Part

  1 Elo |           olvasható, így szól:~MÁRIÁSI ILONA~itt élt~SZENT MAGIT IMÁDÁSÁRA~
  2 I   |             megannyi bakterok. Máriási Ilona minden tavasszal úgy érezte,
  3 I   |          partig visszhangzott.~Máriási Ilona tehát elég jól meg volt
  4 I   |                Két Máriási kisasszony (Ilona nénjei) most a palotában
  5 I   |               édesanyjuk minden idejét Ilona ápolásának szenteli. Egyetlen
  6 I   |               a helyzetet a szigeten.~"Ilona ismét szomorúságba esett,
  7 I   |           szokásos ennivalóját átvegye Ilona kezéből, tegnap óta lesántult,
  8 I   |               vannak a hajósemberek."~"Ilona, midőn délben áttöri a téli
  9 II  |        remetelány udvarhölgyei~Máriási Ilona jó barátnői voltak a fák.~
 10 II  |             legmagasabb, éppen Máriási Ilona háza mellett állt, mintha
 11 II  |         alattvalói sincsenek?~~Máriási Ilona gyakran elhallgatta közelgő
 12 II  |            voltak gyökerezve.~~Máriási Ilona hallotta a táncot, amelyet
 13 II  |                éjszaka a házunk körül. Ilona megsiratta, mintha barátnője
 14 III |        felevezett víz sodra ellenében. Ilona testvérei: Fanny és Elisabeth
 15 III |      csónakosnak az evezésben, Máriási Ilona örömrepesve felkiáltott:~-
 16 III |                 fenyegették Ilonát.~De Ilona nem sokat törődött velük,
 17 III |                közbe határozott hangon Ilona, amire mind a két kisasszony
 18 III |         hazajönni...~- Tudom - felelte Ilona. - Többet tudok, mint ti.
 19 III |            hiába remélitek - folytatta Ilona -, hogy a hadjárat örökké
 20 III |            most itthon van - folytatta Ilona -, és ha itthon van, nem
 21 III |                Elisabeth elszörnyedtek Ilona vakmerőségén. Máriásiné
 22 III |                a császárig is - felelt Ilona. - Nem engedem, hogy atyám
 23 III |            Bízik az emberek jóságában.~Ilona nem törődött tovább velük.
 24 III |             amely a ház körül történt.~Ilona Kármán úr társaságában bejárta
 25 IV  |               habozás nélkül elfogadta Ilona ítéleteit.~Vannak ilyen
 26 IV  |            szereti a világot - felelte Ilona.~- Ó, akkor én ide illenék! -
 27 IV  |            szomorú könyv lesz - felelt Ilona. - Egy beteg, szegény nő
 28 IV  |                szegény nő története...~Ilona láthatólag megindult, midőn
 29 IV  |           másra irányítani.~- Tudja-e, Ilona, hogy a sziget mindig a
 30 IV  |              leányai közé - sóhajtotta Ilona, és tűzrózsák nyíltak az
 31 IV  |               szegény apánkat.~Máriási Ilona sokáig nézett a csónak után
 32 IV  |               lehet szegénynek - mondá Ilona.~Máriásiné lecsókolta a
 33 V   |            sziget egy másik táján járt Ilona a költővel, ahol a legszebb
 34 V   |               Nézze meg ezt a bükkfát, Ilona, és ez a sötét törzs többet
 35 V   |                 Nézze meg figyelmesen, Ilona, ezt a falevelet. Minden
 36 V   |            estétől - mond most Máriási Ilona, amint a nagybetegnek látszó
 37 V   |               a költő. - Figyelje meg, Ilona, hogy az emberek voltaképpen
 38 V   |          Szegény apám! - sóhajtott fel Ilona. - Vajon merre keresi a
 39 V   |             világon.~Így szólt Máriási Ilona, és messzire nézett, mintha
 40 V   |                Ebben a percben Máriási Ilona hangosan felkiáltott: -
