Part

1501 Utos|                 legizgalmasabb regényében Az Etel király kincsében, amely
1502 X   |                      amelynél jobbat sohasem ettem. Mert egy tortát hazahozott
1503 Utoh|              iszogatása visszahozogatja régi étvágyamat..." "Már hosszabb sétákat
1504 I   |                  azon az égboltozaton, amely Európa felett borul.~Az ő nevével
1505 IV  |                   bánatban töltsék hátralevő éveiket. Aki egyszer a fejére tette
1506 V   |                   vonuljon vissza, ahol néha éveket töltött, amíg ismét elég
1507 Utoh|                meggondolatlanul, negyvenedik évem felé közelegve, amikor azt
1508 III |                    segített a csónakosnak az evezésben, Máriási Ilona örömrepesve
1509 XIV |                     Margitszigetre. Tizenkét evezős dereglye hozta a fejedelmi
1510 Utos|                   Kodolányi János a lap ezen évfolyamában közölte Tavaszi fagy című
1511 Utos|                    lap 1927-ben tartott a 8. évfolyamánál. Konzervatív-keresztény
1512 Utos|                 cikkekben számolt be a halál évfordulóján Madeirán és Tihanyban tartott
1513 Utos|                 átlapozzuk a Magyarság 1927. évi képes mellékletét. Július
1514 Utos|                  emlékeztetni, hogy ennek az évnek a termése Az utolsó szivar
1515 IV  |                    tavaszi holdat, a tavaszi évszakot. Megkondult az ezüstharang
1516 XI  |                     arcot látja képzeletében évszázadok múlva is a szigetlátogató,
1517 XI  |                     művészek, akik a régmúlt évszázadokban annyi szent életű kegyes
1518 Elo |                      elhervadtak a régi szép évszázadokkal, amikor olyan hatalmas,
1519 XII |                 alatti falak a Dunát, mintha évszázados küzdelmükben kiverejtékeződtek
1520 X   |            nádorispán volt.~Ez a másik pénz, evvel a hosszú orrú asszonysággal,
1521 Utos|                     Elképzelhető, hogy a tíz évvel később közzétett Boldog
1522 Utoh|                   akarnék megfigyelni, amely ezekben a percekben dugja ki fejecskéjét
1523 VI  |                   volt. Ez a fa lehetett tán ezeresztendős is. Napkeletről származott
1524 X   |                szarvasoktól vont szánon, egy ezred fehér lovas kozák katona
1525 XIV |                       de a nádorispán kedves ezredesének emlékezetére a Mátyás-templom
1526 Utos|                     kis szerepet játszik egy ezüstből öntött harang, mellynek
1527 V   |           szerzetesek, nagyszerű kántorok és ezüstcsengésű szavú zárdaszűzek éneke
1528 V   |                      drágaságokat, arany- és ezüstfeszületeket, amelyeket királyok, királynék
1529 IX  |                      felvette a cigánykovács ezüstgombbal sűrűn kivert mentéjét, fejére
1530 XII |                    harangkongás hallatszott. Ezüsthangon, feltámadást, életet jelentően
1531 X   |                      meg az apácák csodatevő ezüstharangja, amikor megszólalt:~- Húsvét
1532 V   |                kincseket.~Legelsőnek a zárda ezüstharangját bocsátották a mélységbe,
1533 VI  |               ingatott meg Budán, letépte az ezüstharangot a margitszigeti szerzetesek
1534 XI  |               érzelmét, kis torkuknak minden ezüstjét odaöntötték a fénysugár
1535 Utoh|          kerékküllőit küldi előre a Nap, már ezüstösen porzik az út az aranyszekér
1536 X   |                    eljön értem egy tűzszemű, ezüstpatkós paripán, felvesz magához
1537 X   |                       Az apám nem szereti az ezüstpénzt. Azt mondja: ezüst csak
1538 Utos|                   leánya. Az alcím itt is az ezúttal zárójelbe helyezett mesemondás.
1539 Utoh|                     gesztenyék, amelyekkel a fa-anya a csendes éjszaka alatt
1540 Utoh|                      élettelennek látszott a fácska, mintha kivirágozni végképpen
1541 V   |              ismeretlen Japánba ment ezért a fáért, hogy vele Szent Margit
1542 V   |                    Csízek, cinkék ugráltak a fagallyakon, és csodálatos hangokat
1543 XII |               készülődnének, mint a kövek: a fagyökerek labirintusai elfödték azt
1544 V   |                    Reggeltől estig kongott a faharang az óbudai parton, amely
1545 V   |                      Máriási Ilonát most egy fához vezette, amely az egykori
1546 Utoh|                hiszik magukat a sziget többi fáinál, mert hiszen a legszentebb
1547 Utoh|            tavaszonkint elvigyed bokrainkat, fáinkat, drágalátos ültetvényeinket!
1548 VIII|                     a Margitsziget különböző fáiról hallott. Elmesélte otthon
1549 VII |                      elővette a sziget többi fáit is.~Volt itt sok fa, amely
1550 Utoh|                   lábunk alatt a Hét Vezérek fájának termése, mert rendszerint
1551 II  |                     fejedelemnő felsóhajtott fájdalmában. Nem vette szívesen, hogy
1552 XII |                 István a középkori királyság fájdalmaiból, emberfölötti szenvedéseiből,
1553 Utoh|                     veséjük alattomban szúró fájdalmakat okoz. És használ azoknak,
1554 XIV |                 csodálkozzon, hogy hallgatok fájdalmamról.~- Majd a kolostorban megerősödik
1555 Utoh|                      legboldogabb ébredés is fájdalmas, midőn visszatérünk a mesék
1556 XIV |                  boldog köznapi lelkek. Az ő fájdalmuk elmúlik énmiattam.~Nem,
1557 XIV |                    amíg a gyászolók kisírták fájdalmukat.~Elsőnek Máriási Ilona tért
1558 XI  |                    szívük csaknem megreped a fájdalomtól.~V. István mind gyakrabban
1559 XIII|                     a Margitszigeten.~Milyen fájó szívvel nézte a rab kanári
1560 I   |                      nádi verébig mindenféle fajta vízimadár. A vadkacsák tarka,
1561 Elo |                    Lakott a szigeten mindkét fajtából. Meghúzódott itt olyan ember,
1562 Utos|                      akkori legitimizmusából fakadólag - tudjuk, ez később jobboldali
1563 I   |           sétapálcával akárhol forrást lehet fakasztani a szigeten.~Ellenben tartozik
