Part

 1 Elo |        tizenkilencedik század elején azt a kastélyt építette a sziget
 2 Elo |             késő őszig rejtve tartja azt az emberek tekintete előtt.
 3 I   |       északtól délig. Hadai bejárták azt a tájat, ahol a nap kel,
 4 I   |      tüdejének. És az akkori orvosok azt hitték, hogy Szent Margit
 5 I   |             a beteg leány is megleli azt az erőt, amely egészsége
 6 I   |        kiszürkült a sziget fái alól: azt gondolhatta magában, hogy
 7 II  |              száll. Folyton-folyvást azt sóhajtozták e fehér derekú
 8 II  |              oly csend van itt, hogy azt meg lehet hallani, amit
 9 II  |            meg rekedt hangján. Talán azt mondta:~- Mit szóljak én?
10 II  | beszélgetését, akik hiúságukban mind azt hitték, hogy a hold az ő
11 III |            barátja - mondta Fanny.~- Azt hiába remélitek - folytatta
12 III |  felemelkedett:~- Bolond ez a leány. Azt hiszi, hogy olyan nagy úr,
13 IV  |       örömeit ébresztette fel, hanem azt az aggodalmas gondolatot:
14 IV  |              leánygyermeke születik, azt Mária leányának, apácának
15 IV  |    veszélyesebb budai ágat, mert aki azt az éneket hallotta, élete
16 V   |           újra megjelent a szigeten.~Azt mondta, örökzöldekért, ibolyákért,
17 V   |         virágokat, hogy Pestről kell azt elküldeni.~~Ma a sziget
18 V   |              az óbudai parton, amely azt jelentette, hogy a kolostor
19 V   |           utat vájtak a börtönökhöz. Azt hitték, még mindig a Szentföldön
20 V   |           reájuk. A magyar mondás is azt tartja, hogy nem szegény
21 V   |            gyermekeiben leli örömét. Azt mondják, hogy ez hétköznapiság...
22 V   |            látszó szigeteken, mintha azt várná, hogy valaki visszahívja
23 VI  |             él, mindig megtalálhatja azt a hű barátot.~A kertésznek
24 VI  |              az ágat, bizony le kell azt vágni hamarosan. A fa majd
25 VIII|             a leányka nyomon követi. Azt hitte, hogy a leányka éppen
26 VIII|          harangkongatás tudvalevőleg azt jelentette, hogy valaki
27 VIII|              ekkor kebléből elővette azt a levelet, amelyben családjának
28 VIII|              De nem is felejtette el azt, amit a nádorispántól a
29 IX  |           köpönyege alatt rejtegette azt a könyvet, amelyben a Magyarországon
30 IX  |         kincsásók könyve felsorol.~- Azt elhiszem - felelt nagybölcsen
31 IX  |                 Megmutatom én nektek azt a kutat mérés nélkül is.
32 IX  |          kezét, ugyancsak észrevette azt a nagy lyukat, amely a romfal
33 X   |           nem szereti az ezüstpénzt. Azt mondja: ezüst csak csizmapatkónak
34 X   |              iskolában.~Egyszer csak azt kérdezte Rézike:~- Van-e
35 X   |              szél fúj a Duna felett: azt mondja az apám, hogy a Rézi
36 X   |          cipőt küldött a vőlegényem, azt kellett megpróbálni.~Ilona
37 X   |         haloványabb lett.~Az orvosok azt mondták, hogy valami olyan
38 XI  |           álom hatása alatt: valóban azt gondolta, hogy kívülről
39 XI  |             a kardalt.~Máriási Ilona azt gondolta magában, hogy ezek
40 XI  |             leányát a síri országba. Azt a rövid időt, amelyben még
41 XI  |              vetette magát, és akkor azt érezte, hogy két hűvös kéz
42 XI  |           akarta fogni a kezet, hogy azt csókjaival elárassza, de
43 XI  |            föld alatt.~Máriási Ilona azt gondolta magában, hogy ezen
44 XII |     fagyökerek labirintusai elfödték azt a helyet, ahol a titokzatos
45 XII |         észre is vette a feje fölött azt a kürtő alakú nyílást, amely
46 XII |          nagy fáknak a gyökérzetéről azt szokták mondani, hogy éppen
47 XIII|       szívvel nézte a rab kanári még azt a szürke verébpárt is, amely
48 XIII|           egy súlyos, öles ládát, és azt gondosan elhelyezte a parton.
49 XIV |              katonai pontonok hozták azt a válogatott századot, amely
50 XIV |               szólt Máriási Ilona. - Azt a ruhát én csak egyszer
51 XIV |          árva leány, aki elvesztette azt, aki őt legjobban szerette?
52 XIV |               Kármán úr, hogy elérje azt, amire szíve vágyakozik.~-
53 XIV |       fülének még nem szabad hallani azt, amire az én szívem vágyódik.
54 XIV |               hogy olyan találja meg azt, aki arra érdemes. Szent
55 XIV |            testvéreimnek ajándékozom azt, hogy ők a maguk módja szerint
56 XIV |          beszédén, pedig mindig csak azt zengik ők, hogy dicső a
57 Utoh|           hogy még a füvek se vegyék azt észre: a kis bokor messziről
58 Utoh|                pedig éber alvásomban azt is hallani vélem, amikor
59 Utoh|             még ha nyugdíjasságodban azt is megengedted magadnak,
60 Utoh|           felébredt szigetet, mintha azt először látnák. És a vadgesztenyefa,
61 Utoh|             mint valami erős ember - azt lehetne hinni, hogy valakivel
62 Utoh|        jelent meg - nem többen, mint azt egy vidéki parókia jövedelmei
63 Utoh|          évem felé közelegve, amikor azt hittem, hogy már minden
64 Utoh|          magyar főispán, akiről majd azt mondják a halotti beszédben,
65 Utoh|              a Margitszigetet, amint azt a főtisztelendő úr tanácsolta
66 Utoh|              betegeknek.~Felkerestem azt a padot a kolostor romjai
67 Utoh|           mérnöki tudomány kieszelte azt, hogy el lehet tüntetni
68 Utoh|         megmenteni a Margitszigetből azt, ami pusztulásra volt ítélve.
69 Utoh|              volt ítélve. Nem szabad azt gondolnunk, hogy eltemettek
70 Utos|     látszólag nosztalgikus adomázás, azt mégis úgy lehet a legjobban
71 Utos|      könyvsorozat jelentőségét, hogy azt akarja: "a sajtó tudjon