1-bekac | bekej-dult | duna--eszuk | etel-furto | fust-hidsz | higga-keblu | kecsk-korba | korcs-marci | marek-multa | multb-panas | pance-sorok | soroz-tekin | telel-vasde | vasfa-zuzma
Part
1 Utos| Margitszigeten"; szeptember 1-jén - Krúdy kötetének megjelenésével
2 Utos| képeket közölnek, augusztus 11-én újra tíz kép csinál kedvet
3 Utos| történetünket folytatandó" (i. m. 111-113. l.)~Föltehető, hogy
4 Utos| folytatandó" (i. m. 111-113. l.)~Föltehető, hogy Krúdy
5 Utos| szeptember 18-ai számának 13. lapján jelent meg. Ottó
6 Utos| Séták című folyóirat július 17-ei számában. Az író ez idő
7 Utos| Kármán József pedig már 1795-ben meghalt, tehát szerepeltetése
8 Utos| a Magyarság szeptember 18-ai számának 13. lapján jelent
9 Elo | élt~SZENT MAGIT IMÁDÁSÁRA~1800~Úgy hangzik ez a felirat,
10 Utos| Margit-sziget története (Pest, 1858), amely egyik fő forrása
11 Utos| könyve: Margit-sziget (Pest, 1872). Az ebben található adatokat
12 Utos| jakobinusok című regényében is (1912). Kisebb szándékos vagy
13 Utos| csírájának tekinthető; egyébként 1921-ben jelent meg a Krúdy által
14 Utos| mesemondás. Ez a változat 1922-ben jelent meg, az Eisler
15 Utos| kötetben először pedig 1956-ban. Csakhogy míg a Szent
16 Utos| országhatárokat is". Az augusztus 20-ai hirdetésszerű cikkben
17 Utos| Jenő cikke egyébként július 24-én hangulatos cikkben búcsúzott
18 Utos| öltözött hölgyekkel). Augusztus 25-én: "Séta a szép Margitszigeten";
19 Utos| Reggel c. napilap június 27-ei számában Krúdy is írt
20 Utos| Magyarságban 1927. augusztus 28-án közölt tárcája. A magyar
21 Utos| Duna gyöngye". Augusztus 4-én ismét margitszigeti képeket
22 Utos| alapított lap 1927-ben tartott a 8. évfolyamánál. Konzervatív-keresztény
23 XI | gyóntatófülkék, amelyekből vasrácsos ablak nyílt a templomba, ahol
24 I | magányos lak belseje?~A szobák ablakán kettős vasrács, az ajtók
25 XIII| verébpárt is, amely éppen az ablakkal szemközt telepedett meg
26 IV | világosság, ezek a keskeny ablakok, amelyek egyes cellák helyén
27 IV | arcuk tapadt a vasrostélyos ablakokhoz, midőn a tavaszi holdvilág
28 Utoh| vén folyam, hogy megint ablakom alatt folydogáljál, mint
29 X | fohászkodására megkopogtatta az ablakot. Nemcsak Budán, de messze
30 I | reggel kopog az orrával az ablaktáblákon, hogy szokásos ennivalóját
31 Utoh| elülök;~Bűv-kép csalogat,~ Ábrándba merülök;~Hajó-kerekek~
32 Utos| szűz királylány alakját ábrázolja és emléklapként osztogatták
33 Utos| író már oly szuggesztívan ábrázolt A magyar jakobinusok című
34 II | Megharsant a kürt, csengtek az acélok, és a szerzetesek hadba
35 I | visznek véghez, mint az ácsok a tetőn. A rigók magasra
36 VI | kertészek fűrésze olyan hangokat ád, mintha magát a zord telet
37 Utos| az előfizetőknek ingyen adandó könyvsorozat tervét - augusztus
38 VIII| vigyázott a vasfára.~Ugyan kinek adatik meg egy százesztendős fa
39 Utos| Margitszigetre vonatkozó történeti adatok, a szigeten a középkorban
40 XI | rózsafüzérébe, nekik nem adatott erő emberfeletti dolgok,
41 Utoh| figyelni, és magunkban hálát adhatunk, hogy nincs tennivalónk
42 XIV | minél nagyobb parádéval adja át az örök nyugalomnak.~
43 I | baromfiak, hangos kiáltással adják hírül a veszedelmet, amire
44 Utoh| ló számára, valóban jelt adnak magukról, amikor a lóvonat
45 Utos| vagy figyelmetlenségből adódó anakronizmusok vannak benne:
46 V | Visegrád környékén, rendes adófizetői voltak a szigeti kolostornak.
47 XIII| verebet a faodúból.~- Majd adok én neked, te kis tolvaj!~
48 V | a kolostor részére újabb adomány érkezett. A gabonás hajókról
49 V | Árpád-királyok nem fukarkodtak az adományokkal. V. István király még holtában
50 Utos| a látszólag nosztalgikus adomázás, azt mégis úgy lehet a legjobban
51 XIV | Szent Margit útbaigazítást adott, hogyan gondoskodhatom róluk,
52 IX | mert nemcsak a vagyonunkat adtuk érte, hanem nyugalmunkat
53 X | a sziget mellett, a Duna ágában. A hajó fekete sáros fedélzetére
54 IV | hajóikat a Dunának ebből az ágából, választották a veszélyesebb
55 X | jelentkezett a vén szilfa ágai között - a fűzfák szinte
56 VI | bizonyosan tele van elszáradt ágakkal, a fák kihullott hajszálaival,
57 I | magyarok, akikben nyomban ágaskodni kezdett a virtus, amikor
58 V | amely érből táplálkoznak az ágazatos erek, mint a falevelek véredényei.
59 IV | ébresztette fel, hanem azt az aggodalmas gondolatot: vajon látják-e
60 I | egy fiatal hölgyet, akit aggódó figyelemmel kísér a partról
61 VI | növekedni kezdett, és hét ágra szakadt ismét, mintegy örök
62 Elo | meg a hídépítő mérnökök agyában, mert híre-hamva se volt
63 XI | ébredt fel Máriási Ilona ágyában.~Végiggondolta álmát, aztán
