Part

 1 IV  |                     IV. FEJEZET~A költő elbeszélése~Kármán József,
 2 IV  |            a szerény fiatalember, költő volt - nevét még ma is sokan
 3 IV  |           hogy Kármán úr, az ifjú költő, akit már javában ünnepeltek
 4 IV  |  búskomoly szomorúság ült az ifjú költő arcán, amely bánat nem engedi
 5 IV  |     sziget! - szólalt meg az ifjú költő, midőn egy darab ideig mentek
 6 IV  |   elvonulva élhetnék - mormogta a költő. - Itt valóban meglátogathatják
 7 IV  |    amelyek érdemesek arra, hogy a költő leírja. Itt méltóan befejezhetném
 8 IV  |    terelődött a szó. Ugyanazért a költő jobbnak látta kis pajtása
 9 V   |           FEJEZET~Szüzek kertje~A költő egynéhány nap múlva újra
10 V   |         felelt halk sóhajtással a költő.~Máriásiné szomorúan bólintott,
11 V   |        áll itt sűrű fák között.~A költő ennek a falnak is tudta
12 V   |          haltak.~Kármán József, a költő, mint korának egyik legműveltebb
13 V   |    mindenféle falevelek között.~A költő leszakított a fáról egy
14 V   |          nagybetegnek látszó ifjú költő társaságában helyet foglalt
15 V   |    édesanyja - felelt csendesen a költő. - Figyelje meg, Ilona,
16 V   |          öreg apám!~Kármán József költő barátunk idejét látta annak,
17 V   |       kellett a pogányok elől.~~A költő abbahagyta a régmúlt idők
18 V   | megújhodása: a tavasz - rebegte a költő. - Amerre a tavasz jár:
19 V   |            szólt Máriási Ilona.~A költő nem felelt, a földet nézte
20 V   |    sohasem láttam - szólalt meg a költő, miután huzamosabb ideig
21 V   |         elgondolkozva hallgatta a költő szavait:~- Én majd megtalálom
22 VI  |           között kertészkedett.~A költő halkan Ilonának súgta:~-
23 VII |       nyugodott Piroska, akiről a költő így emlékezett meg: ~"Most
24 VIII|          a szigetre látogatott.~A költő csak meresztgette a szemét
25 XIV |     eltöltötték az utakat.~Kármán költő úr, mint a Máriási család
26 XIV |           vízparton virágoztak.~A költő szomorúan nyújtotta a kezét.~-
27 XIV |              szólt aggodalmasan a költő.~- Ön, poéta létére nem
28 XIV |     gyermek - felelt részvéttel a költő. - A fájdalom megingatta
29 XIV |           egyet, Ilonka - szólt a költő. - Hogyan akarja kegyed
30 XIV |         volt segítségükre. Kármán költő úr is hallgatott, mert nemsokára