Part

6502 VIII|                    szappannak, csak jöjjön a vasfához. E fa lehullott kérgével
6503 VIII|                     gondossággal vigyázott a vasfára.~Ugyan kinek adatik meg
6504 VIII|                   kertészek között is, aki a vasfát kivirágozni látja.~A nádorispán
6505 IX  |                 Valóban az volt őkegyelme.~A Vaskaputól Komárom magaslatáig Jóska
6506 I   |                      A szobák ablakán kettős vasrács, az ajtók kifogástalanul
6507 XI  |                   gyóntatófülkék, amelyekből vasrácsos ablak nyílt a templomba,
6508 IV  |                   szegény zárdaszűzek csak a vasrostélyon át láthatták a tavaszi holdat,
6509 IV  |                      ő sápadt arcuk tapadt a vasrostélyos ablakokhoz, midőn a tavaszi
6510 IV  |                saruinak a belseje telve volt vasszegekkel. Külön imádkozóhelye volt
6511 VI  |                     szalmával, trágyával oly vastagon borítják, hogy az nem egyenesedhetik
6512 Utoh|                  ahol a legjobb, legfehérebb vászon készül.~Ez a régi áldás
6513 II  |               közelségével is biztosítaná őt védelméről.~A fenyő-királynőnek már
6514 I   |                   egy hadsereg ellen is elég védelmet nyújtanak. A szobák mennyezete
6515 I   |                      tyúkketrec, amelyet jól védelmez a rács az éjszakai menyétek
6516 I   |                      tehát elég jól meg volt védelmezve a külvilágtól. Ebbe a házba
6517 V   |                   elszánt férfiak voltak ők. Védelmükben nyugodtan ájtatoskodtak
6518 XI  |                     őt is. A királynak még a végakarata is parancs, azonkívül olyan
6519 IX  |                     cigányság között. A falu végén vályogvető cigányság, a
6520 Utos|                      hogy nem maradhat el. A végeredmény: Ottó újra visszamehetett
6521 XII |                     a helyen, ahol a lépcsők véget értek, valóban észre is
6522 Utos|        figyelemfelkeltő előzetes antológiát.~Végezetül nagyon fontos, hogy a kincsásás
6523 Utoh|                  régi szerzetes buzgóságával végezte ájtatosságát Szent Margit
6524 X   |              harangok szokásos látogatásukat végezték Rómában. A tavasz halk remegéssel
6525 I   |                    olyan kopácsolást visznek véghez, mint az ácsok a tetőn.
6526 IX  |            szakállával, villogó tekintetével végigballagott a vajda a budai utcákon,
6527 V   |                jelentkeztek. Karcsú lábaikon végigfutottak a réteken, fénylő szemük
6528 XI  |                   fel Máriási Ilona ágyában.~Végiggondolta álmát, aztán a párnája alá
6529 V   |                     valamennyi lelki doktort végigjárta.~Ezért tartott a búcsú egy-két
6530 Utoh|                    hogy utoljára hittem.~~És végigjártam magam is a Margitszigetet,
6531 Utoh|                     gyógyulni kezdenek.~Mire végigolvastam a főtisztelendő úr könyvét,
6532 X   |           viszontagságok után találkoznának, végigrepült a réteken, a fák alatt,
6533 V   |                minden gallyacskához, amelyen végigugráltak. A rigók, amelyek Szent
6534 Utos|          Természetesen még nem tartalmazza a végső változat elő- és utóhangját.
6535 Utoh|          belenyugodni abba, hogy az álmoknak végük van, és mennyire vén már
6536 Utos|                     szelídebben ítélték meg. Végül azzal a zseniális trükkel
6537 Utoh|             tapasztalatokat. Ezért mondják a vegyészek, hogy mennyi mindenféle
6538 XII |                 huszonhat éves koráig élt és végzé a rábízott csodatetteket.
6539 XI  |                      isteni megnyilatkozások végzéséhez. Alázatosan ápolták a betegeket,
