1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3011
Part
1 Elo | katolikus leánykája felvonult a szigeti szent királyleány
2 Elo | voltak az iskolásleánykák a maguk tarkabarka ruhácskáikban,
3 Elo | tavasza jött volna versenyezni a nagytermészet tavaszával.~
4 Elo | zárdakertjeiket, mint ezen a napon, amely Szent Margit
5 Elo | tiszteletére van rendelve. És a zárdakertek virágocskái,
6 Elo | szorulnának.~Itt mentek el a rózsákkal szegélyezett Duna-parti
7 Elo | Európában nem leljük párját: a katolikus leányintézetek
8 Elo | intézetben csupán ibolyákat, a másikban árvácskákat, a
9 Elo | a másikban árvácskákat, a harmadikban nefelejcseket
10 Elo | arra hivatott kezek. Ezek a sohasem látott leánykák
11 Elo | lábujjhegyen közeledtek a kápolna felé, amelyet a
12 Elo | a kápolna felé, amelyet a szigeti kertészek testőrsége
13 Elo | miséjét az óbudai plébános úr.~A mai élet, a mai Budapest
14 Elo | plébános úr.~A mai élet, a mai Budapest leánykái jöttek
15 Elo | ifjúságukból feláldozzanak egy órát a királyleánynak, akinek valaha
16 Elo | újjáépítésében, mint akár atyjának, a tatárverte bús IV. Béla
17 Elo | királynak. Margit királyleány a magyar női lelkeket vezette
18 Elo | vissza az áhítatba, ahonnan a tatár csordák eltávozásra
19 Elo | tanítá meg újra imádkozni a magyar nőket. Míg atyja
20 Elo | magyar nőket. Míg atyja a magyar férfiakban ébreszté
21 Elo | virtusait.~S itt zengedeztek a leánykák a romfalak között
22 Elo | itt zengedeztek a leánykák a romfalak között olyan régi
23 Elo | régi magyar énekeket, hogy a hallgatónak összefacsarodott
24 Elo | hallgatónak összefacsarodott a szíve a hallásukra.~Ezen
25 Elo | összefacsarodott a szíve a hallásukra.~Ezen a búcsún,
26 Elo | szíve a hallásukra.~Ezen a búcsún, ahová a leánykámat
27 Elo | hallásukra.~Ezen a búcsún, ahová a leánykámat kísértem együtt
28 Elo | leánykámat kísértem együtt a többi apákkal, felfogadtam
29 Elo | könyvet, amilyent mindazok a fiatal lelkek elolvashatnak,
30 Elo | virágokká változván, mint a testté váltott áhítat, körülillatozták,
31 Elo | maradni.~Így születtek meg a következő sorok.~~Abban
32 Elo | még sokkal fiatalabb volt a szürke bundás vén nyúl,
33 Elo | szürke bundás vén nyúl, amely a margitszigeti bokroknak
34 Elo | lakója, fiatalabbak voltak a gyémántszemű gyíkok, melyek
35 Elo | laknak, hatalmasabbak voltak a fák, sűrűbbek a bokrok,
36 Elo | hatalmasabbak voltak a fák, sűrűbbek a bokrok, regényesebb a táj
37 Elo | sűrűbbek a bokrok, regényesebb a táj azon a szigeten, amely
38 Elo | regényesebb a táj azon a szigeten, amely a Duna két
39 Elo | táj azon a szigeten, amely a Duna két partja között fekszik.~
40 Elo | Margit szigetének ismeri a földrajz.~A vendégfogadók
41 Elo | szigetének ismeri a földrajz.~A vendégfogadók és nyári lakok
42 Elo | átláthatatlan erdő volt.~A Duna a legszárazabb esztendőben
43 Elo | átláthatatlan erdő volt.~A Duna a legszárazabb esztendőben
44 Elo | esztendőben is nedvesítette a sziget talaját, a növényzet
45 Elo | nedvesítette a sziget talaját, a növényzet dús volt itt,
46 Elo | mint az őserdőben. Annak a hídszárnynak, amely a Margit-hídról
47 Elo | Annak a hídszárnynak, amely a Margit-hídról napjainkban
48 Elo | Margit-hídról napjainkban összeköti a szigetet a külvilággal,
49 Elo | napjainkban összeköti a szigetet a külvilággal, még az ideálja
50 Elo | az ideálja se toppant meg a hídépítő mérnökök agyában,
51 Elo | mert híre-hamva se volt a Margit-hídnak. Csónakokkal
52 Elo | Margit-hídnak. Csónakokkal jártak a szigetre azok, akiknek ott
53 Elo | akiknek ott dolguk volt. A nagy nádor, aki a tizenkilencedik
54 Elo | volt. A nagy nádor, aki a tizenkilencedik század elején
55 Elo | tizenkilencedik század elején azt a kastélyt építette a sziget
56 Elo | azt a kastélyt építette a sziget közepén, amely az
57 Elo | csigalépcsőjével és ódon tetőzetével - a nagy nádor csak akkor fogott
58 Elo | akkor fogott az építkezésbe. A Nyulak szigete nem sokban
59 Elo | szigete nem sokban különbözött a vadontól, amelyben a szent
60 Elo | különbözött a vadontól, amelyben a szent királyleány emléke
61 Elo | lakott.~Jó búvóhely volt a Pest és Buda alatt elterülő
