Part

 1 II  |           azt mondta:~- Mit szóljak én? Mióta vak lettem, mindenki
 2 II  |        elfelejtette, hogy valamikor én tudtam legjobban repülni,
 3 II  |           tudtam legjobban repülni, én voltam a legbátrabb a seregben.
 4 II  |           legbátrabb a seregben. Az én szemem látott a legmesszebbre,
 5 II  |             látott a legmesszebbre, én voltam a vezér. Mit szóljak
 6 II  |         voltam a vezér. Mit szóljak én, akinek alattvalói sincsenek?~~
 7 II  |               Mit? - kiáltott. - Az én tollaim festve vannak? -
 8 II  |           barátnője halt volna meg. Én örülök neki. El vagyunk
 9 III |          reménytelenül Elisabeth.~- Én elmegyek a császárig is -
10 III |     lehettek csüggedők, gyengék, de én most már cselekedni fogok.~
11 IV  |           felelte Ilona.~- Ó, akkor én ide illenék! - sóhajtott
12 IV  |            csónak után a partról.~- Én nem tudom, anyám, miért
13 V   |    feloldozást a szegény megtérő.~- Én anyámnak szoktam meggyónni,
14 V   |          tegnapi virágleveleket. Az én apám azok közé a mindennapi
15 V   |         hogy ez hétköznapiság... És én ezért imádom az apámat,
16 V   |        hallgatta a költő szavait:~- Én majd megtalálom a csodatevő
17 VIII|            a Margit-kolostortól. Az én seregemben, a magyar nemesi
18 VIII|           Máriásinak hívnak.~- Ő az én édesatyám.~A nádorispán
19 VIII|           ilyen jeles levélpapír.~- Én pedig csak egy szerencsétlen
20 IX  |            menekültek.~- Megmutatom én nektek azt a kutat mérés
21 IX  |         Azután munkához láttak...~- Én elmegyek aludni - szólt
22 X   |             te? - kérdezte Ilona.~- Én vagyok a palatínus leánya! -
23 X   |          Ilona büszkén felelt:~- Az én apám ezredes a nádor seregében.~-
24 X   |             a nádor seregében.~- Az én apám meg vajda. Olyan nagy
25 X   |             sok cseresznye terem.~- Én is szeretem a cseresznyét,
26 X   |             gyermekeit a szülők. Az én vőlegényem annak a vajdának
27 XIII|             a faodúból.~- Majd adok én neked, te kis tolvaj!~Mikor
28 XIII| felsikoltott örömében.~- Hol van az én drága jó atyám?~Rézike könnyes
29 XIII|         lelkierejét.~- Hiába vagyok én a palatínus-kisasszony,
30 XIII|         elviselni a szenvedést...~- Én sem - felelt halkan Ilona. -
31 XIV |             ezüstgombos botjával.~- Én a mély gyász ruháját sohasem
32 XIV |               mondá Máriásiné.~- Az én ruhámmal ne sok gondjuk
33 XIV |        Máriási Ilona. - Azt a ruhát én csak egyszer veszem magamra,
34 XIV |             bánatosabb ruha lesz az én mindennapi viseletem.~Máriási
35 XIV |             megismerje szándékomat. Én még ma este elhagyom a szigetet,
36 XIV |          boldog élet vár önre, amit én magamról el nem mondhatok...~-
37 XIV |        szabad hallani azt, amire az én szívem vágyódik. Az ön ártatlan
38 XIV |         elmém, hogy megérthessem az én egyetlen jó barátomnak titkolt
39 XIV |            akkor majd a távolból az én imádságom fogja önt néha
40 XIV |         hogy ne legyen nehezükre az én eltávozásom. Az én szegény
41 XIV |     nehezükre az én eltávozásom. Az én szegény testvéreim boldog
42 XIV |        elmúlik énmiattam.~Nem, mert én nem halok meg, én tovább
43 XIV |              mert én nem halok meg, én tovább is az ő szerető,
44 XIV |          örömet ajándékozzon. És az én imádságomat meghallgatja
45 XIV |            testvéreimen. Kármán úr, én megtaláltam annak a kincsnek
46 XIV |             kincs felfedezésére, és én testvéreimnek ajándékozom
47 XIV |      találnak majd párnám alatt, ha én eltűnök, amelyben megírok
48 XIV |             sújtsa őket a csapás az én eltávozásom miatt, valamint
49 XIV |        földbe ereszkedtünk, mert az én jó kis úrnőm, Ilonka, meg
50 XIV |          volt ez! Ilonka ment elöl, én utána, de annyit észrevettem,
51 Utoh|             a papirosomra írt, amíg én gondolatban elaludtam? Ki
52 Utoh|              búcsúzkodó szív, pedig én úgy nézem, hogy ebben a
53 Utoh|           mint halk mondanivalókat; én már nem hiszek neked, még
54 Utoh|          főtisztelendő urat, mondom én is (bár gyakorta vén varjúnak
55 Utoh|            öntögetni a szívükbe. És én már régen nem láttam csillagokat
56 Utoh|            sokáig élünk a szigeten. Én itt maradtam több mint tíz
57 Utoh|     lépteiddel, mint valaha tetted.~Én láttam a külső töltéssel
58 Utos|  könyvsorozat tervét - augusztus 14-én azzal húzza alá a lap, illetve
59 Utos|        képes mellékletét. Július 14-én a margitszigeti strandról
60 Utos|          Duna gyöngye". Augusztus 4-én ismét margitszigeti képeket
61 Utos|      képeket közölnek, augusztus 11-én újra tíz kép csinál kedvet
62 Utos|           hölgyekkel). Augusztus 25-én: "Séta a szép Margitszigeten";
63 Utos|           cikke egyébként július 24-én hangulatos cikkben búcsúzott