1-500 | 501-723
Part
1 Elo | tiszteletére. Itt voltak az iskolásleánykák a maguk
2 Elo | Felvonultak intézetbeli rendjükkel az apácazárdák növendékei,
3 Elo | ruházatú növendékei, mintha az egyik intézetben csupán
4 Elo | nefelejcseket termelnének az arra hivatott kezek. Ezek
5 Elo | hófehér ruhában mondja miséjét az óbudai plébános úr.~A mai
6 Elo | lelkeket vezette vissza az áhítatba, ahonnan a tatár
7 Elo | férfiakban ébreszté fel az új honalapítás, az új honfoglalás
8 Elo | ébreszté fel az új honalapítás, az új honfoglalás virtusait.~
9 Elo | következő sorok.~~Abban az időben, amelyben történetünket
10 Elo | növényzet dús volt itt, mint az őserdőben. Annak a hídszárnynak,
11 Elo | szigetet a külvilággal, még az ideálja se toppant meg a
12 Elo | a sziget közepén, amely az egykori barátkolostor falának
13 Elo | nádor csak akkor fogott az építkezésbe. A Nyulak szigete
14 Elo | azoknak, akik nem szerették az emberek társaságát. De biztos
15 Elo | akiknek okuk volt kerülni az embereket. Lakott a szigeten
16 Elo | kémény is, amely alá csak az éjszaka raktak tüzet a lakók,
17 Elo | lakók, amikor nem látni az áruló füstöt.~Ki tudja,
18 Elo | tudhatná, mi okuk volt ezeknek az embereknek attól tartani,
19 Elo | füstjét a partokról?~~Elég az hozzá, kedves olvasóm, hogy
20 Elo | a vén fákkal, amelyeket az 1838-iki árvíz elsodort,
21 Elo | magassággal borított el az ár, a megháborodott Duna;
22 Elo | elbujdostak a nyulakkal, az őzekkel, a szarvasokkal,
23 Elo | laktak itt, nem bántották az állatokat, már csak azért
24 Elo | csak azért sem, mert maguk az emberek is oltalom alá szorultak.
25 Elo | Persze a betűk között sok az újabb kori felírás, hisz
26 Elo | idővel. Ám fenn a magasban, az emelet meredekségében, ameddig
27 Elo | őszig rejtve tartja azt az emberek tekintete előtt.
28 I | üstökösként rohant át azon az égboltozaton, amely Európa
29 I | amely Európa felett borul.~Az ő nevével van tele minden
30 I | korszakból való történet, az ő hírét, dicsőségét és bukását
31 I | rejtve volt Magyarország az európai térképen, Napóleon
32 I | tündéri madár legfeljebb az Al-Dunán vagy a legvadabb
33 I | madarak, hogy áthallatszott az óbudai partokra. (A pesti
34 I | a szívük a nagy örömtől.~Az erdei pinty oly ébresztő,
35 I | kopácsolást visznek véghez, mint az ácsok a tetőn. A rigók magasra
36 I | bokrokat, a rügyező gallyakat, az ő idejük lassan lejárt itt,
37 I | lejárt itt, mennek vissza az erdőbe, ahol télig maradnak.
38 I | Élettel teli levegő kellett az ő beteg tüdejének. És az
39 I | az ő beteg tüdejének. És az akkori orvosok azt hitték,
40 I | beteg leány is megleli azt az erőt, amely egészsége helyreállításához
41 I | helyreállításához szükséges.~Az öreg Máriási úr egy huszárezred
42 I | elhinni, amit a történelem az utolsó magyar nemesi felkelésről,
43 I | magyar nemesi felkelésről, az úgynevezett "inzurrekció"-
44 I | trombitahangot hallott. Az öreg katona nemcsak a Hétválasztónál
45 I | Török Császárnál verdeste az asztalt, amikor a pesti
46 I | amelyeken Napóleon abban az időben gránátosaival, tüzéreivel,
47 I | lovasaival tartózkodott. Máriási, az egykori ezredes, nyomban
48 I | nyomban búcsút mondott az akkoriban már jelentkező
49 I | volt a ház és környéke.~Ha az elhaladó hajókról valaki
50 I | gondolhatta magában, hogy ez az a ház, ahol a boldog emberek
51 I | kutyaugatást hallott a ház felől, s az ugatás nem volt barátságosnak
52 I | magukban a szánkázók, hogy akik az elhagyott, téli csendességű
53 I | A földszintes ház abból az időből maradt itt, midőn
54 I | feljusson a falra. Odabent az udvaron pedig azok a hatalmas
55 I | ebek, amelyeknek ugatása az óbudai partig visszhangzott.~
56 I | nem mehetett be más, mint az, akinek a belépésre belülről
57 I | ablakán kettős vasrács, az ajtók kifogástalanul záródnak.
58 I | amelyet jól védelmez a rács az éjszakai menyétek és rókák
59 I | hanyatt-homlok rohannak az ellenségre.~Van egy galambház
60 I | ellenségre.~Van egy galambház az udvaron, amelyben megannyi
61 I | postagalambok vannak, amelyek abban az időben, amikor a Duna járhatatlan,
62 I | Pesten.~Még ma is megvan az ódon palota a belvárosban,
63 I | nagynéni felügyelete alatt. (Az édesanyjuk minden idejét
