1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3011
Part
2001 XI | Akkoriban, a középkorban: a kolostor volt vigasztaló
2002 XI | ért. Az öles falak között, a félhomályos boltozatok alatt,
2003 XI | félhomályos boltozatok alatt, a pinceszerű csendességben,
2004 XI | életmódban: meggyógyultak a legfájdalmasabb szívek,
2005 XI | hisz az orvosok manapság is a jótékony magányt ajánlják
2006 XI | szívük csaknem megreped a fájdalomtól.~V. István mind
2007 XI | gyakrabban foglalkozott a gondolattal, hogy hátat
2008 XI | gondolattal, hogy hátat fordít a világ hiábavalóságainak,
2009 XI | örömét, és az uralkodószéket a barátok térdeplőzsámolyával
2010 XI | fel.~Eljött azonban érte a megváltó halál, és a jó
2011 XI | érte a megváltó halál, és a jó angyal kézenfogva átvezette
2012 XI | kézenfogva átvezette őt abba a világba, ahol nem fáj semmi.~
2013 XI | volt István királynak, hogy a leánya közelében, a Szent
2014 XI | hogy a leánya közelében, a Szent Margit-kolostorban
2015 XI | Margit-kolostorban temessék el őt is. A királynak még a végakarata
2016 XI | el őt is. A királynak még a végakarata is parancs, azonkívül
2017 XI | akár holtan is, átlépje a kolostor küszöbét.~(A gyóntatóatyák,
2018 XI | átlépje a kolostor küszöbét.~(A gyóntatóatyák, a szomszédos
2019 XI | küszöbét.~(A gyóntatóatyák, a szomszédos kolostor szerzetesei
2020 XI | szerzetesei nem léptek be a zárdába. A templom fala
2021 XI | nem léptek be a zárdába. A templom fala mellett voltak
2022 XI | mellett voltak felépítve a gyóntatófülkék, amelyekből
2023 XI | amelyekből vasrácsos ablak nyílt a templomba, ahol a gyónó
2024 XI | nyílt a templomba, ahol a gyónó nővér térdepelt.)~
2025 XI | hármukat térdepelni, ahol a legnagyobb volt a feltámadás
2026 XI | ahol a legnagyobb volt a feltámadás éjszakáján az
2027 XI | égi fényesség.~Olyan volt a kolostor temploma, mint
2028 XI | kolostor temploma, mint a mennyország.~A kakasok kukorékolni
2029 XI | temploma, mint a mennyország.~A kakasok kukorékolni kezdtek,
2030 XI | fehér lelkét küldte előre a közelgő hajnal a pesti partokra.
2031 XI | küldte előre a közelgő hajnal a pesti partokra. A fák fekete
2032 XI | hajnal a pesti partokra. A fák fekete körvonalai feltünedeztek,
2033 XI | alakjai eltünedeztek, mint a tavaszi köd húzódik be a
2034 XI | a tavaszi köd húzódik be a fák alá. A fülemilék elpihentek,
2035 XI | köd húzódik be a fák alá. A fülemilék elpihentek, és
2036 XI | fülemilék elpihentek, és a kolostor romfalai között
2037 XI | felindultsággal futott arra a helyre, ahol egy perc előtt
2038 XI | liliomillatot árasztott.~A fehérség bevárta Máriási
2039 XI | Ilonát, nem sietett előre a romfalak mögé.~A leány térdre
2040 XI | sietett előre a romfalak mögé.~A leány térdre vetette magát,
2041 XI | Ilona meg akarta fogni a kezet, hogy azt csókjaival
2042 XI | keze csak levegőt fogott. A fehérség eltűnt előle, mintha
2043 XI | fehérség eltűnt előle, mintha a magasba emelkedett volna,
2044 XI | magasba emelkedett volna, mint a hárfahang.~Ilona feleszmélve
2045 XI | Csodálkozva forgatta ujjai között a talált tallért.~Koronás,
2046 XI | Koronás, palástos király állt a tallér egyik oldalán, másfelől
2047 XI | másfelől Szűz Mária, karjaiban a kis köpönyeges Jézussal.~
2048 XI | kis köpönyeges Jézussal.~A tallér finom hangon pendül
2049 XI | tallér finom hangon pendül a kövön, de még homályos volt,
2050 XI | mintha sokáig lett volna a föld alatt.~Máriási Ilona
2051 XI | gondolta magában, hogy ezen a helyen, ahol egy tallér
2052 XI | emberi hangok hallatszottak a hajnalodásban. A szigeti
2053 XI | hallatszottak a hajnalodásban. A szigeti kertészek csónakon
2054 XI | kertészek csónakon mentek Budára a húsvéti misére. Ők viszik
2055 XI | húsvéti misére. Ők viszik a Máriásiné kalácsát is szentelni
2056 XI | márványkövet, és elrejtette arra a helyre, ahol a tallért találta.~...
2057 XI | elrejtette arra a helyre, ahol a tallért találta.~...A madarak
2058 XI | ahol a tallért találta.~...A madarak csicsergésére ébredt
2059 XI | Végiggondolta álmát, aztán a párnája alá nyúlt.~Az aranypénz
2060 XI | Az aranypénz ott feküdt a párna alatt.~~
2061 XII | XII. FEJEZET~Margitsziget a föld alatt~Ha valaki nagyon
2062 XII | megtalálná annak az alagútnak a nyomát, amelyet minden valószínűség
