Part
1 Elo | tiszteletére van rendelve. És a zárdakertek virágocskái,
2 Elo | romfalait minden tavaszkor újra és újra felékesítik, anélkül
3 Elo | testőrsége állott körül, és odabent hófehér ruhában
4 Elo | földrajz.~A vendégfogadók és nyári lakok helyén szinte
5 Elo | ablakaival, csigalépcsőjével és ódon tetőzetével - a nagy
6 Elo | Jó búvóhely volt a Pest és Buda alatt elterülő sziget
7 Elo | olyan ember, aki a világban és a világgal csalódva: remeteségre
8 Elo | remeteségre adta szomorú fejét, és elhúzódott a bokrok közé,
9 Elo | mai Margit-szigeten hőseit és hősnőit e következő történetnek.~
10 Elo | átkeltek a befagyott Dunán, és hóolvadáskor itt rekedtek,
11 Elo | érnek el: találhatók betűk és felírások, amelyekről senki
12 Elo | sétál. Ám kinek volt kedve és módja felmenni oda a magasba,
13 Elo | romfalat, eléri a felírást, és tavasztól késő őszig rejtve
14 Elo | pedig belepi a hó a romokat, és ugyancsak elfödi a betűket.~
15 I | az ő hírét, dicsőségét és bukását regéli minden emlék,
16 I | a tájat, ahol a nap kel, és a tengert, amelyben a nap
17 I | harsog a csata, a tölgyek és egyéb faóriások alatt nem
18 I | Máriási Ilonának a madarak és a fák voltak barátnői, amíg
19 I | amelyek reptükben sárga és fehér tollazataikat úgy
20 I | újjászületik, mint a madarak és virágok, amikor elmúlik
21 I | kellett az ő beteg tüdejének. És az akkori orvosok azt hitték,
22 I | kétszeres, háromszoros erővel és nagyságban fejlődnek a fák
23 I | nagyságban fejlődnek a fák és a virágok: a beteg leány
24 I | a világ meghódításának, és bizonyára Magyarországon
25 I | a falra voltak szegezve, és a térképeken piros vonalakkal
26 I | kravátliját, előkereste csákóját, és úgy eltűnt Pestről, mint
27 I | találjuk.~Idilli volt a ház és környéke.~Ha az elhaladó
28 I | házikót, amely tavasszal és késő ősszel kiszürkült a
29 I | szálladozott a kéményből, és a túlparton szánkázó pesti
30 I | túlparton szánkázó pesti dámák és urak láthattak a Duna jegén
31 I | egy idősebb nő tekintete. És messziről ugyanazt gondolhatták
32 I | megtelnének Duna-vízzel. Tavaszi és őszi árvízkor úgy meggyülemlik
33 I | rács az éjszakai menyétek és rókák ellen. Napközben a
34 I | társaság nyelve: német. És az előkelő társaság központja
35 I | öreg néni az édesanyjukról és a kis húgukról kérdezősködik,
36 I | hibát nem követhetnek el.~És az édesanyjuk is minden
37 I | Talán alkalmas Balatonfüred.~És a galambposta a Máriási
38 I | sárga tökből vájt cinkefogók és a stiglincekre kivetett
39 I | akkorára úgy megszokják a házat és környékét, hogy maguktól
40 I | a tél, a hajósok jöttek, és olcsó pénzen finom török
41 II | látszanak. Oly mély áhítat és megadás hangzik a tucatnyi
42 II | hisz úgyis csak szomorúság és bánat fakad mindenből.~Bizonyosan
43 II | csupán Isten dicséretével és magányba vonult ájtatoskodással
44 II | kürt, csengtek az acélok, és a szerzetesek hadba szállottak.~
45 II | Mindinkább megerősödtek hitükben, és öles falaik ellenálltak
46 II | barátok ellen hangzottak, és eltörölte a kolostort. Lerombolták
47 II | ha nagy szél kerekedett, és a szélvész még a hallgatag
48 II | érte.~Hiszen özvegy volt és gyermektelen. Se közel,
49 II | búvóhelyet adtak a vércsék és kányák ellen menekülő rigóknak,
50 II | naphosszat barátnője mellett, és csak olykor szólalt meg
51 II | odafent a magasban a madár és a fa.~A fejedelemnő láthatólag
52 II | továbbröpült, elhallgatott, és nyugodtabb volt egész éjszaka.