64 I | bécsi nőneveldében, amíg az apjuk az udvarnál testőrtiszt
65 I | nőneveldében, amíg az apjuk az udvarnál testőrtiszt volt.
66 I | tanulták meg. Egyébként az előkelő társaság nyelve:
67 I | társaság nyelve: német. És az előkelő társaság központja
68 I | valami tapintatlan öreg néni az édesanyjukról és a kis húgukról
69 I | hibát nem követhetnek el.~És az édesanyjuk is minden reggel
70 I | megkapja a galambpostával az értesítést a szigetre, hogy
71 I | elindulva sohasem téveszti el az utat a sziget felé. Még
72 I | postagalambok módjára tájékozódjon az irányról. Útközben, valahol
73 I | másik galambbal, amely ebben az időben a szigetről indul
74 I | összejövetelnek a leírásától. Abban az időben még nincsenek divatlapok,
75 I | nincsenek divatlapok, amelyek az előkelő világ mulatságairól
76 I | marad titokban előtte; még az sem, hogy Fannynak elszakadt
77 I | amely minden reggel kopog az orrával az ablaktáblákon,
78 I | reggel kopog az orrával az ablaktáblákon, hogy szokásos
79 I | megütötte lábát a Duna jegén."~"Az este nagy lövöldözés volt
80 I | Három madárkával szaporodott az állatállomány. Mire kitavaszodik,
81 I | is vissza-visszatérnek."~"Az a sánta vadkacsa, amelyet
82 I | padláson nagyszerűen telel az alma, a dió, a mogyoró,
83 I | napsugár: buzgón rajzolgat az albumába. Alig van már a
84 II | volt, már akkor is, mielőtt az öreg József főherceg (a
85 II | fakad mindenből.~Bizonyosan az utolsó apácák változtak
86 II | szét. A legenda szerint az apácakolostor közelében,
87 II | szigeten. A papok akkoriban - az Árpád-királyok alatt - nem
88 II | Megharsant a kürt, csengtek az acélok, és a szerzetesek
89 II | kolostort, akik nemcsak az ellenséggel, de egymás között
90 II | Különösen nem tetszett nekik az apácakolostor szomszédsága,
91 II | De a szüzek ellenálltak az ördögi incselkedésnek. Mindinkább
92 II | állomáshoz. Egy fülke volt az, ahol éjjel-nappal öreg
93 II | kétemeletnyi romfal áll fenn az egykori dicsőségből.~Ezek
94 II | komor, de hatalmas volt az anyakirálynő.~Míg körülötte
95 II | lengették sűrű szoknyájukat, az öreg fejedelemnő, lemondva
96 II | de törhetetlenül állt. Az ő gallyai olyan magasan
97 II | többiek koronája sem ért el.~Az ő udvarhölgyei, akik körülötte
98 II | szolgálóknak nem járt egyében az eszük, mint azon, hogy egész
99 II | a legbátrabb a seregben. Az én szemem látott a legmesszebbre,
100 II | nyugodtabb volt egész éjszaka. Az udvarhölgyek ilyenkor felvidultak
101 II | szél kellett ahhoz, hogy az udvari dámák elhagyhassák
102 II | lejtettek, de nem merészelt az ablakhoz menni. Ő igen jószívű
103 II | amikor senki sem szereti érte az embert? Lám, ha a vén fenyő
104 II | hóteher alatt eltöredeztek az öreg csontok. Ha a legkisebb
105 II | a beteg emberét szokás: az orvos bizonyosan fejét csóválta
106 II | vérpiros árnyékot vetett az alkonyati habokra. Tollai
107 II | magát a tavaszi napokra. Az lett volna rendjén, hogy
108 II | köszvényről panaszkodna, mint az elmúló ősszel tette.~Szomorúan
109 II | szavaira.~- Mit? - kiáltott. - Az én tollaim festve vannak? -
110 II | és kitépvén egy tollát, az udvarhölgyek közé eresztette.~
111 II | holló tolla festett. Olyan az, mint a bársony, sőt tán
112 II | megaláztatást nem bírta elviselni az anyakirálynő.~Abbahagyta
113 II | részvéttel iránta. Még egyszer az égnek szegezte a fejét,
114 II | fényesedő vén Duna lesz az ő koporsója, amint a hold
115 II | azt hitték, hogy a hold az ő tiszteletükre vette fel
116 II | ezüst köntösét. A habok az ő kedvükért locsognak, és
117 II | kedvükért locsognak, és az éji madarak nekik táncolnak
118 II | Gyenge legényke volt bíz az, alig ért fel a királynő
119 II | förmedt rá a királynő. - Küldd az apád, ha valami üzennivalója
120 II | éjféltájban keresésére indult az apja, onnan nyugat felől,
121 II | fenyő-királynő hirtelen szembefordult az öreg széllel.~- Tudsz-e
122 II | karjaiba dobta magát, hogy az szinte megtántorodott.~Aztán
123 III | egész Európában hordtak az előkelő dámák a nagy hódító
124 III | aki segített a csónakosnak az evezésben, Máriási Ilona
125 III | is édesapjuk lett volna az, aki immár harmadik esztendeje
126 III | fáradalmait, nem beszélve az ütközetek halálveszedelméről.
