Part

5002 Utos|                    pompás, nagyrészt eredeti páncélokba a magyar és osztrák arisztokrácia
5003 Utoh|                  üstökeibe, mint valami légi pandúrok. Más az öreg varjú kiáltása,
5004 XI  |                  szentelt ostyát a misemondó pap felmutatja.~Immár elmaradt
5005 V   |                 János-lovagok ellen. A római pápa, aki legfőbb parancsolója
5006 V   |                    is, ugyanők szónokolnak a pápai udvarnál. Egy dominikánus
5007 VIII|                      atyjának sorsát leírta. Papiros helyett - mert papirosa
5008 VIII|                       Papiros helyett - mert papirosa nem volt - a nyárfa hártyaszerű,
5009 Utoh|                 folytassa? Ki volt az, aki a papirosomra írt, amíg én gondolatban
5010 VIII|                   már hozzám, de ilyen finom papirosra még senkinek se jutott eszébe
5011 Utos|               autóbusz jár a Margitszigetre (Papp Jenő cikke egyébként július
5012 IV  |               csaknem hatszáz esztendős, egy pár fűzfa, amelynek testvérei
5013 VII |                   amely félig még köd, félig pára, amelyen át aranyos felhő
5014 XIV |                      katonáját minél nagyobb parádéval adja át az örök nyugalomnak.~
5015 Elo |                      a szigeten, mint akár a paradicsomban; elbujdostak a nyulakkal,
5016 XI  |                királynak még a végakarata is parancs, azonkívül olyan szent életű
5017 XIV |                    jó kis úrnőm, Ilonka, meg parancsolta, ne lássak, ne halljak.
5018 V   |                   erek elágazása. Csak éppen párhuzamos rostocskák látszódnak a
5019 X   |                   előle a nap az égen, gyors paripáján utoléri. Amikor nagy szél
5020 X   |                    egy tűzszemű, ezüstpatkós paripán, felvesz magához a nyeregbe,
5021 Elo |                   sehol Európában nem leljük párját: a katolikus leányintézetek
5022 Utoh|                 földekkel a vizes talajt. Új parkok, új látványosságok, új szemhatárok
5023 Utos|         Szanatóriumról, a Margit-fürdőről, a parkról, valamint újra közlik a
5024 XI  |                    Az aranypénz ott feküdt a párna alatt.~~
5025 XIV |                    Egy levelet találnak majd párnám alatt, ha én eltűnök, amelyben
5026 Utoh|                  többen, mint azt egy vidéki parókia jövedelmei megengedik -,
5027 Utoh|                       ha ugyan még él falusi parókiáján, amit tiszta szívből kívánok
5028 XIV |                   dereglye hozta a fejedelmi párt felfelé a Dunán. Messzire
5029 XIV |                      megdicsőült királyleány pártfogása már eddig is hozzásegített
5030 Utoh|                akarja megnyerni Szent Margit pártfogását, hogy továbbra is segítségére
5031 IX  |                     mindig nagy kedvelője és pártfogója volt a magyarországi cigányságnak.
5032 XIV |                  miután elhagyta őket kegyes pártfogójuk, a kék égboltozat.~De ébren
5033 I   |                 amelyeknek ugatása az óbudai partig visszhangzott.~Máriási Ilona
5034 Elo |                   szigeten, amely a Duna két partja között fekszik.~Századok
5035 VII |                kolostor környékén.~És a Duna partjai felé ott lengetik a szélben
5036 I   |               figyelemmel a mezőkön, a folyó partjain, mint megannyi bakterok.
5037 V   |               messzire belepi a Duna mindkét partját, Margit királyleánytól örökölték
5038 I   |               levelezését közvetítik a pesti partokkal. Jól ki van ez gondolva,
5039 XIV |                telihold felragyogott a pesti partokon.~Aludni mentek a gyönyörűséges
5040 Elo |               észreveszi konyhájuk füstjét a partokról?~~Elég az hozzá, kedves
5041 V   |              századig ült a gyóntató székben Páter Albertin, aki a rend spanyolországi
5042 X   |                     amelyre nincs orvosság a patikában.~Ezt a betegséget úgy hívják,
5043 IV  |                   fogadalmat tett a magyarok patronájának, a Boldogasszonynak. Megfogadta,
5044 VII |                     hallgatag ősökkel, a tél pattogó rőzselángjaival, a szívringató
5045 X   |                     cár leányát: - Alexandra Pavlovnát.~De a nagyhercegnő mindig
5046 Utos|                  kötete volt, egybekötve egy Payson Terhune nevű ismeretlen
5047 XIII|               öltözetéről egy-egy felesleges pehely, amelyet kis társa azonnal
5048 X   |               sírhalmán - fénylő legyecskék, pehelyszerű bogárkák méregették az út
5049 XI  |                       aki Margit királyleány példájából felbuzdulva: szintén a zárdaszűzi
5050 VI  |                  szakadt ismét, mintegy örök példájára a honfoglaló hét vezéreknek.~
5051 IV  |                követték a király leányának a példáját. Elhagyták vigalmas, gazdag
5052 XI  |                   annak a vérrokonának, akit példaképül választott.~A térdeplő jobb
5053 IV  |                      A királyleány járt elöl példával. Ő ostorozta testét a borzbőrből
5054 Utoh|           teremtésnek, ennek a mindnyájunkat példázó kis szárnyas emberkének
5055 XI  |              Jézussal.~A tallér finom hangon pendül a kövön, de még homályos
5056 I   |                    egyéb faóriások alatt nem peng a hódítók sarkantyúja? Idáig
5057 XIII|                 léptekkel, mintha sarkantyút pengetett volna a sarkán, közeledett
5058 X   |                      volt minden országnak a pénzéből. Ott sorakoztak a leány
5059 XI  |                     ahol egy tallér van: más pénzeknek is kell lennie.~De már nem
5060 I   |                  kínáltak eladásra. Ilyenkor pénzszűkében vannak a hajósemberek."~"
5061 IX  |                  kivertek. Csempészek, hamis pénzverők, vándorcigányok és mindenféle
5062 XII |                    rosszat követtek már el a pénzzel foglalatoskodó kezek!)~Ilona
5063 Utoh|                    ünnepnapja. Ugrik, mint a percmutató, és mi vele fordulunk, még
5064 VI  |               pihenőhelyet, a szivattyús kút peremét, ahol a margitszigeti délutánt