6540 V   |                    állják, mielőtt elindulna végzetes útjára. Nem a szerzeteseken
6541 Utoh|                 állapotában jobban szemügyre vehetjük a szigeti romokat, mint
6542 I   |             tapasztalatait azoknak, akik nem vehettek részt a bálban.~Máriásiné
6543 Utos|                 hozzákötött krimiről. Nem is vehették nagyon komolyan a lap szerkesztői
6544 I   |                   óta betegeskedett. Sápadt, vékonyka, szinte túlvilágias lénye
6545 VII |                      hogy a képzelet játszik veled.~Pedig szent igaz: tavaszkor
6546 Utoh|                    alvásomban azt is hallani vélem, amikor a romfalban fészkelő
6547 Utos|              Ferdinánd hagyatékára, mert úgy véli, hogy nemzetellenes irodalmi
6548 Utoh|                legméltóságosabb toronyórának vélnénk is magunkat.~~Ó be sokszor
6549 V   |                    szerzetesek tehát jobbnak vélték a kolostori kincset a szigeten
6550 Utoh|                  folyamán, mert hiszen látni véltem őket, amikor az álmatlan
6551 Utos|                    osztogatták a Szanatórium vendégeinek. Megállapítható, hogy abban
6552 IV  |                    tapasztalt csónakos hívta vendégeit, bár még a budai hegyek
6553 Utoh|               felmászni? Igaz, hogy a ravasz vendégek tudják, hogy télen éppen
6554 Utoh|                 méltóságánál fogva tovább is vendégeskedhetne a talajvizekkel. Megkeverték
6555 Elo |              szigetének ismeri a földrajz.~A vendégfogadók és nyári lakok helyén szinte
6556 II  |                 magából? Szégyellhetné magát vénség létére, hogy kifesti tollait.~
6557 Utoh|                    mintha már nem bírná őket vénségére eltartani. Igaz, hogy nagyon
6558 II  |                      korábban és alaposabban vénülnek, mint a férfiak. Ugyanazért
6559 III |                      talpon legyen, mint egy verbunkos katona. Ti lehettek csüggedők,
6560 XIV |                     idők divatos nótájára, a verbunkosra - majd ha a vajda jelt ad
6561 II  |         eljátszadozzanak, búvóhelyet adtak a vércsék és kányák ellen menekülő
6562 V   |                    Annak a csúcsán fészkel a vércsepár, amely rettegésben tartja
6563 V   |            szerencsés volt a kődobás, hogy a vércsét eltalálta.~A szürke rabló
6564 I   |                     pedig a Török Császárnál verdeste az asztalt, amikor a pesti
6565 XIII|                     és kipiszkálta az idegen verebet a faodúból.~- Majd adok
6566 I   |                     vadlibától kezdve a nádi verébig mindenféle fajta vízimadár.
6567 XIII|                   érő hársfa ágain! Az egyik verébnek barna folt volt a begyén,
6568 XIII|                      kanári még azt a szürke verébpárt is, amely éppen az ablakkal
6569 V   |              ágazatos erek, mint a falevelek véredényei. Ezen a bükklevélen nincs
6570 II  |                      fejedelmek útja gyakran véres.~~Egy tavaszon aztán, mikor
6571 VII |                     tavasz.~Mintha a dermedt vérkeringés kezdené meg folytatólagos
6572 VIII|                     emelte, amint átnézett a verőfényes partra.~- Az ebédemet hozzák
6573 II  |                      által a Duna felett, és vérpiros árnyékot vetett az alkonyati
6574 XI  |                     közelében legyen annak a vérrokonának, akit példaképül választott.~
6575 Elo |                   különös tavasza jött volna versenyezni a nagytermészet tavaszával.~
6576 IX  |            megszámlálhatta, hogy tizenkettőt vert az óra, amikor a szigetcsúcs
6577 V   |                  törzsek közé keveredtek, és vértanúi halált haltak.~Kármán József,
6578 VIII|                     ez a fa. Abban az időben verte ki Lotaringiai Károly a
