Part

3001 X   |                     időig, amíg a hold ezüst kecskeszarva jelentkezett a vén szilfa
3002 XIII|                      Ilyenkor az övék minden kedv, minden hang, minden szín
3003 Utoh|                  házba beköltöztem. Nem a te kedvedért nyitják az újabbnál újabb
3004 IX  |                   nádori família mindig nagy kedvelője és pártfogója volt a magyarországi
3005 XIV |              nádorispán kívánsága volt, hogy kedvelt katonáját minél nagyobb
3006 V   |                 szerették a meleg időjárást, kedvelték a pompás kerteket, keresték
3007 Utoh|                     fürdők használására..." "Kedvem néha már derülni kezd a
3008 Utos|                    11-én újra tíz kép csinál kedvet a margitszigeti strandélethez (
3009 IV  |                    virgonc halaknak nem volt kedvük itt a víz színére ugrándozni.~
3010 II  |                 ezüst köntösét. A habok az ő kedvükért locsognak, és az éji madarak
3011 XIII|             soványnak látszott, mintha vizes kefével fésülték volna meg reggel.
3012 XIV |                     a költő. - Hogyan akarja kegyed elhagyni a szigetet, hogy
3013 Utos|                      föld lakója, ha mennyei kegyelem által vezettetik, e ponton
3014 XI  |                Erzsébet hercegnő. Ámde az ég kegyelmes volt hozzá. Megóvta azoktól
3015 Utoh|                   nagy és dicső múltad miatt kegyelmet kaptál arra az időre is,
3016 IV  |                   szegény Margit, hogy Isten kegyelmét kérje az elpusztult Magyarország
3017 Utoh|                   Oly szép álmodozni, oly jó kegyesnek, tisztának, nemesnek, jóságosnak
3018 XII |                       szegény szolgálót, aki kegyességével, tisztaságával, erényeivel
3019 I   |              szigeten a budai basának voltak kéjlakai. Erős építmény volt, mint
3020 Utoh|                   mint egyéb napoknak. Az ég kékebb, a felhő fehérebb, a lomb
3021 I   |                vízimadár. A vadkacsák tarka, kékes tollaikkal behintették a
3022 XII |                     tenyérnyit az égboltozat kékségéből, mintha egy másik világból
3023 I   |                      azt a tájat, ahol a nap kel, és a tengert, amelyben
3024 Utoh|                szélben, a hajnalban, az útra kelések idejében.~Rotyog a lóvasút,
3025 XI  |                   vagy álomból való volna.~A keleti égen a nap közeledésére
3026 I   |                valamerre a világon csetepaté keletkezett.~Máriási már azok közé a
3027 V   |               emberek voltak ők. Kezük elért kelettől napnyugatig. Húst sohasem
3028 Utoh|                sziget fái között legkésőbben keljél fel tavasszal, és nyár vége
3029 Utos|                     kisérletek; és erélyesen kelle gátolni eme visszaélést,
3030 XII |                  talajba lépett, amely olyan kellemetes volt, mintha meleg vízben
3031 Utoh|                    pedig öreg fejével tudnia kellene, hogy legjobb dolguk azoknak
3032 IX  |                 gondoskodott rólunk, hogy ne kellessen messziről hordanunk a mosáshoz
3033 VI  |                megszabadítani a fát, hogy az kellően tudjon lélegzeni a finom,
3034 XIV |                      a hold sápadtságát és a kelő nap aranylását, amely fényekből
3035 XII |            beállított.~És a galambposta útra kelt.~~
3036 Utoh|                      széllel együtt szárnyra keltek, hogy lombos üstökösként
3037 X   |                       amelyet majd a virágok kelyhéből szerez, de már bátran repült
3038 Elo |                      De füstölgött itt olyan kémény is, amely alá csak az éjszaka
3039 I   |                   göndör füst szálladozott a kéményből, és a túlparton szánkázó
3040 IX  |            foglalkozzon.~Ennek a kunyhónak a kéménye egész nap füstölgött, csengett
3041 VII |                      a tél, amely a régi ház kéményeiből halkan pipázgat, szakállát
3042 Utoh|                 használ, akiknek májuk immár keményre dagadt a sok borfogyasztástól,
3043 X   |                 vállára dobva egy piros-zöld kendő, amely térdig ért. És két
3044 I   |                  elfelejtette a polgári élet kényelmességét, amikor valamerről trombitahangot
3045 Utoh|                    huszadik századbeli utazó kényemét, rafinált szokásait, ördöngős
3046 Utoh|                    harmadik emelet az, ami a kényes pestieket akkor sem csábítgatja,
3047 Elo |                    tatár csordák eltávozásra kényszerítették: Szent Margit tanítá meg
3048 III |                      Most már elég volt. Nem kényszeríthetjük többé atyánkat, hogy egy
3049 XIII|                örültek a csípős szélnek - ők kénytelenek voltak meleg gubáikban járni,
3050 Utos|                     augusztus 11-én újra tíz kép csinál kedvet a margitszigeti
3051 XII |                   amelyen köpenyeges Jézuska képe volt.~~Most már hazajöhet
3052 XI  |                  magunk előtt a róla festett képeken.~Orcája fehér, mint a nevéről
3053 Utos|                     4-én ismét margitszigeti képeket közölnek, augusztus 11-én
3054 Utos|                   tíz alkalommal találkozunk képekkel a Palatinus strandról, a
3055 Utos|                 részvénytársaság kérészéletű képeslapjának szerkesztését.~Az előbb
3056 Utos|                   Ehhez a királyhű áhítathoz képest Krúdy története a megboldogult
3057 VI  |                   szabályozza. Valóban azért képezték magukat a férfiak, hogy
3058 Utos|                  megjelenésével egy időben - képriport számolt be arról, hogy immár
3059 V   |                       nyílt arcú, barátságos képű, munkakötényes férfi, aki
3060 Utoh|                    bár gyakorta vén varjúnak képzelem már magamat, akinek szerzetesi
3061 XI  |                     a csodálatos arcot látja képzeletében évszázadok múlva is a szigetlátogató,
3062 III |                     ügyünkkel foglalkozni? - kérdé reménytelenül Elisabeth.~-
3063 IX  |                  emberek.~A vajdának még egy kérdése volt.~- Aztán hogy akartok
3064 IV  |                  érthetően felelnek mindazon kérdésekre, amelyeket az élőhöz akartunk
