Part
1 Elo | bántották az állatokat, már csak azért sem, mert maguk
2 Elo | meredekségében, ameddig manapság már csak a fák koronái érnek
3 I | csetepaté keletkezett.~Máriási már azok közé a féktelen magyarok
4 I | búcsút mondott az akkoriban már jelentkező biedermeieri
5 I | házikóban, amelynek manapság már romjait sem találjuk.~Idilli
6 I | télen a konyhán élt, tegnap már elrepült társaihoz, de reméljük,
7 I | rajzolgat az albumába. Alig van már a szigetnek olyan pontja,
8 II | mindig nemes növényzet volt, már akkor is, mielőtt az öreg
9 II | védelméről.~A fenyő-királynőnek már alig volt ruhája, letépte
10 II | mert kelet felé, a nap felé már nem szeretett repülni, mindig
11 II | befejeztetett a királynő élete.~Már a télen elveszítette legnagyobb
12 II | megmutatom. Felségednek már gyönge a szeme, ugyanezért
13 III | ki nem tör vala a háború: már régen mindenünket elvették
14 III | kálvária minden stációját. Most már elég volt. Nem kényszeríthetjük
15 III | Margitszigetről. Hiszen már felépíttette a nyári lakot,
16 III | csüggedők, gyengék, de én most már cselekedni fogok.~A kisasszonyok
17 IV | úr, az ifjú költő, akit már javában ünnepeltek a pesti
18 IV | gondolkozni. Kis bölcsek ők már abban a korban, amikor pajtásaik
19 IV | amelynek közepén ott állt már az emeletes nyári lak világoszöld
20 IV | amelynek néhány fejezetét már felolvastam Önnek.~- Óh,
21 IV | keresték lelkük békéjét.~Már az Árpád-házi királyok alatt
22 IV | felett állt a nap, de ő már megérezte, hogy nemsokára
23 V | A nádorispán kertjében már napok óta dolgozott egy
24 V | eltemetett hajadonok találtak már sok századok óta lelkükre
25 V | Bizonyosan régen keringett már a fák felett, mielőtt kiválasztotta
26 V | ki zsákmányának.~A vércse már hozzácsapott a madárkához,
27 V | egyszer támadott, de a madarat már nem talált a helyén. A madárka
28 V | csodát cselekedett.~- De most már senki se tudja, merre fekszik
29 VI | Margit szigetét.~Manapság már sok ezer rózsafa van a szigeten,
30 VI | honvédség főparancsnokának) már nemcsak a Margitszigeten
31 VI | hullámok, amikor a jó kertész már elkezdi a maga tennivalóját
32 VI | fa ezer esztendő óta, és már régi idők óta együtt viselte
33 VI | pesti és budai polgárok már ismét a régi nagyságában,
34 VIII| édesatyám.~A nádorispán most már figyelmesebben vette szemügyre
35 VIII| nádorispánnak. A sziget rózsakertjét már atyja, István nádor kezdte
36 VIII| mindenféle írás érkezett már hozzám, de ilyen finom papirosra
37 IX | éjszakától.~A budai kaszárnyákban már régen elfújták a takarodót,
38 IX | cigánypalatínus. - Járt itt már más is, ásott itt már más
39 IX | itt már más is, ásott itt már más is...~- Elvitte valaki
40 IX | mondogattak magukban, mint az már ilyenkor szokás. A vezetőjük,
41 X | virágok kelyhéből szerez, de már bátran repült a sárga szemű
42 X | fehér virágocskák felett, már megközelítgette a kék kalapkás
43 X | lakik. Az ő országa után már nem jön más ország. Katalin
44 X | királynők, azok is, akik már meghaltak, azok is, akik
45 X | szokás, mint a királyoknál. Már gyermekkorukban eljegyzik
46 X | ország lustája, jössz-e már?" - sikoltotta a hang.~Ilona
47 X | gyermekeim. Imádkoztatok már ma? Megtartottátok a böjtöt
48 X | mire visszatértek a rétre, már ott lelték azokat a gyengéd,
49 X | észrevették volna magukat, már egy fehér szigetet láttak
50 X | neki. A szívében érezte már a szerencsét, amely megmenti
51 XI | nevenapját, midőn a kolostor már romba dőlt. Szólt tehát
52 XI | nagynénjének volt része, és már zárdanövendék korában az
53 XI | egy valódi szerzetes. Ha már néhány esztendeig gyötri
54 XI | pénzeknek is kell lennie.~De már nem merészelt tovább kutatni,
55 XII | mennyi rosszat követtek már el a pénzzel foglalatoskodó
56 XII | várt itt a földön. Mert már hervadozóban volt a gyönyörű
57 XII | szomszédságában.~Ki tudná már manapság, hogy kit jelentenek
