Part
1 Elo | újra felékesítik, anélkül hogy kertész kezének segítségére
2 Elo | jöttek el Szent Margithoz, hogy mindennapi életükből, szürke
3 Elo | olyan régi magyar énekeket, hogy a hallgatónak összefacsarodott
4 Elo | apákkal, felfogadtam magamban, hogy egykor könyvet írok Szent
5 Elo | embereknek attól tartani, hogy valaki észreveszi konyhájuk
6 Elo | az hozzá, kedves olvasóm, hogy hiába keresnéd a mai Margit-szigeten
7 Elo | hóolvadáskor itt rekedtek, hogy úgy megszelídüljenek, hogy
8 Elo | hogy úgy megszelídüljenek, hogy sohase kívánkozzanak el
9 I | fel a szigeti nádasokból, hogy szinte fekete lett tőlük
10 I | hangversenyt csaptak a madarak, hogy áthallatszott az óbudai
11 I | fújják a tavasz dalait, hogy csaknem megreped a szívük
12 I | minden tavasszal úgy érezte, hogy újjászületik, mint a madarak
13 I | akkori orvosok azt hitték, hogy Szent Margit szigetén, ahol
14 I | azt gondolhatta magában, hogy ez az a ház, ahol a boldog
15 I | gondolhatták magukban a szánkázók, hogy akik az elhagyott, téli
16 I | lajtorja kellett hozzá, hogy valaki feljusson a falra.
17 I | meggyülemlik a talajvíz, hogy a sétapálcával akárhol forrást
18 I | Jól ki van ez gondolva, hogy a szigetiek ne érezzék magukat
19 I | olyan jól nevelt leányok, hogy hibát nem követhetnek el.~
20 I | az értesítést a szigetre, hogy mit csináltak előző napon
21 I | se kell neki a magasban, hogy postagalambok módjára tájékozódjon
22 I | titokban előtte; még az sem, hogy Fannynak elszakadt a cipőszalagja
23 I | valamint idejekorán megtudja, hogy a tegnapi hangversenyen
24 I | Részvétteljesen értesül arról, hogy Eulália néninek régebbi
25 I | orrával az ablaktáblákon, hogy szokásos ennivalóját átvegye
26 I | néztek, de utóbb kitűnt, hogy kóbor falusi eb."~"A sárga
27 I | megszokják a házat és környékét, hogy maguktól is vissza-visszatérnek."~"
28 I | társaihoz, de reméljük, hogy nem felejti el végképpen
29 II | gyenge szél fúj a Duna felől, hogy a legpogányabb lélek is
30 II | sóhajtozták e fehér derekú lények, hogy térjünk magunkba, vessük
31 II | alatti utakat is építettek, hogy a jól elzárt zárdát a föld
32 II | pedig oly csend van itt, hogy azt meg lehet hallani, amit
33 II | beszélhettek a fejedelemasszonnyal, hogy ha nagy szél kerekedett,
34 II | bizonyára várják halálát, hogy majd összevesszenek egymás
35 II | egyében az eszük, mint azon, hogy egész nap lengessék bő szoknyájukat
36 II | de azért megkövetelték, hogy a vándorló zenészek legszebb
37 II | hében-korban meglátogatta, hogy alattvalóinak gondolata
38 II | Mindenki elfelejtette, hogy valamikor én tudtam legjobban
39 II | gyönge szél kellett ahhoz, hogy az udvari dámák elhagyhassák
40 II | fenyő-királynőt. Sokszor elmondotta, hogy mit ér a rang és a cím,
41 II | lehetett ifjúkorában a fenyő, hogy királynő lett belőle a többi
42 II | többi között? Lehetséges, hogy megölte némely társnőjét,
43 II | úgy pompáztak, ragyogtak, hogy magukra hívták a rigók figyelmét,
44 II | fájdalmában. Nem vette szívesen, hogy egyetlen barátja, a holló
45 II | Az lett volna rendjén, hogy a holló is megöregedett
46 II | Szomorúan tapasztalta, hogy a nők korábban és alaposabban
47 II | csípősen megkérdezte tőle, hogy vajon lakodalomba készül,