3065 Utos|                      részre kell bontanunk a kérdést. A Boldogtalan Máriássy
3066 I   |                     ágyúinak durrogásához? - kérdezheti bátran a nyájas olvasó. -
3067 I   |              édesanyjukról és a kis húgukról kérdezősködik, vagy egy öreg táblabíró
3068 I   |                     elfoglalt vitéz ezredest kérdi. Egyébként elég vígan élnek
3069 II  |       fejedelemasszonnyal, hogy ha nagy szél kerekedett, és a szélvész még a hallgatag
3070 Utoh|                 emlékeztetően csengenek ódon kerekei, gurul a sín, és a nyitott
3071 Utoh|                 lombok között - Újpest felől kerékküllőit küldi előre a Nap, már ezüstösen
3072 IV  |                      Még bajba hozod oktalan kérelmeddel szegény apánkat.~Máriási
3073 XIV |                   felfedezem a kincs helyét. Kérem önt, Kármán úr, hogy maradjon
3074 XII |                    az, amelyet Máriási Ilona keres.~Álombeli biztonsággal nyúl
3075 VIII|                        Fenséges úr, egy nagy kérésem volna...~- Szívesen gyermekem.~
3076 II  |                     bokorban. De éjféltájban keresésére indult az apja, onnan nyugat
3077 VIII|                     a fa körül, és újabb fát keresett, amellyel tovább foglalkozzon.
3078 V   |                     fel Ilona. - Vajon merre keresi a háborút, hogy mentve legyen
3079 IX  |          cigánynépségnek. Ő tett igazságot a kereskedők között, az ő ítélete döntött
3080 XII |                  föld alatt~Ha valaki nagyon keresné: akár még napjainkban is
3081 Elo |                   kedves olvasóm, hogy hiába keresnéd a mai Margit-szigeten hőseit
3082 V   |                tájról, ahol késő őszig nincs keresnivalójuk.~- Mindnyájunk megújhodása:
3083 XI  |                   elől a kolostor csendjében keressen menedéket.~Akkoriban, a
3084 V   |                     itt kegyes lelki atyákat keressenek, akiktől feloldozást kérnek,
3085 IX  |             cigánykovács volt a mestere.~Mit kerestek volna az őrjárat katonái
3086 Utoh|                emberi anyácskák.~Ó, hányszor kerestem a szigeti ösvények porában,
3087 Utos|                  üzemeltető részvénytársaság kérészéletű képeslapjának szerkesztését.~
3088 XI  |                 Orcája fehér, mint a nevéről keresztelt virágok - nincs ezen az
3089 V   |             szerzetesek, akik részt vettek a keresztes hadjáratban a pogányok ellen.~
3090 XII |                  megsimogat, mindegyik előtt keresztet hány magára, amíg végre
3091 XII |             sírtakaró köveken csupán egy-egy keresztnév jelzi, hogy ki volt az a
3092 IV  |                    leánygyermeke lett, aki a keresztségben Margit nevet nyerte.~Az
3093 XIII|        elfoglaltságnak vége volt, az udvaron keresztül belépett Rézike, a cigánypalatínus
3094 I   |                   kifogástalanul záródnak. A keresztvasak egy hadsereg ellen is elég
3095 VII |                    folytatólagos útját a fák kérge alatt, mintha hangos szóval
3096 Utoh|                  nagy fa is, amelynek fiatal kérgébe egykor egy Árpád-király
3097 VII |                      amelynek virágából vagy kérgéből ettek, és rendesen elmúlott
3098 V   |                    kicsinyre kuporodott a fa kérgén, hogy akkora se volt, mint
3099 VIII|                  nyárfa hártyaszerű, hófehér kérgét vette. Tavaszkor hámlanak
3100 IV  |                    amikor pajtásaik a lepkét kergetik. Szüleik nem nézhetnek rájuk,
3101 I   |                     volt a Dunán, a vadászok kergettek valamely állatot, amelyet
3102 VIII|                     vasfához. E fa lehullott kérgével éppen olyan jól lehet ruhát
3103 I   |                      a sziget felé. Még csak keringeni se kell neki a magasban,
3104 V   |           istentiszteletét. Bizonyosan régen keringett már a fák felett, mielőtt
3105 I   |                világban történik.~A kőfallal kerített udvarnak mindig zárva volt
3106 IV  |                 Margit, hogy Isten kegyelmét kérje az elpusztult Magyarország
3107 Utoh|             Margit-forrásnak az eredetét még kérkedő beteg koromban, aki már
3108 V   |              keressenek, akiktől feloldozást kérnek, hogy továbbra is folytassák
3109 Utos|                  fölturkáltatván, ez által a kert csin- és tisztaságban szenvedett.~
3110 V   |                időjárást, kedvelték a pompás kerteket, keresték a magányt, amelyet
3111 VII |                   itt, amelyet a budai basák kertészei ültettek Kis-Ázsiából hozott
3112 V   |                ösztönzéseket, amelyek a régi kertészekben éltek, akik szőrcsuhában,
3113 Utoh|                      az idevaló embereket. A kertészeknek még a nevüket is tudják,
3114 VI  |                 munka ideje elkövetkezett. A kertészet szenvedélye a nádorok családjában
3115 VII |                      különleges ritkaságai a kertészetnek, amelynek megcsodálására
3116 VIII|                     szenvedélyesen szereti a kertészkedést, mint ő maga.~Egy óriási
3117 VI  |                     mindig a rózsafái között kertészkedett.~A költő halkan Ilonának
3118 VI  |                   Magyarország nádora.~A kék kertészkötényes, szalmakalapos férfiúban
3119 Utoh|                      A Margitsziget ébred. A kertészlak felől megszólal az a kisharang,
3120 VI  |                      tudtak felkapaszkodni a kertészlegények. Néha olyan magasra is felmennek,
3121 V   |                   kis fűrész volt a derekán, kertészolló a kezében. Gondtalan fütyörészése
3122 V   |                Európában is: amely a japánok kertésztudományáról hírt mondott akkor is, amikor
3123 Utoh|                  búcsúzóan József nádorispán kertjéből, a sűrű bozótból - aztán
3124 Utoh|                klastromból, messzire terjedő kertjeikből... el a Poprád fénylő vize
3125 VI  |            legelőször, midőn tavaszi munkára kerül a sor. Nem kerülte el a
3126 Elo |            amelyekről senki se tudja, hogyan kerültek e helyre. Most csak könnyű
