Part
1 Elo | szerették az emberek társaságát. De biztos tanyát nyújtott azoknak
2 Elo | közeledtek a víz felől. De füstölgött itt olyan kémény
3 I | császár ellen vívtak.~- De mi köze van a Margitsziget
4 I | szeretnek itt lakni a madarak. De nem lehet hasonlítani se
5 I | szeleknek otthona a sivatag. De annál tündéribb a Duna közepén
6 I | amelyet farkasnak néztek, de utóbb kitűnt, hogy kóbor
7 I | már elrepült társaihoz, de reméljük, hogy nem felejti
8 II | nemcsak az ellenséggel, de egymás között is háborút
9 II | zárdát a föld alól vegyék be. De a szüzek ellenálltak az
10 II | elhordta a vihar; kopár, komor, de hatalmas volt az anyakirálynő.~
11 II | hiúságáról, szikáran, kopaszon, de törhetetlenül állt. Az ő
12 II | ellen menekülő rigóknak, de azért megkövetelték, hogy
13 II | bőszoknyás fenyők lejtettek, de nem merészelt az ablakhoz
14 II | utoljára élete bánatát.~De senki sem hallgatott rá.
15 II | fürgén a romfalak között.~De végre megérkezett a szél.~
16 II | szégyenkezve lapult meg a bokorban. De éjféltájban keresésére indult
17 III | fiatal volt a márciusi nap, de divatos, gomba alakú napernyőiket
18 III | anyánknak! - fenyegették Ilonát.~De Ilona nem sokat törődött
19 III | lehettek csüggedők, gyengék, de én most már cselekedni fogok.~
20 IV | dalolva járt a szántó-vető, de Margit ekkorára elpusztult
21 IV | legillatosabb a gally, de szegény zárdaszűzek csak
22 IV | dolga az ostornak...~- Ó, de szerettem volna abban a
23 IV | hegyek felett állt a nap, de ő már megérezte, hogy nemsokára
24 IV | elég oka szomorúnak lenni. De majd megtudod, ha nagyobb
25 V | délibb éghajlat kell ahhoz -, de a kerti fák beárnyékolták
26 V | voltak, győzték a küzdelmet. De a dominikánusok eszesebbek
27 V | háza, a maguk jövedelme. De a sziget évről évre kisebb
28 V | vércse még egyszer támadott, de a madarat már nem talált
29 V | látszó madárka testvérüket.~De Ilonának helyén volt a szíve.~
30 V | olvastam erről a kútról, de magam még sohasem láttam -
31 V | kincsásók könyvében is, de tudnak róla a legrégibb
32 V | istenfélő kincsásóknak. De még senki se akadt, aki
33 V | dominikánusok kincsei után, de sohase talált senki a kincsekből.~
34 V | Margit királyleány holtteste, de mire Pozsonyba értek, a
35 V | annyi csodát cselekedett.~- De most már senki se tudja,
36 VI | rózsafákkal a sziget közepe.~De akkoriban még csak a régi
37 VI | nemcsak az országos ügyeket, de még a háborús táborozást
38 VI | kopácsolását hallgatni. De még jobb a közelgő enyhe
39 VI | többé nem ébredhet fel, de a vén fa minden alkalommal
40 VII | volna, tán el se hinném; de sok bús telet, kevesebb
41 VII | nézegeti élete fordulatait; de voltam fürge is, mint a
42 VII | gyönyörködtette virágaival, de betegeknek gyógyulást is
43 VII | is eljöttek a kertészek.~De talán valamennyinél szebb
44 VIII| megjárták Amerika földjét, de tudomásom szerint a Margitsziget
45 VIII| István nádor kezdte ültetni, de az ő idejében növekedett
46 VIII| rózsái nyíltak itt nyaranta. De még korai volt az idő. A
47 VIII| írás érkezett már hozzám, de ilyen finom papirosra még
48 VIII| Máriási Ilona életében.~De nem is felejtette el azt,
