Part

5502 XII |                    király közé, hogy bezárja sorozatát a honalapító királyoknak.)~
5503 VIII|                      családjának és atyjának sorsát leírta. Papiros helyett -
5504 VI  |                minden alkalommal kiheverte a sorscsapásokat, mint akár a magyarság,
5505 Utoh|                     mondja, el kell hinnünk. Sorstársai, szenvedő testvérei okulására
5506 Utoh|                   magosságában békén kivárni sorsukat, őszi halálukat, hanem már
5507 XIII|                    kis társához, amely olyan soványnak látszott, mintha vizes kefével
5508 V   |               Valamikor ők voltak megbízva a spanyol inkvizíció vezetésével.
5509 V   |                   Páter Albertin, aki a rend spanyolországi kolostorából származott
5510 III |                 Megjárta ő a kálvária minden stációját. Most már elég volt. Nem
5511 Utos|                     második kötet októberben Stephen I. Wolff Hauma c. regénye
5512 I   |                  tökből vájt cinkefogók és a stiglincekre kivetett hurkok: jól működtek.
5513 Utos|                csinál kedvet a margitszigeti strandélethez (nem éppen apácásan öltözött
5514 X   |                      böjtöt tartanak~Midőn a sudarfák ormain megszólaltak a napsugarak,
5515 Utoh|                  sűrűségbe, félig a föld alá süllyedve rejtezett odúikat csak fantáziás
5516 XIII|                 társnak volt bejárása, amint sürgött-forgott, mint egy kis gazdasszony.
5517 Utos|              Különösen az ó-budai nép között sürübbek a Margit-szigetet illető
5518 XIII|             gubáikban járni, bármily melegen sütött a tavaszi nap.~Rézike előrement
5519 VI  |                      kitörte, mintha ágyúkat sütöttek volna el. Innen magyarázható,
5520 VI  |                      tennivalót. Még javában süvöltöz az északnyugati szél a budai
5521 VI  |                      A költő halkan Ilonának súgta:~- József, Magyarország
5522 V   |             büntetések, amelyek a rendbontót sújtják.~A szegény apácák hiába
5523 XIV |                    testvéreimmel, hogy le ne sújtsa őket a csapás az én eltávozásom
5524 IV  |                 felvette.~- Akkoriban sokkal súlyosabb volt az apácák hivatása,
5525 XII |                    lennie, hogy az irtózatos súlyú folyamot elbírja...~Máriási
5526 Elo |                  hatalmasabbak voltak a fák, sűrűbbek a bokrok, regényesebb a
5527 IX  |                      közé, rejtett pincékbe, sűrűségekbe. A budai őrjárat fehér kabátos
5528 II  |                      elől menekülve a sziget sűrűségét választotta, hogyan beszélgetnek
5529 II  |                    hangzik a tucatnyi nyárfa susogásában, ha gyenge szél fúj a Duna
5530 XIV |                  amit nekik napközben a szél susogott; szenderegni kezdtek a bokrok,
5531 XII |                     sírjaik között ellépdel. Suttog a föveny a lépése alatt,
5532 VI  |                    közelgő enyhe időjárást a szabadban tölteni, midőn a kertészek
5533 I   |                  kitavaszodik, majd elnyerik szabadságukat. Ám akkorára úgy megszokják
5534 V   |             polgárság, ha bűneitől meg akart szabadulni, mind a hét templomot meglátogatta,
5535 XII |                     amely a mélybe vezetett. Szabályos, faragott kőlépcsők, amelyeken
5536 I   |                       A víziszárnyasok a még szabályozatlan, vad szigeti partok mentén
5537 VI  |                    és nők közötti társalgást szabályozza. Valóban azért képezték
5538 Utoh|                     előadásait, a maga kevés szagú nyelvezetén mindennap elmondogatva
5539 XIII|                 hullott könnye, nem hangzott szájából jajszó, csak arca volt hófehér,
5540 Utos|                      azonban föladatom a nép száján forgó minden regét egybegyüjtögetni,
5541 VI  |               növekedni kezdett, és hét ágra szakadt ismét, mintegy örök példájára
5542 XIII|                   folt volt a begyén, mintha szakálla volna. Ez volt a hím. Tollait
5543 XIII|                   gyermekeiket felnevelik. A szakállasnak már most se volt helye a
5544 VII |                 kéményeiből halkan pipázgat, szakállát rázogatja, és álmoskönyvből
5545 IX  |            templomban. Lobogó hajával, sötét szakállával, villogó tekintetével végigballagott
5546 VI  |                     felett. A vihar malmokat szakított le láncaikról, tornyokat
5547 Utoh|                      pillanata az első fehér szalaggal, amely kelet felől az égre
5548 X   |                   bársony volt, piros és kék szalagokkal díszítve. A mellénykéje
5549 II  |                 legpogányabb lélek is magába száll. Folyton-folyvást azt sóhajtozták
5550 I   |                   időben azonban göndör füst szálladozott a kéményből, és a túlparton
5551 Utoh|                      lepecsételt palackokban szállítottak el innen is, mint a történelmi
5552 XIII|                     az volt, hogy holttestét szállítsuk a Margitszigetre, ahol neje
5553 VI  |                       ahova csak a varjú tud szállni.~A legnagyobb fa, a tányérlevelű
5554 Utoh|             orvosságaikban sem.~Laktam a kis szállodában, mert a főtisztelendő úr
5555 Utoh|                     egykori kétemeletes nagy szállodát felépítették három emeletnyire,
5556 X   |                     A mogyoró virágai halkan szállongtak alá a romfalakról, és az
5557 II  |                       és a szerzetesek hadba szállottak.~Legvégül vörös barátok
5558 VI  |                       A kék kertészkötényes, szalmakalapos férfiúban bizony senki se
5559 XIII|               gallyon.~Odahordott mindenféle szalmaszálat, hullogó madárpelyhet. A
5560 VI  |                     a rózsafa fejét földdel, szalmával, trágyával oly vastagon
5561 Utos|                   hangütés jellemezte, némi "szalon-antiszemitizmussal" és igen erőteljes legitimista
5562 Utos|                   Magyarság szeptember 18-ai számának 13. lapján jelent meg. Ottó
5563 Utos|                 Margit-kisregény is új műnek számít. Hangsúlyosan azzá teszi