3127 XIV |                    miért ölték meg őt?~Aztán keserves, szívet rendítő zokogásba
3128 III |                  velünk?~Elisabeth ugyancsak keservesen szólt:~- Mi lesz velünk,
3129 XIII|                     volna dolgunk, de az idő későre jár, nem akarjuk zavarni
3130 Elo |                     krétával, ceruzával vagy késsel megörökíti nevét a romfalon,
3131 IX  |                      a szigetek maradványai. Kész veszedelem volt a nagy hajónak
3132 XI  |                 munkától kifáradva, kalácsot készített húsvétra, amelyet reggel
3133 X   |                    legfinomabb budai cukrász készítette.~- Volt ott egy mazsolás,
3134 V   |               szőnyegen, amelyet szövőszéken készítettek. És mégis a legtovább élnek
3135 Utoh|                   bálványokat az ágyam mellé készítettem, hogy azok vigyázzanak reám
3136 III |                      forgatták. Könyökig érő kesztyűik rizsportól illatosak. Kalapjuk:
3137 IV  |                   ablakaival. Abban az évben készültek el az építkezéssel a kőművesek.~-
3138 Utoh|                   emelték, amikor az egykori kétemeletes nagy szállodát felépítették
3139 II  |                   falakat; csupán egy óriási kétemeletnyi romfal áll fenn az egykori
3140 XII |                  esztendő múlik el V. István kétéves királysága után, és az utolsó
3141 III |               tegyünk? - kiáltott fel hangos kétségbeeséssel Máriásiné.~- A palatínus
3142 Utos|           szempontból legnagyobb szenzációja kétségtelenül Rothermere lord, a Daily
3143 Utos|                       plakátját is, valamint kétszer is reprodukálják Gara Arnold
3144 I   |                  Szent Margit szigetén, ahol kétszeres, háromszoros erővel és nagyságban
3145 VI  |                     a zord telet fűrészelnék ketté.~És a fák beteg gallyai
3146 I   |                    belseje?~A szobák ablakán kettős vasrács, az ajtók kifogástalanul
3147 V   |         segítségkérésükkel, vad törzsek közé keveredtek, és vértanúi halált haltak.~
3148 VII |                    hinném; de sok bús telet, kevesebb víg tavaszt töltöttem magam
3149 Utos|                     Az, hogy egy sajtókirály kezdeményezhetett egy ilyen óriási horderejű
3150 VII |                 Mintha a dermedt vérkeringés kezdené meg folytatólagos útját
3151 VI  |                     a tizenkilencedik század kezdete abban a viszonylatban, amely
3152 XII |                   csodálatos álmai valóságra kezdettek válni. A titokzatos aranytallér,
3153 I   |                Legkorábban a csízek, pintyek kezdik, majd a fülemile, amellyel
3154 Elo |                     még látni egyes betűket: kezdőbetűit azoknak a neveknek, amelyeket
3155 VI  |                    kis országában.~Januárban kezdődik a fák megtisztogatása.~A
3156 II  |                      ő gallyai olyan magasan kezdődtek, ahova a többiek koronája
3157 Utos|                   szereplőket kicserélve, új kezdőmotívumot vagy zárlatot beiktatva,
3158 Utoh|             fejlődtek nagyon, miután ismerni kezdték szívbéli szerelmemet a szűzies
3159 IX  |                fejére nyomta bársonysüvegét, kezébe vette ezüstgombos vajdabotját,
3160 I   |                    ennivalóját átvegye Ilona kezéből, tegnap óta lesántult, megütötte
3161 Utoh|                  ráncos, kicsiny, majomszerű kezeivel ama főtisztelendő úr könyvét,
3162 Utoh|                     második polcról), amikor kezem nyomása alatt valóban nyikorogva
3163 XIV |                 kísért vissza az alagúton. A kezemet fogta, nem féltem. A lábnyomok
3164 X   |              szenvedéseinek emlékére?~Azután kézen fogta a lánykákat, és elvezette
3165 Elo |            felékesítik, anélkül hogy kertész kezének segítségére szorulnának.~
3166 XI  |               megváltó halál, és a jó angyal kézenfogva átvezette őt abba a világba,
3167 Utos|                      alatti, pokoli bitorlók kezére került hajdani dicsőségét
3168 XI  |                     Ilona meg akarta fogni a kezet, hogy azt csókjaival elárassza,
3169 V   |                  Hatalmas emberek voltak ők. Kezük elért kelettől napnyugatig.
3170 V   |                imádkozás közben sem vettek a kezükbe, mert hitvallásuk tilt mindenféle
3171 I   |                       Minden résztvevő saját kezűleg írta meg benyomásait, látnivalóit,
3172 Utos|                    németül és franciául több kiadásban is prospektusszerű útikalauzt
3173 Utos|                    ben jelent meg, az Eisler Kiadónál. Természetesen még nem tartalmazza
3174 Utos|               illetve a Gondolat Kiadó által kiadott A szobrok megmozdulnak című
3175 V   |                   mélyében.)~A dominikánusok kiadták az utat a többi szerzetesnek.~
3176 Utos|                                       UTÓSZÓ~Kiadványunk Krúdy Gyula egy elfelejtett
3177 II  |                 legnagyobb küzdelemmel bírta kiállni a vén fenyő, befejeztetett
3178 Utoh|            csendességben, olyan hatalmasakat kiált, mint valami erős ember -
3179 Utoh|                      emberekkel, akik eleget kiáltanak helyette.~Ugyancsak reggel
3180 Utoh|                   lakói ők. De a zöldharkály kiáltására fel kell ébredni még nekik
3181 V   |                  helyén volt a szíve.~Miután kiáltásával nem tudta elzavarni a rablót,
3182 II  |                   volna.~Mindenféle panaszos kiáltások is hallatszottak a vén fa
3183 I   |             szemezgetnek a baromfiak, hangos kiáltással adják hírül a veszedelmet,
3184 II  |                belsejéből. Talán egészségért kiáltozott, talán panaszkodott, talán
3185 XI  |                       nagyszombat éjszakáján kibújtak a drágalátos fürtök leveleikből,
3186 Utos|              színeket módosítva, szereplőket kicserélve, új kezdőmotívumot vagy
3187 Utoh|                 Ruzicska átnyújtotta ráncos, kicsiny, majomszerű kezeivel ama
3188 V   |                   hóhérvágást.~A madár olyan kicsinyre kuporodott a fa kérgén,
3189 II  |                       viharokat alig érezték kicsinységükben, tavasz első napjaiban legfénylőbb
