Part

 1 Elo |                  királyleány tiszteletére. Itt voltak az iskolásleánykák
 2 Elo |                   segítségére szorulnának.~Itt mentek el a rózsákkal szegélyezett
 3 Elo |                   honfoglalás virtusait.~S itt zengedeztek a leánykák a
 4 Elo |                lelkek elolvashatnak, akik, itt virágos lelkükkel, szinte
 5 Elo |              talaját, a növényzet dús volt itt, mint az őserdőben. Annak
 6 Elo |              mindkét fajtából. Meghúzódott itt olyan ember, aki a világban
 7 Elo |                   víz felől. De füstölgött itt olyan kémény is, amely alá
 8 Elo |           befagyott Dunán, és hóolvadáskor itt rekedtek, hogy úgy megszelídüljenek,
 9 Elo |        Margit-szigetről. Jó emberek laktak itt, nem bántották az állatokat,
10 Elo |                    amelyeket tulajdonosaik itt megörökítettek. Persze a
11 Elo |                    így szól:~MÁRIÁSI ILONA~itt élt~SZENT MAGIT IMÁDÁSÁRA~
12 I   |                    mostanában is szeretnek itt lakni a madarak. De nem
13 I   |            madárlakosságot a régihez.~Volt itt mindenféle madár. A víziszárnyasok
14 I   |                   lett tőlük a felhő. Volt itt a mogorva vadlibától kezdve
15 I   |                  az ő idejük lassan lejárt itt, mennek vissza az erdőbe,
16 I   |                 ház abból az időből maradt itt, midőn a szigeten a budai
17 I   |                 vésetten: medve a mezőben. Itt laknak a Máriásiak, amikor
18 II  |         készülődnének, pedig oly csend van itt, hogy azt meg lehet hallani,
19 II  |                    Dunában.~~Fenyők voltak itt, amelyek oly magasra megnőttek,
20 IV  |             élhetnék - mormogta a költő. - Itt valóban meglátogathatják
21 IV  |                 arra, hogy a költő leírja. Itt méltóan befejezhetném készülő
22 IV  |                    épített a király. Éppen itt vagyunk a kolostor romjainál,
23 IV  |            vigalmas, gazdag életüket, hogy itt, az örökös szomorúságban,
24 IV  |                   halaknak nem volt kedvük itt a víz színére ugrándozni.~
25 IV  |                   fejét a földből, most is itt terem meg legelőször a tavasz
26 IV  |                   a hangszereiket, most is itt dalolnak legszebben a fülemilék
27 IV  |               tiszteletére, napjainkban is itt legdúsabb a lomb, legsűrűbb
28 V   |            találhatók. Magányos romfal áll itt sűrű fák között.~A költő
29 V   |              kolostorral szemközt állt. És itt botanikára tanította Máriási
30 V   |                 századok bizonyságával áll itt ez a bükkfa, amelynek hasonlója
31 V   |                     A királyi vadaskertek, itt Visegrád környékén, rendes
32 V   |                     Bizony, jó dolguk volt itt a papoknak, nem csoda, hogy
33 V   |                   nyári hónapokat rendesen itt töltötte. Tizenkét katona
34 V   |               házukat. Még ma is megmaradt itt néhány fa, amelyen azok
35 V   |                   a hatalmas lovagrenddel.~Itt voltak azonban a dominikánusok,
36 V   |         eltávolításához fogtak. Laktak még itt fehér papok, ferencrendi
37 V   |              jártak a szent szigetre, hogy itt kegyes lelki atyákat keressenek,
38 V   |                magukat. Különösen bűn volt itt a haza és a király ellen
39 V   |             gizgazát, havát a romfalakról. Itt zengik ők örökké Isten dicsőségét.
40 V   |               Ilona mély meggyőződéssel. Ő itt van most is a szigeten.~~
41 VI  |                   hogy mivel töltse idejét itt, a Szent Margit szigetén,
42 VI  |                   ember se tudja átölelni.~Itt állt a hétágú fa ezer esztendő
43 VII |                 sziget többi fáit is.~Volt itt sok fa, amely a török hódoltság
44 VII |                 hódoltság emlékéből maradt itt, amelyet a budai basák kertészei
45 VII |                 fűzfája növekedett.~Voltak itt amerikai feketediók, bazsarózsafák,
46 VIII|                 legnemesebb rózsái nyíltak itt nyaranta. De még korai volt
47 IX  |                    cigánypalatínus. - Járt itt már más is, ásott itt már