53 II | udvarhölgyek ilyenkor felvidultak és táncoltak a réten. Meglátogatták
54 II | Meglátogatták egymást, és elmondták mindazon pletykákat,
55 II | Persze holdfényes éjszaka és némi gyönge szél kellett
56 II | igen jószívű teremtés volt, és szíve mélyéből sajnálta
57 II | elmondotta, hogy mit ér a rang és a cím, amikor senki sem
58 II | öregségére volnának barátnői, és nem csupán egy kopott, öreg
59 II | tudja, mily nagyravágyó, hiú és kihívó lehetett ifjúkorában
60 II | elvette előlük a napot és a levegőt? A fejedelmek
61 II | aztán, mikor a szigeti telet és a hófúvásos viharokat csak
62 II | alatt csendesen kiteleltek és a havakat, viharokat alig
63 II | legfénylőbb ruháikat vették elő, és úgy pompáztak, ragyogtak,
64 II | faodúkba voltak zárkózva, és egyebet se tettek, mint
65 II | szállt által a Duna felett, és vérpiros árnyékot vetett
66 II | holló is megöregedett volna, és hasogató köszvényről panaszkodna,
67 II | tapasztalta, hogy a nők korábban és alaposabban vénülnek, mint
68 II | kötényt hordanak.~Szólt, és kitépvén egy tollát, az
69 II | eresztette.~Azok pedig nyomban és vígan felkiáltottak, hogy
70 II | a közéjük dobott tollat. És a vén holló diadalmasan
71 II | felemelkedett a Dunából, és ezüst koporsószegekkel rakta
72 II | emelkedtével felébredt a szél, és a hold udvarlására siet.~
73 II | az ő kedvükért locsognak, és az éji madarak nekik táncolnak
74 II | öcsém? - kiáltotta hirtelen. És nagy roppanással a szél
75 III | Ilona testvérei: Fanny és Elisabeth érkeztek hangos
76 III | Elisabeth érkeztek hangos szóval és a legújabb divatú ruhában
77 III | jutottunk eszébe?~Fanny és Elisabeth megvető pillantással
78 III | szerény fiatalembernek.~Fanny és Elisabeth mindenféle pesti
79 III | megfeledkezik magáról - és hazajön. Mi lesz velünk?~
80 III | papa hallgat a jó szívére, és látni akar bennünket!~-
81 III | felvette régi óbesteri ruháját, és a harcoló katona ellen nem
82 III | a hadjárat örökké tart, és szegény apánk mindvégig
83 III | három lányért, akit fényben és úri módon nevelt. Megjárta
84 III | hatvanadik évét tapossa?~Fanny és Elisabeth hangosan felzokogott.~-
85 III | van - folytatta Ilona -, és ha itthon van, nem tud elmaradni
86 III | fogok tanácsot kérni.~Fanny és Elisabeth elszörnyedtek
87 III | összenevettek. Milyen fiatal és tapasztalatlan még ez a
88 IV | még ma is sokan ismerik -, és költői barátságot tartott
89 IV | szokatlan komoly leányka és a rajongó fiatalember barátsága
90 IV | fiatalember barátsága olyan nemes és tiszta volt, mint gyermekkori
91 IV | a költői pályára lépett, és csaknem minden írását, készülő
92 IV | összeráncolt homlokkal, higgadtan és csendesen tudnak gondolkozni.
93 IV | boldogságot künn a világ zajában, és az elvonultságban keresték
94 IV | heverő holttestek, farkasok és varjak azon a helyen, ahol
95 IV | mint a megriasztott vad.~És a király e bánatos utazásában
96 IV | ahol örökös ájtatossággal és vezekléssel töltik az időt
97 IV | Magyarország új megalapításában.~És a királynak leánygyermeke
98 IV | Boldogasszonyról nevezett. És leánya lett az első, aki
99 IV | csodálatos önfeláldozás és szeretet vagyon a női szívekben.~
100 IV | temetőben lengetik gallyaikat.~És ha felzendült a zárdaszűzek
101 IV | dalolnak legszebben a fülemilék és egyéb énekesmadarak: a falevelek
102 IV | leggyönyörűbb dalaikat játsszák, és a leányok a vörös márványra
103 IV | vetették mezítelen térdüket, és volt dolga az ostornak...~-
