1-bekac | bekej-dult | duna--eszuk | etel-furto | fust-hidsz | higga-keblu | kecsk-korba | korcs-marci | marek-multa | multb-panas | pance-sorok | soroz-tekin | telel-vasde | vasfa-zuzma
Part
1001 V | elhallatszott a sűrűségbe, a Duna-partra.~- Aztán minek önnek az
1002 I | helyek, úgy is megtelnének Duna-vízzel. Tavaszi és őszi árvízkor
1003 V | érkezett. A gabonás hajókról a Dunára eresztették a csónakot,
1004 I | remetecsendjének Napóleon ágyúinak durrogásához? - kérdezheti bátran a nyájas
1005 IV | a betegek gyógyítása, a durva szolgálói munka, a megváltozhatatlan
1006 I | kitűnt, hogy kóbor falusi eb."~"A sárga tökből vájt cinkefogók
1007 IV | terhes hajóikat a Dunának ebből az ágából, választották
1008 X | a tarisznyájában.~Olyan ebéd volt az, mint máshol a lakodalom.~
1009 VIII| verőfényes partra.~- Az ebédemet hozzák a budai palotából.
1010 I | udvaron pedig azok a hatalmas ebek, amelyeknek ugatása az óbudai
1011 Utoh| észrevettem volna - pedig éber alvásomban azt is hallani
1012 Utoh| emlékezetére.~A Margitsziget ébred. A kertészlak felől megszólal
1013 Utoh| hogy még a legboldogabb ébredés is fájdalmas, midőn visszatérünk
1014 VI | örökre elpusztult, többé nem ébredhet fel, de a vén fa minden
1015 Utoh| zöldharkály kiáltására fel kell ébredni még nekik is, mert erre
1016 Elo | atyja a magyar férfiakban ébreszté fel az új honalapítás, az
1017 IV | bennük nem az élet örömeit ébresztette fel, hanem azt az aggodalmas
1018 VI | amely nyelvészeti figyelmet ébreszthetett bármely korabeli "széplélekben".)~
1019 I | örömtől.~Az erdei pinty oly ébresztő, erőteljes hangon szólal
1020 XIV | egyszer veszem magamra, édes atyám temetésére. Aztán
1021 VIII| óriásfa. Ha szűkiben van édesanyád otthona a szappannak, csak
1022 VIII| felelte a nádor. - Ott laktok édesanyáddal nem messzire a Margit-kolostortól.
1023 XI | volna hozzá.~- Te szóltál, édesanyám? - kérdezte Ilona.~Máriásiné
1024 XII | mondá Máriási Ilona, amikor édesanyjához a szigeti házacskába beállított.~
1025 Utoh| valamely nyelven, amellyel édesanyját, a bokrocskát értesíti,
1026 III | mindenféle pesti híreket hoztak édesanyjuknak.~A palatínus, aki a magyar
1027 I | tapintatlan öreg néni az édesanyjukról és a kis húgukról kérdezősködik,
1028 Utos| a megboldogult uralkodó édesapjáról feltétlenül olyan groteszk
1029 III | kisasszonyok, mintha nem is édesapjuk lett volna az, aki immár
1030 VIII| Máriásinak hívnak.~- Ő az én édesatyám.~A nádorispán most már figyelmesebben
1031 VIII| a szigeten, mikor kapott édesatyjáról hírt, azután szenvedélyes
1032 XII | tatárjárás megroppant lelkeinek égbe való emelgetését. Míg Erzsébet
1033 Utoh| fohászkodna fel egyszerre az égben, és a harang döngő hangjával
1034 I | üstökösként rohant át azon az égboltozaton, amely Európa felett borul.~
1035 X | a kolostor oltárától az egekbe, és buzgó imájukra csodát
1036 I | alma, a dió, a mogyoró, egérnek híre-hamva sincs, mióta
1037 I | megleli azt az erőt, amely egészsége helyreállításához szükséges.~
1038 II | vén fa belsejéből. Talán egészségért kiáltozott, talán panaszkodott,
1039 Utoh| hogy se a betegek, se az egészségesek nem zavarják egymást mindennapi
1040 III | kell jönnie. Pihenni kell. Egészségét kell rendbe szedni. Soha
1041 XII | eltemettek.~- Krisztina, Egézia, Margit, Ilona... következnek
1042 XI | fohászkodását.~A Maristellák, az Egéziák, a Krisztinák, az Ilonák...
1043 V | megérni a gyümölcsök - délibb éghajlat kell ahhoz -, de a kerti
1044 V | szigeten.~A sziget langyos éghajlata, amely a legzordonabb télben
1045 V | végigjárta.~Ezért tartott a búcsú egy-két hétig Szent Margit szigetén.~
1046 Utos| száján forgó minden regét egybegyüjtögetni, elhagyom e tért, történetünket
1047 Utos| könyvsorozat első kötete volt, egybekötve egy Payson Terhune nevű
1048 II | a szolgálóknak nem járt egyében az eszük, mint azon, hogy
1049 X | sziget belsejébe. Semmi egyébért, mint éppen tűzrakáshoz
1050 II | faodúkba voltak zárkózva, és egyebet se tettek, mint hangszereiket
1051 XI | mély csend honolt, mint egyébkor.~Máriási Ilona kitárt karral,
1052 V | fának a levelei, szinte egyedülállóak mindenféle falevelek között.~
1053 V | megnövekedett, hogy szinte egyedüli urai lettek a Margitszigetnek -
1054 VI | vastagon borítják, hogy az nem egyenesedhetik ki. Manapság tele van téli
1055 Utoh| döngő hangjával az utat egyengetné a magasságok felé, azoknak
1056 XIV | zászló. A nádor tábornagyi egyenruhában volt, míg Alexandra nagyhercegnő
1057 Utos| célkitűzést, a könyvsorozat egyértelműen szórakoztató lektűröket
1058 XIV | számíthat imádságomra.~- Még egyet, Ilonka - szólt a költő. -
1059 Utoh| születnek a virágok is? Vajon egyezik a margitszigeti virág világra
1060 Utoh| a napok voltaképpen mind egyformák! Minden napnak megvan a
1061 V | tekintettek magukénak, hanem az egyházénak.~A legenda szerint abban