5065 X   |                 senki sem láthatta. Ilyenkor permetező könnyek lepték el arcát,
5066 Utoh|            felépítették három emeletnyire, a pestiek és a szigetiek nagy csodálkozására.
5067 Utoh|                      emelet az, ami a kényes pestieket akkor sem csábítgatja, ha
5068 I   |                  lépteit. (Vajon mi történik Pesttel, Budával, ha ez a korzikai
5069 V   |                   volt Buda és Budán a híres piac, amely minden jóval ellátta
5070 Utoh|                   mióta elhagytam a podolini piarista kolostort. És felejtém rohanó
5071 XIII|                   kis gazdasszony. Jött-ment pihenés nélkül, hordta a berendezést
5072 Utoh|                 rafinált szokásait, ördöngős pihenését, tiszta ágyát és margitszigeti
5073 III |                    értünk. Haza kell jönnie. Pihenni kell. Egészségét kell rendbe
5074 X   |                     fáradt volt tánca a téli pihenő után, amelyet bizonyosan
5075 VI  |                nyelven: csakhamar talált egy pihenőhelyet, a szivattyús kút peremét,
5076 XIV |                     dalnokok jelentik a síri pihenőnek, hogy idefent a földön ismét
5077 XII |                    katakombákba. Itt békében pihentek a szüzek, akik látták valaha
5078 Utoh|         margitszigeti virág világra jöttének pillanata az első fehér szalaggal,
5079 Utoh|                       hogy termékenyülésének pillanatát emberi szem akarja kilesni,
5080 IV  |                 telepedni a gondtalan jókedv pillangóit: amely komolyság hasonlatos
5081 X   |                      Ez volt a szerencséje a pillangónak, amely tovatűnt a kolostor
5082 X   |                   volna a sötétvörös szárnyú pillangótól.~A jó Isten tudná, honnan
5083 III |                   Fanny és Elisabeth megvető pillantással mérte végig Ilonát, aki
5084 I   |               bolthajtást áttörni nem lehet. Pincéje nincsen a háznak, mert hiszen
5085 I   |                    hiszen a Margitszigeten a pincék még akkoriban felesleges
5086 IX  |               elbújtak a romok közé, rejtett pincékbe, sűrűségekbe. A budai őrjárat
5087 XI  |              félhomályos boltozatok alatt, a pinceszerű csendességben, ahová csak
5088 I   |                 éneke.~Legkorábban a csízek, pintyek kezdik, majd a fülemile,
5089 XIII|                      úgy is volt. A komáromi pionérek, akik a dereglyét hozták,
5090 VII |                  régi ház kéményeiből halkan pipázgat, szakállát rázogatja, és
5091 III |                  tudod, hogy mit fecsegsz! - pirított rá Fanny. - Szegény apádnak
5092 I   |                komorul el egyébként mosolygó piros-fehér arcuk, ha valami tapintatlan
5093 X   |                ezenkívül a vállára dobva egy piros-zöld kendő, amely térdig ért.
5094 VI  |                   varjak szeretnek telepedni pirosló alkonyaton. Azoknak a fáknak
5095 XIV |                       Olyan gyengéd e bokrok pirossága, mintha az éjjel rózsaszínű
5096 VIII|              kérdezte József nádor, amikor a piruló leánykát szemügyre vette.~
5097 Utos|                      amelyet indokol a halál pitvarából való visszatérés megilletődöttsége.~
5098 X   |                     hogy egész nap ülhetek a pitvarban, nem kell száraz gallyat
5099 Utos|                 anakronizmusok vannak benne: pl. József nádor nem István
5100 Utos|                     először Hamburger István plakátjának reprodukciója is: "Szt.
5101 Utos|               plakátot, közlik Weszely R. T. plakátját is, valamint kétszer is
5102 Utos|                      közlik a Hamburger-féle plakátot, közlik Weszely R. T. plakátját
5103 VI  |                legnagyobb fa, a tányérlevelű platánfa (boglárfa), a nádorispán
5104 Utoh|                   meg leghamarább hullajtani platánleveleit, mintha már nem bírná őket
5105 VIII|                nádorispán.~És sorba járták a platánokat, a sátorfákat, a fenyőket,
5106 Utoh|                      akár a matrikulát ott a plébániai irodában.~Azzal kezdi, hogy
5107 Utos|                sikerült megtalálnunk annak a plébánosnak a könyvecskéjét, akire Krúdy
5108 II  |               egymást, és elmondták mindazon pletykákat, amelyeket tudtak. Persze
5109 Utoh|               felejtettem, mióta elhagytam a podolini piarista kolostort. És felejtém
5110 XI  |            hajadonfővel járt, olvasószemeket pörgetett ujjai között, mint egy valódi
5111 III |                     jó apánk ellen megindult pörök csak addig szünetelnek,
5112 III |                     vihetnek utána semmiféle pörös írást, se törvényszék elé
5113 III |               harcoló katona ellen nem lehet pört folytatni, amíg a háborúban
5114 XIV |                  aggodalmasan a költő.~- Ön, poéta létére nem találja ki, hogy
5115 Utoh|                   Reggelenkint megmerítettem poharamat a vízivó helyen, és mintha
5116 Utos|          Magyarország ellopott, föld alatti, pokoli bitorlók kezére került hajdani
5117 Utoh|                  regénykönyveiből (a második polcról), amikor kezem nyomása alatt
5118 V   |              harmadik sebet gyógyít. A pesti polgár a tavaszi gyónás idején
5119 I   |                    is nyomban elfelejtette a polgári élet kényelmességét, amikor
5120 IX  |                korcsmákból is hazazavarták a polgárokat és egyéb zenészeket, akik
5121 V   |                     azoknak az ájtatos pesti polgároknak, akik a margitszigeti házukba
5122 V   |                mondtak.~A kegyes életű pesti polgárság, ha bűneitől meg akart szabadulni,
5123 V   |                     nem engedték meg a pesti polgárságnak, hogy a gyónásnak meg nem
5124 X   |                  ünnepélyen sem, nem örült a pompának. Mindig halovány arcát legfeljebb
5125 X   |                  aranyaiból. Kiegészítette a pompát két mezítelen láb.~- A mi
5126 II  |                  ruháikat vették elő, és úgy pompáztak, ragyogtak, hogy magukra
5127 Utos|                 kegyelem által vezettetik, e ponton magasztos dalok énekét hallja