2063 XII | minden valószínűség szerint a török hódoltság idejében
2064 XII | hódoltság idejében építettek a budai basák, akik különben
2065 XII | gödröket ásattak Budán. A Margitsziget kedvenc mulatóhelyük
2066 XII | kedvenc mulatóhelyük volt a basáknak, nyilván gondoskodtak
2067 XII | építették az alagutat, mikor a hatalmas lovagrendek tanyáztak
2068 XII | lovagrendek tanyáztak itt: a templomáriusok és mások,
2069 XII | emberek elől.~Máriási Ilona, a Margitsziget kis remetéje,
2070 XII | rájött annak az alagútnak a nyitjára, amely a szigeti
2071 XII | alagútnak a nyitjára, amely a szigeti kolostort a budai
2072 XII | amely a szigeti kolostort a budai várral kötötte össze.
2073 XII | Árpád-királyok építették.~És a regényes hajlandóságú leányka
2074 XII | leányka magába tudta zárni a titkot - még az édesanyja
2075 XII | még az édesanyja előtt is. A gyermekek néha sokkal titoktartóbbak,
2076 XII | sokkal titoktartóbbak, mint a felnőttek.~Máriási Ilona
2077 XII | felnőttek.~Máriási Ilona a szentek és a csodák szigetén
2078 XII | Máriási Ilona a szentek és a csodák szigetén a gyermekek
2079 XII | szentek és a csodák szigetén a gyermekek és az ártatlanok
2080 XII | bátorságával indult el azokon a csiga alakú lépcsőkön lefelé
2081 XII | csiga alakú lépcsőkön lefelé a föld mélyébe, amely lépcsők
2082 XII | egyszer megmutatkoztak előtte a kolostor romjai között.
2083 XII | kolostor romjai között. A bejárást őrző bokrok összecsapódtak
2084 XII | összecsapódtak felette. A nagy fák gyökerei, amelyek
2085 XII | óriáskígyók módjára kapaszkodnak a sziget talajába, még a romkövekbe
2086 XII | kapaszkodnak a sziget talajába, még a romkövekbe is, mintha legalábbis
2087 XII | életre készülődnének, mint a kövek: a fagyökerek labirintusai
2088 XII | készülődnének, mint a kövek: a fagyökerek labirintusai
2089 XII | labirintusai elfödték azt a helyet, ahol a titokzatos
2090 XII | elfödték azt a helyet, ahol a titokzatos föld alatti folyosó
2091 XII | alatti folyosó megkezdte a maga föld alatti útját.~
2092 XII | maga föld alatti útját.~A bolthajtás alatt száz lépcsőt
2093 XII | számlált meg Ilona, amely a mélybe vezetett. Szabályos,
2094 XII | megfeledkezni látszottak a lépcsők, hogy valaha emberek
2095 XII | valamely titokzatos áramlása a levegőnek, amely meglobogtatta
2096 XII | levegőnek, amely meglobogtatta a mécses lángját. Valahol
2097 XII | friss levegővel látták el a föld alatti utat.~Máriási
2098 XII | utat.~Máriási Ilona azon a helyen, ahol a lépcsők véget
2099 XII | Ilona azon a helyen, ahol a lépcsők véget értek, valóban
2100 XII | valóban észre is vette a feje fölött azt a kürtő
2101 XII | vette a feje fölött azt a kürtő alakú nyílást, amely
2102 XII | másik világból látná valaki a mennyet.~De Máriási Ilona
2103 XII | Ilona nem rendült meg erre a babonás látványosságra sem.
2104 XII | sem. Nagyon megerősödött a szíve, amikor csodálatos
2105 XII | valóságra kezdettek válni. A titokzatos aranytallér,
2106 XII | aranytallér utasítását követi. A talléron egy köpönyeges
2107 XII | volna Máriási Ilona, hogy a kis Jézus gyermekképének
2108 XII | rosszat követtek már el a pénzzel foglalatoskodó kezek!)~
2109 XII | borzongást, sem ijedelmet a föld alatti magányban.~Megtette
2110 XII | Megtette az első lépést a lépcsőtől a föld alatti
2111 XII | első lépést a lépcsőtől a föld alatti folyosón és
2112 XII | valamely távoli haranghang a kis bolyongó fülébe.~A legenda
2113 XII | haranghang a kis bolyongó fülébe.~A legenda szerint az óbudai
2114 XII | toronyban szokott megkondulni a harang, ha valaki a margitszigeti
2115 XII | megkondulni a harang, ha valaki a margitszigeti alagútba belép.
2116 XII | margitszigeti alagútba belép. A régi időkben figyelmeztetésül
2117 XII | szolgált ez mindazoknak, akik a rejtekútról tudtak.~A mécses
2118 XII | akik a rejtekútról tudtak.~A mécses lángja bizonytalankodva
2119 XII | járt előtte vándorlásában.~A megingott nagy kőről Ilona
2120 XII | faragott férfialak döbbent fel a sötétségből, hogy szinte
2121 XII | hogy szinte megremegtette a mécses lángját. V. István
2122 XII | István király alakja állt a kis remeteszűz előtt kőbe
2123 XII | megfélemlíteni akarná azokat a föld alatti látogatókat,
2124 XII | szívvel közelednek erre a helyre.~Emberfölötti nagyságúnak
2125 XII | látszott az Árpád-király itt, a föld alatti sötétségben,