1062 X | itt valamikor a kóruson az egyházi énekeket küldték az Úr trónusához.~
1063 V | hiúságot. Fejedelemnők az egyháznak ajándékozták koronáikat,
1064 IX | amely a legöregebb fák egyikének mondatik a szigeten, tizennyolc
1065 Utoh| az alkotás felé.~A varjak egykedvűségén az mit sem változtatott,
1066 IX | kolostorfalának helyén ma egymagában mutatja a múlt időt.~A kincsásók
1067 VI | nagy fák voltak, amelyekre egymáshoz kötözött lajtorják és kötelek
1068 XIV | mert már nem férnek el egymástól a földön. De a mi szegény
1069 VIII| fa koronája körül nőnek, egyméteresek. S ezenkívül is jótékony
1070 V | FEJEZET~Szüzek kertje~A költő egynéhány nap múlva újra megjelent
1071 Utos| művészi rézkarcát, amely egyrészt a Nagyszálló épületét, másrészt
1072 IX | akartok munkához látni?~- Egyszerűen kimérjük a helyet. A kincsásók
1073 Utos| tartott megemlékezésekről. Ehhez a királyhű áhítathoz képest
1074 Utos| 1922-ben jelent meg, az Eisler Kiadónál. Természetesen
1075 XI | ablakhoz ment; a holdfényes éjből ekkor újra megszólította
1076 V | férfiak meghúzódtak a tavaszi éjek hűvössége elől. - Mint mondám,
1077 XI | kolostora körül, a csendes éjfélen, amikor Máriási Ilona a
1078 IV | ezüstharang a haranglábban éjfélkor is, midőn a fülemilék leggyönyörűbb
1079 II | lapult meg a bokorban. De éjféltájban keresésére indult az apja,
1080 XI | fehérlenek így a felhők, midőn az éjhomály oszlik.~Ezt a csodálatos
1081 II | kedvükért locsognak, és az éji madarak nekik táncolnak
1082 XI | csoda ismétlődött meg ez éjjelen a szent romok között.~Fényben
1083 Utoh| víziók Szent Margit szigeti éjszakájának vége van; az augusztusi
1084 Utoh| akik holdsugaras szigeti éjszakákat benépesítik.~Ó, hogy mentem
1085 I | tehénistálló, ahol jámbor Riska van éjszakára bekötve, amely napközben
1086 IX | embereknek, akik félnek az éjszakától.~A budai kaszárnyákban már
1087 IV | a szántó-vető, de Margit ekkorára elpusztult a folytonos önsanyargatástól.
1088 I | török szövetet kínáltak eladásra. Ilyenkor pénzszűkében vannak
1089 IX | dolgozó iparosok voltunk. Ámde eladtuk mindenünket, házainkat,
1090 V | nincs főütőér, sem erek elágazása. Csak éppen párhuzamos rostocskák
1091 Utoh| főtisztelendő úrnak szívbaja volt. Elakadozott a lélegzése, fulladásai
1092 Utoh| ebben az időben sikeres elaltatásomhoz szükségesek voltak: ott
1093 Utoh| írt, amíg én gondolatban elaludtam? Ki volt az, aki nyitott
1094 XI | kezet, hogy azt csókjaival elárassza, de keze csak levegőt fogott.
1095 IX | gyakori, a víz oly könnyedén elbánt a legnagyobb hajókkal is,
1096 V | cipeltek a derekukon, és sorban elbántak azokkal a szerzetesekkel,
1097 V | Ha fegyverem volna, régen elbántam volna velük - szólt Máriási
1098 Utos| leánya, azonban ez csak elbeszélés, a későbbi kisregény töredékes
1099 IV | IV. FEJEZET~A költő elbeszélése~Kármán József, a szerény
1100 XIV | földről jött napsugarak elbeszéléseit hallgatták. A virágok lehajtották
1101 VIII| Hát még a rózsákról mennyi elbeszélnivalója volt a nádorispánnak. A
1102 X | mondott az első találkozásnál.~Elbeszélte, hogy az ő apja a leggazdagabb
1103 XII | irtózatos súlyú folyamot elbírja...~Máriási Ilona andalogva
1104 Utoh| kell utazni: - mégiscsak elbocsátgatja a tüskés fejű fiait, amikor
1105 Utoh| atyák áldását, amellyel elbocsátottak maguk közül az ódon klastromból,
1106 II | üzennivalója van.~A szelecske elbujdosott, szégyenkezve lapult meg
1107 IV | Magyarország, visszatértek az elbujdosottak, dalolva járt a szántó-vető,
1108 Elo | mint akár a paradicsomban; elbujdostak a nyulakkal, az őzekkel,
1109 XII | szertartásaikkal szerettek elbújni az emberek elől.~Máriási
1110 IV | emberrel találkozott. Az is elbújt előle, mint a megriasztott
1111 IX | lépésük. Amint feljött a nap, elbújtak a romok közé, rejtett pincékbe,
1112 Utoh| csaknem annak farkára lépve: elcsirrenti magát az első veréb. Ő már
1113 Utoh| magukról, amikor a lóvonat eldöcög alattuk. Ilyenkor hullanak
1114 Utoh| otthonukból, amikor a lóvasutat eldöcögni látják a környéken. Utazni
1115 II | A fejedelemnő bízvást elégedetlen lehetett hölgyeivel. Panaszkodott
1116 X | maradt meg, de ez a lépcső elegendő volt arra, hogy mind a hárman
1117 XIV | mert az apák nem haltak meg eléggé gyorsan. Az emberek kitalálták
1118 Utos| merő fikció, a múlt század elejének abba a pesti környezetébe
1119 II | sem törődik velem, akár élek, akár halok. Mindenki elfelejtette,
1120 XIII| ellenség előtt, csapata élén hősi halált lelt Győr alatt.
1121 XIV | fogok önért, Kármán úr, hogy elérje azt, amire szíve vágyakozik.~-
1122 V | mielőtt a magyarok rokonaihoz elérkezhettek volna segítségkérésükkel,
1123 XII | hány magára, amíg végre elérkezik az utolsó sírhelyhez, amely
1124 XIV | maradottaknak, hogy szerencsésen elérkeztem a kolostorba.~~Az est leszállt,