5128 XIV |          megszólaltak.~A Dunán pedig katonai pontonok hozták azt a válogatott
5129 Utos|                gyűjteményben).~Hogy mennyire pontosan célzott ez a látszólag nosztalgikus
5130 Utoh|                  terjedő kertjeikből... el a Poprád fénylő vize mellől, ahol
5131 Utoh|                  kerestem a szigeti ösvények porában, rétjeiben, harmataiban
5132 I   |                   sincs házaknak, gyáraknak, poros sivatag, vad nádas, csupa
5133 V   |                     mindenfelé rablócsapatok portyáztak az országban, amelyek kifosztották
5134 Utoh|                   előre a Nap, már ezüstösen porzik az út az aranyszekér előtt.~
5135 Utos|                fényében jelenik meg, addig a posthumus műben teljes démoniságában
5136 V   |                apámat, mert a gyermekeit nem pótolhatja senki és semmi ezen a világon.~
5137 Utos|        Margit-regényben a föld alatti alagút pozitív, üdvöt hozó, tehát mintegy
5138 VIII|                 kezében hosszú féregtisztító pózna volt, és annyira elmerült
5139 V   |                 menekülésükben.~- Nagyvárad, Pozsony: egy-egy állomása volt a
5140 V   |               királyleány holtteste, de mire Pozsonyba értek, a holttest eltűnt.
5141 II  |                      nők zárdáját mindenféle praktikával megközelíteni, még föld
5142 V   |                    magukba szálltak a kegyes prédikációtól, amíg bűnbocsánatot nyertek
5143 V   |            dominikánusoknak is, és leginkább prédikálással, hittérítéssel foglalkoztak.
5144 II  |                   tettek, mint hangszereiket próbálgatták.~Egy napon, mielőtt a nap
5145 Utoh|                   helyette.~Ugyancsak reggel próbálják ki kürtjeiket a varjak,
5146 XI  |                  békák, amelyek a fűszálakon próbáltak kuruttyolgatni. Halkan sóhajtottak
5147 II  |                  ahol sok kincset sejtettek. Próbálták a nők zárdáját mindenféle
5148 Utos|                      Ha nem is ilyen értelmű propagandához, de a Margitsziget, illetve
5149 Utos|                 illetve az ottani gyógyfürdő propagandájához valamiképpen mégis csak
5150 Utos|                  szerint a sorozat "a magyar propagandának átható erejű, hatalmas fegyvere [...]
5151 Utos|                 felel meg ennek az optimista propagandisztikus célkitűzésnek, nem is beszélve
5152 Utos|                  franciául több kiadásban is prospektusszerű útikalauzt jelentettek meg,
5153 Utos|                    szerző (talán álnév?) egy pszichologizáló krimijével.~Volt azonban
5154 Utos|                Ismerve Krúdy munka-, illetve publikálási módszerét, nem csodálkozhatunk,
5155 II  |                      tán még a bársonynál is puhább.~Aztán, hogy megmutassák,
5156 XIV |                      Olyanok lettünk, mint a pusztai vadmadarak.~- A királyért,
5157 VI  |                     az Árpád-királyok fáját.~Pusztította még árvíz, jég, villámcsapás
5158 IV  |              elvonulása után. Mindenütt rom, pusztulás, felégetett falvak, városok,
5159 V   |                     gonosz lélek, aki csak a pusztulásban, a halálban leli örömét.
5160 Utoh|                     Margitszigetből azt, ami pusztulásra volt ítélve. Nem szabad
5161 Utos|                     plakátot, közlik Weszely R. T. plakátját is, valamint
5162 XIV |                 ekkor, midőn ezüst nyárfákra ráakaszkodott a hold sárga lámpása: indult
5163 XIII|                  Milyen fájó szívvel nézte a rab kanári még azt a szürke
5164 XIII|                  szomorúan fújdogálta a maga rabdalát, amíg künn a ház körül tavaszi
5165 XII |                   éves koráig élt és végzé a rábízott csodatetteket. A betegek
5166 V   |                     törökön kívül mindenfelé rablócsapatok portyáztak az országban,
5167 V   |            kiáltásával nem tudta elzavarni a rablót, hirtelen felkapott egy
5168 I   |                       amelyet jól védelmez a rács az éjszakai menyétek és
5169 IX  |                    lépteinek visszhangját, a rácvárosi korcsmákból is hazazavarták
5170 Utos|                viszont, hogy Krúdy használta Radványi Imre művét: Margit-sziget
5171 III |              országos gondja közepette vajon ráér a nádorispán a mi ügyünkkel
5172 Utoh|                   amerikaiak, akik hamarosan ráeszmélnek a háború után, hogy Pesten
5173 Utoh|                   századbeli utazó kényemét, rafinált szokásait, ördöngős pihenését,
5174 V   |                    többnyire a tolvajok és a rágalmazók találtak megértő lelki atyát,
5175 Utoh|                     olyanok, amelyek már nem ragaszkodnak a természet ősi törvényeihez -
5176 I   |                      fehér tollazataikat úgy ragyogtatják, mint a lepkék: azok fújják
5177 X   |                     emeletes mogyoróbokrokon rágyújtott dalára az egész ünnepi kórus -
5178 XII |                     remetéje, bolyongásaiban rájött annak az alagútnak a nyitjára,
5179 Utoh|              vízi-malom!"~És vándorlásaimban rájöttem, hogy voltaképpen van abban
5180 IV  |                szokatlan komoly leányka és a rajongó fiatalember barátsága olyan
5181 I   |             fennmaradott.~Napóleonnak voltak rajongói, voltak átkozói, kardja
5182 IV  |              kergetik. Szüleik nem nézhetnek rájuk, csak könnybe borult szemmel.~
5183 XIV |                    lila és vörösbarna bokrok rajzai mutatták a tavaszi természet
5184 I   |                     ködöt a napsugár: buzgón rajzolgat az albumába. Alig van már
5185 Utoh|                     még a nevüket is tudják, rákiáltanak az őrt álló rendőrre, és
5186 II  |                    és ezüst koporsószegekkel rakta ki a fekete habokat. Ez
5187 Elo |                    amely alá csak az éjszaka raktak tüzet a lakók, amikor nem
5188 Utoh|                      és Ruzicska átnyújtotta ráncos, kicsiny, majomszerű kezeivel
5189 V   |           margitszigeti házukba nagy számban rándultak át Pestről. Napokig tartott
5190 X   |                   kellett megpróbálni.~Ilona ránézett Rézike lábára. Mezítelen
