Part

 1 Elo |          tarkabarka ruhácskáikban, mintha egy nagyváros különös tavasza
 2 Elo |      egyforma ruházatú növendékei, mintha az egyik intézetben csupán
 3 I   |        sűrűn nőnek egymás mellett, mintha templomot alkotnának, amely
 4 I   |          szólal meg a magasságban, mintha hangjával egyszerre életre
 5 I   | zsalugáterek lehunyták a szemüket, mintha nem volnának kíváncsiak
 6 I   |        mindig zárva volt a kapuja, mintha senkit se várnának a bent
 7 II  |          zúgnak éjszaka a szélben, mintha csatára készülődnének, pedig
 8 II  |           Ilona háza mellett állt, mintha közelségével is biztosítaná
 9 II  |     hangokat hallatott a királynő, mintha eszébe jutott volna mindazon
10 II  |       Tollai különösen fénylettek, mintha megfiatalodott volna, még
11 II  |            égnek szegezte a fejét, mintha megmutatni akarná, hogy
12 II  |           körül. Ilona megsiratta, mintha barátnője halt volna meg.
13 III |         ezt a hírt a kisasszonyok, mintha nem is édesapjuk lett volna
14 IV  |            a zárdaszűzek fátyolát, mintha elevenen eltemette volna
15 IV  |           a tavasz gyönyörűségére, mintha még napjainkban is Margit
16 V   |          az ajkára tette az ujját. Mintha jelezni akarta volna a költőnek,
17 V   |            olyan volt a tapintása, mintha a legfinomabb bőrből vagy
18 V   |         Ilona, és messzire nézett, mintha az ezredes gondolatát akarná
19 V   |       tájon most is úgy énekelnek, mintha szent papoknak és kegyes
20 V   |     csendességben a romfalak közül mintha a régi szép hangú szerzetesek,
21 V   |        messzire látszó szigeteken, mintha azt várná, hogy valaki visszahívja
22 V   |        hogy valaki visszahívja őt, mintha arra számítana, hogy a gyengéd
23 V   |            nézte a romfal tövében, mintha felfedezett volna valamit.~
24 VI  |         fűrésze olyan hangokat ád, mintha magát a zord telet fűrészelnék
25 VI  |            amikor a vihar kitörte, mintha ágyúkat sütöttek volna el.
26 VII |        hogy megkezdődött a tavasz.~Mintha a dermedt vérkeringés kezdené
27 VII |           útját a fák kérge alatt, mintha hangos szóval jelentené
28 VII |       felől, amerre a Duna folyik, mintha felébrednének téli álmukból
29 VII | Margit-kolostor romjainak közepén, mintha csak a kegyes zárdaszűzek
30 X   |        Kergette olyan buzgólkodón, mintha szerencséje, jövendője függött
31 X   |           a nőszirom zöld levelét, mintha hosszú viszontagságok után
32 X   |          mint egy másvilági szent.~Mintha Szent Margit ébredt volna
33 X   |     csengően énekelt a madársereg, mintha a kolostornövendékeket utánozták
34 X   |         jövetelét senki sem látta. Mintha a kék ég magasságából hullottak
35 X   |     fedélzetére virágok hullottak, mintha repülő madarak hozták volna
36 X   |           feleszmélve körülnézett, mintha föld megrezdült volna lábai
37 X   |      megrezdült volna lábai alatt, mintha meleg déli szél futott volna
38 XI  |     hirtelen felébred és körülnéz, mintha valaki beszélt volna hozzá.~-
39 XI  |           világosság volt odakünn, mintha hajnalodna, pedig még egyszer
40 XI  |            vonja be a fák derekát.~Mintha középkori, vitézi páncél
41 XI  |        Illattal telt meg a sziget, mintha a feltámadás éjszakája itt
42 XI  |            most ragyogtak a kövek, mintha őket is valamely belső fényesség
43 XI  |           szelíd mosoly: olyan az, mintha márványból vagy álomból
44 XI  |           A fehérség eltűnt előle, mintha a magasba emelkedett volna,
45 XI  |       kövön, de még homályos volt, mintha sokáig lett volna a föld
46 XII |     talajába, még a romkövekbe is, mintha legalábbis oly hosszú életre
47 XII |          az égboltozat kékségéből, mintha egy másik világból látná
48 XII |       amely olyan kellemetes volt, mintha meleg vízben járt volna.~
49 XII |    remeteszűz előtt kőbe vésetten, mintha örök mozdulatlanságában
50 XII |     bátorságot nyer a halottaktól. Mintha hívnák őt ezek a föld alatti
51 XII |        megnyugvó zúgás hallatszik, mintha valamely másvilági malom
52 XII |        meder alatti falak a Dunát, mintha évszázados küzdelmükben
53 XII |          gyermekkezével az üregbe, mintha valamely ismert szekrénybe
54 XIII|          barna folt volt a begyén, mintha szakálla volna. Ez volt
55 XIII|          olyan soványnak látszott, mintha vizes kefével fésülték volna
56 XIII|            veréb hetyke léptekkel, mintha sarkantyút pengetett volna
57 XIII|           arca volt olyan hófehér, mintha ő halt volna meg atyja helyett.~-
58 XIV |        gyengéd e bokrok pirossága, mintha az éjjel rózsaszínű hó hullott
59 XIV |             amelyek úgy ragyogtak, mintha napsugárral vetekednének.
60 XIV |        szép volt a sziget e napon, mintha a Máriási család fájdalmát
61 Utoh|         ünnepnapokon is megszólal, mintha ennek a szürke kis teremtésnek,
62 Utoh|  hajnalokat Szent Margit szigetén, mintha nem akarnék sehogy sem belenyugodni
63 Utoh|         megérkezését megleshessem, mintha egy virágocskát akarnék
64 Utoh|    élettelennek látszott a fácska, mintha kivirágozni végképpen elfelejtett
65 Utoh|      bárányfelhős égboltozat felé, mintha egy egész ország fohászkodna
66 Utoh|        indul el Magyarország felé, mintha minden erejére, tehetségére
67 Utoh|         hullajtani platánleveleit, mintha már nem bírná őket vénségére
68 Utoh|            lóvonatú kocsit várják, mintha valami mondanivalójuk lenne
69 Utoh|          imént felébredt szigetet, mintha azt először látnák. És a
70 Utoh|       tekintik magukat a szigeten, mintha már abban az időben is itt
71 Utoh|        előtt, a terjedelmes réten, mintha általában nem érdekelné
72 Utoh|           szürke öregemberke volt, mintha abban a percben lépett volna
73 Utoh|          oly csendességgel laktam, mintha senkivel se akartam volna
74 Utoh|     segítségére is jött hívének". "Mintha egy nagy kő ereszkednék
75 Utoh|         velem is változás történt, mintha felébredt volna bennem valamely
76 Utoh|            vártam a fürdés idejét, mintha többé nem volna semmi más
77 Utoh|      poharamat a vízivó helyen, és mintha valamely száraz sivatagból