1125 XIV | Nagyon fáradtak voltunk, mire elérkeztünk a helyre, ahol ismét lépcsők
1126 V | Amit nem értek el erővel, elérték ésszel.~Tíz esztendő se
1127 XIV | hagyni addig, amíg célomat elértem.~- A cigány nádorispán lánya?~-
1128 V | mohácsi vész. II. Lajos király elesett, a török sereg feltartóztathatatlanul
1129 V | gondoskodott a margitszigeti zárdák éléskamráiról.~Bizony, jó dolguk volt
1130 XIV | ne kívánkozzam vissza az életbe. És akkor majd a távolból
1131 Utoh| kolostort. És felejtém rohanó életemben a jó atyák áldását, amellyel
1132 IV | rejtély látható az egész életen át... csak akkor értjük
1133 V | gyengéd tavasznak nincs elég életereje. Ó, hogy szeretne őkelme
1134 Utoh| törzsben még mindig annyi életerő van, hogy valamennyiünket
1135 XII | helyet érdemeljen ki új életével a királyok és szüzek katakombájában.~-
1136 V | megtisztulása után az igazi élethez. Sokat szenvedett, boldogtalan
1137 Utoh| magamat, akinek szerzetesi életmódja és bölcsessége mellett nemigen
1138 XII | szentek és boldogtalanok életmódját választotta, amikor ott
1139 Utos| nagyobb részt megjelent a két életműsorozat köteteiben, illetve a Gondolat
1140 I | sem a falvak zordonságát. Élettel teli levegő kellett az ő
1141 Utoh| mikor még alkonyattal oly élettelennek látszott a fácska, mintha
1142 Utoh| nyelvűek és oly megfejthetetlen életűek, mint akárcsak a szellemek,
1143 XI | oly észrevétlenül múlt életük, mint a kismadaraké, amelyeknek
1144 Elo | Margithoz, hogy mindennapi életükből, szürke tanulóságukból,
1145 IV | zárdaszűzek fátyolát, mintha elevenen eltemette volna magát. Annak
1146 X | koldusokat, nyomorékokat, akik elfáradtak az útban.~Messzi országból
1147 IV | érett gyermekek, akik hamar elfelejtik a gyermekkor mosolyát, összeráncolt
1148 X | amelyek egy másodpercre elfelejtkeztek énekelni a bokrok sötétjében:
1149 Elo | a romokat, és ugyancsak elfödi a betűket.~Mesemondásunkban
1150 XII | fagyökerek labirintusai elfödték azt a helyet, ahol a titokzatos
1151 IV | társaságokban, habozás nélkül elfogadta Ilona ítéleteit.~Vannak
1152 XIII| fészekhez, nyilván azért, hogy elfoglalja.~De Máriási Ilona, aki tanúja
1153 I | atyjukat, a hadjáratban elfoglalt vitéz ezredest kérdi. Egyébként
1154 XIII| kis tolvaj!~Mikor ennek az elfoglaltságnak vége volt, az udvaron keresztül
1155 II | barátnőik mulattatására. Elfújdogálták mindazokat a nótákat, amelyeket
1156 IX | kaszárnyákban már régen elfújták a takarodót, a legutolsó
1157 X | folytatta a kosárfonást, s elgondolta, hogy a cigány-hercegkisasszony
1158 IV | következő tavaszt?~- Milyen elhagyatott ez a sziget! - szólalt meg
1159 I | érezzék magukat teljesen elhagyatottnak még jégzajlás idején sem.~~
1160 II | ahhoz, hogy az udvari dámák elhagyhassák helyüket, mert hiszen a
1161 X | volt, mint a beteg, aki elhagyja szenvedései fekhelyét -
1162 XIV | Hogyan akarja kegyed elhagyni a szigetet, hogy senki se
1163 X | betegek, a szegények, az elhagyottak. Ő volt az a jótékony szellem,
1164 Utoh| azóta felejtettem, mióta elhagytam a podolini piarista kolostort.
1165 V | el magát a királyné, hogy elhagyva a fejedelmi udvart egy-egy
1166 I | a ház és környéke.~Ha az elhaladó hajókról valaki szemügyre
1167 XI | amelyek alatt Máriási Ilona elhaladt. És Szent Margit nyúlja
1168 V | télen hangos varjak nagyon elhallgatnak és ellendülnek a felszéllel
1169 II | Máriási Ilona gyakran elhallgatta közelgő tavaszokon, amikor
1170 Utoh| vizet. És a forrás mellett elhallgattam annak az öreg "vízmester"-
1171 Utoh| betegekkel, akiknek már az elhalványuló csillagok sem tudnak reménységet
1172 Utos| amilyeneket az író már korábban is elhelyezett például a világháború idején
1173 Elo | ár, a megháborodott Duna; elhervadtak a régi szép évszázadokkal,
1174 IV | ahol a világtól elvonulva élhetnék - mormogta a költő. - Itt
1175 I | kell ám minden tréfaságot elhinni, amit a történelem az utolsó
1176 IX | kincsásók könyve felsorol.~- Azt elhiszem - felelt nagybölcsen Jóska,
1177 II | ruhája, letépte a szél, elhordta a vihar; kopár, komor, de
1178 XI | vigasztalni őt gyermeke elhunytán. Levetette fejedelmi ruháját,
1179 Elo | remeteségre adta szomorú fejét, és elhúzódott a bokrok közé, ha evezőcsapások
1180 XIII| is a legboldogabb életet éli. Ilyenkor az övék minden
1181 V | dominikánus barát, hogy elinduljon messzi Ázsiába: megkeresse
1182 V | tatárnak útját állják, mielőtt elindulna végzetes útjára. Nem a szerzeteseken
1183 IX | sötétben.~A vajda pedig elindult előre a sötétben, némán
1184 I | Máriási-palota csukott erkélyéről elindulva sohasem téveszti el az utat
1185 Utos| hogy nemzetellenes irodalmi elitet akarnak ezen a pénzen kitenyészteni.
1186 VII | szerzett. Messzi vidékről eljártak a lázbeteg törökök a margitszigeti
1187 II | csalogassák a napsugarat, amelyet eljátszadozzanak, búvóhelyet adtak a vércsék