3190 II  |                egyetlen barátja, a holló így kicsípte magát a tavaszi napokra.
3191 IX  |                    volna a szigetnek, ha egy kicsit áradt a Duna, ami nála tavaszi
3192 VI  |                   kolostorának tornyából, és kidöntötte a hétágú fát a sziget közepén.
3193 II  |                  pesti Máriási-palota felé.~"Kidőlt a legnagyobb fenyőfa éjszaka
3194 Utoh|                   fákat, amelyek előbb-utóbb kidőltek volna a vizes talajból,
3195 IV  |                  madarak torkából. Az ibolya kidughatta fejét a földből, most is
3196 V   |                 Isten dicsőségét. És dalukra kidugják a fejüket a komor föld mélyéből
3197 X   |                   kezdve, amikor a napkorong kidugta a frissen mosdott arcát
3198 X   |                 világ mindenféle aranyaiból. Kiegészítette a pompát két mezítelen láb.~-
3199 VII |                 tornya, amely Buda városából kiemelkedik: a nagy fák hangos szóval
3200 IX  |                 üresen, emeletnyi magasságba kiemelkedve a Dunából, lefelé járták
3201 XII |                    tisztaságával, erényeivel kiérdemelte földi életében, hogy helyet
3202 Utoh|               szúnyogját. A mérnöki tudomány kieszelte azt, hogy el lehet tüntetni
3203 XI  |                 aludt az egész napi munkától kifáradva, kalácsot készített húsvétra,
3204 III |                 ilyen nem titkolt módon adta kifejezését örömének.~- Vigyázz! Majd
3205 II  |                    magát vénség létére, hogy kifesti tollait.~A vén holló megharagudott
3206 Utos|                 Bécsből, sőt még a neki járó kifizetéseket is letiltotta. Ottó bánatában
3207 I   |                     kettős vasrács, az ajtók kifogástalanul záródnak. A keresztvasak
3208 V   |             portyáztak az országban, amelyek kifosztották a jámbor utasokat.~A szerzetesek
3209 V   |                   Tíz esztendő se telt bele, kifüstölték a szigetről a Szent János-lovagokat.
3210 IX  |                      az, legfeljebb gyík meg kígyó terem meg benne. Gyertek
3211 IX  |                   azon az éjszakán, amikor a kígyók felébrednek.~- Valóban,
3212 X   |                    mellénykéje kék, gazdagon kihányva. Volt ezenkívül a vállára
3213 II  |                     mily nagyravágyó, hiú és kihívó lehetett ifjúkorában a fenyő,
3214 VI  |                     elszáradt ágakkal, a fák kihullott hajszálaival, amelyektől
3215 Utoh|                 nappal, a hétköznap. Ő már a kijózanodás, az álomtalanság hangja,
3216 VII |                    Két keze markával földjét kikaparta,~Felemelt tövestől négy
3217 X   |                     Rézi a szigetcsúcsról.~- Kikaptál? - kérdezte Ilona a "palatínus-kisasszonyt".~-
3218 XIV |                  hogy idefent a földön ismét kikelet van.~A sír fejéhez egy négyszögletes
3219 V   |                      tavaszi gyengédséget, a kikeleti örömet hirdeti. A tél az
3220 IX  |                    hajójukat alkalmas helyen kikötötték.~Az éjféli tűz volt útmutatója
3221 XIII|                       de bizony erre nem sok kilátása volt.~- Miért nem építesz
3222 III |                   romjai mellett. Bizonyosan kilátogat a napokban a szigetre. Hát
3223 VIII|                   vasfa ezen a télen múlt el kilencvenkilenc esztendős. Elképzelhető,
3224 IX  |                    tülökhangra a cigányvajda kilépett a kunyhójából - mindig fél
3225 VII |                    néha a házból se lehetett kilépni... megszoktam az őszi szél
3226 Utoh|                pillanatát emberi szem akarja kilesni, és talán halkan felkacagott
3227 IX  |                 munkához látni?~- Egyszerűen kimérjük a helyet. A kincsásók könyve
3228 Utoh|                      voltak álmában, halálos kimerültségeket érzett: szerencsétlen sejtelmei
3229 Utoh|                  mindenféle anyagokat tudnak kimutatni Szent Margit vizéből.~Csak
3230 Utos|                     Bezeczky Gábor kutatásai kimutatták - az újrapublikálást mindig
3231 I   |                  pénzen finom török szövetet kínáltak eladásra. Ilyenkor pénzszűkében
3232 Utos|                    újabb időkben is tétettek kincs-keresési kisérletek; és erélyesen
3233 Utos|              Végezetül nagyon fontos, hogy a kincsásás motívumának összekapcsolása
3234 V   |                      jámbor életű, istenfélő kincsásóknak. De még senki se akadt,
3235 IX  |                     velem.~- Részes leszel a kincsben - felelték a sötétben.~A
3236 Utos|                    regényében Az Etel király kincsében, amely már csak az író halála
3237 IX  |                  margitszigeti papok elásott kincseiről.~- Tehát ezért jöttetek?~-
3238 V   |            Irigyelték a kegyes életű nővérek kincseit. Mindenféle zavart idéztek
3239 V   |                     de sohase talált senki a kincsekből.~Az apácák a kolostorukból
3240 Utos|                olvashatta a fenti idézetet a kincsekről, legalábbis erre látszik
3241 V   |                     Gazdag volt a domonkosok kincstára.~És az a sok kincs ebbe
3242 XIV |                     mederből a kagylók, hogy kinyíljanak a víz színein, hogy belsejük
3243 VI  |                     a betegségüket. Messzire kinyújtják elszáradt gallyaikat, szinte
3244 Utoh|                      lelankasztott karokkal, kinyújtott lábakkal üldögélve a fürdőkádban,
3245 V   |                menekülő madarat, éles csőrét kinyújtotta, karmai kitágultak, félelmetes
3246 I   |                      vagy a legvadabb tiszai kiöntésekben fordult meg.~Aztán, mikor
3247 X   |                     egész sziget ez órában a kipattanó, föld mélyéből előtörekvő
3248 V   |                   mormogó, dühöngő telet úgy kipenderíti az ajtón, hogy az egyszerre
3249 IX  |                Reggel, mikor Jóska palatínus kipislantott kunyhójából, egy lyukas,
3250 XIII|              felkapott egy horgászóbotot, és kipiszkálta az idegen verebet a faodúból.~-
