Part

 1 I   |          kőfallal kerített udvarnak mindig zárva volt a kapuja, mintha
 2 II  |            voltak a fák.~A szigeten mindig nemes növényzet volt, már
 3 II  |      környékének, mint életükben is mindig a szüzeket szolgálták.~Néhány
 4 II  |             alattvalóinak gondolata mindig csak mulatság.~A vén holló,
 5 II  |          már nem szeretett repülni, mindig csak nyugatnak járt, amerről
 6 IV  |       Tudja-e, Ilona, hogy a sziget mindig a szomorú emberek lakhelye
 7 V   |         bőséges nedvességet szívnak mindig magukba. Mennyi elszántság,
 8 V   |        börtönökhöz. Azt hitték, még mindig a Szentföldön vannak, ahol
 9 V   |             szerencsétlenség, amely mindig elvitt egy mosolygó vonást
10 V   | gonoszságaikat. Mert huncut emberek mindig voltak a világon.~A dominikánusok
11 VI  |             napbarnított férfiú még mindig a rózsafái között kertészkedett.~
12 VI  |    lehetőségnek. Miután a természet mindig él, mindig megtalálhatja
13 VI  |       Miután a természet mindig él, mindig megtalálhatja azt a hű barátot.~
14 VI  |      tavaszi áramlásból.~A szigeten mindig nagy fák voltak, amelyekre
15 VI  |             vannak arról, hogy a fa mindig megérezte, ha a magyar nemzetet
16 VII |        veszik első énekleckéjüket a mindig hallgató vén fák... hinnéd,
17 VII |            rejtekéből.~És tavaszkor mindig áhítatos csodálkozással
18 IX  |         országban. A nádori família mindig nagy kedvelője és pártfogója
19 IX  |            kilépett a kunyhójából - mindig fél szemmel aludt, mint
20 X   |           folytatta Rézike. - Azóta mindig van, mióta a világon vagyok.
21 X   |       Azután milyen a vőlegényed?~- Mindig lóháton jár, mint a szélvész.
22 X   |        Pavlovnát.~De a nagyhercegnő mindig szomorú volt. Nem tudott
23 X   |          sem, nem örült a pompának. Mindig halovány arcát legfeljebb
24 X   |           ha titokban jót tehetett.~Mindig olyan egyszerű öltözetben
25 XIII|             Nem állott el a hangja. Mindig fecsegett ahhoz a szürke
26 XIII|             fákon - amely körülmény mindig tartósan hűvös időjárást
27 XIV |      ezredes sírhalma mellett, mint mindig virrasztó őrség.~A sír lábánál
28 XIV |            annak, hogy hő vágyamat, mindig velem levő álmomat megvalósítsam,
29 XIV |         érthetetlen beszédén, pedig mindig csak azt zengik ők, hogy
30 XIV |            amelyeknek a száma száz. Mindig lefelé mentünk darab ideig.
31 XIV |            követ, amely előtte járt mindig. Keskeny, asszonyi lábnyom
32 XIV |          változatlanul követtek. És mindig előttünk a lábnyom, hogy
33 Utoh|             hideg szeleket, amelyek mindig ellenségei voltak a fáknak
34 Utoh|            ebben a vén törzsben még mindig annyi életerő van, hogy
35 Utoh|    lóvonattal szoktak érkezni, akik mindig olyan csodálkozással nézik
36 Utoh|        romjait, ha nem jöttek volna mindig a tudós építészek, akik
37 Utoh|            mesék örökké élnek, mert mindig akadnak emberek, akik szeretik
38 Utos|     kimutatták - az újrapublikálást mindig felhasználta arra, hogy