62 Elo | kerülni az embereket. Lakott a szigeten mindkét fajtából.
63 Elo | Meghúzódott itt olyan ember, aki a világban és a világgal csalódva:
64 Elo | ember, aki a világban és a világgal csalódva: remeteségre
65 Elo | szomorú fejét, és elhúzódott a bokrok közé, ha evezőcsapások
66 Elo | evezőcsapások közeledtek a víz felől. De füstölgött
67 Elo | az éjszaka raktak tüzet a lakók, amikor nem látni
68 Elo | észreveszi konyhájuk füstjét a partokról?~~Elég az hozzá,
69 Elo | olvasóm, hogy hiába keresnéd a mai Margit-szigeten hőseit
70 Elo | történetnek.~Elmentek ők a fogyó holddal, elmúltak
71 Elo | holddal, elmúltak azokkal a vén fákkal, amelyeket az
72 Elo | iki árvíz elsodort, amikor a szigetet is csaknem ölnyi
73 Elo | magassággal borított el az ár, a megháborodott Duna; elhervadtak
74 Elo | megháborodott Duna; elhervadtak a régi szép évszázadokkal,
75 Elo | magasságú virágok nőttek a szigeten, mint akár a paradicsomban;
76 Elo | nőttek a szigeten, mint akár a paradicsomban; elbujdostak
77 Elo | paradicsomban; elbujdostak a nyulakkal, az őzekkel, a
78 Elo | a nyulakkal, az őzekkel, a szarvasokkal, melyek a budai
79 Elo | a szarvasokkal, melyek a budai hegyekből átkeltek
80 Elo | budai hegyekből átkeltek a befagyott Dunán, és hóolvadáskor
81 Elo | sohase kívánkozzanak el a Szent Margit-szigetről.
82 Elo | is oltalom alá szorultak. A nagy árvíz vagy a hatóságok
83 Elo | szorultak. A nagy árvíz vagy a hatóságok elől.~A kolostor
84 Elo | árvíz vagy a hatóságok elől.~A kolostor romfalain még látni
85 Elo | betűket: kezdőbetűit azoknak a neveknek, amelyeket tulajdonosaik
86 Elo | itt megörökítettek. Persze a betűk között sok az újabb
87 Elo | újabb kori felírás, hisz a régi betűk eltünedeznek
88 Elo | eltünedeznek idővel. Ám fenn a magasban, az emelet meredekségében,
89 Elo | ameddig manapság már csak a fák koronái érnek el: találhatók
90 Elo | Most csak könnyű dolga van a szigeti látogatónak, amidőn
91 Elo | késsel megörökíti nevét a romfalon, midőn egy szép
92 Elo | kedve és módja felmenni oda a magasba, ahol valamikor
93 Elo | magasba, ahol valamikor a templom karzata körben futott!~
94 Elo | templom karzata körben futott!~A felírás, amely a magasban
95 Elo | futott!~A felírás, amely a magasban kivésve a kőfalon
96 Elo | amely a magasban kivésve a kőfalon olvasható, így szól:~
97 Elo | IMÁDÁSÁRA~1800~Úgy hangzik ez a felirat, mint valamely temetői
98 Elo | temetői sírkő felírása. A repkény, a falomb eléri
99 Elo | sírkő felírása. A repkény, a falomb eléri a romfalat,
100 Elo | repkény, a falomb eléri a romfalat, eléri a felírást,
101 Elo | eléri a romfalat, eléri a felírást, és tavasztól késő
102 Elo | előtt. Télen pedig belepi a hó a romokat, és ugyancsak
103 Elo | Télen pedig belepi a hó a romokat, és ugyancsak elfödi
104 Elo | romokat, és ugyancsak elfödi a betűket.~Mesemondásunkban
105 Elo | Mesemondásunkban erről a Máriási Ilonáról regélünk.
106 I | I. FEJEZET~A galambposta~A század elején
107 I | I. FEJEZET~A galambposta~A század elején Napóleon,
108 I | század elején Napóleon, a franciák császára félelmetes
109 I | délig. Hadai bejárták azt a tájat, ahol a nap kel, és
110 I | bejárták azt a tájat, ahol a nap kel, és a tengert, amelyben
111 I | tájat, ahol a nap kel, és a tengert, amelyben a nap
112 I | és a tengert, amelyben a nap lenyugszik.~Bármily
113 I | belekeveredett Magyarország is abba a nagy háborúba, amelyet a
114 I | a nagy háborúba, amelyet a világ hatalmasai a hódító
115 I | amelyet a világ hatalmasai a hódító francia császár ellen
116 I | vívtak.~- De mi köze van a Margitsziget remetecsendjének
117 I | durrogásához? - kérdezheti bátran a nyájas olvasó. - A Nyulak
118 I | bátran a nyájas olvasó. - A Nyulak szigetén nem harcolnak
119 I | nem harcolnak fegyverrel, a szent királyleány földjén
120 I | királyleány földjén nem harsog a csata, a tölgyek és egyéb
121 I | földjén nem harsog a csata, a tölgyek és egyéb faóriások
122 I | faóriások alatt nem peng a hódítók sarkantyúja? Idáig
123 I | Pedig bizony odáig ért a francia császár keze.~~Máriási
124 I | keze.~~Máriási Ilonának a madarak és a fák voltak
