Part

 1 Elo |       megörökíti nevét a romfalon, midőn egy szép tavaszi napon erre
 2 I   |        abból az időből maradt itt, midőn a szigeten a budai basának
 3 I   |           a hajósemberek."~"Ilona, midőn délben áttöri a téli ködöt
 4 II  |         öreg barátjának. Estefelé, midőn a holló továbbröpült, elhallgatott,
 5 II  |          amelyeket télen tanultak, midőn faodúkba voltak zárkózva,
 6 IV  |        akkor értjük meg e bánatot, midőn a sírba költöznek ők. A
 7 IV  |         szólalt meg az ifjú költő, midőn egy darab ideig mentek anélkül,
 8 IV  |        Ilona láthatólag megindult, midőn Kármán művére terelődött
 9 IV  |           huszonhat esztendős sem, midőn a Boldogságos Anya magához
10 IV  |           vasrostélyos ablakokhoz, midőn a tavaszi holdvilág hívogatni
11 IV  |          haranglábban éjfélkor is, midőn a fülemilék leggyönyörűbb
12 V   |            Szent János-lovagoknak, midőn azoknak magaviselete tűrhetetlen
13 V   |      engedett formáját gyakorolja. Midőn a domonkosok a legnagyobb
14 V   |      madarak hangjában a szigeten, midőn évről évre visszatér a tavasz,
15 V   |         hozzácsapott a madárkához, midőn Ilona felkiáltott. És a
16 V   |         kincs ebbe a kútba került, midőn a szerzetesek a török előtt
17 VI  |       FEJEZET~A Hét testvérek fája~Midőn elhaladtak a nádorispán
18 VI  |     időjárást a szabadban tölteni, midőn a kertészek fűrésze olyan
19 VI  |          fát vegye elő legelőször, midőn tavaszi munkára kerül a
20 VII |            mint csüggedt hadsereg, midőn Szentendre felől közelgett
21 VIII|       találkozott József nádorral, midőn a legkedvesebb munkájával:
22 IX  |            elrejtették kincseiket, midőn a török elől menekültek.~-
23 X   |      Máriási Ilona böjtöt tartanak~Midőn a sudarfák ormain megszólaltak
24 X   |            megelőző magasztos óra, midőn az isteni feltámadást példázza
25 XI  |           hangja, amelyet délután, midőn mélyen elmerült ájtatosságában
26 XI  |   felejtették el Jézus nevenapját, midőn a kolostor már romba dőlt.
27 XI  |          kolostori kórus húzódott.~Midőn Máriási Ilona felemelte
28 XI  |           fehérlenek így a felhők, midőn az éjhomály oszlik.~Ezt
29 XI  |         múlva is a szigetlátogató, midőn elmerül az itteni énekesmadarak
30 XI  |         halottaiban, még akkor is, midőn a mohácsi vész után az apácák,
31 XIV |        dicső a természet.~S ekkor, midőn ezüst nyárfákra ráakaszkodott
32 Utoh| legboldogabb ébredés is fájdalmas, midőn visszatérünk a mesék őserdejéből -
33 Utoh|            tovább a lombok között, midőn már a Duna-part pesti oldalán
34 Utoh|          egy ilyen magányos padon, midőn már az ember maga lemondott
35 Utos|          magasságból lezengeni. És midőn az éjféli harang kongása