2126 XII | föld alatti sötétségben, a mécsesláng tájékozatlanságában.~
2127 XII | tájékozatlanságában.~Máriási Ilona azonban a maga ártatlanságában nem
2128 XII | ártatlanságában nem ijedt meg a kőbe faragott királytól.
2129 XII | Sokszor megálmodta ő, hogy ez a király senki más, mint Szent
2130 XII | testvére, aki ugyancsak a szentek és boldogtalanok
2131 XII | idekívánkozott V. István a középkori királyság fájdalmaiból,
2132 XII | szenvedéseiből, megcsalódottságaiból a szentek dunai szigetére,
2133 XII | amikor Erzsébet leánya a Szent Margit-kolostorban
2134 XII | összekulcsolt kézzel állt a föld alatti folyosóban,
2135 XII | komorságával nézett szemközt a leánykával.~Mindenkit, Máriási
2136 XII | kívül megrendített volna ez a föld alatti találkozás,
2137 XII | alatti találkozás, csak ez a hősies leányka nem veszítette
2138 XII | katakombájába tévedt, ahová a Margit-apácákat temették,
2139 XII | őskeresztényeket valaha a római katakombákba. Itt
2140 XII | katakombákba. Itt békében pihentek a szüzek, akik látták valaha
2141 XII | szüzek, akik látták valaha a tatárjárást, akik a sors
2142 XII | valaha a tatárjárást, akik a sors viszontagságai elől
2143 XII | menekültek Margit zárdájába, a szigetre.~Itt, a föld alatti
2144 XII | zárdájába, a szigetre.~Itt, a föld alatti alagútban senki
2145 XII | felügyelete alatt.~Idáig még a legvénebb fák gyökerei sem
2146 XII | érnek le, amely nagy fáknak a gyökérzetéről azt szokták
2147 XII | éppen olyan mélyen nyúlnak a föld alá, mint amilyen messze
2148 XII | emelkedik lombkoronájuk a föld felett.~Itt nyugszik
2149 XII | éves koráig élt és végzé a rábízott csodatetteket.
2150 XII | rábízott csodatetteket. A betegek gyógyítását. A szenvedők
2151 XII | A betegek gyógyítását. A szenvedők gyámolítását.
2152 XII | szenvedők gyámolítását. A tatárjárás megroppant lelkeinek
2153 XII | királyleányokra várt itt a földön. Mert már hervadozóban
2154 XII | Mert már hervadozóban volt a gyönyörű királynemzetség. (
2155 XII | Árpád-király is elvonul a huszonkét király közé, hogy
2156 XII | hogy bezárja sorozatát a honalapító királyoknak.)~
2157 XII | honalapító királyoknak.)~És a mécses tovább mutatja a
2158 XII | a mécses tovább mutatja a falba illesztett sírköveket,
2159 XII | Margit-korabeli zárdahölgy fekszik, és a sírtakaró köveken csupán
2160 XII | keresztnév jelzi, hogy ki volt az a boldog, aki méltónak találtatott
2161 XII | manapság, hogy kit jelentenek a kőbe vésett nevek: szegény
2162 XII | életében, hogy helyet kapjon a föld alatti katakombában,
2163 XII | pedig gazdag úrnőt, aki a világ hiúságait hagyta el,
2164 XII | szenvedélyből menekült, mikor abban a reményben lépé át vala e
2165 XII | érdemeljen ki új életével a királyok és szüzek katakombájában.~-
2166 XII | Maristella! - mondja a kőbe vésett írás, és többet
2167 XII | senki nem tudhat meg arról a valakiről, akit itt rejtve
2168 XII | következnek egymás után a kövek felírásai.~A mécsvilág
2169 XII | után a kövek felírásai.~A mécsvilág búsan bolyong
2170 XII | sírig, már nem remeg többé a láng, mert Máriási Ilona
2171 XII | megfélelmesedést, de bátorságot nyer a halottaktól. Mintha hívnák
2172 XII | halottaktól. Mintha hívnák őt ezek a föld alatti szent nők, amint
2173 XII | között ellépdel. Suttog a föveny a lépése alatt, és
2174 XII | ellépdel. Suttog a föveny a lépése alatt, és valamerről
2175 XII | lépése alatt, és valamerről a magasból ringó, tompa, állandó
2176 XII | másvilági malom folytatná a maga örök munkáját.~A Duna
2177 XII | folytatná a maga örök munkáját.~A Duna hömpölyög odafent,
2178 XII | Duna hömpölyög odafent, a vöröslő téglával és szürke
2179 XII | Máriási Ilona andalogva lépdel a zárdaszűzek katakombájában,
2180 XII | sötéten, rejtelmesen tátong ki a katakomba nyirkos falából.~
2181 XII | nyirkos falából.~Itt már dörög a Duna hömpölygésében odafent
2182 XII | Duna hömpölygésében odafent a magasságban, mint valamely
2183 XII | birodalmában jár. Rázkódik a bolthajtás, gigászi erővel
2184 XII | gigászi erővel nyomják vissza a meder alatti falak a Dunát,
2185 XII | vissza a meder alatti falak a Dunát, mintha évszázados
2186 XII | nyomban az üregből, amelyet a törökök elől menekedő apácáknak
2187 XII | Most már hazajöhet atyánk a háborúból - mondá Máriási