58 XII | búsan bolyong sírtól sírig, már nem remeg többé a láng,
59 XII | katakomba nyirkos falából.~Itt már dörög a Duna hömpölygésében
60 XII | elől menekedő apácáknak már nem volt idejök be sem falazni.~
61 XII | Jézuska képe volt.~~Most már hazajöhet atyánk a háborúból -
62 XIII| felnevelik. A szakállasnak már most se volt helye a fészekben.
63 XIII| nagyon sok csónakot látott már kikötni a Duna-parton. Valóban
64 XIII| a vízzel, Máriási Ilona már talpon állt, csak az arca
65 XIII| meg atyja helyett.~- Most már értem Szent Margit áldását -
66 XIV | akik Napóleon katonáival már több csatatéren összemérték
67 XIV | maradtak vissza.~- Most már senkink sincs, árvák lettünk -
68 XIV | egymás öldöklését, mert már nem férnek el egymástól
69 XIV | könnyein át mosolygott:~- Most már semmi akadálya sincs annak,
70 XIV | megdicsőült királyleány pártfogása már eddig is hozzásegített ahhoz,
71 XIV | lábnyom itt eltűnt előlünk, de már nem téveszthettük el az
72 Utoh| augusztusi csillagok lehullottak már a Dunába, valamint a budai
73 Utoh| szigeten, helyükön állnak már; a romok közül eltűnnek
74 Utoh| kerékküllőit küldi előre a Nap, már ezüstösen porzik az út az
75 Utoh| elcsirrenti magát az első veréb. Ő már a nappal, a hétköznap. Ő
76 Utoh| a nappal, a hétköznap. Ő már a kijózanodás, az álomtalanság
77 Utoh| végük van, és mennyire vén már a legöregebb nagy fa is,
78 Utoh| felkacagott magában. A levélke már "régen" a világon volt,
79 Utoh| levelek életét. A levélke már mozdult is, mint a csecsemő,
80 Utoh| hajnali szél karján. A levélke már megtanult sírni és mosolyogni,
81 Utoh| elsuhan a ház körül.~~De már megkondul Óbuda felől a
82 Utoh| tennivalójától.~A kerti utakon már javában váltakozik a fény
83 Utoh| hullajtani platánleveleit, mintha már nem bírná őket vénségére
84 Utoh| hétágú törzséből napjainkban már csak három van meg, a többinek
85 Utoh| halk mondanivalókat; én már nem hiszek neked, még ha
86 Utoh| arra az időre is, amikor már egyetlen levelet sem tudsz
87 Utoh| akadnak olyanok, amelyek már nem ragaszkodnak a természet
88 Utoh| sorsukat, őszi halálukat, hanem már előbb is elkívánkoznak nyugodt
89 Utoh| tovább a lombok között, midőn már a Duna-part pesti oldalán
90 Utoh| magukat a szigeten, mintha már abban az időben is itt laktak
91 Utoh| gyakorta vén varjúnak képzelem már magamat, akinek szerzetesi
92 Utoh| bölcsessége mellett nemigen lehet már a világi hiúságokkal törődni) -
93 Utoh| amikor azt hittem, hogy már minden kötelezettségemnek
94 Utoh| azokkal a betegekkel, akiknek már az elhalványuló csillagok
95 Utoh| öntögetni a szívükbe. És én már régen nem láttam csillagokat
96 Utoh| használására..." "Kedvem néha már derülni kezd a palatínus
97 Utoh| visszahozogatja régi étvágyamat..." "Már hosszabb sétákat is tudok
98 Utoh| áldás jutott eszembe, pedig már nagyon sok éve elmúlott
99 Utoh| tanácsolta mindazoknak, akik már nem bíznak sem magukban,
100 Utoh| magukban, sem orvosaikban, de már orvosságaikban sem.~Laktam
101 Utoh| kérkedő beteg koromban, aki már nem akar hinni a legendákban.
102 Utoh| mint a többiek. A többiek már a Gellért-hegy lábánál napvilágra
103 Utoh| ilyen magányos padon, midőn már az ember maga lemondott
104 Utoh| szegény szívbajos, amint már ezt az álomfejtők nagyon
105 Utoh| sziget belsejébe. Nem, most már sehogy sem válik be az a
106 Utoh| helyébe. A mai Margitszigeten már nagyon kevés az olyan földrész,
107 Utoh| meghallgatni a meséket.~Mi már csak megmaradunk a mesemondás
108 Utos| krimijével.~Volt azonban a műnek már egy korábbi változata is,
109 Utos| mint amilyeneket az író már korábban is elhelyezett
110 Utos| helyezve, amelyet az író már oly szuggesztívan ábrázolt
111 Utos| volt; Kármán József pedig már 1795-ben meghalt, tehát
112 Utos| király kincsében, amely már csak az író halála után
|