1564 IV  |                     föld alól, a leveleket a fákból, a dalokat a madarak torkából.
1565 Utoh|                 lárma csak azért van, hogy a fakéreg alól előcsalogasson valamely
1566 XI  |                      be a zárdába. A templom fala mellett voltak felépítve
1567 XII |                tátong ki a katakomba nyirkos falából.~Itt már dörög a Duna hömpölygésében
1568 II  |               megerősödtek hitükben, és öles falaik ellenálltak minden támadásnak.
1569 XI  |                     kolostor nagyon búskomor falait, de most ragyogtak a kövek,
1570 II  |                     kolostort. Lerombolták a falakat; csupán egy óriási kétemeletnyi
1571 Elo |                     az egykori barátkolostor falának dőlve még napjainkban is
1572 Utoh|                   egykori barátkolostor öreg faláról, a magyar ünnepnapja lelkendezve,
1573 XII |                   már nem volt idejök be sem falazni.~Csupa olyan aranypénz hevert
1574 V   |                    figyelmesen, Ilona, ezt a falevelet. Minden más falevélnek van
1575 V   |                      a falevelet. Minden más falevélnek van a közepén egy főütőér,
1576 Utoh|                tűzpiros szemmel tekint alá a fali kalendáriom az egykori barátkolostor
1577 V   |               épületrészeket. (Még ma is sok falmaradvány látható alacsony vízállásnál
1578 V   |                      között.~A költő ennek a falnak is tudta a történetét.~-
1579 Elo |                 sírkő felírása. A repkény, a falomb eléri a romfalat, eléri
1580 III |                   volna házunk se Pesten, se falun. Koldusbotra jutottunk volna.
1581 IX  |                 nádor az országban. A nádori família mindig nagy kedvelője és
1582 I   |                   írják. Eulália néni kezdi, Fánny folytatja. Elisabeth befejezi.
1583 I   |                     előtte; még az sem, hogy Fannynak elszakadt a cipőszalagja
1584 Utoh|             süllyedve rejtezett odúikat csak fantáziás elképzelésükben láthatták.
1585 Utos|                     Ezért érthető, hogy némi fanyalgással ugyan, de nagy műnek tartja
1586 X   |                       amelyet bizonyosan egy faodúban töltött - még gyenge volt,
1587 XIII|              kipiszkálta az idegen verebet a faodúból.~- Majd adok én neked, te
1588 II  |              amelyeket télen tanultak, midőn faodúkba voltak zárkózva, és egyebet
1589 I   |                    csata, a tölgyek és egyéb faóriások alatt nem peng a hódítók
1590 III |                   testével állja a táborozás fáradalmait, nem beszélve az ütközetek
1591 Utoh|                   zsivajgó, tülekedő, szinte fáradhatatlan életét lehet figyelni, és
1592 XIV |                téveszthessük az utat.~Nagyon fáradtak voltunk, mire elérkeztünk
1593 Utoh|                 gyógyulás útját a halk, alig fárasztó életmódban.~Igen, a főtisztelendő
1594 Utoh|                     hang után, csaknem annak farkára lépve: elcsirrenti magát
1595 IX  |                 vályogvető cigányság, a téli farkas járta országutakon dideregve
1596 I   |                    valamely állatot, amelyet farkasnak néztek, de utóbb kitűnt,
1597 IV  |                    mentén heverő holttestek, farkasok és varjak azon a helyen,
1598 V   |                     kivillant a bokrok alól, farkollóikat, mint a tavasz kis zászlócskáit,
1599 V   |                madarak. A stiglicek kitárták farktollaikat, mint a legyezőket. A cinkéknek
1600 I   |                     rigók magasra emelik fel farkukat, amint a fűben mutogatják
1601 X   |                 ormányos, kék palástos szent faszobrával díszített gabonás hajónak
1602 V   |                  igénytelen madárka, amely a fatetőkön szeret üldögélni, ámde ha
1603 X   |            méregették az út távolságát egyik fától a másikig, mint a gyermekek,
1604 Utoh|                 romok közül eltűnnek a fehér fátyolos szellemalakok; a virágillattól
1605 Utoh|                    itt, a vén kastély előtt. Favágó nem meri reád emelni fejszéjét,
1606 VI  |                  üldögélni, és az udvarról a favágók kopácsolását hallgatni.
1607 V   |                    melegtől.~Ha enyhe a tél: február vége felé most is megtelik
1608 III |                    rá.~- Nem tudod, hogy mit fecsegsz! - pirított rá Fanny. -
1609 X   |                  ágában. A hajó fekete sáros fedélzetére virágok hullottak, mintha
1610 XII |                     utolsó sírhelyhez, amely fedőlap nélkül, üresen, sötéten,
1611 IV  |                    izzóbb a hit, szigorúbb a fegyelem.~- A királyleány járt elöl
1612 V   |                   fenntartani az apácazárdák fegyelmét, nyugalmát, áhítatos csendjét,
1613 Utos|                   törhetetlen osztrák-magyar fegyverbarátságot hirdető vezércikkek árnyékában,
1614 Utos|         propagandának átható erejű, hatalmas fegyvere [...] a csonka országban..."~
1615 V   |                    Margitsziget madarait. Ha fegyverem volna, régen elbántam volna
1616 XIV |                  több csatatéren összemérték fegyverüket.~A halott ezredes koporsója
1617 XI  |                 fehér alakokkal, amelyek még fehérebbek voltak a fénynél is. A mennyek
1618 X   |                 búskomoly gallyai alatt mint fehéredik meg egyszerre a kopott mező.
1619 VI  |                     budai hegykoszorú felől, fehérek a hegytetők a túlsó parton,
1620 XI  |                      égen a nap közeledésére fehérlenek így a felhők, midőn az éjhomály
1621 Utoh|                      ahol Arany János szobra fehérlik, mert a könyvíró főtisztelendő
1622 Utoh|                    változatosság is, amint a fehérre festett kerti padok a Margitszigeten
1623 Utoh|                   álomtalanság hangja, pedig fejből tudom, hogy Nagyboldogasszony
1624 Utoh|                 ezekben a percekben dugja ki fejecskéjét az ismeretlen föld alól.
1625 II  |                    csak akkor beszélhettek a fejedelemasszonnyal, hogy ha nagy szél kerekedett,
1626 II  |                   váratott magára. A szegény fejedelemasszonynak végig kellett hallgatni