125 I | Máriási Ilonának a madarak és a fák voltak barátnői, amíg
126 I | még szívesebb otthona volt a madaraknak, mint napjainkban,
127 I | mostanában is szeretnek itt lakni a madarak. De nem lehet hasonlítani
128 I | nem lehet hasonlítani se a mai madárlakosságot a régihez.~
129 I | se a mai madárlakosságot a régihez.~Volt itt mindenféle
130 I | Volt itt mindenféle madár. A víziszárnyasok a még szabályozatlan,
131 I | madár. A víziszárnyasok a még szabályozatlan, vad
132 I | nádasokban húzódtak meg. A pesti vadászok, akik csónakjaikkal
133 I | akik csónakjaikkal bújták a sziget környékét: kócsagot
134 I | legfeljebb az Al-Dunán vagy a legvadabb tiszai kiöntésekben
135 I | felfelé igyekeztek, azok a gabonás hajók, amelyeket
136 I | amelyeket lovak vontattak a pesti oldalon, amint messzi
137 I | tetőig megrakodva húzták a búzát: a hajókormányos megszólaltatta
138 I | megrakodva húzták a búzát: a hajókormányos megszólaltatta
139 I | hajókormányos megszólaltatta a kürtöt, amelynek hangja
140 I | meg annyi madár röpült fel a szigeti nádasokból, hogy
141 I | szinte fekete lett tőlük a felhő. Volt itt a mogorva
142 I | tőlük a felhő. Volt itt a mogorva vadlibától kezdve
143 I | mogorva vadlibától kezdve a nádi verébig mindenféle
144 I | mindenféle fajta vízimadár. A vadkacsák tarka, kékes tollaikkal
145 I | kékes tollaikkal behintették a Duna-partot.~Odabenn a sziget
146 I | behintették a Duna-partot.~Odabenn a sziget belsejében kora tavasszal
147 I | olyan hangversenyt csaptak a madarak, hogy áthallatszott
148 I | áthallatszott az óbudai partokra. (A pesti part még lakatlan
149 I | nádas, csupa szemétdomb a part egészen addig a helyig,
150 I | szemétdomb a part egészen addig a helyig, ahol majd valamikor
151 I | helyig, ahol majd valamikor a Lánchidat fogják felépíteni,
152 I | iramodó szeleknek otthona a sivatag. De annál tündéribb
153 I | sivatag. De annál tündéribb a Duna közepén a sziget.)~
154 I | tündéribb a Duna közepén a sziget.)~A nagy fák olyan
155 I | Duna közepén a sziget.)~A nagy fák olyan sűrűn nőnek
156 I | hangzik Isten dicsérete, a madarak éneke.~Legkorábban
157 I | madarak éneke.~Legkorábban a csízek, pintyek kezdik,
158 I | csízek, pintyek kezdik, majd a fülemile, amellyel telve
159 I | fülemile, amellyel telve van a sziget belseje.~Azok a barnapiros
160 I | van a sziget belseje.~Azok a barnapiros begyű, szakállas
161 I | begyű, szakállas madárkák, a stiglicek, amelyek reptükben
162 I | tollazataikat úgy ragyogtatják, mint a lepkék: azok fújják a tavasz
163 I | mint a lepkék: azok fújják a tavasz dalait, hogy csaknem
164 I | dalait, hogy csaknem megreped a szívük a nagy örömtől.~Az
165 I | csaknem megreped a szívük a nagy örömtől.~Az erdei pinty
166 I | erőteljes hangon szólal meg a magasságban, mintha hangjával
167 I | akik márciusig hallgatnak.~A piros derekú, tarka fejű
168 I | derekú, tarka fejű harkályok, a zöld harkályok olyan kopácsolást
169 I | visznek véghez, mint az ácsok a tetőn. A rigók magasra emelik
170 I | mint az ácsok a tetőn. A rigók magasra emelik fel
171 I | emelik fel farkukat, amint a fűben mutogatják e tavaszi
172 I | e tavaszi zászlócskákat. A fehér foltos cinkék izgatottan
173 I | izgatottan járják be még egyszer a bokrokat, a rügyező gallyakat,
174 I | még egyszer a bokrokat, a rügyező gallyakat, az ő
175 I | erdőbe, ahol télig maradnak. A varjak sétálgatnak nagy
176 I | sétálgatnak nagy figyelemmel a mezőkön, a folyó partjain,
177 I | nagy figyelemmel a mezőkön, a folyó partjain, mint megannyi
178 I | hogy újjászületik, mint a madarak és virágok, amikor
179 I | virágok, amikor elmúlik a hó a szigetről.~~Máriási
180 I | virágok, amikor elmúlik a hó a szigetről.~~Máriási Ilonának
181 I | Ilonának nagy oka volt szeretni a tavaszt. Gyermekkora óta
182 I | túlvilágias lénye nem bírta el a városok légkörét, sem a
183 I | a városok légkörét, sem a falvak zordonságát. Élettel
184 I | és nagyságban fejlődnek a fák és a virágok: a beteg
185 I | nagyságban fejlődnek a fák és a virágok: a beteg leány is
186 I | fejlődnek a fák és a virágok: a beteg leány is megleli azt
187 I | küzdeni Napóleon ellen. A hadjárat évekig tartott.