64 XI | Máriási Ilona halkan felkelt ágyából és az ablakhoz ment; a holdfényes
65 Utoh| valamely kis bálványokat az ágyam mellé készítettem, hogy
66 Utoh| pedig néhány hét előtt az ágyamból sem tudtam felkelni..."~
67 Utoh| ördöngős pihenését, tiszta ágyát és margitszigeti levegőjét,
68 I | remetecsendjének Napóleon ágyúinak durrogásához? - kérdezheti
69 XIV | parton egy üteg állt az ágyúkkal, amelyek akkor dördülnek
70 XIII| amelyen hadi lobogó volt, és ágyúszóval jelezte, hogy kikötni akar
71 IX | benne a kalapács a rézüstön, ahány foltozni való kondér akadt
72 Elo | lelkeket vezette vissza az áhítatba, ahonnan a tatár csordák
73 Utos| megemlékezésekről. Ehhez a királyhű áhítathoz képest Krúdy története a
74 Utoh| közvetlenebbek lehessenek a maguk áhítatosságával.~A mai Margitsziget a mérnöktudomány
75 Utoh| sírni és mosolyogni, mint ahogy a világra jött emberke is
76 X | felett, hullott fehér virágos ajándék annak az ormányos, kék palástos
77 XIV | felfedezésére, és én testvéreimnek ajándékozom azt, hogy ők a maguk módja
78 V | amelyeket királyok, királynék ajándékoztak a kolostornak. Híres gyöngyökből
79 V | Fejedelemnők az egyháznak ajándékozták koronáikat, amelyeket a
80 XIV | boldog esztendőt, sok örömet ajándékozzon. És az én imádságomat meghallgatja
81 XI | manapság is a jótékony magányt ajánlják azoknak, akiknek szívük
82 Utoh| úr különösen figyelmébe ajánlott könyvében a gyógyulni kívánó
83 IV | sírba költöznek ők. A halott ajkak érthetően felelnek mindazon
84 II | dicséretével és magányba vonult ájtatoskodással töltötték életüket, hanem
85 XI | jártak feltámadás ünnepein ájtatoskodni e szent helyre.~Máriási
86 V | fel, ahol előbb napokig ájtatoskodniok, vezekelniök kellett, testüket
87 II | holdfényes éjszakákon manapság is ájtatoskodó apácáknak látszanak. Oly
88 V | Napokig tartott ilyenkor az ájtatosság, mind a hét templomban misét
89 XI | délután, midőn mélyen elmerült ájtatosságában a kolostor romjai között:
90 Utoh| szerzetes buzgóságával végezte ájtatosságát Szent Margit tiszteletére.~
91 IV | Szűzanya imádására, ahol örökös ájtatossággal és vezekléssel töltik az
92 XI | csendességben, ahová csak ájtatosságra hívogató harangszó hatolt
93 I | ablakán kettős vasrács, az ajtók kifogástalanul záródnak.
94 XI | A régi kolostori templom ajtóküszöbéig merészelt eljutni, és ott
95 V | telet úgy kipenderíti az ajtón, hogy az egyszerre kívül
96 XIV | mosolygott:~- Most már semmi akadálya sincs annak, hogy hő vágyamat,
97 XI | apáca-fejedelemasszony nem gördített akadályokat azon körülmény elé, hogy
98 XI | ahol nem fáj semmi.~Utolsó akarata az volt István királynak,
99 V | csak álmok, amelyek éjszaka akaratlanul lepik meg az embereket -,
100 Utoh| megfejthetetlen életűek, mint akárcsak a szellemek, akik holdsugaras
101 X | arra, amerre a nap jár. Akárhogy siet előle a nap az égen,
102 I | talajvíz, hogy a sétapálcával akárhol forrást lehet fakasztani
103 XIII| de az idő későre jár, nem akarjuk zavarni az asszonyságot -
104 Utoh| amelyek ellenállnak a Dunának, akármilyen kedvében is van a folyamóriás.
105 Utos| nemzetellenes irodalmi elitet akarnak ezen a pénzen kitenyészteni.
106 XIV | Máriási család fájdalmát akarnák enyhíteni az ibolyák is,
107 II | királynő felső gallyaira.~- Mit akarsz, te siheder? - förmedt rá
108 V | dominikánusok. Segíteni akartak IV. Bélán. S felkerekedett
109 Utoh| laktam, mintha senkivel se akartam volna észrevétetni, hogy
110 IV | kérdésekre, amelyeket az élőhöz akartunk egykor intézni.~A két szomorú
111 Elo | ha lelkünkkel békességben akarunk maradni.~Így születtek meg
112 Utos| Trianon revíziójára vonatkozó akciója volt. Az egész magyar sajtóban,
113 Utos| óriási horderejű külpolitikai akciót, nagyon megnövelte Milotaynak,
114 XI | megszólaltatja fülében a szent nőt, akihez olyan forrón esedezett.
115 I | voltak olyan vitéz magyarok, akikben nyomban ágaskodni kezdett
116 XI | Krisztinák, az Ilonák... akikről szűzi nevükön kívül mit
117 V | lelki atyákat keressenek, akiktől feloldozást kérnek, hogy
118 Utos| plébánosnak a könyvecskéjét, akire Krúdy mint antikváriumban
119 I | elnyerik szabadságukat. Ám akkorára úgy megszokják a házat és
120 I | tündéri madár legfeljebb az Al-Dunán vagy a legvadabb tiszai
121 X | nekünk a hajósok, akik az Al-Dunáról jönnek felfelé. Némelyik
122 V | sok falmaradvány látható alacsony vízállásnál a Duna mélyében.)~
123 Utos| Margit-regényben a föld alatti alagút pozitív, üdvöt hozó, tehát
124 XII | akik különben is mindenféle alagutakat, kutakat, gödröket ásattak
125 XII | ha valaki a margitszigeti alagútba belép. A régi időkben figyelmeztetésül