1627 X   |                   réteken, a fák alatt, mint fejedelemfi, aki száműzetés után bemutatkozik
1628 V   |                  mindenféle világi hiúságot. Fejedelemnők az egyháznak ajándékozták
1629 II  |               összevesszenek egymás között a fejedelemségen.~S ezeknek a szolgálóknak
1630 II  |                      a napot és a levegőt? A fejedelmek útja gyakran véres.~~Egy
1631 XIV |                     ismét kikelet van.~A sír fejéhez egy négyszögletes követ
1632 Utoh|                      mindenféle olyan emberi fejek hajladoznak ki, akik minden
1633 XIV |                      mennyországi fátyolát a fejemre tűzzem.~- Szegény gyermek -
1634 XI  |              ugyancsak fejedelmi koronával a fején.~Ez a gyermek volt az, aki
1635 Utoh|          vadgesztenyefa, amelynek pedig öreg fejével tudnia kellene, hogy legjobb
1636 IV  |                hagyományait, amelynek néhány fejezetét már felolvastam Önnek.~-
1637 Utoh|                      ez a testileg is nagyra fejlett madár. Olykor vezényszóhoz
1638 I   |             háromszoros erővel és nagyságban fejlődnek a fák és a virágok: a beteg
1639 Utoh|              kertjében, különösen az orgonák fejlődtek nagyon, miután ismerni kezdték
1640 Utoh|                  Favágó nem meri reád emelni fejszéjét, mert nagy és dicső múltad
1641 XIV |             találkoztunk, amelyek elröpültek fejünk felett, de nem bántottak.~
1642 IX  |                hében-korban átkeltek a Dunán fekete-sárgára festett csónakjukon, de
1643 VII |              növekedett.~Voltak itt amerikai feketediók, bazsarózsafák, szentjánosfák:
1644 X   |                   meg a pillangó üldözője, a feketehajú, barna leányka.~Ez volt
1645 X   |                     aki elhagyja szenvedései fekhelyét - még hiányzott szárnyairól
1646 I   |                      Máriási már azok közé a féktelen magyarok közé tartozott,
1647 XI  |                      nyúlt.~Az aranypénz ott feküdt a párna alatt.~~
1648 XIV |                 hajója volt. Egy bíborpárnán feküdtek érdemjelei. Egy másikon
1649 XII |                  éves koráig bírta ama szent feladatot, amely az Árpád-házbeli
1650 IV  |                    szerint gyermekét kellett feláldozni. A Nyulak szigetén, amint
1651 Elo |                      drágalátos ifjúságukból feláldozzanak egy órát a királyleánynak,
1652 XIV |                  kolostor romjai között volt felállítva, azon a helyen, ahol a templom
1653 V   |                kincskeresők időnként most is felássák a szigetet a dominikánusok
1654 XI  |                menekülvén a Margitszigetről, felbontották a sírt, hogy a szent leány
1655 XIII|                       Ez volt a hím. Tollait felborzolva szinte megnövekedve ugrándozott
1656 XI  |                Margit királyleány példájából felbuzdulva: szintén a zárdaszűzi életre
1657 VI  |                      hallották a Mohács alól feldörgő ágyúkat.~Ámde a vén fa kiheverte
1658 XI  |                 olyat álmodni, hogy hirtelen felébred és körülnéz, mintha valaki
1659 V   |              meggondolatlan cselekedet, hogy felébredjen a lelkiismeret, és mindaddig
1660 IX  |                    éjszakán, amikor a kígyók felébrednek.~- Valóban, ma van az az
1661 VII |                 amerre a Duna folyik, mintha felébrednének téli álmukból az elvarázsolt
1662 Utoh|                 Kopog a vadgesztenye.~~De ne feledkezzünk meg a nagy zöld harkályról
1663 IV  |                    Mindenütt rom, pusztulás, felégetett falvak, városok, országutak
1664 Utoh|              podolini piarista kolostort. És felejtém rohanó életemben a jó atyák
1665 VIII|                    Ilona életében.~De nem is felejtette el azt, amit a nádorispántól
1666 XI  |                  éjjeli muzsikát: azután sem felejtették el Jézus nevenapját, midőn
1667 Utoh|                   hit - amelyet szinte azóta felejtettem, mióta elhagytam a podolini
1668 VII |                    idejében még nem írta meg felejthetetlen költeményét Toldiról, ámde
1669 I   |             társaihoz, de reméljük, hogy nem felejti el végképpen a barátságos
1670 III |                    szólt Fanny. - Csak attól félek, hogy szegény papa megfeledkezik
1671 Elo |                minden tavaszkor újra és újra felékesítik, anélkül hogy kertész kezének
1672 Utos|               természetesen a legkevésbé sem felel meg ennek az optimista propagandisztikus
1673 V   |                      Kis szívük megdermedt a félelemtől. Magukban bizonyosan mélyen
1674 IV  |                     A halott ajkak érthetően felelnek mindazon kérdésekre, amelyeket
1675 IX  |                   Részes leszel a kincsben - felelték a sötétben.~A vajda pedig
1676 XIV |                 Dávid hegedülését a holdban. Felemelkedtek a mederből a kagylók, hogy
1677 XI  |                húzódott.~Midőn Máriási Ilona felemelte a szemét, a templom hajója
1678 V   |                      segítségükre legyenek a félénk, magukban tehetetlen nőknek.~
1679 I   |                 valamikor a Lánchidat fogják felépíteni, kóbor kutyáknak, futó betyároknak,
1680 Utoh|                   kétemeletes nagy szállodát felépítették három emeletnyire, a pestiek
1681 III |                  Margitszigetről. Hiszen már felépíttette a nyári lakot, ott a régi
1682 XI  |                  templom fala mellett voltak felépítve a gyóntatófülkék, amelyekből
1683 V   |                      vagy özvegységre jutott feleségek, jegyesüket eltemetett hajadonok
1684 XII |                   őrző bokrok összecsapódtak felette. A nagy fák gyökerei, amelyek
1685 Utoh|               bölcsőbe. És a vén fa ringatja felettük sárguló, ritkuló lombjait
1686 XIV |                  örökös zúgás - a Duna folyt felettünk.~Mentünk, mentünk, talán
1687 III |            csónakjával a pesti partról idáig felevezett víz sodra ellenében. Ilona
1688 Utoh|                   Szent Margit lábnyomán lát felfakadni: tudományos megállapítás