104 IV | közé - sóhajtotta Ilona, és tűzrózsák nyíltak az arcán
105 IV | dolog a Dunán járni.~Fanny és Elisabeth még egyszer megintették
106 V | Máriásiné szomorúan bólintott, és titokban az ajkára tette
107 V | szomszédos női kolostorra, és ha kell, fegyverrel is megvédelmezzék
108 V | őket dominikánusoknak is, és leginkább prédikálással,
109 V | mint a legkisebb kunyhóba. És mert mindenütt megfordulnak,
110 V | ellenben közösen imádkoztak, és a közös imából senkinek
111 V | törzsek közé keveredtek, és vértanúi halált haltak.~
112 V | kolostorral szemközt állt. És itt botanikára tanította
113 V | meg ezt a bükkfát, Ilona, és ez a sötét törzs többet
114 V | szövőszéken készítettek. És mégis a legtovább élnek
115 V | Kardot cipeltek a derekukon, és sorban elbántak azokkal
116 V | hogy egyszerre hét templom és ugyanannyi zárda állt a
117 V | Ezenkívül közel volt Buda és Budán a híres piac, amely
118 V | eresztették a csónakot, és megrakodva kötött ki. A
119 V | érseknek, aki a tavaszi és nyári hónapokat rendesen
120 V | katona vigyázott az érsekre, és felvonták a sziget legmagasabb
121 V | érsek visszatért Esztergomba és a barátok magukra maradtak.~
122 V | beárnyékolták a barátok házát, és dús leveleikkel megóvták
123 V | amely az alsó szigeten állt és arra a célra szolgált, hogy
124 V | felébredjen a lelkiismeret, és mindaddig megnyugvás ne
125 V | minden egyes templomban más és más bűnre talált feloldozást
126 V | hogy ez hétköznapiság... És én ezért imádom az apámat,
127 V | gyermekeit nem pótolhatja senki és semmi ezen a világon.~Így
128 V | Így szólt Máriási Ilona, és messzire nézett, mintha
129 V | kolostorában például a csempészek és hamispénzverők szerettek
130 V | kolostorából származott ide, és legjobban értette a csempészők
131 V | legjobban értette a csempészők és hamispénzverők bűneinek
132 V | gyóntatószékében többnyire a tolvajok és a rágalmazók találtak megértő
133 V | ellátták őket vigasztalással és reménnyel, hogy kellő megjavulás
134 V | fái alatt. Kopogtattak, és megnyílt előttük az ajtó,
135 V | Különösen bűn volt itt a haza és a király ellen való vétek,
136 V | gyónás idején óvatosságból és lelki megnyugvásra valamennyi
137 V | házát is hatalmukba vették, és többé nem engedték meg a
138 V | közeledett Buda felé.~A papoknak és apácáknak menekülniök kellett
139 V | énekelnek, mintha szent papoknak és kegyes zárdanőknek fújnák
140 V | szerzetesek, nagyszerű kántorok és ezüstcsengésű szavú zárdaszűzek
141 V | évre visszatér a tavasz, és lesöpri a tél gizgazát,
142 V | örökké Isten dicsőségét. És dalukra kidugják a fejüket
143 V | varjak nagyon elhallgatnak és ellendülnek a felszéllel
144 V | visszanyargalni a Dunán, és kiverni a szigetről mindent,
145 V | legvastagabb hajókötélnél. És a mormogó, dühöngő telet
146 V | csak látszólag olyan gyenge és gyengéd. Valamennyi korszak
147 V | ugráltak a fagallyakon, és csodálatos hangokat hallattak,
148 V | Ő a fáknak a háziorvosa.~És a vércse éppen ezt a madárkát
149 V | midőn Ilona felkiáltott. És a vércse eltévesztette a
150 V | amely lábai előtt hevert, és a vércse felé dobta.~Olyan
151 V | rabló hirtelen megfordult, és gyors iramban elmenekült
152 V | talált a gallyak között, és eltűnt a messziségben:~-
153 V | babonás éjszakákon megszólal, és megmutatja az utat a jámbor
154 V | kincset a szigeten hagyni és elrejteni. Remélték, hogy