127 III | szóba áll vele.~- Atyám az ő seregében szolgál.~- Ezer
128 III | még ez a gyermek! Bízik az emberek jóságában.~Ilona
129 III | történeteket anyjuknak, amelyek az alatt estek meg a városban,
130 III | jég borította. Elmondták az estélyeket, amelyeken részt
131 IV | szokott lenni a barátság, ha az lelki motívumokon alapul.~
132 IV | gyermeknek, hogy Kármán úr, az ifjú költő, akit már javában
133 IV | búskomoly szomorúság ült az ifjú költő arcán, amely
134 IV | amely bánat nem engedi az arcra telepedni a gondtalan
135 IV | megfejthetetlen rejtély látható az egész életen át... csak
136 IV | mindazon kérdésekre, amelyeket az élőhöz akartunk egykor intézni.~
137 IV | tavaszodó sziget bennük nem az élet örömeit ébresztette
138 IV | ébresztette fel, hanem azt az aggodalmas gondolatot: vajon
139 IV | a sziget! - szólalt meg az ifjú költő, midőn egy darab
140 IV | amelynek közepén ott állt már az emeletes nyári lak világoszöld
141 IV | zsalugáteres ablakaival. Abban az évben készültek el az építkezéssel
142 IV | Abban az évben készültek el az építkezéssel a kőművesek.~-
143 IV | valóban meglátogathatják az embert azok a halk, ritka
144 IV | felolvastam Önnek.~- Óh, az nagyon szomorú könyv lesz -
145 IV | künn a világ zajában, és az elvonultságban keresték
146 IV | keresték lelkük békéjét.~Már az Árpád-házi királyok alatt
147 IV | élő emberrel találkozott. Az is elbújt előle, mint a
148 IV | ájtatossággal és vezekléssel töltik az időt mindazok a leányok,
149 IV | mindazok a leányok, akik az ő leányához csatlakoznak.
150 IV | Boldogasszony legyen segítségére az elpusztult Magyarország
151 IV | keresztségben Margit nevet nyerte.~Az új honalapítás sikerült
152 IV | nevezett. És leánya lett az első, aki a fátyolt a kolostorban
153 IV | Akkoriban sokkal súlyosabb volt az apácák hivatása, mint napjainkban.
154 IV | viselte a legdurvább ruhát. Az ő saruinak a belseje telve
155 IV | templomban. Amott látható még az a félig beomlott fülke a
156 IV | hogy Isten kegyelmét kérje az elpusztult Magyarország
157 IV | Magyarország, visszatértek az elbujdosottak, dalolva járt
158 IV | példázza a női lemondás, az Istenbe vetett hit varázserejét.
159 IV | megosztották a kolostori életet. Az ország főnemeseinek, előkelő
160 IV | gazdag életüket, hogy itt, az örökös szomorúságban, a
161 IV | hajóikat a Dunának ebből az ágából, választották a veszélyesebb
162 IV | budai ágat, mert aki azt az éneket hallotta, élete végéig
163 IV | jártak-keltek valaha e romok között. Az ő sápadt arcuk tapadt a
164 IV | holdvilág hívogatni kezdi az ibolyákat a föld alól, a
165 IV | dalokat a madarak torkából. Az ibolya kidughatta fejét
166 IV | tavaszi évszakot. Megkondult az ezüstharang a haranglábban
167 IV | térdüket, és volt dolga az ostornak...~- Ó, de szerettem
168 IV | Ilona, és tűzrózsák nyíltak az arcán a mélységes felindulástól.~~
169 V | Duna-partra.~- Aztán minek önnek az a korai virág? - kérdezte
170 V | katonatiszt barátom Bécsbe. Az elviszi a virágokat annak,
171 V | szomorúan bólintott, és titokban az ajkára tette az ujját. Mintha
172 V | titokban az ajkára tette az ujját. Mintha jelezni akarta
173 V | helyen valamikor, amikor is az volt az ő hivatásuk, hogy
174 V | valamikor, amikor is az volt az ő hivatásuk, hogy vigyázzanak
175 V | kolostoruk volt, innén intézték az országos dolgokat. A tatárok
176 V | egy fához vezette, amely az egykori domonkosrendi kolostorral
177 V | Máriási Ilonát, mert abban az időben így is udvaroltak
178 V | kalandokon át jutottak el idáig az első misszionáriusok. Ámde,
179 V | Japánban van. Ez a fa egyetlen az egész Magyarországban. Talán
180 V | még Japánról nem tudnak az európai földrajzok. Csodálatosak
181 V | amely érből táplálkoznak az ágazatos erek, mint a falevelek
182 V | szerzetesnek a lelkében, aki az ismeretlen Japánba ment
183 V | szőrcsuhában, vándorbottal járták az ismeretlen földrészeket
184 V | lettek a Margitszigetnek - az apácák mellett. Kardot cipeltek
185 V | estig kongott a faharang az óbudai parton, amely azt
186 V | Vára volt a sziget csúcsán az esztergomi érseknek, aki
187 V | Tizenkét katona vigyázott az érsekre, és felvonták a
188 V | sziget legmagasabb árbocára az érseki lobogót. Ilyenkor