1188 X | királyoknál. Már gyermekkorukban eljegyzik egymás gyermekeit a szülők.
1189 V | amelyeket ők ültettek. Eljöttek-e valaha elásott kincseikért?
1190 IX | múlt héten megüzentük, hogy eljövünk hozzád azon az éjszakán,
1191 XI | ajtóküszöbéig merészelt eljutni, és ott eltakarva a szemét
1192 XI | csodák órája!~Máriási Ilona, elkáprázva a fényességtől, csak halk
1193 Utoh| rejtezett odúikat csak fantáziás elképzelésükben láthatták. Ma előbújtak
1194 Utoh| bűbájosságát, angyali jövetelét, elképzelhetetlenül nesztelen megérkezését megleshessem,
1195 IV | végéig szomorú lett tőle.~Elkerülték e tájat a halászok is, mert
1196 Utoh| Margitszigetre.~Még egy elkésett fülemilehang futamodik elő
1197 VI | amikor a jó kertész már elkezdi a maga tennivalóját az ő
1198 XIV | Azonkívül egy leány is elkísér az utamon, aki nem akar
1199 VII | a hervadásban, messzire elkísértem tekintetemmel a lehullott
1200 Utoh| halálukat, hanem már előbb is elkívánkoznak nyugodt otthonukból, amikor
1201 VI | időben a kerti munka ideje elkövetkezett. A kertészet szenvedélye
1202 X | lehet hordani? Hogyne, majd elkoptatom! Aranyból van a sarka, piros
1203 V | virágokat, hogy Pestről kell azt elküldeni.~~Ma a sziget egy másik
1204 Utoh| amellyel minden esztendőben ellátogatott a sziget belsejébe. Nem,
1205 Utoh| mozdulatlanságban, a lélegzetvételben.~Ellátogattam a Duna-parti padokra, amelyekről
1206 V | megértő lelki atyát, akik ellátták őket vigasztalással és reménnyel,
1207 Utoh| gránitfalakból, amelyek ellenállnak a Dunának, akármilyen kedvében
1208 V | varjak nagyon elhallgatnak és ellendülnek a felszéllel a tájról, ahol
1209 III | idáig felevezett víz sodra ellenében. Ilona testvérei: Fanny
1210 Utos| feltétlenül olyan groteszk ellenpontként értékelhető, mint amilyeneket
1211 Utoh| szeleket, amelyek mindig ellenségei voltak a fáknak és virágoknak.~
1212 V | legtöbb erő. Neki nemcsak az ellenséget kell megvenni, hanem újra
1213 II | kolostort, akik nemcsak az ellenséggel, de egymás között is háborút
1214 I | hanyatt-homlok rohannak az ellenségre.~Van egy galambház az udvaron,
1215 XII | nők, amint sírjaik között ellépdel. Suttog a föveny a lépése
1216 V | amelyek a szigetet mindenkor ellepték.~A papok szerették a meleg
1217 Utos| démoniságában jelképezi Magyarország ellopott, föld alatti, pokoli bitorlók
1218 X | lecsatolta nyakláncát Rézike, és elmagyarázta Ilonának az aranypénzeket.~-
1219 Utoh| munka az idővel, amely régen elmállasztotta volna a kolostorok romjait,
1220 Utos| a lóról. A lovagi tornán elmaradhatatlan "rózsa-királynő" szerepét
1221 III | és ha itthon van, nem tud elmaradni kedvenc tartózkodási helyéről,
1222 V | senkinek sem volt szabad elmaradnia. Fénykorában e rend nagyobb
1223 XI | misemondó pap felmutatja.~Immár elmaradt az arc mögött a földi könny
1224 XIV | a szívem, megvilágosodik elmém, hogy megérthessem az én
1225 Utoh| feltűnik valamerről, és elmendegél a folyamon a maga ismeretlen
1226 V | megfordult, és gyors iramban elmenekült a fák alatt. Kivágódott,
1227 X | amely éppen akkor volt elmenőben a sziget mellett, a Duna
1228 XIV | szertartás befejezése után elment mindenki a sírtól, csupán
1229 Elo | e következő történetnek.~Elmentek ők a fogyó holddal, elmúltak
1230 Utoh| régi idő óta mondogatják.~Elmentem arra a helyre, a tölgyek
1231 XI | a szigetlátogató, midőn elmerül az itteni énekesmadarak
1232 VIII| különböző fáiról hallott. Elmesélte otthon az édesanyjának,
1233 VII | álmukból az elvarázsolt fák, és elmondanák egymásnak, hogy mit álmodtak
1234 Utoh| szagú nyelvezetén mindennap elmondogatva a forrás látogatóinak, hogy
1235 II | fenyő-királynőt. Sokszor elmondotta, hogy mit ér a rang és a
1236 VIII| édesanyjának, és sorjára elmondta Kármán Józsefnek, a költőnek,
1237 X | amit nem szeretek.~Ezt elmondván Rézi, eszébe jutott, hogy
1238 IX | fekszik. Ezeket a szigeteket elmosta ugyan a Duna az emberi szem
1239 VII | szigetet), mikor mereng a nyár elmúlásán; voltam víg, mint a cinke,
1240 II | harcosok, akik a csaták elmúlásával sem válnak szét. A legenda
1241 V | leányka bús gondolatait elmulassza, s ezért szokatlanul vidám
1242 V | gondolat, elég volt egy elmulasztott böjtnap, egy meggondolatlan
1243 V | elrejteni. Remélték, hogy majd elmúlnak a háborús esztendők, egykor
1244 II | köszvényről panaszkodna, mint az elmúló ősszel tette.~Szomorúan
1245 Elo | Elmentek ők a fogyó holddal, elmúltak azokkal a vén fákkal, amelyeket
1246 V | asszonyságok, akik a tél elmúltával, a Duna jegének eltakarodásával,
1247 Utos| viszhangjában (sic!) is elnémult, a földből fellobogó kék
1248 X | palota sarokablakából sokszor elnézegetett a Margitsziget felé.~~
1249 IV | volna abban a korszakban élni, hogy Margit befogadott
1250 I | Mire kitavaszodik, majd elnyerik szabadságukat. Ám akkorára