48 IX  |                 Járt itt már más is, ásott itt már más is...~- Elvitte
49 IX  |                   mert rosszat álmodott.~- Itt volnánk a kútnál - szólt
50 IX  |                    a szigetre. Másnak kell itt a kincset megtalálni. Olyannak,
51 X   |                  volt minden cigány. Egyik itt, a másik amott. De a legszegényebb
52 X   |          megcsókolja.~Valóban olyan volt ő itt a tavaszi délután napsugarában,
53 X   | kolostornövendékeket utánozták volna, akik itt valamikor a kóruson az egyházi
54 X   |               láttak maguk körül. Havazott itt, de hó helyett virággal
55 XI  |              mintha a feltámadás éjszakája itt ünnepelte volna magát legszívesebben.~
56 XI  |                    tele torokkal énekeltek itt, kis szívüknek minden drágalátos
57 XI  |              sírjához a Margit-kolostorba. Itt látták az öles termetű királyt
58 XII |                   gondoskodtak arról, hogy itt meg ne lephessék őket.~Vagy
59 XII |             hatalmas lovagrendek tanyáztak itt: a templomáriusok és mások,
60 XII |                sötétség századok óta aludt itt, de mégis volt valamely
61 XII |                   látszott az Árpád-király itt, a föld alatti sötétségben,
62 XII |                   apácáknak lehetett, akik itt, V. István király közelében,
63 XII |               valaha a római katakombákba. Itt békében pihentek a szüzek,
64 XII |              Margit zárdájába, a szigetre.~Itt, a föld alatti alagútban
65 XII |               lombkoronájuk a föld felett.~Itt nyugszik az Árpád-király
66 XII |         Árpád-házbeli királyleányokra várt itt a földön. Mert már hervadozóban
67 XII |                    arról a valakiről, akit itt rejtve eltemettek.~- Krisztina,
68 XII |                 katakomba nyirkos falából.~Itt már dörög a Duna hömpölygésében
69 XIII|                    senki se láthatta őket.~Itt hirtelen átölelte Máriási
70 XIII|                   horgonyt a part előtt.~- Itt valami baj van - mondta
71 XIII|                   hogy jó helyen járnak-e? Itt lakik-e a Margitszigeten
72 XIII|               ezredes neje? Atyám felelte: itt lakik Máriási Gábor ezredes
73 XIII|                mondá a hadnagy -, ellenben itt hagyunk a részére valamit,
74 XIV |                    kincs felfedezéséért.~- Itt maradok.~Máriási Ilona kezét
75 XIV |                 ismét lépcsők következtek. Itt leültünk darabig. A lábnyom
76 XIV |                leültünk darabig. A lábnyom itt eltűnt előlünk, de már nem
77 Utoh|               immár nincs többé semmi baj, itt van a világon, szellő dajkája
78 Utoh|                 lábnyomát, akik bizonyosan itt jártak az éj folyamán, mert
79 Utoh|                területén más óramű helyett itt az időt bejelenti: a reggelt,
80 Utoh|                    nagyon soká élsz te még itt, a vén kastély előtt. Favágó
81 Utoh|              mintha már abban az időben is itt laktak volna, amikor Visegrádtól
82 Utoh|               hotelben érdemes lakni, mert itt az őstermészettel együtt
83 Utoh|                  fák még bokrocskák voltak itt a kastély kertjében, különösen
84 Utoh|              beszél a csodáról, amely vele itt történt, amikor buzgón fohászkodik
85 Utoh|               reménytelen betegekről, akik itt körülötte mind gyógyulni
86 Utoh|                hogy ez a forrás, amelyet ő itt Szent Margit lábnyomán lát
87 Utoh|                sokáig élünk a szigeten. Én itt maradtam több mint tíz esztendő
88 Utoh|         főtisztelendő úr tanácsadását.~~És itt épült fel a szemem láttára
89 Utoh|               tiszta szívből kívánok neki.~Itt nézegettem, hogyan töltik,
90 Utoh|             valamit a múlt időkből, amikor itt építettek... Sőt megvédelmezték
91 Utos|                   hozzáférhetővé. Ebben az itt is közölt formában először
92 Utos|                    Margit leánya. Az alcím itt is az ezúttal zárójelbe
93 Utos|                    Boldog Margit témájával itt találkozott először a szerző.)~
94 Utos|                   jelenet; miután szerinte itt volnának a kolostor kincsei