6579 V   |                    amint kíséretükkel sátrat vertek a sziget lombos fái alatt.
6580 Utoh|                    borfogyasztástól, akiknek veséjük alattomban szúró fájdalmakat
6581 II  |                       hogy térjünk magunkba, vessük meg a világ hiúságát, hisz
6582 Utos|       vizitkártya-sorozat egy olyan darabját vesszük szemügyre, amely nemcsak,
6583 XIV |                     hol lyukadunk ki, miféle veszedelembe jutunk?...~De Ilonka megcsóválta
6584 I   |                     kiáltással adják hírül a veszedelmet, amire a kutyák hanyatt-homlok
6585 III |                    uram életét nem fenyegeti veszély! - sóhajtott fel Máriásiné.~-
6586 IV  |                    az ágából, választották a veszélyesebb budai ágat, mert aki azt
6587 XIV |                      a ruhát én csak egyszer veszem magamra, édes atyám temetésére.
6588 V   |                      dominikánusok a mohácsi vészig lakták a szigetet. Temérdek
6589 VII |             visszatértek... hinnéd, tán most veszik első énekleckéjüket a mindig
6590 XII |                      ez a hősies leányka nem veszítette el lelkének nyugodalmasságát,
6591 X   |                között, amíg ura a kertésszel vesződött.~~Szép, szomorú, halovány
6592 VI  |                   vén fa kiheverte a mohácsi vészt is, mint akár a magyar nemzet.
6593 V   |                  haza és a király ellen való vétek, az országos törvények meg
6594 XIV |                ragyogtak, mintha napsugárral vetekednének. Másfelé lila és vörösbarna
6595 XIV |                   mély gyász ruháját sohasem vetem el - mondá Máriásiné.~-
6596 IV  |                    leányok a vörös márványra vetették mezítelen térdüket, és volt
6597 V   |                     feloldozást ezen világon vétkeiért? Ó, a legfőbb gyógyító eszköz
6598 Utos|                 ahonnan az eddig adatokat is vettük - még egy előzményt találhatunk,
6599 V   |                      napokig ájtatoskodniok, vezekelniök kellett, testüket sanyargatták,
6600 V   |               bűneinek feloldozására rendelt vezeklések kiszabását.~A fehér papok
6601 IV  |                      örökös ájtatossággal és vezekléssel töltik az időt mindazok
6602 Utoh|                 nagyra fejlett madár. Olykor vezényszóhoz hasonlít a hangja, máskor
6603 II  |                   legmesszebbre, én voltam a vezér. Mit szóljak én, akinek
6604 Utos|                    fegyverbarátságot hirdető vezércikkek árnyékában, a Virradatban
6605 Utoh|                 futamodik lábunk alatt a Hét Vezérek fájának termése, mert rendszerint
6606 VI  |                   példájára a honfoglaló hét vezéreknek.~Második szerencsétlenség
6607 XIV |                felfelé. Ki tudja hová, merre vezetnek a lépcsők, hol lyukadunk
6608 IX  |                    az már ilyenkor szokás. A vezetőjük, a főkincsásó, olykor megállt,
6609 XIV |                  irányt. A lépcsők meredeken vezettek felfelé. Ki tudja hová,
6610 Utos|                    ha mennyei kegyelem által vezettetik, e ponton magasztos dalok
6611 VI  |                                              VI. FEJEZET~A Hét testvérek
6612 V   |              elmulassza, s ezért szokatlanul vidám hangon kiáltotta:~- Most
6613 Utoh|                   Megkeverték kaviccsal, más vidékekről hozott földekkel a vizes
6614 XI  |                   révészháznál, amely messze vidéknek volt hangos óramutatója.~
6615 VII |               gyógyulást is szerzett. Messzi vidékről eljártak a lázbeteg törökök
6616 IV  |              leányának a példáját. Elhagyták vigalmas, gazdag életüket, hogy itt,
6617 X   |                Cigányországban.~Sárga selyem viganója bársony volt, piros és kék
