Part
1 Inc| Szindbád~Midőn új kiadásban látom újra
2 1| kimondhatatlan jóságát, midőn az ágy szélén üldögélve
3 1| magát; és nők gazságát, midőn csak ökölbe lehet szorítani
4 1| nőt sem ölt meg életében. Midőn a kocsi elment vele a vidékről,
5 1| arcképét legközelebb - ígérték, midőn már másik nő várt a hajósra
6 1| hölgynek nagy örömet okozott, midőn megtanult tőle harisnyát
7 1| gondolt.~Sőt halála után, midőn a hófúvással vagy a síró
8 1| az áhítat terjesztéséhez, midőn a kolostort építették, és
9 1| még közel volt az a kor, midőn a lovagok, költők, színészek
10 1| meg egyszer Kacskó Annát, midőn Anna vasárnap a szentmisére
11 1| hajdú volt, később írnok, midőn tekintélyes szakállt növesztett,
12 1| délutánonként, valamint esténként, midőn Szindbádnak valamely titokzatos
13 1| kedvükre veszekedhessenek, midőn is a pán szolgabíró nem
14 1| szentek képmásai - akkoriban, midőn Kacskó Róza jókedvvel, ambícióval
15 1| vállára hajtotta a fejét, midőn e büntetést kiosztotta,
16 1| vele, sőt egyszer délután, midőn éppen Róza ült a tanulóasztal
17 1| kérdezte Róza ingerülten, midőn Szindbád le sem vette szemét
18 1| még abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei
19 1| vállú, deresedő férfiú lett, midőn egyszer eszébe jutott, hogy
20 1| Szindbádra abból az időből, midőn még nem volt deres a haja
21 1| arra az időkre gondolt, midőn kis diák korában erre legelőször
22 1| hevertek az iskolakönyvek is.~Midőn ismét felpillantott, a vörös
23 1| volt az emeleten akkor, midőn Szindbád, az egy esztendővel
24 1| legalábbis a leánya.~Fritz, midőn izzadó üstökét törölgetve,
25 1| nézett erősen a magasba, midőn Annára, a telikeblű, nevetgélő
26 1| bölcs lett Szindbád. De midőn a legbölcsebb volt, akkor
27 1| elérkezett ahhoz az időszakhoz, midőn sem a jelen, sem a jövő
28 1| között, a homokos úton.~Midőn az út fordulójánál hátranézett,
29 1| sok esztendővel ezelőtt, midőn a fiatal Szindbád nyári
30 1| a fejében akkor, akkor, midőn itt jött az akácos úton.
31 1| csak akkor lett láthatóvá, midőn erősen a Szindbád szemébe
32 1| mosolygott volna akkor is, midőn a másik szeme komoly, harmatos
33 1| életbevágó alkalmakkor, midőn valakinek emlékül arcképet
34 1| válluk fölött kinyitottak, midőn is mindkét kezükkel megfogták
35 1| már éppen esküdni akart, midőn a kis kerti ajtó csikorgott,
36 1| Negyedik út~Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát,
37 1| olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban
38 1| mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán,
39 1| kép...~Az ujja reszket, midőn némi erőlködéssel felnyitja
40 1| imádkozó asszony érdekelte. Midőn céltalanul, ok nélkül utazott
41 1| vélük sokszor elmulatgatott, midőn estefelé hazamentek, és
42 1| közönyével.~Akkoriban - midőn szegény és a szegénységében
43 1| görbe kis budai utcácskában, midőn már leereszkedőben volt
44 1| értelme sem volt olyankor, midőn Szindbád nélkül, üresen
45 1| mondogatta magában, midőn az első megkívánt, várva-várt
46 1| divatja a mérföldjáró csóknak, midőn egy szegény kis hajadont
47 1| vagy egyéb testrészéről. Midőn aludt Szindbád, akkor is
48 1| harmincnyolc és fél esztendős volt, midőn hajósunk felváltva várta
49 1| Tavasszal és még későbben, midőn Szindbád élete, bölcsessége,
50 1| tanulószoba csöndjében, midőn megunta a latin auktorokat.~
51 1| nevelőivel a kisvárosban lakott, midőn is esténként az első számú
52 1| dobott H. Galamb Irma felé, midőn az a színen megjelent. A
53 1| ismerős melódiákat, különösen, midőn a kar a mélyebb regiszterekben
54 1| szabályos prím-hangot játszik, midőn a bugyelláris a zsebből
55 1| álmodott a kedves hölgy, midőn az ifjú csókját ajakán megérzi...
