Part

 1 Elo |       nagyváros különös tavasza jött volna versenyezni a nagytermészet
 2 I   |             amelyet meg ne örökített volna. Még Matyókot is lerajzolta,
 3 II  |       királynő, mintha eszébe jutott volna mindazon szomorúság, amely
 4 II  |             ha a vén fenyő megmaradt volna egyszerű, köznapi lénynek:
 5 II  |           éjszakákon. Ha orvosa lett volna a vén fának, aki meghallgatja
 6 II  |            bizonyosan fejét csóválta volna.~Mindenféle panaszos kiáltások
 7 II  |            mielőtt a nap alászállott volna, megérkezett a pesti homokmezők
 8 II  |    fénylettek, mintha megfiatalodott volna, még a hangja is erősebb
 9 II  |             tavaszi napokra. Az lett volna rendjén, hogy a holló is
10 II  |              a holló is megöregedett volna, és hasogató köszvényről
11 II  |    megsiratta, mintha barátnője halt volna meg. Én örülök neki. El
12 III |         mintha nem is édesapjuk lett volna az, aki immár harmadik esztendeje
13 III |           régen mindenünket elvették volna a hitelezők. Nem volna házunk
14 III |      elvették volna a hitelezők. Nem volna házunk se Pesten, se falun.
15 III |         falun. Koldusbotra jutottunk volna. Ámde jött a hadjárat, szegény
16 IV  |            hogy bárkivel találkoztak volna.~- Magának élő embernek
17 IV  |            mintha elevenen eltemette volna magát. Annak a világból
18 IV  |        ostornak...~- Ó, de szerettem volna abban a korszakban élni,
19 IV  |               hogy Margit befogadott volna engem is leányai közé -
20 V   |         ujját. Mintha jelezni akarta volna a költőnek, hogy ne beszéljen
21 V   |             rokonaihoz elérkezhettek volna segítségkérésükkel, vad
22 V   |    legfinomabb bőrből vagy hártyából volna.~- Nézze meg figyelmesen,
23 V   |           gyönge ember, ha Istene se volna? Hova hajthatná fáradt fejét,
24 V   |              szenvedő, ha vallása se volna? Mely borzalmas sivatag
25 V   |               Mely borzalmas sivatag volna az élet, ha a szegény bűnös
26 V   |        felett, mielőtt kiválasztotta volna a támadás tárgyát, egy kis
27 V   |  Margitsziget madarait. Ha fegyverem volna, régen elbántam volna velük -
28 V   |      fegyverem volna, régen elbántam volna velük - szólt Máriási Ilona.~
29 V   |          tövében, mintha felfedezett volna valamit.~Egy kútgödörnek
30 V   |              harang szavát hallhatta volna.~A domonkosrendi szerzetesek
31 V   |           kincseiket. Bárhova vitték volna, sehol se lettek volna biztonságban
32 V   |        vitték volna, sehol se lettek volna biztonságban a kincsek.
33 VI  |     férfiúban bizony senki se ismert volna az ország legelső zászlósurára.
34 VI  |              mintha ágyúkat sütöttek volna el. Innen magyarázható,
35 VII |               Ha magam nem hallottam volna, tán el se hinném; de sok
36 VII |              emlékezetére emelkedett volna, Magyarország legnagyobb
37 VIII|    Amerikában, hogy magával hozhatta volna ennek a nevezetes fának
38 VIII|       legtanultabb kertész se tudott volna többet mondani a ritka szép
39 VIII|        Fenséges úr, egy nagy kérésem volna...~- Szívesen gyermekem.~
40 IX  |              a mestere.~Mit kerestek volna az őrjárat katonái a szelíd
41 IX  |         népek is, akiknek nehéz lett volna városi bíróság elé járulni,
42 IX  |              könnyen nekivágódhattak volna a szigetnek, ha egy kicsit
43 X   |       szerencséje, jövendője függött volna a sötétvörös szárnyú pillangótól.~
44 X   |               hogy a nádorispánnénak volna különb.~- Bizony nincsen -
45 X   |              valami nyomát ne hagyta volna nemes, jó szívének. Áldották
46 X   |           Mintha Szent Margit ébredt volna fel a kolostor romjai között,
47 X   |       kolostornövendékeket utánozták volna, akik itt valamikor a kóruson
