Part

 501 IV  |               elvonultságban keresték lelkük békéjét.~Már az Árpád-házi királyok
 502 Utoh|                      a nagy fák magosságában békén kivárni sorsukat, őszi halálukat,
 503 IX  |               becsületes hajósok rendszerint békésen alusznak az Úrban, miután
 504 Utos|                      az országot megcsonkító békeszerződést. Számos térkép jelent meg,
 505 Utoh|                   időben, amikor a vén házba beköltöztem. Nem a te kedvedért nyitják
 506 I   |                   jámbor Riska van éjszakára bekötve, amely napközben a szigeten
 507 V   |          dominikánusok. Segíteni akartak IV. Bélán. S felkerekedett négy dominikánus
 508 IV  |                     honalapítás sikerült IV. Bélának. Ámde fogadalma szerint
 509 V   |                 ésszel.~Tíz esztendő se telt bele, kifüstölték a szigetről
 510 I   |                    hódító útjában. Egyszerre belekeveredett Magyarország is abba a nagy
 511 Utos|                   címet viseli. Vagyis Krúdy belemerül a múlt század árnyainak
 512 Utoh|                mintha nem akarnék sehogy sem belenyugodni abba, hogy az álmoknak végük
 513 XII |                     a margitszigeti alagútba belép. A régi időkben figyelmeztetésül
 514 V   |                      barátnak mindenhova van belépése. A föld leghatalmasabb császárához
 515 I   |                    be más, mint az, akinek a belépésre belülről engedelmet adtak.~~
 516 XIII|                   volt, az udvaron keresztül belépett Rézike, a cigánypalatínus
 517 XIV |             enyhíteni az ibolyák is, amelyek belepték a réteket, és illatukkal
 518 I   |                    ásítani a pesti házakban. Beleugrott régi huszárnadrágjába, feltette
 519 II  |                 szinte megtántorodott.~Aztán belezuhant a Dunába a holt fejedelemnő.~~
 520 XIV |                      haláluk után is hangzik belőlük. És ugyancsak azért ringatódznak
 521 II  |                    is hallatszottak a vén fa belsejéből. Talán egészségért kiáltozott,
 522 Utoh|                    együtt emelkedni a sziget belsejét, ahol valaha azok a mély
 523 XIV |              kinyíljanak a víz színein, hogy belsejük megteljen azzal a csodálatos
 524 XI  |                      mintha őket is valamely belső fényesség világítaná. Az
 525 I   |                  mint az, akinek a belépésre belülről engedelmet adtak.~~Vajon
 526 I   |                      megvan az ódon palota a belvárosban, rajta a család címere látható
 527 IX  |                     toronyóra ütését a pesti belvárosi templomról, akinek kedve
 528 X   |             fejedelemfi, aki száműzetés után bemutatkozik országában.~A pillangó egyenesen
 529 VI  |                 munkáját, aki először kezdte benépesíteni Szent Margit szigetét.~Manapság
 530 Utoh|               holdsugaras szigeti éjszakákat benépesítik.~Ó, hogy mentem lábujjhegyen
 531 Utoh|                       mintha felébredt volna bennem valamely ismeretlen, távoli
 532 IV  |               találkozik.~A tavaszodó sziget bennük nem az élet örömeit ébresztette
 533 I   |                  mintha senkit se várnának a bent lakók.~Ha valaki történetesen
 534 I   |             résztvevő saját kezűleg írta meg benyomásait, látnivalóit, tapasztalatait
 535 V   |                 országos dolgokat. A tatárok beözönlését Ázsiából előre tudták a
 536 IV  |                 Amott látható még az a félig beomlott fülke a fal északi oldalán,
 537 IV  |                legdúsabb a lomb, legsűrűbb a berek, legillatosabb a gally,
 538 XIII|                     pihenés nélkül, hordta a berendezést a kis házikóhoz. Míg a szakállas
 539 I   |                  előkelő világ mulatságairól beszámoljanak. Minden résztvevő saját
 540 Utoh|                   majd azt mondják a halotti beszédben, hogy még sok épületes dolgot
 541 XIV |             csodálkoznak a békák érthetetlen beszédén, pedig mindig csak azt zengik
 542 VIII|                szigeti növényzetre terelte a beszédet a jó nádorispán.~- Ennek
 543 VI  |               Máriási Ilonához:~- Most arról beszélek magának, Ilona, hogy mivel
 544 VIII|                    még téli álmukat aludták.~Beszélgetés közben a jó nádorispán csak
 545 II  |               kellett hallgatni udvarhölgyei beszélgetését, akik hiúságukban mind azt
 546 II  |                sűrűségét választotta, hogyan beszélgetnek odafent a magasban a madár
 547 II  |                    öltözékeikben, csak akkor beszélhettek a fejedelemasszonnyal, hogy
 548 III |                  törődött tovább velük. Hadd beszéljék a pesti történeteket anyjuknak,
 549 V   |                    volna a költőnek, hogy ne beszéljen Ilonának arról a valakiről,
 550 II  |                  hallani, amit a rengő habok beszélnek a Dunában.~~Fenyők voltak
 551 Utoh|                   dolog személyes emlékekről beszélni magamfajta embernek, aki
 552 III |                hadakozásban.~Olyan szomorúan beszélték el ezt a hírt a kisasszonyok,
 553 XI  |             végzéséhez. Alázatosan ápolták a betegeket, jóságos cselekedeteiket
 554 Utoh|                    csodát tegyenek azokkal a betegekkel, akiknek már az elhalványuló
 555 Utoh|                  szenvedőkről, a reménytelen betegekről, akik itt körülötte mind
 556 I   |                     tavaszt. Gyermekkora óta betegeskedett. Sápadt, vékonyka, szinte
 557 IV  |                    embernek való, vagy pedig betegnek, aki nem szereti a világot -
 558 X   |                   mondták, hogy valami olyan betegsége van, amelyre nincs orvosság
 559 Utoh|           sántaságából, szívbajából és egyéb betegségeiből, hálás ember módjára, fogadalma
 560 V   |                 bűnökre, a lélek e különböző betegségeire tudta a gyógyítást, mint
 561 Utoh|                       most, a háború után, a betegségeket, a nyomorúságokat, az egész
 562 VI  |                    Ki vannak téve mindenféle betegségeknek. A nem gondozott fa idő
