Part
1 I | örömtől.~Az erdei pinty oly ébresztő, erőteljes hangon
2 II | ájtatoskodó apácáknak látszanak. Oly mély áhítat és megadás hangzik
3 II | csatára készülődnének, pedig oly csend van itt, hogy azt
4 II | Fenyők voltak itt, amelyek oly magasra megnőttek, mint
5 II | madarak nekik táncolnak oly fürgén a romfalak között.~
6 V | talált a helyén. A madárka oly gyorsan ereszkedett le a
7 VI | földdel, szalmával, trágyával oly vastagon borítják, hogy
8 VI | ápolást.~És ezek a szigeti fák oly szelídek, hogy szinte maguk
9 VII | kerti utakkal, amelyeket oly mélyen betemetett a havazás,
10 VII | víg, mint a cinke, amely oly gyermekes örömmel érkezik
11 VIII| gyertyánfákig jártak, mely fák oly egyenesen nőnek, mint a
12 IX | őszi időben gyakori, a víz oly könnyedén elbánt a legnagyobb
13 X | celláiban növekedett meggyfákon oly csengően énekelt a madársereg,
14 X | magasságából hullottak volna alá oly észrevétlenséggel, mint
15 X | nádorispánné, kit fenséges férje oly ritkán látott mosolyogni,
16 XI | hajójának közepén gyülekezett. Oly halkan térdepeltek le és
17 XI | szerénységben, Istent dicsérve, oly észrevétlenül múlt életük,
18 XI | kolostor romfalai között ismét oly mély csend honolt, mint
19 XII | romkövekbe is, mintha legalábbis oly hosszú életre készülődnének,
20 XIII| váratlanul zokogni kezdett.~Oly szenvedélyesen sírt, mint
21 Utoh| minden megerőltetés nélkül. Oly szép álmodozni, oly jó kegyesnek,
22 Utoh| nélkül. Oly szép álmodozni, oly jó kegyesnek, tisztának,
23 Utoh| mert hiszen a virágok éppen oly szépek és érthetetlenek,
24 Utoh| másvilágias nyelvűek és oly megfejthetetlen életűek,
25 Utoh| mutatkoztak, mikor még alkonyattal oly élettelennek látszott a
26 Utoh| nagyboldogasszonyi harangszó, oly áhítattal közölvén a maga
27 Utoh| emeletén abban az időben oly csendességgel laktam, mintha
28 Utoh| És a főtisztelendő úr oly pontossággal írja könyvét,
29 Utoh| sivatagból jöttem volna: oly mohó kortyokkal fogyasztám
30 Utos| helyezve, amelyet az író már oly szuggesztívan ábrázolt A
|