Part

3501 IX  |                   azon ürügy alatt szoktak a korcsmában tanyázni, hogy a szívük
3502 IX  |                    visszhangját, a rácvárosi korcsmákból is hazazavarták a polgárokat
3503 I   |             láthattak a Duna jegén iringálni korcsolyáin egy fiatal hölgyet, akit
3504 Elo |                    betűk között sok az újabb kori felírás, hisz a régi betűk
3505 Utoh|                      meglepő nyavalyákat ide kormányozhatták egy szanatóriumba, amelyet
3506 V   |                megvetették a lábukat: ott ők kormányoztak.~Ez a titokzatos, csodálatos
3507 V   |                  titokzatos, csodálatos rend kormányzott a Margitszigeten. Bár kis
3508 XII |              vándorlásában.~A megingott nagy kőről Ilona leugorva, finom, bársonypuha
3509 Utoh|                   eredetét még kérkedő beteg koromban, aki már nem akar hinni
3510 V   |                    az egyháznak ajándékozták koronáikat, amelyeket a kolostorban
3511 XII |                      tőle gyermekeit, miután koronájától nem tudta megfosztani: idekívánkozott
3512 XI  |                     között a talált tallért.~Koronás, palástos király állt a
3513 XI  |          gyermekleányka, ugyancsak fejedelmi koronával a fején.~Ez a gyermek volt
3514 V   |                gyenge és gyengéd. Valamennyi korszak között az ő karjaiban van
3515 IV  |                      szerettem volna abban a korszakban élni, hogy Margit befogadott
3516 I   |                    nevével van tele minden e korszakból való történet, az ő hírét,
3517 VI  |                      a magyar Werther", mint kortársai nevezték - valóban tudott
3518 Utoh|            sivatagból jöttem volna: oly mohó kortyokkal fogyasztám a vizet. És a
3519 I   |                    Pesttel, Budával, ha ez a korzikai tigris idáig merészkedik?)
3520 X   |                     Ilona tovább folytatta a kosárfonást, s elgondolta, hogy a cigány-hercegkisasszony
3521 XIV |                   Isten jobbján ül a szentek koszorújában.~- Szent Margit?~- Valóban
3522 Utos|                  kövek jelölik a kút egykori koszorúját. A budai népnek Margit szigetére
3523 X   |             magasztos percekben, mintegy égi koszorúval vonva körül azokat, akiknek
3524 Utoh|                  idejében.~Rotyog a lóvasút, kovácsműhelyre emlékeztetően csengenek
3525 XII |                   vöröslő téglával és szürke kővel kirakott bolthajtás felett,
3526 X   |                szánon, egy ezred fehér lovas kozák katona kísérte Budára, ahol
3527 I   |            huszárnadrágjába, feltette lószőr kravátliját, előkereste csákóját, és
3528 Elo |                  szigeti látogatónak, amidőn krétával, ceruzával vagy késsel megörökíti
3529 Utos|                  álnév?) egy pszichologizáló krimijével.~Volt azonban a műnek már
3530 Utos|                    is beszélve a hozzákötött krimiről. Nem is vehették nagyon
3531 XII |                     itt rejtve eltemettek.~- Krisztina, Egézia, Margit, Ilona...
3532 XI  |                   Maristellák, az Egéziák, a Krisztinák, az Ilonák... akikről szűzi
3533 XIV |                      kolostorába, hogy Jézus Krisztus mennyországi fátyolát a
3534 X   |                      böjtöt a mi Urunk Jézus Krisztusunk nagyheti szenvedéseinek
3535 XI  |                   hamvait magukkal vigyék. A krónikaírók feljegyzik, hogy a holttestnek
3536 VI  |                     a nemzettel a balsorsot. Krónikák vannak arról, hogy a fa
3537 Utos|              forgatván Gedényi Mihály kitűnő Krúdy-bibliográfiáját, ahonnan az eddig adatokat
3538 I   |                 levelével, amelyet mindennap küld leányainak a szigetről.
3539 II  |                     förmedt rá a királynő. - Küldd az apád, ha valami üzennivalója
3540 Utoh|                    Újpest felől kerékküllőit küldi előre a Nap, már ezüstösen
3541 V   |                      azért voltak a szigetre küldve, hogy az apácákat gyóntassák,
3542 X   |                      a nádorispánnénak volna különb.~- Bizony nincsen - szólalt
3543 Utoh|                   élet. Ezek a kolostori fák különbeknek hiszik magukat a sziget
3544 XII |                építettek a budai basák, akik különben is mindenféle alagutakat,
3545 Utoh|                  Margit-forrás csak annyiban különbözik a többiektől, hogy messzibb,
3546 Elo |                    Nyulak szigete nem sokban különbözött a vadontól, amelyben a szent
3547 VII |          bazsarózsafák, szentjánosfák: csupa különleges ritkaságai a kertészetnek,
3548 Utos|                   egy ilyen óriási horderejű külpolitikai akciót, nagyon megnövelte
3549 V   |                  karmester szerepét játssza.~Külsejére nézve igénytelen madárka,
3550 XI  |                 oldalán egy hatalmas királyi külsejű férfiú kulcsolta össze kezét.~
3551 Elo |           napjainkban összeköti a szigetet a külvilággal, még az ideálja se toppant
3552 I   |                    jól meg volt védelmezve a külvilágtól. Ebbe a házba nem mehetett
3553 II  |                  háborút üzent. Megharsant a kürt, csengtek az acélok, és
3554 Utoh|                Ugyancsak reggel próbálják ki kürtjeiket a varjak, amelyek úgy kapaszkodnak
3555 XII |                    vette a feje fölött azt a kürtő alakú nyílást, amely olyan
3556 I   |               hajókormányos megszólaltatta a kürtöt, amelynek hangja mérföldekre
3557 V   |              egyszerre kívül találja magát a küszöbön.~A tavasz csak látszólag
3558 V   |             tűrhetetlen lett.~Évekig folyt a küzdelem a két kolostor között. A
3559 II  |                  viharokat csak a legnagyobb küzdelemmel bírta kiállni a vén fenyő,
3560 Utos|                        történelmi levegőjét, küzdelmeit és harcait idézi föl". Valamint
3561 V   |                   harcosok voltak, győzték a küzdelmet. De a dominikánusok eszesebbek
3562 XII |                     Dunát, mintha évszázados küzdelmükben kiverejtékeződtek volna.~
3563 I   |                    parancsnoka volt, odajárt küzdeni Napóleon ellen. A hadjárat
3564 XI  |                     a mennyország.~A kakasok kukorékolni kezdtek, fehér lelkét küldte
3565 XI  |              hatalmas királyi külsejű férfiú kulcsolta össze kezét.~Ez a férfiú
3566 Utos|                  tekintett IV. Károly király kultuszának. Külön cikkekben számolt
3567 V   |              bejárásuk van, mint a legkisebb kunyhóba. És mert mindenütt megfordulnak,
3568 IX  |                   nappal mutatkozni.~A vajda kunyhója előtt a legsötétebb éjszakán
3569 IX  |                    rész, tegyétek csak oda a kunyhóm elé. Nem viszi el senki.~