2188 XII | Ilona, amikor édesanyjához a szigeti házacskába beállított.~
2189 XII | házacskába beállított.~És a galambposta útra kelt.~~
2190 XIII| XIII. FEJEZET~A katonai dereglye megérkezik~
2191 XIII| rézkalitkában szomorúan fújdogálta a maga rabdalát, amíg künn
2192 XIII| maga rabdalát, amíg künn a ház körül tavaszi lármát
2193 XIII| körül tavaszi lármát csaptak a szabad madártestvérek.~Tavaszi
2194 XIII| madártestvérek.~Tavaszi nap volt, a madarak napja, amikor a
2195 XIII| a madarak napja, amikor a legkisebb madárka is a legboldogabb
2196 XIII| amikor a legkisebb madárka is a legboldogabb életet éli.
2197 XIII| minden hang, minden szín a Margitszigeten.~Milyen fájó
2198 XIII| Milyen fájó szívvel nézte a rab kanári még azt a szürke
2199 XIII| nézte a rab kanári még azt a szürke verébpárt is, amely
2200 XIII| verébnek barna folt volt a begyén, mintha szakálla
2201 XIII| szakálla volna. Ez volt a hím. Tollait felborzolva
2202 XIII| kedvében. Nem állott el a hangja. Mindig fecsegett
2203 XIII| Mindig fecsegett ahhoz a szürke kis társához, amely
2204 XIII| fésülték volna meg reggel. A kis társ egy ökölnyi odút
2205 XIII| szalmaszálat, hullogó madárpelyhet. A szakállas csak azért borzolta
2206 XIII| vitt. Ez az odú lesz majd a fészek, ahol a gyermekeiket
2207 XIII| lesz majd a fészek, ahol a gyermekeiket felnevelik.
2208 XIII| gyermekeiket felnevelik. A szakállasnak már most se
2209 XIII| szakállasnak már most se volt helye a fészekben. Oda csak a kis
2210 XIII| helye a fészekben. Oda csak a kis társnak volt bejárása,
2211 XIII| Jött-ment pihenés nélkül, hordta a berendezést a kis házikóhoz.
2212 XIII| nélkül, hordta a berendezést a kis házikóhoz. Míg a szakállas
2213 XIII| berendezést a kis házikóhoz. Míg a szakállas csak ugrándozott
2214 XIII| gubbaszkodva némán nézte a családi boldogságot egy
2215 XIII| te is fészket? - kérdezte a kíváncsi kanári a kalitkából. -
2216 XIII| kérdezte a kíváncsi kanári a kalitkából. - Minden madárnak
2217 XIII| Majd lesz nekem is, csak a szakállas hagyjon fel a
2218 XIII| a szakállas hagyjon fel a házőrzéssel - felelt a magányos
2219 XIII| fel a házőrzéssel - felelt a magányos veréb.~Valóban,
2220 XIII| magányos veréb.~Valóban, amint a szakállas elrepült egy bogár
2221 XIII| elrepült egy bogár után, a leskelődő veréb hetyke léptekkel,
2222 XIII| sarkantyút pengetett volna a sarkán, közeledett a fészekhez,
2223 XIII| volna a sarkán, közeledett a fészekhez, nyilván azért,
2224 XIII| kipiszkálta az idegen verebet a faodúból.~- Majd adok én
2225 XIII| keresztül belépett Rézike, a cigánypalatínus leánya.~-
2226 XIII| váratlanul hűvösre fordult. A rigók többet üldögéltek
2227 XIII| rigók többet üldögéltek a földön, mint a fákon - amely
2228 XIII| üldögéltek a földön, mint a fákon - amely körülmény
2229 XIII| tartósan hűvös időjárást jegyez a szigeti kalendáriumban.
2230 XIII| szigeti kalendáriumban. Csak a nagy bundás kutyák örültek
2231 XIII| nagy bundás kutyák örültek a csípős szélnek - ők kénytelenek
2232 XIII| bármily melegen sütött a tavaszi nap.~Rézike előrement
2233 XIII| tavaszi nap.~Rézike előrement a Duna-part felé, ahol senki
2234 XIII| sírt, mint amilyen szilaj a vadmadarak repülése, amelyek
2235 XIII| vadmadarak repülése, amelyek a vihart hasítják. Rázkódott
2236 XIII| mondok neked? - kérdezte a cigánypalatínus leánya.~-
2237 XIII| Ugyan, mi lehetne az a rossz hír, amelyet tőled
2238 XIII| Rézike könnyes szemmel nézett a leánykára, és erősen fogta
2239 XIII| egy vasdereglye kötött ki a szigetcsúcson, amelyen hadi
2240 XIII| jelezte, hogy kikötni akar a szigeten. Atyám nyomban
2241 XIII| Atyám nyomban megrakatta a tüzet, hogy annak lángja
2242 XIII| lángja messzire világítson a sötétségbe. A katonai csónak
2243 XIII| világítson a sötétségbe. A katonai csónak némán közeledett,
2244 XIII| csendesen vetett horgonyt a part előtt.~- Itt valami
2245 XIII| csónakot látott már kikötni a Duna-parton. Valóban úgy
2246 XIII| Duna-parton. Valóban úgy is volt. A komáromi pionérek, akik
2247 XIII| komáromi pionérek, akik a dereglyét hozták, egy tiszt
2248 XIII| vezetésével szálltak partra.~A hadnagy megkérdezte atyámat,
2249 XIII| helyen járnak-e? Itt lakik-e a Margitszigeten Máriási Gábor
2250 XIII| az asszonyságot - mondá a hadnagy -, ellenben itt
