Part

 1 Elo |  apácazárdák növendékei, akik talán sohasem hagyták el zárdakertjeiket,
 2 Elo |         arra hivatott kezek. Ezek a sohasem látott leánykák szinte lábujjhegyen
 3 I   |        csukott erkélyéről elindulva sohasem téveszti el az utat a sziget
 4 V   |          kelettől napnyugatig. Húst sohasem ettek, ellenben közösen
 5 V   |        erről a kútról, de magam még sohasem láttam - szólalt meg a költő,
 6 V   |            menekültek.~A domonkosok sohasem tértek többé vissza régi
 7 VI  |            fák, a növények, állatok sohasem unatkoznak. Az unalom emberi
 8 X   |     mandulás torta, amelynél jobbat sohasem ettem. Mert egy tortát hazahozott
 9 XI  |             a szigeten a fülemilék. Sohasem előbb, sohasem később. E
10 XI  |           fülemilék. Sohasem előbb, sohasem később. E csodálatos kis
11 XI  |          zárdaszűzek, akiknek nevét sohasem tudta meg senki, akik névtelenül
12 XIV |             Én a mély gyász ruháját sohasem vetem el - mondá Máriásiné.~-
13 XIV | visszaszerezte elvesztett vagyonát. Sohasem beszéltek arról, hogy miféle
14 Utoh|          Ruzicska-gnóm váratlanul a sohasem hallott nevű vidéki plébános