3570 IX  |               munkával foglalkozzon.~Ennek a kunyhónak a kéménye egész nap füstölgött,
3571 V   |                      A madár olyan kicsinyre kuporodott a fa kérgén, hogy akkora
3572 VII |            garázdálkodott a szigeten: hangos kurrogás hallatszik a szigeten. A
3573 Utos|                árnyékában, a Virradatban írt kuruckodó tárcáiban.~1927 magyar szempontból
3574 XI  |               amelyek a fűszálakon próbáltak kuruttyolgatni. Halkan sóhajtottak a nagy
3575 Utoh|                      voltak, amelyekben béka kuruttyolt, vadkacsa lakott, amikor
3576 XII |                    is mindenféle alagutakat, kutakat, gödröket ásattak Budán.
3577 Utos|                Azonban - mint Bezeczky Gábor kutatásai kimutatták - az újrapublikálást
3578 XI  |                     már nem merészelt tovább kutatni, mert emberi hangok hallatszottak
3579 V   |                     És az a sok kincs ebbe a kútba került, midőn a szerzetesek
3580 V   |                 legenda szerint abban a mély kútban, amely a kolostort ivóvízzel
3581 V   |               felfedezett volna valamit.~Egy kútgödörnek a maradványa tűnt fel a
3582 IX  |              napkelet felé. Akkor odaérünk a kúthoz, amelybe egykor a domonkos
3583 X   |                  éppen a kolostor betemetett kútjában lódult meg az apácák csodatevő
3584 Utos|                   átmérőjű bedugult, behányt kútnak látjuk nyomait, hol csak
3585 IX  |                    álmodott.~- Itt volnánk a kútnál - szólt a vajda, amikor
3586 I   |                     fogják felépíteni, kóbor kutyáknak, futó betyároknak, iramodó
3587 I   |                      a Duna-parton: hatalmas kutyaugatást hallott a ház felől, s az
3588 Utos|                 folytatandó" (i. m. 111-113. l.)~Föltehető, hogy Krúdy
3589 X   |         Kiegészítette a pompát két mezítelen láb.~- A mi kastélyunk ott van
3590 XI  |                     királyi gyermeket Margit lábaihoz temették el bal oldalra,
3591 V   |                 számmal jelentkeztek. Karcsú lábaikon végigfutottak a réteken,
3592 Utoh|               lélegzésemet, állapotomat..." "Lábaim dagadása muladozik a fürdők
3593 X   |                  haloványan a síri világból, lábaival alig érintve a füvet, áldásra
3594 Utoh|           lelankasztott karokkal, kinyújtott lábakkal üldögélve a fürdőkádban,
3595 X   |           megpróbálni.~Ilona ránézett Rézike lábára. Mezítelen volt az, mint
3596 XII |                   mint a kövek: a fagyökerek labirintusai elfödték azt a helyet, ahol
3597 Utos|               Közepén a gyümölcsösnek másfél lábnyi átmérőjű bedugult, behányt
3598 Utoh|                   amelyet ő itt Szent Margit lábnyomán lát felfakadni: tudományos
3599 Utoh|                     azoknak a szellemeknek a lábnyomát, akik bizonyosan itt jártak
3600 XIV |                 kezemet fogta, nem féltem. A lábnyomok még mutatták az utat, amerre
3601 XIV |                   alagutat födte, Ilonka egy lábnyomot követ, amely előtte járt
3602 X   |                       és megforgatta magát a lábujján.~Valóban nem mindennapi
3603 V   |                  dominikánusok megvetették a lábukat: ott ők kormányoztak.~Ez
3604 Utoh|                     az aranylevél, futamodik lábunk alatt a Hét Vezérek fájának
3605 V   |               illatukat.~S az illatos holtat ládába zárva vitték magukkal az
3606 XIII|                   gyanítottuk, hogy mi van a ládában, pedig valamennyien ébren
3607 V   |                  történt a mohácsi vész. II. Lajos király elesett, a török
3608 I   |                      találhatók, legalább is lajtorja kellett hozzá, hogy valaki
3609 VI  |                 amelyekre egymáshoz kötözött lajtorják és kötelek segítségével
3610 I   |                  partokra. (A pesti part még lakatlan volt. Nyoma sincs házaknak,
3611 XIII|                      jó helyen járnak-e? Itt lakik-e a Margitszigeten Máriási
3612 VI  |                elhagyták margitszigeti nyári lakjaikat: a szigetre tóduló pesti
3613 Utos|                   összekapcsolása a szigeten lakó cigányvajdával, illetve
3614 X   |                  ebéd volt az, mint máshol a lakodalom.~Későbben lecsatolta nyakláncát
3615 II  |                 megkérdezte tőle, hogy vajon lakodalomba készül, hogy ilyen maskarát
3616 Elo |                     A vendégfogadók és nyári lakok helyén szinte átláthatatlan
3617 III |                     már felépíttette a nyári lakot, ott a régi kolostor romjai
3618 II  |                      szereti érte az embert? Lám, ha a vén fenyő megmaradt
3619 XIV |                   ráakaszkodott a hold sárga lámpása: indult el útjára Máriási
3620 VI  |                  vihar malmokat szakított le láncaikról, tornyokat ingatott meg
3621 I   |                helyig, ahol majd valamikor a Lánchidat fogják felépíteni, kóbor
3622 XII |                 sírig, már nem remeg többé a láng, mert Máriási Ilona szívében
3623 Utos|                      a földből fellobogó kék lángok jelölik az ott rejlő kincseket.~
3624 IV  |                 környékén nőttek. Csupa vén, lankadt lombú, komor fa. Egy szilfa,
3625 X   |                   cigánypalatínus kisasszony lányát), még több ilyen valószínűtlenséget
3626 III |                      szegény; százszor három lányért, akit fényben és úri módon
3627 I   |                       egyedül maradván beteg lánykájával, télen-nyáron a Nyulak szigetén
3628 X   |               emlékére?~Azután kézen fogta a lánykákat, és elvezette őket a kolostor
3629 XIV |                      gyermekem, hogy Ilonkát lányommá fogadtam, ne búsuljanak
3630 Utos|                szeptember 18-ai számának 13. lapján jelent meg. Ottó főhercegről
3631 IX  |                   források a sziget mélyében lappanganak.~Nevetve újságolta édesanyjának:~-
3632 X   |                 bokrok bús mélye, a romfalak lappangó sötétsége: megtelt égi fényességekkel,
3633 II  |                    elbujdosott, szégyenkezve lapult meg a bokorban. De éjféltájban
3634 V   |               madárkát, amely a fa derekához lapulva szokott járni-kelni. Hasznos
3635 Utoh|                környéke. Pedig mindez a nagy lárma csak azért van, hogy a fakéreg
3636 XIV |                  Ilonka, meg parancsolta, ne lássak, ne halljak. Csak arra emlékszem,
3637 IX  |                   fel erre a kincskeresők.~- Lássuk munkához! - türelmetlenkedtek
3638 Utos|                      és szentségét.~Szörényi László~   * V. István és Erzsébet