2251 XIII| ellenben itt hagyunk a részére valamit, amit lesz
2252 XIII| neki.~Nyolc katona erre a partra hozott egy súlyos,
2253 XIII| azt gondosan elhelyezte a parton. Éjszaka volt, sötét
2254 XIII| gyanítottuk, hogy mi van a ládában, pedig valamennyien
2255 XIII| voltunk. Csak körülálltuk a ládát, és figyeltük a katonákat.~
2256 XIII| körülálltuk a ládát, és figyeltük a katonákat.~A hadnagy azután
2257 XIII| és figyeltük a katonákat.~A hadnagy azután egy pecsétes
2258 XIII| nyújtott át atyámnak.~- Ez a levél özvegy Máriási Gábornénak
2259 XIII| benne írva, hogy férje, a vitéz ezredes az ellenség
2260 XIII| hogy holttestét szállítsuk a Margitszigetre, ahol neje
2261 XIII| Margitszigetre, ahol neje lakik. A budai helyőrség parancsnoka
2262 XIII| eltemetéséről.~Így szólt a hadnagy, és írást vett atyámtól,
2263 XIII| írást vett atyámtól, hogy a koporsót hiánytalanul átadja...~
2264 XIII| Eszméletlenül terült el a füvön. A palatínus leányának
2265 XIII| Eszméletlenül terült el a füvön. A palatínus leányának egyéb
2266 XIII| megkeresni, hol menedékes a part, vizet hozni a Dunából,
2267 XIII| menedékes a part, vizet hozni a Dunából, hogy fellocsolja
2268 XIII| De mire Rézike visszatért a vízzel, Máriási Ilona már
2269 XIII| és bátorságom elviselni a reám váró szenvedéseket.
2270 XIII| volt hófehér, mint azoké a szellemalakoké, akiket az
2271 XIII| akiket az elmúlt éjszaka a kolostor romjai között látott.~
2272 XIII| kolostor romjai között látott.~A cigánypalatínus leánya nem
2273 XIII| lelkierejét.~- Hiába vagyok én a palatínus-kisasszony, bizony
2274 XIII| volna ennyi erőm elviselni a szenvedést...~- Én sem -
2275 XIV | leányává fogadja Ilonát~A temetés idején nemcsak a
2276 XIV | A temetés idején nemcsak a helyőrségi templom tornyában
2277 XIV | templom tornyában húzták meg a harangokat, de a nádorispán
2278 XIV | húzták meg a harangokat, de a nádorispán kedves ezredesének
2279 XIV | ezredesének emlékezetére a Mátyás-templom öreg harangjai
2280 XIV | harangjai is megszólaltak.~A Dunán pedig katonai pontonok
2281 XIV | katonai pontonok hozták azt a válogatott századot, amely
2282 XIV | amely díszkísérete leend a hősi halált halt katona
2283 XIV | összemérték fegyverüket.~A halott ezredes koporsója
2284 XIV | halott ezredes koporsója a kolostor romjai között volt
2285 XIV | között volt felállítva, azon a helyen, ahol a templom hajója
2286 XIV | felállítva, azon a helyen, ahol a templom hajója volt. Egy
2287 XIV | érdemjelei. Egy másikon kardja. A Nádor-huszárok kivont karddal
2288 XIV | kivont karddal őrködtek a holttest körül.~A temetés
2289 XIV | őrködtek a holttest körül.~A temetés órájában átkelt
2290 XIV | nádorispán és felesége is Budáról a Margitszigetre. Tizenkét
2291 XIV | Tizenkét evezős dereglye hozta a fejedelmi párt felfelé a
2292 XIV | a fejedelmi párt felfelé a Dunán. Messzire látszott
2293 XIV | Dunán. Messzire látszott a dereglye orrán lengő sárga-fekete
2294 XIV | lengő sárga-fekete zászló. A nádor tábornagyi egyenruhában
2295 XIV | sötét fátyolt vont arcára.~A nádorispán dereglyéjét természetesen
2296 XIV | követték. Eljöttek Budáról a méltóságos urak, akik csak
2297 XIV | számítottak az országban. A nádorispán kívánsága volt,
2298 XIV | örök nyugalomnak.~Fénylett a sötétzöld sziget a katonai
2299 XIV | Fénylett a sötétzöld sziget a katonai ruháktól, a főméltóságok
2300 XIV | sziget a katonai ruháktól, a főméltóságok öltözékeitől.~
2301 XIV | akkor dördülnek meg, amidőn a koporsót a földbe eresztik.~
2302 XIV | dördülnek meg, amidőn a koporsót a földbe eresztik.~Hát Jóska,
2303 XIV | földbe eresztik.~Hát Jóska, a cigányok palatínusa mivel
2304 XIV | mivel fejezte ki gyászát a Máriási család iránt? Ő
2305 XIV | neki muzsikusai, akiket a Duna menti községekből összeparancsolt.
2306 XIV | cigány-muzsikus állt fel a Duna parton, hogy kellő
2307 XIV | akkori idők divatos nótájára, a verbunkosra - majd ha a
2308 XIV | a verbunkosra - majd ha a vajda jelt ad ezüstgombos
2309 XIV | ezüstgombos botjával.~- Én a mély gyász ruháját sohasem
2310 XIV | szólt Máriási Ilona. - Azt a ruhát én csak egyszer veszem
2311 XIV | ezredest ott temették el a kolostor romjai között.
2312 XIV | között. Ilona választotta ki a halottnak a helyét, hisz
2313 XIV | választotta ki a halottnak a helyét, hisz ő ismerte legjobban
