Part

2501 IV  |                      összeráncolt homlokkal, higgadtan és csendesen tudnak gondolkozni.
2502 XIII|                    szakálla volna. Ez volt a hím. Tollait felborzolva szinte
2503 X   |                szárnyairól a fénylő, selymes hímpor, amelyet majd a virágok
2504 XI  |                     fejedelmi hölgy, hosszú, hímzett palástban, két keze imádságra
2505 Utoh|               alakjába. (Ha a mérnöktudomány hinne a csodában.) Hogyan mentenek
2506 VII |                   hallottam volna, tán el se hinném; de sok bús telet, kevesebb
2507 Utoh|               szívbajából. Ő mondja, el kell hinnünk. Sorstársai, szenvedő testvérei
2508 XIII|                 Ugyan, mi lehetne az a rossz hír, amelyet tőled hallanék! -
2509 Utos|                      is". Az augusztus 20-ai hirdetésszerű cikkben pedig, ahol közli,
2510 V   |              gyengédséget, a kikeleti örömet hirdeti. A tél az emberek örökös
2511 V   |                 vademberek közé Isten igéjét hirdetni is, ugyanők szónokolnak
2512 Utos|             osztrák-magyar fegyverbarátságot hirdető vezércikkek árnyékában,
2513 Utos|      szenzációsabbnál szenzációsabban tálalt hírek arról, hogy a lord ígéretei
2514 III |                   Elisabeth mindenféle pesti híreket hoztak édesanyjuknak.~A
2515 II  |                     Másnap a galambposta egy hírrel gazdagabban repült a pesti
2516 I   |                      hangos kiáltással adják hírül a veszedelmet, amire a kutyák
2517 Utoh|                   mondanivalókat; én már nem hiszek neked, még ha nyugdíjasságodban
2518 X   |                    az aranytól-ezüsttől. Nem hiszem, hogy a nádorispánnénak
2519 III |                       Bolond ez a leány. Azt hiszi, hogy olyan nagy úr, mint
2520 Utoh|                    kolostori fák különbeknek hiszik magukat a sziget többi fáinál,
2521 XII |      nyugodalmasságát, amelyet nyilván olyan hitbuzgalom tartott benne, amilyen hitük
2522 V   |                  háborút, hogy mentve legyen hitelezői elől? Senkit sem szeretek
2523 III |                 mindenünket elvették volna a hitelezők. Nem volna házunk se Pesten,
2524 Utos|                gondolt, gyermekkori vallásos hitnek a föléledését, amelyet indokol
2525 VIII|                   leányka nyomon követi. Azt hitte, hogy a leányka éppen olyan
2526 V   |                     leginkább prédikálással, hittérítéssel foglalkoztak. Ők mennek
2527 XII |           hitbuzgalom tartott benne, amilyen hitük azoknak az apácáknak lehetett,
2528 II  |                      Mindinkább megerősödtek hitükben, és öles falaik ellenálltak
2529 V   |                   sem vettek a kezükbe, mert hitvallásuk tilt mindenféle világi hiúságot.
2530 II  |                     tudja, mily nagyravágyó, hiú és kihívó lehetett ifjúkorában
2531 XII |                    gazdag úrnőt, aki a világ hiúságait hagyta el, dús vagyont rázott
2532 II  |                fejedelemnő, lemondva a világ hiúságáról, szikáran, kopaszon, de
2533 II  |                 magunkba, vessük meg a világ hiúságát, hisz úgyis csak szomorúság
2534 Utoh|                   nemigen lehet már a világi hiúságokkal törődni) - az Isten áldja
2535 V   |           hitvallásuk tilt mindenféle világi hiúságot. Fejedelemnők az egyháznak
2536 II  |             udvarhölgyei beszélgetését, akik hiúságukban mind azt hitték, hogy a
2537 VIII|                   jönni a szigetre, csónakot hív.~A nádor tenyerét a szeme
2538 Utoh|             biztonsággal, szerzett jogaikkal hivalkodva sétálgatnak a nagyvilágnak
2539 IV  |                     súlyosabb volt az apácák hivatása, mint napjainkban. Mélyebb
2540 V   |                       amikor is az volt az ő hivatásuk, hogy vigyázzanak a szomszédos
2541 Utos|                     olvasmányának szerzőjére hivatkozik. Valószínűsíthető viszont,
2542 Elo |            nefelejcseket termelnének az arra hivatott kezek. Ezek a sohasem látott
2543 Utoh|             térdepelne: "segítségére is jött hívének". "Mintha egy nagy kő ereszkednék
2544 IV  |                    szegény, sokat szenvedett hívét.~- Ez a kolostor még romjaiban
2545 VIII|                     óbester, akit Máriásinak hívnak.~- Ő az én édesatyám.~A
2546 XII |                   nyer a halottaktól. Mintha hívnák őt ezek a föld alatti szent
2547 VI  |                 elszáradt gallyaikat, szinte hívogatják a kertész fűrészét. Jó dolog
2548 IV  |                    midőn a tavaszi holdvilág hívogatni kezdi az ibolyákat a föld
2549 XI  |                      ahová csak ájtatosságra hívogató harangszó hatolt be, az
2550 XI  |               közelében volt azoknak, akik a hívők fohászkodását az Úr zsámolyához
2551 IV  |                 Dunán. A tapasztalt csónakos hívta vendégeit, bár még a budai
2552 X   |                Dehogy - felelt Rézi. - Azért hívtak, mert egy új cipőt küldött
2553 Utoh|             rövidesen értem jön, akit szinte hívtam is akkoriban. Kábán, meggondolatlanul,
2554 XIV |                   akadálya sincs annak, hogy hő vágyamat, mindig velem levő
2555 I   |                   faóriások alatt nem peng a hódítók sarkantyúja? Idáig nem ér
2556 XI  |                   egy aranykoronás fejedelmi hölgy, hosszú, hímzett palástban,
2557 II  |                 bízvást elégedetlen lehetett hölgyeivel. Panaszkodott is annak a
2558 Utos|                      éppen apácásan öltözött hölgyekkel). Augusztus 25-én: "Séta
2559 I   |             iringálni korcsolyáin egy fiatal hölgyet, akit aggódó figyelemmel
2560 XII |                falából.~Itt már dörög a Duna hömpölygésében odafent a magasságban, mint
2561 XII |                   maga örök munkáját.~A Duna hömpölyög odafent, a vöröslő téglával
2562 I   |                      esett, mióta elmúlott a hóesés. A hópelyheknek úgy örült,
2563 II  |                   mikor a szigeti telet és a hófúvásos viharokat csak a legnagyobb