48 II | vajon lakodalomba készül, hogy ilyen maskarát csinált magából?
49 II | Szégyellhetné magát vénség létére, hogy kifesti tollait.~A vén holló
50 II | és vígan felkiáltottak, hogy csak a rosszakarat mondhatja,
51 II | a rosszakarat mondhatja, hogy a holló tolla festett. Olyan
52 II | bársonynál is puhább.~Aztán, hogy megmutassák, mennyire tetszik
53 II | mintha megmutatni akarná, hogy még e szomorú órában is
54 II | hiúságukban mind azt hitték, hogy a hold az ő tiszteletükre
55 II | szél karjaiba dobta magát, hogy az szinte megtántorodott.~
56 III | felkiáltott:~- Kármán úr! Hogy jutottunk eszébe?~Fanny
57 III | Fanny. - Csak attól félek, hogy szegény papa megfeledkezik
58 III | nézett rá.~- Nem tudod, hogy mit fecsegsz! - pirított
59 III | Többet tudok, mint ti. Tudom, hogy szegény jó apánk ellen megindult
60 III | remélitek - folytatta Ilona -, hogy a hadjárat örökké tart,
61 III | kényszeríthetjük többé atyánkat, hogy egy napig is tovább szolgáljon
62 III | Soha sem gondoltok rá, hogy atyánk hatvanadik évét tapossa?~
63 III | Bolond ez a leány. Azt hiszi, hogy olyan nagy úr, mint a palatínus,
64 III | felelt Ilona. - Nem engedem, hogy atyám önhibáján kívül szenvedjen,
65 III | önhibáján kívül szenvedjen, hogy ne térhessen vissza a családi
66 III | vissza a családi körbe, hogy örökké talpon legyen, mint
67 IV | bírálatai voltak a gyermeknek, hogy Kármán úr, az ifjú költő,
68 IV | darab ideig mentek anélkül, hogy bárkivel találkoztak volna.~-
69 IV | amelyek érdemesek arra, hogy a költő leírja. Itt méltóan
70 IV | irányítani.~- Tudja-e, Ilona, hogy a sziget mindig a szomorú
71 IV | Boldogasszonynak. Megfogadta, hogy ha leánygyermeke születik,
72 IV | éjjel-nappal szegény Margit, hogy Isten kegyelmét kérje az
73 IV | vigalmas, gazdag életüket, hogy itt, az örökös szomorúságban,
74 IV | abban a korszakban élni, hogy Margit befogadott volna
75 IV | nap, de ő már megérezte, hogy nemsokára köd ereszkedik
76 V | akarta volna a költőnek, hogy ne beszéljen Ilonának arról
77 V | nagyon szereti a virágokat, hogy Pestről kell azt elküldeni.~~
78 V | az volt az ő hivatásuk, hogy vigyázzanak a szomszédos
79 V | négy dominikánus barát, hogy elinduljon messzi Ázsiába:
80 V | a szerzeteseken múlott, hogy Magyarországot megmenteni
81 V | könyvnél. Ez a fa bizonyítja, hogy a dominikánus szerzetesek
82 V | első misszionáriusok. Ámde, hogy ott voltak valaha: erre
83 V | Japánba ment ezért a fáért, hogy vele Szent Margit szigetét
84 V | hatalmuk úgy megnövekedett, hogy szinte egyedüli urai lettek
85 V | Volt ugyanis olyan időszak, hogy egyszerre hét templom és
86 V | parton, amely azt jelentette, hogy a kolostor részére újabb
87 V | itt a papoknak, nem csoda, hogy messze földről idekívánkoztak.~
88 V | esztergomi érsek örült, hogy neki magának nincs baja
89 V | voltak a szigetre küldve, hogy az apácákat gyóntassák,
90 V | mondjanak, hanem azért is, hogy segítségükre legyenek a
91 V | és arra a célra szolgált, hogy lakhelye legyen azoknak
92 V | atyának?~Ki tudná manapság, hogy mi mindent tartottak bűnnek
93 V | szívében?~Ki tudná manapság, hogy miért szánta el magát a
94 V | szánta el magát a királyné, hogy elhagyva a fejedelmi udvart
95 V | meggondolatlan cselekedet, hogy felébredjen a lelkiismeret,