56 1| életében" - mondogatta a jó úr, midőn Szindbád tizennyolc éves
57 1| elkalandozott a tekintete, midőn is valamely régi szép regény
58 1| régi vidéki délutánokon, midőn Szindbád húga barátnőivel
59 1| Jó messzire járt már, midőn egyszerre megállott, és
60 1| erre ment kisdiák korában, midőn a régi kolostornak volt
61 1| Szindbád kezébe került, midőn már halántékán olyan fehér
62 1| nagy volt a boldogsága, midőn a félig lemosott, lekopott
63 1| gondolta magában Szindbád, midőn az ajtó felnyílott, és egy
64 1| kedvesétől örökölte), és midőn Pestre kellett jönnie, a
65 1| még másért is. Szindbád, midőn ifjúvá lett, és Morvainé
66 1| hogy így is volt. Mert midőn teliholdas éjszakákon ellebbentek
67 1| öregségében akkor jutott eszébe, midőn szerelem nélkül csókolgatta
68 1| adóhivatalnoknak újév napján, midőn főnökéhez tisztelegni megy.
69 1| szeretett volna ekkor lenni; midőn is fehér kesztyűben lépne
70 1| maga mögött...)~És éjjel, midőn halkan, szinte zajtalanul
71 1| nemigen gondolt Szindbád, midőn így élt egy nyáron a Duna
72 1| rosszallást vélt felfedezni, midőn a megszöktetett hölggyel
73 1| melengette Szindbád kezét, midőn esténkint hazakísérte, majd
74 1| lépcső közepén járhatott, midőn egyszerre hátranézett, és
75 1| hogy meghal bánatában, midőn egyedül találta magát a
76 1| sokáig látta, még akkor is, midőn királyi álmából felébredve,
77 1| vérét, álmát, étvágyát, midőn a régi ügyet még le sem
78 1| látom" - mondta Szindbádnak, midőn néha-néha találkoztak. "
79 1| piros a gyűrött párnától, midőn is Szindbád kedveskedve
80 1| végződött, és húsz év múlva (midőn újra arra járt) az ablakban
81 1| hárászkendő, mint legutoljára, midőn Szindbád Majmunkánál látogatóban
82 1| vette nekem, emlékszik? Midőn azt akarta, hogy otthon,
83 1| egyszer a cirkuszt, akkor, midőn a háta fájt, aludni csak
84 1| nem szoktak felöltözködni, midőn megszólal a nagydob a zenekarban,
85 1| részeibe, hogy estére - midőn a nagydob pufog a zenekar
86 1| leányok! - kezdte Majmunka, midőn Szindbáddal egyedül maradt. -
87 1| Szindbáddal szemben.~- A múltkor, midőn először volt hozzád szerencsém
88 1| szállonganak körülötte.~És midőn az erkélyről a szobába lépett,
89 1| szárítás végett az elbeszélő.~Midőn a másik öreg dáma is közbeszólott
90 1| apraja-nagyja a hegyek között, midőn a kis törpék szellőztetik
91 1| utazni a legkellemesebb, midőn Szindbád az asszonyokat
92 1| nem járt itt Szindbád, és midőn a kopottas kocsi, amelynek
93 1| képesújságból látszik kivágva, midőn halottak napján a harangot
94 1| hosszú őszi délutánokat, midőn a napocska már csak látogatóba
95 1| gorombaságokat mondtak, midőn nem akart velük játszani.~-
96 1| Előresietett, túl a patakon - midőn a pallón átkelt, Szindbád
97 1| nagyszerű idők voltak azok, midőn az iskolában együtt játszottak.
98 1| meggyorsították a lépteiket, midőn Szindbád mellett elhaladtak.
