Part
1 Elo | kényszerítették: Szent Margit tanítá meg újra imádkozni a magyar
2 Elo | kápolnáját.~Búcsú-fogadalmat meg kell tartani, ha lelkünkkel
3 Elo | akarunk maradni.~Így születtek meg a következő sorok.~~Abban
4 Elo | még az ideálja se toppant meg a hídépítő mérnökök agyában,
5 I | elterülő nádasokban húzódtak meg. A pesti vadászok, akik
6 I | tiszai kiöntésekben fordult meg.~Aztán, mikor alulról felfelé
7 I | mérföldekre elhallatszott. Ekkor meg annyi madár röpült fel a
8 I | erőteljes hangon szólal meg a magasságban, mintha hangjával
9 I | Máriási Ilona tehát elég jól meg volt védelmezve a külvilágtól.
10 I | magyarországi birtokukon tanulták meg. Egyébként az előkelő társaság
11 I | Eulália nagynénjük nem tilt meg nekik semmiféle mulatságot,
12 I | résztvevő saját kezűleg írta meg benyomásait, látnivalóit,
13 I | amelyet a Dunán lepett meg a tél, a hajósok jöttek,
14 I | szigetnek olyan pontja, amelyet meg ne örökített volna. Még
15 II | királyleány idejében települtek meg a zárda körül azok a fehér
16 II | térjünk magunkba, vessük meg a világ hiúságát, hisz úgyis
17 II | tűrve, közelében maradtak meg a zárda környékének, mint
18 II | harcias barátok maradtak meg tölgyfák alakjában a szigeten.~
19 II | csend van itt, hogy azt meg lehet hallani, amit a rengő
20 II | és csak olykor szólalt meg rekedt hangján. Talán azt
21 II | kopott, öreg holló hallgatná meg panaszait. Ki tudja, mily
22 II | holló.~Nagy utat tehetett meg, mert lassan szállt által
23 II | elbujdosott, szégyenkezve lapult meg a bokorban. De éjféltájban
24 II | mintha barátnője halt volna meg. Én örülök neki. El vagyunk
25 III | amelyek az alatt estek meg a városban, amíg a Dunát
26 IV | Ezek a gyermekek homlokukon meg vannak jelölve a korai halálra.~
27 IV | át... csak akkor értjük meg e bánatot, midőn a sírba
28 IV | elhagyatott ez a sziget! - szólalt meg az ifjú költő, midőn egy
29 IV | megelégedve. Akik nem találták meg a megértést, a barátságot,
30 IV | Annak a világból nem maradt meg egyéb, mint a szenvedés,
31 IV | földből, most is itt terem meg legelőször a tavasz gyönyörűségére,
32 IV | felindulástól.~~Tülökhang szólalt meg a Dunán. A tapasztalt csónakos
33 V | fiatalemberek a hölgyeknek.~- Nézze meg ezt a bükkfát, Ilona, és
34 V | hártyából volna.~- Nézze meg figyelmesen, Ilona, ezt
35 V | ahol az igazságtalanságokat meg kell torolni.~Pedig hát
36 V | Csupán egy nagy kőfal maradt meg egykori dicsőségükből, amely
37 V | pesti polgárság, ha bűneitől meg akart szabadulni, mind a
38 V | éjszaka akaratlanul lepik meg az embereket -, amelyeket
39 V | csendesen a költő. - Figyelje meg, Ilona, hogy az emberek
40 V | magának az érseknek gyónják meg azokat a dolgokat, amelyekben
41 V | vétek, az országos törvények meg nem tartása, a szegények
42 V | vették, és többé nem engedték meg a pesti polgárságnak, hogy
43 V | polgárságnak, hogy a gyónásnak meg nem engedett formáját gyakorolja.
44 V | Vékony fűzfavesszőkkel kötözi meg a szörnyeteget, ibolyaszálakkal
45 V | ibolyaszálakkal erősíti meg a köteléket, amely ibolyaszálak
46 V | apró férgektől tisztítja meg, amely férgek a legerősebb
47 V | Sohase növekedhetnének meg a fák e madárka nélkül.
48 V | sohasem láttam - szólalt meg a költő, miután huzamosabb