188 I | Máriási ezredes meglátogatta a családját.~Mert nem kell
189 I | tréfaságot elhinni, amit a történelem az utolsó magyar
190 I | nyomban ágaskodni kezdett a virtus, amikor valamerre
191 I | virtus, amikor valamerre a világon csetepaté keletkezett.~
192 I | keletkezett.~Máriási már azok közé a féktelen magyarok közé tartozott,
193 I | is nyomban elfelejtette a polgári élet kényelmességét,
194 I | Az öreg katona nemcsak a Hétválasztónál vagy pedig
195 I | Hétválasztónál vagy pedig a Török Császárnál verdeste
196 I | verdeste az asztalt, amikor a pesti polgárok remegve beszéltek
197 I | remegve beszéltek arról a szörnyeteg Napóleonról,
198 I | Napóleonról, aki nekiindult a világ meghódításának, és
199 I | Pesttel, Budával, ha ez a korzikai tigris idáig merészkedik?)
200 I | merészkedik?) Máriási uram nemcsak a földabroszok mellett vitézkedett,
201 I | valamire való "gyűldében" a falra voltak szegezve, és
202 I | falra voltak szegezve, és a térképeken piros vonalakkal
203 I | hosszúakat lehetett ásítani a pesti házakban. Beleugrott
204 I | úgy eltűnt Pestről, mint a kámfor.~Máriásiné, egyedül
205 I | lánykájával, télen-nyáron a Nyulak szigetén lakott,
206 I | Nyulak szigetén lakott, abban a földszintes, repkénnyel,
207 I | sem találjuk.~Idilli volt a ház és környéke.~Ha az elhaladó
208 I | hajókról valaki szemügyre vette a sárgára meszelt házikót,
209 I | és késő ősszel kiszürkült a sziget fái alól: azt gondolhatta
210 I | gondolhatta magában, hogy ez az a ház, ahol a boldog emberek
211 I | hogy ez az a ház, ahol a boldog emberek laknak.~A
212 I | a boldog emberek laknak.~A zöld zsalugáterek lehunyták
213 I | zöld zsalugáterek lehunyták a szemüket, mintha nem volnának
214 I | kíváncsiak semmire, ami a világban történik.~A kőfallal
215 I | ami a világban történik.~A kőfallal kerített udvarnak
216 I | udvarnak mindig zárva volt a kapuja, mintha senkit se
217 I | mintha senkit se várnának a bent lakók.~Ha valaki történetesen
218 I | történetesen esti órákban járt a Duna-parton: hatalmas kutyaugatást
219 I | hatalmas kutyaugatást hallott a ház felől, s az ugatás nem
220 I | göndör füst szálladozott a kéményből, és a túlparton
221 I | szálladozott a kéményből, és a túlparton szánkázó pesti
222 I | dámák és urak láthattak a Duna jegén iringálni korcsolyáin
223 I | aggódó figyelemmel kísér a partról egy idősebb nő tekintete.
224 I | ugyanazt gondolhatták magukban a szánkázók, hogy akik az
225 I | lehetnek boldogtalan emberek.~A földszintes ház abból az
226 I | időből maradt itt, midőn a szigeten a budai basának
227 I | maradt itt, midőn a szigeten a budai basának voltak kéjlakai.
228 I | volt, mint minden, amit a törökök építettek. Ha bezárták
229 I | bevehetetlennek látszott a ház. A körkerítés a kőkockákból
230 I | bevehetetlennek látszott a ház. A körkerítés a kőkockákból
231 I | látszott a ház. A körkerítés a kőkockákból emelve, amelyek
232 I | kőkockákból emelve, amelyek a régi apácakolostor helyén
233 I | hozzá, hogy valaki feljusson a falra. Odabent az udvaron
234 I | Odabent az udvaron pedig azok a hatalmas ebek, amelyeknek
235 I | jól meg volt védelmezve a külvilágtól. Ebbe a házba
236 I | védelmezve a külvilágtól. Ebbe a házba nem mehetett be más,
237 I | be más, mint az, akinek a belépésre belülről engedelmet
238 I | adtak.~~Vajon milyen volt a magányos lak belseje?~A
239 I | a magányos lak belseje?~A szobák ablakán kettős vasrács,
240 I | kifogástalanul záródnak. A keresztvasak egy hadsereg
241 I | elég védelmet nyújtanak. A szobák mennyezete bolthajtásos,
242 I | nem lehet. Pincéje nincsen a háznak, mert hiszen a Margitszigeten
243 I | nincsen a háznak, mert hiszen a Margitszigeten a pincék
244 I | hiszen a Margitszigeten a pincék még akkoriban felesleges
245 I | árvízkor úgy meggyülemlik a talajvíz, hogy a sétapálcával
246 I | meggyülemlik a talajvíz, hogy a sétapálcával akárhol forrást
247 I | forrást lehet fakasztani a szigeten.~Ellenben tartozik
248 I | szigeten.~Ellenben tartozik a házhoz egy tehénistálló,
249 I | bekötve, amely napközben a szigeten legelész.~Van tyúkketrec,
250 I | tyúkketrec, amelyet jól védelmez a rács az éjszakai menyétek