3639 Utoh|                   itt Szent Margit lábnyomán lát felfakadni: tudományos megállapítás
3640 V   |                     írásokkal, amelyeket nem láthat másnak szeme, mint aki letette
3641 VIII|           százesztendős fa első kivirágzását láthatni? Ritka ember, még a kertészek
3642 I   |                 szánkázó pesti dámák és urak láthattak a Duna jegén iringálni korcsolyáin
3643 VIII|                     a fának magyarul: vasfa, latinul: Gymnonadus candensis. Észak-Amerikában,
3644 Utoh|                 amikor a lóvasutat eldöcögni látják a környéken. Utazni kívánnak
3645 IV  |                 aggodalmas gondolatot: vajon látják-e a következő tavaszt?~- Milyen
3646 Utos|                     bedugult, behányt kútnak látjuk nyomait, hol csak a helyenkint
3647 XII |                    mintha egy másik világból látná valaki a mennyet.~De Máriási
3648 Utoh|                 szigetet, mintha azt először látnák. És a vadgesztenyefa, amelynek
3649 I   |                kezűleg írta meg benyomásait, látnivalóit, tapasztalatait azoknak,
3650 X   |                    kolostor romjai között.~- Látod, most temiattad nem lesz
3651 X   |               harangszó. A harangok szokásos látogatásukat végezték Rómában. A tavasz
3652 Utoh|                  ajánlotta, hogy ide el kell látogatni, bár Arany János kálvinista
3653 III |                     katonáról~Tavasz hetében látogatói akadtak a hölgyeknek a szigeten.~
3654 Utoh|              mindennap elmondogatva a forrás látogatóinak, hogy ez a víz főleg azoknak
3655 XII |                  akarná azokat a föld alatti látogatókat, akik nem tiszta szívvel
3656 Elo |                   könnyű dolga van a szigeti látogatónak, amidőn krétával, ceruzával
3657 VIII|                 mikor legközelebb a szigetre látogatott.~A költő csak meresztgette
3658 V   |                    többi szigeti templomokat látogatták. A hagyomány szerint minden
3659 Utos|                  kincsekről, legalábbis erre látszik utalni a Magyarságban 1927.
3660 V   |                  éppen párhuzamos rostocskák látszódnak a levelen, mint valami szőnyegen,
3661 XIV |                         Talán Szent Margitot láttad, te leány? - kérdezte a
3662 Utoh|                    És itt épült fel a szemem láttára az az új Margitsziget, amelyre
3663 II  |                      örülök neki. El vagyunk látva tüzelővel."~~
3664 Utoh|                  vizes talajt. Új parkok, új látványosságok, új szemhatárok mutatkoznak
3665 XII |                   rendült meg erre a babonás látványosságra sem. Nagyon megerősödött
3666 VII |                  ettek, és rendesen elmúlott lázas betegségük.~A Szent Margit-kolostor
3667 VII |                   Messzi vidékről eljártak a lázbeteg törökök a margitszigeti
3668 IV  |                mindazok a leányok, akik az ő leányához csatlakoznak. Csak a Boldogasszony
3669 X   |                   palatínusok öltöztetik így leányaikat - Cigányországban.~Sárga
3670 Utos|          Árpád-király nyugszik a falak alatt leányával. ~
3671 Elo |                   leljük párját: a katolikus leányintézetek egyforma ruházatú növendékei,
3672 VIII|                   vagyok.~A nádor lehajolt a leánykához, megsimogatta az arcát:~-
3673 Elo |                     mai élet, a mai Budapest leánykái jöttek el Szent Margithoz,
3674 Elo |                       Ezen a búcsún, ahová a leánykámat kísértem együtt a többi
3675 VIII|                   fáról volt mondanivalója a leánykának.~Nem csalódtak azok, aki
3676 XIII|                     könnyes szemmel nézett a leánykára, és erősen fogta annak kezét.~
3677 XII |               komorságával nézett szemközt a leánykával.~Mindenkit, Máriási Ilonán
3678 X   |                   mindennapi öltözéke volt a leánynak. A palatínusok öltöztetik
3679 XI  |                      valahol a magasban. Ott lebegett a harang a levegőben, azon
3680 X   |                 máshol a lakodalom.~Későbben lecsatolta nyakláncát Rézike, és elmagyarázta
3681 IV  |                       mondá Ilona.~Máriásiné lecsókolta a leányka szemét:~- Bizony,
3682 XIV |                 századot, amely díszkísérete leend a hősi halált halt katona
3683 V   |                    zuhant a magasból, mint a leesett kő, siklott, mint a tűzsugár.~
3684 Utos|                      lepi el a körvonalat, a lég hasonlíthatlan báj-illattal
3685 VII |                felett felszállt az a tavaszi légáramlás, amely félig még köd, félig
3686 II  |               legjobban repülni, én voltam a legbátrabb a seregben. Az én szemem
3687 IV  |                   karjai bírták. Ő viselte a legdurvább ruhát. Az ő saruinak a belseje
3688 IV  |             tiszteletére, napjainkban is itt legdúsabb a lomb, legsűrűbb a berek,
3689 I   |                   amely napközben a szigeten legelész.~Van tyúkketrec, amelyet
3690 V   |                   halmozták fel a kincseket.~Legelsőnek a zárda ezüstharangját bocsátották
3691 Utoh|                     aki már nem akar hinni a legendákban. Dehogy is mondtam volna
3692 Utos|             szigethez fűződő budai és óbudai legendákról. "Közepén a gyümölcsösnek
3693 II  |                   megérkezett a szél.~Gyenge legényke volt bíz az, alig ért fel
3694 V   |                tisztítja meg, amely férgek a legerősebb fákon is halálos sebeket
3695 XI  |                  életmódban: meggyógyultak a legfájdalmasabb szívek, hisz az orvosok
3696 Utoh|                      mellől, ahol a legjobb, legfehérebb vászon készül.~Ez a régi
3697 II  |       kicsinységükben, tavasz első napjaiban legfénylőbb ruháikat vették elő, és
3698 Utoh|               emeleten van a legjobb meleg a légfűtés miatt, de mégiscsak harmadik
3699 X   |                 Elbeszélte, hogy az ő apja a leggazdagabb és leghatalmasabb ember
3700 IV  |               éjfélkor is, midőn a fülemilék leggyönyörűbb dalaikat játsszák, és a
3701 VI  |                  Werther, aki a német Goethe leghűbb fia volt akkoriban Pest-Budán,
3702 Utoh|                   fák üstökeibe, mint valami légi pandúrok. Más az öreg varjú
3703 IV  |                     lomb, legsűrűbb a berek, legillatosabb a gally, de szegény zárdaszűzek
3704 V   |                      dominikánusoknak is, és leginkább prédikálással, hittérítéssel
3705 Utos| szalon-antiszemitizmussal" és igen erőteljes legitimista rokonszenvekkel. Ezért érthető,
3706 Utos|         kitenyészteni. A főszerkesztő akkori legitimizmusából fakadólag - tudjuk, ez később
3707 Utos|                  később visszatér majd egyik legizgalmasabb regényében Az Etel király