96 V | Figyelje meg, Ilona, hogy az emberek voltaképpen csak
97 V | magyar mondás is azt tartja, hogy nem szegény az az ember,
98 V | merre keresi a háborút, hogy mentve legyen hitelezői
99 V | leli örömét. Azt mondják, hogy ez hétköznapiság... És én
100 V | barátunk idejét látta annak, hogy az érzelmes leányka bús
101 V | jártak a szent szigetre, hogy itt kegyes lelki atyákat
102 V | akiktől feloldozást kérnek, hogy továbbra is folytassák gonoszságaikat.
103 V | vigasztalással és reménnyel, hogy kellő megjavulás után bűneik
104 V | megnyílt előttük az ajtó, hogy magának az érseknek gyónják
105 V | meg a pesti polgárságnak, hogy a gyónásnak meg nem engedett
106 V | szigeteken, mintha azt várná, hogy valaki visszahívja őt, mintha
107 V | mintha arra számítana, hogy a gyengéd tavasznak nincs
108 V | nincs elég életereje. Ó, hogy szeretne őkelme a vad északi
109 V | úgy kipenderíti az ajtón, hogy az egyszerre kívül találja
110 V | kuporodott a fa kérgén, hogy akkora se volt, mint egy
111 V | szerencsés volt a kődobás, hogy a vércsét eltalálta.~A szürke
112 V | van mondva erről a kútról, hogy fenekén egy ezüstharang
113 V | és elrejteni. Remélték, hogy majd elmúlnak a háborús
114 V | harang arról volt híres, hogy puszta hangjával meggyógyította
115 V | tudhatja. Csak annyi bizonyos, hogy vállalkozó, önkéntes kincskeresők
116 VI | elől úgy rejtenek a földbe, hogy a legnagyobb fagy se árt
117 VI | trágyával oly vastagon borítják, hogy az nem egyenesedhetik ki.
118 VI | képezték magukat a férfiak, hogy testi-lelki műveltségükkel
119 VI | beszélek magának, Ilona, hogy mivel töltse idejét itt,
120 VI | szigeti fák oly szelídek, hogy szinte maguk közlik a kertésszel
121 VI | olyanféleképpen jelentkeznek, hogy a szélben letöredeznek a
122 VI | kötelessége megszabadítani a fát, hogy az kellően tudjon lélegzeni
123 VI | magassága, a törzse pedig olyan, hogy négy-öt ember se tudja átölelni.~
124 VI | Krónikák vannak arról, hogy a fa mindig megérezte, ha
125 VI | el. Innen magyarázható, hogy akadtak némelyek e napokban
126 VI | Budán, akik szentül hitték, hogy hallották a Mohács alól
127 VI | fát, néha úgy látszott, hogy örökre elpusztult, többé
128 VI | gondja a nádorispánnak, hogy a vén fát vegye elő legelőször,
129 VII | hangos szóval jelentették, hogy megkezdődött a tavasz.~Mintha
130 VII | matróz az árbockosárban, hogy látja közelegni a tavaszt,
131 VII | és elmondanák egymásnak, hogy mit álmodtak a hótakaró
132 VII | hallgató vén fák... hinnéd, hogy a képzelet játszik veled.~
133 VII | mélyen betemetett a havazás, hogy néha a házból se lehetett
134 VIII| A vasfa arról nevezetes, hogy százesztendős korában kezd
135 VIII| esztendős. Elképzelhető, hogy a szenvedélyes kertész,
136 VIII| annyira elmerült munkájában, hogy darab ideig észre sem vette
137 VIII| a leánykát. Megkérdezte, hogy mióta lakik a szigeten,
138 VIII| pontossággal a tudomány. Ki tudná, hogy milyen kalandos úton-módon
139 VIII| a Margitszigetre. Igaz, hogy akadnak bátor hajósok, akik
140 VIII| fordult meg Amerikában, hogy magával hozhatta volna ennek
141 VIII| Magyarországból. Lehetséges, hogy a törökverő hadvezér seregében
142 VIII| foglalkozzon. Nem is csodálkozott, hogy a leányka nyomon követi.