5564 V   |                  visszahívja őt, mintha arra számítana, hogy a gyengéd tavasznak
5565 XIV |                      urak, akik csak valamit számítottak az országban. A nádorispán
5566 XII |                bolthajtás alatt száz lépcsőt számlált meg Ilona, amely a mélybe
5567 V   |               madarai voltak, különösen nagy számmal jelentkeztek. Karcsú lábaikon
5568 X   |                 alatt, mint fejedelemfi, aki száműzetés után bemutatkozik országában.~
5569 Utoh|                      ide kormányozhatták egy szanatóriumba, amelyet ügyes kezek a nagy
5570 Utos|                     a Palatinus strandról, a Szanatóriumról, a Margit-fürdőről, a parkról,
5571 Utoh|                 búcsúzkodó délutánon azzal a szándékkal léptem át az antikvárius
5572 XIV |                leszek Önnek, hogy megismerje szándékomat. Én még ma este elhagyom
5573 Utos|                 regényében is (1912). Kisebb szándékos vagy figyelmetlenségből
5574 I   |                    kéményből, és a túlparton szánkázó pesti dámák és urak láthattak
5575 I   |                      gondolhatták magukban a szánkázók, hogy akik az elhagyott,
5576 X   |                    jött ő, szarvasoktól vont szánon, egy ezred fehér lovas kozák
5577 Utos|              könyvsorozatot kiadó napilapnak szánt írásokat nézzük, akkor láthatjuk,
5578 V   |                   tudná manapság, hogy miért szánta el magát a királyné, hogy
5579 IV  |                elbujdosottak, dalolva járt a szántó-vető, de Margit ekkorára elpusztult
5580 XI  |                    az Úr angyalainak seregét szaporították. Szegénységben, szerénységben,
5581 I   |                   működtek. Három madárkával szaporodott az állatállomány. Mire kitavaszodik,
5582 VIII|                      van édesanyád otthona a szappannak, csak jöjjön a vasfához.
5583 VIII|                    mosni, mint a legfinomabb szappannal. Ám ha a kávétok van fogyatékán,
5584 Utoh|                     le a lombok közül azok a száradó, tüskés buzogányfejű gesztenyék,
5585 X   |                    fekhelyét - még hiányzott szárnyairól a fénylő, selymes hímpor,
5586 V   |                     őkelme a vad északi szél szárnyán visszanyargalni a Dunán,
5587 Utoh|                    mindnyájunkat példázó kis szárnyas emberkének sohase lenne
5588 Utoh|                      éjszakai széllel együtt szárnyra keltek, hogy lombos üstökösként
5589 X   |                   függött volna a sötétvörös szárnyú pillangótól.~A jó Isten
5590 Elo |                     nyulakkal, az őzekkel, a szarvasokkal, melyek a budai hegyekből
5591 X   |                       jeges északról jött ő, szarvasoktól vont szánon, egy ezred fehér
5592 X   |                     mint egy kis harangnak a szava. Talán éppen a kolostor
5593 II  |                     megharagudott a királynő szavaira.~- Mit? - kiáltott. - Az
5594 V   |              elgondolkozva hallgatta a költő szavait:~- Én majd megtalálom a
5595 V   |                 senki se akadt, aki a harang szavát hallhatta volna.~A domonkosrendi
5596 V   |                    kántorok és ezüstcsengésű szavú zárdaszűzek éneke hangzanék.~
5597 V   |                      legyezőket. A cinkéknek szavuk volt minden gallyacskához,
5598 Utoh|                  civilizációt is! A huszadik századbeli utazó kényemét, rafinált
5599 V   |                   meggyónni. Csaknem egy fél századig ült a gyóntató székben Páter
5600 Utoh|              Margit-forrás csodatévő jóságát századokon át nemzedékről nemzedékre
5601 XIV |                      hozták azt a válogatott századot, amely díszkísérete leend
5602 Utoh|                      emelet? Ki lakik majd a százon felüli szobákban, amikor
5603 III |                     Megszenvedett ő szegény; százszor három lányért, akit fényben
5604 VII |                       De talán valamennyinél szebb példányok a tölgyek, amelyeknek
5605 X   |           cseresznyét, csakhogy mi nem fáról szedjük. Csónakon hozzák nekünk
5606 X   |              nádorispánné előtt, hogy ruhája szegélyét megcsókolja.~Valóban olyan
5607 Elo |                    Itt mentek el a rózsákkal szegélyezett Duna-parti sétányon, amelynek
5608 IV  |                Valami nagy szomorúsága lehet szegénynek - mondá Ilona.~Máriásiné
5609 XI  |           angyalainak seregét szaporították. Szegénységben, szerénységben, Istent dicsérve,
5610 II  |                 iránta. Még egyszer az égnek szegezte a fejét, mintha megmutatni
5611 I   |                    gyűldében" a falra voltak szegezve, és a térképeken piros vonalakkal
5612 III |              rizsportól illatosak. Kalapjuk: szegletes Napóleon-kalap, amelyet
5613 II  |                    maskarát csinált magából? Szégyellhetné magát vénség létére, hogy
5614 II  |                     A szelecske elbujdosott, szégyenkezve lapult meg a bokorban. De
5615 V   |                      századig ült a gyóntató székben Páter Albertin, aki a rend
5616 IX  |                      hajjal nyargalnak zörgő szekereken egyik vármegyéből a másikba.~
5617 Utoh|                     bútoraimat, József nádor székibe ki telepedett, ki ült ócska
5618 XII |                       mintha valamely ismert szekrénybe nyúlna.~Egy marékra való
5619 II  |                   valami üzennivalója van.~A szelecske elbujdosott, szégyenkezve
5620 Utoh|                   mert arról kapja ama hideg szeleket, amelyek mindig ellenségei
5621 I   |                    futó betyároknak, iramodó szeleknek otthona a sivatag. De annál
5622 XII |                      mécses lángját. Valahol szelelőlyukaknak kellett lenni, amelyek friss
5623 Elo |                    is látható öles falaival, széles ablakaival, csigalépcsőjével
5624 Utos|                 főhercegi erkölcsöket sokkal szelídebben ítélték meg. Végül azzal
5625 VI  |                    És ezek a szigeti fák oly szelídek, hogy szinte maguk közlik
5626 Utoh|                    eltűnnek a fehér fátyolos szellemalakok; a virágillattól bódult
