Part

 1 2 | diadalmaskodik.~~Lassan eszembe jut, hogy "A hármasszoknyás
 2 9 |         szekrény tetejéről, úgy jut eszébe évek múlva a hatvanéves
 3 13|         Ház gazdája: ámde mégse jut minden napra nagykanál;
 4 15|  Lehetséges, hogy többé sohasem jut majd eszébe Magyarország.
 5 15|     végig a hátamon, ha eszembe jut, hogy Debrecenben maradhattam
 6 15|     tudta, hogy nagyobb örökség jut kezébe, és fűnek-fának tartozott
 7 20|        Pestre, legelőször is az jut eszedbe, milyen hatökör
 8 23|      írják meg azt, ami eszükbe jut... A nemzet, amely nemrégiben
 9 24| sötétségében, ahová már sohasem jut el napsugár. A virág ott
10 24|  mámorban ágaskodott.~~Nemhiába jut nékem eszembe a börtönviselt
11 31|      lábát; öregembernek a vers jut eszébe, amelyet hajdan egy
12 41|        amely árkokat eszébe sem jut betömni se a városnak, se
13 42|       mégis csak jótékony célra jut, mint ahogy az öreg maga