3708 VIII|                       aki József nádort kora legjelesebb botanikusai közé sorozták.
3709 VIII|                     József nádorral, midőn a legkedvesebb munkájával: a vasfa megtisztításával
3710 Utos|                    története természetesen a legkevésbé sem felel meg ennek az optimista
3711 Utos|                     és osztrák arisztokrácia legkiválóbb történelmi neveit hordozó
3712 I   |                 lénye nem bírta el a városok légkörét, sem a falvak zordonságát.
3713 VIII|                 Józsefnek, a költőnek, mikor legközelebb a szigetre látogatott.~A
3714 IX  |                kerülni. Ott rostokolhatott a legközelebbi árvízig.~Ezért volt megbízatása
3715 I   |                  dicsérete, a madarak éneke.~Legkorábban a csízek, pintyek kezdik,
3716 Utoh|                     vele fordulunk, még ha a legméltóságosabb toronyórának vélnénk is
3717 II  |              seregben. Az én szemem látott a legmesszebbre, én voltam a vezér. Mit
3718 V   |                    költő, mint korának egyik legműveltebb fiatalembere, Máriási Ilonát
3719 Utos|                    arabs szürkénél, az egyik legnagyszerűbb mesternovella, amely a Nyugatban
3720 VIII|                  körülbelül ötezerre. A föld legnemesebb rózsái nyíltak itt nyaranta.
3721 II  |                     fúj a Duna felől, hogy a legpogányabb lélek is magába száll. Folyton-folyvást
3722 IX  |                     A vajda kunyhója előtt a legsötétebb éjszakán is tűzrakás lobogott.
3723 Elo |            átláthatatlan erdő volt.~A Duna a legszárazabb esztendőben is nedvesítette
3724 IV  |          hangszereiket, most is itt dalolnak legszebben a fülemilék és egyéb énekesmadarak:
3725 X   |                     itt, a másik amott. De a legszegényebb is legalább nádorispán volt.~
3726 XI  |                    itt ünnepelte volna magát legszívesebben.~Ébren voltak a part mentén
3727 X   |                    az egész ünnepi kórus - a legszótlanabb madárkáknak is ég felé áradt
3728 VIII|                 botanikusai közé sorozták. A legtanultabb kertész se tudott volna
3729 X   |                      Nem tudott felvidulni a legtarkább ünnepélyen sem, nem örült
3730 Utos|                    az újság képes melléklete legtöbbet a Margitszigettel foglalkozott. (
3731 V   |                     a fáról, mint a cirkuszi légtornász a magasból.~Ámde a rabló
3732 V   |                      készítettek. És mégis a legtovább élnek ezek a falevelek,
3733 III |                  érkeztek hangos szóval és a legújabb divatú ruhában Pestről.
3734 IX  |                      elfújták a takarodót, a legutolsó őrjárat is aludni ment,
3735 I   |                legfeljebb az Al-Dunán vagy a legvadabb tiszai kiöntésekben fordult
3736 V   |                     ibolyaszálak erősebbek a legvastagabb hajókötélnél. És a mormogó,
3737 II  |                szerzetesek hadba szállottak.~Legvégül vörös barátok lakták a kolostort,
3738 X   |                   Piroska sírhalmán - fénylő legyecskék, pehelyszerű bogárkák méregették
3739 V   |                  azért is, hogy segítségükre legyenek a félénk, magukban tehetetlen
3740 V   |                      leszakított a fáról egy legyező alakú levelet, amelynek
3741 I   |            mondásokkal gyarapodott Elisabeth legyezője. Részvétteljesen értesül
3742 V   |               kitárták farktollaikat, mint a legyezőket. A cinkéknek szavuk volt
3743 V   |                   langyos éghajlata, amely a legzordonabb télben sem változott azon
3744 VIII|                      leányka vagyok.~A nádor lehajolt a leánykához, megsimogatta
3745 XIV |          elbeszéléseit hallgatták. A virágok lehajtották fejüket, miután elhagyta
3746 XI  |                    éjszakán bocsátották első leheletüket az orgonák az ég felé. Olyan
3747 Utoh|                  helyek, hogy közvetlenebbek lehessenek a maguk áhítatosságával.~
3748 VI  |                      ellensége minden unalmi lehetőségnek. Miután a természet mindig
3749 XIII|                    borzolta fel tollát, hogy lehulljon öltözetéről egy-egy felesleges
3750 Utoh|                      az augusztusi csillagok lehullottak már a Dunába, valamint a
3751 I   |                  laknak.~A zöld zsalugáterek lehunyták a szemüket, mintha nem volnának
3752 I   |                 társaságos összejövetelnek a leírásától. Abban az időben még nincsenek
3753 VIII|               családjának és atyjának sorsát leírta. Papiros helyett - mert
3754 I   |                gallyakat, az ő idejük lassan lejárt itt, mennek vissza az erdőbe,
3755 II  |                  amelyet a bőszoknyás fenyők lejtettek, de nem merészelt az ablakhoz
3756 Utos|                    egyértelműen szórakoztató lektűröket közöl. Így például mindjárt
3757 Utoh|                  megfürödjek, mozdulatlanul, lelankasztott karokkal, kinyújtott lábakkal
3758 Utoh|                     vagy holdvilágos levegőt lélegezzek magamba, hogy megtaláljam
3759 VI  |                       hogy az kellően tudjon lélegzeni a finom, éltető tavaszi
3760 Utoh|                 szívbaja volt. Elakadozott a lélegzése, fulladásai voltak álmában,
3761 IX  |                     semmit.~Megkönnyebbülten lélegzettek fel erre a kincskeresők.~-
3762 Utoh|                    gyomorbajosokról, a nehéz lélegzetűekről, a szenvedőkről, a reménytelen
3763 Utoh|                 csendes mozdulatlanságban, a lélegzetvételben.~Ellátogattam a Duna-parti
3764 Utoh|                     a nagy fák és kis bokrok lélegzetvételét, és az ember önkéntelenül
3765 V   |                      mindaddig megnyugvás ne leljen, amíg a bűneiért a megfelelő
3766 Elo |                 amelynek sehol Európában nem leljük párját: a katolikus leányintézetek
3767 V   |                   dominikánus szerzetesnek a lelkében, aki az ismeretlen Japánba
3768 XII |                      A tatárjárás megroppant lelkeinek égbe való emelgetését. Míg
3769 Utoh|                 faláról, a magyar ünnepnapja lelkendezve, örök ifjúsággal, soha el
3770 XII |                    leányka nem veszítette el lelkének nyugodalmasságát, amelyet
3771 XIII|                     nem győzte bámulni Ilona lelkierejét.~- Hiába vagyok én a palatínus-kisasszony,
3772 XI  |                  meggörnyedve, megőszülve, a lelkifurdalástól barázdás arcával a leánya
3773 V   |               cselekedet, hogy felébredjen a lelkiismeret, és mindaddig megnyugvás
3774 Utoh|                      érdemes elolvasni, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül várjam a halált,