189 V | a téli idő volt, amikor az érsek visszatért Esztergomba
190 V | kiszabadították fogságukból azokat az apácákat, akik valamely
191 V | Szentföldön vannak, ahol az igazságtalanságokat meg
192 V | kell torolni.~Pedig hát az a büntetés nem volt igazságtalanság.
193 V | Nem lehetne fenntartani az apácazárdák fegyelmét, nyugalmát,
194 V | Jánosoknak: messzi volt. Az esztergomi érsek örült,
195 V | a szigetre küldve, hogy az apácákat gyóntassák, nekik
196 V | A dominikánusok kiadták az utat a többi szerzetesnek.~
197 V | pesti polgárok házát, amely az alsó szigeten állt és arra
198 V | lakhelye legyen azoknak az ájtatos pesti polgároknak,
199 V | Napokig tartott ilyenkor az ájtatosság, mind a hét templomban
200 V | múlhatott el egy nap alatt.~Az előkelő asszonyságok, kisasszonyok
201 V | éjszaka akaratlanul lepik meg az embereket -, amelyeket a
202 V | a régmúlt korban, amikor az igazságosság, az áhítat,
203 V | amikor az igazságosság, az áhítat, a mennyek országába
204 V | kívánkozás mélyebben élt az emberek szívében?~Ki tudná
205 V | szentsége, amely megmutatja az igaz utat az embernek bűnei
206 V | megmutatja az igaz utat az embernek bűnei megtisztulása
207 V | bűnei megtisztulása után az igazi élethez. Sokat szenvedett,
208 V | borzalmas sivatag volna az élet, ha a szegény bűnös
209 V | térdeplője volt, nem pedig az orvosok tudománya!~Ideát
210 V | Ezért épült a sziget alján az a kőház, amelynek számos
211 V | számos szobája volt, ahol az asszonyok, férfiak meghúzódtak
212 V | Figyelje meg, Ilona, hogy az emberek voltaképpen csak
213 V | tartja, hogy nem szegény az az ember, akinek az apja
214 V | tartja, hogy nem szegény az az ember, akinek az apja él.~-
215 V | szegény az az ember, akinek az apja él.~- Szegény apám! -
216 V | Senkit sem szeretek úgy, mint az apámat, mert gyermekkorom
217 V | figyelem homlokát, amelyen az évek barázdáikat vonják.
218 V | szegény apám arcáról. Amint az őszi szél sodorja el a tegnapi
219 V | tegnapi virágleveleket. Az én apám azok közé a mindennapi
220 V | hétköznapiság... És én ezért imádom az apámat, mert a gyermekeit
221 V | messzire nézett, mintha az ezredes gondolatát akarná
222 V | idejét látta annak, hogy az érzelmes leányka bús gondolatait
223 V | bűneik megbocsáttatnak.~Az esztergomi érseki váron,
224 V | Kopogtattak, és megnyílt előttük az ajtó, hogy magának az érseknek
225 V | előttük az ajtó, hogy magának az érseknek gyónják meg azokat
226 V | király ellen való vétek, az országos törvények meg nem
227 V | gyógyítást, mint manapság az orvosok, akik közül némelyik
228 V | mélyéből a kíváncsi ibolyák, az árvácskák figyelni kezdenek
229 V | úgy ülnek a magasban, mint az ifjú zárdai növendékek a
230 V | kikeleti örömet hirdeti. A tél az emberek örökös ellensége.
231 V | emberek örökös ellensége. Ő az a gonosz lélek, aki csak
232 V | dühöngő telet úgy kipenderíti az ajtón, hogy az egyszerre
233 V | kipenderíti az ajtón, hogy az egyszerre kívül találja
234 V | Valamennyi korszak között az ő karjaiban van a legtöbb
235 V | legtöbb erő. Neki nemcsak az ellenséget kell megvenni,
236 V | újra kell építeni a földet az ellenség rombolása után.~
237 V | ellenség rombolása után.~Az erdei pinty tovaröppent.~~
238 V | árnyék villámként vágódott az énekes madarak közé.~Úgy
239 V | magatehetetlen fákat azoktól az apró férgektől tisztítja
240 V | volt, mint egy gyermeknek az ökle.~A vércse még egyszer
241 V | is.~A kincsásók könyvében az van mondva erről a kútról,
242 V | megszólal, és megmutatja az utat a jámbor életű, istenfélő
243 V | rablócsapatok portyáztak az országban, amelyek kifosztották
244 V | tekintettek magukénak, hanem az egyházénak.~A legenda szerint
245 V | haldoklókat, megmutatta az utat az eltévedt úton járóknak.~
246 V | haldoklókat, megmutatta az utat az eltévedt úton járóknak.~
247 V | világi hiúságot. Fejedelemnők az egyháznak ajándékozták koronáikat,
248 V | amelyeket a kolostorban őriztek. Az Árpád-királyok nem fukarkodtak
249 V | Árpád-királyok nem fukarkodtak az adományokkal. V. István
250 V | domonkosok kincstára.~És az a sok kincs ebbe a kútba
251 V | otthonukba. Sem a papok, sem az apácák nem láthatták többé
252 V | talált senki a kincsekből.~Az apácák a kolostorukból csupán
