Part

 1 Elo |               miséjét az óbudai plébános úr.~A mai élet, a mai Budapest
 2 I   |               szükséges.~Az öreg Máriási úr egy huszárezred parancsnoka
 3 III |        örömrepesve felkiáltott:~- Kármán úr! Hogy jutottunk eszébe?~
 4 III |          szerencsétlenségünket.~- Kármán úr előtt nincs titkunk, ő házunk
 5 III |               Azt hiszi, hogy olyan nagy úr, mint a palatínus, szóba
 6 III |              körül történt.~Ilona Kármán úr társaságában bejárta a tavaszi
 7 IV  |                  gyermeknek, hogy Kármán úr, az ifjú költő, akit már
 8 VIII|       illedelmesen meghajolt.~- Fenséges úr, egy nagy kérésem volna...~-
 9 IX  |             cigányvajda éppen olyan nagy úr volt a maga nemzetségében,
10 X   |               apám meg vajda. Olyan nagy úr, mint akár maga a nádor.
11 X   |              egyházi énekeket küldték az Úr trónusához.~Vége felé járt
12 XI  |                 a hívők fohászkodását az Úr zsámolyához juttatják.~Egyszerre
13 XI  |            köntösben a lelkek, akiket az Úr magához fogad.~És amint
14 XI  |               éltek és haltak, csupán az Úr angyalainak seregét szaporították.
15 XI  |                fénye ömlik róla, mint az Úr fehér testéről, amikor a
16 XI  |                 zárdanövendék korában az Úr trónusához hívták őt az
17 XIV |                  az utakat.~Kármán költő úr, mint a Máriási család régi
18 XIV |            imádkozni fogok önért, Kármán úr, hogy elérje azt, amire
19 XIV |                  és testvéreimen. Kármán úr, én megtaláltam annak a
20 XIV |                helyét. Kérem önt, Kármán úr, hogy maradjon anyámmal
21 XIV |               segítségükre. Kármán költő úr is hallgatott, mert nemsokára
22 Utoh|               kezeivel ama főtisztelendő úr könyvét, aki tudtommal először
23 Utoh|                 találtam a főtisztelendő úr kegyes könyvét Szent Margit
24 Utoh|            meghalok.~~És a főtisztelendő úr oly pontossággal írja könyvét,
25 Utoh| megrövidültségéről. - És a főtisztelendő úr ama két hónap alatt, amelyet
26 Utoh|        életmódban.~Igen, a főtisztelendő úr beszél a csodáról, amely
27 Utoh|                 csodákat a főtisztelendő úr a sántákról, a köhögősekről,
28 Utoh|            végigolvastam a főtisztelendő úr könyvét, úgy éreztem magamban,
29 Utoh|                amint azt a főtisztelendő úr tanácsolta mindazoknak,
30 Utoh|        szállodában, mert a főtisztelendő úr is ott lakott és nyáron
31 Utoh|                    Amint a főtisztelendő úr tanácsolta.)~Reggelenkint
32 Utoh|                amelyeket a főtisztelendő úr különösen figyelmébe ajánlott
33 Utoh|                 a könyvíró főtisztelendő úr nagyon ajánlotta, hogy ide
34 Utoh|              fogadta meg a főtisztelendő úr tanácsadását.~~És itt épült
35 Utoh|                  a régi jó főtisztelendő úr aligha ismerne rá, ha ugyan