5627 XIII|                   volt hófehér, mint azoké a szellemalakoké, akiket az elmúlt éjszaka
5628 Utoh|                      virágokat, együtt az éj szellemeivel? Lehetséges, mert hiszen
5629 Utoh|                     életűek, mint akárcsak a szellemek, akik holdsugaras szigeti
5630 Utoh|             rétjeiben, harmataiban azoknak a szellemeknek a lábnyomát, akik bizonyosan
5631 I   |                 tegnapi hangversenyen finom, szellemes mondásokkal gyarapodott
5632 Utoh|                      baj, itt van a világon, szellő dajkája kezében, és a bokor-anyácska
5633 XIII|                      kutyák örültek a csípős szélnek - ők kénytelenek voltak
5634 Utoh|                    az idő tájt a világháború szélütöttségében sehol se nyúlt ki kőműves
5635 V   |                   Amerre a tavasz jár: onnan szélűzte fellegként oson tova a szomorúság,
5636 II  |                      fenyő-királynő hirtelen szembefordult az öreg széllel.~- Tudsz-e
5637 V   |                     akik közül némelyik csak szembetegséget, más fület, harmadik sebet
5638 XI  |                     látszottak Máriási Ilona szemei előtt.~Az oltárlépcső közepén
5639 IV  |                   halk magatartásához, amely szemeknek mélyében egy megfejthetetlen
5640 VII |                     a szigeten. És nemcsak a szemet gyönyörködtette virágaival,
5641 I   |                    sivatag, vad nádas, csupa szemétdomb a part egészen addig a helyig,
5642 I   |                 ellen. Napközben a ház körül szemezgetnek a baromfiak, hangos kiáltással
5643 Utoh|                parkok, új látványosságok, új szemhatárok mutatkoznak azokon a helyeken,
5644 Utoh|                   hatásokat a forrás-zuhatag szemlélésében, a gyógyulás útját a halk,
5645 Utoh|                    palatínus rózsáskertjének szemléletében..." "A forrásvíz mindennapi
5646 V   |                      miután huzamosabb ideig szemlélte a félig eltemetett kutat.~
5647 Utos|                  mégis úgy lehet a legjobban szemléltetni, ha a vizitkártya-sorozat
5648 Utoh|                    Óbudát lehet nézegetni és szempillantásainkkal be lehet kalandozni a girbe-gurba
5649 Utos|             kuruckodó tárcáiban.~1927 magyar szempontból legnagyobb szenzációja kétségtelenül
5650 X   |                    már bátran repült a sárga szemű fehér virágocskák felett,
5651 V   |              végigfutottak a réteken, fénylő szemük kivillant a bokrok alól,
5652 I   |                     zsalugáterek lehunyták a szemüket, mintha nem volnának kíváncsiak
5653 Utoh|               Margitszigetben gyönyörködik a szemünk -, de a lelkünk andalogva
5654 XIV |                   napközben a szél susogott; szenderegni kezdtek a bokrok, amelyek
5655 V   |                   apácákat gyóntassák, nekik szentbeszédeket mondjanak, hanem azért is,
5656 I   |                      idejét Ilona ápolásának szenteli. Egyetlen napra sem hagyja
5657 Utoh|                       fogadalma szerint arra szentelte életét, hogy könyvet írjon
5658 VII |                     csüggedt hadsereg, midőn Szentendre felől közelgett a hódító
5659 V   |              hadjáratban a pogányok ellen.~A szentföldi barátok szentjánoskenyeret
5660 V   |                     Azt hitték, még mindig a Szentföldön vannak, ahol az igazságtalanságokat
5661 V   |                  ellen.~A szentföldi barátok szentjánoskenyeret termő fákkal ültették körül
5662 Utos|                  hozó, tehát mintegy mennyei szentség fényében jelenik meg, addig
5663 V   |              katolikusok vallásának a gyónás szentsége, amely megmutatja az igaz
5664 Utos|                 került hajdani dicsőségét és szentségét.~Szörényi László~   * V.
5665 VI  |              némelyek e napokban Budán, akik szentül hitték, hogy hallották a
5666 VI  |                      nincs is annál nemesebb szenvedély, mint a jó Isten országában,
5667 XII |                     rázott le magáról, kínzó szenvedélyből menekült, mikor abban a
5668 VI  |                   elkövetkezett. A kertészet szenvedélye a nádorok családjában apáról
5669 X   |                   mint a beteg, aki elhagyja szenvedései fekhelyét - még hiányzott
5670 Utoh|                     az égi szűz segítené meg szenvedéseiben. És Szent Magit a tizedik
5671 XII |                   fájdalmaiból, emberfölötti szenvedéseiből, megcsalódottságaiból a
5672 X   |                   Jézus Krisztusunk nagyheti szenvedéseinek emlékére?~Azután kézen fogta
5673 XIII|             bátorságom elviselni a reám váró szenvedéseket. Köszönöm, Margit királyleány,
5674 XI  |                     hozzá. Megóvta azoktól a szenvedésektől, sanyargatásoktól, amelyekben
5675 XI  |                    nincs ezen az arcon földi szenvedésnek, bánatnak, de örömnek se
5676 XIII|                 volna ennyi erőm elviselni a szenvedést...~- Én sem - felelt halkan
5677 III |                   hogy atyám önhibáján kívül szenvedjen, hogy ne térhessen vissza
5678 XII |                     A betegek gyógyítását. A szenvedők gyámolítását. A tatárjárás
5679 Utoh|                      nehéz lélegzetűekről, a szenvedőkről, a reménytelen betegekről,
5680 V   |                     valamely okból büntetést szenvedtek. Hiába építettek a zárdában
5681 Utos|                magyar szempontból legnagyobb szenzációja kétségtelenül Rothermere
5682 Utos|                     érték a szenzációsabbnál szenzációsabban tálalt hírek arról, hogy
5683 Utos|                 hasábjain is egymást érték a szenzációsabbnál szenzációsabban tálalt hírek
5684 Utoh|                   hiszen a virágok éppen oly szépek és érthetetlenek, éppen
5685 VI  |              ébreszthetett bármely korabeli "széplélekben".)~A nádorispán kertje alatt
5686 Utoh|                 ifjúsággal, soha el nem múló szeplőtelenséggel harsan fel együtt a lombok
5687 XI  |                     a királyleány, és teljes szépségében maradott meg halottaiban,