3775 IX  |                     és mindenféle nem tiszta lelkiismeretű emberek jelentek meg néhanapján
3776 IV  |                      elvonultságban keresték lelkük békéjét.~Már az Árpád-házi
3777 Elo |             elolvashatnak, akik, itt virágos lelkükkel, szinte maguk is virágokká
3778 V   |                találtak már sok századok óta lelkükre gyógyírt, sajgó szívükre
3779 Utoh|               gyönyörködik a szemünk -, de a lelkünk andalogva mendegél vissza-vissza
3780 Elo |        Búcsú-fogadalmat meg kell tartani, ha lelkünkkel békességben akarunk maradni.~
3781 XIII|                     csapata élén hősi halált lelt Győr alatt. Utolsó kívánsága
3782 X   |                visszatértek a rétre, már ott lelték azokat a gyengéd, kék fejű
3783 IV  |                     is örökké példázza a női lemondás, az Istenbe vetett hit varázserejét.
3784 Utoh|                      midőn már az ember maga lemondott mindenféle kalandos útitervekről.
3785 II  |           szoknyájukat, az öreg fejedelemnő, lemondva a világ hiúságáról, szikáran,
3786 Utoh|                 mozdult is, mint a csecsemő, lengedezett a titokzatos dajka, a hajnali
3787 II  |                    mint azon, hogy egész nap lengessék bő szoknyájukat a szél muzsikájára,
3788 XI  |               mutatta volna.~Megannyi mécses lengett az egykori apácacellákban.~
3789 II  |                      alattvalói télen-nyáron lengették sűrű szoknyájukat, az öreg
3790 XIV |                    látszott a dereglye orrán lengő sárga-fekete zászló. A nádor
3791 I   |                 vékonyka, szinte túlvilágias lénye nem bírta el a városok légkörét,
3792 II  |                   sóhajtozták e fehér derekú lények, hogy térjünk magunkba,
3793 II  |                      volna egyszerű, köznapi lénynek: öregségére volnának barátnői,
3794 I   |                      tengert, amelyben a nap lenyugszik.~Bármily rejtve volt Magyarország
3795 XIV |                     a lépcsőnek.~Megint száz lépcsőfokot mentünk felfelé, amikor
3796 Utoh|                    amidőn a plébános a romok lépcsőin térdepelne: "segítségére
3797 XIV |                       Remélem, hogy az oltár lépcsőjéről jobban látom majd az embereket
3798 XIV |              romjainál találtuk meg azokat a lépcsőket, amelyeknek a száma száz.
3799 XII |                      el azokon a csiga alakú lépcsőkön lefelé a föld mélyébe, amely
3800 XIV |           bántódásunk.~Nekiindultunk tehát a lépcsőnek.~Megint száz lépcsőfokot
3801 XIV |                    mentünk előző éjszakán.~A lépcsőnél megcsókolt a nádorispánné:~-
3802 XII |                      A bolthajtás alatt száz lépcsőt számlált meg Ilona, amely
3803 XII |                    Megtette az első lépést a lépcsőtől a föld alatti folyosón és
3804 XII |                      Máriási Ilona andalogva lépdel a zárdaszűzek katakombájában,
3805 XII |                      mikor abban a reményben lépé át vala e Margit-zárda küszöbét,
3806 Utoh|                      régi világban bizonyára lepecsételt palackokban szállítottak
3807 Utoh|                     száma, amelyeken át kell lépegetni a sétálónak. De az árnyék
3808 XI  |                Máriási Ilona a holdsugárokra lépegetve, a romok felé vette halk
3809 XII |                  ellépdel. Suttog a föveny a lépése alatt, és valamerről a magasból
3810 IX  |                  múlott el. Aztán halk, sűrű lépések közeledtek a magas part
3811 I   |                  révén tud leányainak minden lépéséről, semmi se marad titokban
3812 X   |                köntöséből a szigeten. Minden lépésnél újabb és újabb csodáit mutatta.
3813 IX  |                 csupán éjszaka hallatszott a lépésük. Amint feljött a nap, elbújtak
3814 I   |                     hajóról, amelyet a Dunán lepett meg a tél, a hajósok jöttek,
3815 XII |          gondoskodtak arról, hogy itt meg ne lephessék őket.~Vagy talán még régebben
3816 Utos|                      előtt sajátságos fényár lepi el a körvonalat, a lég hasonlíthatlan
3817 V   |                  amelyek éjszaka akaratlanul lepik meg az embereket -, amelyeket
3818 I   |                     úgy ragyogtatják, mint a lepkék: azok fújják a tavasz dalait,
3819 V   |                      napközben, amely fekete lepkeként üldöz estétől - mond most
3820 IV  |                   korban, amikor pajtásaik a lepkét kergetik. Szüleik nem nézhetnek
3821 Utoh|                  sétálgass nedves, bocskoros lépteiddel, mint valaha tetted.~Én
3822 IX  |                   nem hallotta, csak a saját lépteinek visszhangját, a rácvárosi
3823 X   |                   Ilyenkor permetező könnyek lepték el arcát, és arca még haloványabb
3824 XI  |                     kolostor szerzetesei nem léptek be a zárdába. A templom
3825 Utoh|                 délutánon azzal a szándékkal léptem át az antikvárius küszöbét,
3826 Utoh|                      télben! És halkíthattam léptemet, hogy még a füvek se vegyék
3827 Utoh|                  után, csaknem annak farkára lépve: elcsirrenti magát az első
3828 Utos|                   meg, amelyben megpróbálták lerajzolni az ország remélhető határait.
3829 I   |             örökített volna. Még Matyókot is lerajzolta, aki a felső szigeten lakik
3830 V   |               bűneiért a megfelelő vezeklést lerótta.~Ó, nagy áldás a vallási
3831 I   |                    Ilona kezéből, tegnap óta lesántult, megütötte lábát a Duna