1689 XIV |                    amelyben megírok mindent, felfedezem a kincs helyét. Kérem önt,
1690 XIV |                    ne legyen az öröm a kincs felfedezéséért.~- Itt maradok.~Máriási
1691 XIV |                     ítélt érdemesnek a kincs felfedezésére, és én testvéreimnek ajándékozom
1692 V   |                     a romfal tövében, mintha felfedezett volna valamit.~Egy kútgödörnek
1693 Utoh|                  búcsúzkodó délutánon egykor felfedeztem Szent Margitsziget című
1694 Elo |                      együtt a többi apákkal, felfogadtam magamban, hogy egykor könyvet
1695 Utos|                magyar szentek szigete, amely felfogható úgy is, hogy könyvének témáiból
1696 Utos|                    az újrapublikálást mindig felhasználta arra, hogy módosítson a
1697 XI  |                közeledésére fehérlenek így a felhők, midőn az éjhomály oszlik.~
1698 X   |                     a harmadik pénz, ezzel a félholddal meg csillaggal a törökök
1699 XI  |                      Az öles falak között, a félhomályos boltozatok alatt, a pinceszerű
1700 X   |               függesztette a szemét... az ég felhőtlen kék palástja áldólag mosolygott
1701 Utos|                    célzott, a jelennek szóló felidézésébe (az olvasó ezt szerencsére
1702 Utos|                      kapcsolódott a szigetet felidéző regény. Elég, ha átlapozzuk
1703 IV  |                 nyíltak az arcán a mélységes felindulástól.~~Tülökhang szólalt meg
1704 XI  |                  Ilona kitárt karral, zokogó felindultsággal futott arra a helyre, ahol
1705 Elo |                  mint valamely temetői sírkő felírása. A repkény, a falomb eléri
1706 XII |              következnek egymás után a kövek felírásai.~A mécsvilág búsan bolyong
1707 Elo |                      el: találhatók betűk és felírások, amelyekről senki se tudja,
1708 Elo |                    eléri a romfalat, eléri a felírást, és tavasztól késő őszig
1709 Elo |              IMÁDÁSÁRA~1800~Úgy hangzik ez a felirat, mint valamely temetői sírkő
1710 I   |                úgynevezett "inzurrekció"-ról feljegyez. Minden időben voltak olyan
1711 Utos|                      romjai alatt. De a régi feljegyzések tudtak róla, hogy egy Árpád-király
1712 XI  |               magukkal vigyék. A krónikaírók feljegyzik, hogy a holttestnek olyan
1713 IX  |                 hallatszott a lépésük. Amint feljött a nap, elbújtak a romok
1714 XIV |                     halak a Dunában, amelyek feljöttek a víz mélyéről, hogy közelebbről
1715 I   |                   kellett hozzá, hogy valaki feljusson a falra. Odabent az udvaron
1716 Utoh|                     kilesni, és talán halkan felkacagott magában. A levélke már "
1717 VI  |                  kötelek segítségével tudtak felkapaszkodni a kertészlegények. Néha
1718 I   |                      az utolsó magyar nemesi felkelésről, az úgynevezett "inzurrekció"-
1719 Utoh|                 előtt az ágyamból sem tudtam felkelni..."~És oldalról oldalra
1720 III |                      palatínus, aki a magyar felkelő nemesség vezére volt Napóleon
1721 VIII|                  seregemben, a magyar nemesi felkelők között is szolgál egy vitéz
1722 XI  |                 helyre.~Máriási Ilona halkan felkelt ágyából és az ablakhoz ment;
1723 V   |                Segíteni akartak IV. Bélán. S felkerekedett négy dominikánus barát,
1724 Utoh|                 gyógyulni kívánó betegeknek.~Felkerestem azt a padot a kolostor romjai
1725 II  |                  Azok pedig nyomban és vígan felkiáltottak, hogy csak a rosszakarat
1726 V   |                   tavasz jár: onnan szélűzte fellegként oson tova a szomorúság,
1727 Utos|                       is elnémult, a földből fellobogó kék lángok jelölik az ott
1728 IX  |                   vetett a tűzre, melytől az fellobogott.~Aztán türelmesen várakozott
1729 XIII|                  vizet hozni a Dunából, hogy fellocsolja Ilonát. De mire Rézike visszatért
1730 Utoh|                emeletre senkinek sincs kedve felmászni? Igaz, hogy a ravasz vendégek
1731 VI  |       kertészlegények. Néha olyan magasra is felmennek, ahova csak a varjú tud
1732 Elo |                    kinek volt kedve és módja felmenni oda a magasba, ahol valamikor
1733 XI  |              szentelt ostyát a misemondó pap felmutatja.~Immár elmaradt az arc mögött
1734 IX  |                  azoknak az embereknek, akik félnek az éjszakától.~A budai kaszárnyákban
1735 XIII|                  fészek, ahol a gyermekeiket felnevelik. A szakállasnak már most
1736 I   |                 miután ezt a nyelvet ők csak felnőtt-korukban, magyarországi birtokukon
1737 XII |                sokkal titoktartóbbak, mint a felnőttek.~Máriási Ilona a szentek
1738 XIV |               kopogtatott.~Az ajtó csendesen felnyílt.~Mit gondolnak, ki volt
1739 V   |                      hamispénzverők bűneinek feloldozására rendelt vezeklések kiszabását.~
1740 IV  |                amelynek néhány fejezetét már felolvastam Önnek.~- Óh, az nagyon szomorú
1741 XIV |                      leszállt, és a telihold felragyogott a pesti partokon.~Aludni
1742 II  |                    majd mindjárt megmutatom. Felségednek már gyönge a szeme, ugyanezért
1743 XIII|                     éjszaka...~Máriási Ilona felsikoltott örömében.~- Hol van az én
1744 VI  |                      túlsó parton, a Dunán a felső-magyarországi folyók jegét és havát sodorják
1745 IX  |                   amelyet a kincsásók könyve felsorol.~- Azt elhiszem - felelt
1746 VII |                szigeten~Amikor a Duna felett felszállt az a tavaszi légáramlás,
1747 Utoh|                  nagy utazásában a forrásvíz felszed magába mindenféle anyagokat,
1748 V   |                elhallgatnak és ellendülnek a felszéllel a tájról, ahol késő őszig
1749 VII |                ugyancsak sok példányban volt feltalálható a szigeten. És nemcsak a
1750 XI  |                  lelkek éjszakája volt ez! A feltámadott sírjából előtörő fényesség