5688 Utos|                  közli, hogy a sorozat első, szeptemberi kötete éppen Krúdy regénye
5689 Utoh|                     ismerni kezdték szívbéli szerelmemet a szűzies orgonaillat iránt -
5690 X   |                      most temiattad nem lesz szerencsém egész esztendőben - szólt
5691 Utos|                  felidézésébe (az olvasó ezt szerencsére maga is megállapíthatja,
5692 V   |                     vércse felé dobta.~Olyan szerencsés volt a kődobás, hogy a vércsét
5693 XIV |                 szigeten maradottaknak, hogy szerencsésen elérkeztem a kolostorba.~~
5694 V   |                     él. Addig nem mondhatják szerencsétleneknek magukat, mert bizonyosak
5695 III |                  mindnyájan tudjuk a mi nagy szerencsétlenségünket.~- Kármán úr előtt nincs
5696 XI  |                szaporították. Szegénységben, szerénységben, Istent dicsérve, oly észrevétlenül
5697 Utos|                      1795-ben meghalt, tehát szerepeltetése a napóleoni háborúk korában
5698 Utos|                  temettek. Ezek közt nem kis szerepet játszik egy ezüstből öntött
5699 Utos|               eltörölve, színeket módosítva, szereplőket kicserélve, új kezdőmotívumot
5700 V   |                   madárka, amely a fatetőkön szeret üldögélni, ámde ha megszólal
5701 X   |                    cseresznye terem.~- Én is szeretem a cseresznyét, csakhogy
5702 IV  |                   csodálatos önfeláldozás és szeretet vagyon a női szívekben.~
5703 Utoh|                 mindig akadnak emberek, akik szeretik meghallgatni a meséket.~
5704 V   |                      elég életereje. Ó, hogy szeretne őkelme a vad északi szél
5705 I   |               Máriási Ilonának nagy oka volt szeretni a tavaszt. Gyermekkora óta
5706 XIV |                 halok meg, én tovább is az ő szerető, jó testvérük maradok, aki
5707 X   |                     majd a virágok kelyhéből szerez, de már bátran repült a
5708 Utos|                    azzal a zseniális trükkel szerezte vissza a császár-családfő
5709 Utos|                   kút fontos jelenet; miután szerinte itt volnának a kolostor
5710 Utos|                Szigeti séták című fürdőújság szerkesztésekor olvashatta a fenti idézetet
5711 Utos|                    kérészéletű képeslapjának szerkesztését.~Az előbb burkoltan arra
5712 Utos|                     jelent meg a Krúdy által szerkesztett Szigeti Séták című folyóirat
5713 Utos|               vehették nagyon komolyan a lap szerkesztői a harcias célkitűzést, a
5714 XII |                    és mások, akik titokzatos szertartásaikkal szerettek elbújni az emberek
5715 V   |                     volt valaha a domonkosok szerzete. Hívják őket dominikánusoknak
5716 XI  |         gyóntatóatyák, a szomszédos kolostor szerzetesei nem léptek be a zárdába.
5717 XI  |                     és a szomszédos kolostor szerzeteseinek szőrcsuháját öltötte magára.
5718 V   |             elindulna végzetes útjára. Nem a szerzeteseken múlott, hogy Magyarországot
5719 V   |                    sorban elbántak azokkal a szerzetesekkel, akik időnként megtelepedtek
5720 Utos|                   szigeten a középkorban élt szerzetesekre és az általuk emelt épületekre
5721 Utoh|                 képzelem már magamat, akinek szerzetesi életmódja és bölcsessége
5722 V   |                      a dominikánusok a többi szerzetesrend eltávolításához fogtak.
5723 II  |              apácakolostor közelében, valaha szerzeteszárda is állt a szigeten. A papok
5724 Utos|                      a névtelen beharangozás szerzője szerint a sorozat "a magyar
5725 Utos|        antikváriumban vásárolt olvasmányának szerzőjére hivatkozik. Valószínűsíthető
5726 II  |                csaták elmúlásával sem válnak szét. A legenda szerint az apácakolostor
5727 X   |                       rikácsoló hang javában szidalmazta a jövendőbeli királynét. "
5728 Utoh|                    Nem, többé nem jössz be a szigetbe, hogy tavaszonkint elvigyed
5729 XIII|                      vasdereglye kötött ki a szigetcsúcson, amelyen hadi lobogó volt,
5730 V   |                     lesben a messzire látszó szigeteken, mintha azt várná, hogy
5731 IX  |                    szigete fekszik. Ezeket a szigeteket elmosta ugyan a Duna az
5732 Utos|                  emlékezik meg részletesen a szigethez fűződő budai és óbudai legendákról. "
5733 XI  |           képzeletében évszázadok múlva is a szigetlátogató, midőn elmerül az itteni
5734 IX  |                    volt a nagy hajónak ilyen szigetmaradványra kerülni. Ott rostokolhatott
5735 Utoh|               Dunában, mint ahogyan eltűntek szigettársai is, amelyeket régi térképeken
5736 III |                  amire mind a két kisasszony szigorúan nézett rá.~- Nem tudod,
5737 IV  |                      a vallás, izzóbb a hit, szigorúbb a fegyelem.~- A királyleány
5738 II  |                 lemondva a világ hiúságáról, szikáran, kopaszon, de törhetetlenül
5739 XIII|            szenvedélyesen sírt, mint amilyen szilaj a vadmadarak repülése, amelyek
5740 Utoh|                életet. Bizony, még a kemény, szilárd, szinte letéphetetlen vadgesztenyék
5741 VIII|                      mint ő maga.~Egy óriási szilfához értek, mely magasra emelte
5742 IX  |               nagypéntek - szólt a vajda, és szimatolva emelte fel a fejét a déli
5743 XIII|                    kedv, minden hang, minden szín a Margitszigeten.~Milyen
5744 XIV |                       hogy kinyíljanak a víz színein, hogy belsejük megteljen
5745 Utos|                      hangsúlyokat eltörölve, színeket módosítva, szereplőket kicserélve,
5746 IV  |                    nem volt kedvük itt a víz színére ugrándozni.~Magyarország
5747 Utoh|                     fekete hídjai is aranyló színűek, különösen azokon az utakon,
5748 Utos|                    évnek a termése Az utolsó szivar az arabs szürkénél, az egyik
5749 IX  |                     A lyuk fenekén csendesen szivárgott a források vize, amely források