253 V | holttestét mentették meg, amely az oltár alatt volt eltemetve
254 V | utolérhetetlen illatukat.~S az illatos holtat ládába zárva
255 V | ládába zárva vitték magukkal az apácák a török elől való
256 V | koporsójából, és elhagyta az apácákat. Visszatért a szigetre,
257 V | mert nekem szükségem van az ő segítségére - felelte
258 VI | bizony senki se ismert volna az ország legelső zászlósurára.
259 VI | zászlósurára. Sáros volt a két keze az ültetéstől. Ő ültette azokat
260 VI | Meghajlítják a rózsafát, mint az íjat, és a rózsafa fejét
261 VI | vastagon borítják, hogy az nem egyenesedhetik ki. Manapság
262 VI | ültetgetett.~A nádor nemcsak az országos ügyeket, de még
263 VI | szigetén, ha olykor meglepnék az unalom órái. A fák, a növények,
264 VI | állatok sohasem unatkoznak. Az unalom emberi kitalálás.
265 VI | unalom emberi kitalálás. Az ember volt az első, aki
266 VI | kitalálás. Az ember volt az első, aki a nagy természetben
267 VI | amely örömök és bánatok nem az emberektől valók, hanem
268 VI | tennivalót. Még javában süvöltöz az északnyugati szél a budai
269 VI | elkezdi a maga tennivalóját az ő kis országában.~Januárban
270 VI | A fák is olyanok, mint az emberek. Ki vannak téve
271 VI | kertész fűrészét. Jó dolog az: zúzmarás télen a kályha
272 VI | kályha mellett üldögélni, és az udvarról a favágók kopácsolását
273 VI | megszabadítani a fát, hogy az kellően tudjon lélegzeni
274 VI | Napkeletről származott ide az Árpád-királyok alatt, talán
275 VI | érte a napkeleti boglárfát.~Az augusztusi napokban, Nagyboldogasszony
276 VI | ingatott meg Budán, letépte az ezüstharangot a margitszigeti
277 VI | növekedve találták helyén az Árpád-királyok fáját.~Pusztította
278 VI | férgektől megszabadítani az ágat, bizony le kell azt
279 VII | a Duna felett felszállt az a tavaszi légáramlás, amely
280 VII | gubbaszt, mint a matróz az árbockosárban, hogy látja
281 VII | felébrednének téli álmukból az elvarázsolt fák, és elmondanák
282 VII | álmodtak a hótakaró alatt, amíg az északi szél garázdálkodott
283 VII | lehetett kilépni... megszoktam az őszi szél sírdogálását,
284 VII | egy novemberi napon, mint az első hó; voltam öreg és
285 VII | füzet:~Ezek árnyékolják az apáca-szüzet."~A nádorispánnak
286 VIII| messzire a Margit-kolostortól. Az én seregemben, a magyar
287 VIII| akit Máriásinak hívnak.~- Ő az én édesatyám.~A nádorispán
288 VIII| Füvészkönyvben sincs benne.~Az a neve ennek a fának magyarul:
289 VIII| ennek a nevezetes fának az oltványát. Ám egyébként
290 VIII| százesztendős ez a fa. Abban az időben verte ki Lotaringiai
291 VIII| kertész, aki megszerezte az amerikai vasfa oltványát.~-
292 VIII| is jótékony természetű ez az óriásfa. Ha szűkiben van
293 VIII| nádor kezdte ültetni, de az ő idejében növekedett meg
294 VIII| nyaranta. De még korai volt az idő. A rózsák még téli álmukat
295 VIII| ugyancsak kongatják a harangot az óbudai parton.~Ez a harangkongatás
296 VIII| átnézett a verőfényes partra.~- Az ebédemet hozzák a budai
297 VIII| leánykához, megsimogatta az arcát:~- Amennyiben tőlem
298 VIII| hallott. Elmesélte otthon az édesanyjának, és sorjára
299 IX | Kincsásók éjszakája~Laktak ebben az időben Szent Margit szigetén
300 IX | Dunán nem hagyott nyomot az a csónak, amely elvitte
301 IX | a helyen, ahol valamikor az esztergomi érsek vára büszkélkedett -,
302 IX | mint akár József nádor az országban. A nádori família
303 IX | mestere.~Mit kerestek volna az őrjárat katonái a szelíd
304 IX | cigánypalatínus!~Valóban az volt őkegyelme.~A Vaskaputól
305 IX | igazságot a kereskedők között, az ő ítélete döntött azokban
306 IX | nemcsak a cigányság fogadta az ő bírájának, hanem azok
307 IX | éjszakánkint a szigetet az a sok csempész, hajós, dugárus,
308 IX | tűzrakás lobogott. Ez mutatta az éjféli sötétségben a sziget
309 IX | Komárom felől úszott lefelé az árral. A nagy gabonás hajók,
310 IX | húzódtak meg, amerre manapság az óbudai hajógyár szigete
311 IX | szigeteket elmosta ugyan a Duna az emberi szem elől, de a szigetek
312 IX | rendszerint békésen alusznak az Úrban, miután hajójukat
313 IX | alkalmas helyen kikötötték.~Az éjféli tűz volt útmutatója