99 1| hangon az asszony későbben, midőn felöltözködött és az udvaron
100 1| esti és éjjeli órákban, midőn Szindbád a fejét az ágy
101 1| reggeli heverészéseknél, midőn az éj kedves, meleg, csókos
102 1| háromszáz esztendő óta ismert, midőn ifjú gavallér korában a
103 1| megelégedést érzett a szívében, midőn félcipőben, friss szalagcsokorral
104 1| meleg volt, mint egy fészek, midőn Szindbád a kezecske után
105 1| elgondolkozva üldögélt Szindbád, midőn az őszhajú, pirosképű és
106 1| nyúlt újra bicskájához, midőn a dáma lenyelte a falatot.~
107 1| se tudom mondani.~Később, midőn a kényelmes vasúti kocsiban
108 1| visszagondolhatott múltjára, midőn a Sóstó-fürdőn harsány hangon
109 1| hölgy éji gondolatai között, midőn hőstetteknek vélt dolgokat
110 1| kérdezte magában a vendég, midőn egy óra múlva sem jelentkezett
111 1| volt hozzá szerencséje, midőn hosszú, sűrűn teleírt oldalakon
112 1| mint akár a múlt században, midőn divatban volt a levelezés
113 1| a madame pénteken este, midőn gyertyát gyújt, vagy vasárnap
114 1| gyújt, vagy vasárnap délben, midőn mindenféle megkopott asztaltárgyakkal
115 1| csengenek, mint kis harangok, midőn a római vallás szerint mondja
116 1| hölgyek rendesen megszöktek, midőn kinullázta őket...~- Már
117 1| akaratából elhelyezkedett, midőn önkezűleg véget vetett életének.~
118 1| és a levendula-illatot, midőn falusi kisasszonyokkal évekig
119 1| kivágott fehér mellényt, midőn még vidéki színésznők állomáshelyeire
120 1| elhervadni és boldogan nevetni, midőn a vonat tovább vitte a városból.
121 1| Szindbádba. Egy holdas estén, midőn a temetőcsősz nyitva felejtette
122 1| reménységes szép napokról, midőn mindig ablaknál állottunk
123 1| csendesen sírdogáltam esténkint, midőn senki sem látta, midőn magam
124 1| midőn senki sem látta, midőn magam sem vettem észre.~
125 1| velem járt karba fogódzva, midőn nem láttak az emberek? Járt-e
126 1| kocsin őszi tájak felett, midőn egész úton egymás kezét
127 1| Szindbád egy őszi éjszakán, midőn a hold veresen álldogál
128 1| ablakán kikandikálni látta, midőn a szép Artémiza foglya volt.
129 1| nevettében az öklét harapdálta, midőn e szigorú, házsártos és
130 1| elhangzott meséivel álmodtak, midőn a városkát néha havas éjszakákon
131 1| zárak, mint egy várkapun, midőn Artémiza éjjeli ruhát vett
132 1| mesét mondott egy délután, midőn hosszas könyörgésre bevittem
133 1| félesztendeig volt távol. S midőn hazajött, az arcát felmarta
134 1| közönnyel. Ez volt rajta, midőn öngyilkosságot akart elkövetni.
135 1| piactéren, mikor már elhagyott, midőn elszökött tőlem. Hisz írtam
136 1| hogy mindig igaza volt, midőn lelkiismeretfurdalás nélkül
137 1| negyvenesztendős volt már akkor, midőn én elhagytam.~- A nők kora
138 1| történet még ott kezdődik, midőn Szindbád ifjú ember volt
139 1| mindig másra gondolnak a nők, midőn egyedül vannak!~Ez idő tájt
140 1| és kedves hangjuk, mégis, midőn egyedül járt a messzi nyárfasorban
141 1| pénzhamisításon törné a fejét -, midőn itt ábrándozott, magában
142 1| szorította az ereklyét, midőn egyedül volt.~Miután az
143 1| csodálatosan pirosodtak, midőn az ősz közelgett, és az
144 1| felfésüljem a nyakamról... Midőn először boldogtalan voltam -
145 1| megállott a tető ormán, midőn Szindbádot belépni látta
146 1| vékony jég törik a kút körül, midőn disznótor van, vagy amint
147 1| takarítást; - ám idő múltával, midőn a toronyórán az alvó csókák
148 1| nem felejt el? - Szindbád, midőn régi teleken elutazott a
149 1| páholyából kölcsönözte tüzét, midőn Annunciáta hercegasszony
150 1| juttatta Szindbád eszébe, midőn tüllszoknyácskában előre
151 1| másnap meglátogatja őket, midőn egyedül lesznek odahaza.