48 X   |            ég magasságából hullottak volna alá oly észrevétlenséggel,
49 X   |           gallyain, mire észrevették volna magukat, már egy fehér szigetet
50 X   |         mintha repülő madarak hozták volna csőrükben.~És a nádorispán,
51 X   |               mintha föld megrezdült volna lábai alatt, mintha meleg
52 X   |        mintha meleg déli szél futott volna át a föld nyújtózkodó testén.
53 XI  |      körülnéz, mintha valaki beszélt volna hozzá.~- Te szóltál, édesanyám? -
54 XI  |     középkori, vitézi páncél készült volna a vén fák törzsérre, és
55 XI  |             volt, amelyen ne nyílott volna orgona a szigeten. Legkésőbben:
56 XI  |              éjszakája itt ünnepelte volna magát legszívesebben.~Ébren
57 XI  |              a fény forrását mutatta volna.~Megannyi mécses lengett
58 XI  |         márványból vagy álomból való volna.~A keleti égen a nap közeledésére
59 XI  |            gyötri a bánat: otthagyta volna Magyarország trónusát, hogy
60 XI  |          mintha a magasba emelkedett volna, mint a hárfahang.~Ilona
61 XI  |             volt, mintha sokáig lett volna a föld alatt.~Máriási Ilona
62 XII |             valaha emberek is jártak volna erre. Máriási Ilona előrevilágított
63 XII |           alakja volt. (Honnan tudta volna Máriási Ilona, hogy a kis
64 XII |             mintha meleg vízben járt volna.~Néhány lépésnyire egy kőbe
65 XII |            Ilonán kívül megrendített volna ez a föld alatti találkozás,
66 XII |       küzdelmükben kiverejtékeződtek volna.~Ez az üres, utolsó koporsóhely
67 XIII|              begyén, mintha szakálla volna. Ez volt a hím. Tollait
68 XIII|        mintha vizes kefével fésülték volna meg reggel. A kis társ egy
69 XIII|           szakállas veréb. Szeretett volna helyet kapni ő is az épülő
70 XIII|          mintha sarkantyút pengetett volna a sarkán, közeledett a fészekhez,
71 XIII|           Gábor ezredes neje.~- Vele volna dolgunk, de az idő későre
72 XIII|         olyan hófehér, mintha ő halt volna meg atyja helyett.~- Most
73 XIII|     palatínus-kisasszony, bizony nem volna ennyi erőm elviselni a szenvedést...~-
74 XIII|         Margit leányává nem fogadott volna.~~
75 XIV |          éjjel rózsaszínű hó hullott volna, s ezt őrizték meg a levelek.~
76 XIV |               hogy másnak félelmetes volna ez az út, mert mélyen a
77 Utoh|    kivirágozni végképpen elfelejtett volna a hosszú télben! És halkíthattam
78 Utoh|          vánkoson! Ó, hogy szerettem volna a hajnal rózsaujjú mutogatására
79 Utoh|             anélkül hogy észrevettem volna - pedig éber alvásomban
80 Utoh|        erejére, tehetségére szüksége volna ezen a napon, hogy szolgálhasson
81 Utoh|              az időben is itt laktak volna, amikor Visegrádtól Óbudáig
82 Utoh|            épületes dolgot várhattak volna tőle az életben... És Ruzicska,
83 Utoh|        mintha abban a percben lépett volna ki Dickens regénykönyveiből (
84 Utoh|           mintha senkivel se akartam volna észrevétetni, hogy darab
85 Utoh|          szívemről, amely ott nyomta volna idáig mellemet, lélegzésemet,
86 Utoh|            történt, mintha felébredt volna bennem valamely ismeretlen,
87 Utoh|             idejét, mintha többé nem volna semmi más gondom, mint csak
88 Utoh|             száraz sivatagból jöttem volna: oly mohó kortyokkal fogyasztám
89 Utoh|        ápetitusuk.~Dehogy is szóltam volna közbe, hogy magam is kitanultam
90 Utoh|       legendákban. Dehogy is mondtam volna el az öregnek, hogy ez a
91 Utoh| magyarázatait, mert minek is szóltam volna közbe az ő áhítatos, régen
92 Utoh|         amelyek előbb-utóbb kidőltek volna a vizes talajból, ezt meg
93 Utoh|           amely régen elmállasztotta volna a kolostorok romjait, ha
94 Utoh|    kolostorok romjait, ha nem jöttek volna mindig a tudós építészek,