3832 V   |                   húzódik, talán még ott áll lesben a messzire látszó szigeteken,
3833 V   |                       Úgy rohant elő, mint a lesből a haramia, zuhant a magasból,
3834 XIII|                   elrepült egy bogár után, a leskelődő veréb hetyke léptekkel,
3835 X   |                  volt gallyal, amelyet a tél lesodort, letördelt. Csak körül kellett
3836 V   |                  évre visszatér a tavasz, és lesöpri a tél gizgazát, havát a
3837 V   |                    falevelek között.~A költő leszakított a fáról egy legyező alakú
3838 XIV |             elérkeztem a kolostorba.~~Az est leszállt, és a telihold felragyogott
3839 XIV |              legjobban szerette? Segítségére leszek Önnek, hogy megismerje szándékomat.
3840 Utoh|               magasítják a Duna-partot, hogy leszoktassák örökre a folyamot arról
3841 Utoh|                      kemény, szilárd, szinte letéphetetlen vadgesztenyék között is
3842 X   |                  leány felugrott a fűből, és letérdepelt a nádorispánné előtt, hogy
3843 Elo |                      gondozott palántácskák, letérdepeltek ama vadvirágok közé, amelyek
3844 Utoh|                  Margitsziget~...A mesemondó leteszi a tollat, megsimogatja a
3845 V   |                láthat másnak szeme, mint aki letette a dominikánusok kegyetlen,
3846 IX  |                 éppen úgy tudott Jóska vajda létezéséről, mint azok a félig vad vándor
3847 Utos|                   neki járó kifizetéseket is letiltotta. Ottó bánatában Pestre bujdosott,
3848 X   |                      amelyet a tél lesodort, letördelt. Csak körül kellett nézni:
3849 VI  |                 jelentkeznek, hogy a szélben letöredeznek a kertész feje felett. A
3850 Utos|                   alkalommal új művet hozott létre.~Előzményeihez viszonyítva
3851 II  |                    Mit szóljak én? Mióta vak lettem, mindenki elhagyott. A sereg
3852 XIV |                     lépcsők következtek. Itt leültünk darabig. A lábnyom itt eltűnt
3853 XII |                   megingott nagy kőről Ilona leugorva, finom, bársonypuha talajba
3854 I   |                    zordonságát. Élettel teli levegő kellett az ő beteg tüdejének.
3855 XI  |                      Ott lebegett a harang a levegőben, azon a helyen, ahol valamikor
3856 XII |               valamely titokzatos áramlása a levegőnek, amely meglobogtatta a mécses
3857 XII |                 kellett lenni, amelyek friss levegővel látták el a föld alatti
3858 I   |                       A Máriási kisasszonyok levele így farsang táján hemzseg
3859 VIII|                    akkor is segít a vasfa. A leveleiből könnyűszerrel lehet kávét
3860 Utoh|         másodpercenkint szórhatod alá búsult leveleidet, mint halk mondanivalókat;
3861 XI  |                 kibújtak a drágalátos fürtök leveleikből, és halkan megrázták kis
3862 Utoh|                      amelyek korán hullatják leveleiket.~Sodródik az aranylevél,
3863 V   |                      a barátok házát, és dús leveleikkel megóvták a nyári melegtől.~
3864 IV  |                     ibolyákat a föld alól, a leveleket a fákból, a dalokat a madarak
3865 V   |                      rostocskák látszódnak a levelen, mint valami szőnyegen,
3866 X   |                      csókkal a nőszirom zöld levelét, mintha hosszú viszontagságok
3867 I   |                 útnak a város felé Máriásiné levelével, amelyet mindennap küld
3868 I   |                     járhatatlan, a házbeliek levelezését közvetítik a pesti partokkal.
3869 Utoh|                     bokrocskához, amelyen új levélkék mutatkoztak, mikor még alkonyattal
3870 VIII|                  rendelkezésükre ilyen jeles levélpapír.~- Én pedig csak egy szerencsétlen
3871 V   |               inkvizíció vezetésével. A rend levéltárai telve vannak titkos írásokkal,
3872 Utos|                     és a kincs jellemzi. Nem lévén azonban föladatom a nép
3873 XI  |           vigasztalni őt gyermeke elhunytán. Levetette fejedelmi ruháját, és a
3874 XIV |                    hő vágyamat, mindig velem levő álmomat megvalósítsam, miután
3875 Utos|                  énekét hallja a magasságból lezengeni. És midőn az éjféli harang
3876 XIV |            napsugárral vetekednének. Másfelé lila és vörösbarna bokrok rajzai
3877 XI  |                    az oltár környékén, amely liliomillatot árasztott.~A fehérség bevárta
3878 XI  |                    olyan illata volt, mint a liliomnak. Sokáig vándoroltak a zárdaszűzek,
3879 XI  |                   amely fény fehérebb volt a liliomnál. És sehol se látszott gyertya,
3880 Utos|                 István nádor fia volt, hanem Lipót királyé; István nádor az
3881 Utoh|                 mondanivalójuk lenne a barna ló számára, valóban jelt adnak
3882 V   |               legmagasabb árbocára az érseki lobogót. Ilyenkor még a dunai hajókon
3883 IX  |             legsötétebb éjszakán is tűzrakás lobogott. Ez mutatta az éjféli sötétségben
3884 II  |                       A habok az ő kedvükért locsognak, és az éji madarak nekik
3885 X   |                 kolostor betemetett kútjában lódult meg az apácák csodatevő
3886 Utos|                  középkori hagyomány szerint lökdösték le egymást dárdájukkal a
3887 I   |                   Duna jegén."~"Az este nagy lövöldözés volt a Dunán, a vadászok
3888 X   |                milyen a vőlegényed?~- Mindig lóháton jár, mint a szélvész. Reggeltől