5191 II  |                    elmondotta, hogy mit ér a rang és a cím, amikor senki sem
5192 IX  |             parancsolója mindenféle rendű és rangú cigánynépségnek. Ő tett
5193 Utoh|                    nagy szálloda tetőjére is rátelepednek, pedig ezt emberemlékezetnyi
5194 X   |                     arra, hogy mind a hárman rátérdepelhessenek.~A nádorné az égre függesztette
5195 Utoh|                      felmászni? Igaz, hogy a ravasz vendégek tudják, hogy télen
5196 XIV |                    parton, hogy kellő időben rázendítsen az akkori idők divatos nótájára,
5197 XII |                valaki az ő birodalmában jár. Rázkódik a bolthajtás, gigászi erővel
5198 XIII|                   amelyek a vihart hasítják. Rázkódott egész testében, és könnyei
5199 VII |                   halkan pipázgat, szakállát rázogatja, és álmoskönyvből nézegeti
5200 XII |             hiúságait hagyta el, dús vagyont rázott le magáról, kínzó szenvedélyből
5201 Utoh|               kastély előtt. Favágó nem meri reád emelni fejszéjét, mert nagy
5202 V   |                     forró melegséggel gondol reájuk. A magyar mondás is azt
5203 V   |                      megújhodása: a tavasz - rebegte a költő. - Amerre a tavasz
5204 III |                      amelyeken részt vettek. Referáltak Eulália néni köszvényéről.
5205 Utos|                   ezzel kapcsolatban annak a rég elveszettnek gondolt, gyermekkori
5206 XII |               lephessék őket.~Vagy talán még régebben építették az alagutat, mikor
5207 I   |                  arról, hogy Eulália néninek régebbi csípőfájdalmai ismét jelentkeznek.
5208 I   |                 hírét, dicsőségét és bukását regéli minden emlék, amely Európában
5209 Elo |                     erről a Máriási Ilonáról regélünk. Tárd ki szíved, olvasó.~~
5210 Utos|                 először a szerző.)~Ami Krúdy regényének forrásait illeti, két részre
5211 XII |               Árpád-királyok építették.~És a regényes hajlandóságú leányka magába
5212 Elo |                      fák, sűrűbbek a bokrok, regényesebb a táj azon a szigeten, amely
5213 Utoh|                      lépett volna ki Dickens regénykönyveiből (a második polcról), amikor
5214 Utos|                      nép száján forgó minden regét egybegyüjtögetni, elhagyom
5215 Utoh|                     itt az időt bejelenti: a reggelt, a delet, az estét. Nagyboldogasszony
5216 Utoh|                    új földeket lehet hozni a régiek, a megöregedettek helyébe.
5217 I   |                      a mai madárlakosságot a régihez.~Volt itt mindenféle madár.
5218 Utoh|               bokrocskámhoz értem - amilyen "réginek" lehet emberi fogalmak szerint
5219 Utoh|                     és nem tartják magukat a regulához, a nagy szálloda és az új
5220 Utos|                    kék lángok jelölik az ott rejlő kincseket.~Valljon a Margit-szigeti
5221 IX  |              városban, aki a köpönyege alatt rejtegette azt a könyvet, amelyben
5222 VII |                      megkóstolására előbúvik rejtekéből.~És tavaszkor mindig áhítatos
5223 V   |                       amelyből állítólag egy rejtekút vezetett a Duna alatt a
5224 XII |              szolgált ez mindazoknak, akik a rejtekútról tudtak.~A mécses lángja
5225 XII |                     nélkül, üresen, sötéten, rejtelmesen tátong ki a katakomba nyirkos
5226 IV  |                 mélyében egy megfejthetetlen rejtély látható az egész életen
5227 VI  |             kertészek a közelgő tél elől úgy rejtenek a földbe, hogy a legnagyobb
5228 IX  |                       elbújtak a romok közé, rejtett pincékbe, sűrűségekbe. A
5229 XIV |                       amelyet századok előtt rejtettek el a szigeten a szent nővérek,
5230 Utoh|                   félig a föld alá süllyedve rejtezett odúikat csak fantáziás elképzelésükben
5231 Utoh|                   holdsugár csalogatná elő a rejtőzködő virágokat, együtt az éj
5232 IX  |              mindenféle zátonyok, homokhátak rejtőzködtek a Duna mélyében a szigetcsúcs
5233 Elo |                   Dunán, és hóolvadáskor itt rekedtek, hogy úgy megszelídüljenek,
5234 XII |                bolyong sírtól sírig, már nem remeg többé a láng, mert Máriási
5235 X   |              végezték Rómában. A tavasz halk remegéssel bontakozott ki a szürke
5236 XIV |                 barátomnak titkolt panaszát. Remélem, hogy az oltár lépcsőjéről
5237 Utos|            megpróbálták lerajzolni az ország remélhető határait. A Reggel c. napilap
5238 III |                    mondta Fanny.~- Azt hiába remélitek - folytatta Ilona -, hogy
5239 I   |                   már elrepült társaihoz, de reméljük, hogy nem felejti el végképpen
5240 V   |                szigeten hagyni és elrejteni. Remélték, hogy majd elmúlnak a háborús
5241 V   |              ellátták őket vigasztalással és reménnyel, hogy kellő megjavulás után
5242 XII |                      menekült, mikor abban a reményben lépé át vala e Margit-zárda
5243 Utoh|            elhalványuló csillagok sem tudnak reménységet öntögetni a szívükbe. És
5244 Utoh|            lélegzetűekről, a szenvedőkről, a reménytelen betegekről, akik itt körülötte
5245 III |               ügyünkkel foglalkozni? - kérdé reménytelenül Elisabeth.~- Én elmegyek
5246 I   |                      köze van a Margitsziget remetecsendjének Napóleon ágyúinak durrogásához? -
5247 XII |                    Ilona, a Margitsziget kis remetéje, bolyongásaiban rájött annak
5248 II  |                                II. FEJEZET~A remetelány udvarhölgyei~Máriási Ilona
5249 Elo |                      és a világgal csalódva: remeteségre adta szomorú fejét, és elhúzódott
5250 XII |                     király alakja állt a kis remeteszűz előtt kőbe vésetten, mintha
5251 XII |                 alatti folyosón és ekkor úgy rémlett előtte, hogy amidőn lábát
5252 III |                Pihenni kell. Egészségét kell rendbe szedni. Soha sem gondoltok