2564 X   |                     otthon is lehet hordani? Hogyne, majd elkoptatom! Aranyból
2565 V   |                    máskor halálos biztonságú hóhérvágást.~A madár olyan kicsinyre
2566 IV  |          vasrostélyon át láthatták a tavaszi holdat, a tavaszi évszakot. Megkondult
2567 XIV |                    Szent Dávid hegedülését a holdban. Felemelkedtek a mederből
2568 Elo |             történetnek.~Elmentek ők a fogyó holddal, elmúltak azokkal a vén
2569 Utoh|                   akárcsak a szellemek, akik holdsugaras szigeti éjszakákat benépesítik.~
2570 XI  |                       amikor Máriási Ilona a holdsugárokra lépegetve, a romok felé
2571 XI  |                Máriási Ilona tovább figyelt.~Holdtölte volt, olyan világosság volt
2572 IV  |                  ablakokhoz, midőn a tavaszi holdvilág hívogatni kezdi az ibolyákat
2573 II  |                     is annak a százesztendős hollónak, amely hében-korban meglátogatta,
2574 V   |           adományokkal. V. István király még holtában is idekívánkozott. Gazdag
2575 XI  |                    elé, hogy egy férfi, akár holtan is, átlépje a kolostor küszöbét.~(
2576 V   |                      illatukat.~S az illatos holtat ládába zárva vitték magukkal
2577 Utoh|                    Vagy a holdsugár, a néma, holtnak mondott, de talán csak emberi
2578 V   |                   megvolt Margit királyleány holtteste, de mire Pozsonyba értek,
2579 IV  |                     országutak mentén heverő holttestek, farkasok és varjak azon
2580 V   |                      volt Margit királyleány holttestének, mint a rózsának. A sziget
2581 XI  |               krónikaírók feljegyzik, hogy a holttestnek olyan illata volt, mint
2582 V   |                    apácazárda szomorú, sötét homályába vonuljon vissza, ahol néha
2583 XI  |                hangon pendül a kövön, de még homályos volt, mintha sokáig lett
2584 IV  |            gyermekkor mosolyát, összeráncolt homlokkal, higgadtan és csendesen
2585 IV  |                    szemmel.~Ezek a gyermekek homlokukon meg vannak jelölve a korai
2586 Utoh|                    többinek a helyén szurkos homok vagy odú, amelybe játékos
2587 IX  |               Azonkívül mindenféle zátonyok, homokhátak rejtőzködtek a Duna mélyében
2588 II  |                   volna, megérkezett a pesti homokmezők felől a vén holló.~Nagy
2589 XIV |                    észrevettem, hogy a finom homokon, amely az alagutat födte,
2590 X   |                   mosdott arcát a pesti part homokpusztaságán, addig az időig, amíg a
2591 XII |                     hogy bezárja sorozatát a honalapító királyoknak.)~És a mécses
2592 Utoh|                     főtisztelendő úr ama két hónap alatt, amelyet a Margitszigeten
2593 V   |                       aki a tavaszi és nyári hónapokat rendesen itt töltötte. Tizenkét
2594 Elo |                     az új honalapítás, az új honfoglalás virtusait.~S itt zengedeztek
2595 XI  |                  között ismét oly mély csend honolt, mint egyébkor.~Máriási
2596 XIV |                 amelyeket éppen József nádor honosított meg, senki sem gyönyörködött
2597 X   |                 betegséget úgy hívják, hogy: honvágy.~~A két leány felugrott
2598 VI  |                 József főhercegnek (a magyar honvédség főparancsnokának) már nemcsak
2599 Elo |               átkeltek a befagyott Dunán, és hóolvadáskor itt rekedtek, hogy úgy megszelídüljenek,
2600 I   |                   mióta elmúlott a hóesés. A hópelyheknek úgy örült, mint a gyermek."~"
2601 II  |                     Ők még fiatalok, kötényt hordanak.~Szólt, és kitépvén egy
2602 X   |                     az, amit otthon is lehet hordani? Hogyne, majd elkoptatom!
2603 IX  |                  hogy ne kellessen messziről hordanunk a mosáshoz való vizet. Jó
2604 Utos|           kezdeményezhetett egy ilyen óriási horderejű külpolitikai akciót, nagyon
2605 Utos|                legkiválóbb történelmi neveit hordozó fiai bújtak: Andrássyak,
2606 XIII|                    Jött-ment pihenés nélkül, hordta a berendezést a kis házikóhoz.
2607 III |                      amelyet egész Európában hordtak az előkelő dámák a nagy
2608 XIII|                cselekedetének, felkapott egy horgászóbotot, és kipiszkálta az idegen
2609 XIII|              közeledett, és csendesen vetett horgonyt a part előtt.~- Itt valami
2610 Elo |               keresnéd a mai Margit-szigeten hőseit és hősnőit e következő történetnek.~
2611 XII |                 alatti találkozás, csak ez a hősies leányka nem veszítette el
2612 Elo |                    Margit-szigeten hőseit és hősnőit e következő történetnek.~
2613 Utoh|                     régi étvágyamat..." "Már hosszabb sétákat is tudok tenni mankó
2614 Utoh|                     padokra, amelyekről órák hosszáig lehet várni, amíg egy hajó
2615 XIII|                   Ilona, és kezét összetéve, hosszan az égre nézett.~S azután
2616 I   |             karosszékeknek, amelyekben olyan hosszúakat lehetett ásítani a pesti
2617 V   |                      amelyen azok a különös, hosszúkás alakú gyümölcsök teremnek,
2618 VII |               egymásnak, hogy mit álmodtak a hótakaró alatt, amíg az északi szél
2619 II  |                      megmaradott lombjait, a hóteher alatt eltöredeztek az öreg
2620 Utoh|                    Pesten mégiscsak egyetlen hotelben érdemes lakni, mert itt
2621 Utoh|       felvonókészülék, mint akár az amerikai hotelekben.~A varjak a maguk espereslépteivel
2622 VIII|                     Amerikában, hogy magával hozhatta volna ennek a nevezetes
2623 Utos|                 alatti alagút pozitív, üdvöt hozó, tehát mintegy mennyei szentség
2624 IV  |                     zaklatásoddal. Még bajba hozod oktalan kérelmeddel szegény
2625 XIV |                   velem a félelmetes útra, ő hozza el majd a hírt a szigeten