3889 XII |                     amilyen messze emelkedik lombkoronájuk a föld felett.~Itt nyugszik
3890 VI  |                     a szegény magyar nemzet. Lombosodni, növekedni kezdett, és hét
3891 VI  |                elragadta koronáját, hatalmas lombozatát. Csak a puszta törzs maradt
3892 V   |                 felkiáltott: - Gonosz!~A még lombtalan fák között egy sötétszürke,
3893 IV  |                   nőttek. Csupa vén, lankadt lombú, komor fa. Egy szilfa, amely
3894 Utos|                     le egymást dárdájukkal a lóról. A lovagi tornán elmaradhatatlan "
3895 VIII|                     Abban az időben verte ki Lotaringiai Károly a törököt Magyarországból.
3896 Utos|                    Ennek címe: Ferenc József lovagjai, a Magyarság szeptember
3897 V   |                kastélya helyén a Szent János lovagrend lakott.~Csupa vitézek, daliák,
3898 V   |                magának nincs baja a hatalmas lovagrenddel.~Itt voltak azonban a dominikánusok,
3899 XII |                   alagutat, mikor a hatalmas lovagrendek tanyáztak itt: a templomáriusok
3900 I   |                     gabonás hajók, amelyeket lovak vontattak a pesti oldalon,
3901 X   |                      szánon, egy ezred fehér lovas kozák katona kísérte Budára,
3902 I   |                   gránátosaival, tüzéreivel, lovasaival tartózkodott. Máriási, az
3903 Utoh|                   kelések idejében.~Rotyog a lóvasút, kovácsműhelyre emlékeztetően
3904 Utoh|                nyugodt otthonukból, amikor a lóvasutat eldöcögni látják a környéken.
3905 Utoh|             hajladoznak ki, akik minden első lóvonattal szoktak érkezni, akik mindig
3906 Utos|               cikkben búcsúzott el a szigeti lóvonattól). Az év végéig még tíz alkalommal
3907 Utoh|                     az alantról közelgő első lóvonatú kocsit várják, mintha valami
3908 Utoh|                     fakad a Császárfürdőé, a Lukácsé, az artézi vizeké. A Margit-forrás
3909 X   |                    Te álomszuszék, te ország lustája, jössz-e már?" - sikoltotta
3910 IX  |                     mélyre nyúlt a földbe. A lyuk fenekén csendesen szivárgott
3911 XIV |                      vezetnek a lépcsők, hol lyukadunk ki, miféle veszedelembe
3912 IX  |                kipislantott kunyhójából, egy lyukas, rozsdás kondért talált
3913 IX  |              ugyancsak észrevette azt a nagy lyukat, amely a romfal mellett
3914 Utos|               történetünket folytatandó" (i. m. 111-113. l.)~Föltehető,
3915 I   |                 mióta Bársony, a nagy fekete macska a háznál van."~"Arról a
3916 V   |                  rigók, amelyek Szent Margit madarai voltak, különösen nagy számmal
3917 V   |            rettegésben tartja a Margitsziget madarait. Ha fegyverem volna, régen
3918 XIV |               bennünket, addig denevérekkel, madarakkal is találkoztunk, amelyek
3919 I   |                     szívesebb otthona volt a madaraknak, mint napjainkban, bár mostanában
3920 X   |                  Aranyból van a sarka, piros madárbőrből az orra, a többi része pedig
3921 V   |                    vércse már hozzácsapott a madárkához, midőn Ilona felkiáltott.
3922 Utoh|                  Szent Margit drágalátos kis madárkái megmozdulnak a lombok között -
3923 X   |                      kórus - a legszótlanabb madárkáknak is ég felé áradt a kis szívük,
3924 I   |                  hurkok: jól működtek. Három madárkával szaporodott az állatállomány.
3925 I   |                   lehet hasonlítani se a mai madárlakosságot a régihez.~Volt itt mindenféle
3926 XIII|                kanári a kalitkából. - Minden madárnak van fészke valahol, csak
3927 XIII|             mindenféle szalmaszálat, hullogó madárpelyhet. A szakállas csak azért
3928 X   |            meggyfákon oly csengően énekelt a madársereg, mintha a kolostornövendékeket
3929 XIII|                      lármát csaptak a szabad madártestvérek.~Tavaszi nap volt, a madarak
3930 Utos|                      be a halál évfordulóján Madeirán és Tihanyban tartott megemlékezésekről.
3931 II  |                  hogy ilyen maskarát csinált magából? Szégyellhetné magát vénség
3932 Utoh|         nyugdíjasságodban azt is megengedted magadnak, hogy a sziget fái között
3933 V   |                   zsoltárt.~Különösen kitesz magáért e környéken a mély hangú
3934 X   |                   Bizonyosan ő is megkapja a magáét, ha rossz fát tesz a tűzre.~~
3935 Utoh|                    vén varjúnak képzelem már magamat, akinek szerzetesi életmódja
3936 Utoh|               holdvilágos levegőt lélegezzek magamba, hogy megtaláljam szokott
3937 Utoh|                személyes emlékekről beszélni magamfajta embernek, aki most, ötvenedik
3938 XIV |                boldog élet vár önre, amit én magamról el nem mondhatok...~- A
3939 VII |               rőzselángjaival, a szívringató magánnyal, a kerti utakkal, amelyeket
3940 Utoh|                      miért döngött éjszaka a magános ház esőcsatornája - ki ment
3941 X   |                     húgunk. Megártott neki a magány!~És a nádorispánné, kit
3942 II  |                 csupán Isten dicséretével és magányba vonult ájtatoskodással töltötték
3943 XII |                      ijedelmet a föld alatti magányban.~Megtette az első lépést
3944 XIII|                szokta eltölteni az időt. Egy magasabb gallyról szomorúan gubbaszkodva