 563 Utoh|                    magyar fürdőt, hogy kínzó betegségére gyógyulást találjon. A főtisztelendő
 564 Utoh|                    volt reám, amikor egy bús betegséges, szívszorulásos és búcsúzkodó
 565 X   |                  orvosság a patikában.~Ezt a betegséget úgy hívják, hogy: honvágy.~~
 566 Utos|                  amely a nemrég átélt súlyos betegségét illeti, s ezzel kapcsolatban
 567 VII |                      rendesen elmúlott lázas betegségük.~A Szent Margit-kolostor
 568 VI  |                  maguk közlik a kertésszel a betegségüket. Messzire kinyújtják elszáradt
 569 I   |              barátnői, amíg tizenötödik évét betöltötte.~Szent Margit szigete akkor
 570 V   |                megmenteni nem tudták a tatár betörés elől. Messzi Ázsiában, mielőtt
 571 I   |            felépíteni, kóbor kutyáknak, futó betyároknak, iramodó szeleknek otthona
 572 XI  |          liliomillatot árasztott.~A fehérség bevárta Máriási Ilonát, nem sietett
 573 I   |                    megvasalt tölgyfakapuját: bevehetetlennek látszott a ház. A körkerítés
 574 XII |                  huszonkét király közé, hogy bezárja sorozatát a honalapító királyoknak.)~
 575 I   |                      a törökök építettek. Ha bezárták jól megvasalt tölgyfakapuját:
 576 Utos|                      írásait. Azonban - mint Bezeczky Gábor kutatásai kimutatták -
 577 VI  |                  fája, a magyar nemzet fája.~Bezzeg volt gondja a nádorispánnak,
 578 XI  |                 előtörő fényesség volt ez! A bibliai csoda ismétlődött meg ez
 579 Utos|                    sem, hanem még az idézett bibliográfiából is kimaradt. Ennek címe:
 580 XIV |                     templom hajója volt. Egy bíborpárnán feküdtek érdemjelei. Egy
 581 I   |                     akkoriban már jelentkező biedermeieri karosszékeknek, amelyekben
 582 V   |                      tányéraikkal, a rügyek, bimbók úgy ülnek a magasban, mint
 583 V   |                 örömét. Ámde a tavasszal nem bír el a tél. Vékony fűzfavesszőkkel
 584 IX  |                     Jóska vajda volt legfőbb bírája, parancsolója mindenféle
 585 IX  |                     a cigányság fogadta az ő bírájának, hanem azok a vízi népek
 586 IV  |                       Olyan helyes ítéletei, bírálatai voltak a gyermeknek, hogy
 587 Utoh|                lehetne hinni, hogy valakivel birkózik hajnalonkint ez a testileg
 588 Utoh|                    tudnák megmondani. Hogyan birkózott meg az emberi munka az idővel,
 589 Utoh|               platánleveleit, mintha már nem bírná őket vénségére eltartani.
 590 X   |               asszonyságnak van a legnagyobb birodalma a világon, odáig tart, ahol
 591 XII |                 észreveszi, hogy valaki az ő birodalmában jár. Rázkódik a bolthajtás,
 592 X   |                    nádorispánné.~A fehér cár birodalmából, jeges északról jött ő,
 593 IX  |                      nehéz lett volna városi bíróság elé járulni, hogy igazukat
 594 XIV |               csodálatos piros virágú japáni birsbokrok, amelyeket éppen József
 595 IV  |            korbáccsal mindaddig, amíg karjai bírták. Ő viselte a legdurvább
 596 IX  |                     könyve a mi tizenhármunk birtokában van jelenleg. Mi hajdanában
 597 VI  |                     volt rózsáskertje, hanem birtokán is.~Hiszen nincs is annál
 598 V   |                      lerombolták, kincseiket birtokukba vették, a János-lovagok
 599 I   |              felnőtt-korukban, magyarországi birtokukon tanulták meg. Egyébként
 600 I   |                     Máriásiak, amikor vidéki birtokukról Pestre költöznek. Két Máriási
 601 III |                     Ezért van nekünk házunk, birtokunk, ezért van nektek szép ruhátok,
 602 Utos|                ellopott, föld alatti, pokoli bitorlók kezére került hajdani dicsőségét
 603 II  |                   szél.~Gyenge legényke volt bíz az, alig ért fel a királynő
 604 Utos|                    vissza a császár-családfő bizalmát, hogy 1908-ban Budán középkori
 605 III |             tapasztalatlan még ez a gyermek! Bízik az emberek jóságában.~Ilona
 606 II  |                   megítélését udvarhölgyeire bízom. Ők még fiatalok, kötényt
 607 V   |                     minden könyvnél. Ez a fa bizonyítja, hogy a dominikánus szerzetesek
 608 V   |             szerencsétleneknek magukat, mert bizonyosak lehetnek a szívben, amely
 609 V   |                 voltak valaha: erre századok bizonyságával áll itt ez a bükkfa, amelynek
 610 Utoh|                     végig a padláson, akinek bizonytalankodó lépteit világosan lehetett
 611 XII |                      tudtak.~A mécses lángja bizonytalankodva járt előtte vándorlásában.~
 612 V   |                 volna, sehol se lettek volna biztonságban a kincsek. A törökön kívül
 613 V   |               eltévesztette a máskor halálos biztonságú hóhérvágást.~A madár olyan
 614 Elo |                    az emberek társaságát. De biztos tanyát nyújtott azoknak
 615 II  |                       mintha közelségével is biztosítaná őt védelméről.~A fenyő-királynőnek
 616 II  |                    fújják el.~~A fejedelemnő bízvást elégedetlen lehetett hölgyeivel.
 617 II  |                     hogy egész nap lengessék bő szoknyájukat a szél muzsikájára,
 618 XIII|                    vállát.~- Meg fogod nekem bocsátani, ha rossz hírt mondok neked? -
 619 Utoh|               szellemalakok; a virágillattól bódult madárkák, Szent Margit drágalátos
 620 V   |                   elég volt egy elmulasztott böjtnap, egy meggondolatlan cselekedet,
 621 V   |                       testüket sanyargatták, böjtöket tartottak, kövön térdepeltek,
 622 IV  |                      tudnak gondolkozni. Kis bölcsek ők már abban a korban, amikor
 623 Utoh|                      szerzetesi életmódja és bölcsessége mellett nemigen lehet már
 624 Utoh|                      üldögélnek, mint valami bölcsőbe. És a vén fa ringatja felettük
 625 V   |             építettek a zárdában föld alatti börtönöket a kegyes nővérek hibába