251 I | és rókák ellen. Napközben a ház körül szemezgetnek a
252 I | a ház körül szemezgetnek a baromfiak, hangos kiáltással
253 I | hangos kiáltással adják hírül a veszedelmet, amire a kutyák
254 I | hírül a veszedelmet, amire a kutyák hanyatt-homlok rohannak
255 I | abban az időben, amikor a Duna járhatatlan, a házbeliek
256 I | amikor a Duna járhatatlan, a házbeliek levelezését közvetítik
257 I | házbeliek levelezését közvetítik a pesti partokkal. Jól ki
258 I | ki van ez gondolva, hogy a szigetiek ne érezzék magukat
259 I | is megvan az ódon palota a belvárosban, rajta a család
260 I | palota a belvárosban, rajta a család címere látható kőbe
261 I | látható kőbe vésetten: medve a mezőben. Itt laknak a Máriásiak,
262 I | medve a mezőben. Itt laknak a Máriásiak, amikor vidéki
263 I | kisasszony (Ilona nénjei) most a palotában időzik egy öreg
264 I | napra sem hagyja egyedül a szigeten.) Farsang van Pesten,
265 I | szigeten.) Farsang van Pesten, a Máriási kisasszonyok nem
266 I | táncosnők, magasztalt úrhölgyek. A legjobb nevelésben részesültek
267 I | legjobb nevelésben részesültek a híres bécsi nőneveldében,
268 I | udvarnál testőrtiszt volt. A két nagyobbik Máriási kisasszony
269 I | beszél magyarul, miután ezt a nyelvet ők csak felnőtt-korukban,
270 I | előkelő társaság központja a két Máriási kisasszony.
271 I | néni az édesanyjukról és a kis húgukról kérdezősködik,
272 I | öreg táblabíró atyjukat, a hadjáratban elfoglalt vitéz
273 I | elég vígan élnek Pesten a kisasszonyok. Eulália nagynénjük
274 I | is minden reggel megkapja a galambpostával az értesítést
275 I | galambpostával az értesítést a szigetre, hogy mit csináltak
276 I | mit csináltak előző napon a leányai Pesten.~Ezt a levelet
277 I | napon a leányai Pesten.~Ezt a levelet természetesen hárman
278 I | folytatja. Elisabeth befejezi. A galamb a Máriási-palota
279 I | Elisabeth befejezi. A galamb a Máriási-palota csukott erkélyéről
280 I | sohasem téveszti el az utat a sziget felé. Még csak keringeni
281 I | csak keringeni se kell neki a magasban, hogy postagalambok
282 I | Útközben, valahol azon a helyen, ahol a mai Országház
283 I | valahol azon a helyen, ahol a mai Országház áll: találkozik
284 I | galambbal, amely ebben az időben a szigetről indul útnak a
285 I | a szigetről indul útnak a város felé Máriásiné levelével,
286 I | mindennap küld leányainak a szigetről. A két galamb
287 I | leányainak a szigetről. A két galamb a magasságban
288 I | szigetről. A két galamb a magasságban összecsókolódzik,
289 I | folytatja útját északnak, a másik délnek.~A Máriási
290 I | északnak, a másik délnek.~A Máriási kisasszonyok levele
291 I | így farsang táján hemzseg a sok estélynek, bálnak, társaságos
292 I | társaságos összejövetelnek a leírásától. Abban az időben
293 I | akik nem vehettek részt a bálban.~Máriásiné a galambposta
294 I | részt a bálban.~Máriásiné a galambposta révén tud leányainak
295 I | hogy Fannynak elszakadt a cipőszalagja gróf X.-né
296 I | idejekorán megtudja, hogy a tegnapi hangversenyen finom,
297 I | csípőfájdalmai ismét jelentkeznek. A nyarat valamely fürdőhelyen
298 I | alkalmas Balatonfüred.~És a galambposta a Máriási kisasszonyok
299 I | Balatonfüred.~És a galambposta a Máriási kisasszonyok előtt
300 I | kisasszonyok előtt is megismerteti a helyzetet a szigeten.~"Ilona
301 I | megismerteti a helyzetet a szigeten.~"Ilona ismét szomorúságba
302 I | szomorúságba esett, mióta elmúlott a hóesés. A hópelyheknek úgy
303 I | mióta elmúlott a hóesés. A hópelyheknek úgy örült,
304 I | hópelyheknek úgy örült, mint a gyermek."~"A kis szelíd
305 I | örült, mint a gyermek."~"A kis szelíd őzike, amely
306 I | lesántult, megütötte lábát a Duna jegén."~"Az este nagy
307 I | este nagy lövöldözés volt a Dunán, a vadászok kergettek
308 I | lövöldözés volt a Dunán, a vadászok kergettek valamely
309 I | hogy kóbor falusi eb."~"A sárga tökből vájt cinkefogók
310 I | tökből vájt cinkefogók és a stiglincekre kivetett hurkok:
311 I | akkorára úgy megszokják a házat és környékét, hogy
312 I | vissza-visszatérnek."~"Az a sánta vadkacsa, amelyet
313 I | sánta vadkacsa, amelyet a vadászok megsebeztek, amely