49 V | csodatevő holttestét mentették meg, amely az oltár alatt volt
50 VI | még senki se szólaltatta meg magyar nyelven: csakhamar
51 VI | láncaikról, tornyokat ingatott meg Budán, letépte az ezüstharangot
52 VII | dermedt vérkeringés kezdené meg folytatólagos útját a fák
53 VII | gyermekes örömmel érkezik meg a budai hegyek közül egy
54 VII | történetünk idejében még nem írta meg felejthetetlen költeményét
55 VII | akiről a költő így emlékezett meg: ~"Most pedig négy gödröt
56 VIII| vasfára.~Ugyan kinek adatik meg egy százesztendős fa első
57 VIII| közül még senki sem fordult meg Amerikában, hogy magával
58 VIII| az ő idejében növekedett meg a rózsatők száma körülbelül
59 IX | lelkiismeretű emberek jelentek meg néhanapján a szigeten. Senki
60 IX | voltak, amelyek ott húzódtak meg, amerre manapság az óbudai
61 IX | A Duna mélyében húzódtak meg a szigetek maradványai.
62 IX | kút az, legfeljebb gyík meg kígyó terem meg benne. Gyertek
63 IX | legfeljebb gyík meg kígyó terem meg benne. Gyertek velem.~-
64 IX | ásójuk, kapájuk zörrent meg.~Mindenféle babonás szavakat
65 X | Ugyancsak ide érkezett meg a pillangó üldözője, a feketehajú,
66 X | seregében.~- Az én apám meg vajda. Olyan nagy úr, mint
67 X | pénz, ezzel a félholddal meg csillaggal a törökök országából
68 X | ezüst csak csizmapatkónak meg mándligombnak való. Neki
69 X | Bizony nincsen - szólalt meg ekkor egy hang a hátuk mögött.~~
70 X | legfeljebb akkor látogatta meg mosolygás, ha titokban jót
71 X | betemetett kútjában lódult meg az apácák csodatevő ezüstharangja,
72 X | csak egy lépcsője maradt meg, de ez a lépcső elegendő
73 X | szíve igaz áhítattal telt meg a kolostor oltáránál.~Fehér
74 X | gallyai alatt mint fehéredik meg egyszerre a kopott mező.
75 X | hó helyett virággal telt meg a föld.~Hullott a sziget
76 XI | még egyszer sem szólalt meg a kakas a pesti révészháznál,
77 XI | Nagyszombat éjszakáján szólalnak meg a szigeten a fülemilék.
78 XI | csengettyűiket. Illattal telt meg a sziget, mintha a feltámadás
79 XI | bibliai csoda ismétlődött meg ez éjjelen a szent romok
80 XI | Egyszerre háromszor kondult meg az ezüstharang valahol a
81 XI | térdepeltek le és hajtották meg magukat, mint a szél hajtja
82 XI | akiknek nevét sohasem tudta meg senki, akik névtelenül éltek
83 XI | csontvázát sem találjuk meg a zordon tél után az erdőn.
84 XI | az ő éneklésükre nyíltak meg az Ég fülei, hogy meghallgassák
85 XI | teljes szépségében maradott meg halottaiban, még akkor is,
86 XI | fejére helyezkedik.~Ilona meg akarta fogni a kezet, hogy
87 XII | gondoskodtak arról, hogy itt meg ne lephessék őket.~Vagy
88 XII | alatt száz lépcsőt számlált meg Ilona, amely a mélybe vezetett.
89 XII | Máriási Ilona nem rendült meg erre a babonás látványosságra
90 XII | ártatlanságában nem ijedt meg a kőbe faragott királytól.
91 XII | többet senki nem tudhat meg arról a valakiről, akit
92 XIII| ablakkal szemközt telepedett meg egy háztetőig érő hársfa
93 XIII| vizes kefével fésülték volna meg reggel. A kis társ egy ökölnyi
94 XIII| megnedvesítették Ilona vállát.~- Meg fogod nekem bocsátani, ha
95 XIII| Máriási Gábornénak szól. Meg van benne írva, hogy férje,
96 XIII| hófehér, mintha ő halt volna meg atyja helyett.~- Most már