314 IX | útmutatója tehát azoknak az embereknek, akik félnek
315 IX | embereknek, akik félnek az éjszakától.~A budai kaszárnyákban
316 IX | megszámlálhatta, hogy tizenkettőt vert az óra, amikor a szigetcsúcs
317 IX | vetett a tűzre, melytől az fellobogott.~Aztán türelmesen
318 IX | várakozott Jóska vajda, amíg az evezőcsapások közeledtek
319 IX | hogy eljövünk hozzád azon az éjszakán, amikor a kígyók
320 IX | felébrednek.~- Valóban, ma van az az éjszaka, ma van nagypéntek -
321 IX | felébrednek.~- Valóban, ma van az az éjszaka, ma van nagypéntek -
322 IX | Hallgatást! - felelte az előbbi hang. - Régi könyvekben,
323 IX | helyet, amelyben szó van az egykori margitszigeti papok
324 IX | nélkül is. Régi, bedőlt kút az, legfeljebb gyík meg kígyó
325 IX | kincskeresők, legfeljebb az ásójuk, kapájuk zörrent
326 IX | mondogattak magukban, mint az már ilyenkor szokás. A vezetőjük,
327 IX | álmában egy kiskutya. De az se a kincskeresők miatt,
328 IX | és fél hangon elmondták az ilyenkor szokásos imádságokat.~
329 IX | rozsdás kondért talált az ajtó előtt.~Ez volt a rész,
330 X | vonók a hegedű húrjain - az emeletes mogyoróbokrokon
331 X | mogyoróbokrokon rágyújtott dalára az egész ünnepi kórus - a legszótlanabb
332 X | dicsőségét zengjék attól az órától kezdve, amikor a
333 X | homokpusztaságán, addig az időig, amíg a hold ezüst
334 X | pehelyszerű bogárkák méregették az út távolságát egyik fától
335 X | hogy megengedte nektek az itteni tartózkodást?~Ilona
336 X | Ilona büszkén felelt:~- Az én apám ezredes a nádor
337 X | ezredes a nádor seregében.~- Az én apám meg vajda. Olyan
338 X | hozzák nekünk a hajósok, akik az Al-Dunáról jönnek felfelé.
339 X | cseresznyeszem akkora, mint az öklöm.~Rézike (mert így
340 X | valószínűtlenséget mondott az első találkozásnál.~Elbeszélte,
341 X | találkozásnál.~Elbeszélte, hogy az ő apja a leggazdagabb és
342 X | múltkor még a nádorispán is az ő csónakján ment haza Budára,
343 X | Ott aztán megvendégelte az apját minden jóval. Még
344 X | Mert egy tortát hazahozott az apám a tarisznyájában.~Olyan
345 X | tarisznyájában.~Olyan ebéd volt az, mint máshol a lakodalom.~
346 X | és elmagyarázta Ilonának az aranypénzeket.~- Ez a pénz,
347 X | Ez a pénz, amelyen ez az ökörszarvú ember van: olyan
348 X | régi, mint a világ. Abból az időből való, amikor még
349 X | időből való, amikor még az egész országban cigányok
350 X | orrú asszonysággal, abból az országból való, amelyből
351 X | jönnek lefelé a Dunán. Ennek az asszonyságnak van a legnagyobb
352 X | tart, ahol a nap lakik. Az ő országa után már nem jön
353 X | Dunán és mind adót fizetnek az apámnak. Az apám nem szereti
354 X | adót fizetnek az apámnak. Az apám nem szereti az ezüstpénzt.
355 X | apámnak. Az apám nem szereti az ezüstpénzt. Azt mondja:
356 X | való. Neki minden országból az aranypénzt hozzák el, amerre
357 X | a földrajzot, nem pedig az iskolában.~Egyszer csak
358 X | egymás gyermekeit a szülők. Az én vőlegényem annak a vajdának
359 X | Akárhogy siet előle a nap az égen, gyors paripáján utoléri.
360 X | Duna felett: azt mondja az apám, hogy a Rézi vőlegénye
361 X | magához a nyeregbe, és elvisz az országába. Akkor aztán olyan
362 X | való gallyakért.~Nem volt az valami nehéz munka. A sziget
363 X | Rézike lábára. Mezítelen volt az, mint délelőtt.~- Mit gondolsz,
364 X | Mit gondolsz, olyan cipő az, amit otthon is lehet hordani?
365 X | sarka, piros madárbőrből az orra, a többi része pedig
366 X | része pedig csillog-villog az aranytól-ezüsttől. Nem hiszem,
367 X | észrevétlenül a nádorispánné (az igazi), aki fenséges férjével
368 X | a betegek, a szegények, az elhagyottak. Ő volt az a
369 X | az elhagyottak. Ő volt az a jótékony szellem, aki
370 X | fohászkodására megkopogtatta az ablakot. Nemcsak Budán,
371 X | Ő járt-kelt Buda alatt az országúton, hogy megsegítse
372 X | nyomorékokat, akik elfáradtak az útban.~Messzi országból
373 X | hétországra szóló ünnepély fogadta az orosz cár leányát: - Alexandra
374 X | arca még haloványabb lett.~Az orvosok azt mondták, hogy
375 X | betemetett kútjában lódult meg az apácák csodatevő ezüstharangja,
376 X | a helyre, ahol valamikor az oltár állt.~Az oltárnak
377 X | valamikor az oltár állt.~Az oltárnak csak egy lépcsője
