Part

 1 Elo |             zárdakertek virágocskái, ez ápolt, nemesített, gondozott
 2 Elo |           IMÁDÁSÁRA~1800~Úgy hangzik ez a felirat, mint valamely
 3 I   |        minden emlék, amely Európában ez időtől fennmaradott.~Napóleonnak
 4 I   |        történik Pesttel, Budával, ha ez a korzikai tigris idáig
 5 I   |            gondolhatta magában, hogy ez az a ház, ahol a boldog
 6 I   |          pesti partokkal. Jól ki van ez gondolva, hogy a szigetiek
 7 II  |           rakta ki a fekete habokat. Ez a fényesedő vén Duna lesz
 8 III |           sóhajtott fel Máriásiné.~- Ez igaz - szólt Fanny. - Csak
 9 III |              felemelkedett:~- Bolond ez a leány. Azt hiszi, hogy
10 III |         fiatal és tapasztalatlan még ez a gyermek! Bízik az emberek
11 IV  |        tavaszt?~- Milyen elhagyatott ez a sziget! - szólalt meg
12 IV  |            volt? Valahogyan vonzotta ez a hely azokat a lelkeket,
13 IV  |            sokat szenvedett hívét.~- Ez a kolostor még romjaiban
14 V   |        lábukat: ott ők kormányoztak.~Ez a titokzatos, csodálatos
15 V   |             ezt a bükkfát, Ilona, és ez a sötét törzs többet mond
16 V   |    dominikánusokról minden könyvnél. Ez a fa bizonyítja, hogy a
17 V   |       századok bizonyságával áll itt ez a bükkfa, amelynek hasonlója
18 V   |         hasonlója csak Japánban van. Ez a fa egyetlen az egész Magyarországban.
19 V   |            örömét. Azt mondják, hogy ez hétköznapiság... És én ezért
20 V   |          kitágultak, félelmetes volt ez a villámként vágtató nagy
21 VI  |           nádorispán kertjében volt. Ez a fa lehetett tán ezeresztendős
22 VIII|            is legalább százesztendős ez a fa. Abban az időben verte
23 VIII|     ezenkívül is jótékony természetű ez az óriásfa. Ha szűkiben
24 VIII|           harangot az óbudai parton.~Ez a harangkongatás tudvalevőleg
25 VIII|            lesz bajodon, gyermekem.~~Ez a nap volt eddig a legboldogabb
26 IX  |       éjszakán is tűzrakás lobogott. Ez mutatta az éjféli sötétségben
27 IX  |             nyugalmunkat is. És mind ez ideig nem tudtunk egyetlen
28 IX  |        kondért talált az ajtó előtt.~Ez volt a rész, ami őt a kincsásók
29 X   |         Isten tudná, honnan jött elő ez a pillangó teljes nagyságában
30 X   |           feketehajú, barna leányka.~Ez volt a szerencséje a pillangónak,
31 X   |         Ilonának az aranypénzeket.~- Ez a pénz, amelyen ez az ökörszarvú
32 X   |  aranypénzeket.~- Ez a pénz, amelyen ez az ökörszarvú ember van:
33 X   |            legalább nádorispán volt.~Ez a másik pénz, evvel a hosszú
34 X   |        ország. Katalin cárnő a neve.~Ez a harmadik pénz, ezzel a
35 X   |              lépcsője maradt meg, de ez a lépcső elegendő volt arra,
36 X   |             újabb csodáit mutatta. S ez az óra, amelyet a három
37 X   |           Fehér lett az egész sziget ez órában a kipattanó, föld
38 XI  |               Olyan másvilágias volt ez a hang, mint akár Szent
39 XI  |       látszott.~Fehér, reszkető volt ez a fény, amely a föld alól,
40 XI  |       üdvözült lelkek éjszakája volt ez! A feltámadott sírjából
41 XI  |      sírjából előtörő fényesség volt ez! A bibliai csoda ismétlődött
42 XI  |        bibliai csoda ismétlődött meg ez éjjelen a szent romok között.~
43 XI  |            Úgy érezte, hogy imádsága ez éjszakán meghallgattatik,
44 XI  |         nyoma, csak végtelen jóságos ez az arc, az üdvözültség fénye
45 XI  |         fejedelmi koronával a fején.~Ez a gyermek volt az, aki Margit
46 XI  |        férfiú kulcsolta össze kezét.~Ez a férfiú volt V. István,
47 XII |            figyelmeztetésül szolgált ez mindazoknak, akik a rejtekútról
48 XII |           Sokszor megálmodta ő, hogy ez a király senki más, mint
49 XII |             kívül megrendített volna ez a föld alatti találkozás,
50 XII |              alatti találkozás, csak ez a hősies leányka nem veszítette
51 XII |             kiverejtékeződtek volna.~Ez az üres, utolsó koporsóhely
52 XIII|               mintha szakálla volna. Ez volt a hím. Tollait felborzolva
53 XIII|         társa azonnal az odúba vitt. Ez az odú lesz majd a fészek,
54 XIII|              nyújtott át atyámnak.~- Ez a levél özvegy Máriási Gábornénak
55 XIII|              csendes hangon Ilona. - Ez az álom arra szolgált, hogy
56 XIV |        Margit egykori térdeplőjéből. Ez a szent kő megóvja még a
57 XIV |              másnak félelmetes volna ez az út, mert mélyen a Duna
58 XIV |              Csodálatos gyertya volt ez! Ilonka ment elöl, én utána,
59 Utoh|           mindennapi jelenbe, még ha ez nem is történik minden megerőltetés
60 Utoh|            az isteni Anyának, akinek ez a nap rendeltetett emlékezetére.~
61 Utoh|            termése, mert rendszerint ez a vén fa kezdi meg leghamarább
62 Utoh|      valakivel birkózik hajnalonkint ez a testileg is nagyra fejlett
63 Utoh|    Margit-forrásaiban megfürdött. És ez a könyv, bár nagyon kevés
64 Utoh|           legfehérebb vászon készül.~Ez a régi áldás jutott eszembe,
65 Utoh|            forrás látogatóinak, hogy ez a víz főleg azoknak használ,
66 Utoh|            volna el az öregnek, hogy ez a forrás, amelyet ő itt
67 Utoh|    kívánkoznak a föld sötétjéből, de ez a Margit-forrás tovább,
68 Utos|      zárójelbe helyezett mesemondás. Ez a változat 1922-ben jelent
69 Utos|         Szent Margit leánya, azonban ez csak elbeszélés, a későbbi
70 Utos|        július 17-ei számában. Az író ez idő tájt költözött a Margitszigetre,
71 Utos|            mennyire pontosan célzott ez a látszólag nosztalgikus
72 Utos| legitimizmusából fakadólag - tudjuk, ez később jobboldali irányba
73 Utos|            többfelé fölturkáltatván, ez által a kert csin- és tisztaságban