2626 V   |                   zsákmányának.~A vércse már hozzácsapott a madárkához, midőn Ilona
2627 IX  |                    megüzentük, hogy eljövünk hozzád azon az éjszakán, amikor
2628 VI  |                  szigeten, amelyet őszidőben hozzáértő kertészek a közelgő tél
2629 Utos|           elfelejtett kisregényét teszi újra hozzáférhetővé. Ebben az itt is közölt
2630 Utos|             célkitűzésnek, nem is beszélve a hozzákötött krimiről. Nem is vehették
2631 XIV |                      pártfogása már eddig is hozzásegített ahhoz, hogy segíthessek
2632 X   |                 lepkéjét, hogy az szerencsét hozzon neki. A szívében érezte
2633 VI  |                   mindig megtalálhatja azt a hű barátot.~A kertésznek megvannak
2634 I   |                    az édesanyjukról és a kis húgukról kérdezősködik, vagy egy
2635 X   |                levélke olvasására.~- Szegény húgunk. Megártott neki a magány!~
2636 Utoh|                     fa kezdi meg leghamarább hullajtani platánleveleit, mintha már
2637 Utoh|                    eldöcög alattuk. Ilyenkor hullanak le a lombok közül azok a
2638 Utoh|                    fák állnak, amelyek korán hullatják leveleiket.~Sodródik az
2639 XIII|                     mindenféle szalmaszálat, hullogó madárpelyhet. A szakállas
2640 V   |              folytassák gonoszságaikat. Mert huncut emberek mindig voltak a
2641 X   |                      végtelen vonók a hegedű húrjain - az emeletes mogyoróbokrokon
2642 I   |                      a stiglincekre kivetett hurkok: jól működtek. Három madárkával
2643 Utoh|                  vissza a városba. Senki ily hűségesen nem fogadta meg a főtisztelendő
2644 V   |                  elért kelettől napnyugatig. Húst sohasem ettek, ellenben
2645 XI  |                kifáradva, kalácsot készített húsvétra, amelyet reggel szentelni
2646 Utoh|                    modern civilizációt is! A huszadik századbeli utazó kényemét,
2647 I   |                       Az öreg Máriási úr egy huszárezred parancsnoka volt, odajárt
2648 I   |                    házakban. Beleugrott régi huszárnadrágjába, feltette lószőr kravátliját,
2649 X   |                      nádorné, alig lehet még húszesztendős. A szigeten, de másfelé
2650 XIII|                     húsvét napján váratlanul hűvösre fordult. A rigók többet
2651 V   |                   meghúzódtak a tavaszi éjek hűvössége elől. - Mint mondám, a pesti
2652 V   |                  szólalt meg a költő, miután huzamosabb ideig szemlélte a félig
2653 XI  |                     valaha e kolostori kórus húzódott.~Midőn Máriási Ilona felemelte
2654 Utos|                        augusztus 14-én azzal húzza alá a lap, illetve a lap
2655 IV  |               dalokat a madarak torkából. Az ibolya kidughatta fejét a földből,
2656 V   |                   Azt mondta, örökzöldekért, ibolyákért, egyéb tavaszi növényekért
2657 V   |               erősíti meg a köteléket, amely ibolyaszálak erősebbek a legvastagabb
2658 V   |                   kötözi meg a szörnyeteget, ibolyaszálakkal erősíti meg a köteléket,
2659 Elo |               szigetet a külvilággal, még az ideálja se toppant meg a hídépítő
2660 V   |                  pedig az orvosok tudománya!~Ideát a pesti előkelő asszonyságok,
2661 Utoh|                      sziget belsejében, hogy idecsalogassák a világ mindenféle szúnyogját.
2662 XIV |              jelentik a síri pihenőnek, hogy idefent a földön ismét kikelet van.~
2663 Utoh|                    hangja van az úgynevezett idei varjúnak. Ó, ezek a varjak,
2664 VI  |                 tavaszi időben a kerti munka ideje elkövetkezett. A kertészet
2665 X   |                     nyúl, amely Szent Margit idejéből lakója a szigetnek, füleit
2666 I   |                    né táncestélyén, valamint idejekorán megtudja, hogy a tegnapi
2667 XII |              menekedő apácáknak már nem volt idejök be sem falazni.~Csupa olyan
2668 I   |                      rügyező gallyakat, az ő idejük lassan lejárt itt, mennek
2669 V   |                   csoda, hogy messze földről idekívánkoztak.~Vára volt a sziget csúcsán
2670 IV  |            Árpád-házi királyok alatt kezdtek ideszállingózni a szomorúak.~A legszomorúbb
2671 Utoh|                     nem ijedősek. Ismerik az idevaló embereket. A kertészeknek
2672 III |                      se törvényszék elé való idézést. Ezért van nekünk házunk,
2673 Utos|           szerkesztésekor olvashatta a fenti idézetet a kincsekről, legalábbis
2674 Utos|                   kötetben sem, hanem még az idézett bibliográfiából is kimaradt.
2675 Utos|             levegőjét, küzdelmeit és harcait idézi föl". Valamint a névtelen
2676 V   |                  kincseit. Mindenféle zavart idéztek elő a szigorú kolostori
2677 I   |                    már romjait sem találjuk.~Idilli volt a ház és környéke.~
2678 X   |                   homokpusztaságán, addig az időig, amíg a hold ezüst kecskeszarva
2679 XIII|                 Rézike szomorú volt, mint az időjárás, amely húsvét napján váratlanul
2680 Utoh|                    eltemettek valamit a múlt időkből, amikor itt építettek...
2681 Utoh|                    Sőt megvédelmezték a múlt időket, hogy azok el ne menjenek
2682 Utoh|                    ültetvényeinket! Annak az időnek vége van, te vén folyam,
2683 I   |              figyelemmel kísér a partról egy idősebb nő tekintete. És messziről
2684 V   |                 szigeten.~Volt ugyanis olyan időszak, hogy egyszerre hét templom
2685 I   |                    emlék, amely Európában ez időtől fennmaradott.~Napóleonnak
2686 I   |                     nénjei) most a palotában időzik egy öreg nagynéni felügyelete
2687 II  |                       hiú és kihívó lehetett ifjúkorában a fenyő, hogy királynő lett
2688 Utoh|                 ünnepnapja lelkendezve, örök ifjúsággal, soha el nem múló szeplőtelenséggel