126 XII | szigetre.~Itt, a föld alatti alagútban senki sem háborítja őket
127 XIV | nádorispánné kísért vissza az alagúton. A kezemet fogta, nem féltem.
128 Utos| valamint a föld alatti alagúttal később visszatér majd egyik
129 Utoh| vadonságából mai angolparkos alakjába. (Ha a mérnöktudomány hinne
130 II | barátok maradtak meg tölgyfák alakjában a szigeten.~Úgy zúgnak éjszaka
131 XI | és az éjjel csodálatos alakjai eltünedeztek, mint a tavaszi
132 Utos| másrészt a szűz királylány alakját ábrázolja és emléklapként
133 XI | megkülönböztette az egyes alakokat.~Egy nagy csoport, amely
134 XI | templom hajója megtelt fehér alakokkal, amelyek még fehérebbek
135 Utoh| Csodaszámba mehet az is, hogy alakult át a Margitsziget a régi
136 Utoh| amelyek reggelenkint az alantról közelgő első lóvonatú kocsit
137 Utos| a Milotay István által alapított lap 1927-ben tartott a 8.
138 II | hogy a nők korábban és alaposabban vénülnek, mint a férfiak.
139 Utos| megilletődöttsége.~Azonban magának az alaptörténetnek az újramesélése is újabb
140 IV | ha az lelki motívumokon alapul.~Kármán korán a költői pályára
141 II | Egy napon, mielőtt a nap alászállott volna, megérkezett a pesti
142 Utoh| borfogyasztástól, akiknek veséjük alattomban szúró fájdalmakat okoz.
143 Utoh| amikor a lóvonat eldöcög alattuk. Ilyenkor hullanak le a
144 II | hében-korban meglátogatta, hogy alattvalóinak gondolata mindig csak mulatság.~
145 II | is sokkal nagyobb minden alattvalójánál.~Megvárta, amíg a hold sarlója
146 II | nevezni.~Csak szolgálók, alattvalók mindenütt, akik bizonyára
147 X | csak az történt, hogy három alázatos szív küldte imáját a kolostor
148 XI | megnyilatkozások végzéséhez. Alázatosan ápolták a betegeket, jóságos
149 V | a gyóntató székben Páter Albertin, aki a rend spanyolországi
150 I | napsugár: buzgón rajzolgat az albumába. Alig van már a szigetnek
151 Utos| Szent Margit leánya. Az alcím itt is az ezúttal zárójelbe
152 X | lábaival alig érintve a füvet, áldásra emelt kézzel, jóságos mosollyal
153 X | volna nemes, jó szívének. Áldották a betegek, a szegények,
154 III | mindvégig katona lesz! Elég áldozatot hozott értünk három esztendeig!
155 XI | Erzsébet leányát az Égnek áldozta, bánatában nemsokára követte
156 Utoh| régi jó főtisztelendő úr aligha ismerne rá, ha ugyan még
157 X | a szigeten.~A fák sötét alja, a bokrok bús mélye, a romfalak
158 IV | van. Magam sem gondolnék alkalmasabb helyet, ahol a világtól
159 V | Jánosról nevezett barátok sokat alkalmatlankodtak a Szent Margit-kolostor
160 II | vérpiros árnyékot vetett az alkonyati habokra. Tollai különösen
161 VI | szeretnek telepedni pirosló alkonyaton. Azoknak a fáknak a koronája
162 Utoh| levélkék mutatkoztak, mikor még alkonyattal oly élettelennek látszott
163 Utoh| nyúlt ki kőműves keze az alkotás felé.~A varjak egykedvűségén
164 I | mellett, mintha templomot alkotnának, amely templomnak karzatán
165 XII | a magasból ringó, tompa, állandó és megnyugvó zúgás hallatszik,
166 Utoh| építőknek köszönhető, hogy mai állapotában jobban szemügyre vehetjük
167 Utoh| mellemet, lélegzésemet, állapotomat..." "Lábaim dagadása muladozik
168 I | madárkával szaporodott az állatállomány. Mire kitavaszodik, majd
169 VI | órái. A fák, a növények, állatok sohasem unatkoznak. Az unalom
170 Elo | laktak itt, nem bántották az állatokat, már csak azért sem, mert
171 I | vadászok kergettek valamely állatot, amelyet farkasnak néztek,
172 XIV | eltévedt, északi utasok álldogáltak e szivárványos sokadalomban.~
173 V | ivóvízzel ellátta, amelyből állítólag egy rejtekút vezetett a
174 III | Törődött, beteg testével állja a táborozás fáradalmait,
175 V | rokonait, akik a tatárnak útját állják, mielőtt elindulna végzetes
176 Utoh| tudják, rákiáltanak az őrt álló rendőrre, és nem tartják
177 V | Nagyvárad, Pozsony: egy-egy állomása volt a bujdosóknak. Nagyváradon
178 II | lépcső vitt le a föld alatti állomáshoz. Egy fülke volt az, ahol
179 II | udvarhölgyei, akik körülötte álltak fénylő öltözékeikben, csak
180 I | padláson nagyszerűen telel az alma, a dió, a mogyoró, egérnek
181 XII | szíve, amikor csodálatos álmai valóságra kezdettek válni.
182 Utoh| csodálkozással nézik meg az álmaiból imént felébredt szigetet,
183 Utoh| hogy megtaláljam szokott álmaimat a kegyetlen vánkoson! Ó,
184 XI | Ilona ágyában.~Végiggondolta álmát, aztán a párnája alá nyúlt.~
185 XIV | szoktak megérkezni, az emberek álmélkodására. Olyan gyengéd e bokrok
186 XIV | gyönyörűséges fák, amelyek arról álmodnak, amit nekik napközben a
187 Utoh| is, amelyek még akkor is álmodnának tovább a lombok között,