143 VIII| nyomon követi. Azt hitte, hogy a leányka éppen olyan szenvedélyesen
144 VIII| csak arra tért magához, hogy ugyancsak kongatják a harangot
145 VIII| tudvalevőleg azt jelentette, hogy valaki át akar jönni a szigetre,
146 IX | pecsétes engedélye arra, hogy a szigeten megtelepedjen.~
147 IX | palatínustól volt pecsétes írása, hogy Szent Margit szigetén megtelepedjen,
148 IX | háznépével együtt csónakra ült, hogy szent misét hallgasson a
149 IX | Jóska vajda tekintélye, hogy későbben nemcsak a cigányság
150 IX | városi bíróság elé járulni, hogy igazukat megkeressék. Ezért
151 IX | útjukat a délvidék felé, hogy onnan őszre megrakodva a
152 IX | Jóskának, a cigánykovácsnak, hogy éjszakánkint világítson
153 IX | szoktak a korcsmában tanyázni, hogy a szívük fáj.~Csend borult
154 IX | hozzá, megszámlálhatta, hogy tizenkettőt vert az óra,
155 IX | jelzőhangjaiban, megállapíthatta, hogy a tülök nem gabonahajó közeledését
156 IX | azoknak olyan erős tülkük van, hogy áthatol a legsűrűbb ködön
157 IX | a múlt héten megüzentük, hogy eljövünk hozzád azon az
158 IX | egy kérdése volt.~- Aztán hogy akartok munkához látni?~-
159 IX | könyve világosan megírja, hogy a nagy szilfától, amely
160 IX | kiment a szent forráshoz, hogy ott megmossa arcát, kezét,
161 IX | sors gondoskodott rólunk, hogy ne kellessen messziről hordanunk
162 X | felé áradt a kis szívük, hogy Isten dicsőségét zengjék
163 X | vagytok a nádorispánnak, hogy megengedte nektek az itteni
164 X | találkozásnál.~Elbeszélte, hogy az ő apja a leggazdagabb
165 X | felett: azt mondja az apám, hogy a Rézi vőlegénye lovagol.
166 X | aztán olyan jó dolgom lesz, hogy egész nap ülhetek a pitvarban,
167 X | elmondván Rézi, eszébe jutott, hogy miért is küldték őt hazulról
168 X | rőzse, tűzifa gyűlt össze, hogy Rézinek szinte megroppant
169 X | kosárfonást, s elgondolta, hogy a cigány-hercegkisasszony
170 X | aranytól-ezüsttől. Nem hiszem, hogy a nádorispánnénak volna
171 X | Buda alatt az országúton, hogy megsegítse a koldusokat,
172 X | egyszerű öltözetben járt-kelt, hogy senki se sejthette, hogy
173 X | hogy senki se sejthette, hogy Magyarország legnagyobb
174 X | Az orvosok azt mondták, hogy valami olyan betegsége van,
175 X | a betegséget úgy hívják, hogy: honvágy.~~A két leány felugrott
176 X | letérdepelt a nádorispánné előtt, hogy ruhája szegélyét megcsókolja.~
177 X | mosollyal arcán közeledne, hogy csodát tegyen. Olyan halkan
178 X | lépcső elegendő volt arra, hogy mind a hárman rátérdepelhessenek.~
179 X | szilfa csodálkozással látta, hogy búskomoly gallyai alatt
180 X | Pedig csak az történt, hogy három alázatos szív küldte
181 X | a tavasz első lepkéjét, hogy az szerencsét hozzon neki.
182 X | gondban törték a fejüket, hogy milyen ruhába öltözzenek
183 XI | ember néha olyat álmodni, hogy hirtelen felébred és körülnéz,
184 XI | vélt. Ámde akkor tudta, hogy a képzelet játszik vele,
185 XI | alatt: valóban azt gondolta, hogy kívülről szólítják, és neki
186 XI | múlva se tudta megmondani, hogy álmodta-e vagy valóban látta
187 XI | Margit nyúlja felugrott, hogy mutassa az utat Ilonának.~
188 XI | imádkozott. Úgy érezte, hogy imádsága ez éjszakán meghallgattatik,
189 XI | Ilona azt gondolta magában, hogy ezek a fehér árnyak lehettek