5750 XIV |                  északi utasok álldogáltak e szivárványos sokadalomban.~Csodálatos
5751 VI  |                   talált egy pihenőhelyet, a szivattyús kút peremét, ahol a margitszigeti
5752 Utoh|              találjon. A főtisztelendő úrnak szívbaja volt. Elakadozott a lélegzése,
5753 Utoh|                     utazik is minden szegény szívbajos, amint már ezt az álomfejtők
5754 IV  |                 amely komolyság hasonlatos a szívbajosok halk magatartásához, amely
5755 Utoh|                       miután ismerni kezdték szívbéli szerelmemet a szűzies orgonaillat
5756 V   |                   mert bizonyosak lehetnek a szívben, amely érdek nélkül, forró
5757 Utoh|                      parókiáján, amit tiszta szívből kívánok neki.~Itt nézegettem,
5758 Elo |                   Ilonáról regélünk. Tárd ki szíved, olvasó.~~
5759 XI  |              meggyógyultak a legfájdalmasabb szívek, hisz az orvosok manapság
5760 IV  |                     és szeretet vagyon a női szívekben.~Hisz nem voltak azok mind
5761 XIII|              segítségére voltál szegény árva szívemnek.~Így szólt Ilona, és kezét
5762 Utoh|                      nagy kő ereszkednék alá szívemről, amely ott nyomta volna
5763 X   |                    ne hagyta volna nemes, jó szívének. Áldották a betegek, a szegények,
5764 III |                 velünk, ha papa hallgat a jó szívére, és látni akar bennünket!~-
5765 XIII|                   részére valamit, amit lesz szíves holnap átadni neki.~Nyolc
5766 I   |                     Margit szigete akkor még szívesebb otthona volt a madaraknak,
5767 II  |                Ugyanazért nem fogadta a régi szívességgel barátját, sőt tán csípősen
5768 XIV |                      meg őt?~Aztán keserves, szívet rendítő zokogásba fúltak
5769 V   |                     fáradt fejét, meggyötört szívét a szenvedő, ha vallása se
5770 V   |                    módon bőséges nedvességet szívnak mindig magukba. Mennyi elszántság,
5771 VII |                   pattogó rőzselángjaival, a szívringató magánnyal, a kerti utakkal,
5772 Utoh|                   amikor egy bús betegséges, szívszorulásos és búcsúzkodó délutánon
5773 Utoh|                      reménységet öntögetni a szívükbe. És én már régen nem láttam
5774 XI  |                  torokkal énekeltek itt, kis szívüknek minden drágalátos érzelmét,
5775 V   |                     lelkükre gyógyírt, sajgó szívükre vigaszt a templomok bolthajtásai
5776 III |                   nagy úr, mint a palatínus, szóba áll vele.~- Atyám az ő seregében
5777 V   |                     a kőház, amelynek számos szobája volt, ahol az asszonyok,
5778 Utoh|                   lakik majd a százon felüli szobákban, amikor a harmadik emeletre
5779 Utoh|                tölgyek alá, ahol Arany János szobra fehérlik, mert a könyvíró
5780 Utos|               Gondolat Kiadó által kiadott A szobrok megmozdulnak című gyűjteményben).~
5781 Utos|                    dicsőségét és szentségét.~Szörényi László~   * V. István és
5782 I   |                    remegve beszéltek arról a szörnyeteg Napóleonról, aki nekiindult
5783 V   |                 fűzfavesszőkkel kötözi meg a szörnyeteget, ibolyaszálakkal erősíti
5784 Utos|                      arra, hogy módosítson a szövegen, és így hangsúlyokat eltörölve,
5785 I   |                     olcsó pénzen finom török szövetet kínáltak eladásra. Ilyenkor
5786 V   |                    valami szőnyegen, amelyet szövőszéken készítettek. És mégis a
5787 Utoh|                     utazó kényemét, rafinált szokásait, ördöngős pihenését, tiszta
5788 V   |                    csendjét, ha nem volnának szokásba szigorú büntetések, amelyek
5789 V   |              gondolatait elmulassza, s ezért szokatlanul vidám hangon kiáltotta:~-
5790 III |                     hódító tiszteletére.~Egy szőkés-barna, ábrándos arcú ifjút hoztak
5791 Utoh|                  mégis megkondul, hogy el ne szokjon tennivalójától.~A kerti
5792 XIII|                 fecsegett, mint némely ember szokta eltölteni az időt. Egy magasabb
5793 XII |                   fáknak a gyökérzetéről azt szokták mondani, hogy éppen olyan
5794 V   |               szegény megtérő.~- Én anyámnak szoktam meggyónni, ha valamely olyan
5795 I   |                   ébresztő, erőteljes hangon szólal meg a magasságban, mintha
5796 XI  |                       Nagyszombat éjszakáján szólalnak meg a szigeten a fülemilék.
5797 VI  |                   germán költőt még senki se szólaltatta meg magyar nyelven: csakhamar
5798 Utoh|                     volna ezen a napon, hogy szolgálhasson annak az isteni Anyának,
5799 III |                     hogy egy napig is tovább szolgáljon értünk. Haza kell jönnie.
5800 IV  |                  betegek gyógyítása, a durva szolgálói munka, a megváltozhatatlan
5801 II  |            gyermekének lehetne nevezni.~Csak szolgálók, alattvalók mindenütt, akik
5802 II  |                  fejedelemségen.~S ezeknek a szolgálóknak nem járt egyében az eszük,
5803 XII |                   kőbe vésett nevek: szegény szolgálót, aki kegyességével, tisztaságával,
5804 II  |               életükben is mindig a szüzeket szolgálták.~Néhány lépésnyire a szelíd
5805 XI  |                      gondolta, hogy kívülről szólítják, és neki mennie kell.~~Máriási
5806 VII |            csodálkozással hallgattam, hogyan szólongatják egymást a régi fák, mint
5807 XI  |                    beszélt volna hozzá.~- Te szóltál, édesanyám? - kérdezte Ilona.~
5808 III |                    örömének.~- Vigyázz! Majd szólunk anyánknak! - fenyegették
5809 XIV |                   temetésére. Aztán majd egy szomorúbb, bánatosabb ruha lesz az
5810 VII |               szélben síró gallyaikat azok a szomorúfüzek, amelyek alatt a hagyomány
5811 VII |                     Toldiról, ámde a szigeti szomorúfűzek alatt ott nyugodott Piroska,
5812 VII |                tavaszkor gondja volt Piroska szomorúfűzfájára is.~~
5813 VI  |               ültetéstől. Ő ültette azokat a szomorúfűzfákat a régi kút környékén. Valamint
