Part

 1 Elo |             sohasem látott leánykák szinte lábujjhegyen közeledtek
 2 Elo |              itt virágos lelkükkel, szinte maguk is virágokká változván,
 3 Elo | vendégfogadók és nyári lakok helyén szinte átláthatatlan erdő volt.~
 4 Elo |              amikor olyan hatalmas, szinte ember magasságú virágok
 5 I   |            szigeti nádasokból, hogy szinte fekete lett tőlük a felhő.
 6 I   |    betegeskedett. Sápadt, vékonyka, szinte túlvilágias lénye nem bírta
 7 II  |       karjaiba dobta magát, hogy az szinte megtántorodott.~Aztán belezuhant
 8 V   |            ennek a fának a levelei, szinte egyedülállóak mindenféle
 9 V   |             úgy megnövekedett, hogy szinte egyedüli urai lettek a Margitszigetnek -
10 VI  |      szigeti fák oly szelídek, hogy szinte maguk közlik a kertésszel
11 VI  |    kinyújtják elszáradt gallyaikat, szinte hívogatják a kertész fűrészét.
12 X   |       szilfa ágai között - a fűzfák szinte imádkozva emelték a magasba
13 X   |           gyűlt össze, hogy Rézinek szinte megroppant a dereka, amint
14 XII |            idő kopása - arról pedig szinte örökre megfeledkezni látszottak
15 XII |             fel a sötétségből, hogy szinte megremegtette a mécses lángját.
16 XIII|            hím. Tollait felborzolva szinte megnövekedve ugrándozott
17 Utoh|              még a kemény, szilárd, szinte letéphetetlen vadgesztenyék
18 Utoh|           rövidesen értem jön, akit szinte hívtam is akkoriban. Kábán,
19 Utoh|       távoli emlék. A hit - amelyet szinte azóta felejtettem, mióta
20 Utoh|      Margit-híd zsivajgó, tülekedő, szinte fáradhatatlan életét lehet
21 Utoh|           térképeken még láthatunk. Szinte az örökkévalóságnak készült