Part

 1 1 |          hulláival volna telve - annyi pénz mutatkozott egyszerre
 2 2 |   kaszárnya udvarán öltöztették, annyi idő, viszontagság, szabadban
 3 4 |      csillag. És most még mindig annyi embernek kell még meghalni
 4 6 |      bámultam. Egyáltalában soha annyi szépet nem láttam, mint
 5 6 |         vén kövek, amelyeken már annyi láb ment el a messzeségbe,
 6 7 |          mint Fedák Sáriét. Csak annyi baj van, hogy senki se veszi
 7 15|        Magyarországon még mindig annyi Croker-regényt. Mert a Croker
 8 15|          az olvasóról legalábbis annyi figyelmet feltételeznek,
 9 15|        végre eljött az idő, hogy annyi könyvet adnak el, hogy nem
10 15|          bár kevés ember mondott annyi igazságot a zsíros lakosság
11 15|          kevés ember rendelkezik annyi önismerettel, mint az embernek
12 17|  manapság, uram, tudom jól, hogy annyi baj és gond van az élettel,
13 21|          ez eleven tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés
14 24|    kispap vagy a jurátus, akinek annyi pénze nincs, hogy megvegye
15 24|         Hírlap tollforgató, akik annyi jó emberről, nemes nőről,
16 24|       múlt idők furcsaságait, de annyi bizonyos, hogy a legszellemesebb
17 28|     hiszékeny, tudása legfeljebb annyi, amennyit az életben kemény
18 28| mindentudó bagoly, olvasmányában annyi egymásra következő nemzedék,
19 29|         ez talán még sem hihető. Annyi bizonyos, hogy aratás után,
20 32|    kézlegyintéssel, de most már, annyi esztendő után szégyenkezés
21 34| tekintetét: tegnap, amikor éppen annyi volt a balsorstól üldözött
22 36|     lehet fizikailag, legfeljebb annyi időre, amíg egy korcsmai
23 37|         kocsihoz:~- Hol tetszett annyi ideig járni? Csaknem elfelejtettük
24 42|          is, de a gyereknek volt annyi esze, hogy idejében meghaljon