2314 XIV | Egy nyárfa állt jobbról, a másik balról a vitéz ezredes
2315 XIV | jobbról, a másik balról a vitéz ezredes sírhalma mellett,
2316 XIV | mindig virrasztó őrség.~A sír lábánál sűrű bokor volt,
2317 XIV | csodálatos dalnokok jelentik a síri pihenőnek, hogy idefent
2318 XIV | pihenőnek, hogy idefent a földön ismét kikelet van.~
2319 XIV | földön ismét kikelet van.~A sír fejéhez egy négyszögletes
2320 XIV | egykori térdeplőjéből. Ez a szent kő megóvja még a föld
2321 XIV | Ez a szent kő megóvja még a föld mélyében is a halottat
2322 XIV | megóvja még a föld mélyében is a halottat minden bajtól.~~
2323 XIV | halottat minden bajtól.~~A temetési szertartás befejezése
2324 XIV | befejezése után elment mindenki a sírtól, csupán a siránkozó
2325 XIV | mindenki a sírtól, csupán a siránkozó családtagok maradtak
2326 XIV | Elhagyott bennünket az a derék, nemes szív, amely
2327 XIV | mindenkinél jobban szeretett a világon. Elhagyott bennünket
2328 XIV | világon. Elhagyott bennünket a mi jó atyánk. Olyanok lettünk,
2329 XIV | atyánk. Olyanok lettünk, mint a pusztai vadmadarak.~- A
2330 XIV | a pusztai vadmadarak.~- A királyért, az országért,
2331 XIV | királyért, az országért, a hazáért halt meg - szólalt
2332 XIV | hazáért halt meg - szólalt meg a nagyobbik Máriási kisasszony. -
2333 XIV | mivel kárpótolhat bennünket a király azért, mert elvette
2334 XIV | elvette tőlünk atyánkat?~A kisebbik Máriási leány felsóhajtott.~-
2335 XIV | Az emberek kitalálták a háborút, mert az apák nem
2336 XIV | nem férnek el egymástól a földön. De a mi szegény
2337 XIV | el egymástól a földön. De a mi szegény atyánk békességben
2338 XIV | valamennyien, hogy majd meghasadt a szívük.~Hiába nyíltak a
2339 XIV | a szívük.~Hiába nyíltak a sziget közepén azok a csodálatos
2340 XIV | nyíltak a sziget közepén azok a csodálatos piros virágú
2341 XIV | senki sem gyönyörködött a virágokban, amelyek Gyümölcsoltó
2342 XIV | volna, s ezt őrizték meg a levelek.~De ezenkívül minden
2343 XIV | vörösbarna bokrok rajzai mutatták a tavaszi természet festőművészetét.
2344 XIV | természet festőművészetét. A fák halovány zöldje remegve
2345 XIV | zöldje remegve imádkozott a kék ég alatt, a fenyők sötét
2346 XIV | imádkozott a kék ég alatt, a fenyők sötét téli ruháikban,
2347 XIV | sokadalomban.~Csodálatos szép volt a sziget e napon, mintha a
2348 XIV | a sziget e napon, mintha a Máriási család fájdalmát
2349 XIV | ibolyák is, amelyek belepték a réteket, és illatukkal eltöltötték
2350 XIV | utakat.~Kármán költő úr, mint a Máriási család régi barátja,
2351 XIV | Máriási család régi barátja, a Duna-parton állt, amíg a
2352 XIV | a Duna-parton állt, amíg a gyászolók kisírták fájdalmukat.~
2353 XIV | volt alakja, mint azoknak a fűzeknek gallyacskái, amelyek
2354 XIV | fűzeknek gallyacskái, amelyek a vízparton virágoztak.~A
2355 XIV | a vízparton virágoztak.~A költő szomorúan nyújtotta
2356 XIV | költő szomorúan nyújtotta a kezét.~- Elvégeztetett -
2357 XIV | Elvégeztetett - mondta.~Ámde a leányka könnyein át mosolygott:~-
2358 XIV | megvalósítsam, miután meghalt az a drága lélek, aki eddig a
2359 XIV | a drága lélek, aki eddig a földi életben visszatartott.~-
2360 XIV | Ilona? - szólt aggodalmasan a költő.~- Ön, poéta létére
2361 XIV | Én még ma este elhagyom a szigetet, hogy ide többé
2362 XIV | Margit mutatta meg az utat. A budai apácák kolostorába,
2363 XIV | Krisztus mennyországi fátyolát a fejemre tűzzem.~- Szegény
2364 XIV | gyermek - felelt részvéttel a költő. - A fájdalom megingatta
2365 XIV | felelt részvéttel a költő. - A fájdalom megingatta lelkét.
2366 XIV | magamról el nem mondhatok...~- A kolostorban majd imádkozni
2367 XIV | fel nem foghatja azoknak a szenvedését, akiknek szenvedését
2368 XIV | szenvedését, akiknek szenvedését a többi ember nem értheti.
2369 XIV | hallgatok fájdalmamról.~- Majd a kolostorban megerősödik
2370 XIV | kolostorban megerősödik a szívem, megvilágosodik elmém,
2371 XIV | látom majd az embereket és a világot, hogy ne kívánkozzam
2372 XIV | az életbe. És akkor majd a távolból az én imádságom
2373 XIV | Ha majd gyógyulni kezd a seb szívében, gondoljon
2374 XIV | árva leány imádkozott önért a kolostor csendjében.~- És
2375 XIV | aki minden nap kérni fogja a jó Istent, hogy az ő nővéreinek