314 I | megsebeztek, amely egész télen a konyhán élt, tegnap már
315 I | nem felejti el végképpen a barátságos házat."~"Óbudáról
316 I | barátságos házat."~"Óbudáról a vásárból egy fél disznót
317 I | disznót hozott Bogyó bácsi, a szigeti erdőkerülő."~"A
318 I | a szigeti erdőkerülő."~"A padláson nagyszerűen telel
319 I | nagyszerűen telel az alma, a dió, a mogyoró, egérnek
320 I | nagyszerűen telel az alma, a dió, a mogyoró, egérnek híre-hamva
321 I | híre-hamva sincs, mióta Bársony, a nagy fekete macska a háznál
322 I | Bársony, a nagy fekete macska a háznál van."~"Arról a jég
323 I | macska a háznál van."~"Arról a jég közé rekedt gabonás
324 I | gabonás hajóról, amelyet a Dunán lepett meg a tél,
325 I | amelyet a Dunán lepett meg a tél, a hajósok jöttek, és
326 I | Dunán lepett meg a tél, a hajósok jöttek, és olcsó
327 I | Ilyenkor pénzszűkében vannak a hajósemberek."~"Ilona, midőn
328 I | Ilona, midőn délben áttöri a téli ködöt a napsugár: buzgón
329 I | délben áttöri a téli ködöt a napsugár: buzgón rajzolgat
330 I | az albumába. Alig van már a szigetnek olyan pontja,
331 I | Matyókot is lerajzolta, aki a felső szigeten lakik egy
332 I | kunyhóban."~Ilyenek voltak a levelek, amelyet Máriásiné
333 I | amelyet Máriásiné küldött a galambpostával.~ ~
334 II | II. FEJEZET~A remetelány udvarhölgyei~
335 II | Ilona jó barátnői voltak a fák.~A szigeten mindig nemes
336 II | jó barátnői voltak a fák.~A szigeten mindig nemes növényzet
337 II | az öreg József főherceg (a mostaninak atyja) kezdte
338 II | mostaninak atyja) kezdte volt a kastély körül nemesíteni
339 II | kastély körül nemesíteni a rózsákat, ojtogatni a fákat.~
340 II | nemesíteni a rózsákat, ojtogatni a fákat.~Margit királyleány
341 II | idejében települtek meg a zárda körül azok a fehér
342 II | települtek meg a zárda körül azok a fehér derekú nyárfák, amelyek
343 II | áhítat és megadás hangzik a tucatnyi nyárfa susogásában,
344 II | susogásában, ha gyenge szél fúj a Duna felől, hogy a legpogányabb
345 II | szél fúj a Duna felől, hogy a legpogányabb lélek is magába
346 II | térjünk magunkba, vessük meg a világ hiúságát, hisz úgyis
347 II | körülöttük romba omlottak a falak. Csoportosan, egymás
348 II | közelében maradtak meg a zárda környékének, mint
349 II | mint életükben is mindig a szüzeket szolgálták.~Néhány
350 II | szolgálták.~Néhány lépésnyire a szelíd szüzektől komoran
351 II | szüzektől komoran merednek a földből felfelé a sötét
352 II | merednek a földből felfelé a sötét tölgyek. Ugyancsak
353 II | maradtak, mint harcosok, akik a csaták elmúlásával sem válnak
354 II | elmúlásával sem válnak szét. A legenda szerint az apácakolostor
355 II | valaha szerzeteszárda is állt a szigeten. A papok akkoriban -
356 II | szerzeteszárda is állt a szigeten. A papok akkoriban - az Árpád-királyok
357 II | hanem kardokat kötöttek, ha a király háborút üzent. Megharsant
358 II | háborút üzent. Megharsant a kürt, csengtek az acélok,
359 II | csengtek az acélok, és a szerzetesek hadba szállottak.~
360 II | Legvégül vörös barátok lakták a kolostort, akik nemcsak
361 II | kincset sejtettek. Próbálták a nők zárdáját mindenféle
362 II | utakat is építettek, hogy a jól elzárt zárdát a föld
363 II | hogy a jól elzárt zárdát a föld alól vegyék be. De
364 II | föld alól vegyék be. De a szüzek ellenálltak az ördögi
365 II | ellenálltak minden támadásnak. A föld alatt pedig éppen olyan
366 II | őrséget állítottak fel, mint a kapuknál. Tizenhárom lépcső
367 II | Tizenhárom lépcső vitt le a föld alatti állomáshoz.
368 II | hallatszik-e valamerről, a föld alatt a csákányok,
369 II | valamerről, a föld alatt a csákányok, ásók munkája.~
370 II | magyar királyunk megunta a panaszokat, amelyek a szigeti
371 II | megunta a panaszokat, amelyek a szigeti vörös barátok ellen
372 II | hangzottak, és eltörölte a kolostort. Lerombolták a
373 II | a kolostort. Lerombolták a falakat; csupán egy óriási
374 II | egykori dicsőségből.~Ezek a harcias barátok maradtak
375 II | maradtak meg tölgyfák alakjában a szigeten.~Úgy zúgnak éjszaka
376 II | szigeten.~Úgy zúgnak éjszaka a szélben, mintha csatára