5253 V   |                szigorú büntetések, amelyek a rendbontót sújtják.~A szegény apácák
5254 VIII|               leghatalmasabb urainak sem áll rendelkezésükre ilyen jeles levélpapír.~-
5255 XIV |                  Máriási család iránt? Ő nem rendelkezett hadsereggel, ellenben voltak
5256 V   |        hamispénzverők bűneinek feloldozására rendelt vezeklések kiszabását.~A
5257 Utoh|                     Anyának, akinek ez a nap rendeltetett emlékezetére.~A Margitsziget
5258 Elo |                      Margit tiszteletére van rendelve. És a zárdakertek virágocskái,
5259 V   |                      itt Visegrád környékén, rendes adófizetői voltak a szigeti
5260 Utos|             középkori jelmezes lovagi tornát rendezett. A pompás, nagyrészt eredeti
5261 XIV |                       Aztán keserves, szívet rendítő zokogásba fúltak valamennyien,
5262 II  |               tavaszi napokra. Az lett volna rendjén, hogy a holló is megöregedett
5263 V   |           tekintélynek örvendett a jezsuiták rendjénél is. Amely országban a dominikánusok
5264 Elo |                      Felvonultak intézetbeli rendjükkel az apácazárdák növendékei,
5265 Utoh|                      rákiáltanak az őrt álló rendőrre, és nem tartják magukat
5266 IX  |                      parancsolója mindenféle rendű és rangú cigánynépségnek.
5267 XII |                mennyet.~De Máriási Ilona nem rendült meg erre a babonás látványosságra
5268 II  |                    meg lehet hallani, amit a rengő habok beszélnek a Dunában.~~
5269 I   |                 lakott, abban a földszintes, repkénnyel, vadszőlővel tetőig befuttatott
5270 Elo |                    temetői sírkő felírása. A repkény, a falomb eléri a romfalat,
5271 Utos|                      is, valamint kétszer is reprodukálják Gara Arnold művészi rézkarcát,
5272 Utos|                 Hamburger István plakátjának reprodukciója is: "Szt. Margit-sziget
5273 I   |               madárkák, a stiglicek, amelyek reptükben sárga és fehér tollazataikat
5274 XIII|                  amilyen szilaj a vadmadarak repülése, amelyek a vihart hasítják.
5275 X   |                    virágok hullottak, mintha repülő madarak hozták volna csőrükben.~
5276 V   |                      alatt. Kivágódott, ahol rést talált a gallyak között,
5277 Utoh|                    mert hiszen a legszentebb részeknek lakói ők. De a zöldharkály
5278 IX  |                      benne. Gyertek velem.~- Részes leszel a kincsben - felelték
5279 I   |              úrhölgyek. A legjobb nevelésben részesültek a híres bécsi nőneveldében,
5280 V   |                      források miatt, amelyek részint a sziget partjait átölelő
5281 XI  |                   fényesség látszott.~Fehér, reszkető volt ez a fény, amely a
5282 Utos|                  amely egyedül emlékezik meg részletesen a szigethez fűződő budai
5283 Utos|             regényének forrásait illeti, két részre kell bontanunk a kérdést.
5284 I   |          mulatságairól beszámoljanak. Minden résztvevő saját kezűleg írta meg benyomásait,
5285 I   |             gyarapodott Elisabeth legyezője. Részvétteljesen értesül arról, hogy Eulália
5286 Utoh|                      ahol valaha azok a mély rétek voltak, amelyekben béka
5287 XIV |               ibolyák is, amelyek belepték a réteket, és illatukkal eltöltötték
5288 Utoh|                    szigeti ösvények porában, rétjeiben, harmataiban azoknak a szellemeknek
5289 X   |              sötétjében: mire visszatértek a rétre, már ott lelték azokat a
5290 V   |                   fészkel a vércsepár, amely rettegésben tartja a Margitsziget madarait.
5291 VI  |                   Nagyboldogasszony napjain, rettenetes vihar dúlt a Duna felett.
5292 Utoh|                      is segítségére legyen a rettentő élet elviselésében - ám
5293 I   |                      Máriásiné a galambposta révén tud leányainak minden lépéséről,
5294 XI  |                  szólalt meg a kakas a pesti révészháznál, amely messze vidéknek volt
5295 Utos|                  Mail tulajdonosának Trianon revíziójára vonatkozó akciója volt.
5296 Utoh|              virágoknak.~Az öreg áll, halkan rezeg, mint a csendesülő, búcsúzkodó
5297 X   |                     tűzifa gyűlt össze, hogy Rézinek szinte megroppant a dereka,
5298 XIII|              kanárimadara volt, amely fénylő rézkalitkában szomorúan fújdogálta a maga
5299 Utos|            reprodukálják Gara Arnold művészi rézkarcát, amely egyrészt a Nagyszálló
5300 IX  |                  csengett benne a kalapács a rézüstön, ahány foltozni való kondér
5301 VII |                 alján elgondolkozva üldögélő rigó (amely nagyon szereti a
5302 II  |                   vándorló zenészek legszebb rigófüttyeiket fújják el.~~A fejedelemnő
5303 II  |                     és kányák ellen menekülő rigóknak, de azért megkövetelték,
5304 X   |                   csúcsára, mert egy mérges, rikácsoló hang javában szidalmazta
5305 Utoh|                 valami bölcsőbe. És a vén fa ringatja felettük sárguló, ritkuló
5306 XIV |                  belőlük. És ugyancsak azért ringatódznak a kagylók a vízen, hogy
5307 Utoh|                    jóságosnak lenni az álmok ringatózó szigetén, hogy még a legboldogabb
5308 XII |                     és valamerről a magasból ringó, tompa, állandó és megnyugvó
5309 I   |                    tehénistálló, ahol jámbor Riska van éjszakára bekötve, amely
5310 X   |                       kit fenséges férje oly ritkán látott mosolyogni, ezen
5311 VII |              szentjánosfák: csupa különleges ritkaságai a kertészetnek, amelynek
5312 Utoh|                   ringatja felettük sárguló, ritkuló lombjait mindaddig, amíg
5313 III |                       Könyökig érő kesztyűik rizsportól illatosak. Kalapjuk: szegletes
5314 V   |                     romfalon, amelyről imént röppentek el a rigók.~- Nincs mindenkinek