188 XI | Szokott az ember néha olyat álmodni, hogy hirtelen felébred
189 IX | miatt, hanem mert rosszat álmodott.~- Itt volnánk a kútnál -
190 Utoh| megerőltetés nélkül. Oly szép álmodozni, oly jó kegyesnek, tisztának,
191 XI | megelevenedve mutatkozik az álmodozó Máriási Ilona előtt.~~Margit
192 Utoh| többé nem találják meg az álmodozók. A mesék örökké élnek, mert
193 XI | se tudta megmondani, hogy álmodta-e vagy valóban látta mindazt
194 VII | elmondanák egymásnak, hogy mit álmodtak a hótakaró alatt, amíg az
195 Utoh| belenyugodni abba, hogy az álmoknak végük van, és mennyire vén
196 XIV | vágyamat, mindig velem levő álmomat megvalósítsam, miután meghalt
197 VII | szakállát rázogatja, és álmoskönyvből nézegeti élete fordulatait;
198 VIII| az idő. A rózsák még téli álmukat aludták.~Beszélgetés közben
199 VII | mintha felébrednének téli álmukból az elvarázsolt fák, és elmondanák
200 Utos| ismeretlen angol szerző (talán álnév?) egy pszichologizáló krimijével.~
201 Utos| éles csengésével az éjféli álomba szunnyadókat.~Van még a
202 XII | amelyet Máriási Ilona keres.~Álombeli biztonsággal nyúl be fehér
203 Utoh| sűrű bozótból - aztán az álombéli hang után, csaknem annak
204 XI | mintha márványból vagy álomból való volna.~A keleti égen
205 Utoh| szívbajos, amint már ezt az álomfejtők nagyon régi idő óta mondogatják.~
206 X | jövendőbeli királynét. "Te álomszuszék, te ország lustája, jössz-e
207 Utoh| Ő már a kijózanodás, az álomtalanság hangja, pedig fejből tudom,
208 Utoh| terjedelmes réten, mintha általában nem érdekelné őket a világ
209 Utos| élt szerzetesekre és az általuk emelt épületekre tett célzások
210 VIII| rózsák még téli álmukat aludták.~Beszélgetés közben a jó
211 VI | műveltségükkel ne maradjanak alul bármely társaságban. (Kármán - "
212 I | fordult meg.~Aztán, mikor alulról felfelé igyekeztek, azok
213 IX | hajósok rendszerint békésen alusznak az Úrban, miután hajójukat
214 Utoh| észrevettem volna - pedig éber alvásomban azt is hallani vélem, amikor
215 Elo | az emelet meredekségében, ameddig manapság már csak a fák
216 IV | Ezek a föld alatti fülkék, amelyekbe tenyérnyi nyíláson jut be
217 Utoh| buzogányfejű gesztenyék, amelyekkel a fa-anya a csendes éjszaka
218 VI | kihullott hajszálaival, amelyektől a kertésznek kötelessége
219 X | mazsolás, diós, mandulás torta, amelynél jobbat sohasem ettem. Mert
220 V | helyet foglalt egy romfalon, amelyről imént röppentek el a rigók.~-
221 VIII| megsimogatta az arcát:~- Amennyiben tőlem függ, segítve lesz
222 VIII| életükben többször is megjárták Amerika földjét, de tudomásom szerint
223 VIII| még senki sem fordult meg Amerikában, hogy magával hozhatta volna
224 VIII| komlófának is hívják őket. Amerikából, Ázsiából jöttek ők is a
225 Utoh| világ haladása. Mit nekik az amerikaiak, akik hamarosan ráeszmélnek
226 II | mindig csak nyugatnak járt, amerről nem bántotta szemét a világosság,
227 IX | aztán, ha találtok valamit, amiből nekem is jutna rész, tegyétek
228 Utos| ellenpontként értékelhető, mint amilyeneket az író már korábban is elhelyezett
229 Elo | Margitról.~Olyan könyvet, amilyent mindazok a fiatal lelkek
230 Utos| Magyarságban 1927. augusztus 28-án közölt tárcája. A magyar
231 Utos| napóleoni háborúk korában anakronizmus.~A Margitszigetre vonatkozó
232 Utos| figyelmetlenségből adódó anakronizmusok vannak benne: pl. József
233 Utos| neveit hordozó fiai bújtak: Andrássyak, Wenckheimek és mások, és
234 Utoh| innen is, mint a történelmi anekdotákban némely osztrák fürdőhelyét.~
235 Utoh| a régi vadonságából mai angolparkos alakjába. (Ha a mérnöktudomány
236 XI | megváltó halál, és a jó angyal kézenfogva átvezette őt
237 XII | Szent Margit, ám az ég angyalai még korábban megszabadíták
238 XI | és haltak, csupán az Úr angyalainak seregét szaporították. Szegénységben,
239 Utoh| hajnaloknak minden bűbájosságát, angyali jövetelét, elképzelhetetlenül
240 XI | trónusához hívták őt az angyalok.~A királyi gyermeket Margit
241 Utoh| vizeké. A Margit-forrás csak annyiban különbözik a többiektől,
242 VIII| féregtisztító pózna volt, és annyira elmerült munkájában, hogy
243 XIV | ment elöl, én utána, de annyit észrevettem, hogy a finom
244 Utoh| szándékkal léptem át az antikvárius küszöbét, hogy kiválasztok
245 Utos| figyelemfelkeltő előzetes antológiát.~Végezetül nagyon fontos,
246 IV | sem, midőn a Boldogságos Anya magához szólította szegény,
247 Utoh| vajúdásából szemét, mint az emberi anyácskák.~Ó, hányszor kerestem a
248 Utos| megállapíthatja, mert a két sorozat anyaga, legalábbis nagyobb részt
249 Utos| járt el olyan módon, hogy - anyagi okokból - egymás után több
250 V | gyermekeket elveszített anyák vagy özvegységre jutott