1251 Utos| tartalmazza a végső változat elő- és utóhangját. Ismerve Krúdy
1252 Utoh| öreg "vízmester"-nek az előadásait, a maga kevés szagú nyelvezetén
1253 Utoh| mentenek meg fákat, amelyek előbb-utóbb kidőltek volna a vizes talajból,
1254 IX | Hallgatást! - felelte az előbbi hang. - Régi könyvekben,
1255 Utoh| elképzelésükben láthatták. Ma előbújtak a romok, a szent kövek,
1256 VII | zsengéinek megkóstolására előbúvik rejtekéből.~És tavaszkor
1257 Utoh| van, hogy a fakéreg alól előcsalogasson valamely bogarat a zöld
1258 Utos| hogy - amikor meghirdeti az előfizetőknek ingyen adandó könyvsorozat
1259 IX | melyek ezen a nagy tájékon előfordulnak a cigányság között. A falu
1260 Elo | ELŐHANG~Búcsú volt Szent Margit
1261 IV | kérdésekre, amelyeket az élőhöz akartunk egykor intézni.~
1262 I | feltette lószőr kravátliját, előkereste csákóját, és úgy eltűnt
1263 II | nyomába növekedtek, elvette előlük a napot és a levegőt? A
1264 Elo | mindazok a fiatal lelkek elolvashatnak, akik, itt virágos lelkükkel,
1265 Utoh| ebben az életben még érdemes elolvasni, hogy lelkiismeret-furdalás
1266 XIII| sütött a tavaszi nap.~Rézike előrement a Duna-part felé, ahol senki
1267 XII | volna erre. Máriási Ilona előrevilágított mécsesével. Sötétséget látott
1268 X | Ilona megmutatta a fák közül elősárguló házikót.~- Ti is talán valami
1269 X | kipattanó, föld mélyéből előtörekvő virágoktól.~A vén szilfa
1270 XI | A feltámadott sírjából előtörő fényesség volt ez! A bibliai
1271 V | Kopogtattak, és megnyílt előttük az ajtó, hogy magának az
1272 Utos| témáiból ad figyelemfelkeltő előzetes antológiát.~Végezetül nagyon
1273 Utos| alkalommal új művet hozott létre.~Előzményeihez viszonyítva a Szent Margit-kisregény
1274 Utos| adatokat is vettük - még egy előzményt találhatunk, ennek címe
1275 II | láthatólag megnyugodott, mikor elpanaszolta búját-baját öreg barátjának.
1276 XI | be a fák alá. A fülemilék elpihentek, és a kolostor romfalai
1277 IV | uralkodása alatt a tatárok elpusztították Magyarországot. A boldogtalan
1278 Utoh| eltünedező romfalakat az elpusztulástól. Ezeknek az építőknek köszönhető,
1279 XII | messzi Dalmáciában Gut-Keled elrabolta tőle gyermekeit, miután
1280 VI | derékba tört a fa, a szélvész elragadta koronáját, hatalmas lombozatát.
1281 V | királynék, főnemesi asszonyok elrebegtek a falba épült gyóntatófülkében,
1282 V | kincset a szigeten hagyni és elrejteni. Remélték, hogy majd elmúlnak
1283 XI | felemelt egy márványkövet, és elrejtette arra a helyre, ahol a tallért
1284 IX | egykor a domonkos barátok elrejtették kincseiket, midőn a török
1285 X | amelyek a fű halvány zöldjében elrejtőzve várták társnőiket, megcsókolta
1286 Utoh| mendegél vissza-vissza az elröppent múltba.~Szent Margitsziget,
1287 XIV | is találkoztunk, amelyek elröpültek fejünk felett, de nem bántottak.~
1288 Elo | amelyeket az 1838-iki árvíz elsodort, amikor a szigetet is csaknem
1289 V | mosta a Duna a partjait, elsodorta a partra könyöklő épületrészeket. (
1290 Utoh| alatt megállapodott, hogy elsőknek indulnak el a nagyvilágba,
1291 XIV | gyászolók kisírták fájdalmukat.~Elsőnek Máriási Ilona tért vissza
1292 Utos| Hangsúlyosan azzá teszi elsősorban az a személyes hang, amely
1293 Utoh| fészkelő nesztelen bagoly elsuhan a ház körül.~~De már megkondul
1294 Utoh| aludni. Soká, nagyon soká élsz te még itt, a vén kastély
1295 I | még az sem, hogy Fannynak elszakadt a cipőszalagja gróf X.-né
1296 V | szenvedélyeket is.~Bátor, elszánt férfiak voltak ők. Védelmükben
1297 V | szívnak mindig magukba. Mennyi elszántság, természetimádat lehetett
1298 III | kérni.~Fanny és Elisabeth elszörnyedtek Ilona vakmerőségén. Máriásiné
1299 V | elmúltával, a Duna jegének eltakarodásával, a fák kivirágzásával csónakon
1300 XI | merészelt eljutni, és ott eltakarva a szemét buzgón imádkozott.
1301 V | kődobás, hogy a vércsét eltalálta.~A szürke rabló hirtelen
1302 Utoh| nem bírná őket vénségére eltartani. Igaz, hogy nagyon öregnek
1303 V | dominikánusok a többi szerzetesrend eltávolításához fogtak. Laktak még itt fehér
1304 Elo | ahonnan a tatár csordák eltávozásra kényszerítették: Szent Margit
1305 XIII| ezredes vitéz katonához méltó eltemetéséről.~Így szólt a hadnagy, és
1306 IV | fátyolát, mintha elevenen eltemette volna magát. Annak a világból
1307 XI | lépcsője alatt márványsírba eltemették. Huszonhat esztendős volt
1308 VI | tudjon lélegzeni a finom, éltető tavaszi áramlásból.~A szigeten
1309 V | felkiáltott. És a vércse eltévesztette a máskor halálos biztonságú
1310 XIII| mint némely ember szokta eltölteni az időt. Egy magasabb gallyról
1311 XIV | a réteket, és illatukkal eltöltötték az utakat.~Kármán költő
1312 II | lombjait, a hóteher alatt eltöredeztek az öreg csontok. Ha a legkisebb
