Part

 1    1|               Galamb Irma szólalt meg, és korántsem érzett nagyobb ijedelmet
 2    1|           asszonyság oldalán, aki azonban korántsem tud úgy kancsalítani a szemével,
 3    1|                          A PARADICSOMFOLT~Korántsem kell azt hinnünk, hogy Szindbádról
 4    1|                fejtsem meg az álmaikat?~- Korántsem - felelt ünnepélyesen Szindbád. -
 5    1|                  tisztelt úr, de most már korántsem volt olyan visszautasító,
 6    1|                 környéken... A kisasszony korántsem úgy szállott le a szekérről,
 7    1|               külön dicséretet érdemelne. Korántsem ijesztett rá a vendégszoba
 8    1|                   esti tüzelgetés azonban korántsem olyan szomorú, mint a magányosan
 9 Alom|                   folyadékokat önteni, de korántsem azokra, akik lóháton érkeznek...
10  Reg|           barátságos hangon az asszony.~- Korántsem, asszonyom, és azóta ezerféle
11  Reg| állhatatosságomban. Kegyes meghívatásomat korántsem merészelem bátorításnak
12  Reg|                ajkába harapva Mariett. Én korántsem vagyok olyan ostoba, amilyennek