251 XIV | Kármán úr, hogy maradjon anyámmal és testvéreimmel, hogy le
252 V | a szegény megtérő.~- Én anyámnak szoktam meggyónni, ha valamely
253 XIV | ahhoz, hogy segíthessek anyámon és testvéreimen. Kármán
254 Utoh| szolgálhasson annak az isteni Anyának, akinek ez a nap rendeltetett
255 III | Vigyázz! Majd szólunk anyánknak! - fenyegették Ilonát.~De
256 XIV | kolostor csendjében.~- És anyja, testvérei? Velük nem törődik?~-
257 V | csak addig boldogok, amíg anyjuk, apjuk él. Addig nem mondhatják
258 III | beszéljék a pesti történeteket anyjuknak, amelyek az alatt estek
259 II | ahol éjjel-nappal öreg apáca tartózkodott, aki arra figyelt,
260 XI | férfiú volt István, hogy az apáca-fejedelemasszony nem gördített akadályokat
261 VII | füzet:~Ezek árnyékolják az apáca-szüzet."~A nádorispánnak tavaszkor
262 XI | mécses lengett az egykori apácacellákban.~És az egész nagy fényességnek
263 V | ájtatoskodtak a Margit-kolostor apácái.~A dominikánusok a mohácsi
264 V | a Szent Margit-kolostor apácáinak.~Irigyelték a kegyes életű
265 XIV | amely a szigetről a budai apácakolostorba vezet. Lehet, hogy másnak
266 Utos| strandélethez (nem éppen apácásan öltözött hölgyekkel). Augusztus
267 XI | ugyanaz, amelyben egykor apácatársnői az oltár lépcsője alatt
268 XIV | meghalt. Máriási Ilona egy apácazárdában fejezte be életét.~~
269 Utos| a törökök elől menekült apáczák magukkal nem vihetvén, ide
270 II | rá a királynő. - Küldd az apád, ha valami üzennivalója
271 III | pirított rá Fanny. - Szegény apádnak nem lehet hazajönni...~-
272 Utoh| szigeti romokat, mint azokat apáink látták. Többet tudunk a
273 XIV | kitalálták a háborút, mert az apák nem haltak meg eléggé gyorsan.
274 Elo | kísértem együtt a többi apákkal, felfogadtam magamban, hogy
275 X | és mind adót fizetnek az apámnak. Az apám nem szereti az
276 Utos| Bécsbe és megint kapta az apanázst.~A Magyarság, a Milotay
277 IV | oktalan kérelmeddel szegény apánkat.~Máriási Ilona sokáig nézett
278 VI | szenvedélye a nádorok családjában apáról fiúra szállt. A boldogult
279 Utoh| akiknek muladozóban van az ápetitusuk.~Dehogy is szóltam volna
280 Utos| szól, IV. Károly király apjáról, Habsburg Ottó nagyapjáról.
281 X | Ott aztán megvendégelte az apját minden jóval. Még fiatal
282 I | édesanyjuk minden idejét Ilona ápolásának szenteli. Egyetlen napra
283 VI | beteg, aki nélkülözi a kellő ápolást.~És ezek a szigeti fák oly
284 Elo | zárdakertek virágocskái, ez ápolt, nemesített, gondozott palántácskák,
285 XI | megnyilatkozások végzéséhez. Alázatosan ápolták a betegeket, jóságos cselekedeteiket
286 V | magatehetetlen fákat azoktól az apró férgektől tisztítja meg,
287 III | köszvényéről. Valamint sok apró-cseprő dologról, amely a ház körül
288 Elo | magassággal borított el az ár, a megháborodott Duna; elhervadtak
289 IX | jegyzéke foglaltatik. Nagy ára volt a könyvnek, mert nemcsak
290 Utos| termése Az utolsó szivar az arabs szürkénél, az egyik legnagyszerűbb
291 XII | volt valamely titokzatos áramlása a levegőnek, amely meglobogtatta
292 VI | a finom, éltető tavaszi áramlásból.~A szigeten mindig nagy
293 V | kincseket, drágaságokat, arany- és ezüstfeszületeket, amelyeket
294 X | nyakában a világ mindenféle aranyaiból. Kiegészítette a pompát
295 X | Hogyne, majd elkoptatom! Aranyból van a sarka, piros madárbőrből
296 XI | oltár lépcsőjén egy sárga, aranyfényű, vékony tallért fedezett
297 Utoh| Megszámlálhatatlan azoknak az aranyhidaknak a száma, amelyeken át kell
298 XI | énekesmadarak figyelmezésében.~Az aranykoronája, a köntöse ugyanaz, amelyben
299 XI | oltárlépcső közepén térdelt egy aranykoronás fejedelmi hölgy, hosszú,
300 XIV | sápadtságát és a kelő nap aranylását, amely fényekből későbben
301 Utoh| leveleiket.~Sodródik az aranylevél, futamodik lábunk alatt
302 Utoh| árnyék fekete hídjai is aranyló színűek, különösen azokon
303 VII | félig pára, amelyen át aranyos felhő mögül tűnnek fel a
304 X | elmagyarázta Ilonának az aranypénzeket.~- Ez a pénz, amelyen ez
305 X | éltek. A cigányvajda lánya aranypénzekről tanulta a földrajzot, nem
306 X | Neki minden országból az aranypénzt hozzák el, amerre cigányok
307 Utoh| ezüstösen porzik az út az aranyszekér előtt.~Visszatérünk az elmúlt
308 X | pedig csillog-villog az aranytól-ezüsttől. Nem hiszem, hogy a nádorispánnénak
309 XI | környékén, amely liliomillatot árasztott.~A fehérség bevárta Máriási
310 V | felvonták a sziget legmagasabb árbocára az érseki lobogót. Ilyenkor
311 VII | gubbaszt, mint a matróz az árbockosárban, hogy látja közelegni a
312 XIV | nagyhercegnő sötét fátyolt vont arcára.~A nádorispán dereglyéjét