 626 V   |                    föld alatti utat vájtak a börtönökhöz. Azt hitték, még mindig
 627 IV  |                    cellák helyén láthatók, a börtönszerű falak mutatják, mily csodálatos
 628 XIII|                     a szakállas elrepült egy bogár után, a leskelődő veréb
 629 Utoh|                      előcsalogasson valamely bogarat a zöld madár.~A nagy harkály
 630 X   |                      legyecskék, pehelyszerű bogárkák méregették az út távolságát
 631 VI  |                     a tányérlevelű platánfa (boglárfa), a nádorispán kertjében
 632 VI  |                      napján érte a napkeleti boglárfát.~Az augusztusi napokban,
 633 I   |              vásárból egy fél disznót hozott Bogyó bácsi, a szigeti erdőkerülő."~"
 634 Utoh|                 szellő dajkája kezében, és a bokor-anyácska éppen olyan boldogan nyitja
 635 II  |                    szégyenkezve lapult meg a bokorban. De éjféltájban keresésére
 636 XIV |                 levelek.~De ezenkívül minden bokornak más színe volt. Voltak sárga
 637 X   |                 szigetre, és sétált a sziget bokrai között, amíg ura a kertésszel
 638 Utoh|                   hogy tavaszonkint elvigyed bokrainkat, fáinkat, drágalátos ültetvényeinket!
 639 Utoh|                     tavaszi hajnalon ahhoz a bokrocskához, amelyen új levélkék mutatkoztak,
 640 Utoh|              évtizede ennek - némely fák még bokrocskák voltak itt a kastély kertjében,
 641 Utoh|                  régen" a világon volt, mire bokrocskámhoz értem - amilyen "réginek"
 642 Utoh|                       amellyel édesanyját, a bokrocskát értesíti, hogy immár nincs
 643 I   |                      járják be még egyszer a bokrokat, a rügyező gallyakat, az
 644 Elo |                  nyúl, amely a margitszigeti bokroknak lakója, fiatalabbak voltak
 645 IV  |                     magyarok patronájának, a Boldogasszonynak. Megfogadta, hogy ha leánygyermeke
 646 IV  |                  kolostor romjainál, amelyet Boldogasszonyról nevezett. És leánya lett
 647 V   |               emberek voltaképpen csak addig boldogok, amíg anyjuk, apjuk él.
 648 XIV |                      szerint megleljék földi boldogságukat. Egy levelet találnak majd
 649 VI  |           családjában apáról fiúra szállt. A boldogult emlékezetű József főhercegnek (
 650 V   |                   költő.~Máriásiné szomorúan bólintott, és titokban az ajkára tette
 651 III |                 Végre Fanny felemelkedett:~- Bolond ez a leány. Azt hiszi, hogy
 652 Utoh|                     akik alatta megpihenünk. Bólongathatsz öreg, másodpercenkint szórhatod
 653 V   |                 szívükre vigaszt a templomok bolthajtásai alatt. Hova menekülhetne
 654 XII |                     bolthajtás felett, amely bolthajtásnak valóban igen nagy erejűnek
 655 I   |               nyújtanak. A szobák mennyezete bolthajtásos, amely bolthajtást áttörni
 656 I   |               mennyezete bolthajtásos, amely bolthajtást áttörni nem lehet. Pincéje
 657 Utoh|                     nyikorogva nyílott a vén bolti ajtó - és Ruzicska átnyújtotta
 658 IV  |                  zárdaszűzek szomorú éneke a boltívek alatt, a dunai hajósok visszafordították
 659 V   |                 teremnek, amelyek a fűszeres boltokban a gyermekek csemegéi. Persze
 660 XI  |                  falak között, a félhomályos boltozatok alatt, a pinceszerű csendességben,
 661 XII |                 felírásai.~A mécsvilág búsan bolyong sírtól sírig, már nem remeg
 662 XII |                   Margitsziget kis remetéje, bolyongásaiban rájött annak az alagútnak
 663 XII |                      távoli haranghang a kis bolyongó fülébe.~A legenda szerint
 664 X   |                     A tavasz halk remegéssel bontakozott ki a szürke köntöséből a
 665 Utos|                      illeti, két részre kell bontanunk a kérdést. A Boldogtalan
 666 IX  |                      mindenünket, házainkat, borainkat, ökreinket, malmainkat,
 667 V   |              tapintása, mintha a legfinomabb bőrből vagy hártyából volna.~-
 668 Utoh|                  immár keményre dagadt a sok borfogyasztástól, akiknek veséjük alattomban
 669 VI  |                       trágyával oly vastagon borítják, hogy az nem egyenesedhetik
 670 Elo |                    csaknem ölnyi magassággal borított el az ár, a megháborodott
 671 III |                   városban, amíg a Dunát jég borította. Elmondták az estélyeket,
 672 I   |            égboltozaton, amely Európa felett borul.~Az ő nevével van tele minden
 673 XI  |                     arcával a leánya sírjára borulva. Gyötrelem és szenvedés
 674 V   |                    ha vallása se volna? Mely borzalmas sivatag volna az élet, ha
 675 IV  |               példával. Ő ostorozta testét a borzbőrből való korbáccsal mindaddig,
 676 XIII|                       A szakállas csak azért borzolta fel tollát, hogy lehulljon
 677 XII |                     kezek!)~Ilona nem érzett borzongást, sem ijedelmet a föld alatti
 678 V   |                   valamely érthetetlen módon bőséges nedvességet szívnak mindig
 679 II  |                 hallotta a táncot, amelyet a bőszoknyás fenyők lejtettek, de nem
 680 V   |            kolostorral szemközt állt. És itt botanikára tanította Máriási Ilonát,
 681 VIII|                      nádort kora legjelesebb botanikusai közé sorozták. A legtanultabb
 682 XIV |                    vajda jelt ad ezüstgombos botjával.~- Én a mély gyász ruháját
 683 Utos|                történet szerint a főherceget botrányos nőügyei miatt Ferenc József
 684 Utoh|                  régi kegyes emberek, akik a bozótba, sűrűségbe, félig a föld
 685 Utoh|                 nádorispán kertjéből, a sűrű bozótból - aztán az álombéli hang
 686 XIV |                  mentünk felfelé, amikor egy bronzajtóhoz értünk, amelyen Ilonka háromszor
 687 Utoh|                    hogy a hajnaloknak minden bűbájosságát, angyali jövetelét, elképzelhetetlenül