2689 Elo |                   tanulóságukból, drágalátos ifjúságukból feláldozzanak egy órát a
2690 III |                  szőkés-barna, ábrándos arcú ifjút hoztak magukkal, aki segített
2691 Utos|          Margitszigetet üzemeltető főhercegi igazgatóság, illetve - 1908 után, mikor
2692 V   |                    régmúlt korban, amikor az igazságosság, az áhítat, a mennyek országába
2693 IX  |                      cigánynépségnek. Ő tett igazságot a kereskedők között, az
2694 V   |                   hát az a büntetés nem volt igazságtalanság. Nem lehetne fenntartani
2695 V   |                  Szentföldön vannak, ahol az igazságtalanságokat meg kell torolni.~Pedig
2696 IX  |                    bíróság elé járulni, hogy igazukat megkeressék. Ezért látogatta
2697 V   |                      a vademberek közé Isten igéjét hirdetni is, ugyanők szónokolnak
2698 V   |                     játssza.~Külsejére nézve igénytelen madárka, amely a fatetőkön
2699 Utos|                     hírek arról, hogy a lord ígéretei nemsokára hatályon kívül
2700 X   |                ahonnan a nehéz gabonás hajók igyekeznek felfelé a Dunán és mind
2701 I   |                 Aztán, mikor alulról felfelé igyekeztek, azok a gabonás hajók, amelyeket
2702 Utoh|               Margit-forrás tovább, messzibb igyekszik, átfúrja magát Budán, átcsörgedez
2703 III |                                              III. FEJEZET~Egy öreg katonáról~
2704 VI  |                   tele van téli időben ilyen íj formára meghajlított rózsafákkal
2705 VI  |             Meghajlítják a rózsafát, mint az íjat, és a rózsafa fejét földdel,
2706 XII |                   nem érzett borzongást, sem ijedelmet a föld alatti magányban.~
2707 Utoh|                      adót, ezek a varjak nem ijedősek. Ismerik az idevaló embereket.
2708 XII |                     maga ártatlanságában nem ijedt meg a kőbe faragott királytól.
2709 II  |                megszólaltatta.~Ilyenkor vad, ijesztő hangokat hallatott a királynő,
2710 V   |               utolérhetetlen illatukat.~S az illatos holtat ládába zárva vitték
2711 III |                     érő kesztyűik rizsportól illatosak. Kalapjuk: szegletes Napóleon-kalap,
2712 XI  |                megrázták kis csengettyűiket. Illattal telt meg a sziget, mintha
2713 V   |                     örökölték utolérhetetlen illatukat.~S az illatos holtat ládába
2714 XIV |               amelyek belepték a réteket, és illatukkal eltöltötték az utakat.~Kármán
2715 IV  |                     Ilona.~- Ó, akkor én ide illenék! - sóhajtott Kármán.~Elhaladtak
2716 XII |                mécses tovább mutatja a falba illesztett sírköveket, amelyek mögött
2717 Utos|                   sürübbek a Margit-szigetet illető legendák. A hányat hallottam,
2718 Utos|                     Margit-szigeti kincsásók illy jelenségek után indultak-e?
2719 VI  |                 hagyományainak írója Máriási Ilonához:~- Most arról beszélek magának,
2720 XI  |                    Egéziák, a Krisztinák, az Ilonák... akikről szűzi nevükön
2721 XII |               leánykával.~Mindenkit, Máriási Ilonán kívül megrendített volna
2722 Elo |             Mesemondásunkban erről a Máriási Ilonáról regélünk. Tárd ki szíved,
2723 I   |               szigeten lakik egy kunyhóban."~Ilyenek voltak a levelek, amelyet
2724 V   |               közösen imádkoztak, és a közös imából senkinek sem volt szabad
2725 V   |           dominikánusoknak, amelyeket ők még imádkozás közben sem vettek a kezükbe,
2726 XI  |                látszanak nyomai Szent Margit imádkozó térdeplőjének.~A fülemilék
2727 IV  |                     volt vasszegekkel. Külön imádkozóhelye volt a templomban. Amott
2728 X   |                  fehér és kék virágokkal.~Az imádkozók lábainál, feje felett temérdek
2729 V   |                      ettek, ellenben közösen imádkoztak, és a közös imából senkinek
2730 X   |                 hetében vagyunk, gyermekeim. Imádkoztatok már ma? Megtartottátok a
2731 X   |                     között - a fűzfák szinte imádkozva emelték a magasba rügyező
2732 V   |                 hétköznapiság... És én ezért imádom az apámat, mert a gyermekeit
2733 XII |                      az Árpád-király lábánál imádott leánykája, Erzsébet hercegnő,
2734 XI  |                 imádkozott. Úgy érezte, hogy imádsága ez éjszakán meghallgattatik,
2735 IX  |               elmondták az ilyenkor szokásos imádságokat.~Azután munkához láttak...~-
2736 XIV |                  akkor majd a távolból az én imádságom fogja önt néha kísérni,
2737 XIV |                örömet ajándékozzon. És az én imádságomat meghallgatja a jó Isten,
2738 XIV |                 Számíthat hálámra, számíthat imádságomra.~- Még egyet, Ilonka - szólt
2739 XI  |                  hímzett palástban, két keze imádságra emelve - amint Szent Margitot
2740 X   |                  nádorispánné és a két leány imája, mint a pacsirta emelkedik
2741 X   |                   három alázatos szív küldte imáját a kolostor oltárától az
2742 X   |                oltárától az egekbe, és buzgó imájukra csodát tett ismét Szent
2743 Utos|                      hangja bizonyos időkben imára ébreszti éles csengésével
2744 XI  |               Margitot látta térdepelni.~Még imbolygott valamely megfoghatatlan,
2745 Utos|                     Krúdy használta Radványi Imre művét: Margit-sziget története (
2746 II  |                 szüzek ellenálltak az ördögi incselkedésnek. Mindinkább megerősödtek
2747 Utos|                hitnek a föléledését, amelyet indokol a halál pitvarából való
2748 Utoh|                     múlt század vége felé -, indokoltnak látta tehát a következő
2749 Utoh|                 megállapodott, hogy elsőknek indulnak el a nagyvilágba, hogy kipróbálják
2750 Utos|               kincsásók illy jelenségek után indultak-e? tudni nem lehet. Annyi