2376 XIV | imádságomat meghallgatja a jó Isten, mert olyan pártfogóm
2377 XIV | olyan pártfogóm van, aki a jó Isten jobbján ül a szentek
2378 XIV | aki a jó Isten jobbján ül a szentek koszorújában.~-
2379 XIV | Szent Margit?~- Valóban ő. A megdicsőült királyleány
2380 XIV | úr, én megtaláltam annak a kincsnek a helyét, amelyet
2381 XIV | megtaláltam annak a kincsnek a helyét, amelyet századok
2382 XIV | századok előtt rejtettek el a szigeten a szent nővérek,
2383 XIV | rejtettek el a szigeten a szent nővérek, bizonyosan
2384 XIV | Margit engem ítélt érdemesnek a kincs felfedezésére, és
2385 XIV | ajándékozom azt, hogy ők a maguk módja szerint megleljék
2386 XIV | megírok mindent, felfedezem a kincs helyét. Kérem önt,
2387 XIV | hogy le ne sújtsa őket a csapás az én eltávozásom
2388 XIV | ártalmukra ne legyen az öröm a kincs felfedezéséért.~-
2389 XIV | Máriási Ilona kezét nyújtotta a költőnek.~- Köszönöm önnek.
2390 XIV | Még egyet, Ilonka - szólt a költő. - Hogyan akarja kegyed
2391 XIV | Hogyan akarja kegyed elhagyni a szigetet, hogy senki se
2392 XIV | se vegye észre távozását? A csónakosok ismerik önt.~-
2393 XIV | megmutatni az utat, amely a szigetről a budai apácakolostorba
2394 XIV | utat, amely a szigetről a budai apácakolostorba vezet.
2395 XIV | volna ez az út, mert mélyen a Duna feneke alatt vezet.
2396 XIV | alatt vezet. De velem lesz a pártfogóm. Azonkívül egy
2397 XIV | amíg célomat elértem.~- A cigány nádorispán lánya?~-
2398 XIV | nádorispán lánya?~- Igen, Rézike, a jó lélek, eljön velem a
2399 XIV | a jó lélek, eljön velem a félelmetes útra, ő hozza
2400 XIV | félelmetes útra, ő hozza el majd a hírt a szigeten maradottaknak,
2401 XIV | ő hozza el majd a hírt a szigeten maradottaknak,
2402 XIV | szerencsésen elérkeztem a kolostorba.~~Az est leszállt,
2403 XIV | kolostorba.~~Az est leszállt, és a telihold felragyogott a
2404 XIV | a telihold felragyogott a pesti partokon.~Aludni mentek
2405 XIV | partokon.~Aludni mentek a gyönyörűséges fák, amelyek
2406 XIV | álmodnak, amit nekik napközben a szél susogott; szenderegni
2407 XIV | susogott; szenderegni kezdtek a bokrok, amelyek napközben
2408 XIV | bokrok, amelyek napközben a messze földről jött napsugarak
2409 XIV | elbeszéléseit hallgatták. A virágok lehajtották fejüket,
2410 XIV | őket kegyes pártfogójuk, a kék égboltozat.~De ébren
2411 XIV | égboltozat.~De ébren voltak a halak a Dunában, amelyek
2412 XIV | De ébren voltak a halak a Dunában, amelyek feljöttek
2413 XIV | Dunában, amelyek feljöttek a víz mélyéről, hogy közelebbről
2414 XIV | Szent Dávid hegedülését a holdban. Felemelkedtek a
2415 XIV | a holdban. Felemelkedtek a mederből a kagylók, hogy
2416 XIV | Felemelkedtek a mederből a kagylók, hogy kinyíljanak
2417 XIV | kagylók, hogy kinyíljanak a víz színein, hogy belsejük
2418 XIV | belsejük megteljen azzal a csodálatos búgó hanggal,
2419 XIV | csodálatos búgó hanggal, a hold hangjával, amely még
2420 XIV | ugyancsak azért ringatódznak a kagylók a vízen, hogy összegyűjtsék
2421 XIV | azért ringatódznak a kagylók a vízen, hogy összegyűjtsék
2422 XIV | hogy összegyűjtsék magukban a hajnali harmatot, a csillag
2423 XIV | magukban a hajnali harmatot, a csillag fényét, a hold sápadtságát
2424 XIV | harmatot, a csillag fényét, a hold sápadtságát és a kelő
2425 XIV | fényét, a hold sápadtságát és a kelő nap aranylását, amely
2426 XIV | amely fényekből későbben a gyöngy születik a kagyló
2427 XIV | későbben a gyöngy születik a kagyló szívében.~Elkezdték
2428 XIV | szívében.~Elkezdték éneklésüket a békák, amelyek a maguk nyelvén
2429 XIV | éneklésüket a békák, amelyek a maguk nyelvén dicsérik a
2430 XIV | a maguk nyelvén dicsérik a sok század évek óta a tavaszt;
2431 XIV | dicsérik a sok század évek óta a tavaszt; az emberek csodálkoznak
2432 XIV | az emberek csodálkoznak a békák érthetetlen beszédén,
2433 XIV | azt zengik ők, hogy dicső a természet.~S ekkor, midőn
2434 XIV | nyárfákra ráakaszkodott a hold sárga lámpása: indult
2435 XIV | el útjára Máriási Ilona.~~A cigány nádorispán leánya,
2436 XIV | került elő, és ezt mesélte a szigeten:~- Nem tudnám megmutatni
2437 XIV | Nem tudnám megmutatni a helyet, ahol a földbe ereszkedtünk,
2438 XIV | megmutatni a helyet, ahol a földbe ereszkedtünk, mert
2439 XIV | Csak arra emlékszem, hogy a kolostor romjainál találtuk