 688 Elo |                     Szent Margit kápolnáját.~Búcsú-fogadalmat meg kell tartani, ha lelkünkkel
 689 Elo |                   szíve a hallásukra.~Ezen a búcsún, ahová a leánykámat kísértem
 690 I   |                     egykori ezredes, nyomban búcsút mondott az akkoriban már
 691 VIII|                   Kis Máriási Ilona, el kell búcsúznunk.~Kezét nyújtotta Ilonának,
 692 Utoh|                   fülemilehang futamodik elő búcsúzóan József nádorispán kertjéből,
 693 Utos|                     24-én hangulatos cikkben búcsúzott el a szigeti lóvonattól).
 694 I   |                   Vajon mi történik Pesttel, Budával, ha ez a korzikai tigris
 695 V   |                   bizonyságával áll itt ez a bükkfa, amelynek hasonlója csak
 696 V   |                hölgyeknek.~- Nézze meg ezt a bükkfát, Ilona, és ez a sötét törzs
 697 V   |                 falevelek véredényei. Ezen a bükklevélen nincs főütőér, sem erek
 698 V   |                      torolni.~Pedig hát az a büntetés nem volt igazságtalanság.
 699 V   |                    volnának szokásba szigorú büntetések, amelyek a rendbontót sújtják.~
 700 V   |               nővérek hibába esett testvérük büntetésére. A harcias Szent Jánosok
 701 V   |                apácákat, akik valamely okból büntetést szenvedtek. Hiába építettek
 702 IX  |                     az esztergomi érsek vára büszkélkedett -, abban lakott Jóska cigányvajda,
 703 X   |                   itteni tartózkodást?~Ilona büszkén felelt:~- Az én apám ezredes
 704 XIV |                 megteljen azzal a csodálatos búgó hanggal, a hold hangjával,
 705 IX  |                      Dunán csendes tülökhang búgott fel.~Ki járatos a hajók
 706 V   |                      a Margitsziget mélyében bugyborékoltak: gyönyörű zöld növényzettel
 707 II  |             megnyugodott, mikor elpanaszolta búját-baját öreg barátjának. Estefelé,
 708 IX  |                füstjüket sem látták a sziget bujdosóinak.~Olyan emberek voltak ezek,
 709 V   |                      egy-egy állomása volt a bujdosóknak. Nagyváradon még megvolt
 710 Utos|            letiltotta. Ottó bánatában Pestre bujdosott, ahol a főhercegi erkölcsöket
 711 X   |                   temérdek fehér Margitvirág bújt ki a föld mélyéből a magasztos
 712 Utos|               történelmi neveit hordozó fiai bújtak: Andrássyak, Wenckheimek
 713 I   |                 vadászok, akik csónakjaikkal bújták a sziget környékét: kócsagot
 714 I   |                    az ő hírét, dicsőségét és bukását regéli minden emlék, amely
 715 IX  |                 amikor egy titokteljes ember bukkant fel a városban, aki a köpönyege
 716 V   |                   érezték magukat. Különösen bűn volt itt a haza és a király
 717 V   |                   kegyes prédikációtól, amíg bűnbocsánatot nyertek a gyónás után.~Ki
 718 V   |                     az igaz utat az embernek bűnei megtisztulása után az igazi
 719 V   |                 megnyugvás ne leljen, amíg a bűneiért a megfelelő vezeklést lerótta.~
 720 V   |                   hogy kellő megjavulás után bűneik megbocsáttatnak.~Az esztergomi
 721 V   |                 csempészők és hamispénzverők bűneinek feloldozására rendelt vezeklések
 722 V   |                    életű pesti polgárság, ha bűneitől meg akart szabadulni, mind
 723 V   |                    hogy mi mindent tartottak bűnnek ezek a kegyes asszonyságok
 724 V   |                   amelyek néha nem is voltak bűnök, csak álmok, amelyek éjszaka
 725 V   |                      tudná manapság azokat a bűnöket - amelyek néha nem is voltak
 726 V   |                  gyóntatóatyja, aki bizonyos bűnökre, a lélek e különböző betegségeire
 727 V   |                azokat a dolgokat, amelyekben bűnösnek érezték magukat. Különösen
 728 V   |                  egyes templomban más és más bűnre talált feloldozást a szegény
 729 Utos|                      szerkesztését.~Az előbb burkoltan arra céloztunk, hogy Krúdy
 730 XI  |              megvilágítván a kolostor nagyon búskomor falait, de most ragyogtak
 731 XIV |                Ilonkát lányommá fogadtam, ne búsuljanak érte.~- Talán Szent Margitot
 732 Utoh|                másodpercenkint szórhatod alá búsult leveleidet, mint halk mondanivalókat;
 733 Utoh|                roppantotta meg százesztendős bútoraimat, József nádor székibe ki
 734 Utoh|                  alatt~  Még most is elülök;~Bűv-kép csalogat,~  Ábrándba merülök;~
 735 Utoh|              Visszatérünk az elmúlt századok bűvöletes messziségeiből a mindennapi
 736 IX  |               főkincsásó, olykor megállt, és bűvös köröket vont maga köré.~
 737 Elo |                királyleány emléke lakott.~Jó búvóhely volt a Pest és Buda alatt
 738 II  |                    amelyet eljátszadozzanak, búvóhelyet adtak a vércsék és kányák
 739 I   |                   tetőig megrakodva húzták a búzát: a hajókormányos megszólaltatta
 740 X   |                      oltárától az egekbe, és buzgó imájukra csodát tett ismét
 741 X   |                     kergette.~Kergette olyan buzgólkodón, mintha szerencséje, jövendője
 742 Utoh|                      ahol egy régi szerzetes buzgóságával végezte ájtatosságát Szent
 743 Utoh|                 közül azok a száradó, tüskés buzogányfejű gesztenyék, amelyekkel a
 744 VIII|                   vasfa, latinul: Gymnonadus candensis. Észak-Amerikában, azokban
 745 X   |                       Pálnak, minden oroszok cárjának.~A nádorispánné szerette
 746 X   |                      jön más ország. Katalin cárnő a neve.~Ez a harmadik pénz,
 747 Utos|                  optimista propagandisztikus célkitűzésnek, nem is beszélve a hozzákötött
 748 Utos|                    lap szerkesztői a harcias célkitűzést, a könyvsorozat egyértelműen
 749 X   |                     és az apácazárda egykori celláiban növekedett meggyfákon oly
 750 IV  |               keskeny ablakok, amelyek egyes cellák helyén láthatók, a börtönszerű