152 1| koratavasz-esti ábrándozás, midőn a későbbi fehér virágok
153 1| ki száján Boldogfalviné, midőn tavasz friss virágját az
154 1| alkalmazkodó magaviselete, midőn mindig igazat adott a férfiaknak,
155 1| huszártisztek kísérték a felvidéken, midőn bizonyos féltékeny kedvese
156 1| esztendő múlva kezdte olvasni, midőn a megsárgult hírlapok csomója
157 1| csalódtam önben... Estére, midőn én már nem leszek itt -
158 1| kedve megsimogatni a fejét, midőn lehorgasztja... Mondja meg
159 1| Albertnek hívják az utazót, s midőn egy Póli nevű nőt emleget,
160 1| Medve kőlépcsőin csengett, midőn Szindbád feleszmélt. A huszártisztek
161 1| lovasnő után tudakozódott. Midőn a fogadós felvilágosította,
162 1| pillantást vetett Szindbádra, midőn észrevette, hogy az figyeli.~
163 1| régi spanyol regényekben, midőn két lovas az útszéli csárdában
164 1| felmutatásában, mint manapság, midőn prédájuk minden férfi. Amíg
165 1| szeméből dühös fény lövellt, midőn is Szindbád elhatározta,
166 1| öntötted ki szíved bánatát, midőn szomorú voltál? Kivel terveztél
167 1| és a zene elhallgatott, midőn Szindbád egyedül ballagott
168 1| Alberttel - mondta a dámának, midőn helyet foglalt szalonjában.
169 1| szájukat nem dugták el, midőn Szindbád merően odanézett;
170 1| gondolta magában Szindbád, midőn estve az Operában megjelent,
171 1| temetkezni. - S éjfélkor, midőn magányosan üldögélt szobájában,
172 1| akkor is fülébe hangzott, midőn már alaposan körülnézett
173 1| habok majd elszaladnak, midőn tekintete elől eltűnnek;
174 1| csúsztatja a dúlt arcú gavallért, midőn a folyam közepén estefelé
175 1| fel-felemelkedve a folyam színére, midőn ismerős városok mellett
176 1| hősünk, Szindbád e napon, midőn a koporsózörgést hallotta,
177 1| kibámulnak a függöny mellől, midőn éjszaka idegen városkák
178 1| postakocsist.~A templomnál, midőn a hold már merőlegesen állott
179 1| útját másnap alkonyattal, midőn a temetői cinteremből elindult,
180 1| golyókkal a zöld posztón, midőn utoljára csente el a régi
181 1| pillantottak Szindbádra, midőn a füstös "Lipót-csillag"
182 1| melegítő kályha mellett, midőn az eső úgy folyik végig
183 1| talpig végigmérte Szindbádot, midőn kalapját vette volna. "Ezért
184 1| lángját szép ifjúságának, midőn értem, egyedül értem rajongott?~
185 1| tekintete a vasárnapi misén, s midőn már nem járnak a templomba,
186 1| sorfalat a templom falában, midőn az asszonyok gyónni jártak,
187 1| pártfogolták a városkában, midőn a barátoknál ministrált,
188 1| hajfürtök a májust példázzák, midőn üde, havas hegyoldalban
189 1| ajkán, mint az ifjúság, midőn a fiúk egymással birkóznak
190 1| rorátéra decemberi hajnalon, midőn a kedvesük piros szoknyában
191 1| Szeret még, mint akkor, midőn hozzám imádkozott?~- Ha
192 1| mint a gyóntatószék előtt, midőn azon gondolkoznak a vezeklők,
193 1| arcfátyoluk mögött remegett ajkuk, midőn elhaladtak a lámpaoszlop
194 1| gyönyörű gyermek anyja lett.~Midőn holtan, bölcsen, kísértet-korában
195 1| kérdezte önmagától Szindbád, midőn egy téli vasárnap délután
196 1| a numeró 7-ben laktak, midőn faluról a városkába jöttek,
197 1| zene. Egy téli éjszakán, midőn a forralt bor szaga összekeveredett
198 1| ama régi báli éjszakán, midőn rövid időre eltűnt a táncteremből,
199 1| dadogott, mint egy kábult diák, midőn hideg, éles, szinte bántó