5814 IV  |                  szegény fiúnak van elég oka szomorúnak lenni. De majd megtudod,
5815 IV  |              Józsefet, ha látom. Valami nagy szomorúsága lehet szegénynek - mondá
5816 I   |                     a szigeten.~"Ilona ismét szomorúságba esett, mióta elmúlott a
5817 IV  |                életüket, hogy itt, az örökös szomorúságban, a mosolytalan bánatban
5818 II  |              tetszett nekik az apácakolostor szomszédsága, ahol sok kincset sejtettek.
5819 XII |                  Erzsébet magyar királyleány szomszédságában.~Ki tudná már manapság,
5820 V   |                  igéjét hirdetni is, ugyanők szónokolnak a pápai udvarnál. Egy dominikánus
5821 V   |            látszódnak a levelen, mint valami szőnyegen, amelyet szövőszéken készítettek.
5822 I   |                  nekik semmiféle mulatságot, szórakozást. Hiszen olyan jól nevelt
5823 Utos|                    könyvsorozat egyértelműen szórakoztató lektűröket közöl. Így például
5824 V   |                     kertészekben éltek, akik szőrcsuhában, vándorbottal járták az
5825 XI  |                      kolostor szerzeteseinek szőrcsuháját öltötte magára. Mezítláb
5826 V   |              megvesszőzték meztelen hátukat, szőrcsuhát viseltek, magukba szálltak
5827 Utoh|          Bólongathatsz öreg, másodpercenkint szórhatod alá búsult leveleidet, mint
5828 Elo |                  kertész kezének segítségére szorulnának.~Itt mentek el a rózsákkal
5829 Elo |                    az emberek is oltalom alá szorultak. A nagy árvíz vagy a hatóságok
5830 Utos|               plakátjának reprodukciója is: "Szt. Margit-sziget a Duna gyöngye".
5831 Utoh|                  minden erejére, tehetségére szüksége volna ezen a napon, hogy
5832 V   |               csodatevő Margitot, mert nekem szükségem van az ő segítségére - felelte
5833 I   |                  egészsége helyreállításához szükséges.~Az öreg Máriási úr egy
5834 Utoh|                időben sikeres elaltatásomhoz szükségesek voltak: ott találtam a főtisztelendő
5835 IV  |                 pajtásaik a lepkét kergetik. Szüleik nem nézhetnek rájuk, csak
5836 Utoh|                     Vajon a hajnallal együtt születnek a virágok is? Vajon egyezik
5837 Elo |             békességben akarunk maradni.~Így születtek meg a következő sorok.~~
5838 Utoh|                    törvényeihez - nem tudják szülőhelyükön, a nagy fák magosságában
5839 X   |                eljegyzik egymás gyermekeit a szülők. Az én vőlegényem annak
5840 III |                visszatért a táborból Budára. Szünet állt be a hadakozásban.~
5841 III |                   megindult pörök csak addig szünetelnek, míg ő a táborban van. Odáig
5842 V   |                halkabban fújták a ködkürtöt. Szünetelt minden csetepaté a kolostor
5843 Utos|                    Az utolsó szivar az arabs szürkénél, az egyik legnagyszerűbb
5844 II  |                   mint életükben is mindig a szüzeket szolgálták.~Néhány lépésnyire
5845 II  |                   Néhány lépésnyire a szelíd szüzektől komoran merednek a földből
5846 Utos|                       amelyet az író már oly szuggesztívan ábrázolt A magyar jakobinusok
5847 Utos|                     egyéb írásaival, illetve szűkebben a Magyarság hasábjain közölt
5848 VIII|                 természetű ez az óriásfa. Ha szűkiben van édesanyád otthona a
5849 Utos|                 csengésével az éjféli álomba szunnyadókat.~Van még a jámbor legenda
5850 Utoh|            idecsalogassák a világ mindenféle szúnyogját. A mérnöki tudomány kieszelte
5851 Utoh|                     meg, a többinek a helyén szurkos homok vagy odú, amelybe
5852 Utoh|                   akiknek veséjük alattomban szúró fájdalmakat okoz. És használ
5853 IV  |                  neveli. Kolostort építtet a Szűzanya imádására, ahol örökös ájtatossággal
5854 XI  |             Krisztinák, az Ilonák... akikről szűzi nevükön kívül mit sem tud
5855 Utoh|               kezdték szívbéli szerelmemet a szűzies orgonaillat iránt - több
5856 Utos|                  plakátot, közlik Weszely R. T. plakátját is, valamint
5857 IX  |                     szent misét hallgasson a tabáni katolikus templomban. Lobogó
5858 I   |                 kérdezősködik, vagy egy öreg táblabíró atyjukat, a hadjáratban
5859 III |                      amíg a háborúban van. A táborba nem vihetnek utána semmiféle
5860 III |                 Napóleon ellen: visszatért a táborból Budára. Szünet állt be a
5861 XIV |                 sárga-fekete zászló. A nádor tábornagyi egyenruhában volt, míg Alexandra
5862 III |                       beteg testével állja a táborozás fáradalmait, nem beszélve
5863 VI  |                    ügyeket, de még a háborús táborozást is otthagyta, mikor tavaszi
5864 X   |                      Van-e vőlegényed?~Ilona tagadólag intett.~- Nekem van - folytatta
5865 Elo |                      a bokrok, regényesebb a táj azon a szigeten, amely a
5866 I   |            vonalakkal megjelölve ama európai tájak, amelyeken Napóleon abban
5867 IX  |                 ügyekben, melyek ezen a nagy tájékon előfordulnak a cigányság
5868 XII |                    sötétségben, a mécsesláng tájékozatlanságában.~Máriási Ilona azonban a
5869 I   |                   hogy postagalambok módjára tájékozódjon az irányról. Útközben, valahol
5870 V   |                   ellendülnek a felszéllel a tájról, ahol késő őszig nincs keresnivalójuk.~-
5871 IX  |           kaszárnyákban már régen elfújták a takarodót, a legutolsó őrjárat is
5872 V   |                      felé most is megtelik a talaj a vén kastély körül a szentjánosfák
5873 X   |                 valami nehéz munka. A sziget talaja tele volt gallyal, amelyet
5874 XII |                módjára kapaszkodnak a sziget talajába, még a romkövekbe is, mintha
5875 Elo |                     is nedvesítette a sziget talaját, a növényzet dús volt itt,