1751 V   |                király elesett, a török sereg feltartóztathatatlanul közeledett Buda felé.~A
1752 XIV |               alagúton. A kezemet fogta, nem féltem. A lábnyomok még mutatták
1753 Utos|            megboldogult uralkodó édesapjáról feltétlenül olyan groteszk ellenpontként
1754 I   |            Beleugrott régi huszárnadrágjába, feltette lószőr kravátliját, előkereste
1755 Utoh|                   hogy át a szigeten szintén feltörjön a föld mélyéből. Persze
1756 XI  |                      A fák fekete körvonalai feltünedeztek, és az éjjel csodálatos
1757 Utoh|                   lehet várni, amíg egy hajó feltűnik valamerről, és elmendegél
1758 Utoh|                       Ki lakik majd a százon felüli szobákban, amikor a harmadik
1759 X   |               tűzszemű, ezüstpatkós paripán, felvesz magához a nyeregbe, és elvisz
1760 X   |                     szomorú volt. Nem tudott felvidulni a legtarkább ünnepélyen
1761 II  |                     Az udvarhölgyek ilyenkor felvidultak és táncoltak a réten. Meglátogatták
1762 Utoh|               halálos biztonsággal működik a felvonókészülék, mint akár az amerikai hotelekben.~
1763 V   |                     vigyázott az érsekre, és felvonták a sziget legmagasabb árbocára
1764 Elo |               valamennyi katolikus leánykája felvonult a szigeti szent királyleány
1765 Elo |                    nagytermészet tavaszával.~Felvonultak intézetbeli rendjükkel az
1766 IV  |                   lengetik gallyaikat.~És ha felzendült a zárdaszűzek szomorú éneke
1767 III |                  Fanny és Elisabeth hangosan felzokogott.~- Mit tegyünk? - kiáltott
1768 XIV |                    az út, mert mélyen a Duna feneke alatt vezet. De velem lesz
1769 X   |             cigány-hercegkisasszony dolga se fenékig tejföl. Bizonyosan ő is
1770 I   |                    amely Európában ez időtől fennmaradott.~Napóleonnak voltak rajongói,
1771 V   |                 igazságtalanság. Nem lehetne fenntartani az apácazárdák fegyelmét,
1772 XII |                 századok mozdulatlanságával, fenségével, komorságával nézett szemközt
1773 Utos|                 szerkesztésekor olvashatta a fenti idézetet a kincsekről, legalábbis
1774 Utos|                napján éjfél előtt sajátságos fényár lepi el a körvonalat, a
1775 XI  |                    ez az arc, az üdvözültség fénye ömlik róla, mint az Úr fehér
1776 Utos|                     mintegy mennyei szentség fényében jelenik meg, addig a posthumus
1777 III |                   Szegény jó uram életét nem fenyegeti veszély! - sóhajtott fel
1778 VI  |                   magyar nemzetet veszedelem fenyegette... A tatárjárás alatt hirtelen
1779 III |                    Majd szólunk anyánknak! - fenyegették Ilonát.~De Ilona nem sokat
1780 XIV |                   kelő nap aranylását, amely fényekből későbben a gyöngy születik
1781 II  |                    ki a fekete habokat. Ez a fényesedő vén Duna lesz az ő koporsója,
1782 X   |              lappangó sötétsége: megtelt égi fényességekkel, fehér és kék virágokkal.~
1783 XI  |             tekintete megszokta a földöntúli fényességet: megkülönböztette az egyes
1784 XI  |                      csodálatos, másvilágias fényességgel vonja be a fák derekát.~
1785 XI  |             apácacellákban.~És az egész nagy fényességnek koronája azon a helyen látszott,
1786 XI  |                  Máriási Ilona, elkáprázva a fényességtől, csak halk léptekkel merte
1787 XIV |                  hajnali harmatot, a csillag fényét, a hold sápadtságát és a
1788 V   |                      volt szabad elmaradnia. Fénykorában e rend nagyobb tekintélynek
1789 XIV |                      át az örök nyugalomnak.~Fénylett a sötétzöld sziget a katonai
1790 II  |                    habokra. Tollai különösen fénylettek, mintha megfiatalodott volna,
1791 XI  |                      még fehérebbek voltak a fénynél is. A mennyek országában
1792 II  |                 biztosítaná őt védelméről.~A fenyő-királynőnek már alig volt ruhája, letépte
1793 II  |                 mélyéből sajnálta a magányos fenyő-királynőt. Sokszor elmondotta, hogy
1794 II  |                   felé.~"Kidőlt a legnagyobb fenyőfa éjszaka a házunk körül.
1795 VIII|                  platánokat, a sátorfákat, a fenyőket, a különböző törpe fákat (
1796 XI  |                minden ezüstjét odaöntötték a fénysugár felé.~Csodálatos éj, csodák
1797 IV  |                   északi oldalán, ahova alig fér el egy ember. Ott térdepelt
1798 Utos|                  gyanakvással néz Baumgarten Ferdinánd hagyatékára, mert úgy véli,
1799 VIII|                    nádorispán kezében hosszú féregtisztító pózna volt, és annyira elmerült
1800 V   |                  Laktak még itt fehér papok, ferencrendi szerzetesek, akiknek megvolt
1801 Elo |                    nőket. Míg atyja a magyar férfiakban ébreszté fel az új honalapítás,
1802 XII |                 lépésnyire egy kőbe faragott férfialak döbbent fel a sötétségből,
1803 VI  |               kertészkötényes, szalmakalapos férfiúban bizony senki se ismert volna
1804 IX  |                katonái a szelíd foglalkozású férfiúnál? Bizony békében hagyták.~
1805 V   |               férgektől tisztítja meg, amely férgek a legerősebb fákon is halálos
1806 VI  |                  kertésznek. Megmutatja, hol férgesedik a fa. És ha nem lehet a
1807 X   |                      az igazi), aki fenséges férjével kirándult a szigetre, és
1808 XIV |                     öldöklését, mert már nem férnek el egymástól a földön. De
1809 Utoh|                   minden esztendőben újonnan festik a padokat.~Minden padnak
1810 XIV |                 mutatták a tavaszi természet festőművészetét. A fák halovány zöldje remegve
1811 II  |                    kiáltott. - Az én tollaim festve vannak? - No majd mindjárt
1812 XIII|               látszott, mintha vizes kefével fésülték volna meg reggel. A kis