200 1| mérlegelte őt Franciska, midőn a négyest együtt táncolták. "
201 1| haja! - mondá Franciska, midőn tetőtől talpig végignézett
202 1| felidézni alakját magam előtt, midőn az unalmas, hosszú falusi
203 1| azóta olyanforma a hangja, midőn egy félvér kancámat el akarta
204 1| barátságos falusi otthon felé, midőn az életben sebeket kapott,
205 1| őt barátságába fogadta, midőn észrevette rajongását Irénért. "
206 1| üveget a gukker csövében, és midőn a vadgesztenyefák virágozni
207 1| Hisz még nem messzi a kor, midőn művelt hölgyeink használták
208 1| az oltárnál egy délután, midőn a kulcsárné kulcsai fölött
209 1| ó-recept szerint járt el, midőn nőismerőseit elhagyott templomokba
210 1| simára csiszolt székeken, midőn a testek, amelyek rajtuk
211 1| társaságában. Mitra ásított, midőn a zene csábítással csengett,
212 1| életet" - mondá Szindbád, midőn az arannyal, kékkel, pirossal
213 1| szomorúnak látszott, asszonyom, midőn az érseki város kupolái
214 1| szerelmesek voltak egymásba, midőn más név alatt, más testi
215 1| fecskefészekben laktam; reggel, midőn felébredtem, dalok jutottak
216 1| jönnek meg a legelőről; midőn a gyermekét csókolja, s
217 1| elrejtette a képet.~Később, midőn az imádott asszony kiszállt
218 1| ismerték még abból a korból, midőn a kisvárosi hölgyekkel a
219 1| anyjuk lábára ugrottak, midőn az ismét átlépte a temető
220 1| hóna alá dugott műszer, midőn néha elővette az ő arcképét,
221 1| hajtotta két karjára a fejét, midőn egyedül volt. "Milyen jó
222 1| faluhelyen szükség van, midőn a játéknál fölhevült honoráciorok
223 1| nyugtalankodva emelgeti a fejét, midőn a vonat, amely engemet hoz,
224 1| Szindbád, az alapítványt, hisz midőn magával megismerkedtem,
225 1| utcára? - kérdezte Szindbád, midőn a harmadik utcába értek.~
226 1| és sírtam, mint egykor, midőn halott fiacskám az első
227 1| ajkamat... És ma estve, midőn egyedül voltam odahaza,
228 1| végtelen örömet okozott, midőn egy gombostűvel megszúrtam
229 1| akkor elvérzek, meghalok, midőn érted, neked öltözködtem.~-
230 1| öntudatlanul, mint az idő tájt, midőn gyermekem meghalt, és a
231 1| kalaptollaimra is volt gondom, midőn a szívemben összeomlani
232 1| nőiességem, célom, reménységem, midőn elindultam, hogy bárhol,
233 1| szinte megkönnyebbültem, midőn megtaláltam a hidat, csöndesen,
234 1| mindig hazudnak" - gondolta, midőn könnytől ázott csókokkal
235 1| hogy a kezed fogja a kezem, midőn elindulunk a nagy útra...
236 1| mint egy fáradt kártyás, midőn hajnalban mindenből kifosztva
237 1| elfelejtenem önt - mondta Rozina, midőn búcsúzóul három mérföldet
238 1| kérdezte aggodalmasan Rozina, midőn a drótból és fából való
239 1| ábrándos, mint a színésznőké, midőn a kulisszák mögül az ügyelő
240 1| arcot... Ifjú kora álmaiban, midőn a tanulóasztal lámpáját
241 1| fennállott, így például akkor is, midőn egy megfiatalító csodaszert
242 1| fáradhatatlan volt akkor, midőn arról volt szó, hogy Szindbádot
243 1| a karjába kapaszkodott, midőn ama bizonyos vendéglőbe
244 1| mondta fiának Szindbád, midőn ahhoz a városhoz közeledtek,
245 1| felelt keserűen Szindbád, midőn nagy nehezen visszavonta
246 1| így meggörbülni: akkor, midőn rosszul kövezett utakon
247 1| mondta elismerőleg Szindbád, midőn a szomszéd szobából vízcsobogást
248 1| a derekuknak a mozgását, midőn valamiért lehajolnak...