49 IX | fekete-sárgára festett csónakjukon, de még a füstjüket sem látták
50 IX | Duna az emberi szem elől, de a szigetek mégis láthatók
51 IX | ugatott álmában egy kiskutya. De az se a kincskeresők miatt,
52 X | virágok kelyhéből szerez, de már bátran repült a sárga
53 X | Egyik itt, a másik amott. De a legszegényebb is legalább
54 X | húszesztendős. A szigeten, de másfelé is mindenütt, ismerték
55 X | ablakot. Nemcsak Budán, de messze környéken is. Ő volt
56 X | Alexandra Pavlovnát.~De a nagyhercegnő mindig szomorú
57 X | egy lépcsője maradt meg, de ez a lépcső elegendő volt
58 X | maguk körül. Havazott itt, de hó helyett virággal telt
59 XI | nagyon búskomor falait, de most ragyogtak a kövek,
60 XI | szenvedésnek, bánatnak, de örömnek se nyoma, csak végtelen
61 XI | azt csókjaival elárassza, de keze csak levegőt fogott.
62 XI | finom hangon pendül a kövön, de még homályos volt, mintha
63 XI | pénzeknek is kell lennie.~De már nem merészelt tovább
64 XII | századok óta aludt itt, de mégis volt valamely titokzatos
65 XII | látná valaki a mennyet.~De Máriási Ilona nem rendült
66 XII | szívében nem megfélelmesedést, de bátorságot nyer a halottaktól.
67 XIII| ő is az épülő fészekben, de bizony erre nem sok kilátása
68 XIII| azért, hogy elfoglalja.~De Máriási Ilona, aki tanúja
69 XIII| neje.~- Vele volna dolgunk, de az idő későre jár, nem akarjuk
70 XIII| hogy fellocsolja Ilonát. De mire Rézike visszatért a
71 XIV | húzták meg a harangokat, de a nádorispán kedves ezredesének
72 XIV | férnek el egymástól a földön. De a mi szegény atyánk békességben
73 XIV | ezt őrizték meg a levelek.~De ezenkívül minden bokornak
74 XIV | Duna feneke alatt vezet. De velem lesz a pártfogóm.
75 XIV | pártfogójuk, a kék égboltozat.~De ébren voltak a halak a Dunában,
76 XIV | elröpültek fejünk felett, de nem bántottak.~Aztán Ilonka
77 XIV | Ilonka ment elöl, én utána, de annyit észrevettem, hogy
78 XIV | lábnyom itt eltűnt előlünk, de már nem téveszthettük el
79 XIV | veszedelembe jutunk?...~De Ilonka megcsóválta a fejét:~-
80 Utoh| közül a hajnali széllel. De a veréb a legnagyobb ünnepnapokon
81 Utoh| a néma, holtnak mondott, de talán csak emberi gondolattal
82 Utoh| bagoly elsuhan a ház körül.~~De már megkondul Óbuda felől
83 Utoh| nem dolgoznak a kertészek, de a harangocska mégis megkondul,
84 Utoh| kell lépegetni a sétálónak. De az árnyék fekete hídjai
85 Utoh| Kopog a vadgesztenye.~~De ne feledkezzünk meg a nagy
86 Utoh| legszentebb részeknek lakói ők. De a zöldharkály kiáltására
87 Utoh| meleg a légfűtés miatt, de mégiscsak harmadik emelet
88 Utoh| magukban, sem orvosaikban, de már orvosságaikban sem.~
89 Utoh| kívánkoznak a föld sötétjéből, de ez a Margit-forrás tovább,
90 Utoh| gyönyörködik a szemünk -, de a lelkünk andalogva mendegél
91 Utos| mint a Szent Margit-regény, de ha csak a könyvsorozatot
92 Utos| némi fanyalgással ugyan, de nagy műnek tartja Babits
93 Utos| regényét, a Halál fiait, de gyanakvással néz Baumgarten
94 Utos| ilyen értelmű propagandához, de a Margitsziget, illetve
95 Utos| Margit-kolostor romjai alatt. De a régi feljegyzések tudtak
|