Part

 1 II  |        fiatalok, kötényt hordanak.~Szólt, és kitépvén egy tollát,
 2 III |         fel Máriásiné.~- Ez igaz - szólt Fanny. - Csak attól félek,
 3 III |     Elisabeth ugyancsak keservesen szólt:~- Mi lesz velünk, ha papa
 4 V   |          semmi ezen a világon.~Így szólt Máriási Ilona, és messzire
 5 V   |       régen elbántam volna velük - szólt Máriási Ilona.~A költő nem
 6 VIII|            se jutott eszébe írni - szólt József nádor. - A világ
 7 IX  |       éjszaka, ma van nagypéntek - szólt a vajda, és szimatolva emelte
 8 IX  |             Itt volnánk a kútnál - szólt a vajda, amikor a romfalhoz
 9 IX  |               Én elmegyek aludni - szólt Jóska, a cigánypalatínus -,
10 X   |     szerencsém egész esztendőben - szólt a kondor hajú leány.~- Ki
11 XI  |           kolostor már romba dőlt. Szólt tehát a földkerekség legszebb
12 XIII|              Gyere velem, Ilona! - szólt.~Rézike szomorú volt, mint
13 XIII|           méltó eltemetéséről.~Így szólt a hadnagy, és írást vett
14 XIII|        szegény árva szívemnek.~Így szólt Ilona, és kezét összetéve,
15 XIV |            ne sok gondjuk legyen - szólt Máriási Ilona. - Azt a ruhát
16 XIV |           Mit akar tenni, Ilona? - szólt aggodalmasan a költő.~-
17 XIV | imádságomra.~- Még egyet, Ilonka - szólt a költő. - Hogyan akarja