2751 VI  |                     le láncaikról, tornyokat ingatott meg Budán, letépte az ezüstharangot
2752 IX  |                    vezére.~A vajda csendesen ingatta a fejét.~- Senki se vitte
2753 Utos|                  meghirdeti az előfizetőknek ingyen adandó könyvsorozat tervét -
2754 V   |                    voltak megbízva a spanyol inkvizíció vezetésével. A rend levéltárai
2755 V   |                     Bár kis kolostoruk volt, innén intézték az országos dolgokat.
2756 X   |                  vőlegényed?~Ilona tagadólag intett.~- Nekem van - folytatta
2757 Elo |                      tavaszával.~Felvonultak intézetbeli rendjükkel az apácazárdák
2758 Elo |                  növendékei, mintha az egyik intézetben csupán ibolyákat, a másikban
2759 IV  |                    az élőhöz akartunk egykor intézni.~A két szomorú teremtés
2760 V   |                   kis kolostoruk volt, innén intézték az országos dolgokat. A
2761 I   |                 felkelésről, az úgynevezett "inzurrekció"-ról feljegyez. Minden időben
2762 IX  |                    egyéb kishaszonra dolgozó iparosok voltunk. Ámde eladtuk mindenünket,
2763 V   |                hirtelen megfordult, és gyors iramban elmenekült a fák alatt.
2764 I   |                 kutyáknak, futó betyároknak, iramodó szeleknek otthona a sivatag.
2765 II  |                   úgy sincs senki részvéttel iránta. Még egyszer az égnek szegezte
2766 IX  |                  Duna mélyében a szigetcsúcs irányában. A tudósok szerint Szent
2767 Utos|                 tudjuk, ez később jobboldali irányba fordult - természetesen
2768 IV  |                      pajtása figyelmét másra irányítani.~- Tudja-e, Ilona, hogy
2769 Utos|                      tulajdonába került - az irányítást átvevő részvénytársaság.
2770 I   |                      módjára tájékozódjon az irányról. Útközben, valahol azon
2771 XIV |                      nem téveszthettük el az irányt. A lépcsők meredeken vezettek
2772 Utos|                      megjelentette ugyanazon írásait. Azonban - mint Bezeczky
2773 Utos|                     1927-ben megjelent egyéb írásaival, illetve szűkebben a Magyarság
2774 IV  |                    lépett, és csaknem minden írását, készülő munkáját közölte
2775 Utos|        könyvsorozatot kiadó napilapnak szánt írásokat nézzük, akkor láthatjuk,
2776 V   |               levéltárai telve vannak titkos írásokkal, amelyeket nem láthat másnak
2777 V   |                   Margit-kolostor apácáinak.~Irigyelték a kegyes életű nővérek kincseit.
2778 I   |                  urak láthattak a Duna jegén iringálni korcsolyáin egy fiatal hölgyet,
2779 I   |                 levelet természetesen hárman írják. Eulália néni kezdi, Fánny
2780 Utoh|               szentelte életét, hogy könyvet írjon arról az isteni csodálatosságról,
2781 Elo |                       amelyben történetünket írjuk, még sokkal fiatalabb volt
2782 VIII|                    senkinek se jutott eszébe írni - szólt József nádor. -
2783 Utoh|                     telepedett, ki ült ócska íróasztalomhoz, hogy ott helyettem a megkezdett
2784 Utoh|                   matrikulát ott a plébániai irodában.~Azzal kezdi, hogy csak
2785 Utos|                     véli, hogy nemzetellenes irodalmi elitet akarnak ezen a pénzen
2786 VI  |                 beszélt Fanny hagyományainak írója Máriási Ilonához:~- Most
2787 Elo |                magamban, hogy egykor könyvet írok Szent Margitról.~Olyan könyvet,
2788 IX  |                 amelyet jámbor életű barátok írtak csendes kolostorokban, találtunk
2789 XII |                erejűnek kell lennie, hogy az irtózatos súlyú folyamot elbírja...~
2790 XIII|               Gábornénak szól. Meg van benne írva, hogy férje, a vitéz ezredes
2791 X   |                     földrajzot, nem pedig az iskolában.~Egyszer csak azt kérdezte
2792 Elo |                  tiszteletére. Itt voltak az iskolásleánykák a maguk tarkabarka ruhácskáikban,
2793 VIII|                   Ilona megmondta a nevét.~- Ismerlek - felelte a nádor. - Ott
2794 Utoh|                      főtisztelendő úr aligha ismerne rá, ha ugyan még él falusi
2795 Utoh|                     fejlődtek nagyon, miután ismerni kezdték szívbéli szerelmemet
2796 XIV |                   halottnak a helyét, hisz ő ismerte legjobban Szent Margit zárdájának
2797 VIII|                        Ennek a fának neve és ismertetése, amely körül íme foglalkozom,
2798 Utos|                 változat elő- és utóhangját. Ismerve Krúdy munka-, illetve publikálási
2799 XI  |                     volt ez! A bibliai csoda ismétlődött meg ez éjjelen a szent romok
2800 IV  |                  példázza a női lemondás, az Istenbe vetett hit varázserejét.
2801 V   |              menekülhetne a gyönge ember, ha Istene se volna? Hova hajthatná
2802 XII |                   vitte, vezette útjában, és istenfélelme kísérte, hogy nem cselekszik
2803 V   |                      az utat a jámbor életű, istenfélő kincsásóknak. De még senki
2804 V   |                 megzavarta a madarak tavaszi istentiszteletét. Bizonyosan régen keringett
2805 Utoh|                       A forrásvíz mindennapi iszogatása visszahozogatja régi étvágyamat..." "
2806 IX  |                      kereskedők között, az ő ítélete döntött azokban a vitás
2807 IV  |                      öreg"-nek. Olyan helyes ítéletei, bírálatai voltak a gyermeknek,
2808 IV  |               habozás nélkül elfogadta Ilona ítéleteit.~Vannak ilyen korán érett
2809 XIV |                  érdemes. Szent Margit engem ítélt érdemesnek a kincs felfedezésére,
2810 Utos|               erkölcsöket sokkal szelídebben ítélték meg. Végül azzal a zseniális
2811 Utoh|                    azt, ami pusztulásra volt ítélve. Nem szabad azt gondolnunk,
2812 V   |                    kútban, amely a kolostort ivóvízzel ellátta, amelyből állítólag