3251 Utoh|              indulnak el a nagyvilágba, hogy kipróbálják az életet. Bizony, még a
3252 XII |                     téglával és szürke kővel kirakott bolthajtás felett, amely
3253 XIV |                 kövek, amelyekből a fal volt kirakva, változatlanul követtek.
3254 XI  |                     volt V. István, magyarok királya. IV. Béla fia.~A király,
3255 Utos|                  nádor fia volt, hanem Lipót királyé; István nádor az ő fia volt;
3256 XIV |                      pusztai vadmadarak.~- A királyért, az országért, a hazáért
3257 V   |                   apácák hiába folyamodtak a királyhoz a hatalmaskodó Szent János-lovagok
3258 Utos|                   megemlékezésekről. Ehhez a királyhű áhítathoz képest Krúdy története
3259 Utos|                    épületét, másrészt a szűz királylány alakját ábrázolja és emléklapként
3260 Elo |                     feláldozzanak egy órát a királyleánynak, akinek valaha éppen olyan
3261 XII |                       amely az Árpád-házbeli királyleányokra várt itt a földön. Mert
3262 V   |                      mindkét partját, Margit királyleánytól örökölték utolérhetetlen
3263 V   |                      miért szánta el magát a királyné, hogy elhagyva a fejedelmi
3264 XII |                 hervadozóban volt a gyönyörű királynemzetség. (Még harminc esztendő múlik
3265 X   |                    szidalmazta a jövendőbeli királynét. "Te álomszuszék, te ország
3266 X   |                 egymás mellett a királyok és királynők, azok is, akik már meghaltak,
3267 II  |                 amint a magasból üdvözölte a királynőt.~A fejedelemnő felsóhajtott
3268 XII |               bezárja sorozatát a honalapító királyoknak.)~És a mécses tovább mutatja
3269 X   |            cigányoknál is úgy szokás, mint a királyoknál. Már gyermekkorukban eljegyzik
3270 XII |         idekívánkozott V. István a középkori királyság fájdalmaiból, emberfölötti
3271 XII |                   múlik el V. István kétéves királysága után, és az utolsó Árpád-király
3272 XI  |                   Itt látták az öles termetű királyt meggörnyedve, megőszülve,
3273 XII |                    ijedt meg a kőbe faragott királytól. Sokszor megálmodta ő, hogy
3274 X   |                        aki fenséges férjével kirándult a szigetre, és sétált a
3275 V   |              meggyónt, mindenütt elvégezte a kirótt vezeklést, ami természetesen
3276 X   |                     megremegett a rózsafa és kirügyezett.~- Tavasz csodája! - mormogta
3277 VII |                     basák kertészei ültettek Kis-Ázsiából hozott magvakból, oltványokból.~
3278 XIV |                   elvette tőlünk atyánkat?~A kisebbik Máriási leány felsóhajtott.~-
3279 I   |                      akit aggódó figyelemmel kísér a partról egy idősebb nő
3280 V   |            nagyméltóságok kopogtattak, amint kíséretükkel sátrat vertek a sziget lombos
3281 Utos|                      tétettek kincs-keresési kisérletek; és erélyesen kelle gátolni
3282 XIV |                     imádságom fogja önt néha kísérni, hogy elviselhesse lelke
3283 Elo |                   búcsún, ahová a leánykámat kísértem együtt a többi apákkal,
3284 Utoh|                  esztendő óta, mióta először kisétáltam ide, és évekig nem mentem
3285 Utoh|              kertészlak felől megszólal az a kisharang, amely a sziget területén
3286 IX  |           hajósgazdák, vízimolnárok és egyéb kishaszonra dolgozó iparosok voltunk.
3287 XIV |           Duna-parton állt, amíg a gyászolók kisírták fájdalmukat.~Elsőnek Máriási
3288 IX  |                környékén ugatott álmában egy kiskutya. De az se a kincskeresők
3289 XI  |            észrevétlenül múlt életük, mint a kismadaraké, amelyeknek csontvázát sem
3290 Utos|                   csak elbeszélés, a későbbi kisregény töredékes csírájának tekinthető;
3291 Utos|                  Krúdy Gyula egy elfelejtett kisregényét teszi újra hozzáférhetővé.
3292 V   |               szigorú kolostori életben. Sőt kiszabadították fogságukból azokat az apácákat,
3293 V   |             feloldozására rendelt vezeklések kiszabását.~A fehér papok gyóntatószékében
3294 V   |                      a holttest egy éjszakán kiszállt koporsójából, és elhagyta
3295 I   |                     tavasszal és késő ősszel kiszürkült a sziget fái alól: azt gondolhatta
3296 V   |                   csőrét kinyújtotta, karmai kitágultak, félelmetes volt ez a villámként
3297 VI  |                 unatkoznak. Az unalom emberi kitalálás. Az ember volt az első,
3298 Utoh|                   volna közbe, hogy magam is kitanultam a Szent Margit-forrásnak
3299 XI  |                      egyébkor.~Máriási Ilona kitárt karral, zokogó felindultsággal
3300 V   |                tudnak a madarak. A stiglicek kitárták farktollaikat, mint a legyezőket.
3301 I   |           szaporodott az állatállomány. Mire kitavaszodik, majd elnyerik szabadságukat.
3302 Utoh|                      álmatlan éjszakán búsan kitekintgettem ablakomon, hogy csillagport
3303 II  |                      védelme alatt csendesen kiteleltek és a havakat, viharokat
3304 Utos|                 elitet akarnak ezen a pénzen kitenyészteni. A főszerkesztő akkori legitimizmusából
3305 II  |                  kötényt hordanak.~Szólt, és kitépvén egy tollát, az udvarhölgyek
3306 V   |                  tavaszi zsoltárt.~Különösen kitesz magáért e környéken a mély
3307 Utos|                      Ferenc József egy időre kitiltotta Bécsből, sőt még a neki
3308 VI  |                 dördült a fa, amikor a vihar kitörte, mintha ágyúkat sütöttek
3309 Utos|                     forgatván Gedényi Mihály kitűnő Krúdy-bibliográfiáját, ahonnan
3310 I   |                   farkasnak néztek, de utóbb kitűnt, hogy kóbor falusi eb."~"
3311 V   |                      elmenekült a fák alatt. Kivágódott, ahol rést talált a gallyak
3312 Utoh|                   antikvárius küszöbét, hogy kiválasztok néhány könyvet, amelyet
3313 V   |                    már a fák felett, mielőtt kiválasztotta volna a támadás tárgyát,