1313 II | barátok ellen hangzottak, és eltörölte a kolostort. Lerombolták
1314 Utos| szövegen, és így hangsúlyokat eltörölve, színeket módosítva, szereplőket
1315 Elo | felírás, hisz a régi betűk eltünedeznek idővel. Ám fenn a magasban,
1316 Utoh| akik megmentették az immár eltünedező romfalakat az elpusztulástól.
1317 XI | éjjel csodálatos alakjai eltünedeztek, mint a tavaszi köd húzódik
1318 Utoh| szerint a Margitsziget egykor eltűnik a Dunában, mint ahogyan
1319 Utoh| állnak már; a romok közül eltűnnek a fehér fátyolos szellemalakok;
1320 XIV | majd párnám alatt, ha én eltűnök, amelyben megírok mindent,
1321 Utoh| a Dunában, mint ahogyan eltűntek szigettársai is, amelyeket
1322 X | magányt, a csendet, óraszámra elüldögélt a Margitsziget vén fái alatt,
1323 Utoh| tölgyek alatt~ Még most is elülök;~Bűv-kép csalogat,~ Ábrándba
1324 Utoh| története támad, ha sokáig élünk a szigeten. Én itt maradtam
1325 XI | az apácák csoportjától elváltan: más alakok is látszottak
1326 VII | felébrednének téli álmukból az elvarázsolt fák, és elmondanák egymásnak,
1327 V | templomban meggyónt, mindenütt elvégezte a kirótt vezeklést, ami
1328 XIV | szomorúan nyújtotta a kezét.~- Elvégeztetett - mondta.~Ámde a leányka
1329 Utos| kapcsolatban annak a rég elveszettnek gondolt, gyermekkori vallásos
1330 V | boldogtalan nők, gyermekeket elveszített anyák vagy özvegységre jutott
1331 II | királynő élete.~Már a télen elveszítette legnagyobb gallyait, megmaradott
1332 XIV | Máriási család visszaszerezte elvesztett vagyonát. Sohasem beszéltek
1333 XIV | szegény árva leány, aki elvesztette azt, aki őt legjobban szerette?
1334 X | kézen fogta a lánykákat, és elvezette őket a kolostor romjai közé,
1335 Utoh| az őstermészettel együtt élvezhetni a modern civilizációt is!
1336 Utoh| szigetbe, hogy tavaszonkint elvigyed bokrainkat, fáinkat, drágalátos
1337 Utoh| segítségére legyen a rettentő élet elviselésében - ám nem hallgathatom el,
1338 XIV | fogja önt néha kísérni, hogy elviselhesse lelke fájdalmát. Ha majd
1339 XI | mindazoknak, akiket az életben elviselhetetlen fájdalom ért. Az öles falak
1340 X | felvesz magához a nyeregbe, és elvisz az országába. Akkor aztán
1341 V | katonatiszt barátom Bécsbe. Az elviszi a virágokat annak, aki nagyon
1342 V | szerencsétlenség, amely mindig elvitt egy mosolygó vonást szegény
1343 XII | az utolsó Árpád-király is elvonul a huszonkét király közé,
1344 IV | járta be országát a tatárok elvonulása után. Mindenütt rom, pusztulás,
1345 IV | künn a világ zajában, és az elvonultságban keresték lelkük békéjét.~
1346 IV | helyet, ahol a világtól elvonulva élhetnék - mormogta a költő. -
1347 II | is építettek, hogy a jól elzárt zárdát a föld alól vegyék
1348 V | Miután kiáltásával nem tudta elzavarni a rablót, hirtelen felkapott
1349 Utoh| mert nem tud konkurálni az emberekkel, akik eleget kiáltanak helyette.~
1350 V | maradjunk csak azoknál a furcsa embereknél, akik hajdanában azért jártak
1351 VI | örömök és bánatok nem az emberektől valók, hanem a nagy természettől.~
1352 Utoh| rátelepednek, pedig ezt emberemlékezetnyi időben emelték, amikor az
1353 II | dobogását, mint a beteg emberét szokás: az orvos bizonyosan
1354 Utoh| mint ahogy a világra jött emberke is tudja ezeket a dolgokat,
1355 Utoh| mindnyájunkat példázó kis szárnyas emberkének sohase lenne életében valódi
1356 IV | király hetekig járt, amíg élő emberrel találkozott. Az is elbújt
1357 Utos| erélyesen kelle gátolni eme visszaélést, mellyel a sziget
1358 Utoh| hogy télen éppen a harmadik emeleten van a legjobb meleg a légfűtés
1359 Utoh| fogadóban, amelynek negyedik emeletén abban az időben oly csendességgel
1360 IX | gabonás hajók, amikor üresen, emeletnyi magasságba kiemelkedve a
1361 Utoh| szállodát felépítették három emeletnyire, a pestiek és a szigetiek
1362 Utoh| szobákban, amikor a harmadik emeletre senkinek sincs kedve felmászni?
1363 XII | megroppant lelkeinek égbe való emelgetését. Míg Erzsébet hercegnő csak
1364 Utoh| a külső töltéssel együtt emelkedni a sziget belsejét, ahol
1365 II | koporsója, amint a hold emelkedtével felébredt a szél, és a hold
1366 Utoh| előtt. Favágó nem meri reád emelni fejszéjét, mert nagy és
1367 Elo | amelyben a szent királyleány emléke lakott.~Jó búvóhely volt
1368 VII | amely a török hódoltság emlékéből maradt itt, amelyet a budai
1369 Utoh| Nehéz dolog személyes emlékekről beszélni magamfajta embernek,
1370 X | nagyheti szenvedéseinek emlékére?~Azután kézen fogta a lánykákat,
1371 VII | Piroska, akiről a költő így emlékezett meg: ~"Most pedig négy gödröt
1372 VI | fiúra szállt. A boldogult emlékezetű József főhercegnek (a magyar
1373 Utos| könyvének is, és amely egyedül emlékezik meg részletesen a szigethez
1374 Utos| közölt műveivel. Elég arra emlékeztetni, hogy ennek az évnek a termése
1375 Utoh| lóvasút, kovácsműhelyre emlékeztetően csengenek ódon kerekei,