190 XI | nyíltak meg az Ég fülei, hogy meghallgassák a szentek
191 XI | Margitszigetről, felbontották a sírt, hogy a szent leány hamvait magukkal
192 XI | krónikaírók feljegyzik, hogy a holttestnek olyan illata
193 XI | temették el bal oldalra, hogy halottaiban is közelében
194 XI | király volt, azzal töltötte, hogy imádkozni járt leánya sírjához
195 XI | volna Magyarország trónusát, hogy a szomorúság elől a kolostor
196 XI | foglalkozott a gondolattal, hogy hátat fordít a világ hiábavalóságainak,
197 XI | az volt István királynak, hogy a leánya közelében, a Szent
198 XI | életű férfiú volt István, hogy az apáca-fejedelemasszony
199 XI | akadályokat azon körülmény elé, hogy egy férfi, akár holtan is,
200 XI | magát, és akkor azt érezte, hogy két hűvös kéz áldólag fejére
201 XI | meg akarta fogni a kezet, hogy azt csókjaival elárassza,
202 XI | Ilona azt gondolta magában, hogy ezen a helyen, ahol egy
203 XII | nyilván gondoskodtak arról, hogy itt meg ne lephessék őket.~
204 XII | megfeledkezni látszottak a lépcsők, hogy valaha emberek is jártak
205 XII | és istenfélelme kísérte, hogy nem cselekszik semmi rosszat,
206 XII | tudta volna Máriási Ilona, hogy a kis Jézus gyermekképének
207 XII | ekkor úgy rémlett előtte, hogy amidőn lábát az első nagy
208 XII | döbbent fel a sötétségből, hogy szinte megremegtette a mécses
209 XII | királytól. Sokszor megálmodta ő, hogy ez a király senki más, mint
210 XII | gyökérzetéről azt szokták mondani, hogy éppen olyan mélyen nyúlnak
211 XII | a huszonkét király közé, hogy bezárja sorozatát a honalapító
212 XII | egy-egy keresztnév jelzi, hogy ki volt az a boldog, aki
213 XII | méltónak találtatott arra, hogy helyet kapjon V. István
214 XII | Ki tudná már manapság, hogy kit jelentenek a kőbe vésett
215 XII | kiérdemelte földi életében, hogy helyet kapjon a föld alatti
216 XII | e Margit-zárda küszöbét, hogy ott helyet érdemeljen ki
217 XII | nagy erejűnek kell lennie, hogy az irtózatos súlyú folyamot
218 XII | szellem, amely észreveszi, hogy valaki az ő birodalmában
219 XIII| azért borzolta fel tollát, hogy lehulljon öltözetéről egy-egy
220 XIII| fészekhez, nyilván azért, hogy elfoglalja.~De Máriási Ilona,
221 XIII| és ágyúszóval jelezte, hogy kikötni akar a szigeten.
222 XIII| nyomban megrakatta a tüzet, hogy annak lángja messzire világítson
223 XIII| hadnagy megkérdezte atyámat, hogy jó helyen járnak-e? Itt
224 XIII| sokáig nem gyanítottuk, hogy mi van a ládában, pedig
225 XIII| szól. Meg van benne írva, hogy férje, a vitéz ezredes az
226 XIII| Utolsó kívánsága az volt, hogy holttestét szállítsuk a
227 XIII| lett tábori futárunk útján, hogy gondoskodjon az ezredes
228 XIII| és írást vett atyámtól, hogy a koporsót hiánytalanul
229 XIII| vizet hozni a Dunából, hogy fellocsolja Ilonát. De mire
230 XIII| Ez az álom arra szolgált, hogy legyen erőm és bátorságom
231 XIII| Köszönöm, Margit királyleány, hogy segítségére voltál szegény
232 XIV | nádorispán kívánsága volt, hogy kedvelt katonáját minél
233 XIV | állt fel a Duna parton, hogy kellő időben rázendítsen
234 XIV | jelentik a síri pihenőnek, hogy idefent a földön ismét kikelet
235 XIV | zokogásba fúltak valamennyien, hogy majd meghasadt a szívük.~
236 XIV | semmi akadálya sincs annak, hogy hő vágyamat, mindig velem