378 X | rátérdepelhessenek.~A nádorné az égre függesztette a szemét...
379 X | függesztette a szemét... az ég felhőtlen kék palástja
380 X | szállongtak alá a romfalakról, és az apácazárda egykori celláiban
381 X | itt valamikor a kóruson az egyházi énekeket küldték
382 X | egyházi énekeket küldték az Úr trónusához.~Vége felé
383 X | újabb csodáit mutatta. S ez az óra, amelyet a három nő
384 X | óra, amelyet a három nő az oltár lépcsőjén töltött:
385 X | megelőző magasztos óra, midőn az isteni feltámadást példázza
386 X | Amíg Szent Margit oltárától az ég felé repült a nádorispánné
387 X | fehér és kék virágokkal.~Az imádkozók lábainál, feje
388 X | kolostor oltáránál.~Fehér lett az egész sziget ez órában a
389 X | fehér virágos ajándék annak az ormányos, kék palástos szent
390 X | mormogta a kertész.~Pedig csak az történt, hogy három alázatos
391 X | imáját a kolostor oltárától az egekbe, és buzgó imájukra
392 X | tavasz első lepkéjét, hogy az szerencsét hozzon neki.
393 X | Nyárfa fehér héjára írta az üzenetet:~- Szent Margit
394 X | palotájában, mindaddig, amíg a nap az égen volt. És a palota sarokablakából
395 XI | Ilonát álmában.~Szokott az ember néha olyat álmodni,
396 XI | nem felelt, mélyen aludt az egész napi munkától kifáradva,
397 XI | villogott, mint akár abban az időben, mikor Árpád-királyok
398 XI | halkan felkelt ágyából és az ablakhoz ment; a holdfényes
399 XI | forrón esedezett. Míg most az álom hatása alatt: valóban
400 XI | apácának vonták hegedűikben az éjjeli muzsikát: azután
401 XI | halk útját.~Ugyancsak ezen az éjszakán bocsátották első
402 XI | bocsátották első leheletüket az orgonák az ég felé. Olyan
403 XI | első leheletüket az orgonák az ég felé. Olyan húsvét még
404 XI | felugrott, hogy mutassa az utat Ilonának.~A kolostor
405 XI | fény, amely a föld alól, az ég felől tört elő, megvilágítván
406 XI | belső fényesség világítaná. Az üdvözült lelkek éjszakája
407 XI | Megannyi mécses lengett az egykori apácacellákban.~
408 XI | egykori apácacellákban.~És az egész nagy fényességnek
409 XI | akik a hívők fohászkodását az Úr zsámolyához juttatják.~
410 XI | Egyszerre háromszor kondult meg az ezüstharang valahol a magasban.
411 XI | köntösben a lelkek, akiket az Úr magához fogad.~És amint
412 XI | fényességet: megkülönböztette az egyes alakokat.~Egy nagy
413 XI | éltek és haltak, csupán az Úr angyalainak seregét szaporították.
414 XI | találjuk meg a zordon tél után az erdőn. Őket nem sorozták
415 XI | életükben volt helyük. Most is az az ének hagyta el keblüket,
416 XI | volt helyük. Most is az az ének hagyta el keblüket,
417 XI | Margit-szigeti galambházában az ő éneklésükre nyíltak meg
418 XI | éneklésükre nyíltak meg az Ég fülei, hogy meghallgassák
419 XI | fohászkodását.~A Maristellák, az Egéziák, a Krisztinák, az
420 XI | az Egéziák, a Krisztinák, az Ilonák... akikről szűzi
421 XI | hagyomány.~Mert kelet felé, ahol az oltár állt egykor: az apácák
422 XI | ahol az oltár állt egykor: az apácák csoportjától elváltan:
423 XI | Máriási Ilona szemei előtt.~Az oltárlépcső közepén térdelt
424 XI | keresztelt virágok - nincs ezen az arcon földi szenvedésnek,
425 XI | csak végtelen jóságos ez az arc, az üdvözültség fénye
426 XI | végtelen jóságos ez az arc, az üdvözültség fénye ömlik
427 XI | üdvözültség fénye ömlik róla, mint az Úr fehér testéről, amikor
428 XI | felmutatja.~Immár elmaradt az arc mögött a földi könny
429 XI | és a szelíd mosoly: olyan az, mintha márványból vagy
430 XI | fehérlenek így a felhők, midőn az éjhomály oszlik.~Ezt a csodálatos
431 XI | szigetlátogató, midőn elmerül az itteni énekesmadarak figyelmezésében.~
432 XI | énekesmadarak figyelmezésében.~Az aranykoronája, a köntöse
433 XI | amelyben egykor apácatársnői az oltár lépcsője alatt márványsírba
434 XI | midőn a mohácsi vész után az apácák, menekülvén a Margitszigetről,
435 XI | megelevenedve mutatkozik az álmodozó Máriási Ilona előtt.~~
436 XI | fején.~Ez a gyermek volt az, aki Margit királyleány
437 XI | Erzsébet hercegnő. Ámde az ég kegyelmes volt hozzá.
438 XI | már zárdanövendék korában az Úr trónusához hívták őt
439 XI | Úr trónusához hívták őt az angyalok.~A királyi gyermeket