1376 Utos| királylány alakját ábrázolja és emléklapként osztogatták a Szanatórium
1377 XIV | lássak, ne halljak. Csak arra emlékszem, hogy a kolostor romjainál
1378 XI | volt helyük. Most is az az ének hagyta el keblüket, amelyet
1379 X | másodpercre elfelejtkeztek énekelni a bokrok sötétjében: mire
1380 X | meggyfákon oly csengően énekelt a madársereg, mintha a kolostornövendékeket
1381 V | árnyék villámként vágódott az énekes madarak közé.~Úgy rohant
1382 V | madár a fák alatt...~Minden énekesmadár elhallgatott a környéken.
1383 IV | budai ágat, mert aki azt az éneket hallotta, élete végéig szomorú
1384 VII | hinnéd, tán most veszik első énekleckéjüket a mindig hallgató vén fák...
1385 XIV | kagyló szívében.~Elkezdték éneklésüket a békák, amelyek a maguk
1386 XI | Margit-szigeti galambházában az ő éneklésükre nyíltak meg az Ég fülei,
1387 I | akinek a belépésre belülről engedelmet adtak.~~Vajon milyen volt
1388 IX | nádorispántól volt írása, pecsétes engedélye arra, hogy a szigeten megtelepedjen.~
1389 III | is - felelt Ilona. - Nem engedem, hogy atyám önhibáján kívül
1390 V | hogy a gyónásnak meg nem engedett formáját gyakorolja. Midőn
1391 IV | költő arcán, amely bánat nem engedi az arcra telepedni a gondtalan
1392 V | hatalmukba vették, és többé nem engedték meg a pesti polgárságnak,
1393 XIV | Az ő fájdalmuk elmúlik énmiattam.~Nem, mert én nem halok
1394 I | ablaktáblákon, hogy szokásos ennivalóját átvegye Ilona kezéből, tegnap
1395 Utoh| forrását, a sétányoknak enyheségét, a zárda romjainál való
1396 XIV | család fájdalmát akarnák enyhíteni az ibolyák is, amelyek belepték
1397 V | eltemetve márványkoporsóban, és épen maradt.~A legenda szerint
1398 Utoh| szálloda mellé olyanformán építenek, hogy se a betegek, se az
1399 XIII| kilátása volt.~- Miért nem építesz te is fészket? - kérdezte
1400 Utoh| jöttek volna mindig a tudós építészek, akik megmentették az immár
1401 IV | szigetet nevezték, kolostort épített a király. Éppen itt vagyunk
1402 Elo | század elején azt a kastélyt építette a sziget közepén, amely
1403 Elo | nádor csak akkor fogott az építkezésbe. A Nyulak szigete nem sokban
1404 IV | az évben készültek el az építkezéssel a kőművesek.~- József nádornak
1405 I | basának voltak kéjlakai. Erős építmény volt, mint minden, amit
1406 Utoh| elpusztulástól. Ezeknek az építőknek köszönhető, hogy mai állapotában
1407 IV | apácának neveli. Kolostort építtet a Szűzanya imádására, ahol
1408 Utos| szerzetesekre és az általuk emelt épületekre tett célzások fő forrása
1409 Utoh| beszédben, hogy még sok épületes dolgot várhattak volna tőle
1410 Utos| amely egyrészt a Nagyszálló épületét, másrészt a szűz királylány
1411 V | elsodorta a partra könyöklő épületrészeket. (Még ma is sok falmaradvány
1412 XIII| volna helyet kapni ő is az épülő fészekben, de bizony erre
1413 V | közepén egy főütőér, amely érből táplálkoznak az ágazatos
1414 V | lehetnek a szívben, amely érdek nélkül, forró melegséggel
1415 Utoh| réten, mintha általában nem érdekelné őket a világ haladása. Mit
1416 XII | küszöbét, hogy ott helyet érdemeljen ki új életével a királyok
1417 IV | ritka gondolatok, amelyek érdemesek arra, hogy a költő leírja.
1418 XIV | Szent Margit engem ítélt érdemesnek a kincs felfedezésére, és
1419 XIV | Egy bíborpárnán feküdtek érdemjelei. Egy másikon kardja. A Nádor-huszárok
1420 Elo | helyén szinte átláthatatlan erdő volt.~A Duna a legszárazabb
1421 I | lejárt itt, mennek vissza az erdőbe, ahol télig maradnak. A
1422 I | hozott Bogyó bácsi, a szigeti erdőkerülő."~"A padláson nagyszerűen
1423 XI | meg a zordon tél után az erdőn. Őket nem sorozták a csodatevő
1424 Utoh| Szent Margit-forrásnak az eredetét még kérkedő beteg koromban,
1425 Utos| rendezett. A pompás, nagyrészt eredeti páncélokba a magyar és osztrák
1426 Utoh| Magyarország felé, mintha minden erejére, tehetségére szüksége volna
1427 Utos| magyar propagandának átható erejű, hatalmas fegyvere [...]
1428 XII | bolthajtásnak valóban igen nagy erejűnek kell lennie, hogy az irtózatos
1429 Utos| kincs-keresési kisérletek; és erélyesen kelle gátolni eme visszaélést,
1430 XII | kegyességével, tisztaságával, erényeivel kiérdemelte földi életében,
1431 V | helyén. A madárka oly gyorsan ereszkedett le a fáról, mint a cirkuszi
1432 IV | megérezte, hogy nemsokára köd ereszkedik a folyamra, akkor pedig
1433 Utoh| hívének". "Mintha egy nagy kő ereszkednék alá szívemről, amely ott
1434 XIV | a helyet, ahol a földbe ereszkedtünk, mert az én jó kis úrnőm,
1435 II | tollát, az udvarhölgyek közé eresztette.~Azok pedig nyomban és vígan
1436 V | gabonás hajókról a Dunára eresztették a csónakot, és megrakodva
1437 V | járóknak.~Azután ugyanide eresztgették le a kincseket, drágaságokat,
1438 XIV | amidőn a koporsót a földbe eresztik.~Hát Jóska, a cigányok palatínusa