155 V | kincseket, drágaságokat, arany- és ezüstfeszületeket, amelyeket
156 V | a domonkosok kincstára.~És az a sok kincs ebbe a kútba
157 V | eltemetve márványkoporsóban, és épen maradt.~A legenda szerint
158 V | éjszakán kiszállt koporsójából, és elhagyta az apácákat. Visszatért
159 VI | rózsafát, mint az íjat, és a rózsafa fejét földdel,
160 VI | Isten országában, a virágok és a fák között foglalatoskodni.~~
161 VI | között foglalatoskodni.~~És a múlt század nemes költője,
162 VI | viszonylatban, amely a férfiak és nők közötti társalgást szabályozza.
163 VI | maga saját külön örömei és bánatai, amely örömök és
164 VI | és bánatai, amely örömök és bánatok nem az emberektől
165 VI | felső-magyarországi folyók jegét és havát sodorják elé a hullámok,
166 VI | nélkülözi a kellő ápolást.~És ezek a szigeti fák oly szelídek,
167 VI | kályha mellett üldögélni, és az udvarról a favágók kopácsolását
168 VI | telet fűrészelnék ketté.~És a fák beteg gallyai nemcsak
169 VI | egymáshoz kötözött lajtorják és kötelek segítségével tudtak
170 VI | hétágú fa ezer esztendő óta, és már régi idők óta együtt
171 VI | Lombosodni, növekedni kezdett, és hét ágra szakadt ismét,
172 VI | kolostorának tornyából, és kidöntötte a hétágú fát
173 VI | a szigetre tóduló pesti és budai polgárok már ismét
174 VI | Megmutatja, hol férgesedik a fa. És ha nem lehet a férgektől
175 VII | álmukból az elvarázsolt fák, és elmondanák egymásnak, hogy
176 VII | az első hó; voltam öreg és meggondolkozott, mint a
177 VII | pipázgat, szakállát rázogatja, és álmoskönyvből nézegeti élete
178 VII | megkóstolására előbúvik rejtekéből.~És tavaszkor mindig áhítatos
179 VII | feltalálható a szigeten. És nemcsak a szemet gyönyörködtette
180 VII | virágából vagy kérgéből ettek, és rendesen elmúlott lázas
181 VII | láthatók a kolostor környékén.~És a Duna partjai felé ott
182 VIII| korában kezd virágozni. És a szigeti vasfa ezen a télen
183 VIII| féregtisztító pózna volt, és annyira elmerült munkájában,
184 VIII| nádorispán.~- Ennek a fának neve és ismertetése, amely körül
185 VIII| befejezte munkáját a fa körül, és újabb fát keresett, amellyel
186 VIII| szigetre - mondá a nádorispán.~És sorba járták a platánokat,
187 VIII| melyeknek hazája Japán), és a jó nádornak minden fáról
188 VIII| levelet, amelyben családjának és atyjának sorsát leírta.
189 VIII| otthon az édesanyjának, és sorjára elmondta Kármán
190 IX | pénzverők, vándorcigányok és mindenféle nem tiszta lelkiismeretű
191 IX | jöttek, senki se látta, hova és merre mentek. A Dunán nem
192 IX | família mindig nagy kedvelője és pártfogója volt a magyarországi
193 IX | szigetén megtelepedjen, és üstfoltozással és egyéb
194 IX | megtelepedjen, és üstfoltozással és egyéb munkával foglalkozzon.~
195 IX | ezüstgombos vajdabotját, és a háznépével együtt csónakra
196 IX | a vajda a budai utcákon, és a népség összesúgott a háta
197 IX | parancsolója mindenféle rendű és rangú cigánynépségnek. Ő
198 IX | a Duna, ami nála tavaszi és őszi időben gyakori, a víz
199 IX | hazazavarták a polgárokat és egyéb zenészeket, akik azon
200 IX | fáj.~Csend borult Budára és Pestre.~A déli szél idáig
201 IX | szemmel aludt, mint a nyúl -, és egy karnyi száraz rőzsét
202 IX | nagypéntek - szólt a vajda, és szimatolva emelte fel a
203 IX | hajósgazdák, vízimolnárok és egyéb kishaszonra dolgozó
204 IX | hanem nyugalmunkat is. És mind ez ideig nem tudtunk
205 IX | főkincsásó, olykor megállt, és bűvös köröket vont maga