1813 XIII|                  vitt. Ez az odú lesz majd a fészek, ahol a gyermekeiket felnevelik.
1814 XIII|                 volna a sarkán, közeledett a fészekhez, nyilván azért, hogy elfoglalja.~
1815 XIII|            kalitkából. - Minden madárnak van fészke valahol, csak neked nincsen.~-
1816 V   |                      szilfa. Annak a csúcsán fészkel a vércsepár, amely rettegésben
1817 Utoh|                    vélem, amikor a romfalban fészkelő nesztelen bagoly elsuhan
1818 XIII|                      Miért nem építesz te is fészket? - kérdezte a kíváncsi kanári
1819 Utos|                    történelmi neveit hordozó fiai bújtak: Andrássyak, Wenckheimek
1820 II  |                   onnan nyugat felől, miután fiának hírét nem hallotta.~A fenyő-királynő
1821 Elo |              történetünket írjuk, még sokkal fiatalabb volt a szürke bundás vén
1822 Elo |              margitszigeti bokroknak lakója, fiatalabbak voltak a gyémántszemű gyíkok,
1823 V   |                   korának egyik legműveltebb fiatalembere, Máriási Ilonát most egy
1824 V   |                   így is udvaroltak a művelt fiatalemberek a hölgyeknek.~- Nézze meg
1825 III |                    kezét nyújtotta a szerény fiatalembernek.~Fanny és Elisabeth mindenféle
1826 II  |                 udvarhölgyeire bízom. Ők még fiatalok, kötényt hordanak.~Szólt,
1827 Utoh|                    tettem ezen a világon, és fiatalon halok meg, mint egy magyar
1828 V   |                apámat, mert gyermekkorom óta figyelem homlokát, amelyen az évek
1829 Utos|                   hogy könyvének témáiból ad figyelemfelkeltő előzetes antológiát.~Végezetül
1830 Utos|               Margitszigettel foglalkozott. (Figyelemre méltó, hogy Kodolányi János
1831 V   |                  felelt csendesen a költő. - Figyelje meg, Ilona, hogy az emberek
1832 Utoh|                   főtisztelendő úr különösen figyelmébe ajánlott könyvében a gyógyulni
1833 Utoh|                   plébános könyvét ajánlotta figyelmembe, mint valamely ritka és
1834 VIII|             édesatyám.~A nádorispán most már figyelmesebben vette szemügyre a leánykát.
1835 V   |                 hártyából volna.~- Nézze meg figyelmesen, Ilona, ezt a falevelet.
1836 VI  |                   nyelven, amely nyelvészeti figyelmet ébreszthetett bármely korabeli "
1837 Utos|                        Kisebb szándékos vagy figyelmetlenségből adódó anakronizmusok vannak
1838 XI  |                      az itteni énekesmadarak figyelmezésében.~Az aranykoronája, a köntöse
1839 XII |               alagútba belép. A régi időkben figyelmeztetésül szolgált ez mindazoknak,
1840 V   |                      elbeszélését.~Hallgatva figyelte a madarak énekét, amelyek
1841 Utoh|                      magunkat.~~Ó be sokszor figyeltem a hajnalokat Szent Margit
1842 XIII|                      körülálltuk a ládát, és figyeltük a katonákat.~A hadnagy azután
1843 Utos|                   családjának története merő fikció, a múlt század elejének
1844 IV  |                      Bizony, annak a szegény fiúnak van elég oka szomorúnak
1845 VI  |                   nádorok családjában apáról fiúra szállt. A boldogult emlékezetű
1846 Utoh|              margitszigeti domonkos atyáknak fizetett adót, ezek a varjak nem
1847 X   |                 felfelé a Dunán és mind adót fizetnek az apámnak. Az apám nem
1848 XIV |                   homokon, amely az alagutat födte, Ilonka egy lábnyomot követ,
1849 Utos|                  küzdelmeit és harcait idézi föl". Valamint a névtelen beharangozás
1850 Utos|                  jellemzi. Nem lévén azonban föladatom a nép száján forgó minden
1851 VI  |                     íjat, és a rózsafa fejét földdel, szalmával, trágyával oly
1852 Utoh|             kaviccsal, más vidékekről hozott földekkel a vizes talajt. Új parkok,
1853 XI  |                  nagy csoport, amely hosszú, földig érő köntöst viselt: a templom
1854 Utos|                visszaélést, mellyel a sziget földje többfelé fölturkáltatván,
1855 I   |              fegyverrel, a szent királyleány földjén nem harsog a csata, a tölgyek
1856 XI  |                 szeme, tekintete megszokta a földöntúli fényességet: megkülönböztette
1857 Elo |                   Margit szigetének ismeri a földrajz.~A vendégfogadók és nyári
1858 V   |               Japánról nem tudnak az európai földrajzok. Csodálatosak ennek a fának
1859 X   |                     aranypénzekről tanulta a földrajzot, nem pedig az iskolában.~
1860 Utoh|                    már nagyon kevés az olyan földrész, amely a nagy múltjánál,
1861 V   |            vándorbottal járták az ismeretlen földrészeket ritka növények után! Ó,
1862 Utos|                gyermekkori vallásos hitnek a föléledését, amelyet indokol a halál
1863 XII |                valóban észre is vette a feje fölött azt a kürtő alakú nyílást,
1864 Utos|             folytatandó" (i. m. 111-113. l.)~Föltehető, hogy Krúdy még annak idején,
1865 Utos|               nyomait, hol csak a helyenkint föltünedező kövek jelölik a kút egykori
1866 Utos|                     a sziget földje többfelé fölturkáltatván, ez által a kert csin- és
1867 II  |                    Mit akarsz, te siheder? - förmedt rá a királynő. - Küldd az
1868 XII |                    között ellépdel. Suttog a föveny a lépése alatt, és valamerről
1869 XI  |                 lelkek, akiket az Úr magához fogad.~És amint szeme, tekintete
1870 IV  |                    bánatos utazásában kemény fogadalmat tett a magyarok patronájának,
1871 V   |             dominikánusok kegyetlen, szigorú fogadalmát.~Hatalmas emberek voltak
1872 XIV |                FEJEZET~Szent Margit leányává fogadja Ilonát~A temetés idején
1873 Utoh|             sétálgatnak a nagyvilágnak épült fogadó előtt, a terjedelmes réten,
1874 Utoh|                 láttam csillagokat ama pesti fogadóban, amelynek negyedik emeletén
1875 XIII|                    Szent Margit leányává nem fogadott volna.~~
