette az ember, mindig
 9 8 | Múzeum-kertbe. A hazafiság furcsa, szinte humorisztikus alakban mutatkozott
10 8 |    közelmúlt városi politika képei szinte történelmi patinával bevonva
11 9 |       figarótól való sápadt álarca szinte félrecsúszik fejéről; a
12 9 |    árnyaival, a hosszúszárú fű már szinte ősziesen sóhajt utánuk.
13 14|         tréfálkozó, megnyugtató és szinte egyedül andalgó hangot kerestem
14 15|           mesterművét annak idején szinte titokban adta ki a bátortalan
15 15|   szaladgálnak az emberek, az írók szinte kukorékolnak... Egerben,
16 15|         volna. Műveinek elmélyedt, szinte klasszikus magvát a nagy
17 17|      polgári élettől elkülönbözve, szinte grófi rangban lehetett közlekedni
18 17|          között, s minden vendégét szinte felejthetetlen meghajtással
19 18|        pedig folyik szakadatlanul, szinte látni a templomi lobogókat
20 20|            kokott francia parfőmje szinte egyedülállóan válott ki
21 20|         kuglizókat.~A pályaudvaron szinte ellenség által megszállott
22 21|       ember, az evezésbe elmerült, szinte átváltozott ember egyforma
23 21|     megállás nélkül, nekivetetten, szinte életre-halálra, a nagy víz
24 21|     végsőkig megfeszítő munka után szinte ijedt ez a nyugalom. Evezni,
25 24|           a kalendáriomi évszakban szinte remetéskedő magányom, őszi
26 24|       őrült elődök felemelt fővel, szinte büszkén hangoztatták az "
27 24|         egy oly rohamos, futamodó, szinte kétségbeesett vetélykedés
28 24|        amelyek egykor túláradozva, szinte repesve üdvözölték az ifjú
29 30|           komolyan, mosolytalanul, szinte szánakozva néz rám, mintha
30 34|             mint akár napjainkban. Szinte szerencsének lehetne mondani,
31 37|       Asszonyok befűzött derékkal, szinte ismeretlen arckifejezéssel
32 41|        azért vannak, hogy az utazó szinte a búcsújáró áhítatos vágyával