Part

501 XIII|         felsikoltott örömében.~- Hol van az én drága jó atyám?~Rézike
502 XIII|                  mondta el mondókáját.~- Az éjjel egy vasdereglye kötött
503 XIII|                   Vele volna dolgunk, de az idő későre jár, nem akarjuk
504 XIII|                 jár, nem akarjuk zavarni az asszonyságot - mondá a hadnagy -,
505 XIII|              hogy férje, a vitéz ezredes az ellenség előtt, csapata
506 XIII|                  alatt. Utolsó kívánsága az volt, hogy holttestét szállítsuk
507 XIII|                 útján, hogy gondoskodjon az ezredes vitéz katonához
508 XIII|                 Hallotta-e Máriási Ilona az utolsó szavakat? Hol volt
509 XIII|                utolsó szavakat? Hol volt az ő hallása, hol volt az ő
510 XIII|              volt az ő hallása, hol volt az ő lelke, amíg Rézike befejezte
511 XIII|              Ilona már talpon állt, csak az arca volt olyan hófehér,
512 XIII|               csendes hangon Ilona. - Ez az álom arra szolgált, hogy
513 XIII|                 kezét összetéve, hosszan az égre nézett.~S azután nem
514 XIII|                 a szellemalakoké, akiket az elmúlt éjszaka a kolostor
515 XIII|                felelt halkan Ilona. - Ha az elmúlt éjszaka Szent Margit
516 XIV |                 csak valamit számítottak az országban. A nádorispán
517 XIV |                nagyobb parádéval adja át az örök nyugalomnak.~Fénylett
518 XIV |               főméltóságok öltözékeitől.~Az óbudai parton egy üteg állt
519 XIV |              óbudai parton egy üteg állt az ágyúkkal, amelyek akkor
520 XIV |                 kellő időben rázendítsen az akkori idők divatos nótájára,
521 XIV |                  el - mondá Máriásiné.~- Az én ruhámmal ne sok gondjuk
522 XIV |          szomorúbb, bánatosabb ruha lesz az én mindennapi viseletem.~
523 XIV |                 árvák lettünk - zokogott az özvegy. - Elhagyott bennünket
524 XIV |            özvegy. - Elhagyott bennünket az a derék, nemes szív, amely
525 XIV |               vadmadarak.~- A királyért, az országért, a hazáért halt
526 XIV |            Máriási leány felsóhajtott.~- Az emberek kitalálták a háborút,
527 XIV |               kitalálták a háborút, mert az apák nem haltak meg eléggé
528 XIV |               haltak meg eléggé gyorsan. Az emberek kitalálták egymás
529 XIV |           mindenkivel, nem volt senkinek az útjában, szelíd volt és
530 XIV |              napjára szoktak megérkezni, az emberek álmélkodására. Olyan
531 XIV |                 bokrok pirossága, mintha az éjjel rózsaszínű hó hullott
532 XIV |              fájdalmát akarnák enyhíteni az ibolyák is, amelyek belepték
533 XIV |                és illatukkal eltöltötték az utakat.~Kármán költő úr,
534 XIV |                Máriási Ilona tért vissza az atyai sírtól. Olyan gyengéd,
535 XIV |            megvalósítsam, miután meghalt az a drága lélek, aki eddig
536 XIV |                 Szent Margit mutatta meg az utat. A budai apácák kolostorába,
537 XIV |                amire szíve vágyakozik.~- Az ön fülének még nem szabad
538 XIV |                szabad hallani azt, amire az én szívem vágyódik. Az ön
539 XIV |             amire az én szívem vágyódik. Az ön ártatlan lelke még fel
540 XIV |                 elmém, hogy megérthessem az én egyetlen jó barátomnak
541 XIV |                  panaszát. Remélem, hogy az oltár lépcsőjéről jobban
542 XIV |            lépcsőjéről jobban látom majd az embereket és a világot,
543 XIV |               hogy ne kívánkozzam vissza az életbe. És akkor majd a
544 XIV |                 És akkor majd a távolból az én imádságom fogja önt néha
545 XIV |                 hogy ne legyen nehezükre az én eltávozásom. Az én szegény