3945 II  |                     állt. Az ő gallyai olyan magasan kezdődtek, ahova a többiek
3946 Utoh|                       hogyan töltik, emelik, magasítják a Duna-partot, hogy leszoktassák
3947 IX  |              őkegyelme.~A Vaskaputól Komárom magaslatáig Jóska vajda volt legfőbb
3948 VI  |            magyarokkal. Harminc méter volt a magassága, a törzse pedig olyan, hogy
3949 X   |                   sem látta. Mintha a kék ég magasságából hullottak volna alá oly
3950 IX  |                     amikor üresen, emeletnyi magasságba kiemelkedve a Dunából, lefelé
3951 Utos|              magasztos dalok énekét hallja a magasságból lezengeni. És midőn az éjféli
3952 Elo |                    szigetet is csaknem ölnyi magassággal borított el az ár, a megháborodott
3953 Utoh|               hangjával az utat egyengetné a magasságok felé, azoknak is, akik nem
3954 Elo |                 olyan hatalmas, szinte ember magasságú virágok nőttek a szigeten,
3955 I   |                     sem. Ünnepelt táncosnők, magasztalt úrhölgyek. A legjobb nevelésben
3956 IV  |                hasonlatos a szívbajosok halk magatartásához, amely szemeknek mélyében
3957 V   |              járni-kelni. Hasznos madárka. A magatehetetlen fákat azoktól az apró férgektől
3958 IX  |                    Jóska cigányvajda, akinek magától József nádorispántól volt
3959 VIII|                 fordult meg Amerikában, hogy magával hozhatta volna ennek a nevezetes
3960 V   |              János-lovagoknak, midőn azoknak magaviselete tűrhetetlen lett.~Évekig
3961 Utoh|                    szülőhelyükön, a nagy fák magosságában békén kivárni sorsukat,
3962 V   |                   amelyet úgysem tekintettek magukénak, hanem az egyházénak.~A
3963 II  |             szoknyájukat a szél muzsikájára, magukhoz csalogassák a napsugarat,
3964 Utoh|                  számára, valóban jelt adnak magukról, amikor a lóvonat eldöcög
3965 I   |                     házat és környékét, hogy maguktól is vissza-visszatérnek."~"
3966 XI  |                 halála után örökké láthatjuk magunk előtt a róla festett képeken.~
3967 Utoh|                      toronyórának vélnénk is magunkat.~~Ó be sokszor figyeltem
3968 II  |                  derekú lények, hogy térjünk magunkba, vessük meg a világ hiúságát,
3969 Utoh|                    életét lehet figyelni, és magunkban hálát adhatunk, hogy nincs
3970 VII |                 ültettek Kis-Ázsiából hozott magvakból, oltványokból.~A törökök
3971 Utoh|               hallgattam az öreg "vízmester" magyarázatait, mert minek is szóltam volna
3972 VI  |                    éppen együtt a honfoglaló magyarokkal. Harminc méter volt a magassága,
3973 V   |                    Ez a fa egyetlen az egész Magyarországban. Talán még Európában is:
3974 VIII|                 Lotaringiai Károly a törököt Magyarországból. Lehetséges, hogy a törökverő
3975 Utos|             legalábbis erre látszik utalni a Magyarságban 1927. augusztus 28-án közölt
3976 Utos|                   közölt formában először és máig utoljára 1927-ben jelent
3977 Utos|                     Rothermere lord, a Daily Mail tulajdonosának Trianon revíziójára
3978 Utoh|                 átnyújtotta ráncos, kicsiny, majomszerű kezeivel ama főtisztelendő
3979 Utoh|                     azoknak használ, akiknek májuk immár keményre dagadt a
3980 IX  |             házainkat, borainkat, ökreinket, malmainkat, hajóinkat, amikor egy titokteljes
3981 VI  |                  dúlt a Duna felett. A vihar malmokat szakított le láncaikról,
3982 XII |                    mintha valamely másvilági malom folytatná a maga örök munkáját.~
3983 X   |                      csak csizmapatkónak meg mándligombnak való. Neki minden országból
3984 X   |                      ott egy mazsolás, diós, mandulás torta, amelynél jobbat sohasem
3985 Utoh|              hosszabb sétákat is tudok tenni mankó nélkül, pedig néhány hét
3986 I   |                   minden lépéséről, semmi se marad titokban előtte; még az
3987 VII |              példányok a tölgyek, amelyeknek maradékai manapság is láthatók a kolostor
3988 VI  |                testi-lelki műveltségükkel ne maradjanak alul bármely társaságban. (
3989 XIV |                   Kérem önt, Kármán úr, hogy maradjon anyámmal és testvéreimmel,
3990 V   |                     hangon kiáltotta:~- Most maradjunk csak azoknál a furcsa embereknél,
3991 I   |                 vissza az erdőbe, ahol télig maradnak. A varjak sétálgatnak nagy
3992 Elo |               lelkünkkel békességben akarunk maradni.~Így születtek meg a következő
3993 XI  |           királyleány, és teljes szépségében maradott meg halottaiban, még akkor
3994 XIV |                    el majd a hírt a szigeten maradottaknak, hogy szerencsésen elérkeztem
3995 Utoh|                     élünk a szigeten. Én itt maradtam több mint tíz esztendő óta,
3996 I   |                   kámfor.~Máriásiné, egyedül maradván beteg lánykájával, télen-nyáron
3997 V   |                   valamit.~Egy kútgödörnek a maradványa tűnt fel a romok között.~-
3998 IX  |                      húzódtak meg a szigetek maradványai. Kész veszedelem volt a
3999 III |                       Még igen fiatal volt a márciusi nap, de divatos, gomba alakú
4000 I   |                      akarná mindazokat, akik márciusig hallgatnak.~A piros derekú,