5315 I   |         elhallatszott. Ekkor meg annyi madár röpült fel a szigeti nádasokból,
5316 XI  |               leányát a síri országba. Azt a rövid időt, amelyben még király
5317 Utoh|                nélkül várjam a halált, amely rövidesen értem jön, akit szinte hívtam
5318 I   |                      a kutyák hanyatt-homlok rohannak az ellenségre.~Van egy galambház
5319 Utoh|              piarista kolostort. És felejtém rohanó életemben a jó atyák áldását,
5320 I   |                      az éjszakai menyétek és rókák ellen. Napközben a ház körül
5321 V   |                 Ázsiában, mielőtt a magyarok rokonaihoz elérkezhettek volna segítségkérésükkel,
5322 V   |                 megkeresse a magyarok ottani rokonait, akik a tatárnak útját állják,
5323 Utos|                   igen erőteljes legitimista rokonszenvekkel. Ezért érthető, hogy némi
5324 I   |                    úgynevezett "inzurrekció"-ról feljegyez. Minden időben
5325 IX  |                   anyám, a sors gondoskodott rólunk, hogy ne kellessen messziről
5326 IV  |                   elvonulása után. Mindenütt rom, pusztulás, felégetett falvak,
5327 X   |              szokásos látogatásukat végezték Rómában. A tavasz halk remegéssel
5328 V   |                 építeni a földet az ellenség rombolása után.~Az erdei pinty tovaröppent.~~
5329 Elo |                   hatóságok elől.~A kolostor romfalain még látni egyes betűket:
5330 Elo |                    Szent Margit kolostorának romfalait minden tavaszkor újra és
5331 Utoh|             megmentették az immár eltünedező romfalakat az elpusztulástól. Ezeknek
5332 Elo |                    repkény, a falomb eléri a romfalat, eléri a felírást, és tavasztól
5333 Utoh|                      hallani vélem, amikor a romfalban fészkelő nesztelen bagoly
5334 IX  |                      szólt a vajda, amikor a romfalhoz ért, amely a domonkos barátok
5335 IV  |                   hívét.~- Ez a kolostor még romjaiban is örökké példázza a női
5336 VII |                      A Szent Margit-kolostor romjainak közepén, mintha csak a kegyes
5337 XII |                     a sziget talajába, még a romkövekbe is, mintha legalábbis oly
5338 X   |                áldólag mosolygott le a szent romokra és a térdeplő nőkre.~A mogyoró
5339 II  |                  kiáltotta hirtelen. És nagy roppanással a szél karjaiba dobta magát,
5340 Utoh|                      lehetett hallani, és ki roppantotta meg százesztendős bútoraimat,
5341 II  |                   felkiáltottak, hogy csak a rosszakarat mondhatja, hogy a holló
5342 V   |             elágazása. Csak éppen párhuzamos rostocskák látszódnak a levelen, mint
5343 IX  |               szigetmaradványra kerülni. Ott rostokolhatott a legközelebbi árvízig.~
5344 Utos|                    szenzációja kétségtelenül Rothermere lord, a Daily Mail tulajdonosának
5345 Utoh|                    az útra kelések idejében.~Rotyog a lóvasút, kovácsműhelyre
5346 Utos|                      tornán elmaradhatatlan "rózsa-királynő" szerepét Auguszta főhercegnő
5347 VI  |                    régi kastély körül voltak rózsafák, amelyeket István nádorispán
5348 VI  |                      íj formára meghajlított rózsafákkal a sziget közepe.~De akkoriban
5349 VI  |                    árt nekik. Meghajlítják a rózsafát, mint az íjat, és a rózsafa
5350 XI  |                 sorozták a csodatevő szentek rózsafüzérébe, nekik nem adatott erő emberfeletti
5351 V   |                       Híres gyöngyökből való rózsafüzérei voltak a dominikánusoknak,
5352 VIII|                     még korai volt az idő. A rózsák még téli álmukat aludták.~
5353 II  |                   kastély körül nemesíteni a rózsákat, ojtogatni a fákat.~Margit
5354 VIII|                      nádorispánnak. A sziget rózsakertjét már atyja, István nádor
5355 Elo |                 szorulnának.~Itt mentek el a rózsákkal szegélyezett Duna-parti
5356 VIII|                 ritka szép fákról.~Hát még a rózsákról mennyi elbeszélnivalója
5357 V   |             királyleány holttestének, mint a rózsának. A sziget rózsafái, amelyeknek
5358 VI  |                nemcsak a Margitszigeten volt rózsáskertje, hanem birtokán is.~Hiszen
5359 Utoh|                     derülni kezd a palatínus rózsáskertjének szemléletében..." "A forrásvíz
5360 XIV |                   pirossága, mintha az éjjel rózsaszínű hó hullott volna, s ezt
5361 VIII|                    idejében növekedett meg a rózsatők száma körülbelül ötezerre.
5362 Utoh|                     szerettem volna a hajnal rózsaujjú mutogatására megtudni, hogy
5363 IX  |                     kunyhójából, egy lyukas, rozsdás kondért talált az ajtó előtt.~
5364 X   |                   körül kellett nézni: annyi rőzse, tűzifa gyűlt össze, hogy
5365 VII |             hallgatag ősökkel, a tél pattogó rőzselángjaival, a szívringató magánnyal,
5366 IX  |                         és egy karnyi száraz rőzsét vetett a tűzre, melytől
5367 Utoh|                   medencéje van. Ott fakad a Rudas-fürdő vize, ott fakad a Császárfürdőé,
5368 V   |                 kezdenek kis tányéraikkal, a rügyek, bimbók úgy ülnek a magasban,
5369 XIV |                    egy szomorúbb, bánatosabb ruha lesz az én mindennapi viseletem.~
5370 X   |                törték a fejüket, hogy milyen ruhába öltözzenek húsvét vasárnapjára,
5371 Elo |           iskolásleánykák a maguk tarkabarka ruhácskáikban, mintha egy nagyváros különös
5372 II  |                   első napjaiban legfénylőbb ruháikat vették elő, és úgy pompáztak,
5373 XIV |                   alatt, a fenyők sötét téli ruháikban, mint eltévedt, északi utasok
5374 XIV |                   sötétzöld sziget a katonai ruháktól, a főméltóságok öltözékeitől.~
5375 XIV |                     mondá Máriásiné.~- Az én ruhámmal ne sok gondjuk legyen -
5376 III |             birtokunk, ezért van nektek szép ruhátok, mert szegény apa a háborúban