1876 XIV |             gyermekem, hogy Ilonkát lányommá fogadtam, ne búsuljanak érte.~- Talán
1877 Utoh|               amilyen "réginek" lehet emberi fogalmak szerint nevezni a levelek
1878 XIV |                   ártatlan lelke még fel nem foghatja azoknak a szenvedését, akiknek
1879 I   |                   majd valamikor a Lánchidat fogják felépíteni, kóbor kutyáknak,
1880 VI  |                      virágok és a fák között foglalatoskodni.~~És a múlt század nemes
1881 XII |                    követtek már el a pénzzel foglalatoskodó kezek!)~Ilona nem érzett
1882 V   |              reggeltől estig ojtott, kapált, foglalatoskodott a kastély körül; kis fűrész
1883 V   |                      gyümölcseivel.~A kegyes foglalkozás mellett a Szent Jánosról
1884 IX  |                     őrjárat katonái a szelíd foglalkozású férfiúnál? Bizony békében
1885 V   |                     magányt, amelyet ájtatos foglalkozásuknál fogva választottak. Ezenkívül
1886 III |                    nádorispán a mi ügyünkkel foglalkozni? - kérdé reménytelenül Elisabeth.~-
1887 VIII|                 ismertetése, amely körül íme foglalkozom, még a híres, nevezetes
1888 V   |                 prédikálással, hittérítéssel foglalkoztak. Ők mennek el a vademberek
1889 V   |                    költő társaságában helyet foglalt egy romfalon, amelyről imént
1890 Utoh|               könyvét, aki tudtommal először foglalta könyvbe mindazokat a csodatételeket
1891 IX  |                     elásott kincsek jegyzéke foglaltatik. Nagy ára volt a könyvnek,
1892 XI  |                helyezkedik.~Ilona meg akarta fogni a kezet, hogy azt csókjaival
1893 XIII|         megnedvesítették Ilona vállát.~- Meg fogod nekem bocsátani, ha rossz
1894 V   |                 életben. Sőt kiszabadították fogságukból azokat az apácákat, akik
1895 V   |                szerzetesrend eltávolításához fogtak. Laktak még itt fehér papok,
1896 Utoh|                   volna: oly mohó kortyokkal fogyasztám a vizet. És a forrás mellett
1897 VIII|              szappannal. Ám ha a kávétok van fogyatékán, akkor is segít a vasfa.
1898 Elo |                   történetnek.~Elmentek ők a fogyó holddal, elmúltak azokkal
1899 X   |                     szellem, aki a szegények fohászkodására megkopogtatta az ablakot.
1900 Utoh|                   itt történt, amikor buzgón fohászkodik vala Szent Margithoz, hogy
1901 Utoh|                      mintha egy egész ország fohászkodna fel egyszerre az égben,
1902 X   |                     partok mellett, hangosan fohászkodtak a fák koronái, és a nyúl,
1903 Utos|            nagyapjáról. A történet szerint a főherceget botrányos nőügyei miatt
1904 VI  |                  boldogult emlékezetű József főhercegnek (a magyar honvédség főparancsnokának)
1905 Utos|            rózsa-királynő" szerepét Auguszta főhercegnő játszotta és ezek után a
1906 Utos|                      lapján jelent meg. Ottó főhercegről szól, IV. Károly király
1907 Utoh|                   halok meg, mint egy magyar főispán, akiről majd azt mondják
1908 IX  |              ilyenkor szokás. A vezetőjük, a főkincsásó, olykor megállt, és bűvös
1909 Utoh|                  látogatóinak, hogy ez a víz főleg azoknak használ, akiknek
1910 XIII|                      Az egyik verébnek barna folt volt a begyén, mintha szakálla
1911 I   |               tavaszi zászlócskákat. A fehér foltos cinkék izgatottan járják
1912 IX  |                   kalapács a rézüstön, ahány foltozni való kondér akadt Pest-Budán,
1913 Utoh|                  bizonyosan itt jártak az éj folyamán, mert hiszen látni véltem
1914 V   |                       A szegény apácák hiába folyamodtak a királyhoz a hatalmaskodó
1915 Utoh|                  valamerről, és elmendegél a folyamon a maga ismeretlen népével.
1916 Utoh|                 akármilyen kedvében is van a folyamóriás. Nem, többé nem jössz be
1917 IV  |                   nemsokára köd ereszkedik a folyamra, akkor pedig kockázatos
1918 Utoh|                    hogy megint ablakom alatt folydogáljál, mint abban az időben, amikor
1919 VII |                     dél felől, amerre a Duna folyik, mintha felébrednének téli
1920 I   |                     figyelemmel a mezőkön, a folyó partjain, mint megannyi
1921 Utos|              szerkesztett Szigeti Séták című folyóirat július 17-ei számában. Az
1922 VI  |                  Dunán a felső-magyarországi folyók jegét és havát sodorják
1923 XII |                     a titokzatos föld alatti folyosó megkezdte a maga föld alatti
1924 XII |                    kézzel állt a föld alatti folyosóban, miután mécsesét V. István
1925 XII |                      lépcsőtől a föld alatti folyosón és ekkor úgy rémlett előtte,
1926 Utoh|                helyettem a megkezdett munkát folytassa? Ki volt az, aki a papirosomra
1927 V   |                     kérnek, hogy továbbra is folytassák gonoszságaikat. Mert huncut
1928 Utos|               elhagyom e tért, történetünket folytatandó" (i. m. 111-113. l.)~Föltehető,
1929 Utos|              ködlovagjai" című arcképsorozat folytatása, amely A XIX. század vizitkártyái
1930 V   |                  érzett magában a földi élet folytatásához?~Elég volt egy tisztátalan
1931 XII |                     valamely másvilági malom folytatná a maga örök munkáját.~A
1932 III |                  katona ellen nem lehet pört folytatni, amíg a háborúban van. A
1933 VII |                      vérkeringés kezdené meg folytatólagos útját a fák kérge alatt,
1934 II  |                     egymás között is háborút folytattak. Különösen nem tetszett
1935 Utoh|                      fürdőkádban, miközben a folyton ömlő, meleg forrásvíz körülölelget. (
1936 II  |          legpogányabb lélek is magába száll. Folyton-folyvást azt sóhajtozták e fehér
1937 IV  |                 Margit ekkorára elpusztult a folytonos önsanyargatástól. Nem volt