2813 IX  |                                              IX. FEJEZET~Kincsásók éjszakája~
2814 I   |         zászlócskákat. A fehér foltos cinkék izgatottan járják be még egyszer a
2815 IV  |              kőművesek.~- József nádornak jó ízlése van. Magam sem gondolnék
2816 VIII|                      főzni, mely éppen olyan ízletes, mint a valódi kávé.~Amíg
2817 III |                Bocskoros csónakos törölgette izzadt, hosszú üstökét, amíg csónakjával
2818 IV  |                       Mélyebb volt a vallás, izzóbb a hit, szigorúbb a fegyelem.~-
2819 XIII|                könnye, nem hangzott szájából jajszó, csak arca volt hófehér,
2820 Utos|              szuggesztívan ábrázolt A magyar jakobinusok című regényében is (1912).
2821 V   |              kifüstölték a szigetről a Szent János-lovagokat. Házukat lerombolták, kincseiket
2822 V   |                  megüzenték a harcot a Szent János-lovagoknak, midőn azoknak magaviselete
2823 V   |                  legfőbb parancsolója volt a Jánosoknak: messzi volt. Az esztergomi
2824 V   |                  foglalkozás mellett a Szent Jánosról nevezett barátok sokat alkalmatlankodtak
2825 VI  |            tennivalóját az ő kis országában.~Januárban kezdődik a fák megtisztogatása.~
2826 VIII|                      fákat (melyeknek hazája Japán), és a jó nádornak minden
2827 V   |                  lelkében, aki az ismeretlen Japánba ment ezért a fáért, hogy
2828 XIV |                      csodálatos piros virágú japáni birsbokrok, amelyeket éppen
2829 V   |                    még Európában is: amely a japánok kertésztudományáról hírt
2830 V   |                 mondott akkor is, amikor még Japánról nem tudnak az európai földrajzok.
2831 IX  |                     a magas part felől.~- Mi járatban vagytok? - kérdezte a vajda
2832 IX  |                     tülökhang búgott fel.~Ki járatos a hajók jelzőhangjaiban,
2833 I   |                     az időben, amikor a Duna járhatatlan, a házbeliek levelezését
2834 XI  |                     is. A mennyek országában járhatnak ilyen hófehér köntösben
2835 I   |                     foltos cinkék izgatottan járják be még egyszer a bokrokat,
2836 XIII|                      atyámat, hogy jó helyen járnak-e? Itt lakik-e a Margitszigeten
2837 V   |                    derekához lapulva szokott járni-kelni. Hasznos madárka. A magatehetetlen
2838 Utos|                      Bécsből, sőt még a neki járó kifizetéseket is letiltotta.
2839 V   |                     az utat az eltévedt úton járóknak.~Azután ugyanide eresztgették
2840 IV  |            Magyarország legszomorúbb leányai jártak-keltek valaha e romok között. Az
2841 IX  |                     volna városi bíróság elé járulni, hogy igazukat megkeressék.
2842 Utoh|                      homok vagy odú, amelybe játékos gyermekek üldögélnek, mint
2843 V   |                 mintegy a karmester szerepét játssza.~Külsejére nézve igénytelen
2844 IV  |             fülemilék leggyönyörűbb dalaikat játsszák, és a leányok a vörös márványra
2845 II  |                   tetszik nekik holló tolla, játszadozni kezdtek vele. Dobálták,
2846 Utos|                 szerepét Auguszta főhercegnő játszotta és ezek után a király is
2847 V   |                     a tél elmúltával, a Duna jegének eltakarodásával, a fák kivirágzásával
2848 X   |                      fehér cár birodalmából, jeges északról jött ő, szarvasoktól
2849 VI  |                   felső-magyarországi folyók jegét és havát sodorják elé a
2850 V   |                özvegységre jutott feleségek, jegyesüket eltemetett hajadonok találtak
2851 XIII|                     tartósan hűvös időjárást jegyez a szigeti kalendáriumban.
2852 XI  |                  jóságos cselekedeteiket nem jegyezte fel a krónika, mert mindennapos
2853 IX  |               Magyarországon elásott kincsek jegyzéke foglaltatik. Nagy ára volt
2854 I   |                  teljesen elhagyatottnak még jégzajlás idején sem.~~Máriáséknak
2855 Utoh|                  messziségeiből a mindennapi jelenbe, még ha ez nem is történik
2856 Utos|                    sic!) között a kút fontos jelenet; miután szerinte itt volnának
2857 IX  |                  tizenhármunk birtokában van jelenleg. Mi hajdanában komáromi
2858 Utos|                  század árnyainak célzott, a jelennek szóló felidézésébe (az olvasó
2859 IX  |                 tiszta lelkiismeretű emberek jelentek meg néhanapján a szigeten.
2860 VII |                  alatt, mintha hangos szóval jelentené egy kis szellem, amely a
2861 XII |                 tudná már manapság, hogy kit jelentenek a kőbe vésett nevek: szegény
2862 Utos|                   prospektusszerű útikalauzt jelentettek meg, amely tartalmazza a
2863 VII |                     a nagy fák hangos szóval jelentették, hogy megkezdődött a tavasz.~
2864 IX  |                   nem gabonahajó közeledését jelenti, azoknak olyan erős tülkük
2865 XIV |              tavaszkor e csodálatos dalnokok jelentik a síri pihenőnek, hogy idefent
2866 X   |                      hold ezüst kecskeszarva jelentkezett a vén szilfa ágai között -
2867 I   |                     mondott az akkoriban már jelentkező biedermeieri karosszékeknek,
2868 V   |                       különösen nagy számmal jelentkeztek. Karcsú lábaikon végigfutottak
2869 XII |             Ezüsthangon, feltámadást, életet jelentően csendült valamely távoli
2870 Utos|                      támogatott könyvsorozat jelentőségét, hogy azt akarja: "a sajtó
2871 VIII|                    áll rendelkezésükre ilyen jeles levélpapír.~- Én pedig csak
2872 V   |                ajkára tette az ujját. Mintha jelezni akarta volna a költőnek,
2873 XIII|                   lobogó volt, és ágyúszóval jelezte, hogy kikötni akar a szigeten.
2874 Utos|                   műben teljes démoniságában jelképezi Magyarország ellopott, föld