6618 V   |                     gyógyírt, sajgó szívükre vigaszt a templomok bolthajtásai
6619 IV  |                      Margit szegény leányzói vigasztalására sietnének a föld leányzói;
6620 V   |                    atyát, akik ellátták őket vigasztalással és reménnyel, hogy kellő
6621 XI  |                  élete, mert semmi sem tudta vigasztalni őt gyermeke elhunytán. Levetette
6622 XI  |                 középkorban: a kolostor volt vigasztaló otthonuk mindazoknak, akiket
6623 XIV |                      a fejét:~- Szent Margit vigyáz ránk, nem lehet bántódásunk.~
6624 III |                      kifejezését örömének.~- Vigyázz! Majd szólunk anyánknak! -
6625 XI  |                 szent leány hamvait magukkal vigyék. A krónikaírók feljegyzik,
6626 XIII|               vadmadarak repülése, amelyek a vihart hasítják. Rázkódott egész
6627 III |                 háborúban van. A táborba nem vihetnek utána semmiféle pörös írást,
6628 Utos|                menekült apáczák magukkal nem vihetvén, ide temettek. Ezek közt
6629 VII |                                              VII. FEJEZET~Tavasz a szigeten~
6630 VIII|                                              VIII. FEJEZET~Levél a nyárfa
6631 V   |                   rabló utána vetette magát.~Vijjogva kergette a menekülő madarat,
6632 XI  |               kézenfogva átvezette őt abba a világba, ahol nem fáj semmi.~Utolsó
6633 XI  |                     valamely belső fényesség világítaná. Az üdvözült lelkek éjszakája
6634 XIV |                 gyertyát vett elő, amely úgy világította meg az alagutat, mint a
6635 V   |                    sötét törzs többet mond a világjáró dominikánusokról minden
6636 IV  |                    már az emeletes nyári lak világoszöld falaival, zsalugáteres ablakaival.
6637 VIII|                   úton-módon került a messzi világrészből a vasfa a Margitszigetre.
6638 IV  |                   alkalmasabb helyet, ahol a világtól elvonulva élhetnék - mormogta
6639 VI  |                  Pusztította még árvíz, jég, villámcsapás is a nagy fát, néha úgy
6640 IX  |                  hajával, sötét szakállával, villogó tekintetével végigballagott
6641 XI  |                      és a páncél csillogott, villogott, mint akár abban az időben,
6642 VII |         margitszigeti tulipánfához, amelynek virágából vagy kérgéből ettek, és
6643 X   |                    térdeplő nőkre.~A mogyoró virágai halkan szállongtak alá a
6644 VII |                     a szemet gyönyörködtette virágaival, de betegeknek gyógyulást
6645 X   |              délutánján megmutatkozott fehér virágesőben, és megáldott.~A két Máriási
6646 X   |                  Havazott itt, de hó helyett virággal telt meg a föld.~Hullott
6647 Utoh|                    fátyolos szellemalakok; a virágillattól bódult madárkák, Szent Margit
6648 V   |                    szél sodorja el a tegnapi virágleveleket. Az én apám azok közé a
6649 Elo |                   rendelve. És a zárdakertek virágocskái, ez ápolt, nemesített, gondozott
6650 X   |                   repült a sárga szemű fehér virágocskák felett, már megközelítgette
6651 Utoh|                     megleshessem, mintha egy virágocskát akarnék megfigyelni, amely
6652 XIV |                    senki sem gyönyörködött a virágokban, amelyek Gyümölcsoltó Boldogasszony
6653 Elo |                   lelkükkel, szinte maguk is virágokká változván, mint a testté
6654 X   |                 fényességekkel, fehér és kék virágokkal.~Az imádkozók lábainál,
6655 Utoh|                ellenségei voltak a fáknak és virágoknak.~Az öreg áll, halkan rezeg,