 41 V   |       hozzácsapott a madárkához, midőn Ilona felkiáltott. És a vércse
 42 V   |            volna velük - szólt Máriási Ilona.~A költő nem felelt, a földet
 43 V   |            szent királyleány.~~Máriási Ilona elgondolkozva hallgatta
 44 V   |                ő segítségére - felelte Ilona mély meggyőződéssel. Ő itt
 45 VI  |           udvarlásban töltheti Máriási Ilona társaságában.~Talán legnagyobb
 46 VI  |                arról beszélek magának, Ilona, hogy mivel töltse idejét
 47 VIII|           Levél a nyárfa héján~Máriási Ilona akkor találkozott József
 48 VIII|               szemügyre vette.~Máriási Ilona megmondta a nevét.~- Ismerlek -
 49 VIII|       megfeledkeztem róla. Kis Máriási Ilona, el kell búcsúznunk.~Kezét
 50 VIII|               nyújtotta Ilonának, mire Ilona illedelmesen meghajolt.~-
 51 VIII|                    Szívesen gyermekem.~Ilona ekkor kebléből elővette
 52 VIII|               legboldogabb nap Máriási Ilona életében.~De nem is felejtette
 53 IX  |         munkájából megillette.~Máriási Ilona, mikor korán reggel kiment
 54 X   |      cigánypalatínus leánya~és Máriási Ilona böjtöt tartanak~Midőn a
 55 X   |                 Ki vagy te? - kérdezte Ilona.~- Én vagyok a palatínus
 56 X   |              ormán. Hát ti hol laktok?~Ilona megmutatta a fák közül elősárguló
 57 X   |                az itteni tartózkodást?~Ilona büszkén felelt:~- Az én
 58 X   |            Rézike:~- Van-e vőlegényed?~Ilona tagadólag intett.~- Nekem
 59 X   |             már?" - sikoltotta a hang.~Ilona tovább folytatta a kosárfonást,
 60 X   |                   Kikaptál? - kérdezte Ilona a "palatínus-kisasszonyt".~-
 61 X   |               azt kellett megpróbálni.~Ilona ránézett Rézike lábára.
 62 X   |              megmenti őt a balsorstól.~Ilona másnap galambpostát küldött
 63 XI  |         szóltál, édesanyám? - kérdezte Ilona.~Máriásiné nem felelt, mélyen
 64 XI  |              csónakos emberek.~Máriási Ilona tovább figyelt.~Holdtölte
 65 XI  |                e szent helyre.~Máriási Ilona halkan felkelt ágyából és
 66 XI  |                megszólította a hang:~- Ilona, gyere hozzám!~Olyan másvilágias
 67 XI  |             neki mennie kell.~~Máriási Ilona évek múlva se tudta megmondani,
 68 XI  |                éjfélen, amikor Máriási Ilona a holdsugárokra lépegetve,
 69 XI  |             fák, amelyek alatt Máriási Ilona elhaladt. És Szent Margit
 70 XI  |              éj, csodák órája!~Máriási Ilona, elkáprázva a fényességtől,
 71 XI  |                húzódott.~Midőn Máriási Ilona felemelte a szemét, a templom
 72 XI  |           elkezdték a kardalt.~Máriási Ilona azt gondolta magában, hogy
 73 XI  |           alakok is látszottak Máriási Ilona szemei előtt.~Az oltárlépcső
 74 XI  |         mutatkozik az álmodozó Máriási Ilona előtt.~~Margit királyleány
 75 XI  |             helyet kapott.~~~~~~És Máriási Ilona álmában látta ott hármukat
 76 XI  |                 mint egyébkor.~Máriási Ilona kitárt karral, zokogó felindultsággal
 77 XI  |            áldólag fejére helyezkedik.~Ilona meg akarta fogni a kezet,
 78 XI  |               volna, mint a hárfahang.~Ilona feleszmélve emelkedett fel
 79 XI  |            volna a föld alatt.~Máriási Ilona azt gondolta magában, hogy
 80 XI  |           szentelni Mátyás templomába.~Ilona tehát felemelt egy márványkövet,