1439 V | kastély körül a szentjánosfák éretlen gyümölcseivel.~A kegyes
1440 IV | ítéleteit.~Vannak ilyen korán érett gyermekek, akik hamar elfelejtik
1441 Utoh| főtisztelendő úr könyvét, úgy éreztem magamban, hogy velem is
1442 I | gondolva, hogy a szigetiek ne érezzék magukat teljesen elhagyatottnak
1443 Utoh| messziségbe, hogy többé utol ne érhessük őket.~~A mesék, álmok, költemények
1444 X | világból, lábaival alig érintve a füvet, áldásra emelt kézzel,
1445 I | a Máriási-palota csukott erkélyéről elindulva sohasem téveszti
1446 VII | amely oly gyermekes örömmel érkezik meg a budai hegyek közül
1447 Utoh| első lóvonattal szoktak érkezni, akik mindig olyan csodálkozással
1448 III | testvérei: Fanny és Elisabeth érkeztek hangos szóval és a legújabb
1449 Utos| bujdosott, ahol a főhercegi erkölcsöket sokkal szelídebben ítélték
1450 IV | visszafordították a legnagyobb erőfeszítéssel terhes hajóikat a Dunának
1451 II | megfiatalodott volna, még a hangja is erősebb volt, amint a magasból üdvözölte
1452 V | köteléket, amely ibolyaszálak erősebbek a legvastagabb hajókötélnél.
1453 XIII| szemmel nézett a leánykára, és erősen fogta annak kezét.~Gyorsan
1454 V | szörnyeteget, ibolyaszálakkal erősíti meg a köteléket, amely ibolyaszálak
1455 V | Tizenkét katona vigyázott az érsekre, és felvonták a sziget legmagasabb
1456 Utos| Magyarság hasábjain is egymást érték a szenzációsabbnál szenzációsabban
1457 Utos| olyan groteszk ellenpontként értékelhető, mint amilyeneket az író
1458 Utos| regénye volt.~Ha nem is ilyen értelmű propagandához, de a Margitsziget,
1459 I | megkapja a galambpostával az értesítést a szigetre, hogy mit csináltak
1460 Utoh| édesanyját, a bokrocskát értesíti, hogy immár nincs többé
1461 XIII| helyőrség parancsnoka ugyancsak értesítve lett tábori futárunk útján,
1462 I | legyezője. Részvétteljesen értesül arról, hogy Eulália néninek
1463 V | származott ide, és legjobban értette a csempészők és hamispénzverők
1464 Utoh| virágok éppen oly szépek és érthetetlenek, éppen olyan másvilágias
1465 XIV | szenvedését a többi ember nem értheti. Ön még gyermek, Ilona,
1466 Utos| legitimista rokonszenvekkel. Ezért érthető, hogy némi fanyalgással
1467 IV | költöznek ők. A halott ajkak érthetően felelnek mindazon kérdésekre,
1468 IV | életen át... csak akkor értjük meg e bánatot, midőn a sírba
1469 V | idejét látta annak, hogy az érzelmes leányka bús gondolatait
1470 XI | szívüknek minden drágalátos érzelmét, kis torkuknak minden ezüstjét
1471 XI | nőt, akihez olyan forrón esedezett. Míg most az álom hatása
1472 X | észrevétlenséggel, mint a hirtelen jött eső.~A cinkék, harkályok, csízek,
1473 Utoh| döngött éjszaka a magános ház esőcsatornája - ki ment végig a padláson,
1474 Utoh| hotelekben.~A varjak a maguk espereslépteivel tovább is csak ősi biztonsággal,
1475 V | értek el erővel, elérték ésszel.~Tíz esztendő se telt bele,
1476 XIV | elérkeztem a kolostorba.~~Az est leszállt, és a telihold
1477 II | búját-baját öreg barátjának. Estefelé, midőn a holló továbbröpült,
1478 III | anyjuknak, amelyek az alatt estek meg a városban, amíg a Dunát
1479 III | borította. Elmondták az estélyeket, amelyeken részt vettek.
1480 I | farsang táján hemzseg a sok estélynek, bálnak, társaságos összejövetelnek
1481 Utoh| ritka és becses könyvet.~És estére, amikor könyveimet, mint
1482 Utoh| a reggelt, a delet, az estét. Nagyboldogasszony napján
1483 V | amely fekete lepkeként üldöz estétől - mond most Máriási Ilona,
1484 I | Ha valaki történetesen esti órákban járt a Duna-parton:
1485 Utoh| levél lesz az ágain. Persze észak felé kopaszodik leghamarább
1486 VIII| latinul: Gymnonadus candensis. Észak-Amerikában, azokban a csodálatos őserdőkben
1487 VI | Még javában süvöltöz az északnyugati szél a budai hegykoszorú
1488 X | cár birodalmából, jeges északról jött ő, szarvasoktól vont
1489 I | voltak átkozói, kardja elért északtól délig. Hadai bejárták azt
1490 Utoh| Ez a régi áldás jutott eszembe, pedig már nagyon sok éve
1491 V | küzdelmet. De a dominikánusok eszesebbek voltak. Amit nem értek el
1492 V | vétkeiért? Ó, a legfőbb gyógyító eszköz a gyóntatószék térdeplője
1493 XIII| befejezte elbeszélését? Eszméletlenül terült el a füvön. A palatínus
1494 Utoh| senkivel se akartam volna észrevétetni, hogy darab idő múlva meghalok.~~
1495 X | hullottak volna alá oly észrevétlenséggel, mint a hirtelen jött eső.~
1496 X | elfoglalva a fák gallyain, mire észrevették volna magukat, már egy fehér
1497 III | volna az, aki immár harmadik esztendeje a táborban van.~- Szegény
1498 XIV | ő nővéreinek sok boldog esztendőt, sok örömet ajándékozzon.
1499 V | amikor az érsek visszatért Esztergomba és a barátok magukra maradtak.~
1500 II | szolgálóknak nem járt egyében az eszük, mint azon, hogy egész nap
|