6656 V   |                      azokról a ritka fákról, virágokról, növényekről, amelyek a
6657 X   |                     föld mélyéből előtörekvő virágoktól.~A vén szilfa csodálkozással
6658 VIII|                   százesztendős korában kezd virágozni. És a szigeti vasfa ezen
6659 XIV |             gallyacskái, amelyek a vízparton virágoztak.~A költő szomorúan nyújtotta
6660 XIV |                      azok a csodálatos piros virágú japáni birsbokrok, amelyeket
6661 IV  |                  tájat a halászok is, mert a virgonc halaknak nem volt kedvük
6662 Utos|                    vezércikkek árnyékában, a Virradatban írt kuruckodó tárcáiban.~
6663 Utoh|                    Nagyboldogasszony napjára virradtunk, tűzpiros szemmel tekint
6664 XIV |                sírhalma mellett, mint mindig virrasztó őrség.~A sír lábánál sűrű
6665 I   |                  nyomban ágaskodni kezdett a virtus, amikor valamerre a világon
6666 Elo |               honalapítás, az új honfoglalás virtusait.~S itt zengedeztek a leánykák
6667 V   |                     királyi vadaskertek, itt Visegrád környékén, rendes adófizetői
6668 Utoh|                     itt laktak volna, amikor Visegrádtól Óbudáig mindenki a margitszigeti
6669 XIV |                   ruha lesz az én mindennapi viseletem.~Máriási ezredest ott temették
6670 Utos|                    század vizitkártyái címet viseli. Vagyis Krúdy belemerül
6671 XI  |                   hosszú, földig érő köntöst viselt: a templom hajójának közepén
6672 V   |                 meztelen hátukat, szőrcsuhát viseltek, magukba szálltak a kegyes
6673 Utoh|                   lelkünk andalogva mendegél vissza-vissza az elröppent múltba.~Szent
6674 I   |                  környékét, hogy maguktól is vissza-visszatérnek."~"Az a sánta vadkacsa,
6675 X   |                      füzéren, amelyet Rézike visszacsatolt a nyakára, volt minden országnak
6676 Utos|                  erélyesen kelle gátolni eme visszaélést, mellyel a sziget földje
6677 IV  |              boltívek alatt, a dunai hajósok visszafordították a legnagyobb erőfeszítéssel
6678 V   |                mintha azt várná, hogy valaki visszahívja őt, mintha arra számítana,
6679 Utoh|              forrásvíz mindennapi iszogatása visszahozogatja régi étvágyamat..." "Már
6680 V   |                    háborús esztendők, egykor visszajöhetnek kincseikért, amelyet úgysem
6681 XI  |            zárdaszűzek, míg a holttest ismét visszakerült régi helyére. És íme, a
6682 Utos|                     A végeredmény: Ottó újra visszamehetett Bécsbe és megint kapta az
6683 V   |                     vad északi szél szárnyán visszanyargalni a Dunán, és kiverni a szigetről
6684 XIV |               elbeszélését.~A Máriási család visszaszerezte elvesztett vagyonát. Sohasem
6685 XIV |                    aki eddig a földi életben visszatartott.~- Mit akar tenni, Ilona? -
6686 Utos|                      a halál pitvarából való visszatérés megilletődöttsége.~Azonban
6687 IX  |                       csak a saját lépteinek visszhangját, a rácvárosi korcsmákból
6688 Utoh|                máskor segélykiáltáshoz, hogy visszhangzik tőle Szent Margit kolostorának
6689 I   |                     ugatása az óbudai partig visszhangzott.~Máriási Ilona tehát elég
6690 Utos|                     az éjféli harang kongása viszhangjában (sic!) is elnémult, a földből
6691 IX  |                  csak oda a kunyhóm elé. Nem viszi el senki.~Reggel, mikor
6692 XI  |                  Budára a húsvéti misére. Ők viszik a Máriásiné kalácsát is
6693 Utos|                 hivatkozik. Valószínűsíthető viszont, hogy Krúdy használta Radványi