206 IX | A kincsásók körbeálltak, és fél hangon elmondták az
207 X | a cigánypalatínus leánya~és Máriási Ilona böjtöt tartanak~
208 X | leányka futamodott elő, és a tavasz első lepkéjét kergette.~
209 X | aki egy fa alatt üldögélt, és kosarat font a fűzfa hajlékony
210 X | leánya! - felelt a leány, és megforgatta magát a lábujján.~
211 X | viganója bársony volt, piros és kék szalagokkal díszítve.
212 X | kendő, amely térdig ért. És két sor aranypénz a nyakában
213 X | az ő apja a leggazdagabb és leghatalmasabb ember egész
214 X | lecsatolta nyakláncát Rézike, és elmagyarázta Ilonának az
215 X | igyekeznek felfelé a Dunán és mind adót fizetnek az apámnak.
216 X | egymás mellett a királyok és királynők, azok is, akik
217 X | felvesz magához a nyeregbe, és elvisz az országába. Akkor
218 X | férjével kirándult a szigetre, és sétált a sziget bokrai között,
219 X | nádorispánnak felesége, és leánya a földkerekség leghatalmasabb
220 X | könnyek lepték el arcát, és arca még haloványabb lett.~
221 X | leány felugrott a fűből, és letérdepelt a nádorispánné
222 X | kolostor romjai között, és haloványan a síri világból,
223 X | kézen fogta a lánykákat, és elvezette őket a kolostor
224 X | mosolygott le a szent romokra és a térdeplő nőkre.~A mogyoró
225 X | szállongtak alá a romfalakról, és az apácazárda egykori celláiban
226 X | szigeten. Minden lépésnél újabb és újabb csodáit mutatta. S
227 X | felé repült a nádorispánné és a két leány imája, mint
228 X | égi fényességekkel, fehér és kék virágokkal.~Az imádkozók
229 X | hozták volna csőrükben.~És a nádorispán, aki rózsái
230 X | fohászkodtak a fák koronái, és a nyúl, amely Szent Margit
231 X | kezében megremegett a rózsafa és kirügyezett.~- Tavasz csodája! -
232 X | kolostor oltárától az egekbe, és buzgó imájukra csodát tett
233 X | megmutatkozott fehér virágesőben, és megáldott.~A két Máriási
234 X | Megártott neki a magány!~És a nádorispánné, kit fenséges
235 X | amíg a nap az égen volt. És a palota sarokablakából
236 XI | hogy hirtelen felébred és körülnéz, mintha valaki
237 XI | volna a vén fák törzsérre, és a páncél csillogott, villogott,
238 XI | Ilona halkan felkelt ágyából és az ablakhoz ment; a holdfényes
239 XI | hogy kívülről szólítják, és neki mennie kell.~~Máriási
240 XI | drágalátos fürtök leveleikből, és halkan megrázták kis csengettyűiket.
241 XI | Máriási Ilona elhaladt. És Szent Margit nyúlja felugrott,
242 XI | fehérebb volt a liliomnál. És sehol se látszott gyertya,
243 XI | egykori apácacellákban.~És az egész nagy fényességnek
244 XI | ajtóküszöbéig merészelt eljutni, és ott eltakarva a szemét buzgón
245 XI | után megszólaltak a hársfák és a hegedűk ugyancsak a magasságban,
246 XI | akiket az Úr magához fogad.~És amint szeme, tekintete megszokta
247 XI | Oly halkan térdepeltek le és hajtották meg magukat, mint
248 XI | megremegtek a tavaszi bokrok. És mindegyik ajkára egy-egy
249 XI | senki, akik névtelenül éltek és haltak, csupán az Úr angyalainak
250 XI | meghallgassák a szentek és királyok fohászkodását.~
251 XI | arc mögött a földi könny és a szelíd mosoly: olyan az,
252 XI | esztendős volt a királyleány, és teljes szépségében maradott
253 XI | visszakerült régi helyére. És íme, a holt most megelevenedve
254 XI | nagynénjének volt része, és már zárdanövendék korában
255 XI | sírjára borulva. Gyötrelem és szenvedés volt szegény király
256 XI | Levetette fejedelmi ruháját, és a szomszédos kolostor szerzeteseinek