5377 Elo |                      leányintézetek egyforma ruházatú növendékei, mintha az egyik
5378 Utoh|                      könyvét a Múzeum körúti Ruzicska-féle antikváriumban. Több mint
5379 Utoh|                 velem az első csodát, amikor Ruzicska-gnóm váratlanul a sohasem hallott
5380 Utoh|                napnak megvan a maga varázsa, sajátsága, jelleme. Még a színe is
5381 Utos|                    halála napján éjfél előtt sajátságos fényár lepi el a körvonalat,
5382 V   |              századok óta lelkükre gyógyírt, sajgó szívükre vigaszt a templomok
5383 IV  |                      nem tudom, anyám, miért sajnálom Kármán Józsefet, ha látom.
5384 II  |                      volt, és szíve mélyéből sajnálta a magányos fenyő-királynőt.
5385 V   |                   Magukban bizonyosan mélyen sajnálták menthetetlennek látszó madárka
5386 Utos|                     és orvosi jellemzőit is. Sajnos nem sikerült megtalálnunk
5387 Utos|            jelentőségét, hogy azt akarja: "a sajtó tudjon változtatni országhatárokat
5388 Utos|                akciója volt. Az egész magyar sajtóban, így a Magyarság hasábjain
5389 Utos|                   válogatásból. Az, hogy egy sajtókirály kezdeményezhetett egy ilyen
5390 I   |                  vissza-visszatérnek."~"Az a sánta vadkacsa, amelyet a vadászok
5391 Utoh|                csodákat a főtisztelendő úr a sántákról, a köhögősekről, a gyomorbajosokról,
5392 Utoh|          meggyógyulván Szent Margit szigetén sántaságából, szívbajából és egyéb betegségeiből,
5393 V   |                     nem tartása, a szegények sanyargatása.~S így sorban; minden egyes
5394 XI  |                    azoktól a szenvedésektől, sanyargatásoktól, amelyekben Margit nagynénjének
5395 V   |                vezekelniök kellett, testüket sanyargatták, böjtöket tartottak, kövön
5396 XIV |                     a csillag fényét, a hold sápadtságát és a kelő nap aranylását,
5397 XIV |              látszott a dereglye orrán lengő sárga-fekete zászló. A nádor tábornagyi
5398 I   |                     valaki szemügyre vette a sárgára meszelt házikót, amely tavasszal
5399 Utoh|                     vén fa ringatja felettük sárguló, ritkuló lombjait mindaddig,
5400 X   |                   elkoptatom! Aranyból van a sarka, piros madárbőrből az orra,
5401 XIII|                 sarkantyút pengetett volna a sarkán, közeledett a fészekhez,
5402 I   |                     alatt nem peng a hódítók sarkantyúja? Idáig nem ér Napóleon kardja?~
5403 I   |                 Magyarországon is megdöngeti sarkantyús lépteit. (Vajon mi történik
5404 XIII|                     hetyke léptekkel, mintha sarkantyút pengetett volna a sarkán,
5405 II  |        alattvalójánál.~Megvárta, amíg a hold sarlója felemelkedett a Dunából,
5406 X   |                    az égen volt. És a palota sarokablakából sokszor elnézegetett a Margitsziget
5407 IV  |                     a legdurvább ruhát. Az ő saruinak a belseje telve volt vasszegekkel.
5408 Utoh|                   még talajvizekben nádak és sások meredeztek a sziget belsejében,
5409 VIII|                 sorba járták a platánokat, a sátorfákat, a fenyőket, a különböző
5410 V   |              kopogtattak, amint kíséretükkel sátrat vertek a sziget lombos fái
5411 XIV |                     Ha majd gyógyulni kezd a seb szívében, gondoljon arra,
5412 V   |                  legerősebb fákon is halálos sebeket tudnak fúrni. Sohase növekedhetnének
5413 Utoh|                     diadalüvöltéshez, máskor segélykiáltáshoz, hogy visszhangzik tőle
5414 VIII|                     van fogyatékán, akkor is segít a vasfa. A leveleiből könnyűszerrel
5415 Utoh|                  Margithoz, hogy az égi szűz segítené meg szenvedéseiben. És Szent
5416 V   |                      tudták a dominikánusok. Segíteni akartak IV. Bélán. S felkerekedett
5417 XIV |                    hozzásegített ahhoz, hogy segíthessek anyámon és testvéreimen.
5418 VI  |                kötözött lajtorják és kötelek segítségével tudtak felkapaszkodni a
5419 V   |               rokonaihoz elérkezhettek volna segítségkérésükkel, vad törzsek közé keveredtek,
5420 VIII|                       Amennyiben tőlem függ, segítve lesz bajodon, gyermekem.~~
5421 Utoh|        kimerültségeket érzett: szerencsétlen sejtelmei voltak élete megrövidültségéről. -
5422 II  |               szomszédsága, ahol sok kincset sejtettek. Próbálták a nők zárdáját
5423 X   |                     járt-kelt, hogy senki se sejthette, hogy Magyarország legnagyobb
5424 X   |                       Cigányországban.~Sárga selyem viganója bársony volt, piros
5425 X   |              hiányzott szárnyairól a fénylő, selymes hímpor, amelyet majd a virágok
5426 I   |                      nem volnának kíváncsiak semmire, ami a világban történik.~
5427 IX  |                     el, mert senki se talált semmit.~Megkönnyebbülten lélegzettek
5428 XIV |                  maradtak vissza.~- Most már senkink sincs, árvák lettünk - zokogott
5429 Utoh|                 csendességgel laktam, mintha senkivel se akartam volna észrevétetni,
5430 II  |                     én voltam a legbátrabb a seregben. Az én szemem látott a legmesszebbre,
5431 VIII|                    Margit-kolostortól. Az én seregemben, a magyar nemesi felkelők
5432 XI  |                     csupán az Úr angyalainak seregét szaporították. Szegénységben,
5433 Utos|               hölgyekkel). Augusztus 25-én: "Séta a szép Margitszigeten";
5434 Utoh|                 étvágyamat..." "Már hosszabb sétákat is tudok tenni mankó nélkül,
5435 Elo |                      szép tavaszi napon erre sétál. Ám kinek volt kedve és
5436 Utoh|                     szigeten, hogy azokra te sétálgass nedves, bocskoros lépteiddel,
5437 Utoh|                amelyeken át kell lépegetni a sétálónak. De az árnyék fekete hídjai
5438 X   |                     kirándult a szigetre, és sétált a sziget bokrai között,