6694 XII |                     tatárjárást, akik a sors viszontagságai elől menekültek Margit zárdájába,
6695 X   |                  zöld levelét, mintha hosszú viszontagságok után találkoznának, végigrepült
6696 Utos|                  hozott létre.~Előzményeihez viszonyítva a Szent Margit-kisregény
6697 VI  |       tizenkilencedik század kezdete abban a viszonylatban, amely a férfiak és nők
6698 IX  |                    ítélete döntött azokban a vitás ügyekben, melyek ezen a
6699 V   |                      lovagrend lakott.~Csupa vitézek, daliák, harcos szerzetesek,
6700 XI  |                   derekát.~Mintha középkori, vitézi páncél készült volna a vén
6701 I   |               nemcsak a földabroszok mellett vitézkedett, amilyen földabroszok minden
6702 I   |                 hódító francia császár ellen vívtak.~- De mi köze van a Margitsziget
6703 V   |                falmaradvány látható alacsony vízállásnál a Duna mélyében.)~A dominikánusok
6704 XII |                kellemetes volt, mintha meleg vízben járt volna.~Néhány lépésnyire
6705 Utoh|                tudnak kimutatni Szent Margit vizéből.~Csak hallgattam az öreg "
6706 Utoh|          Császárfürdőé, a Lukácsé, az artézi vizeké. A Margit-forrás csak annyiban
6707 Utoh|                    Szent Margit csodáiról, a vizekről, forrásokról, fürdőkről,
6708 XIV |                     ringatódznak a kagylók a vízen, hogy összegyűjtsék magukban
6709 IX  |                      bírájának, hanem azok a vízi népek is, akiknek nehéz
6710 Utoh|                         Hajrá, gyerekek:~  A vízi-malom!"~És vándorlásaimban rájöttem,
6711 I   |                     verébig mindenféle fajta vízimadár. A vadkacsák tarka, kékes
6712 IX  |             hajdanában komáromi hajósgazdák, vízimolnárok és egyéb kishaszonra dolgozó
6713 Utoh|          tiszteletére.~Az álmok, jelenségek, víziók Szent Margit szigeti éjszakájának
6714 I   |                      itt mindenféle madár. A víziszárnyasok a még szabályozatlan, vad
6715 Utos|                 legjobban szemléltetni, ha a vizitkártya-sorozat egy olyan darabját vesszük
6716 Utos|              folytatása, amely A XIX. század vizitkártyái címet viseli. Vagyis Krúdy
6717 Utoh|                    megmerítettem poharamat a vízivó helyen, és mintha valamely
6718 XIV |              fűzeknek gallyacskái, amelyek a vízparton virágoztak.~A költő szomorúan
6719 IX  |                     onnan őszre megrakodva a vízszínéig, vontassanak majd felfelé,
6720 XIII|                     mire Rézike visszatért a vízzel, Máriási Ilona már talpon
6721 Utoh|                      forrásokról, fürdőkről, vízzuhatagokról, amelyek mind azért vannak
6722 IV  |                     magyarok laktak. Siralom völgye volt Magyarország. A király
6723 XII |                    Duna hömpölyög odafent, a vöröslő téglával és szürke kővel
6724 X   |                  mondja az apám, hogy a Rézi vőlegénye lovagol. Egyszer majd eljön
6725 IX  |                      rosszat álmodott.~- Itt volnánk a kútnál - szólt a vajda,
6726 XIII|                királyleány, hogy segítségére voltál szegény árva szívemnek.~
6727 I   |              szegezve, és a térképeken piros vonalakkal megjelölve ama európai tájak,
6728 V   |                   mindig elvitt egy mosolygó vonást szegény apám arcáról. Amint
6729 XI  |                     másvilágias fényességgel vonja be a fák derekát.~Mintha
6730 V   |                  amelyen az évek barázdáikat vonják. Minden évben jött valami
6731 X   |                    napsugarak, mint végtelen vonók a hegedű húrjain - az emeletes