257 XI | öltötte magára. Mezítláb és hajadonfővel járt, olvasószemeket
258 XI | amelyben úgysem találta örömét, és az uralkodószéket a barátok
259 XI | azonban érte a megváltó halál, és a jó angyal kézenfogva átvezette
260 XI | kolostorában helyet kapott.~~~~~~És Máriási Ilona álmában látta
261 XI | körvonalai feltünedeztek, és az éjjel csodálatos alakjai
262 XI | A fülemilék elpihentek, és a kolostor romfalai között
263 XI | leány térdre vetette magát, és akkor azt érezte, hogy két
264 XI | emelkedett fel térdepléséből. És íme, térde alatt, az oltár
265 XI | felemelt egy márványkövet, és elrejtette arra a helyre,
266 XII | tanyáztak itt: a templomáriusok és mások, akik titokzatos szertartásaikkal
267 XII | Árpád-királyok építették.~És a regényes hajlandóságú
268 XII | Máriási Ilona a szentek és a csodák szigetén a gyermekek
269 XII | csodák szigetén a gyermekek és az ártatlanok bátorságával
270 XII | vitte, vezette útjában, és istenfélelme kísérte, hogy
271 XII | lépcsőtől a föld alatti folyosón és ekkor úgy rémlett előtte,
272 XII | helyezte, az megingott alatta, és valahol, valamerre harangkongás
273 XII | aki ugyancsak a szentek és boldogtalanok életmódját
274 XII | meghalt nagynénje után.~És Máriási Ilona összekulcsolt
275 XII | király közelében, jobbra és balra eltemetve voltak.~
276 XII | Margit-apácákat temették, rejtve és titkon, mint akár az őskeresztényeket
277 XII | huszonhat éves koráig élt és végzé a rábízott csodatetteket.
278 XII | kétéves királysága után, és az utolsó Árpád-király is
279 XII | honalapító királyoknak.)~És a mécses tovább mutatja
280 XII | Margit-korabeli zárdahölgy fekszik, és a sírtakaró köveken csupán
281 XII | helyet kapjon V. István és Erzsébet magyar királyleány
282 XII | ki új életével a királyok és szüzek katakombájában.~-
283 XII | mondja a kőbe vésett írás, és többet senki nem tudhat
284 XII | a föveny a lépése alatt, és valamerről a magasból ringó,
285 XII | magasból ringó, tompa, állandó és megnyugvó zúgás hallatszik,
286 XII | odafent, a vöröslő téglával és szürke kővel kirakott bolthajtás
287 XII | szigeti házacskába beállított.~És a galambposta útra kelt.~~
288 XIII| szakállas csak ugrándozott és fecsegett, mint némely ember
289 XIII| felkapott egy horgászóbotot, és kipiszkálta az idegen verebet
290 XIII| felé, ahol senki se járt, és senki se láthatta őket.~
291 XIII| átölelte Máriási Ilonát, és váratlanul zokogni kezdett.~
292 XIII| Rázkódott egész testében, és könnyei megnedvesítették
293 XIII| szemmel nézett a leánykára, és erősen fogta annak kezét.~
294 XIII| amelyen hadi lobogó volt, és ágyúszóval jelezte, hogy
295 XIII| csónak némán közeledett, és csendesen vetett horgonyt
296 XIII| egy súlyos, öles ládát, és azt gondosan elhelyezte
297 XIII| Csak körülálltuk a ládát, és figyeltük a katonákat.~A
298 XIII| eltemetéséről.~Így szólt a hadnagy, és írást vett atyámtól, hogy
299 XIII| szolgált, hogy legyen erőm és bátorságom elviselni a reám
300 XIII| szívemnek.~Így szólt Ilona, és kezét összetéve, hosszan
301 XIV | átkelt József nádorispán és felesége is Budáról a Margitszigetre.
302 XIV | az útjában, szelíd volt és türelmes: miért ölték meg
303 XIV | vetekednének. Másfelé lila és vörösbarna bokrok rajzai
304 XIV | amelyek belepték a réteket, és illatukkal eltöltötték az
305 XIV | látom majd az embereket és a világot, hogy ne kívánkozzam