 751 XIV |                   magamra hagyni addig, amíg célomat elértem.~- A cigány nádorispán
 752 Utos|                      Az előbb burkoltan arra céloztunk, hogy Krúdy igen sokszor
 753 V   |                      szigeten állt és arra a célra szolgált, hogy lakhelye
 754 Utos|                általuk emelt épületekre tett célzások fő forrása minden valószínűség
 755 Utoh|                    azok vigyázzanak reám ama ceremóniák közepette, amelyek ebben
 756 Elo |                látogatónak, amidőn krétával, ceruzával vagy késsel megörökíti nevét
 757 X   |            kosárfonást, s elgondolta, hogy a cigány-hercegkisasszony dolga se fenékig tejföl.
 758 XIV |          összeparancsolt. Körülbelül negyven cigány-muzsikus állt fel a Duna parton,
 759 Utos|                      cigányvajdával, illetve cigány-palatínussal, valamint a föld alatti
 760 IX  |                      megbízatása Jóskának, a cigánykovácsnak, hogy éjszakánkint világítson
 761 IX  |                    mindenféle rendű és rangú cigánynépségnek. Ő tett igazságot a kereskedők
 762 X   |                      világon vagyok. Nálunk, cigányoknál is úgy szokás, mint a királyoknál.
 763 X   |                  öltöztetik így leányaikat - Cigányországban.~Sárga selyem viganója bársony
 764 IX  |                sziget felső csúcsán állt egy cigányputri - azon a helyen, ahol valamikor
 765 IX  |              pártfogója volt a magyarországi cigányságnak. Még a nyelvüket is tudták. (
 766 IX  |                   József főherceg írt is egy cigányszótárt.)~Jóskának tehát a palatínustól
 767 IX  |                      azok a félig vad vándor cigánytörzsek, amelyek lobogó hajjal nyargalnak
 768 Utos|              összekapcsolása a szigeten lakó cigányvajdával, illetve cigány-palatínussal,
 769 Utos|                    király kultuszának. Külön cikkekben számolt be a halál évfordulóján
 770 II  |                      hogy mit ér a rang és a cím, amikor senki sem szereti
 771 Utos|                      Szent Margit-mesemondás címen. A Magyarság Könyve című
 772 I   |                  belvárosban, rajta a család címere látható kőbe vésetten: medve
 773 Utos|                     XIX. század vizitkártyái címet viseli. Vagyis Krúdy belemerül
 774 VII |                elmúlásán; voltam víg, mint a cinke, amely oly gyermekes örömmel
 775 I   |                    eb."~"A sárga tökből vájt cinkefogók és a stiglincekre kivetett
 776 V   |          farktollaikat, mint a legyezőket. A cinkéknek szavuk volt minden gallyacskához,
 777 V   |                    az apácák mellett. Kardot cipeltek a derekukon, és sorban elbántak
 778 X   |              délelőtt.~- Mit gondolsz, olyan cipő az, amit otthon is lehet
 779 I   |                    hogy Fannynak elszakadt a cipőszalagja gróf X.-né táncestélyén,
 780 X   |                    Azért hívtak, mert egy új cipőt küldött a vőlegényem, azt
 781 V   |               ereszkedett le a fáról, mint a cirkuszi légtornász a magasból.~Ámde
 782 Utoh|                   együtt élvezhetni a modern civilizációt is! A huszadik századbeli
 783 Utoh|                   kényes pestieket akkor sem csábítgatja, ha olyan halálos biztonsággal
 784 II  |                   valamerről, a föld alatt a csákányok, ásók munkája.~Valamelyik
 785 VI  |              szólaltatta meg magyar nyelven: csakhamar talált egy pihenőhelyet,
 786 I   |                      kravátliját, előkereste csákóját, és úgy eltűnt Pestről,
 787 VI  |              kertészet szenvedélye a nádorok családjában apáról fiúra szállt. A boldogult
 788 I   |               Máriási ezredes meglátogatta a családját.~Mert nem kell ám minden
 789 I   |                    sem.~~Máriáséknak előkelő családjuk van Pesten.~Még ma is megvan
 790 XIV |                   sírtól, csupán a siránkozó családtagok maradtak vissza.~- Most
 791 Utoh|                    és az arc megmutatkozik a csalékony, holdvilágos éjszakákon.~
 792 VIII|              mondanivalója a leánykának.~Nem csalódtak azok, aki József nádort
 793 Elo |                     a világban és a világgal csalódva: remeteségre adta szomorú
 794 II  |                   szél muzsikájára, magukhoz csalogassák a napsugarat, amelyet eljátszadozzanak,
 795 Utoh|                      most is elülök;~Bűv-kép csalogat,~  Ábrándba merülök;~Hajó-kerekek~  
 796 Utoh|                     halottnak vélt holdsugár csalogatná elő a rejtőzködő virágokat,
 797 XIV |                     hogy le ne sújtsa őket a csapás az én eltávozásom miatt,
 798 XIII|                   ezredes az ellenség előtt, csapata élén hősi halált lelt Győr
 799 Utoh|                      nem szabad olyan lármát csapniok, mint a régi időben. Még
 800 Utos|                    trükkel szerezte vissza a császár-családfő bizalmát, hogy 1908-ban
 801 I   |                  elején Napóleon, a franciák császára félelmetes üstökösként rohant
 802 V   |              belépése. A föld leghatalmasabb császárához éppen olyan szabad bejárásuk
 803 Utoh|                Rudas-fürdő vize, ott fakad a Császárfürdőé, a Lukácsé, az artézi vizeké.
 804 III |                   Elisabeth.~- Én elmegyek a császárig is - felelt Ilona. - Nem
 805 I   |            Hétválasztónál vagy pedig a Török Császárnál verdeste az asztalt, amikor
 806 II  |              maradtak, mint harcosok, akik a csaták elmúlásával sem válnak szét.
 807 II  |                    éjszaka a szélben, mintha csatára készülődnének, pedig oly
 808 XIV |                 Napóleon katonáival már több csatatéren összemérték fegyverüket.~
 809 IV  |                 leányok, akik az ő leányához csatlakoznak. Csak a Boldogasszony legyen
 810 Utoh|               levélke már mozdult is, mint a csecsemő, lengedezett a titokzatos
 811 V   |                  böjtnap, egy meggondolatlan cselekedet, hogy felébredjen a lelkiismeret,