237 XIV | poéta létére nem találja ki, hogy mit tesz egy szegény árva
238 XIV | Segítségére leszek Önnek, hogy megismerje szándékomat.
239 XIV | este elhagyom a szigetet, hogy ide többé vissza ne térjek.~-
240 XIV | budai apácák kolostorába, hogy Jézus Krisztus mennyországi
241 XIV | fogok önért, Kármán úr, hogy elérje azt, amire szíve
242 XIV | Ilona, ne csodálkozzon, hogy hallgatok fájdalmamról.~-
243 XIV | szívem, megvilágosodik elmém, hogy megérthessem az én egyetlen
244 XIV | titkolt panaszát. Remélem, hogy az oltár lépcsőjéről jobban
245 XIV | embereket és a világot, hogy ne kívánkozzam vissza az
246 XIV | fogja önt néha kísérni, hogy elviselhesse lelke fájdalmát.
247 XIV | szívében, gondoljon arra, hogy egy szegény árva leány imádkozott
248 XIV | hogyan gondoskodhatom róluk, hogy ne legyen nehezükre az én
249 XIV | kérni fogja a jó Istent, hogy az ő nővéreinek sok boldog
250 XIV | is hozzásegített ahhoz, hogy segíthessek anyámon és testvéreimen.
251 XIV | bizonyosan azzal az óhajtással, hogy olyan találja meg azt, aki
252 XIV | testvéreimnek ajándékozom azt, hogy ők a maguk módja szerint
253 XIV | helyét. Kérem önt, Kármán úr, hogy maradjon anyámmal és testvéreimmel,
254 XIV | anyámmal és testvéreimmel, hogy le ne sújtsa őket a csapás
255 XIV | kegyed elhagyni a szigetet, hogy senki se vegye észre távozását?
256 XIV | apácakolostorba vezet. Lehet, hogy másnak félelmetes volna
257 XIV | szigeten maradottaknak, hogy szerencsésen elérkeztem
258 XIV | feljöttek a víz mélyéről, hogy közelebbről hallhassák Szent
259 XIV | Felemelkedtek a mederből a kagylók, hogy kinyíljanak a víz színein,
260 XIV | kinyíljanak a víz színein, hogy belsejük megteljen azzal
261 XIV | ringatódznak a kagylók a vízen, hogy összegyűjtsék magukban a
262 XIV | mindig csak azt zengik ők, hogy dicső a természet.~S ekkor,
263 XIV | halljak. Csak arra emlékszem, hogy a kolostor romjainál találtuk
264 XIV | de annyit észrevettem, hogy a finom homokon, amely az
265 XIV | mindig előttünk a lábnyom, hogy el ne téveszthessük az utat.~
266 XIV | nádorispánné:~- Mondd el gyermekem, hogy Ilonkát lányommá fogadtam,
267 XIV | Sohasem beszéltek arról, hogy miféle pénz volt segítségükre.
268 Utoh| együtt szárnyra keltek, hogy lombos üstökösként meglátogassák
269 Utoh| álmok ringatózó szigetén, hogy még a legboldogabb ébredés
270 Utoh| hangja, pedig fejből tudom, hogy Nagyboldogasszony napjára
271 Utoh| sehogy sem belenyugodni abba, hogy az álmoknak végük van, és
272 Utoh| halkítottam még a lélegzésemet is, hogy a hajnaloknak minden bűbájosságát,
273 Utoh| éjszakákat benépesítik.~Ó, hogy mentem lábujjhegyen tavaszi
274 Utoh| És halkíthattam léptemet, hogy még a füvek se vegyék azt
275 Utoh| bokor messziről észrevette, hogy termékenyülésének pillanatát
276 Utoh| ezeket a dolgokat, anélkül hogy valaki tanítgatná erre.
277 Utoh| tanítgatná erre. És bizonyos, hogy a levélke is tud valamely
278 Utoh| a bokrocskát értesíti, hogy immár nincs többé semmi
279 Utoh| kitekintgettem ablakomon, hogy csillagport vagy holdvilágos
280 Utoh| levegőt lélegezzek magamba, hogy megtaláljam szokott álmaimat
281 Utoh| a kegyetlen vánkoson! Ó, hogy szerettem volna a hajnal
