Part

 1 I   |        néni az édesanyjukról és a kis húgukról kérdezősködik,
 2 I   |        örült, mint a gyermek."~"A kis szelíd őzike, amely minden
 3 IV  |         is nevezte másként: mint "kis öreg"-nek. Olyan helyes
 4 IV  |     csendesen tudnak gondolkozni. Kis bölcsek ők már abban a korban,
 5 IV  |  Ugyanazért a költő jobbnak látta kis pajtása figyelmét másra
 6 IV  |      sietnének a föld leányzói; a kis madarak megszólaltatták
 7 V   | foglalatoskodott a kastély körül; kis fűrész volt a derekán, kertészolló
 8 V   | kormányzott a Margitszigeten. Bár kis kolostoruk volt, innén intézték
 9 V   |              Szegényke... Szegény kis öreg apám!~Kármán József
10 V   |       árvácskák figyelni kezdenek kis tányéraikkal, a rügyek,
11 V   |       farkollóikat, mint a tavasz kis zászlócskáit, magasra emelték
12 V   |      volna a támadás tárgyát, egy kis tömzsi, barna mellényes
13 V   |         elhallgatott a környéken. Kis szívük megdermedt a félelemtől.
14 VI  |          a maga tennivalóját az ő kis országában.~Januárban kezdődik
15 VII |       hangos szóval jelentené egy kis szellem, amely a fák koronái
16 VIII|      egészen megfeledkeztem róla. Kis Máriási Ilona, el kell búcsúznunk.~
17 X   |    madárkáknak is ég felé áradt a kis szívük, hogy Isten dicsőségét
18 X   |        zengett a hangja, mint egy kis harangnak a szava. Talán
19 XI  |      sohasem később. E csodálatos kis művészek, akik a régmúlt
20 XI  |  leveleikből, és halkan megrázták kis csengettyűiket. Illattal
21 XI  |           torokkal énekeltek itt, kis szívüknek minden drágalátos
22 XI  |       minden drágalátos érzelmét, kis torkuknak minden ezüstjét
23 XI  |           Szűz Mária, karjaiban a kis köpönyeges Jézussal.~A tallér
24 XII |     Máriási Ilona, a Margitsziget kis remetéje, bolyongásaiban
25 XII |       volna Máriási Ilona, hogy a kis Jézus gyermekképének védelme
26 XII |      valamely távoli haranghang a kis bolyongó fülébe.~A legenda
27 XII |       István király alakja állt a kis remeteszűz előtt kőbe vésetten,
28 XIII|          fecsegett ahhoz a szürke kis társához, amely olyan soványnak
29 XIII|      fésülték volna meg reggel. A kis társ egy ökölnyi odút fedezett
30 XIII|        felesleges pehely, amelyet kis társa azonnal az odúba vitt.
31 XIII|           a fészekben. Oda csak a kis társnak volt bejárása, amint
32 XIII|         sürgött-forgott, mint egy kis gazdasszony. Jött-ment pihenés
33 XIII|            hordta a berendezést a kis házikóhoz. Míg a szakállas
34 XIII|            Majd adok én neked, te kis tolvaj!~Mikor ennek az elfoglaltságnak
35 XIV |       ereszkedtünk, mert az én jó kis úrnőm, Ilonka, meg parancsolta,
36 Utoh|           Szent Margit drágalátos kis madárkái megmozdulnak a
37 Utoh|  megszólal, mintha ennek a szürke kis teremtésnek, ennek a mindnyájunkat
38 Utoh|           a mindnyájunkat példázó kis szárnyas emberkének sohase
39 Utoh|      füvek se vegyék azt észre: a kis bokor messziről észrevette,
40 Utoh|         könyveimet, mint valamely kis bálványokat az ágyam mellé
41 Utoh|      orvosságaikban sem.~Laktam a kis szállodában, mert a főtisztelendő
42 Utoh|       hallani lehet a nagy fák és kis bokrok lélegzetvételét,
43 Utos|           temettek. Ezek közt nem kis szerepet játszik egy ezüstből