306 XIV | kívánkozzam vissza az életbe. És akkor majd a távolból az
307 XIV | a kolostor csendjében.~- És anyja, testvérei? Velük
308 XIV | sok örömet ajándékozzon. És az én imádságomat meghallgatja
309 XIV | hogy segíthessek anyámon és testvéreimen. Kármán úr,
310 XIV | érdemesnek a kincs felfedezésére, és én testvéreimnek ajándékozom
311 XIV | hogy maradjon anyámmal és testvéreimmel, hogy le ne
312 XIV | kolostorba.~~Az est leszállt, és a telihold felragyogott
313 XIV | után is hangzik belőlük. És ugyancsak azért ringatódznak
314 XIV | fényét, a hold sápadtságát és a kelő nap aranylását, amely
315 XIV | két nap múlva került elő, és ezt mesélte a szigeten:~-
316 XIV | talán egész éjszaka mentünk, és az út nem változott. A nagy,
317 XIV | változatlanul követtek. És mindig előttünk a lábnyom,
318 Utoh| meglátogassák egymást a felső és alsó szigeten, helyükön
319 Utoh| Ugrik, mint a percmutató, és mi vele fordulunk, még ha
320 Utoh| hogy az álmoknak végük van, és mennyire vén már a legöregebb
321 Utoh| arcképe formálódott ki, és az arc megmutatkozik a csalékony,
322 Utoh| virágok éppen oly szépek és érthetetlenek, éppen olyan
323 Utoh| olyan másvilágias nyelvűek és oly megfejthetetlen életűek,
324 Utoh| elfelejtett volna a hosszú télben! És halkíthattam léptemet, hogy
325 Utoh| emberi szem akarja kilesni, és talán halkan felkacagott
326 Utoh| levélke már megtanult sírni és mosolyogni, mint ahogy a
327 Utoh| valaki tanítgatná erre. És bizonyos, hogy a levélke
328 Utoh| szellő dajkája kezében, és a bokor-anyácska éppen olyan
329 Utoh| világosan lehetett hallani, és ki roppantotta meg százesztendős
330 Utoh| nyitott ablakomon bejött és kiment, anélkül hogy észrevettem
331 Utoh| fel egyszerre az égben, és a harang döngő hangjával
332 Utoh| javában váltakozik a fény és az árnyék. Megszámlálhatatlan
333 Utoh| üldögélnek, mint valami bölcsőbe. És a vén fa ringatja felettük
334 Utoh| ellenségei voltak a fáknak és virágoknak.~Az öreg áll,
335 Utoh| legkésőbben keljél fel tavasszal, és nyár vége felé leghamarább
336 Utoh| emelni fejszéjét, mert nagy és dicső múltad miatt kegyelmet
337 Utoh| Utazni kívánnak ők is, és kopogtatnak a sétaúton,
338 Utoh| ódon kerekei, gurul a sín, és a nyitott kocsiablakokon
339 Utoh| mintha azt először látnák. És a vadgesztenyefa, amelynek
340 Utoh| az öreg varjú kiáltása, és más hangja van az úgynevezett
341 Utoh| rákiáltanak az őrt álló rendőrre, és nem tartják magukat a regulához,
342 Utoh| regulához, a nagy szálloda és az új szanatórium körül
343 Utoh| három emeletnyire, a pestiek és a szigetiek nagy csodálkozására.
344 Utoh| nagy csodálkozására. Minek és kinek az a sok emelet? Ki
345 Utoh| pihenését, tiszta ágyát és margitszigeti levegőjét,
346 Utoh| némely osztrák fürdőhelyét.~És a vén varjakat nem zavarta
347 Utoh| sántaságából, szívbajából és egyéb betegségeiből, hálás
348 Utoh| Margit-forrásaiban megfürdött. És ez a könyv, bár nagyon kevés
349 Utoh| akinek szerzetesi életmódja és bölcsessége mellett nemigen
350 Utoh| betegséges, szívszorulásos és búcsúzkodó délutánon egykor
351 Utoh| eleget tettem ezen a világon, és fiatalon halok meg, mint
352 Utoh| volna tőle az életben... És Ruzicska, aki olyanformán
353 Utoh| nyílott a vén bolti ajtó - és Ruzicska átnyújtotta ráncos,
354 Utoh| mindazokat a csodatételeket és meggyógyulások történetét,
355 Utoh| éve felé ballagva, jámbor és kegyes mesemondásokkal akarja
356 Utoh| figyelmembe, mint valamely ritka és becses könyvet.~És estére,