1938 XIV |                 sziget a katonai ruháktól, a főméltóságok öltözékeitől.~Az óbudai
1939 IV  |                  kolostori életet. Az ország főnemeseinek, előkelő urainak hajadonjai
1940 V   |                 király környezetéhez tartozó főnemesek, országos nagyméltóságok
1941 V   |                       amelyeket a királynék, főnemesi asszonyok elrebegtek a falba
1942 X   |                   alatt üldögélt, és kosarat font a fűzfa hajlékony gallyaiból.~
1943 VI  |              főhercegnek (a magyar honvédség főparancsnokának) már nemcsak a Margitszigeten
1944 XI  |                      gondolattal, hogy hátat fordít a világ hiábavalóságainak,
1945 VII |                 álmoskönyvből nézegeti élete fordulatait; de voltam fürge is, mint
1946 Utoh|                     a percmutató, és mi vele fordulunk, még ha a legméltóságosabb
1947 IV  |                       akik a világgal, világ forgásával nem voltak megelégedve.
1948 XI  |                    fedezett fel.~Csodálkozva forgatta ujjai között a talált tallért.~
1949 Utos|                      csodálkozhatunk, hogy - forgatván Gedényi Mihály kitűnő Krúdy-bibliográfiáját,
1950 Utos|               azonban föladatom a nép száján forgó minden regét egybegyüjtögetni,
1951 XIV |            temetésének. Fehér kabátú, lószőr forgós Wasa-gyalogosok voltak,
1952 Utos|                       Ebben az itt is közölt formában először és máig utoljára
1953 V   |                   gyónásnak meg nem engedett formáját gyakorolja. Midőn a domonkosok
1954 Utoh|                     egy Árpád-király arcképe formálódott ki, és az arc megmutatkozik
1955 VI  |                     van téli időben ilyen íj formára meghajlított rózsafákkal
1956 Utoh|             tisztálkodását, a jó hatásokat a forrás-zuhatag szemlélésében, a gyógyulás
1957 Utos|                szerző.)~Ami Krúdy regényének forrásait illeti, két részre kell
1958 IX  |                  korán reggel kiment a szent forráshoz, hogy ott megmossa arcát,
1959 Utoh|               voltaképpen minden környékbeli forrásnak közös medencéje van. Ott
1960 Utoh|                Margit csodáiról, a vizekről, forrásokról, fürdőkről, vízzuhatagokról,
1961 I   |                  hogy a sétapálcával akárhol forrást lehet fakasztani a szigeten.~
1962 XI  |                      szent nőt, akihez olyan forrón esedezett. Míg most az álom
1963 Utos|                      pénzen kitenyészteni. A főszerkesztő akkori legitimizmusából
1964 Utos|                  megnövelte Milotaynak, mint főszerkesztőnek az önbizalmát. Ezzel magyarázható,
1965 Utos|                      strandról láthatunk két fotót; ugyanabban a számban jelenik
1966 Utos|                  1908 után, mikor a sziget a főváros tulajdonába került - az
1967 VIII|                    könnyűszerrel lehet kávét főzni, mely éppen olyan ízletes,
1968 I   |                    század elején Napóleon, a franciák császára félelmetes üstökösként
1969 Utos|                 ugyanis magyarul, németül és franciául több kiadásban is prospektusszerű
1970 XII |      szelelőlyukaknak kellett lenni, amelyek friss levegővel látták el a föld
1971 X   |                 amikor a napkorong kidugta a frissen mosdott arcát a pesti part
1972 X   |               kalapkás tündéreket, amelyek a fű halvány zöldjében elrejtőzve
1973 I   |                 emelik fel farkukat, amint a fűben mutogatják e tavaszi zászlócskákat.
1974 X   |                      A két leány felugrott a fűből, és letérdepelt a nádorispánné
1975 VIII|                    arcát:~- Amennyiben tőlem függ, segítve lesz bajodon, gyermekem.~~
1976 X   |        rátérdepelhessenek.~A nádorné az égre függesztette a szemét... az ég felhőtlen
1977 X   |                mintha szerencséje, jövendője függött volna a sötétvörös szárnyú
1978 XII |                    haranghang a kis bolyongó fülébe.~A legenda szerint az óbudai
1979 XI  |                   vele, amely megszólaltatja fülében a szent nőt, akihez olyan
1980 XI  |                éneklésükre nyíltak meg az Ég fülei, hogy meghallgassák a szentek
1981 X   |                 idejéből lakója a szigetnek, füleit hegyezve futott végig a
1982 XIV |                    sűrű bokor volt, amelyben fülemilefészek volt elrejtve. Minden tavaszkor
1983 Utoh|             Margitszigetre.~Még egy elkésett fülemilehang futamodik elő búcsúzóan
1984 XIV |                    szíve vágyakozik.~- Az ön fülének még nem szabad hallani azt,
1985 V   |                     csak szembetegséget, más fület, harmadik sebet gyógyít.
1986 IV  |             varázserejét. Ezek a föld alatti fülkék, amelyekbe tenyérnyi nyíláson
1987 Utoh|                     nyáron boldogan vártam a fürdés idejét, mintha többé nem
1988 I   |              jelentkeznek. A nyarat valamely fürdőhelyen kell tölteni. Talán alkalmas
1989 Utoh|                      hogy meglátogassa ezt a fürdőhelyet, mint idáig körülbelül meglátogatott
1990 Utoh|                  anekdotákban némely osztrák fürdőhelyét.~És a vén varjakat nem zavarta
1991 Utoh|                 imént épült fel Szent Margit fürdője a szigeten - a múlt század
1992 Utoh|                  Lábaim dagadása muladozik a fürdők használására..." "Kedvem
1993 Utoh|              kinyújtott lábakkal üldögélve a fürdőkádban, miközben a folyton ömlő,
1994 Utoh|                     a vizekről, forrásokról, fürdőkről, vízzuhatagokról, amelyek
1995 Utoh|                     okulására leírja tehát a fürdőnek forrását, a sétányoknak
1996 Utoh|                  meglátogatott minden magyar fürdőt, hogy kínzó betegségére
1997 Utos|                 idején, a Szigeti séták című fürdőújság szerkesztésekor olvashatta
1998 VII |                 élete fordulatait; de voltam fürge is, mint a nyúl, amely a
1999 II  |                  madarak nekik táncolnak oly fürgén a romfalak között.~De végre
2000 XI  |             éjszakáján kibújtak a drágalátos fürtök leveleikből, és halkan megrázták