 812 XI  |                 ápolták a betegeket, jóságos cselekedeteiket nem jegyezte fel a krónika,
 813 XIII|                 Ilona, aki tanúja volt bűnös cselekedetének, felkapott egy horgászóbotot,
 814 V   |                sírhelyére, ahol annyi csodát cselekedett.~- De most már senki se
 815 XII |               istenfélelme kísérte, hogy nem cselekszik semmi rosszat, amikor az
 816 V   |               fűszeres boltokban a gyermekek csemegéi. Persze a szigeten nem tudtak
 817 IX  |             éjszakánkint a szigetet az a sok csempész, hajós, dugárus, akinek
 818 V   |                       és legjobban értette a csempészők és hamispénzverők bűneinek
 819 Utoh|                 emeletén abban az időben oly csendességgel laktam, mintha senkivel
 820 I   |                      akik az elhagyott, téli csendességű szigeten laknak: nem lehetnek
 821 Utoh|                    áll, halkan rezeg, mint a csendesülő, búcsúzkodó szív, pedig
 822 X   |           nádorispánné szerette a magányt, a csendet, óraszámra elüldögélt a
 823 V   |               fegyelmét, nyugalmát, áhítatos csendjét, ha nem volnának szokásba
 824 XII |                feltámadást, életet jelentően csendült valamely távoli haranghang
 825 Utoh|                 kovácsműhelyre emlékeztetően csengenek ódon kerekei, gurul a sín,
 826 Utos|                  időkben imára ébreszti éles csengésével az éjféli álomba szunnyadókat.~
 827 IX  |                kéménye egész nap füstölgött, csengett benne a kalapács a rézüstön,
 828 XI  |                      és halkan megrázták kis csengettyűiket. Illattal telt meg a sziget,
 829 X   |                    növekedett meggyfákon oly csengően énekelt a madársereg, mintha
 830 II  |                    üzent. Megharsant a kürt, csengtek az acélok, és a szerzetesek
 831 XI  |                  barátok térdeplőzsámolyával cseréli fel.~Eljött azonban érte
 832 Utoh|                     a talajvizeket, ki lehet cserélni a földeket, új földeket
 833 X   |                      házunk körül nyáron sok cseresznye terem.~- Én is szeretem
 834 X   |                   Minek kötöd ezt a kosarat? Cseresznyének?~- Annak. A házunk körül
 835 X   |                     jönnek felfelé. Némelyik cseresznyeszem akkora, mint az öklöm.~Rézike (
 836 X   |                    terem.~- Én is szeretem a cseresznyét, csakhogy mi nem fáról szedjük.
 837 XI  |                tallért találta.~...A madarak csicsergésére ébredt fel Máriási Ilona
 838 XII |              bátorságával indult el azokon a csiga alakú lépcsőkön lefelé a
 839 Elo |                 falaival, széles ablakaival, csigalépcsőjével és ódon tetőzetével - a
 840 XIV |               magukban a hajnali harmatot, a csillag fényét, a hold sápadtságát
 841 X   |                       ezzel a félholddal meg csillaggal a törökök országából való,
 842 Utoh|                      én már régen nem láttam csillagokat ama pesti fogadóban, amelynek
 843 Utoh|               kitekintgettem ablakomon, hogy csillagport vagy holdvilágos levegőt
 844 III |                         Hallgass, hallgass - csillapította Máriásiné a leányát. - Hisz
 845 XIV |                  fájdalom megingatta lelkét. Csillapodjon le Ilona, még hosszú, boldog
 846 X   |                    orra, a többi része pedig csillog-villog az aranytól-ezüsttől. Nem
 847 XI  |                   fák törzsérre, és a páncél csillogott, villogott, mint akár abban
 848 Utos|             fölturkáltatván, ez által a kert csin- és tisztaságban szenvedett.~
 849 Utos|                 augusztus 11-én újra tíz kép csinál kedvet a margitszigeti strandélethez (
 850 II  |                  készül, hogy ilyen maskarát csinált magából? Szégyellhetné magát
 851 I   |              értesítést a szigetre, hogy mit csináltak előző napon a leányai Pesten.~
 852 I   |                      Eulália néninek régebbi csípőfájdalmai ismét jelentkeznek. A nyarat
 853 XIII|                      bundás kutyák örültek a csípős szélnek - ők kénytelenek
 854 II  |               szívességgel barátját, sőt tán csípősen megkérdezte tőle, hogy vajon
 855 Utos|                  későbbi kisregény töredékes csírájának tekinthető; egyébként 1921-
 856 V   |                      tudnak róla a legrégibb csíziókönyvek is.~A kincsásók könyvében
 857 X   |                       Azt mondja: ezüst csak csizmapatkónak meg mándligombnak való.
 858 Utoh|                     a mérnöktudomány hinne a csodában.) Hogyan mentenek meg fákat,
 859 Utoh|                  kegyes könyvét Szent Margit csodáiról, a vizekről, forrásokról,
 860 X   |                      lépésnél újabb és újabb csodáit mutatta. S ez az óra, amelyet
 861 Utoh|                      oldalról oldalra írja a csodákat a főtisztelendő úr a sántákról,
 862 Utoh|                először írt könyvet azokról a csodákról, amelyeket saját szemével
 863 V   |                tudnak az európai földrajzok. Csodálatosak ennek a fának a levelei,
 864 Utoh|                könyvet írjon arról az isteni csodálatosságról, amely vele történt, amidőn
 865 Utoh|                  pestiek és a szigetiek nagy csodálkozására. Minek és kinek az a sok
 866 Utos|                   publikálási módszerét, nem csodálkozhatunk, hogy - forgatván Gedényi
 867 XIV |                    óta a tavaszt; az emberek csodálkoznak a békák érthetetlen beszédén,
 868 VIII|                  tovább foglalkozzon. Nem is csodálkozott, hogy a leányka nyomon követi.
 869 XI  |                 vékony tallért fedezett fel.~Csodálkozva forgatta ujjai között a
 870 XIV |                    Ön még gyermek, Ilona, ne csodálkozzon, hogy hallgatok fájdalmamról.~-
 871 Utoh|                    főtisztelendő úr beszél a csodáról, amely vele itt történt,
 872 Utoh|                    év előtt is csónakáztunk.~Csodaszámba mehet az is, hogy alakult
 873 Utoh|                betegeknek, akik Szent Margit csodatételeiben bíznak.~~Az Isten áldja
 874 Utoh|                foglalta könyvbe mindazokat a csodatételeket és meggyógyulások történetét,