249 1| lókupecekkel is megpróbálta ezt, midőn vendégségbe látta őket.
250 1| hogy azokat szagolgassa, midőn esténként elborongott a
251 1| karmestere, az is csak akkor, midőn a második söröscsizmát állíttatta
252 1| mit sem felelt, de estére, midőn boltját bezárta, útja véletlenül
253 1| marad készületlenül. És midőn a kályhát Szindbád átölelte
254 1| semmiféle tárgyacska a kamrában, midőn Fifi szinte egyetlen mozdulattal
255 1| pénzösszeget Lotti kezeihez, s midőn elhatározásában idáig jutott:
256 1| orfeum söntésében, éjfélkor, midőn lepergett minden "szám",
257 1| Álmatlanságomban - mondtam én, midőn Valery száma után megjelent
258 1| búcsúzott a tyúkszemvágóné, midőn a fogadalmat átvette. -
259 1| üdvözölte az új orgonistanőt, midőn az állását elfoglalta a
260 1| későbbi időben Szindbád, midőn esetére visszaemlékezett. -
261 1| közfigyelmet irányított magára, midőn egy-egy látogató nevét a
262 1| barátkozott az ágya paplanján, midőn kirakosgatta őket, délutánonként
263 1| mint egy tanárnőhöz illik, midőn a születésnapi üdvözlők
264 1| amelyeket majd akkor sírunk, midőn rövid idő múlva meg kell
265 1| nagy hibát követett el, midőn nem csókolta meg Szindbádot (
266 1| divatba jött - mond Szindbád, midőn megrendülten, mint szerelmi
267 Alom| Erre nézve pedig egyszer, midőn fiával a badacsonyi szőlőhegyek
268 Reg| urak a szívükre tettek, midőn a császárral vagy ellene
269 Reg| elsétálgatott, már régen kinyíltak, midőn halkan megkopogtatta őket,
270 Reg| hogy igaza van Pálházinak, midőn hatalmába akarja keríteni
271 Reg| gyermek érdekei ellen vétek, midőn elrablását megakadályozom.~-
272 Reg| akkor is gondoltam önre, midőn maga még azt sem tudta,
273 Reg| expresszvonattal a városból, midőn húzni-vonni kezdte valamely
274 Reg| mint egy vadállat szeme.~Midőn a szoba közepére ért volna,
275 Reg| már elvégeztetett ma este, midőn magát megláttam, Georgina,
276 Reg| mélyen meghajolva hátrált.~Midőn az erkélyig ért, fölemelte
277 Reg| legújabb darabok felől, midőn azt már csaknem az egész
278 Reg| kisasszony csaknem elcsúszott, midőn fiatalos fürgeséggel és
279 Reg| Georgina Szindbádot, aki, midőn ezt föltűnés nélkül teheti:
280 Reg| nemrégen rajongtam Editért!~Midőn a hatos számú páholy mellett
281 Reg| azon a kérdéses éjszakán, midőn a rablókat elriasztotta
282 Reg| most meg éjszakai tettét, midőn olyan könnyű szívvel lépett
283 Reg| tegnap este együtt voltak, midőn is Szindbád megjegyezte,
284 Reg| hogy vele utazzam Angliába, midőn telivérlovakat ment venni
285 Reg| aggodalmaim lehettek ön felől, midőn... De erről ne beszéljünk.
286 Reg| nyugalommal. - Az este, midőn a színházban elváltunk,
287 Reg| kapun kopogtató volt, és midőn Szindbád kívül jelt adott,
288 Reg| mormogta -, és szeretem látni, midőn mások is tisztelik.~- Mi
289 Reg| Kerékjártónak megmondtam, midőn ákontó napokon büszkén a
290 Reg| forintokat is mozgásba hozták, midőn Stronszky, a Kis és Fia
291 Reg| Nagy rajongóim voltak, midőn még a színpadon játszottam
292 Reg| bólintottak a fejükkel, midőn egy napon szabadságot kért
293 Reg| ajánlotta a kaszinóban, midőn estélyt rendezett a welszi
294 Reg| sétált vele a turfon, és midőn így megalázta a Walter-családot,
