Part

 1 1 |             izgatottan tudakozódik: messzire van még Zágráb? Zágráb!
 2 1 |            láttam a töltésen - mily messzire elvinnének, ha erre parancsot
 3 1 |        világítják a felhőrongyokat. Messzire menni - kék tengerekhez,
 4 9 |      vadmadarainak nyugtalankodása, messzire ülnek fészkeiken, és tüzes
 5 9 | képzeletükben! Ők mind: elfakulnak, messzire eltávolodnak. Itt, a kikötő
 6 10|      napsugárban, a francia könyvek messzire sárgállnak a nevelőnők kezéből,
 7 14|     lehetnek azok az arcok, amelyek messzire egymástól, két gépecske
 8 17|              lefüggönyözött ablakok messzire tűnnek el. Olyan az este,
 9 17|      elősegítette céljukban. De nem messzire állott a hordárállomástól
10 18|          füvön. A kastély alatt oly messzire terül el az országút, mintha
11 19|        hullámzik a tó, s a part még messzire van, a vívástól, amelyet
12 20|           város központi odőrjéből. Messzire rikított a pipacsszoknya.
13 24|             eszmét cserélhetne, oly messzire lakik, mint a Dunántúl Széphalomtól,
14 24|          falusi temető közepén, nem messzire a Megfeszített fájától,
15 24|          Igaz, hogy öregségükre oly messzire tűnt tőlük ifjúságuk, mint