377 II | meg lehet hallani, amit a rengő habok beszélnek a
378 II | a rengő habok beszélnek a Dunában.~~Fenyők voltak
379 II | magasra megnőttek, mint a torony.~A fenyő-királynő,
380 II | megnőttek, mint a torony.~A fenyő-királynő, a legmagasabb,
381 II | torony.~A fenyő-királynő, a legmagasabb, éppen Máriási
382 II | biztosítaná őt védelméről.~A fenyő-királynőnek már alig
383 II | alig volt ruhája, letépte a szél, elhordta a vihar;
384 II | letépte a szél, elhordta a vihar; kopár, komor, de
385 II | öreg fejedelemnő, lemondva a világ hiúságáról, szikáran,
386 II | magasan kezdődtek, ahova a többiek koronája sem ért
387 II | csak akkor beszélhettek a fejedelemasszonnyal, hogy
388 II | nagy szél kerekedett, és a szélvész még a hallgatag
389 II | kerekedett, és a szélvész még a hallgatag úrnőt is megszólaltatta.~
390 II | ijesztő hangokat hallatott a királynő, mintha eszébe
391 II | összevesszenek egymás között a fejedelemségen.~S ezeknek
392 II | fejedelemségen.~S ezeknek a szolgálóknak nem járt egyében
393 II | lengessék bő szoknyájukat a szél muzsikájára, magukhoz
394 II | muzsikájára, magukhoz csalogassák a napsugarat, amelyet eljátszadozzanak,
395 II | eljátszadozzanak, búvóhelyet adtak a vércsék és kányák ellen
396 II | azért megkövetelték, hogy a vándorló zenészek legszebb
397 II | rigófüttyeiket fújják el.~~A fejedelemnő bízvást elégedetlen
398 II | hölgyeivel. Panaszkodott is annak a százesztendős hollónak,
399 II | gondolata mindig csak mulatság.~A vén holló, bár félig vak
400 II | vak volt, mert kelet felé, a nap felé már nem szeretett
401 II | amerről nem bántotta szemét a világosság, komoran hallgatta
402 II | világosság, komoran hallgatta a fejedelemnő panaszait. Ott
403 II | lettem, mindenki elhagyott. A sereg másfelé jár, senki
404 II | legjobban repülni, én voltam a legbátrabb a seregben. Az
405 II | én voltam a legbátrabb a seregben. Az én szemem látott
406 II | seregben. Az én szemem látott a legmesszebbre, én voltam
407 II | legmesszebbre, én voltam a vezér. Mit szóljak én, akinek
408 II | közelgő tavaszokon, amikor a vén holló a nap elől menekülve
409 II | tavaszokon, amikor a vén holló a nap elől menekülve a sziget
410 II | holló a nap elől menekülve a sziget sűrűségét választotta,
411 II | hogyan beszélgetnek odafent a magasban a madár és a fa.~
412 II | beszélgetnek odafent a magasban a madár és a fa.~A fejedelemnő
413 II | odafent a magasban a madár és a fa.~A fejedelemnő láthatólag
414 II | magasban a madár és a fa.~A fejedelemnő láthatólag megnyugodott,
415 II | barátjának. Estefelé, midőn a holló továbbröpült, elhallgatott,
416 II | felvidultak és táncoltak a réten. Meglátogatták egymást,
417 II | elhagyhassák helyüket, mert hiszen a földbe voltak gyökerezve.~~
418 II | Máriási Ilona hallotta a táncot, amelyet a bőszoknyás
419 II | hallotta a táncot, amelyet a bőszoknyás fenyők lejtettek,
420 II | szíve mélyéből sajnálta a magányos fenyő-királynőt.
421 II | elmondotta, hogy mit ér a rang és a cím, amikor senki
422 II | elmondotta, hogy mit ér a rang és a cím, amikor senki sem szereti
423 II | érte az embert? Lám, ha a vén fenyő megmaradt volna
424 II | kihívó lehetett ifjúkorában a fenyő, hogy királynő lett
425 II | hogy királynő lett belőle a többi között? Lehetséges,
426 II | növekedtek, elvette előlük a napot és a levegőt? A fejedelmek
427 II | elvette előlük a napot és a levegőt? A fejedelmek útja
428 II | előlük a napot és a levegőt? A fejedelmek útja gyakran
429 II | Egy tavaszon aztán, mikor a szigeti telet és a hófúvásos
430 II | mikor a szigeti telet és a hófúvásos viharokat csak
431 II | hófúvásos viharokat csak a legnagyobb küzdelemmel bírta
432 II | küzdelemmel bírta kiállni a vén fenyő, befejeztetett
433 II | vén fenyő, befejeztetett a királynő élete.~Már a télen
434 II | befejeztetett a királynő élete.~Már a télen elveszítette legnagyobb
435 II | gallyait, megmaradott lombjait, a hóteher alatt eltöredeztek
436 II | eltöredeztek az öreg csontok. Ha a legkisebb szél fújt; könyörgős
437 II | könyörgős nyögés hallatszott a vén fa derekából, mint a
438 II | a vén fa derekából, mint a nagybetegek sóhajtanak álmatlan