313 V | mosolygó vonást szegény apám arcáról. Amint az őszi szél sodorja
314 XI | lelkifurdalástól barázdás arcával a leánya sírjára borulva.
315 Utoh| egykor egy Árpád-király arcképe formálódott ki, és az arc
316 Utos| tegnapok ködlovagjai" című arcképsorozat folytatása, amely A XIX.
317 XI | virágok - nincs ezen az arcon földi szenvedésnek, bánatnak,
318 XI | oszlik.~Ezt a csodálatos arcot látja képzeletében évszázadok
319 IV | amely bánat nem engedi az arcra telepedni a gondtalan jókedv
320 Utos| páncélokba a magyar és osztrák arisztokrácia legkiválóbb történelmi neveit
321 Utos| kétszer is reprodukálják Gara Arnold művészi rézkarcát, amely
322 XI | megtapinthatatlan fehér árny az oltár környékén, amely
323 Utos| belemerül a múlt század árnyainak célzott, a jelennek szóló
324 XI | magában, hogy ezek a fehér árnyak lehettek valamikor azok
325 Utos| fegyverbarátságot hirdető vezércikkek árnyékában, a Virradatban írt kuruckodó
326 VII | négy fiatal füzet:~Ezek árnyékolják az apáca-szüzet."~A nádorispánnak
327 II | Duna felett, és vérpiros árnyékot vetett az alkonyati habokra.
328 XII | szent feladatot, amely az Árpád-házbeli királyleányokra várt itt
329 IV | keresték lelkük békéjét.~Már az Árpád-házi királyok alatt kezdtek ideszállingózni
330 IX | Komárom felől úszott lefelé az árral. A nagy gabonás hajók, amikor
331 VI | hogy a legnagyobb fagy se árt nekik. Meghajlítják a rózsafát,
332 XIV | eltávozásom miatt, valamint ártalmukra ne legyen az öröm a kincs
333 XIV | én szívem vágyódik. Az ön ártatlan lelke még fel nem foghatja
334 XII | szigetén a gyermekek és az ártatlanok bátorságával indult el azokon
335 XII | Máriási Ilona azonban a maga ártatlanságában nem ijedt meg a kőbe faragott
336 Utoh| Császárfürdőé, a Lukácsé, az artézi vizeké. A Margit-forrás
337 Elo | lakók, amikor nem látni az áruló füstöt.~Ki tudja, ki tudhatná,
338 V | mélyéből a kíváncsi ibolyák, az árvácskák figyelni kezdenek kis tányéraikkal,
339 Elo | csupán ibolyákat, a másikban árvácskákat, a harmadikban nefelejcseket
340 XIV | Most már senkink sincs, árvák lettünk - zokogott az özvegy. -
341 IX | rostokolhatott a legközelebbi árvízig.~Ezért volt megbízatása
342 I | Duna-vízzel. Tavaszi és őszi árvízkor úgy meggyülemlik a talajvíz,
343 XII | alagutakat, kutakat, gödröket ásattak Budán. A Margitsziget kedvenc
344 I | olyan hosszúakat lehetett ásítani a pesti házakban. Beleugrott
345 IX | kincskeresők, legfeljebb az ásójuk, kapájuk zörrent meg.~Mindenféle
346 II | föld alatt a csákányok, ásók munkája.~Valamelyik magyar
347 IX | Járt itt már más is, ásott itt már más is...~- Elvitte
348 X | Szép, szomorú, halovány asszony volt a nádorné, alig lehet
349 XIV | előtte járt mindig. Keskeny, asszonyi lábnyom volt.~Fenn, a sötét
350 X | pénz, evvel a hosszú orrú asszonysággal, abból az országból való,
351 X | lefelé a Dunán. Ennek az asszonyságnak van a legnagyobb birodalma
352 XIII| nem akarjuk zavarni az asszonyságot - mondá a hadnagy -, ellenben
353 IX | vizet. Jó emberek kutat ástak a házunk mellett.~Kincsásók
354 I | Török Császárnál verdeste az asztalt, amikor a pesti polgárok
355 XIII| a koporsót hiánytalanul átadja...~Hallotta-e Máriási Ilona
356 XIII| amit lesz szíves holnap átadni neki.~Nyolc katona erre
357 Utoh| tovább élnek, még ha úgy átalakul az új Margitsziget, hogy
358 Utoh| igyekszik, átfúrja magát Budán, átcsörgedez mélyen a Duna medre alatt,
359 Utos| személyes hang, amely a nemrég átélt súlyos betegségét illeti,
360 Utoh| tovább, messzibb igyekszik, átfúrja magát Budán, átcsörgedez
361 I | csaptak a madarak, hogy áthallatszott az óbudai partokra. (A pesti
362 Utos| a magyar propagandának átható erejű, hatalmas fegyvere [...]
363 IX | olyan erős tülkük van, hogy áthatol a legsűrűbb ködön is.~A
364 XIV | körül.~A temetés órájában átkelt József nádorispán és felesége
365 I | voltak rajongói, voltak átkozói, kardja elért északtól délig.
366 Utos| felidéző regény. Elég, ha átlapozzuk a Magyarság 1927. évi képes
367 Elo | nyári lakok helyén szinte átláthatatlan erdő volt.~A Duna a legszárazabb
368 XI | egy férfi, akár holtan is, átlépje a kolostor küszöbét.~(A
369 Utos| gyümölcsösnek másfél lábnyi átmérőjű bedugult, behányt kútnak
370 VIII| szeme elé emelte, amint átnézett a verőfényes partra.~- Az
371 Utoh| bolti ajtó - és Ruzicska átnyújtotta ráncos, kicsiny, majomszerű
372 VI | hogy négy-öt ember se tudja átölelni.~Itt állt a hétágú fa ezer
373 V | részint a sziget partjait átölelő Duna fenekén, részben a
374 XIII| láthatta őket.~Itt hirtelen átölelte Máriási Ilonát, és váratlanul
375 I | hajósemberek."~"Ilona, midőn délben áttöri a téli ködöt a napsugár:
376 I | bolthajtásos, amely bolthajtást áttörni nem lehet. Pincéje nincsen
377 I | hogy szokásos ennivalóját átvegye Ilona kezéből, tegnap óta
378 Utos| tulajdonába került - az irányítást átvevő részvénytársaság. Ők ugyanis
379 XI | és a jó angyal kézenfogva átvezette őt abba a világba, ahol
380 XIII| felelt Máriási Ilona.~- Atyád megérkezett az éjszaka...~
381 X | házikót.~- Ti is talán valami atyafiai vagytok a nádorispánnak,
382 XIV | Máriási Ilona tért vissza az atyai sírtól. Olyan gyengéd, finom
383 Utoh| felejtém rohanó életemben a jó atyák áldását, amellyel elbocsátottak
384 V | szigetre, hogy itt kegyes lelki atyákat keressenek, akiktől feloldozást
385 Utoh| a margitszigeti domonkos atyáknak fizetett adót, ezek a varjak
386 XIII| partra.~A hadnagy megkérdezte atyámat, hogy jó helyen járnak-e?
387 XIII| pecsétes levelet nyújtott át atyámnak.~- Ez a levél özvegy Máriási
388 XIII| a hadnagy, és írást vett atyámtól, hogy a koporsót hiánytalanul
389 V | a láthatatlan arcú lelki atyának?~Ki tudná manapság, hogy
390 V | rágalmazók találtak megértő lelki atyát, akik ellátták őket vigasztalással
391 I | vagy egy öreg táblabíró atyjukat, a hadjáratban elfoglalt
392 Utos| rózsa-királynő" szerepét Auguszta főhercegnő játszotta és
393 Utos| számolt be arról, hogy immár autóbusz jár a Margitszigetre (Papp
394 XIII| arca volt hófehér, mint azoké a szellemalakoké, akiket
395 V | kiáltotta:~- Most maradjunk csak azoknál a furcsa embereknél, akik
396 Utoh| sétautakat a szigeten, hogy azokra te sétálgass nedves, bocskoros
397 XIII| pehely, amelyet kis társa azonnal az odúba vitt. Ez az odú
398 V | hogy elinduljon messzi Ázsiába: megkeresse a magyarok ottani
399 V | tatár betörés elől. Messzi Ázsiában, mielőtt a magyarok rokonaihoz
400 Utos| műnek számít. Hangsúlyosan azzá teszi elsősorban az a személyes
401 Utos| ugyan, de nagy műnek tartja Babits regényét, a Halál fiait,
402 I | fél disznót hozott Bogyó bácsi, a szigeti erdőkerülő."~"
403 Utoh| romfalban fészkelő nesztelen bagoly elsuhan a ház körül.~~De
404 Utos| körvonalat, a lég hasonlíthatlan báj-illattal telik meg, és a föld lakója,
405 V | hogy neki magának nincs baja a hatalmas lovagrenddel.~
406 IV | gyermekes zaklatásoddal. Még bajba hozod oktalan kérelmeddel
407 VIII| tőlem függ, segítve lesz bajodon, gyermekem.~~Ez a nap volt
408 XIV | mélyében is a halottat minden bajtól.~~A temetési szertartás
409 I | partjain, mint megannyi bakterok. Máriási Ilona minden tavasszal
410 XI | Margit lábaihoz temették el bal oldalra, hogy halottaiban
411 I | tölteni. Talán alkalmas Balatonfüred.~És a galambposta a Máriási
412 I | akik nem vehettek részt a bálban.~Máriásiné a galambposta
413 Utoh| mint egy évtizede, hogy egy baljós, halálgondolatos, búcsúzkodó
414 Utoh| most, ötvenedik éve felé ballagva, jámbor és kegyes mesemondásokkal
415 I | hemzseg a sok estélynek, bálnak, társaságos összejövetelnek
416 XII | király közelében, jobbra és balra eltemetve voltak.~Máriási
417 XIV | nyárfa állt jobbról, a másik balról a vitéz ezredes sírhalma
418 I | hiányzanak egyetlen előkelő bálról sem. Ünnepelt táncosnők,
419 VI | amelyet ugyancsak annyi balsors ért. ~A hét testvérek fája,
420 VI | együtt viselte a nemzettel a balsorsot. Krónikák vannak arról,
421 X | szerencsét, amely megmenti őt a balsorstól.~Ilona másnap galambpostát
422 Utoh| könyveimet, mint valamely kis bálványokat az ágyam mellé készítettem,
423 XIII| cigánypalatínus leánya nem győzte bámulni Ilona lelkierejét.~- Hiába
424 VI | maga saját külön örömei és bánatai, amely örömök és bánatok
425 II | valakinek mondani utoljára élete bánatát.~De senki sem hallgatott
426 IV | szomorúságban, a mosolytalan bánatban töltsék hátralevő éveiket.
427 I | pesti oldalon, amint messzi Bánátból tetőig megrakodva húzták
428 XI | arcon földi szenvedésnek, bánatnak, de örömnek se nyoma, csak
429 VI | bánatai, amely örömök és bánatok nem az emberektől valók,
430 IV | megriasztott vad.~És a király e bánatos utazásában kemény fogadalmat
431 XIV | Aztán majd egy szomorúbb, bánatosabb ruha lesz az én mindennapi
432 IV | csak akkor értjük meg e bánatot, midőn a sírba költöznek
433 XIV | Margit vigyáz ránk, nem lehet bántódásunk.~Nekiindultunk tehát a lépcsőnek.~
434 II | nyugatnak járt, amerről nem bántotta szemét a világosság, komoran
435 XIV | elröpültek fejünk felett, de nem bántottak.~Aztán Ilonka gyertyát vett
436 Elo | emberek laktak itt, nem bántották az állatokat, már csak azért
437 Utoh| maga nagyharangi hangját a bárányfelhős égboltozat felé, mintha
438 X | minden jóval. Még fiatal báránypecsenye is volt. Békacomb is volt.
