Part
1 Elo | akik talán sohasem hagyták el zárdakertjeiket, mint ezen
2 Elo | szorulnának.~Itt mentek el a rózsákkal szegélyezett
3 Elo | Budapest leánykái jöttek el Szent Margithoz, hogy mindennapi
4 Elo | ölnyi magassággal borított el az ár, a megháborodott Duna;
5 Elo | hogy sohase kívánkozzanak el a Szent Margit-szigetről.
6 Elo | csak a fák koronái érnek el: találhatók betűk és felírások,
7 I | Napóleon szemét nem kerülte el e szerény, csendes ország
8 I | túlvilágias lénye nem bírta el a városok légkörét, sem
9 I | tartott. Esztendők múltak el, amíg Máriási ezredes meglátogatta
10 I | kisasszony. Csak akkor komorul el egyébként mosolygó piros-fehér
11 I | hogy hibát nem követhetnek el.~És az édesanyjuk is minden
12 I | elindulva sohasem téveszti el az utat a sziget felé. Még
13 I | reméljük, hogy nem felejti el végképpen a barátságos házat."~"
14 II | többiek koronája sem ért el.~Az ő udvarhölgyei, akik
15 II | legszebb rigófüttyeiket fújják el.~~A fejedelemnő bízvást
16 II | talán panaszkodott, talán el akarta valakinek mondani
17 II | volna meg. Én örülök neki. El vagyunk látva tüzelővel."~~
18 III | Olyan szomorúan beszélték el ezt a hírt a kisasszonyok,
19 III | táborban van. Odáig nem ér el a törvényszék keze. Ha ki
20 IV | Abban az évben készültek el az építkezéssel a kőművesek.~-
21 IV | oldalán, ahova alig fér el egy ember. Ott térdepelt
22 V | foglalkoztak. Ők mennek el a vademberek közé Isten
23 V | mely kalandokon át jutottak el idáig az első misszionáriusok.
24 V | zöld növényzettel látta el a sziget földjét. Nem kellett
25 V | eszesebbek voltak. Amit nem értek el erővel, elérték ésszel.~
26 V | természetesen nem múlhatott el egy nap alatt.~Az előkelő
27 V | manapság, hogy miért szánta el magát a királyné, hogy elhagyva
28 V | amelyről imént röppentek el a rigók.~- Nincs mindenkinek
29 V | Amint az őszi szél sodorja el a tegnapi virágleveleket.
30 V | Ámde a tavasszal nem bír el a tél. Vékony fűzfavesszőkkel
31 VI | mintha ágyúkat sütöttek volna el. Innen magyarázható, hogy
32 VI | kerül a sor. Nem kerülte el a figyelmét, ha a harkály
33 VII | nem hallottam volna, tán el se hinném; de sok bús telet,
34 VIII| vasfa ezen a télen múlt el kilencvenkilenc esztendős.
35 VIII| róla. Kis Máriási Ilona, el kell búcsúznunk.~Kezét nyújtotta
36 VIII| életében.~De nem is felejtette el azt, amit a nádorispántól
37 IX | Dunán.~Néhány perc múlott el. Aztán halk, sűrű lépések
38 IX | fejét.~- Senki se vitte el, mert senki se talált semmit.~
39 IX | a kunyhóm elé. Nem viszi el senki.~Reggel, mikor Jóska
40 X | országból az aranypénzt hozzák el, amerre cigányok laknak.~
41 X | permetező könnyek lepték el arcát, és arca még haloványabb
42 XI | azután sem felejtették el Jézus nevenapját, midőn
43 XI | Most is az az ének hagyta el keblüket, amelyet egész
44 XI | Margit lábaihoz temették el bal oldalra, hogy halottaiban
45 XI | Margit-kolostorban temessék el őt is. A királynak még a
46 XII | ártatlanok bátorságával indult el azokon a csiga alakú lépcsőkön
47 XII | amelyek friss levegővel látták el a föld alatti utat.~Máriási
48 XII | mennyi rosszat követtek már el a pénzzel foglalatoskodó
49 XII | hősies leányka nem veszítette el lelkének nyugodalmasságát,
50 XII | Még harminc esztendő múlik el V. István kétéves királysága
51 XII | a világ hiúságait hagyta el, dús vagyont rázott le magáról,
52 XIII| tavaszi kedvében. Nem állott el a hangja. Mindig fecsegett
53 XIII| annak kezét.~Gyorsan mondta el mondókáját.~- Az éjjel egy
54 XIII| elbeszélését? Eszméletlenül terült el a füvön. A palatínus leányának
55 XIV | gyász ruháját sohasem vetem el - mondá Máriásiné.~- Az
56 XIV | Máriási ezredest ott temették el a kolostor romjai között.
57 XIV | öldöklését, mert már nem férnek el egymástól a földön. De a
58 XIV | vár önre, amit én magamról el nem mondhatok...~- A kolostorban
59 XIV | századok előtt rejtettek el a szigeten a szent nővérek,
60 XIV | félelmetes útra, ő hozza el majd a hírt a szigeten maradottaknak,
61 XIV | hold sárga lámpása: indult el útjára Máriási Ilona.~~A
62 XIV | előttünk a lábnyom, hogy el ne téveszthessük az utat.~
63 XIV | de már nem téveszthettük el az irányt. A lépcsők meredeken
64 XIV | a nádorispánné:~- Mondd el gyermekem, hogy Ilonkát
65 Utoh| lelkendezve, örök ifjúsággal, soha el nem múló szeplőtelenséggel
66 Utoh| napszekér tüzesebben indul el Magyarország felé, mintha
67 Utoh| harangocska mégis megkondul, hogy el ne szokjon tennivalójától.~
68 Utoh| vége felé leghamarább menj el aludni. Soká, nagyon soká
69 Utoh| hogy elsőknek indulnak el a nagyvilágba, hogy kipróbálják
70 Utoh| palackokban szállítottak el innen is, mint a történelmi
71 Utoh| elviselésében - ám nem hallgathatom el, hogy Szent Margit akkor
72 Utoh| meggyógyult szívbajából. Ő mondja, el kell hinnünk. Sorstársai,
73 Utoh| messzire terjedő kertjeikből... el a Poprád fénylő vize mellől,
74 Utoh| Dehogy is mondtam volna el az öregnek, hogy ez a forrás,
75 Utoh| nagyon ajánlotta, hogy ide el kell látogatni, bár Arany
76 Utoh| kerti padok a Margitszigeten el vannak helyezve. Egyik padról
77 Utoh| tudomány kieszelte azt, hogy el lehet tüntetni ezeket a
78 Utoh| a múlt időket, hogy azok el ne menjenek tőlünk olyan
79 Utos| Margitszigetre, és ekkor vállalhatta el a szigeti gyógyfürdőt üzemeltető
80 Utos| Krúdy igen sokszor járt el olyan módon, hogy - anyagi
81 Utos| érezte, hogy nem maradhat el. A végeredmény: Ottó újra
82 Utos| hangulatos cikkben búcsúzott el a szigeti lóvonattól). Az
83 Utos| előtt sajátságos fényár lepi el a körvonalat, a lég hasonlíthatlan
|