439 II | éjszakákon. Ha orvosa lett volna a vén fának, aki meghallgatja
440 II | vala szíve dobogását, mint a beteg emberét szokás: az
441 II | kiáltások is hallatszottak a vén fa belsejéből. Talán
442 II | senki sem hallgatott rá. A többi fenyők, akik a vén
443 II | rá. A többi fenyők, akik a vén királynő védelme alatt
444 II | csendesen kiteleltek és a havakat, viharokat alig
445 II | ragyogtak, hogy magukra hívták a rigók figyelmét, akik messze
446 II | Elfújdogálták mindazokat a nótákat, amelyeket télen
447 II | próbálgatták.~Egy napon, mielőtt a nap alászállott volna, megérkezett
448 II | alászállott volna, megérkezett a pesti homokmezők felől a
449 II | a pesti homokmezők felől a vén holló.~Nagy utat tehetett
450 II | mert lassan szállt által a Duna felett, és vérpiros
451 II | megfiatalodott volna, még a hangja is erősebb volt,
452 II | hangja is erősebb volt, amint a magasból üdvözölte a királynőt.~
453 II | amint a magasból üdvözölte a királynőt.~A fejedelemnő
454 II | magasból üdvözölte a királynőt.~A fejedelemnő felsóhajtott
455 II | hogy egyetlen barátja, a holló így kicsípte magát
456 II | holló így kicsípte magát a tavaszi napokra. Az lett
457 II | lett volna rendjén, hogy a holló is megöregedett volna,
458 II | Szomorúan tapasztalta, hogy a nők korábban és alaposabban
459 II | alaposabban vénülnek, mint a férfiak. Ugyanazért nem
460 II | Ugyanazért nem fogadta a régi szívességgel barátját,
461 II | létére, hogy kifesti tollait.~A vén holló megharagudott
462 II | vén holló megharagudott a királynő szavaira.~- Mit? -
463 II | Felségednek már gyönge a szeme, ugyanezért tollaim
464 II | felkiáltottak, hogy csak a rosszakarat mondhatja, hogy
465 II | rosszakarat mondhatja, hogy a holló tolla festett. Olyan
466 II | festett. Olyan az, mint a bársony, sőt tán még a bársonynál
467 II | mint a bársony, sőt tán még a bársonynál is puhább.~Aztán,
468 II | Dobálták, forgatták, simogatták a közéjük dobott tollat. És
469 II | közéjük dobott tollat. És a vén holló diadalmasan távozott.~
470 II | diadalmasan távozott.~Ezt a megaláztatást nem bírta
471 II | anyakirálynő.~Abbahagyta a sóhajtozást, a nyögést,
472 II | Abbahagyta a sóhajtozást, a nyögést, mert hiszen úgy
473 II | egyszer az égnek szegezte a fejét, mintha megmutatni
474 II | alattvalójánál.~Megvárta, amíg a hold sarlója felemelkedett
475 II | hold sarlója felemelkedett a Dunából, és ezüst koporsószegekkel
476 II | koporsószegekkel rakta ki a fekete habokat. Ez a fényesedő
477 II | ki a fekete habokat. Ez a fényesedő vén Duna lesz
478 II | lesz az ő koporsója, amint a hold emelkedtével felébredt
479 II | hold emelkedtével felébredt a szél, és a hold udvarlására
480 II | emelkedtével felébredt a szél, és a hold udvarlására siet.~Ám
481 II | hold udvarlására siet.~Ám a szél sokáig váratott magára.
482 II | sokáig váratott magára. A szegény fejedelemasszonynak
483 II | hiúságukban mind azt hitték, hogy a hold az ő tiszteletükre
484 II | vette fel ezüst köntösét. A habok az ő kedvükért locsognak,
485 II | nekik táncolnak oly fürgén a romfalak között.~De végre
486 II | között.~De végre megérkezett a szél.~Gyenge legényke volt
487 II | volt bíz az, alig ért fel a királynő felső gallyaira.~-
488 II | te siheder? - förmedt rá a királynő. - Küldd az apád,
489 II | valami üzennivalója van.~A szelecske elbujdosott, szégyenkezve
490 II | szégyenkezve lapult meg a bokorban. De éjféltájban
491 II | fiának hírét nem hallotta.~A fenyő-királynő hirtelen
492 II | hirtelen. És nagy roppanással a szél karjaiba dobta magát,
493 II | megtántorodott.~Aztán belezuhant a Dunába a holt fejedelemnő.~~
494 II | Aztán belezuhant a Dunába a holt fejedelemnő.~~Másnap
495 II | holt fejedelemnő.~~Másnap a galambposta egy hírrel gazdagabban
496 II | hírrel gazdagabban repült a pesti Máriási-palota felé.~"
497 II | Máriási-palota felé.~"Kidőlt a legnagyobb fenyőfa éjszaka
498 II | legnagyobb fenyőfa éjszaka a házunk körül. Ilona megsiratta,
499 III | hetében látogatói akadtak a hölgyeknek a szigeten.~Bocskoros
500 III | látogatói akadtak a hölgyeknek a szigeten.~Bocskoros csónakos
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3011 |