439 II | elpanaszolta búját-baját öreg barátjának. Estefelé, midőn a holló
440 II | fogadta a régi szívességgel barátját, sőt tán csípősen megkérdezte
441 VI | kezdett. A természettel való barátkozás azonban ellensége minden
442 V | udvarnál. Egy dominikánus barátnak mindenhova van belépése.
443 II | messze földről eljöttek barátnőik mulattatására. Elfújdogálták
444 V | gyorsparaszttal egy katonatiszt barátom Bécsbe. Az elviszi a virágokat
445 XIV | megérthessem az én egyetlen jó barátomnak titkolt panaszát. Remélem,
446 VI | mindig megtalálhatja azt a hű barátot.~A kertésznek megvannak
447 IV | pajtások között szokott lenni a barátság, ha az lelki motívumokon
448 IV | és a rajongó fiatalember barátsága olyan nemes és tiszta volt,
449 I | felől, s az ugatás nem volt barátságosnak mondható.~Téli időben azonban
450 V | apám!~Kármán József költő barátunk idejét látta annak, hogy
451 V | homlokát, amelyen az évek barázdáikat vonják. Minden évben jött
452 XI | megőszülve, a lelkifurdalástól barázdás arcával a leánya sírjára
453 V | vitték magukkal kincseiket. Bárhova vitték volna, sehol se lettek
454 IV | ideig mentek anélkül, hogy bárkivel találkoztak volna.~- Magának
455 V | után! Ó, a dominikánusok, bármit hagyományoztak róluk: ismerték
456 I | a sziget belseje.~Azok a barnapiros begyű, szakállas madárkák,
457 I | ház körül szemezgetnek a baromfiak, hangos kiáltással adják
458 II | a bársony, sőt tán még a bársonynál is puhább.~Aztán, hogy megmutassák,
459 XII | kőről Ilona leugorva, finom, bársonypuha talajba lépett, amely olyan
460 IX | mentéjét, fejére nyomta bársonysüvegét, kezébe vette ezüstgombos
461 XII | kedvenc mulatóhelyük volt a basáknak, nyilván gondoskodtak arról,
462 I | midőn a szigeten a budai basának voltak kéjlakai. Erős építmény
463 XII | gyermekek és az ártatlanok bátorságával indult el azokon a csiga
464 XIII| szolgált, hogy legyen erőm és bátorságom elviselni a reám váró szenvedéseket.
465 XII | nem megfélelmesedést, de bátorságot nyer a halottaktól. Mintha
466 Utos| fiait, de gyanakvással néz Baumgarten Ferdinánd hagyatékára, mert
467 VII | itt amerikai feketediók, bazsarózsafák, szentjánosfák: csupa különleges
468 XII | édesanyjához a szigeti házacskába beállított.~És a galambposta útra kelt.~~
469 V | ahhoz -, de a kerti fák beárnyékolták a barátok házát, és dús
470 V | Ilonának arról a valakiről, aki Bécsben olyan nagyon szereti a virágokat,
471 Utos| József egy időre kitiltotta Bécsből, sőt még a neki járó kifizetéseket
472 Utoh| mint valamely ritka és becses könyvet.~És estére, amikor
473 I | nevelésben részesültek a híres bécsi nőneveldében, amíg az apjuk
474 IX | hajóknak - habár éjjeli időben becsületes hajósok rendszerint békésen
475 IX | kutat mérés nélkül is. Régi, bedőlt kút az, legfeljebb gyík
476 Utos| gyümölcsösnek másfél lábnyi átmérőjű bedugult, behányt kútnak látjuk nyomait,
477 Elo | budai hegyekből átkeltek a befagyott Dunán, és hóolvadáskor itt
478 XIV | A temetési szertartás befejezése után elment mindenki a sírtól,
479 IV | költő leírja. Itt méltóan befejezhetném készülő művemet: Fanny hagyományait,
480 I | Fánny folytatja. Elisabeth befejezi. A galamb a Máriási-palota
481 II | bírta kiállni a vén fenyő, befejeztetett a királynő élete.~Már a
482 V | kolostornak. Azonkívül messze, befelé a budai hegyek közé nyúlva,
483 IV | korszakban élni, hogy Margit befogadott volna engem is leányai közé -
484 VI | vágni hamarosan. A fa majd beforrja a sebet.~~
485 I | repkénnyel, vadszőlővel tetőig befuttatott házikóban, amelynek manapság
486 XIII| verébnek barna folt volt a begyén, mintha szakálla volna.
487 I | belseje.~Azok a barnapiros begyű, szakállas madárkák, a stiglicek,
488 Utos| lábnyi átmérőjű bedugult, behányt kútnak látjuk nyomait, hol
489 Utos| föl". Valamint a névtelen beharangozás szerzője szerint a sorozat "
490 I | tarka, kékes tollaikkal behintették a Duna-partot.~Odabenn a
491 Utos| kezdőmotívumot vagy zárlatot beiktatva, tulajdonképpen legtöbb
492 XIII| csak a kis társnak volt bejárása, amint sürgött-forgott,
493 XII | kolostor romjai között. A bejárást őrző bokrok összecsapódtak
494 V | császárához éppen olyan szabad bejárásuk van, mint a legkisebb kunyhóba.
495 III | Ilona Kármán úr társaságában bejárta a tavaszi szigetet.~~
496 I | elért északtól délig. Hadai bejárták azt a tájat, ahol a nap
497 Utoh| óramű helyett itt az időt bejelenti: a reggelt, a delet, az
498 Utoh| az, aki nyitott ablakomon bejött és kiment, anélkül hogy
499 Utoh| rétek voltak, amelyekben béka kuruttyolt, vadkacsa lakott,
500 X | báránypecsenye is volt. Békacomb is volt. A tortákat pedig
|