357 Utoh| ritka és becses könyvet.~És estére, amikor könyveimet,
358 Utoh| reménységet öntögetni a szívükbe. És én már régen nem láttam
359 Utoh| darab idő múlva meghalok.~~És a főtisztelendő úr oly pontossággal
360 Utoh| élete megrövidültségéről. - És a főtisztelendő úr ama két
361 Utoh| segítené meg szenvedéseiben. És Szent Magit a tizedik napon,
362 Utoh| sem tudtam felkelni..."~És oldalról oldalra írja a
363 Utoh| podolini piarista kolostort. És felejtém rohanó életemben
364 Utoh| hogy utoljára hittem.~~És végigjártam magam is a Margitszigetet,
365 Utoh| főtisztelendő úr is ott lakott és nyáron boldogan vártam a
366 Utoh| poharamat a vízivó helyen, és mintha valamely száraz sivatagból
367 Utoh| kortyokkal fogyasztám a vizet. És a forrás mellett elhallgattam
368 Utoh| szúró fájdalmakat okoz. És használ azoknak, akiknek
369 Utoh| régen megtanult mondókáiba.~~És üldögéltem azokon a padokon,
370 Utoh| hallani lehet a nagy fák és kis bokrok lélegzetvételét,
371 Utoh| bokrok lélegzetvételét, és az ember önkéntelenül megpróbálja
372 Utoh| hajó feltűnik valamerről, és elmendegél a folyamon a
373 Utoh| gyerekek:~ A vízi-malom!"~És vándorlásaimban rájöttem,
374 Utoh| padról Óbudát lehet nézegetni és szempillantásainkkal be
375 Utoh| fáradhatatlan életét lehet figyelni, és magunkban hálát adhatunk,
376 Utoh| először kisétáltam ide, és évekig nem mentem vissza
377 Utoh| főtisztelendő úr tanácsadását.~~És itt épült fel a szemem láttára
378 Utoh| még talajvizekben nádak és sások meredeztek a sziget
379 Utoh| mesék, álmok, költemények és a legendák azonban mindennél
380 Utos| közölt formában először és máig utoljára 1927-ben jelent
381 Utos| tartalmazza a végső változat elő- és utóhangját. Ismerve Krúdy
382 Utos| költözött a Margitszigetre, és ekkor vállalhatta el a szigeti
383 Utos| hogy módosítson a szövegen, és így hangsúlyokat eltörölve,
384 Utos| eredeti páncélokba a magyar és osztrák arisztokrácia legkiválóbb
385 Utos| Andrássyak, Wenckheimek és mások, és teljesen a középkori
386 Utos| Andrássyak, Wenckheimek és mások, és teljesen a középkori hagyomány
387 Utos| Auguszta főhercegnő játszotta és ezek után a király is úgy
388 Utos| újra visszamehetett Bécsbe és megint kapta az apanázst.~
389 Utos| szalon-antiszemitizmussal" és igen erőteljes legitimista
390 Utos| halál évfordulóján Madeirán és Tihanyban tartott megemlékezésekről.
391 Utos| történelmi levegőjét, küzdelmeit és harcait idézi föl". Valamint
392 Utos| királylány alakját ábrázolja és emléklapként osztogatták
393 Utos| Boldogtalan Máriássy Ilona és családjának története merő
394 Utos| középkorban élt szerzetesekre és az általuk emelt épületekre
395 Utos| ugyanis magyarul, németül és franciául több kiadásban
396 Utos| gyógyforrás fő geológiai és orvosi jellemzőit is. Sajnos
397 Utos| Törs Kálmán könyvének is, és amely egyedül emlékezik
398 Utos| a szigethez fűződő budai és óbudai legendákról. "Közepén
399 Utos| báj-illattal telik meg, és a föld lakója, ha mennyei
400 Utos| a magasságból lezengeni. És midőn az éjféli harang kongása
401 Utos| kincs-keresési kisérletek; és erélyesen kelle gátolni
402 Utos| fölturkáltatván, ez által a kert csin- és tisztaságban szenvedett.~
403 Utos| csaknem mindegyikét az éjfél és a kincs jellemzi. Nem lévén
404 Utos| került hajdani dicsőségét és szentségét.~Szörényi László~ *
405 Utos| Szörényi László~ * V. István és Erzsébet hercegnő koporsóit
|