5876 XII |                 leugorva, finom, bársonypuha talajba lépett, amely olyan kellemetes
5877 Utoh|           előbb-utóbb kidőltek volna a vizes talajból, ezt meg a modern kertészek
5878 I   |                  árvízkor úgy meggyülemlik a talajvíz, hogy a sétapálcával akárhol
5879 Utoh|                  vadkacsa lakott, amikor még talajvizekben nádak és sások meredeztek
5880 Utoh|                      lehet tüntetni ezeket a talajvizeket, ki lehet cserélni a földeket,
5881 Utoh|                 tovább is vendégeskedhetne a talajvizekkel. Megkeverték kaviccsal,
5882 VI  |                      jó kertész még télen is talál magának kellő tennivalót.
5883 Utos|         Margit-sziget (Pest, 1872). Az ebben található adatokat egyébként népszerűsítette
5884 Utos|                   vettük - még egy előzményt találhatunk, ennek címe is Szent Margit
5885 Utoh|               mesemondások helyeit többé nem találják meg az álmodozók. A mesék
5886 Utoh|                 kínzó betegségére gyógyulást találjon. A főtisztelendő úrnak szívbaja
5887 XII |          megrendített volna ez a föld alatti találkozás, csak ez a hősies leányka
5888 X   |           valószínűtlenséget mondott az első találkozásnál.~Elbeszélte, hogy az ő apja
5889 X   |                   hosszú viszontagságok után találkoznának, végigrepült a réteken,
5890 IV  |                mentek anélkül, hogy bárkivel találkoztak volna.~- Magának élő embernek
5891 XIV |                  denevérekkel, madarakkal is találkoztunk, amelyek elröpültek fejünk
5892 Utos|                    végéig még tíz alkalommal találkozunk képekkel a Palatinus strandról,
5893 V   |                       ha a szegény bűnös nem találna feloldozást ezen világon
5894 XIV |                   boldogságukat. Egy levelet találnak majd párnám alatt, ha én
5895 Utos|             szenzációsabbnál szenzációsabban tálalt hírek arról, hogy a lord
5896 Utoh|                      szükségesek voltak: ott találtam a főtisztelendő úr kegyes
5897 XII |                    az a boldog, aki méltónak találtatott arra, hogy helyet kapjon
5898 IX  |                 cigánypalatínus -, aztán, ha találtok valamit, amiből nekem is
5899 XIV |                    hogy a kolostor romjainál találtuk meg azokat a lépcsőket,
5900 IX  |                 írtak csendes kolostorokban, találtunk egy helyet, amelyben szó
5901 XII |             aranytallér utasítását követi. A talléron egy köpönyeges Jézuska alakja
5902 Utoh|                      Minden padnak története támad, ha sokáig élünk a szigeten.
5903 V   |                mielőtt kiválasztotta volna a támadás tárgyát, egy kis tömzsi,
5904 II  |                    falaik ellenálltak minden támadásnak. A föld alatt pedig éppen
5905 V   |               fegyverrel is megvédelmezzék a támadók ellen.~Nagy rend volt valaha
5906 V   |                   ökle.~A vércse még egyszer támadott, de a madarat már nem talált
5907 Utos|                     lap, illetve a lap által támogatott könyvsorozat jelentőségét,
5908 Utoh|               fogadta meg a főtisztelendő úr tanácsadását.~~És itt épült fel a szemem
5909 IX  |                     dugárus, akinek nem volt tanácsos nappal mutatkozni.~A vajda
5910 III |                     Hát a palatínustól fogok tanácsot kérni.~Fanny és Elisabeth
5911 X   |               tavaszi napon. Még fáradt volt tánca a téli pihenő után, amelyet
5912 I   |                      cipőszalagja gróf X.-né táncestélyén, valamint idejekorán megtudja,
5913 II  |                      és az éji madarak nekik táncolnak oly fürgén a romfalak között.~
5914 II  |                  öreg széllel.~- Tudsz-e még táncolni, öcsém? - kiáltotta hirtelen.
5915 II  |                      ilyenkor felvidultak és táncoltak a réten. Meglátogatták egymást,
5916 I   |                 előkelő bálról sem. Ünnepelt táncosnők, magasztalt úrhölgyek. A
5917 II  |                     Máriási Ilona hallotta a táncot, amelyet a bőszoknyás fenyők
5918 Elo |                kényszerítették: Szent Margit tanítá meg újra imádkozni a magyar
5919 Utoh|                dolgokat, anélkül hogy valaki tanítgatná erre. És bizonyos, hogy
5920 V   |                      állt. És itt botanikára tanította Máriási Ilonát, mert abban
5921 XIII|            elfoglalja.~De Máriási Ilona, aki tanúja volt bűnös cselekedetének,
5922 Elo |                 mindennapi életükből, szürke tanulóságukból, drágalátos ifjúságukból
5923 X   |             cigányvajda lánya aranypénzekről tanulta a földrajzot, nem pedig
5924 II  |                     nótákat, amelyeket télen tanultak, midőn faodúkba voltak zárkózva,
5925 I   |                     magyarországi birtokukon tanulták meg. Egyébként az előkelő
5926 Elo |                emberek társaságát. De biztos tanyát nyújtott azoknak is, akiknek
5927 IX  |                   alatt szoktak a korcsmában tanyázni, hogy a szívük fáj.~Csend
5928 XII |                 mikor a hatalmas lovagrendek tanyáztak itt: a templomáriusok és
5929 V   |              árvácskák figyelni kezdenek kis tányéraikkal, a rügyek, bimbók úgy ülnek
5930 VI  |                  szállni.~A legnagyobb fa, a tányérlevelű platánfa (boglárfa), a nádorispán
5931 IV  |                    között. Az ő sápadt arcuk tapadt a vasrostélyos ablakokhoz,
5932 I   |                    benyomásait, látnivalóit, tapasztalatait azoknak, akik nem vehettek
5933 III |              összenevettek. Milyen fiatal és tapasztalatlan még ez a gyermek! Bízik
5934 Utoh|                 anyagokat, mint a nagy utazó tapasztalatokat. Ezért mondják a vegyészek,
5935 IV  |             Tülökhang szólalt meg a Dunán. A tapasztalt csónakos hívta vendégeit,
5936 II  |                      ősszel tette.~Szomorúan tapasztalta, hogy a nők korábban és
5937 V   |               levelet, amelynek olyan volt a tapintása, mintha a legfinomabb bőrből
5938 I   |                 piros-fehér arcuk, ha valami tapintatlan öreg néni az édesanyjukról