2875 Utoh|                     maga varázsa, sajátsága, jelleme. Még a színe is más Nagyboldogasszony
2876 Utos|              Konzervatív-keresztény hangütés jellemezte, némi "szalon-antiszemitizmussal"
2877 Utos|              mindegyikét az éjfél és a kincs jellemzi. Nem lévén azonban föladatom
2878 Utos|           gyógyforrás fő geológiai és orvosi jellemzőit is. Sajnos nem sikerült
2879 Utos|                     1908-ban Budán középkori jelmezes lovagi tornát rendezett.
2880 IV  |              gyermekek homlokukon meg vannak jelölve a korai halálra.~S ugyanaz
2881 XII |                    csupán egy-egy keresztnév jelzi, hogy ki volt az a boldog,
2882 IX  |                      fel.~Ki járatos a hajók jelzőhangjaiban, megállapíthatta, hogy a
2883 Utos|                Margitszigeten"; szeptember 1-jén - Krúdy kötetének megjelenésével
2884 Utos|                   jár a Margitszigetre (Papp Jenő cikke egyébként július 24-
2885 V   |                     tekintélynek örvendett a jezsuiták rendjénél is. Amely országban
2886 XI  |                   karjaiban a kis köpönyeges Jézussal.~A tallér finom hangon pendül
2887 X   |                     mandulás torta, amelynél jobbat sohasem ettem. Mert egy
2888 XIV |                pártfogóm van, aki a jó Isten jobbján ül a szentek koszorújában.~-
2889 Utos|                fakadólag - tudjuk, ez később jobboldali irányba fordult - természetesen
2890 XII |                     István király közelében, jobbra és balra eltemetve voltak.~
2891 XIV |                     romjait.~Egy nyárfa állt jobbról, a másik balról a vitéz
2892 VIII|                   otthona a szappannak, csak jöjjön a vasfához. E fa lehullott
2893 III |                  látni akar bennünket!~- Bár jönne! - kiáltott közbe határozott
2894 VIII|              jelentette, hogy valaki át akar jönni a szigetre, csónakot hív.~
2895 III |                 szolgáljon értünk. Haza kell jönnie. Pihenni kell. Egészségét
2896 Utoh|                  folyamóriás. Nem, többé nem jössz be a szigetbe, hogy tavaszonkint
2897 X   |              álomszuszék, te ország lustája, jössz-e már?" - sikoltotta a hang.~
2898 XIII|                    mint egy kis gazdasszony. Jött-ment pihenés nélkül, hordta a
2899 Utoh|                   valamely száraz sivatagból jöttem volna: oly mohó kortyokkal
2900 Utoh|                  margitszigeti virág világra jöttének pillanata az első fehér
2901 IX  |                    kincseiről.~- Tehát ezért jöttetek?~- Ezért. A kincsásók könyve
2902 V   |                megvolt a maguk háza, a maguk jövedelme. De a sziget évről évre
2903 Utoh|                  mint azt egy vidéki parókia jövedelmei megengedik -, ma is egyetlen
2904 X   |                   hang javában szidalmazta a jövendőbeli királynét. "Te álomszuszék,
2905 X   |             buzgólkodón, mintha szerencséje, jövendője függött volna a sötétvörös
2906 Utoh|                   ősi biztonsággal, szerzett jogaikkal hivalkodva sétálgatnak a
2907 IV  |                  arcra telepedni a gondtalan jókedv pillangóit: amely komolyság
2908 III |                    gyermek! Bízik az emberek jóságában.~Ilona nem törődött tovább
2909 Utoh|                      Margit-forrás csodatévő jóságát századokon át nemzedékről
2910 Utoh|              kegyesnek, tisztának, nemesnek, jóságosnak lenni az álmok ringatózó
2911 Utoh|                sehogy sem válik be az a régi jóslás, amely szerint a Margitsziget
2912 II  |                    az ablakhoz menni. Ő igen jószívű teremtés volt, és szíve
2913 X   |                   meg mosolygás, ha titokban jót tehetett.~Mindig olyan egyszerű
2914 V   |                 lelkek számára. A legnagyobb jótéteménye a katolikusok vallásának
2915 IV  |                 anyám, miért sajnálom Kármán Józsefet, ha látom. Valami nagy szomorúsága
2916 VIII|                      sorjára elmondta Kármán Józsefnek, a költőnek, mikor legközelebb
2917 Utos|                határait. A Reggel c. napilap június 27-ei számában Krúdy is
2918 IV  |                 amelyekbe tenyérnyi nyíláson jut be a világosság, ezek a
2919 IX  |                     valamit, amiből nekem is jutna rész, tegyétek csak oda
2920 IX  |              egyetlen kincsnek sem a nyomára jutni, amelyet a kincsásók könyve
2921 V   |                   utakon, mely kalandokon át jutottak el idáig az első misszionáriusok.
2922 XI  |              fohászkodását az Úr zsámolyához juttatják.~Egyszerre háromszor kondult
2923 XIV |                      ki, miféle veszedelembe jutunk?...~De Ilonka megcsóválta
2924 Utoh|                  szinte hívtam is akkoriban. Kábán, meggondolatlanul, negyvenedik
2925 IX  |           sűrűségekbe. A budai őrjárat fehér kabátos katonái hében-korban átkeltek
2926 XIV |                    katona temetésének. Fehér kabátú, lószőr forgós Wasa-gyalogosok
2927 XIV |                 későbben a gyöngy születik a kagyló szívében.~Elkezdték éneklésüket
2928 XI  |                    egyszer sem szólalt meg a kakas a pesti révészháznál, amely
2929 XI  |              temploma, mint a mennyország.~A kakasok kukorékolni kezdtek, fehér
2930 XI  |                misére. Ők viszik a Máriásiné kalácsát is szentelni Mátyás templomába.~
2931 XI  |                     napi munkától kifáradva, kalácsot készített húsvétra, amelyet
2932 V   |                     tudná, mely utakon, mely kalandokon át jutottak el idáig az
2933 Utoh|                   többiektől, hogy messzibb, kalandosabb utazást tesz meg a föld
2934 Utoh|                    örökre a folyamot arról a kalandosságáról, amellyel minden esztendőben
2935 Utoh|                szempillantásainkkal be lehet kalandozni a girbe-gurba utacskákat.
2936 IX  |                 füstölgött, csengett benne a kalapács a rézüstön, ahány foltozni
2937 III |              kesztyűik rizsportól illatosak. Kalapjuk: szegletes Napóleon-kalap,