 875 XII |                      élt és végzé a rábízott csodatetteket. A betegek gyógyítását.
 876 XI  |                      fogni a kezet, hogy azt csókjaival elárassza, de keze csak
 877 X   |             társnőiket, megcsókolta testvéri csókkal a nőszirom zöld levelét,
 878 X   |                 dereka, amint hátára vette a csomót. Aztán ugyancsak sietett
 879 Utoh|                     mint még tíz év előtt is csónakáztunk.~Csodaszámba mehet az is,
 880 Utoh|              tavasztól őszig. Nem, többé nem csónakázunk a nagy réten, mint még tíz
 881 XIV |                   természetesen más nagyurak csónakjai is követték. Eljöttek Budáról
 882 I   |                       A pesti vadászok, akik csónakjaikkal bújták a sziget környékét:
 883 X   |                     még a nádorispán is az ő csónakján ment haza Budára, a palotájába.
 884 III |                 izzadt, hosszú üstökét, amíg csónakjával a pesti partról idáig felevezett
 885 IX  |                 Dunán fekete-sárgára festett csónakjukon, de még a füstjüket sem
 886 Elo |                     se volt a Margit-hídnak. Csónakokkal jártak a szigetre azok,
 887 III |                     magukkal, aki segített a csónakosnak az evezésben, Máriási Ilona
 888 XIV |                     vegye észre távozását? A csónakosok ismerik önt.~- Szent Margit
 889 IX  |                       és a háznépével együtt csónakra ült, hogy szent misét hallgasson
 890 Utos|                    hatalmas fegyvere [...] a csonka országban..."~A regény bármely
 891 II  |                   alatt eltöredeztek az öreg csontok. Ha a legkisebb szél fújt;
 892 XI  |                      kismadaraké, amelyeknek csontvázát sem találjuk meg a zordon
 893 XI  |                     egyes alakokat.~Egy nagy csoport, amely hosszú, földig érő
 894 II  |                 sötét tölgyek. Ugyancsak egy csoportban maradtak, mint harcosok,
 895 XI  |                 oltár állt egykor: az apácák csoportjától elváltan: más alakok is
 896 II  |                      romba omlottak a falak. Csoportosan, egymás között, idegen fát
 897 Elo |                    áhítatba, ahonnan a tatár csordák eltávozásra kényszerítették:
 898 V   |                     a menekülő madarat, éles csőrét kinyújtotta, karmai kitágultak,
 899 X   |                  repülő madarak hozták volna csőrükben.~És a nádorispán, aki rózsái
 900 X   |                      sietett vissza a sziget csúcsára, mert egy mérges, rikácsoló
 901 IX  |                  éjféli sötétségben a sziget csúcsát mindenféle hajónak, amely
 902 III |                verbunkos katona. Ti lehettek csüggedők, gyengék, de én most már
 903 VII |                      futamodni kezdtek, mint csüggedt hadsereg, midőn Szentendre
 904 I   |                      galamb a Máriási-palota csukott erkélyéről elindulva sohasem
 905 X   |                    pedig a legfinomabb budai cukrász készítette.~- Volt ott egy
 906 Utoh|                      állapotomat..." "Lábaim dagadása muladozik a fürdők használására..." "
 907 Utoh|                 akiknek májuk immár keményre dagadt a sok borfogyasztástól,
 908 Utos|             kétségtelenül Rothermere lord, a Daily Mail tulajdonosának Trianon
 909 Utoh|                     lengedezett a titokzatos dajka, a hajnali szél karján.
 910 Utoh|                    itt van a világon, szellő dajkája kezében, és a bokor-anyácska
 911 IV  |                      fülemilék leggyönyörűbb dalaikat játsszák, és a leányok a
 912 I   |                 lepkék: azok fújják a tavasz dalait, hogy csaknem megreped a
 913 X   |                   mogyoróbokrokon rágyújtott dalára az egész ünnepi kórus -
 914 V   |             lovagrend lakott.~Csupa vitézek, daliák, harcos szerzetesek, akik
 915 XII |               választotta, amikor ott messzi Dalmáciában Gut-Keled elrabolta tőle
 916 XIV |                Minden tavaszkor e csodálatos dalnokok jelentik a síri pihenőnek,
 917 V   |                   hangú erdei pinty, amely a dalnokversenyben mintegy a karmester szerepét
 918 Utos|               vezettetik, e ponton magasztos dalok énekét hallja a magasságból
 919 IV  |                      a leveleket a fákból, a dalokat a madarak torkából. Az ibolya
 920 IV  |                   hangszereiket, most is itt dalolnak legszebben a fülemilék és
 921 IV  |               visszatértek az elbujdosottak, dalolva járt a szántó-vető, de Margit
 922 V   |                  örökké Isten dicsőségét. És dalukra kidugják a fejüket a komor
 923 XIV |                    következtek. Itt leültünk darabig. A lábnyom itt eltűnt előlünk,
 924 Utos|                vizitkártya-sorozat egy olyan darabját vesszük szemügyre, amely
 925 Utos|                 szerint lökdösték le egymást dárdájukkal a lóról. A lovagi tornán
 926 VII |            hallatszik a szigeten. A magasban darvak vonulnak, amelyek korán
 927 XIV |                 közelebbről hallhassák Szent Dávid hegedülését a holdban. Felemelkedtek
 928 VIII|                       még a híres, nevezetes debreceni Füvészkönyvben sincs benne.~
 929 VII |                   közelegni a tavaszt, arról dél felől, amerre a Duna folyik,
 930 I   |                 hajósemberek."~"Ilona, midőn délben áttöri a téli ködöt a napsugár:
 931 X   |                      Mezítelen volt az, mint délelőtt.~- Mit gondolsz, olyan cipő
 932 Utoh|                      bejelenti: a reggelt, a delet, az estét. Nagyboldogasszony
 933 V   |                tudtak megérni a gyümölcsök - délibb éghajlat kell ahhoz -, de
 934 I   |               átkozói, kardja elért északtól délig. Hadai bejárták azt a tájat,
 935 I   |                      útját északnak, a másik délnek.~A Máriási kisasszonyok
 936 X   |                      csízek, amelyek szokott délutáni tennivalóikkal voltak elfoglalva
 937 X   |                     Szent Margit nagyszombat délutánján megmutatkozott fehér virágesőben,