6732 XI  |                  szent életű kegyes apácának vonták hegedűikben az éjjeli muzsikát:
6733 IX  |                     megrakodva a vízszínéig, vontassanak majd felfelé, könnyen nekivágódhattak
6734 I   |               gabonás hajók, amelyeket lovak vontattak a pesti oldalon, amint messzi
6735 V   |                     szomorú, sötét homályába vonuljon vissza, ahol néha éveket
6736 VII |                  szigeten. A magasban darvak vonulnak, amelyek korán visszatértek...
6737 II  |                     dicséretével és magányba vonult ájtatoskodással töltötték
6738 X   |                       mintegy égi koszorúval vonva körül azokat, akiknek szíve
6739 IV  |                    lakhelye volt? Valahogyan vonzotta ez a hely azokat a lelkeket,
6740 XIV |                  Fehér kabátú, lószőr forgós Wasa-gyalogosok voltak, akik Napóleon katonáival
6741 Utos|                     fiai bújtak: Andrássyak, Wenckheimek és mások, és teljesen a
6742 Utos|              Hamburger-féle plakátot, közlik Weszely R. T. plakátját is, valamint
6743 Utos|                  kötet októberben Stephen I. Wolff Hauma c. regénye volt.~Ha
6744 XI  |                                              XI. FEJEZET~Húsvéti feltámadás~
6745 XII |                                              XII. FEJEZET~Margitsziget a
6746 XIII|                                              XIII. FEJEZET~A katonai dereglye
6747 XIV |                                              XIV. FEJEZET~Szent Margit leányává
6748 Utos|            arcképsorozat folytatása, amely A XIX. század vizitkártyái címet
6749 IV  |                     boldogságot künn a világ zajában, és az elvonultságban keresték
6750 IV  |                    nádor őfenségét gyermekes zaklatásoddal. Még bajba hozod oktalan
6751 XI  |                  szerzetesei nem léptek be a zárdába. A templom fala mellett
6752 V   |                szenvedtek. Hiába építettek a zárdában föld alatti börtönöket a
6753 XII |                egy-egy Szent Margit-korabeli zárdahölgy fekszik, és a sírtakaró
6754 V   |                     a magasban, mint az ifjú zárdai növendékek a kóruson, a
6755 XII |        viszontagságai elől menekültek Margit zárdájába, a szigetre.~Itt, a föld
6756 XIV |               ismerte legjobban Szent Margit zárdájának romjait.~Egy nyárfa állt
6757 V   |                 gondoskodott a margitszigeti zárdák éléskamráiról.~Bizony, jó
6758 Elo |              tiszteletére van rendelve. És a zárdakertek virágocskái, ez ápolt, nemesített,
6759 Elo |                     talán sohasem hagyták el zárdakertjeiket, mint ezen a napon, amely
6760 XI  |              nagynénjének volt része, és már zárdanövendék korában az Úr trónusához
6761 V   |                     szent papoknak és kegyes zárdanőknek fújnák a tavaszi zsoltárt.~
6762 XI  |            példájából felbuzdulva: szintén a zárdaszűzi életre akarta szentelni
6763 II  |                 építettek, hogy a jól elzárt zárdát a föld alól vegyék be. De
6764 II  |              tanultak, midőn faodúkba voltak zárkózva, és egyebet se tettek, mint
6765 Utos|                       új kezdőmotívumot vagy zárlatot beiktatva, tulajdonképpen
6766 XII |            hajlandóságú leányka magába tudta zárni a titkot - még az édesanyja
6767 I   |                      az ajtók kifogástalanul záródnak. A keresztvasak egy hadsereg
6768 Utos|                      alcím itt is az ezúttal zárójelbe helyezett mesemondás. Ez
6769 XIV |                     orrán lengő sárga-fekete zászló. A nádor tábornagyi egyenruhában
6770 V   |              farkollóikat, mint a tavasz kis zászlócskáit, magasra emelték futamodás