546 XIV |             nehezükre az én eltávozásom. Az én szegény testvéreim boldog
547 XIV |        testvéreim boldog köznapi lelkek. Az ő fájdalmuk elmúlik énmiattam.~
548 XIV |                  halok meg, én tovább is az ő szerető, jó testvérük
549 XIV |                  fogja a jó Istent, hogy az ő nővéreinek sok boldog
550 XIV |                  örömet ajándékozzon. És az én imádságomat meghallgatja
551 XIV |                nővérek, bizonyosan azzal az óhajtással, hogy olyan találja
552 XIV |                  ne sújtsa őket a csapás az én eltávozásom miatt, valamint
553 XIV |            valamint ártalmukra ne legyen az öröm a kincs felfedezéséért.~-
554 XIV |               Margit segített megmutatni az utat, amely a szigetről
555 XIV |               másnak félelmetes volna ez az út, mert mélyen a Duna feneke
556 XIV |           Azonkívül egy leány is elkísér az utamon, aki nem akar magamra
557 XIV |                elérkeztem a kolostorba.~~Az est leszállt, és a telihold
558 XIV |               század évek óta a tavaszt; az emberek csodálkoznak a békák
559 XIV |                földbe ereszkedtünk, mert az én jó kis úrnőm, Ilonka,
560 XIV |                amely úgy világította meg az alagutat, mint a nap. Csodálatos
561 XIV |              hogy a finom homokon, amely az alagutat födte, Ilonka egy
562 XIV |                egész éjszaka mentünk, és az út nem változott. A nagy,
563 XIV |                 hogy el ne téveszthessük az utat.~Nagyon fáradtak voltunk,
564 XIV |                 már nem téveszthettük el az irányt. A lépcsők meredeken
565 XIV |            Ilonka háromszor kopogtatott.~Az ajtó csendesen felnyílt.~
566 XIV |               nádorispánné kísért vissza az alagúton. A kezemet fogta,
567 XIV |                 A lábnyomok még mutatták az utat, amerre mentünk előző
568 Utoh|               Szent Margit tiszteletére.~Az álmok, jelenségek, víziók
569 Utoh|           szigeti éjszakájának vége van; az augusztusi csillagok lehullottak
570 Utoh|                mögé; a nagy fák, amelyek az éjszakai széllel együtt
571 Utoh|                Nap, már ezüstösen porzik az út az aranyszekér előtt.~
572 Utoh|               már ezüstösen porzik az út az aranyszekér előtt.~Visszatérünk
573 Utoh|          aranyszekér előtt.~Visszatérünk az elmúlt századok bűvöletes
574 Utoh|               nemesnek, jóságosnak lenni az álmok ringatózó szigetén,
575 Utoh|       visszatérünk a mesék őserdejéből - az egykori Margitszigetről
576 Utoh|                  a sűrű bozótból - aztán az álombéli hang után, csaknem
577 Utoh|                 lépve: elcsirrenti magát az első veréb. Ő már a nappal,
578 Utoh|          hétköznap. Ő már a kijózanodás, az álomtalanság hangja, pedig
579 Utoh|            tekint alá a fali kalendáriom az egykori barátkolostor öreg
580 Utoh|                  belenyugodni abba, hogy az álmoknak végük van, és mennyire
581 Utoh|               arcképe formálódott ki, és az arc megmutatkozik a csalékony,
582 Utoh|           percekben dugja ki fejecskéjét az ismeretlen föld alól. Vajon
583 Utoh|               világra jöttének pillanata az első fehér szalaggal, amely
584 Utoh|             szalaggal, amely kelet felől az égre futamodik? Vagy a holdsugár,
585 Utoh|             rejtőzködő virágokat, együtt az éj szellemeivel? Lehetséges,
586 Utoh|                 vajúdásából szemét, mint az emberi anyácskák.~Ó, hányszor
587 Utoh|               akik bizonyosan itt jártak az éj folyamán, mert hiszen
588 Utoh|                látni véltem őket, amikor az álmatlan éjszakán búsan
589 Utoh|                munkát folytassa? Ki volt az, aki a papirosomra írt,
590 Utoh|           gondolatban elaludtam? Ki volt az, aki nyitott ablakomon bejött