 938 VI  |                peremét, ahol a margitszigeti délutánt méltó udvarlásban töltheti
 939 IX  |                      lefelé járták útjukat a délvidék felé, hogy onnan őszre megrakodva
 940 Utos|                     a posthumus műben teljes démoniságában jelképezi Magyarország ellopott,
 941 XIV |                      kísért bennünket, addig denevérekkel, madarakkal is találkoztunk,
 942 XIV |                    vont arcára.~A nádorispán dereglyéjét természetesen más nagyurak
 943 XIII|                    komáromi pionérek, akik a dereglyét hozták, egy tiszt vezetésével
 944 XIV |                     Elhagyott bennünket az a derék, nemes szív, amely bennünket
 945 X   |                  Rézinek szinte megroppant a dereka, amint hátára vette a csomót.
 946 II  |                  nyögés hallatszott a vén fa derekából, mint a nagybetegek sóhajtanak
 947 V   |               mellényes madárkát, amely a fa derekához lapulva szokott járni-kelni.
 948 V   |                     körül; kis fűrész volt a derekán, kertészolló a kezében.
 949 XI  |                  fényességgel vonja be a fák derekát.~Mintha középkori, vitézi
 950 VI  |                    tatárjárás alatt hirtelen derékba tört a fa, a szélvész elragadta
 951 V   |                   mellett. Kardot cipeltek a derekukon, és sorban elbántak azokkal
 952 VII |              megkezdődött a tavasz.~Mintha a dermedt vérkeringés kezdené meg
 953 Utoh|            használására..." "Kedvem néha már derülni kezd a palatínus rózsáskertjének
 954 II  |                dobott tollat. És a vén holló diadalmasan távozott.~Ezt a megaláztatást
 955 Utoh|                    hasonlít a hangja, máskor diadalüvöltéshez, máskor segélykiáltáshoz,
 956 Utoh|                      percben lépett volna ki Dickens regénykönyveiből (a második
 957 II  |                     alatt - nem csupán Isten dicséretével és magányba vonult ájtatoskodással
 958 XIV |                      amelyek a maguk nyelvén dicsérik a sok század évek óta a
 959 XI  |         Szegénységben, szerénységben, Istent dicsérve, oly észrevétlenül múlt
 960 II  |                   romfal áll fenn az egykori dicsőségből.~Ezek a harcias barátok
 961 V   |                     kőfal maradt meg egykori dicsőségükből, amely fal napjainkban is
 962 IX  |                    farkas járta országutakon dideregve siető muzsikus cigányság
 963 I   |                 nagyszerűen telel az alma, a dió, a mogyoró, egérnek híre-hamva
 964 IX  |               legnagyobb hajókkal is, mint a dióhéjjal.~Azonkívül mindenféle zátonyok,
 965 X   |                       Volt ott egy mazsolás, diós, mandulás torta, amelynél
 966 X   |                   palástos szent faszobrával díszített gabonás hajónak is, amely
 967 V   |                   vele Szent Margit szigetét díszítse. Mit tudjuk, mi, mai emberek,
 968 X   |                     piros és kék szalagokkal díszítve. A mellénykéje kék, gazdagon
 969 XIV |                   válogatott századot, amely díszkísérete leend a hősi halált halt
 970 I   |                  Óbudáról a vásárból egy fél disznót hozott Bogyó bácsi, a szigeti
 971 I   |                      az időben még nincsenek divatlapok, amelyek az előkelő világ
 972 III |                  hangos szóval és a legújabb divatú ruhában Pestről. Még igen
 973 II  |                    játszadozni kezdtek vele. Dobálták, forgatták, simogatták a
 974 II  |                      meghallgatja vala szíve dobogását, mint a beteg emberét szokás:
 975 II  |              forgatták, simogatták a közéjük dobott tollat. És a vén holló diadalmasan
 976 X   |                     Volt ezenkívül a vállára dobva egy piros-zöld kendő, amely
 977 XII |                      kőbe faragott férfialak döbbent fel a sötétségből, hogy
 978 Utoh|              egyszerre az égben, és a harang döngő hangjával az utat egyengetné
 979 Utoh|            mutogatására megtudni, hogy miért döngött éjszaka a magános ház esőcsatornája -
 980 IX  |              kereskedők között, az ő ítélete döntött azokban a vitás ügyekben,
 981 XIV |                      ágyúkkal, amelyek akkor dördülnek meg, amidőn a koporsót a
 982 VI  |                     A krónika szerint olyant dördült a fa, amikor a vihar kitörte,
 983 XII |                     nyirkos falából.~Itt már dörög a Duna hömpölygésében odafent
 984 V   |                megnyugvásra valamennyi lelki doktort végigjárta.~Ezért tartott
 985 XI  |                     adatott erő emberfeletti dolgok, isteni megnyilatkozások
 986 X   |              országába. Akkor aztán olyan jó dolgom lesz, hogy egész nap ülhetek
 987 Utoh|             beszédben, hogy még sok épületes dolgot várhattak volna tőle az
 988 Utoh|           Nagyboldogasszony napján ugyan nem dolgoznak a kertészek, de a harangocska
 989 IX  |            vízimolnárok és egyéb kishaszonra dolgozó iparosok voltunk. Ámde eladtuk
 990 V   |                      kertjében már napok óta dolgozott egy szorgalmas kertész,
 991 XIII|                   ezredes neje.~- Vele volna dolgunk, de az idő későre jár, nem
 992 III |                     Valamint sok apró-cseprő dologról, amely a ház körül történt.~
 993 XI  |                   midőn a kolostor már romba dőlt. Szólt tehát a földkerekség
 994 Elo |                egykori barátkolostor falának dőlve még napjainkban is látható
 995 V   |                      többet mond a világjáró dominikánusokról minden könyvnél. Ez a fa
 996 V   |                 eresztgették le a kincseket, drágaságokat, arany- és ezüstfeszületeket,
 997 V   |                  hajókötélnél. És a mormogó, dühöngő telet úgy kipenderíti az
 998 IX  |                    az a sok csempész, hajós, dugárus, akinek nem volt tanácsos
 999 Utoh|                    amely ezekben a percekben dugja ki fejecskéjét az ismeretlen
1000 VI  |                    napjain, rettenetes vihar dúlt a Duna felett. A vihar malmokat