97 XIV | templom tornyában húzták meg a harangokat, de a nádorispán
98 XIV | amelyek akkor dördülnek meg, amidőn a koporsót a földbe
99 XIV | országért, a hazáért halt meg - szólalt meg a nagyobbik
100 XIV | hazáért halt meg - szólalt meg a nagyobbik Máriási kisasszony. -
101 XIV | mert az apák nem haltak meg eléggé gyorsan. Az emberek
102 XIV | és türelmes: miért ölték meg őt?~Aztán keserves, szívet
103 XIV | József nádor honosított meg, senki sem gyönyörködött
104 XIV | hullott volna, s ezt őrizték meg a levelek.~De ezenkívül
105 XIV | hová Szent Margit mutatta meg az utat. A budai apácák
106 XIV | Nem, mert én nem halok meg, én tovább is az ő szerető,
107 XIV | óhajtással, hogy olyan találja meg azt, aki arra érdemes. Szent
108 XIV | én jó kis úrnőm, Ilonka, meg parancsolta, ne lássak,
109 XIV | kolostor romjainál találtuk meg azokat a lépcsőket, amelyeknek
110 XIV | elő, amely úgy világította meg az alagutat, mint a nap.
111 Utoh| hallani, és ki roppantotta meg százesztendős bútoraimat,
112 Utoh| rendszerint ez a vén fa kezdi meg leghamarább hullajtani platánleveleit,
113 Utoh| napjainkban már csak három van meg, a többinek a helyén szurkos
114 Utoh| olyan csodálkozással nézik meg az álmaiból imént felébredt
115 Utoh| vadgesztenye.~~De ne feledkezzünk meg a nagy zöld harkályról se,
116 Utoh| kevés példányban jelent meg - nem többen, mint azt egy
117 Utoh| bíznak.~~Az Isten áldja meg a főtisztelendő urat, mondom
118 Utoh| törődni) - az Isten áldja meg a főtisztelendő urat, aki
119 Utoh| világon, és fiatalon halok meg, mint egy magyar főispán,
120 Utoh| hogy az égi szűz segítené meg szenvedéseiben. És Szent
121 Utoh| kalandosabb utazást tesz meg a föld alatt, mint a többiek.
122 Utoh| ily hűségesen nem fogadta meg a főtisztelendő úr tanácsadását.~~
123 Utoh| csodában.) Hogyan mentenek meg fákat, amelyek előbb-utóbb
124 Utoh| volna a vizes talajból, ezt meg a modern kertészek tudnák
125 Utoh| megmondani. Hogyan birkózott meg az emberi munka az idővel,
126 Utoh| helyeit többé nem találják meg az álmodozók. A mesék örökké
127 Utos| utoljára 1927-ben jelent meg Szent Margit-mesemondás
128 Utos| változat 1922-ben jelent meg, az Eisler Kiadónál. Természetesen
129 Utos| egyébként 1921-ben jelent meg a Krúdy által szerkesztett
130 Utos| amely a Nyugatban jelent meg három héttel korábban, mint
131 Utos| nemcsak, hogy nem jelent meg egyik gyűjteményes kötetben
132 Utos| számának 13. lapján jelent meg. Ottó főhercegről szól,
133 Utos| sokkal szelídebben ítélték meg. Végül azzal a zseniális
134 Utos| békeszerződést. Számos térkép jelent meg, amelyben megpróbálták lerajzolni
135 Utos| természetesen a legkevésbé sem felel meg ennek az optimista propagandisztikus
136 Utos| ugyanabban a számban jelenik meg először Hamburger István
137 Utos| prospektusszerű útikalauzt jelentettek meg, amely tartalmazza a sziget
138 Utos| amely egyedül emlékezik meg részletesen a szigethez
139 Utos| hasonlíthatlan báj-illattal telik meg, és a föld lakója, ha mennyei
140 Utos| az író halála után jelent meg a Pesti Naplóban, kötetben
141 Utos| szentség fényében jelenik meg, addig a posthumus műben
142 Utos| iki árvíz után találták meg a Margit-kolostor romjai
|