282 Utoh| rózsaujjú mutogatására megtudni, hogy miért döngött éjszaka a
283 Utoh| ült ócska íróasztalomhoz, hogy ott helyettem a megkezdett
284 Utoh| bejött és kiment, anélkül hogy észrevettem volna - pedig
285 Utoh| imádkozni.~Ne mondják nekem, hogy a napok voltaképpen mind
286 Utoh| szüksége volna ezen a napon, hogy szolgálhasson annak az isteni
287 Utoh| harangocska mégis megkondul, hogy el ne szokjon tennivalójától.~
288 Utoh| vénségére eltartani. Igaz, hogy nagyon öregnek mondják őkelmét,
289 Utoh| szív, pedig én úgy nézem, hogy ebben a vén törzsben még
290 Utoh| mindig annyi életerő van, hogy valamennyiünket túlél, akik
291 Utoh| is megengedted magadnak, hogy a sziget fái között legkésőbben
292 Utoh| éjszaka alatt megállapodott, hogy elsőknek indulnak el a nagyvilágba,
293 Utoh| indulnak el a nagyvilágba, hogy kipróbálják az életet. Bizony,
294 Utoh| fejével tudnia kellene, hogy legjobb dolguk azoknak van,
295 Utoh| ember - azt lehetne hinni, hogy valakivel birkózik hajnalonkint
296 Utoh| máskor segélykiáltáshoz, hogy visszhangzik tőle Szent
297 Utoh| nagy lárma csak azért van, hogy a fakéreg alól előcsalogasson
298 Utoh| sincs kedve felmászni? Igaz, hogy a ravasz vendégek tudják,
299 Utoh| ravasz vendégek tudják, hogy télen éppen a harmadik emeleten
300 Utoh| ráeszmélnek a háború után, hogy Pesten mégiscsak egyetlen
301 Utoh| nem zavarta még az sem, hogy megint csak építeni kezdtek
302 Utoh| az mit sem változtatott, hogy a betegek, akik a Szent
303 Utoh| mellé olyanformán építenek, hogy se a betegek, se az egészségesek
304 Utoh| szerint arra szentelte életét, hogy könyvet írjon arról az isteni
305 Utoh| több mint egy évtizede, hogy egy baljós, halálgondolatos,
306 Utoh| az antikvárius küszöbét, hogy kiválasztok néhány könyvet,
307 Utoh| életben még érdemes elolvasni, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül
308 Utoh| közelegve, amikor azt hittem, hogy már minden kötelezettségemnek
309 Utoh| mondják a halotti beszédben, hogy még sok épületes dolgot
310 Utoh| Szent Margit pártfogását, hogy továbbra is segítségére
311 Utoh| ám nem hallgathatom el, hogy Szent Margit akkor tette
312 Utoh| ágyam mellé készítettem, hogy azok vigyázzanak reám ama
313 Utoh| mind azért vannak e földön, hogy csodát tegyenek azokkal
314 Utoh| akartam volna észrevétetni, hogy darab idő múlva meghalok.~~
315 Utoh| plébániai irodában.~Azzal kezdi, hogy csak az imént épült fel
316 Utoh| tehát a következő nyáron, hogy meglátogassa ezt a fürdőhelyet,
317 Utoh| meglátogatott minden magyar fürdőt, hogy kínzó betegségére gyógyulást
318 Utoh| fohászkodik vala Szent Margithoz, hogy az égi szűz segítené meg
319 Utoh| könyvét, úgy éreztem magamban, hogy velem is változás történt,
320 Utoh| sok éve elmúlott annak, hogy utoljára hittem.~~És végigjártam
321 Utoh| gondom, mint csak annyi, hogy jól megfürödjek, mozdulatlanul,
322 Utoh| elmondogatva a forrás látogatóinak, hogy ez a víz főleg azoknak használ,
323 Utoh| is szóltam volna közbe, hogy magam is kitanultam a Szent
324 Utoh| mondtam volna el az öregnek, hogy ez a forrás, amelyet ő itt
325 Utoh| különbözik a többiektől, hogy messzibb, kalandosabb utazást
326 Utoh| mélyen a Duna medre alatt, hogy át a szigeten szintén feltörjön
327 Utoh| a föld mélyéből. Persze hogy nagy utazásában a forrásvíz
