Part

 1 Elo |         kőfalon olvasható, így szól:~MÁRIÁSI ILONA~itt élt~SZENT MAGIT
 2 Elo |             Mesemondásunkban erről a Máriási Ilonáról regélünk. Tárd
 3 I   |             a francia császár keze.~~Máriási Ilonának a madarak és a
 4 I   |              mint megannyi bakterok. Máriási Ilona minden tavasszal úgy
 5 I   |           elmúlik a hó a szigetről.~~Máriási Ilonának nagy oka volt szeretni
 6 I   | helyreállításához szükséges.~Az öreg Máriási úr egy huszárezred parancsnoka
 7 I   |            Esztendők múltak el, amíg Máriási ezredes meglátogatta a családját.~
 8 I   |       világon csetepaté keletkezett.~Máriási már azok közé a féktelen
 9 I   |           tigris idáig merészkedik?) Máriási uram nemcsak a földabroszok
10 I   |             lovasaival tartózkodott. Máriási, az egykori ezredes, nyomban
11 I   |         óbudai partig visszhangzott.~Máriási Ilona tehát elég jól meg
12 I   |    birtokukról Pestre költöznek. Két Máriási kisasszony (Ilona nénjei)
13 I   |                Farsang van Pesten, a Máriási kisasszonyok nem hiányzanak
14 I   |    testőrtiszt volt. A két nagyobbik Máriási kisasszony nem szívesen
15 I   |             társaság központja a két Máriási kisasszony. Csak akkor komorul
16 I   |          északnak, a másik délnek.~A Máriási kisasszonyok levele így
17 I   |     Balatonfüred.~És a galambposta a Máriási kisasszonyok előtt is megismerteti
18 II  |              remetelány udvarhölgyei~Máriási Ilona jó barátnői voltak
19 II  | fenyő-királynő, a legmagasabb, éppen Máriási Ilona háza mellett állt,
20 II  |        akinek alattvalói sincsenek?~~Máriási Ilona gyakran elhallgatta
21 II  |           földbe voltak gyökerezve.~~Máriási Ilona hallotta a táncot,
22 III |            csónakosnak az evezésben, Máriási Ilona örömrepesve felkiáltott:~-
23 IV  |              barátságot tartott fenn Máriási Ilonával. A szokatlan komoly
24 IV  |             készülő munkáját közölte Máriási Ilonával. A leánykát nem
25 IV  |         kérelmeddel szegény apánkat.~Máriási Ilona sokáig nézett a csónak
26 V   |           legműveltebb fiatalembere, Máriási Ilonát most egy fához vezette,
27 V   |             itt botanikára tanította Máriási Ilonát, mert abban az időben
28 V   |            üldöz estétől - mond most Máriási Ilona, amint a nagybetegnek
29 V   |            ezen a világon.~Így szólt Máriási Ilona, és messzire nézett,
30 V   |              közben.~Ebben a percben Máriási Ilona hangosan felkiáltott: -
31 V   |         elbántam volna velük - szólt Máriási Ilona.~A költő nem felelt,
32 V   |        fekszik a szent királyleány.~~Máriási Ilona elgondolkozva hallgatta
33 VI  |           méltó udvarlásban töltheti Máriási Ilona társaságában.~Talán
34 VI  |           Fanny hagyományainak írója Máriási Ilonához:~- Most arról beszélek
35 VIII|         FEJEZET~Levél a nyárfa héján~Máriási Ilona akkor találkozott
36 VIII|            leánykát szemügyre vette.~Máriási Ilona megmondta a nevét.~-
37 VIII|             megfeledkeztem róla. Kis Máriási Ilona, el kell búcsúznunk.~
38 VIII|             eddig a legboldogabb nap Máriási Ilona életében.~De nem is
39 IX  |     kincsásók munkájából megillette.~Máriási Ilona, mikor korán reggel
40 X   |            cigánypalatínus leánya~és Máriási Ilona böjtöt tartanak~Midőn
41 X   |     országában.~A pillangó egyenesen Máriási Ilonának repült, aki egy
42 X   |     virágesőben, és megáldott.~A két Máriási kisasszony, akik éppen azon
43 XI  |       éjszakáján egy hang szólította Máriási Ilonát álmában.~Szokott
44 XI  |       templomába a csónakos emberek.~Máriási Ilona tovább figyelt.~Holdtölte
45 XI  |         ájtatoskodni e szent helyre.~Máriási Ilona halkan felkelt ágyából
46 XI  |     szólítják, és neki mennie kell.~~Máriási Ilona évek múlva se tudta
47 XI  |              csendes éjfélen, amikor Máriási Ilona a holdsugárokra lépegetve,