295 Reg| utcácskában, a vékony hóban. Midőn visszavette volna a tekintetét,
296 Reg| elvégezte a ház előtt, és midőn megállott a kivilágosodó
297 Reg| emlékezetes szalont veszítek el, midőn a virágokat elfogadom -
298 Reg| kérdezte megdöbbenve Szindbád, midőn az alkonyi órában e rendkívüli
299 Reg| az érzelmes jeleneteknél. Midőn félig üres volt a nézőtér,
300 Reg| azután.~Berci azon az estén, midőn Pálházit a színházban meglátta,
301 Reg| megváltás volt Szindbádra, midőn lépéseket hallott kopogni
302 Reg| régi rajongó szerelmes, midőn egy napon aranyporzóval
303 Reg| fáradtságot végez Szindbád, midőn egy másik férfiú nyakába
304 Reg| Pálházit, sem mást terhelni. Midőn a fia volt beteg: kivételt
305 Reg| okoztunk önnek, Szindbád úr, midőn ön csak éppen átutazóban
306 Reg| mint a téli alkonyatot, midőn a tűz olyan csendesen szundít
307 Reg| Fiatal leánykoromtól kezdve, midőn a hercegi palotában először
308 Reg| parókáikban a felvonásközökben, midőn a színházi szolga vágtatva
309 Reg| direktor úr ült a ládán, midőn az életunt rendezővel nem
310 Reg| melegednek föl a nők iránt, midőn táncolni látják őket, és
311 Reg| adni minden színésznek, midőn ebben a sírboltban a csontkezek
312 Reg| önként mondott le Pálháziról, midőn észrevette, hogy az az úr
313 Reg| volna már elválnia tőlem, midőn észrevette, hogy másba vagyok
314 Reg| ingujját gyűrögette fölfelé, midőn Pista a legbékésebb indulattal
315 Reg| másnap, sőt harmadnap is, midőn a polgármesteri hajdú az
316 Reg| trombitásba. De jött szombat este, midőn a dalárda gyűlését tartotta
317 Reg| mondta Stánczy Pista, midőn Szindbád az ügyet előadta -,
318 Reg| nemigen szokott gondolni, midőn szép nők körül forgolódott.)~-
319 Reg| addig el ne illanhasson, midőn is Szindbád majd rábeszéli
320 Reg| szokásos társas összejövetelét, midőn is Brómy úr legújabb verseit
321 Reg| haragudott a borbélyra, midőn az a forró vassal bajuszát
322 Reg| ismerősöknek vél az ember, midőn az életben újra hallja.
323 Reg| javában csomagolt szobájában, midőn Stánczy úr szokásos lihegéssel
324 Reg| előrement néhány lépéssel, midőn esti sétáikból hazafelé
325 Reg| Készen vagyok - mondta, midőn a sétát bevégezte.~Letelepedett
326 Reg| Az udvari színházban - midőn tagja voltam - gyakran laktam
327 Reg| igazán nagyúri dáma lenni, midőn Mariett nem engedte, hogy
328 Reg| meg némi meghatottságot, midőn az atlétakülsejű, félelmetes
329 Reg| alatt? Ezeken az estéken, midőn az egykori színésznő bizalmasan
330 Reg| fiatalemberek figyelmébe, midőn szívük hölgyének megnyerésére
331 Reg| álmodik. És mégis, mégis, midőn Szindbád késő évek múlva
332 Reg| szerencsés felkínálni.)~Midőn sétájukból hazafelé tértek,
333 Reg| regényes érzéseim támadnak, midőn hajnalonként arra ébredek,
334 Reg| emeleti szobácskájukig, midőn is a félhomályos folyosón
335 Reg| rejtelmes híradásokról. Midőn a gyermeket akarták elragadni...
336 Reg| gyermeket akarták elragadni... midőn az ügyvéd váratlanul megjelent
337 Reg| és kísérete társaságában, midőn az ember elhiszi, hogy valóban
338 Reg| többé nem mozdíthattam -, midőn már félálomban, kínjaim
339 Reg| eddigi ismeretségeimnek, midőn lábammal foglalkozott!~-
340 Reg| uraim - mondotta Szindbád, midőn története befejezéséhez
|