440 XI | király, aki Erzsébet leányát az Égnek áldozta, bánatában
441 XI | Margit-kolostorba. Itt látták az öles termetű királyt meggörnyedve,
442 XI | otthonuk mindazoknak, akiket az életben elviselhetetlen
443 XI | elviselhetetlen fájdalom ért. Az öles falak között, a félhomályos
444 XI | hívogató harangszó hatolt be, az örökösen egyforma életmódban:
445 XI | legfájdalmasabb szívek, hisz az orvosok manapság is a jótékony
446 XI | úgysem találta örömét, és az uralkodószéket a barátok
447 XI | fáj semmi.~Utolsó akarata az volt István királynak, hogy
448 XI | férfiú volt István, hogy az apáca-fejedelemasszony nem
449 XI | V. István királyunk volt az első férfi, aki Szent Margitsziget
450 XI | a feltámadás éjszakáján az égi fényesség.~Olyan volt
451 XI | körvonalai feltünedeztek, és az éjjel csodálatos alakjai
452 XI | megtapinthatatlan fehér árny az oltár környékén, amely liliomillatot
453 XI | térdepléséből. És íme, térde alatt, az oltár lépcsőjén egy sárga,
454 XI | aztán a párnája alá nyúlt.~Az aranypénz ott feküdt a párna
455 XII | napjainkban is megtalálná annak az alagútnak a nyomát, amelyet
456 XII | talán még régebben építették az alagutat, mikor a hatalmas
457 XII | szertartásaikkal szerettek elbújni az emberek elől.~Máriási Ilona,
458 XII | bolyongásaiban rájött annak az alagútnak a nyitjára, amely
459 XII | várral kötötte össze. Ezt az alagutat még az Árpád-királyok
460 XII | össze. Ezt az alagutat még az Árpád-királyok építették.~
461 XII | tudta zárni a titkot - még az édesanyja előtt is. A gyermekek
462 XII | szigetén a gyermekek és az ártatlanok bátorságával
463 XII | amelyeken alig látszott az idő kopása - arról pedig
464 XII | mutatott egy tenyérnyit az égboltozat kékségéből, mintha
465 XII | cselekszik semmi rosszat, amikor az aranytallér utasítását követi.
466 XII | alatti magányban.~Megtette az első lépést a lépcsőtől
467 XII | előtte, hogy amidőn lábát az első nagy kockakőre helyezte,
468 XII | nagy kockakőre helyezte, az megingott alatta, és valahol,
469 XII | fülébe.~A legenda szerint az óbudai toronyban szokott
470 XII | Emberfölötti nagyságúnak látszott az Árpád-király itt, a föld
471 XII | benne, amilyen hitük azoknak az apácáknak lehetett, akik
472 XII | eltemetve voltak.~Máriási Ilona az apácák föld alatti katakombájába
473 XII | rejtve és titkon, mint akár az őskeresztényeket valaha
474 XII | föld felett.~Itt nyugszik az Árpád-király lábánál imádott
475 XII | nagynénje, Szent Margit, ám az ég angyalai még korábban
476 XII | ama szent feladatot, amely az Árpád-házbeli királyleányokra
477 XII | kétéves királysága után, és az utolsó Árpád-király is elvonul
478 XII | keresztnév jelzi, hogy ki volt az a boldog, aki méltónak találtatott
479 XII | erejűnek kell lennie, hogy az irtózatos súlyú folyamot
480 XII | magára, amíg végre elérkezik az utolsó sírhelyhez, amely
481 XII | észreveszi, hogy valaki az ő birodalmában jár. Rázkódik
482 XII | kiverejtékeződtek volna.~Ez az üres, utolsó koporsóhely
483 XII | üres, utolsó koporsóhely az, amelyet Máriási Ilona keres.~
484 XII | be fehér gyermekkezével az üregbe, mintha valamely
485 XII | aranytallér gördül ki nyomban az üregből, amelyet a törökök
486 XII | Csupa olyan aranypénz hevert az üregben, amelyen köpenyeges
487 XIII| legboldogabb életet éli. Ilyenkor az övék minden kedv, minden
488 XIII| verébpárt is, amely éppen az ablakkal szemközt telepedett
489 XIII| háztetőig érő hársfa ágain! Az egyik verébnek barna folt
490 XIII| ökölnyi odút fedezett fel az egyik gallyon.~Odahordott
491 XIII| amelyet kis társa azonnal az odúba vitt. Ez az odú lesz
492 XIII| azonnal az odúba vitt. Ez az odú lesz majd a fészek,
493 XIII| némely ember szokta eltölteni az időt. Egy magasabb gallyról
494 XIII| volna helyet kapni ő is az épülő fészekben, de bizony
495 XIII| horgászóbotot, és kipiszkálta az idegen verebet a faodúból.~-
496 XIII| kis tolvaj!~Mikor ennek az elfoglaltságnak vége volt,
497 XIII| elfoglaltságnak vége volt, az udvaron keresztül belépett
498 XIII| Rézike szomorú volt, mint az időjárás, amely húsvét napján
499 XIII| leánya.~- Ugyan, mi lehetne az a rossz hír, amelyet tőled
500 XIII| Ilona.~- Atyád megérkezett az éjszaka...~Máriási Ilona
1-500 | 501-723 |