328 Utoh| Ezért mondják a vegyészek, hogy mennyi mindenféle anyagokat
329 Utoh| főtisztelendő úr nagyon ajánlotta, hogy ide el kell látogatni, bár
330 Utoh| vándorlásaimban rájöttem, hogy voltaképpen van abban valami
331 Utoh| magunkban hálát adhatunk, hogy nincs tennivalónk a hídon.
332 Utoh| magasítják a Duna-partot, hogy leszoktassák örökre a folyamot
333 Utoh| nem jössz be a szigetbe, hogy tavaszonkint elvigyed bokrainkat,
334 Utoh| vége van, te vén folyam, hogy megint ablakom alatt folydogáljál,
335 Utoh| újabb sétautakat a szigeten, hogy azokra te sétálgass nedves,
336 Utoh| meredeztek a sziget belsejében, hogy idecsalogassák a világ mindenféle
337 Utoh| tudomány kieszelte azt, hogy el lehet tüntetni ezeket
338 Utoh| Csodaszámba mehet az is, hogy alakult át a Margitsziget
339 Utoh| az építőknek köszönhető, hogy mai állapotában jobban szemügyre
340 Utoh| szent kövek, a szent helyek, hogy közvetlenebbek lehessenek
341 Utoh| Nem szabad azt gondolnunk, hogy eltemettek valamit a múlt
342 Utoh| megvédelmezték a múlt időket, hogy azok el ne menjenek tőlünk
343 Utoh| tőlünk olyan messziségbe, hogy többé utol ne érhessük őket.~~
344 Utoh| átalakul az új Margitsziget, hogy a mesemondások helyeit többé
345 Utos| módszerét, nem csodálkozhatunk, hogy - forgatván Gedényi Mihály
346 Utos| burkoltan arra céloztunk, hogy Krúdy igen sokszor járt
347 Utos| sokszor járt el olyan módon, hogy - anyagi okokból - egymás
348 Utos| mindig felhasználta arra, hogy módosítson a szövegen, és
349 Utos| Elég arra emlékeztetni, hogy ennek az évnek a termése
350 Utos| nézzük, akkor láthatjuk, hogy éppen ebben az évben fut
351 Utos| megmozdulnak című gyűjteményben).~Hogy mennyire pontosan célzott
352 Utos| szemügyre, amely nemcsak, hogy nem jelent meg egyik gyűjteményes
353 Utos| császár-családfő bizalmát, hogy 1908-ban Budán középkori
354 Utos| a király is úgy érezte, hogy nem maradhat el. A végeredmény:
355 Utos| rokonszenvekkel. Ezért érthető, hogy némi fanyalgással ugyan,
356 Utos| hagyatékára, mert úgy véli, hogy nemzetellenes irodalmi elitet
357 Utos| szenzációsabban tálalt hírek arról, hogy a lord ígéretei nemsokára
358 Utos| minden válogatásból. Az, hogy egy sajtókirály kezdeményezhetett
359 Utos| önbizalmát. Ezzel magyarázható, hogy - amikor meghirdeti az előfizetőknek
360 Utos| könyvsorozat jelentőségét, hogy azt akarja: "a sajtó tudjon
361 Utos| cikkben pedig, ahol közli, hogy a sorozat első, szeptemberi
362 Utos| olvasója megállapíthatja, hogy Máriássy Ilona története
363 Utos| képriport számolt be arról, hogy immár autóbusz jár a Margitszigetre (
364 Utos| vendégeinek. Megállapítható, hogy abban az évben az újság
365 Utos| foglalkozott. (Figyelemre méltó, hogy Kodolányi János a lap ezen
366 Utos| regényét. Elképzelhető, hogy a tíz évvel később közzétett
367 Utos| Valószínűsíthető viszont, hogy Krúdy használta Radványi
368 Utos| nem lehet. Annyi bizonyos, hogy még újabb időkben is tétettek
369 Utos| 111-113. l.)~Föltehető, hogy Krúdy még annak idején,
370 Utos| amely felfogható úgy is, hogy könyvének témáiból ad figyelemfelkeltő
371 Utos| Végezetül nagyon fontos, hogy a kincsásás motívumának
372 Utos| feljegyzések tudtak róla, hogy egy Árpád-király nyugszik
|