48 XI  |              nagy fák, amelyek alatt Máriási Ilona elhaladt. És Szent
49 XI  |         Csodálatos éj, csodák órája!~Máriási Ilona, elkáprázva a fényességtől,
50 XI  |      kolostori kórus húzódott.~Midőn Máriási Ilona felemelte a szemét,
51 XI  |          amikor elkezdték a kardalt.~Máriási Ilona azt gondolta magában,
52 XI  |             más alakok is látszottak Máriási Ilona szemei előtt.~Az oltárlépcső
53 XI  | megelevenedve mutatkozik az álmodozó Máriási Ilona előtt.~~Margit királyleány
54 XI  |      kolostorában helyet kapott.~~~~~~És Máriási Ilona álmában látta ott
55 XI  |         csend honolt, mint egyébkor.~Máriási Ilona kitárt karral, zokogó
56 XI  |        árasztott.~A fehérség bevárta Máriási Ilonát, nem sietett előre
57 XI  |             lett volna a föld alatt.~Máriási Ilona azt gondolta magában,
58 XI  |             csicsergésére ébredt fel Máriási Ilona ágyában.~Végiggondolta
59 XII |             elbújni az emberek elől.~Máriási Ilona, a Margitsziget kis
60 XII |    titoktartóbbak, mint a felnőttek.~Máriási Ilona a szentek és a csodák
61 XII |        emberek is jártak volna erre. Máriási Ilona előrevilágított mécsesével.
62 XII |        látták el a föld alatti utat.~Máriási Ilona azon a helyen, ahol
63 XII |           látná valaki a mennyet.~De Máriási Ilona nem rendült meg erre
64 XII |            volt. (Honnan tudta volna Máriási Ilona, hogy a kis Jézus
65 XII |      mécsesláng tájékozatlanságában.~Máriási Ilona azonban a maga ártatlanságában
66 XII |           meghalt nagynénje után.~És Máriási Ilona összekulcsolt kézzel
67 XII |             a leánykával.~Mindenkit, Máriási Ilonán kívül megrendített
68 XII |              balra eltemetve voltak.~Máriási Ilona az apácák föld alatti
69 XII |             remeg többé a láng, mert Máriási Ilona szívében nem megfélelmesedést,
70 XII |            súlyú folyamot elbírja...~Máriási Ilona andalogva lépdel a
71 XII |              koporsóhely az, amelyet Máriási Ilona keres.~Álombeli biztonsággal
72 XII |           atyánk a háborúból - mondá Máriási Ilona, amikor édesanyjához
73 XIII|           azért, hogy elfoglalja.~De Máriási Ilona, aki tanúja volt bűnös
74 XIII|          őket.~Itt hirtelen átölelte Máriási Ilonát, és váratlanul zokogni
75 XIII|             tőled hallanék! - felelt Máriási Ilona.~- Atyád megérkezett
76 XIII|            megérkezett az éjszaka...~Máriási Ilona felsikoltott örömében.~-
77 XIII|             lakik-e a Margitszigeten Máriási Gábor ezredes neje? Atyám
78 XIII|             Atyám felelte: itt lakik Máriási Gábor ezredes neje.~- Vele
79 XIII|        atyámnak.~- Ez a levél özvegy Máriási Gábornénak szól. Meg van
80 XIII|    hiánytalanul átadja...~Hallotta-e Máriási Ilona az utolsó szavakat?
81 XIII|          Rézike visszatért a vízzel, Máriási Ilona már talpon állt, csak
82 XIV |           mivel fejezte ki gyászát a Máriási család iránt? Ő nem rendelkezett
83 XIV |           sok gondjuk legyen - szólt Máriási Ilona. - Azt a ruhát én
84 XIV |             én mindennapi viseletem.~Máriási ezredest ott temették el
85 XIV |              szólalt meg a nagyobbik Máriási kisasszony. - Vajon mivel
86 XIV |          tőlünk atyánkat?~A kisebbik Máriási leány felsóhajtott.~- Az
87 XIV |             sziget e napon, mintha a Máriási család fájdalmát akarnák
88 XIV |              Kármán költő úr, mint a Máriási család régi barátja, a Duna-parton
89 XIV |        kisírták fájdalmukat.~Elsőnek Máriási Ilona tért vissza az atyai
90 XIV |       felfedezéséért.~- Itt maradok.~Máriási Ilona kezét nyújtotta a
91 XIV |            lámpása: indult el útjára Máriási Ilona.~~A cigány nádorispán
92 XIV |            befejezte elbeszélését.~A Máriási család visszaszerezte elvesztett
93 XIV |              mert nemsokára meghalt. Máriási Ilona egy apácazárdában