3314 I   |                szemüket, mintha nem volnának kíváncsiak semmire, ami a világban
3315 V   |                     a mennyek országába való kívánkozás mélyebben élt az emberek
3316 Utoh|              Gellért-hegy lábánál napvilágra kívánkoznak a föld sötétjéből, de ez
3317 XIV |              embereket és a világot, hogy ne kívánkozzam vissza az életbe. És akkor
3318 Elo |                megszelídüljenek, hogy sohase kívánkozzanak el a Szent Margit-szigetről.
3319 Utoh|                   látják a környéken. Utazni kívánnak ők is, és kopogtatnak a
3320 Utoh|               ajánlott könyvében a gyógyulni kívánó betegeknek.~Felkerestem
3321 Utoh|              parókiáján, amit tiszta szívből kívánok neki.~Itt nézegettem, hogyan
3322 Utoh|                  nagy fák magosságában békén kivárni sorsukat, őszi halálukat,
3323 XII |                      évszázados küzdelmükben kiverejtékeződtek volna.~Ez az üres, utolsó
3324 V   |                  visszanyargalni a Dunán, és kiverni a szigetről mindent, ami
3325 IX  |              cigánykovács ezüstgombbal sűrűn kivert mentéjét, fejére nyomta
3326 IX  |                      akiket minden országból kivertek. Csempészek, hamis pénzverők,
3327 Elo |                    felírás, amely a magasban kivésve a kőfalon olvasható, így
3328 I   |                 cinkefogók és a stiglincekre kivetett hurkok: jól működtek. Három
3329 V   |                     a réteken, fénylő szemük kivillant a bokrok alól, farkollóikat,
3330 VIII|                    egy százesztendős fa első kivirágzását láthatni? Ritka ember, még
3331 V   |               jegének eltakarodásával, a fák kivirágzásával csónakon eljöttek Szent
3332 XIV |                     kardja. A Nádor-huszárok kivont karddal őrködtek a holttest
3333 XI  |                   valóban azt gondolta, hogy kívülről szólítják, és neki mennie
3334 Utoh|            elbocsátottak maguk közül az ódon klastromból, messzire terjedő kertjeikből...
3335 XII |                    amidőn lábát az első nagy kockakőre helyezte, az megingott alatta,
3336 IV  |                      a folyamra, akkor pedig kockázatos dolog a Dunán járni.~Fanny
3337 I   |                   bújták a sziget környékét: kócsagot is láttak, amely fehér,
3338 Utoh|                    gurul a sín, és a nyitott kocsiablakokon mindenféle olyan emberi
3339 Utoh|               alantról közelgő első lóvonatú kocsit várják, mintha valami mondanivalójuk
3340 V   |                      Olyan szerencsés volt a kődobás, hogy a vércsét eltalálta.~
3341 Utos|                       Figyelemre méltó, hogy Kodolányi János a lap ezen évfolyamában
3342 V   |                hajókon is halkabban fújták a ködkürtöt. Szünetelt minden csetepaté
3343 Utos|                  évben fut végig "A tegnapok ködlovagjai" című arcképsorozat folytatása,
3344 IX  |                     hogy áthatol a legsűrűbb ködön is.~A tülökhangra a cigányvajda
3345 I   |                   midőn délben áttöri a téli ködöt a napsugár: buzgón rajzolgat
3346 Utoh|              főtisztelendő úr a sántákról, a köhögősekről, a gyomorbajosokról, a nehéz
3347 Utoh|              érhessük őket.~~A mesék, álmok, költemények és a legendák azonban mindennél
3348 VII |                      írta meg felejthetetlen költeményét Toldiról, ámde a szigeti
3349 Utos|                 számában. Az író ez idő tájt költözött a Margitszigetre, és ekkor
3350 VI  |                       És a múlt század nemes költője, a magyar Werther, aki a
3351 V   |                     másik táján járt Ilona a költővel, ahol a legszebb örökzöldek
3352 XI  |               elmaradt az arc mögött a földi könny és a szelíd mosoly: olyan
3353 IV  |                    nem nézhetnek rájuk, csak könnybe borult szemmel.~Ezek a gyermekek
3354 XIII|                 nézett.~S azután nem hullott könnye, nem hangzott szájából jajszó,
3355 IX  |                    időben gyakori, a víz oly könnyedén elbánt a legnagyobb hajókkal
3356 XIII|                 Rázkódott egész testében, és könnyei megnedvesítették Ilona vállát.~-
3357 XIV |                       mondta.~Ámde a leányka könnyein át mosolygott:~- Most már
3358 X   |                 láthatta. Ilyenkor permetező könnyek lepték el arcát, és arca
3359 IX  |                    vontassanak majd felfelé, könnyen nekivágódhattak volna a
3360 XIII|                    én drága jó atyám?~Rézike könnyes szemmel nézett a leánykára,
3361 Elo |                 kerültek e helyre. Most csak könnyű dolga van a szigeti látogatónak,
3362 VIII|                  segít a vasfa. A leveleiből könnyűszerrel lehet kávét főzni, mely
3363 XI  |                      járhatnak ilyen hófehér köntösben a lelkek, akiket az Úr magához
3364 XI  |         figyelmezésében.~Az aranykoronája, a köntöse ugyanaz, amelyben egykor
3365 X   |                      bontakozott ki a szürke köntöséből a szigeten. Minden lépésnél
3366 II  |                tiszteletükre vette fel ezüst köntösét. A habok az ő kedvükért
3367 XI  |                     amely hosszú, földig érő köntöst viselt: a templom hajójának
3368 III |             napernyőiket vállukon forgatták. Könyökig érő kesztyűik rizsportól
3369 V   |                 partjait, elsodorta a partra könyöklő épületrészeket. (Még ma
3370 IV  |                   meghallgatta a királyleány könyörgését, lassan épült újra Magyarország,
3371 II  |                    Ha a legkisebb szél fújt; könyörgős nyögés hallatszott a vén
3372 Utoh|                   tudtommal először foglalta könyvbe mindazokat a csodatételeket
3373 Utos|           megtalálnunk annak a plébánosnak a könyvecskéjét, akire Krúdy mint antikváriumban
3374 Utoh|                   könyvet.~És estére, amikor könyveimet, mint valamely kis bálványokat
3375 Utoh|                  kellett ama vidéki plébános könyvéről, aki meggyógyulván Szent