5439 Utoh|                 tehát a fürdőnek forrását, a sétányoknak enyheségét, a zárda romjainál
5440 Elo |                      szegélyezett Duna-parti sétányon, amelynek sehol Európában
5441 I   |              meggyülemlik a talajvíz, hogy a sétapálcával akárhol forrást lehet fakasztani
5442 Utoh|                    nyitják az újabbnál újabb sétautakat a szigeten, hogy azokra
5443 Utoh|                      ők is, és kopogtatnak a sétaúton, háztetőn, a szélben, a
5444 IV  |                      leányzói vigasztalására sietnének a föld leányzói; a kis madarak
5445 IX  |                 járta országutakon dideregve siető muzsikus cigányság éppen
5446 II  |                  gallyaira.~- Mit akarsz, te siheder? - förmedt rá a királynő. -
5447 Utoh|                      amelyek ebben az időben sikeres elaltatásomhoz szükségesek
5448 V   |                 magasból, mint a leesett kő, siklott, mint a tűzsugár.~Egy vércse
5449 X   |                     lustája, jössz-e már?" - sikoltotta a hang.~Ilona tovább folytatta
5450 II  |                   vele. Dobálták, forgatták, simogatták a közéjük dobott tollat.
5451 Utoh|              csengenek ódon kerekei, gurul a sín, és a nyitott kocsiablakokon
5452 II  |                szóljak én, akinek alattvalói sincsenek?~~Máriási Ilona gyakran
5453 IV  |                    egykor a magyarok laktak. Siralom völgye volt Magyarország.
5454 XIV |                  mindenki a sírtól, csupán a siránkozó családtagok maradtak vissza.~-
5455 IV  |                értjük meg e bánatot, midőn a sírba költöznek ők. A halott ajkak
5456 VII |                      megszoktam az őszi szél sírdogálását, megnyugodtam a hervadásban,
5457 XIV |                 másik balról a vitéz ezredes sírhalma mellett, mint mindig virrasztó
5458 X   |                  rügyező gallyaikat. Piroska sírhalmán - fénylő legyecskék, pehelyszerű
5459 V   |                  Visszatért a szigetre, régi sírhelyére, ahol annyi csodát cselekedett.~-
5460 XII |                    végre elérkezik az utolsó sírhelyhez, amely fedőlap nélkül, üresen,
5461 XII |               mécsvilág búsan bolyong sírtól sírig, már nem remeg többé a láng,
5462 XI  |             éjszakája volt ez! A feltámadott sírjából előtörő fényesség volt ez!
5463 XI  |                   hogy imádkozni járt leánya sírjához a Margit-kolostorba. Itt
5464 XII |                      alatti szent nők, amint sírjaik között ellépdel. Suttog
5465 XI  |                    barázdás arcával a leánya sírjára borulva. Gyötrelem és szenvedés
5466 Elo |               felirat, mint valamely temetői sírkő felírása. A repkény, a falomb
5467 XII |                   mutatja a falba illesztett sírköveket, amelyek mögött egy-egy
5468 XII |           zárdaszűzek katakombájában, minden sírkövet megsimogat, mindegyik előtt
5469 Utoh|                      A levélke már megtanult sírni és mosolyogni, mint ahogy
5470 VII |                  felé ott lengetik a szélben síró gallyaikat azok a szomorúfüzek,
5471 XII |                     zárdahölgy fekszik, és a sírtakaró köveken csupán egy-egy keresztnév
5472 IV  |         Magyarországot. A boldogtalan király sírva járta be országát a tatárok
5473 Utoh|                    és mintha valamely száraz sivatagból jöttem volna: oly mohó kortyokkal
5474 V   |                  arcáról. Amint az őszi szél sodorja el a tegnapi virágleveleket.
5475 VI  |    felső-magyarországi folyók jegét és havát sodorják elé a hullámok, amikor a
5476 III |                 partról idáig felevezett víz sodra ellenében. Ilona testvérei:
5477 Utoh|                  korán hullatják leveleiket.~Sodródik az aranylevél, futamodik
5478 XII |                      fedőlap nélkül, üresen, sötéten, rejtelmesen tátong ki a
5479 X   |             elfelejtkeztek énekelni a bokrok sötétjében: mire visszatértek a rétre,
5480 Utoh|                napvilágra kívánkoznak a föld sötétjéből, de ez a Margit-forrás tovább,
5481 XII |                     látott maga előtt, amely sötétség századok óta aludt itt,
5482 XII |                      férfialak döbbent fel a sötétségből, hogy szinte megremegtette
5483 X   |                   mélye, a romfalak lappangó sötétsége: megtelt égi fényességekkel,
5484 XII |                  előrevilágított mécsesével. Sötétséget látott maga előtt, amely
5485 V   |                     lombtalan fák között egy sötétszürke, vörösbarna árnyék villámként
5486 X   |                    jövendője függött volna a sötétvörös szárnyú pillangótól.~A jó
5487 XIV |                      nyugalomnak.~Fénylett a sötétzöld sziget a katonai ruháktól,
5488 II  |                derekából, mint a nagybetegek sóhajtanak álmatlan éjszakákon. Ha
5489 V   |                      virágokat - felelt halk sóhajtással a költő.~Máriásiné szomorúan
5490 XI  |                      hajtja a faleveleket. A sóhajtásuktól megremegtek a tavaszi bokrok.
5491 IV  |                      engem is leányai közé - sóhajtotta Ilona, és tűzrózsák nyíltak
5492 XI  |             próbáltak kuruttyolgatni. Halkan sóhajtottak a nagy fák, amelyek alatt
5493 II  |                   anyakirálynő.~Abbahagyta a sóhajtozást, a nyögést, mert hiszen
5494 II  |                  száll. Folyton-folyvást azt sóhajtozták e fehér derekú lények, hogy
5495 XIV |                   álldogáltak e szivárványos sokadalomban.~Csodálatos szép volt a
5496 IV  |                 költő volt - nevét még ma is sokan ismerik -, és költői barátságot
5497 Elo |            építkezésbe. A Nyulak szigete nem sokban különbözött a vadontól,
5498 X   |                    országnak a pénzéből. Ott sorakoztak a leány barna nyakán egymás
5499 VIII|                       mondá a nádorispán.~És sorba járták a platánokat, a sátorfákat,
5500 VIII|                   otthon az édesanyjának, és sorjára elmondta Kármán Józsefnek,
5501 Elo |                    születtek meg a következő sorok.~~Abban az időben, amelyben