591 Utoh|                fohászkodna fel egyszerre az égben, és a harang döngő
592 Utoh|                 a harang döngő hangjával az utat egyengetné a magasságok
593 Utoh|           napjának, mint egyéb napoknak. Az ég kékebb, a felhő fehérebb,
594 Utoh|                 hogy szolgálhasson annak az isteni Anyának, akinek ez
595 Utoh|               kertészlak felől megszólal az a kisharang, amely a sziget
596 Utoh|          területén más óramű helyett itt az időt bejelenti: a reggelt,
597 Utoh|           bejelenti: a reggelt, a delet, az estét. Nagyboldogasszony
598 Utoh|             javában váltakozik a fény és az árnyék. Megszámlálhatatlan
599 Utoh|               Megszámlálhatatlan azoknak az aranyhidaknak a száma, amelyeken
600 Utoh|                lépegetni a sétálónak. De az árnyék fekete hídjai is
601 Utoh|                színűek, különösen azokon az utakon, terecskéken, amelyek
602 Utoh|           hullatják leveleiket.~Sodródik az aranylevél, futamodik lábunk
603 Utoh|                 amíg egyetlen levél lesz az ágain. Persze észak felé
604 Utoh|                  a fáknak és virágoknak.~Az öreg áll, halkan rezeg,
605 Utoh|              miatt kegyelmet kaptál arra az időre is, amikor már egyetlen
606 Utoh|       gesztenyefák, amelyek reggelenkint az alantról közelgő első lóvonatú
607 Utoh|            nagyvilágba, hogy kipróbálják az életet. Bizony, még a kemény,
608 Utoh|                  a szélben, a hajnalban, az útra kelések idejében.~Rotyog
609 Utoh|                 csodálkozással nézik meg az álmaiból imént felébredt
610 Utoh|                  ébreszti fel még azokat az ábrándos fákat is, amelyek
611 Utoh|               pesti oldalán megkezdődött az élet. Ezek a kolostori fák
612 Utoh|                  mert nem tud konkurálni az emberekkel, akik eleget
613 Utoh|                valami légi pandúrok. Más az öreg varjú kiáltása, és
614 Utoh|              kiáltása, és más hangja van az úgynevezett idei varjúnak.
615 Utoh|               szigeten, mintha már abban az időben is itt laktak volna,
616 Utoh|             varjak nem ijedősek. Ismerik az idevaló embereket. A kertészeknek
617 Utoh|           nevüket is tudják, rákiáltanak az őrt álló rendőrre, és nem
618 Utoh|            regulához, a nagy szálloda és az új szanatórium körül napjainkban
619 Utoh| emberemlékezetnyi időben emelték, amikor az egykori kétemeletes nagy
620 Utoh|           csodálkozására. Minek és kinek az a sok emelet? Ki lakik majd
621 Utoh|                mégiscsak harmadik emelet az, ami a kényes pestieket
622 Utoh|               felvonókészülék, mint akár az amerikai hotelekben.~A varjak
623 Utoh|                világ haladása. Mit nekik az amerikaiak, akik hamarosan
624 Utoh|                  érdemes lakni, mert itt az őstermészettel együtt élvezhetni
625 Utoh|                 varjakat nem zavarta még az sem, hogy megint csak építeni
626 Utoh|               kezdtek a szigeten, amikor az idő tájt a világháború szélütöttségében
627 Utoh|                 se nyúlt ki kőműves keze az alkotás felé.~A varjak egykedvűségén
628 Utoh|                   A varjak egykedvűségén az mit sem változtatott, hogy
629 Utoh|          betegségeket, a nyomorúságokat, az egész világot meglepő nyavalyákat
630 Utoh|          építenek, hogy se a betegek, se az egészségesek nem zavarják
631 Utoh|                 hogy könyvet írjon arról az isteni csodálatosságról,
632 Utoh|                 csodatételeiben bíznak.~~Az Isten áldja meg a főtisztelendő
633 Utoh|            világi hiúságokkal törődni) - az Isten áldja meg a főtisztelendő
634 Utoh|               királyleány szigetén. Mert az ő könyvének csodatévő hatása