3376 Utoh|                      szobra fehérlik, mert a könyvíró főtisztelendő úr nagyon
3377 IX  |                 foglaltatik. Nagy ára volt a könyvnek, mert nemcsak a vagyonunkat
3378 V   |                      dominikánusokról minden könyvnél. Ez a fa bizonyítja, hogy
3379 Utos|                  Margit-regény, de ha csak a könyvsorozatot kiadó napilapnak szánt írásokat
3380 XII |                   hevert az üregben, amelyen köpenyeges Jézuska képe volt.~~Most
3381 IX  |                bukkant fel a városban, aki a köpönyege alatt rejtegette azt a könyvet,
3382 III |                   térhessen vissza a családi körbe, hogy örökké talpon legyen,
3383 IX  |                     a múlt időt.~A kincsásók körbeálltak, és fél hangon elmondták
3384 Elo |                  valamikor a templom karzata körben futott!~A felírás, amely
3385 IX  |                      bűvös köröket vont maga köré.~Mély csend volt a szigeten,
3386 I   |            bevehetetlennek látszott a ház. A körkerítés a kőkockákból emelve, amelyek
3387 Utoh|                      ahol voltaképpen minden környékbeli forrásnak közös medencéje
3388 II  |               közelében maradtak meg a zárda környékének, mint életükben is mindig
3389 Utos|                 század elejének abba a pesti környezetébe helyezve, amelyet az író
3390 V   |                     udvari emberek, a király környezetéhez tartozó főnemesek, országos
3391 IX  |                     olykor megállt, és bűvös köröket vont maga köré.~Mély csend
3392 XIII|             valamennyien ébren voltunk. Csak körülálltuk a ládát, és figyeltük a
3393 Elo |                     a testté váltott áhítat, körülillatozták, körültérdepelték Szent
3394 X   |             elfoglalva, hirtelen feleszmélve körülnézett, mintha föld megrezdült
3395 Utoh|                folyton ömlő, meleg forrásvíz körülölelget. (Amint a főtisztelendő
3396 II  |                változtak át nyárfákká, mikor körülöttük romba omlottak a falak.
3397 Elo |                     áhítat, körülillatozták, körültérdepelték Szent Margit kápolnáját.~
3398 Utoh|           Margitsziget című könyvét a Múzeum körúti Ruzicska-féle antikváriumban.
3399 XI  |                 pesti partokra. A fák fekete körvonalai feltünedeztek, és az éjjel
3400 Utos|                  sajátságos fényár lepi el a körvonalat, a lég hasonlíthatlan báj-illattal
3401 Utoh|         elpusztulástól. Ezeknek az építőknek köszönhető, hogy mai állapotában jobban
3402 III |                      Referáltak Eulália néni köszvényéről. Valamint sok apró-cseprő
3403 II  |              megöregedett volna, és hasogató köszvényről panaszkodna, mint az elmúló
3404 VI  |              egymáshoz kötözött lajtorják és kötelek segítségével tudtak felkapaszkodni
3405 V   |                ibolyaszálakkal erősíti meg a köteléket, amely ibolyaszálak erősebbek
3406 VI  |                      amelyektől a kertésznek kötelessége megszabadítani a fát, hogy
3407 Utoh|                      hittem, hogy már minden kötelezettségemnek eleget tettem ezen a világon,
3408 II  |                      bízom. Ők még fiatalok, kötényt hordanak.~Szólt, és kitépvén
3409 Utos|                   például mindjárt a második kötet októberben Stephen I. Wolff
3410 Utos|                megjelent a két életműsorozat köteteiben, illetve a Gondolat Kiadó
3411 Utos|                     szeptember 1-jén - Krúdy kötetének megjelenésével egy időben -
3412 X   |                     akár maga a nádor. Minek kötöd ezt a kosarat? Cseresznyének?~-
3413 XII |                     kolostort a budai várral kötötte össze. Ezt az alagutat még
3414 II  |                     életüket, hanem kardokat kötöttek, ha a király háborút üzent.
3415 V   |                       Vékony fűzfavesszőkkel kötözi meg a szörnyeteget, ibolyaszálakkal
3416 VI  |                  voltak, amelyekre egymáshoz kötözött lajtorják és kötelek segítségével
3417 XII |                      fekszik, és a sírtakaró köveken csupán egy-egy keresztnév
3418 I   |                      leányok, hogy hibát nem követhetnek el.~És az édesanyjuk is
3419 XII |                     Egézia, Margit, Ilona... következnek egymás után a kövek felírásai.~
3420 XIV |                   helyre, ahol ismét lépcsők következtek. Itt leültünk darabig. A
3421 XI  |                 áldozta, bánatában nemsokára követte leányát a síri országba.
3422 IX  |                     ment, miután a gránittal kövezett utcákon nem hallotta, csak
3423 I   |                császár ellen vívtak.~- De mi köze van a Margitsziget remetecsendjének
3424 II  |                      forgatták, simogatták a közéjük dobott tollat. És a vén
3425 XIV |               feljöttek a víz mélyéről, hogy közelebbről hallhassák Szent Dávid hegedülését
3426 XI  |                   volna.~A keleti égen a nap közeledésére fehérlenek így a felhők,
3427 IX  |                  hogy a tülök nem gabonahajó közeledését jelenti, azoknak olyan erős
3428 X   |                      jóságos mosollyal arcán közeledne, hogy csodát tegyen. Olyan
3429 XII |                      akik nem tiszta szívvel közelednek erre a helyre.~Emberfölötti
3430 VII |                    árbockosárban, hogy látja közelegni a tavaszt, arról dél felől,
3431 Utoh|      meggondolatlanul, negyvenedik évem felé közelegve, amikor azt hittem, hogy
3432 VII |                       midőn Szentendre felől közelgett a hódító tél. Voltam szelíd,
3433 II  |                    háza mellett állt, mintha közelségével is biztosítaná őt védelméről.~
3434 VI  |            meghajlított rózsafákkal a sziget közepe.~De akkoriban még csak a
3435 Utos|            hirdetésszerű cikkben pedig, ahol közli, hogy a sorozat első, szeptemberi
3436 Utos|                      szórakoztató lektűröket közöl. Így például mindjárt a
3437 Utos|                  ismét margitszigeti képeket közölnek, augusztus 11-én újra tíz
3438 Utoh|                     harangszó, oly áhítattal közölvén a maga nagyharangi hangját