5939 V   |                     egy főütőér, amely érből táplálkoznak az ágazatos erek, mint a
5940 III |                  hogy atyánk hatvanadik évét tapossa?~Fanny és Elisabeth hangosan
5941 Utos|                    Virradatban írt kuruckodó tárcáiban.~1927 magyar szempontból
5942 Utos|                       augusztus 28-án közölt tárcája. A magyar szentek szigete,
5943 Elo |                   Máriási Ilonáról regélünk. Tárd ki szíved, olvasó.~~
5944 V   |                kiválasztotta volna a támadás tárgyát, egy kis tömzsi, barna mellényes
5945 X   |                  tortát hazahozott az apám a tarisznyájában.~Olyan ebéd volt az, mint
5946 Elo |                      iskolásleánykák a maguk tarkabarka ruhácskáikban, mintha egy
5947 XIII|                      volna meg reggel. A kis társ egy ökölnyi odút fedezett
5948 XIII|               felesleges pehely, amelyet kis társa azonnal az odúba vitt. Ez
5949 XIII|                 fecsegett ahhoz a szürke kis társához, amely olyan soványnak látszott,
5950 I   |                     élt, tegnap már elrepült társaihoz, de reméljük, hogy nem felejti
5951 VI  |                     a férfiak és nők közötti társalgást szabályozza. Valóban azért
5952 Elo |                     nem szerették az emberek társaságát. De biztos tanyát nyújtott
5953 VI  |                      maradjanak alul bármely társaságban. (Kármán - "a magyar Werther",
5954 IV  |                   javában ünnepeltek a pesti társaságokban, habozás nélkül elfogadta
5955 I   |                     a sok estélynek, bálnak, társaságos összejövetelnek a leírásától.
5956 XIII|                    fészekben. Oda csak a kis társnak volt bejárása, amint sürgött-forgott,
5957 X   |                  zöldjében elrejtőzve várták társnőiket, megcsókolta testvéri csókkal
5958 II  |              Lehetséges, hogy megölte némely társnőjét, akik nyomába növekedtek,
5959 X   |                      és Máriási Ilona böjtöt tartanak~Midőn a sudarfák ormain
5960 V   |                   országos törvények meg nem tartása, a szegények sanyargatása.~
5961 Utoh|                    őrt álló rendőrre, és nem tartják magukat a regulához, a nagy
5962 XIII|                       amely körülmény mindig tartósan hűvös időjárást jegyez a
5963 Utoh|                       a zárda romjainál való tartózkodás lelki tisztálkodását, a
5964 III |                    nem tud elmaradni kedvenc tartózkodási helyéről, a Margitszigetről.
5965 X   |                  megengedte nektek az itteni tartózkodást?~Ilona büszkén felelt:~-
5966 V   |                       a király környezetéhez tartozó főnemesek, országos nagyméltóságok
5967 I   |                     a féktelen magyarok közé tartozott, aki még öreg napjaira is
5968 XII |                 szüzek, akik látták valaha a tatárjárást, akik a sors viszontagságai
5969 V   |                      ottani rokonait, akik a tatárnak útját állják, mielőtt elindulna
5970 Elo |        újjáépítésében, mint akár atyjának, a tatárverte bús IV. Béla királynak.
5971 XII |                 üresen, sötéten, rejtelmesen tátong ki a katakomba nyirkos falából.~
5972 Elo |                 mintha egy nagyváros különös tavasza jött volna versenyezni a
5973 Elo |                  versenyezni a nagytermészet tavaszával.~Felvonultak intézetbeli
5974 V   |                    számítana, hogy a gyengéd tavasznak nincs elég életereje. Ó,
5975 IV  |                  távollét után találkozik.~A tavaszodó sziget bennük nem az élet
5976 II  |                  gyakran elhallgatta közelgő tavaszokon, amikor a vén holló a nap
5977 II  |                     útja gyakran véres.~~Egy tavaszon aztán, mikor a szigeti telet
5978 Utoh|                    jössz be a szigetbe, hogy tavaszonkint elvigyed bokrainkat, fáinkat,
5979 XIV |                      életbe. És akkor majd a távolból az én imádságom fogja önt
5980 IV  |                      jó barát, amikor hosszú távollét után találkozik.~A tavaszodó
5981 X   |                    bogárkák méregették az út távolságát egyik fától a másikig, mint
5982 XIV |                    hogy senki se vegye észre távozását? A csónakosok ismerik önt.~-
5983 II  |                      a vén holló diadalmasan távozott.~Ezt a megaláztatást nem
5984 XII |                 hömpölyög odafent, a vöröslő téglával és szürke kővel kirakott
5985 Utos|                  ebben az évben fut végig "A tegnapok ködlovagjai" című arcképsorozat
5986 X   |                 arcán közeledne, hogy csodát tegyen. Olyan halkan zengett a
5987 Utoh|                 vannak e földön, hogy csodát tegyenek azokkal a betegekkel, akiknek
5988 IX  |                  amiből nekem is jutna rész, tegyétek csak oda a kunyhóm elé.
5989 III |                  hangosan felzokogott.~- Mit tegyünk? - kiáltott fel hangos kétségbeeséssel
5990 V   |                  legyenek a félénk, magukban tehetetlen nőknek.~A dominikánus barátok
5991 Utoh|                       mintha minden erejére, tehetségére szüksége volna ezen a napon,
5992 X   |     cigány-hercegkisasszony dolga se fenékig tejföl. Bizonyosan ő is megkapja
5993 Utoh|                 virradtunk, tűzpiros szemmel tekint alá a fali kalendáriom az
5994 IX  |                  Olyan nagy volt Jóska vajda tekintélye, hogy későbben nemcsak a
5995 V   |                   Fénykorában e rend nagyobb tekintélynek örvendett a jezsuiták rendjénél
5996 VII |             hervadásban, messzire elkísértem tekintetemmel a lehullott faleveleket,
5997 IX  |                   sötét szakállával, villogó tekintetével végigballagott a vajda a
5998 Utos|                  helyet szentelt a mártírnak tekintett IV. Károly király kultuszának.
5999 V   |                  kincseikért, amelyet úgysem tekintettek magukénak, hanem az egyházénak.~
6000 Utos|               kisregény töredékes csírájának tekinthető; egyébként 1921-ben jelent
6001 Utoh|                   varjak, amelyek őslakóknak tekintik magukat a szigeten, mintha