635 Utoh|             kastély kertjében, különösen az orgonák fejlődtek nagyon,
636 Utoh|             azzal a szándékkal léptem át az antikvárius küszöbét, hogy
637 Utoh|            néhány könyvet, amelyet ebben az életben még érdemes elolvasni,
638 Utoh|              dolgot várhattak volna tőle az életben... És Ruzicska,
639 Utoh|                 Margit akkor tette velem az első csodát, amikor Ruzicska-gnóm
640 Utoh|                 valamely kis bálványokat az ágyam mellé készítettem,
641 Utoh|                 közepette, amelyek ebben az időben sikeres elaltatásomhoz
642 Utoh|                  betegekkel, akiknek már az elhalványuló csillagok sem
643 Utoh|                  negyedik emeletén abban az időben oly csendességgel
644 Utoh|                   Azzal kezdi, hogy csak az imént épült fel Szent Margit
645 Utoh|               vala Szent Margithoz, hogy az égi szűz segítené meg szenvedéseiben.
646 Utoh|                   pedig néhány hét előtt az ágyamból sem tudtam felkelni..."~
647 Utoh|                elbocsátottak maguk közül az ódon klastromból, messzire
648 Utoh|               mellett elhallgattam annak az öreg "vízmester"-nek az
649 Utoh|                  az öreg "vízmester"-nek az előadásait, a maga kevés
650 Utoh|                  akiknek muladozóban van az ápetitusuk.~Dehogy is szóltam
651 Utoh|                 a Szent Margit-forrásnak az eredetét még kérkedő beteg
652 Utoh|               Dehogy is mondtam volna el az öregnek, hogy ez a forrás,
653 Utoh|                Császárfürdőé, a Lukácsé, az artézi vizeké. A Margit-forrás
654 Utoh|                 vizéből.~Csak hallgattam az öreg "vízmester" magyarázatait,
655 Utoh|             minek is szóltam volna közbe az ő áhítatos, régen megtanult
656 Utoh|               bokrok lélegzetvételét, és az ember önkéntelenül megpróbálja
657 Utoh|                magányos padon, midőn már az ember maga lemondott mindenféle
658 Utoh|                 szívbajos, amint már ezt az álomfejtők nagyon régi idő
659 Utoh|               épült fel a szemem láttára az az új Margitsziget, amelyre
660 Utoh|                  fel a szemem láttára az az új Margitsziget, amelyre
661 Utoh|                  már sehogy sem válik be az a régi jóslás, amely szerint
662 Utoh|         térképeken még láthatunk. Szinte az örökkévalóságnak készült
663 Utoh|                 örökkévalóságnak készült az a titáni töltés gránitfalakból,
664 Utoh|        drágalátos ültetvényeinket! Annak az időnek vége van, te vén
665 Utoh|                 folydogáljál, mint abban az időben, amikor a vén házba
666 Utoh|               Nem a te kedvedért nyitják az újabbnál újabb sétautakat
667 Utoh|          Margitszigeten már nagyon kevés az olyan földrész, amely a
668 Utoh|          csónakáztunk.~Csodaszámba mehet az is, hogy alakult át a Margitsziget
669 Utoh|         megmondani. Hogyan birkózott meg az emberi munka az idővel,
670 Utoh|            birkózott meg az emberi munka az idővel, amely régen elmállasztotta
671 Utoh|             építészek, akik megmentették az immár eltünedező romfalakat
672 Utoh|              immár eltünedező romfalakat az elpusztulástól. Ezeknek
673 Utoh|                  elpusztulástól. Ezeknek az építőknek köszönhető, hogy
674 Utoh|               élnek, még ha úgy átalakul az új Margitsziget, hogy a
675 Utoh|           helyeit többé nem találják meg az álmodozók. A mesék örökké
676 Utoh|       megmaradunk a mesemondás mellett - az új Margitszigetben gyönyörködik
677 Utoh|         andalogva mendegél vissza-vissza az elröppent múltba.~Szent
678 Utos|               újra hozzáférhetővé. Ebben az itt is közölt formában először
679 Utos|               címe: Szent Margit leánya. Az alcím itt is az ezúttal