2440 XIV | romjainál találtuk meg azokat a lépcsőket, amelyeknek a
2441 XIV | a lépcsőket, amelyeknek a száma száz. Mindig lefelé
2442 XIV | mentünk darab ideig. Amíg a hold kísért bennünket, addig
2443 XIV | világította meg az alagutat, mint a nap. Csodálatos gyertya
2444 XIV | annyit észrevettem, hogy a finom homokon, amely az
2445 XIV | asszonyi lábnyom volt.~Fenn, a sötét bolthajtás felett
2446 XIV | bolthajtás felett örökös zúgás - a Duna folyt felettünk.~Mentünk,
2447 XIV | és az út nem változott. A nagy, barna kövek, amelyekből
2448 XIV | barna kövek, amelyekből a fal volt kirakva, változatlanul
2449 XIV | követtek. És mindig előttünk a lábnyom, hogy el ne téveszthessük
2450 XIV | voltunk, mire elérkeztünk a helyre, ahol ismét lépcsők
2451 XIV | következtek. Itt leültünk darabig. A lábnyom itt eltűnt előlünk,
2452 XIV | téveszthettük el az irányt. A lépcsők meredeken vezettek
2453 XIV | tudja hová, merre vezetnek a lépcsők, hol lyukadunk ki,
2454 XIV | De Ilonka megcsóválta a fejét:~- Szent Margit vigyáz
2455 XIV | bántódásunk.~Nekiindultunk tehát a lépcsőnek.~Megint száz lépcsőfokot
2456 XIV | előttünk?~Senki más, mint a fenséges nádorispánné, aki
2457 XIV | Vártalak, gyermekem - mondá a nádorispánné.~Engem pedig
2458 XIV | nádorispánné.~Engem pedig a következő éjszaka maga a
2459 XIV | a következő éjszaka maga a fenséges nádorispánné kísért
2460 XIV | kísért vissza az alagúton. A kezemet fogta, nem féltem.
2461 XIV | kezemet fogta, nem féltem. A lábnyomok még mutatták az
2462 XIV | mentünk előző éjszakán.~A lépcsőnél megcsókolt a nádorispánné:~-
2463 XIV | A lépcsőnél megcsókolt a nádorispánné:~- Mondd el
2464 XIV | láttad, te leány? - kérdezte a cigány nádorispán, mikor
2465 XIV | befejezte elbeszélését.~A Máriási család visszaszerezte
2466 Utoh| UTÓHANG~A mai Margitsziget~...A mesemondó
2467 Utoh| UTÓHANG~A mai Margitsziget~...A mesemondó leteszi a tollat,
2468 Utoh| Margitsziget~...A mesemondó leteszi a tollat, megsimogatja a homlokát,
2469 Utoh| leteszi a tollat, megsimogatja a homlokát, körülnéz a százesztendős
2470 Utoh| megsimogatja a homlokát, körülnéz a százesztendős falak között,
2471 Utoh| csillagok lehullottak már a Dunába, valamint a budai
2472 Utoh| lehullottak már a Dunába, valamint a budai hegyek mögé; a nagy
2473 Utoh| valamint a budai hegyek mögé; a nagy fák, amelyek az éjszakai
2474 Utoh| üstökösként meglátogassák egymást a felső és alsó szigeten,
2475 Utoh| szigeten, helyükön állnak már; a romok közül eltűnnek a fehér
2476 Utoh| a romok közül eltűnnek a fehér fátyolos szellemalakok;
2477 Utoh| fátyolos szellemalakok; a virágillattól bódult madárkák,
2478 Utoh| kis madárkái megmozdulnak a lombok között - Újpest felől
2479 Utoh| kerékküllőit küldi előre a Nap, már ezüstösen porzik
2480 Utoh| bűvöletes messziségeiből a mindennapi jelenbe, még
2481 Utoh| ringatózó szigetén, hogy még a legboldogabb ébredés is
2482 Utoh| fájdalmas, midőn visszatérünk a mesék őserdejéből - az egykori
2483 Utoh| egykori Margitszigetről a mai Margitszigetre.~Még
2484 Utoh| József nádorispán kertjéből, a sűrű bozótból - aztán az
2485 Utoh| magát az első veréb. Ő már a nappal, a hétköznap. Ő már
2486 Utoh| első veréb. Ő már a nappal, a hétköznap. Ő már a kijózanodás,
2487 Utoh| nappal, a hétköznap. Ő már a kijózanodás, az álomtalanság
2488 Utoh| tűzpiros szemmel tekint alá a fali kalendáriom az egykori
2489 Utoh| barátkolostor öreg faláról, a magyar ünnepnapja lelkendezve,
2490 Utoh| szeplőtelenséggel harsan fel együtt a lombok közül a hajnali széllel.
2491 Utoh| fel együtt a lombok közül a hajnali széllel. De a veréb
2492 Utoh| közül a hajnali széllel. De a veréb a legnagyobb ünnepnapokon
2493 Utoh| hajnali széllel. De a veréb a legnagyobb ünnepnapokon
2494 Utoh| megszólal, mintha ennek a szürke kis teremtésnek,
2495 Utoh| szürke kis teremtésnek, ennek a mindnyájunkat példázó kis
2496 Utoh| ünnepnapja. Ugrik, mint a percmutató, és mi vele fordulunk,
2497 Utoh| mi vele fordulunk, még ha a legméltóságosabb toronyórának
2498 Utoh| Ó be sokszor figyeltem a hajnalokat Szent Margit
2499 Utoh| van, és mennyire vén már a legöregebb nagy fa is, amelynek
2500 Utoh| és az arc megmutatkozik a csalékony, holdvilágos éjszakákon.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3011 |