6771 I   |                   fűben mutogatják e tavaszi zászlócskákat. A fehér foltos cinkék izgatottan
6772 VI  |                      volna az ország legelső zászlósurára. Sáros volt a két keze az
6773 IX  |              dióhéjjal.~Azonkívül mindenféle zátonyok, homokhátak rejtőzködtek
6774 Utoh|                       se az egészségesek nem zavarják egymást mindennapi életükben.
6775 XIII|                      későre jár, nem akarjuk zavarni az asszonyságot - mondá
6776 V   |                 nővérek kincseit. Mindenféle zavart idéztek elő a szigorú kolostori
6777 Utoh|           fürdőhelyét.~És a vén varjakat nem zavarta még az sem, hogy megint
6778 XI  |                      a földkerekség legszebb zenéje Szent Margit kolostora körül,
6779 II  |               megkövetelték, hogy a vándorló zenészek legszebb rigófüttyeiket
6780 IX  |           hazazavarták a polgárokat és egyéb zenészeket, akik azon ürügy alatt szoktak
6781 Elo |                 honfoglalás virtusait.~S itt zengedeztek a leánykák a romfalak között
6782 X   |                  csodát tegyen. Olyan halkan zengett a hangja, mint egy kis harangnak
6783 X   |                szívük, hogy Isten dicsőségét zengjék attól az órától kezdve,
6784 Utoh|                     a felhő fehérebb, a lomb zöldebb ezen a napon. A napszekér
6785 Utoh|                     részeknek lakói ők. De a zöldharkály kiáltására fel kell ébredni
6786 XIV |              festőművészetét. A fák halovány zöldje remegve imádkozott a kék
6787 X   |             tündéreket, amelyek a fű halvány zöldjében elrejtőzve várták társnőiket,
6788 IX  |                     lobogó hajjal nyargalnak zörgő szekereken egyik vármegyéből
6789 IX  |                legfeljebb az ásójuk, kapájuk zörrent meg.~Mindenféle babonás
6790 XIV |                     keserves, szívet rendítő zokogásba fúltak valamennyien, hogy
6791 XIII|                Máriási Ilonát, és váratlanul zokogni kezdett.~Oly szenvedélyesen
6792 XI  |                 Máriási Ilona kitárt karral, zokogó felindultsággal futott arra
6793 XIV |               senkink sincs, árvák lettünk - zokogott az özvegy. - Elhagyott bennünket
6794 VI  |                  hangokat ád, mintha magát a zord telet fűrészelnék ketté.~
6795 XI  |                csontvázát sem találjuk meg a zordon tél után az erdőn. Őket
6796 I   |               városok légkörét, sem a falvak zordonságát. Élettel teli levegő kellett
6797 V   |                      madárkát választotta ki zsákmányának.~A vércse már hozzácsapott
6798 I   |                boldog emberek laknak.~A zöld zsalugáterek lehunyták a szemüket, mintha
6799 IV  |                    lak világoszöld falaival, zsalugáteres ablakaival. Abban az évben
6800 XI  |                    hívők fohászkodását az Úr zsámolyához juttatják.~Egyszerre háromszor
6801 VII |                  mint a nyúl, amely a tavasz zsengéinek megkóstolására előbúvik
6802 Utos|                   ítélték meg. Végül azzal a zseniális trükkel szerezte vissza
6803 Utoh|                    másik padról a Margit-híd zsivajgó, tülekedő, szinte fáradhatatlan
6804 V   |                 zárdanőknek fújnák a tavaszi zsoltárt.~Különösen kitesz magáért
6805 Utoh|                      merülök;~Hajó-kerekek~  Zubogását hallom...~"Hajrá, gyerekek:~  
6806 II  |                    alakjában a szigeten.~Úgy zúgnak éjszaka a szélben, mintha
6807 V   |                     mint a lesből a haramia, zuhant a magasból, mint a leesett
6808 VI  |               kertész fűrészét. Jó dolog az: zúzmarás télen a kályha mellett üldögélni,