2938 X   |                    már megközelítgette a kék kalapkás tündéreket, amelyek a fű
2939 VI  |                testvérek fáját. A harkály jó kalauza a kertésznek. Megmutatja,
2940 Utoh|                    szemmel tekint alá a fali kalendáriom az egykori barátkolostor
2941 XIII|                   időjárást jegyez a szigeti kalendáriumban. Csak a nagy bundás kutyák
2942 XIII|                 kérdezte a kíváncsi kanári a kalitkából. - Minden madárnak van fészke
2943 III |                   módon nevelt. Megjárta ő a kálvária minden stációját. Most már
2944 Utoh|                   látogatni, bár Arany János kálvinista volt. ~A tölgyek alatt~  
2945 VI  |                   dolog az: zúzmarás télen a kályha mellett üldögélni, és az
2946 I   |                   úgy eltűnt Pestről, mint a kámfor.~Máriásiné, egyedül maradván
2947 XIII|                      megérkezik~Máriásinénak kanárimadara volt, amely fénylő rézkalitkában
2948 V   |                 hangú szerzetesek, nagyszerű kántorok és ezüstcsengésű szavú zárdaszűzek
2949 II  |                búvóhelyet adtak a vércsék és kányák ellen menekülő rigóknak,
2950 Utos|           újramesélése is újabb hangsúlyokat kap, ha összevetjük Krúdy 1927-
2951 IX  |          kincskeresők, legfeljebb az ásójuk, kapájuk zörrent meg.~Mindenféle
2952 V   |                      reggeltől estig ojtott, kapált, foglalatoskodott a kastély
2953 Utos|                   betegségét illeti, s ezzel kapcsolatban annak a rég elveszettnek
2954 Utos|                      valamiképpen mégis csak kapcsolódott a szigetet felidéző regény.
2955 Utoh|             leghamarább a vén fa, mert arról kapja ama hideg szeleket, amelyek
2956 XIII|                       Szeretett volna helyet kapni ő is az épülő fészekben,
2957 Elo |                    lábujjhegyen közeledtek a kápolna felé, amelyet a szigeti
2958 Elo |                körültérdepelték Szent Margit kápolnáját.~Búcsú-fogadalmat meg kell
2959 Utos|              visszamehetett Bécsbe és megint kapta az apanázst.~A Magyarság,
2960 Utoh|                 dicső múltad miatt kegyelmet kaptál arra az időre is, amikor
2961 I   |                 udvarnak mindig zárva volt a kapuja, mintha senkit se várnának
2962 II  |               őrséget állítottak fel, mint a kapuknál. Tizenhárom lépcső vitt
2963 V   |                   nagy számmal jelentkeztek. Karcsú lábaikon végigfutottak a
2964 XI  |                   repült, amikor elkezdték a kardalt.~Máriási Ilona azt gondolta
2965 XIV |                      A Nádor-huszárok kivont karddal őrködtek a holttest körül.~
2966 II  |                    töltötték életüket, hanem kardokat kötöttek, ha a király háborút
2967 V   |         Margitszigetnek - az apácák mellett. Kardot cipeltek a derekukon, és
2968 IV  |                   korbáccsal mindaddig, amíg karjai bírták. Ő viselte a legdurvább
2969 Utoh|             titokzatos dajka, a hajnali szél karján. A levélke már megtanult
2970 V   |                     éles csőrét kinyújtotta, karmai kitágultak, félelmetes volt
2971 V   |                   dalnokversenyben mintegy a karmester szerepét játssza.~Külsejére
2972 IX  |                 aludt, mint a nyúl -, és egy karnyi száraz rőzsét vetett a tűzre,
2973 Utoh|                 mozdulatlanul, lelankasztott karokkal, kinyújtott lábakkal üldögélve
2974 I   |                      jelentkező biedermeieri karosszékeknek, amelyekben olyan hosszúakat
2975 XIV |                    kisasszony. - Vajon mivel kárpótolhat bennünket a király azért,
2976 XI  |               egyébkor.~Máriási Ilona kitárt karral, zokogó felindultsággal
2977 Elo |                     ahol valamikor a templom karzata körben futott!~A felírás,
2978 I   |                 alkotnának, amely templomnak karzatán reggeltől estig hangzik
2979 Elo |          tizenkilencedik század elején azt a kastélyt építette a sziget közepén,
2980 X   |                    két mezítelen láb.~- A mi kastélyunk ott van a sziget ormán.
2981 IX  |                félnek az éjszakától.~A budai kaszárnyákban már régen elfújták a takarodót,
2982 XII |                      rejtelmesen tátong ki a katakomba nyirkos falából.~Itt már
2983 XII |                  helyet kapjon a föld alatti katakombában, vagy pedig gazdag úrnőt,
2984 XII |                  Ilona az apácák föld alatti katakombájába tévedt, ahová a Margit-apácákat
2985 XII |              őskeresztényeket valaha a római katakombákba. Itt békében pihentek a
2986 X   |                      már nem jön más ország. Katalin cárnő a neve.~Ez a harmadik
2987 V   |                     legnagyobb jótéteménye a katolikusok vallásának a gyónás szentsége,
2988 XIII|                gondoskodjon az ezredes vitéz katonához méltó eltemetéséről.~Így
2989 XIV |        Wasa-gyalogosok voltak, akik Napóleon katonáival már több csatatéren összemérték
2990 XIV |                 kívánsága volt, hogy kedvelt katonáját minél nagyobb parádéval
2991 VII |                egymást a régi fák, mint öreg katonák csata után.~A nádorispán
2992 XIII|                      a ládát, és figyeltük a katonákat.~A hadnagy azután egy pecsétes
2993 III |                        III. FEJEZET~Egy öreg katonáról~Tavasz hetében látogatói
2994 V   |                 utazik a gyorsparaszttal egy katonatiszt barátom Bécsbe. Az elviszi
2995 VIII|                 olyan ízletes, mint a valódi kávé.~Amíg beszélt a jó nádorispán,
2996 VIII|               leveleiből könnyűszerrel lehet kávét főzni, mely éppen olyan
2997 VIII|              legfinomabb szappannal. Ám ha a kávétok van fogyatékán, akkor is
2998 Utoh|                   talajvizekkel. Megkeverték kaviccsal, más vidékekről hozott földekkel
2999 VIII|              Szívesen gyermekem.~Ilona ekkor kebléből elővette azt a levelet,
3000 XI  |                      is az az ének hagyta el keblüket, amelyet egész életükben