680 Utos|                  leánya. Az alcím itt is az ezúttal zárójelbe helyezett
681 Utos|            változat 1922-ben jelent meg, az Eisler Kiadónál. Természetesen
682 Utos|           Krúdy-bibliográfiáját, ahonnan az eddig adatokat is vettük -
683 Utos|         folyóirat július 17-ei számában. Az író ez idő tájt költözött
684 Utos|             képeslapjának szerkesztését.~Az előbb burkoltan arra céloztunk,
685 Utos|             Gábor kutatásai kimutatták - az újrapublikálást mindig felhasználta
686 Utos|       Hangsúlyosan azzá teszi elsősorban az a személyes hang, amely
687 Utos|       megilletődöttsége.~Azonban magának az alaptörténetnek az újramesélése
688 Utos|               magának az alaptörténetnek az újramesélése is újabb hangsúlyokat
689 Utos|                 emlékeztetni, hogy ennek az évnek a termése Az utolsó
690 Utos|                 ennek az évnek a termése Az utolsó szivar az arabs szürkénél,
691 Utos|                 termése Az utolsó szivar az arabs szürkénél, az egyik
692 Utos|               szivar az arabs szürkénél, az egyik legnagyszerűbb mesternovella,
693 Utos|              láthatjuk, hogy éppen ebben az évben fut végig "A tegnapok
694 Utos|             jelennek szóló felidézésébe (az olvasó ezt szerencsére maga
695 Utos|                  kötetben sem, hanem még az idézett bibliográfiából
696 Utos|    visszamehetett Bécsbe és megint kapta az apanázst.~A Magyarság, a
697 Utos|            értékelhető, mint amilyeneket az író már korábban is elhelyezett
698 Utos|                  vonatkozó akciója volt. Az egész magyar sajtóban, így
699 Utos|             hatályon kívül helyezik majd az országot megcsonkító békeszerződést.
700 Utos|                  megpróbálták lerajzolni az ország remélhető határait.
701 Utos|             számában Krúdy is írt erről; Az angol lord térképe című
702 Utos|            kimaradt minden válogatásból. Az, hogy egy sajtókirály kezdeményezhetett
703 Utos|         Milotaynak, mint főszerkesztőnek az önbizalmát. Ezzel magyarázható,
704 Utos|                 hogy - amikor meghirdeti az előfizetőknek ingyen adandó
705 Utos|         változtatni országhatárokat is". Az augusztus 20-ai hirdetésszerű
706 Utos|           legkevésbé sem felel meg ennek az optimista propagandisztikus
707 Utos|                  a Margitsziget, illetve az ottani gyógyfürdő propagandájához
708 Utos|                el a szigeti lóvonattól). Az év végéig még tíz alkalommal
709 Utos|               Megállapítható, hogy abban az évben az újság képes melléklete
710 Utos|      Megállapítható, hogy abban az évben az újság képes melléklete legtöbbet
711 Utos|           környezetébe helyezve, amelyet az író már oly szuggesztívan
712 Utos|              Lipót királyé; István nádor az ő fia volt; Kármán József
713 Utos|         középkorban élt szerzetesekre és az általuk emelt épületekre
714 Utos|              Margit-sziget (Pest, 1872). Az ebben található adatokat
715 Utos|             főváros tulajdonába került - az irányítást átvevő részvénytársaság.
716 Utos|                ébreszti éles csengésével az éjféli álomba szunnyadókat.~
717 Utos|          magasságból lezengeni. És midőn az éjféli harang kongása viszhangjában (
718 Utos|             fellobogó kék lángok jelölik az ott rejlő kincseket.~Valljon
719 Utos|       tisztaságban szenvedett.~Különösen az ó-budai nép között sürübbek
720 Utos|           hallottam, csaknem mindegyikét az éjfél és a kincs jellemzi.
721 Utos|                legizgalmasabb regényében Az Etel király kincsében, amely
722 Utos|                kincsében, amely már csak az író halála után jelent meg
723 Utos|                  hercegnő koporsóit csak az 1838-iki árvíz után találták