 81 XI  |       csicsergésére ébredt fel Máriási Ilona ágyában.~Végiggondolta álmát,
 82 XII |               az emberek elől.~Máriási Ilona, a Margitsziget kis remetéje,
 83 XII |              mint a felnőttek.~Máriási Ilona a szentek és a csodák szigetén
 84 XII |              száz lépcsőt számlált meg Ilona, amely a mélybe vezetett.
 85 XII |             jártak volna erre. Máriási Ilona előrevilágított mécsesével.
 86 XII |              föld alatti utat.~Máriási Ilona azon a helyen, ahol a lépcsők
 87 XII |           valaki a mennyet.~De Máriási Ilona nem rendült meg erre a babonás
 88 XII |             Honnan tudta volna Máriási Ilona, hogy a kis Jézus gyermekképének
 89 XII |         pénzzel foglalatoskodó kezek!)~Ilona nem érzett borzongást, sem
 90 XII |                 A megingott nagy kőről Ilona leugorva, finom, bársonypuha
 91 XII |           tájékozatlanságában.~Máriási Ilona azonban a maga ártatlanságában
 92 XII |             nagynénje után.~És Máriási Ilona összekulcsolt kézzel állt
 93 XII |              eltemetve voltak.~Máriási Ilona az apácák föld alatti katakombájába
 94 XII |             Krisztina, Egézia, Margit, Ilona... következnek egymás után
 95 XII |             többé a láng, mert Máriási Ilona szívében nem megfélelmesedést,
 96 XII |            folyamot elbírja...~Máriási Ilona andalogva lépdel a zárdaszűzek
 97 XII |        koporsóhely az, amelyet Máriási Ilona keres.~Álombeli biztonsággal
 98 XII |              háborúból - mondá Máriási Ilona, amikor édesanyjához a szigeti
 99 XIII|            hogy elfoglalja.~De Máriási Ilona, aki tanúja volt bűnös cselekedetének,
100 XIII| cigánypalatínus leánya.~- Gyere velem, Ilona! - szólt.~Rézike szomorú
101 XIII|               könnyei megnedvesítették Ilona vállát.~- Meg fogod nekem
102 XIII|             hallanék! - felelt Máriási Ilona.~- Atyád megérkezett az
103 XIII|      megérkezett az éjszaka...~Máriási Ilona felsikoltott örömében.~-
104 XIII|           átadja...~Hallotta-e Máriási Ilona az utolsó szavakat? Hol
105 XIII|           visszatért a vízzel, Máriási Ilona már talpon állt, csak az
106 XIII|         áldását - mondá csendes hangon Ilona. - Ez az álom arra szolgált,
107 XIII|              árva szívemnek.~Így szólt Ilona, és kezét összetéve, hosszan
108 XIII|              leánya nem győzte bámulni Ilona lelkierejét.~- Hiába vagyok
109 XIII|                 Én sem - felelt halkan Ilona. - Ha az elmúlt éjszaka
110 XIV |         gondjuk legyen - szólt Máriási Ilona. - Azt a ruhát én csak egyszer
111 XIV |                kolostor romjai között. Ilona választotta ki a halottnak
112 XIV |           fájdalmukat.~Elsőnek Máriási Ilona tért vissza az atyai sírtól.
113 XIV |       visszatartott.~- Mit akar tenni, Ilona? - szólt aggodalmasan a
114 XIV |                lelkét. Csillapodjon le Ilona, még hosszú, boldog élet
115 XIV |               értheti. Ön még gyermek, Ilona, ne csodálkozzon, hogy hallgatok
116 XIV |                   Itt maradok.~Máriási Ilona kezét nyújtotta a költőnek.~-
117 XIV |               indult el útjára Máriási Ilona.~~A cigány nádorispán leánya,
118 XIV |             nemsokára meghalt. Máriási Ilona egy apácazárdában fejezte
119 Utos|         megállapíthatja, hogy Máriássy Ilona története természetesen
120 Utos|                 A Boldogtalan Máriássy Ilona és családjának története