3439 V   |                      sohasem ettek, ellenben közösen imádkoztak, és a közös imából
3440 VI  |                       amely a férfiak és nők közötti társalgást szabályozza.
3441 I   |                       És az előkelő társaság központja a két Máriási kisasszony.
3442 XIV |              muzsikusai, akiket a Duna menti községekből összeparancsolt. Körülbelül
3443 Utos|                 vihetvén, ide temettek. Ezek közt nem kis szerepet játszik
3444 I   |                      a házbeliek levelezését közvetítik a pesti partokkal. Jól ki
3445 Utoh|                  kövek, a szent helyek, hogy közvetlenebbek lehessenek a maguk áhítatosságával.~
3446 Utos|                      hogy a tíz évvel később közzétett Boldog Margit témájával
3447 V   |                    szigetét. Csupán egy nagy kőfal maradt meg egykori dicsőségükből,
3448 I   |                   ami a világban történik.~A kőfallal kerített udvarnak mindig
3449 Elo |                   amely a magasban kivésve a kőfalon olvasható, így szól:~MÁRIÁSI
3450 V   |                    épült a sziget alján az a kőház, amelynek számos szobája
3451 I   |               látszott a ház. A körkerítés a kőkockákból emelve, amelyek a régi apácakolostor
3452 III |                  házunk se Pesten, se falun. Koldusbotra jutottunk volna. Ámde jött
3453 X   |                országúton, hogy megsegítse a koldusokat, nyomorékokat, akik elfáradtak
3454 XII |                vezetett. Szabályos, faragott kőlépcsők, amelyeken alig látszott
3455 XIV |                      az utat. A budai apácák kolostorába, hogy Jézus Krisztus mennyországi
3456 V   |                    aki a rend spanyolországi kolostorából származott ide, és legjobban
3457 IX  |                     amely a domonkos barátok kolostorfalának helyén ma egymagában mutatja
3458 X   |               énekelt a madársereg, mintha a kolostornövendékeket utánozták volna, akik itt
3459 Utoh|                 régen elmállasztotta volna a kolostorok romjait, ha nem jöttek volna
3460 V   |                      jóval ellátta a szigeti kolostorokat. Reggeltől estig kongott
3461 IX  |                  életű barátok írtak csendes kolostorokban, találtunk egy helyet, amelyben
3462 V   |                 vigyázzanak a szomszédos női kolostorra, és ha kell, fegyverrel
3463 V   |                     az egykori domonkosrendi kolostorral szemközt állt. És itt botanikára
3464 V   |                      Margitszigeten. Bár kis kolostoruk volt, innén intézték az
3465 V   |                      kincsekből.~Az apácák a kolostorukból csupán Margit királyleány
3466 VIII|                 szigeten.~- Tudományos néven komlófának is hívják őket. Amerikából,
3467 Utos|                láthatólag olvasás nélkül így kommentálja a művet: "Szent Margit korának [...]
3468 IV  |                Máriási Ilonával. A szokatlan komoly leányka és a rajongó fiatalember
3469 Utos|                       Nem is vehették nagyon komolyan a lap szerkesztői a harcias
3470 IV  |                     jókedv pillangóit: amely komolyság hasonlatos a szívbajosok
3471 XII |              mozdulatlanságával, fenségével, komorságával nézett szemközt a leánykával.~
3472 I   |               Máriási kisasszony. Csak akkor komorul el egyébként mosolygó piros-fehér
3473 Utoh|           szélütöttségében sehol se nyúlt ki kőműves keze az alkotás felé.~A
3474 IV  |               készültek el az építkezéssel a kőművesek.~- József nádornak jó ízlése
3475 IX  |                rézüstön, ahány foltozni való kondér akadt Pest-Budán, annak
3476 IX  |             kunyhójából, egy lyukas, rozsdás kondért talált az ajtó előtt.~Ez
3477 X   |                  egész esztendőben - szólt a kondor hajú leány.~- Ki vagy te? -
3478 XI  |               juttatják.~Egyszerre háromszor kondult meg az ezüstharang valahol
3479 Utos|                    És midőn az éjféli harang kongása viszhangjában (sic!) is
3480 VIII|                      magához, hogy ugyancsak kongatják a harangot az óbudai parton.~
3481 V   |                kolostorokat. Reggeltől estig kongott a faharang az óbudai parton,
3482 Utoh|                nemigen hallani, mert nem tud konkurálni az emberekkel, akik eleget
3483 Elo |                       hogy valaki észreveszi konyhájuk füstjét a partokról?~~Elég
3484 I   |             megsebeztek, amely egész télen a konyhán élt, tegnap már elrepült
3485 Utos|                   tartott a 8. évfolyamánál. Konzervatív-keresztény hangütés jellemezte, némi "
3486 VI  |                     és az udvarról a favágók kopácsolását hallgatni. De még jobb a
3487 I   |                       a zöld harkályok olyan kopácsolást visznek véghez, mint az
3488 II  |                      szél, elhordta a vihar; kopár, komor, de hatalmas volt
3489 XII |               amelyeken alig látszott az idő kopása - arról pedig szinte örökre
3490 Utoh|                     ágain. Persze észak felé kopaszodik leghamarább a vén fa, mert
3491 II  |                  világ hiúságáról, szikáran, kopaszon, de törhetetlenül állt.
3492 Utoh|                    Utazni kívánnak ők is, és kopogtatnak a sétaúton, háztetőn, a
3493 XIV |                     amelyen Ilonka háromszor kopogtatott.~Az ajtó csendesen felnyílt.~
3494 XII |                    volna.~Ez az üres, utolsó koporsóhely az, amelyet Máriási Ilona
3495 Utos|                  István és Erzsébet hercegnő koporsóit csak az 1838-iki árvíz után
3496 V   |               holttest egy éjszakán kiszállt koporsójából, és elhagyta az apácákat.
3497 II  |            felemelkedett a Dunából, és ezüst koporsószegekkel rakta ki a fekete habokat.
3498 Utos|                      azonban a műnek már egy korábbi változata is, amelynek címe:
3499 VI  |              figyelmet ébreszthetett bármely korabeli "széplélekben".)~A nádorispán
3500 IV  |                     testét a borzbőrből való korbáccsal mindaddig, amíg karjai bírták.