Part
1 1| Ennyire szerettem én magát!" - mondta fájdalmasan, és a gyertya
2 1| a Confiteort szélsebesen mondta, és ünnepélyesen, tekintélyesen
3 1| ezentúl a púpos békával - mondta későbben egészen elkomolyodva
4 1| Tisztelt Szindbád úr - mondta az öreg fogadós, miután
5 1| öregről ne is beszéljünk - mondta a direktor, és különös mozdulatot
6 1| ritkuló fáin.~- A szülők! - mondta ünnepélyesen a direktor,
7 1| megcsúszott (mint későbben mondta: szándékosan), és estében
8 1| magukat az idegen úr előtt - mondta. - Főzze le őket. Hagyjuk
9 1| Szindbád, Szindbád! - mondta a Hang egy éjszakán. - Voltál-e
10 1| sarokba.~- Férjemet keresi? - mondta egy kellemes, mély hang
11 1| Bizonyisten, nem vártam - mondta gyorsan, és nagyot lélegzett. -
12 1| elvakkantotta magát. Mintha azt mondta volna: Szindbád.~- A kis
13 1| leereszkedett a székre, és bánatosan mondta:~- Lássa, ezért akartam
14 1| Nekem, sokszor, mindig - mondta most Szindbád az asszony
15 1| az urat, kísérjen haza! - mondta szégyenlősen, megzavarodva
16 1| Hajtson Pestre, kocsis" - mondta végül egy bosszús, sírós,
17 1| Gyerünk aludni, ifjú uram - mondta tehát Portobányi úr Szindbádnak,
18 1| esperes úrtól a vörösbort! - mondta komoly és megfontolt hangon
19 1| végein. A tréfáit telihangon mondta el (a kántor tiszteletteljesen
20 1| hoztam, tekintetes uram - mondta akadozva, miután a lőport
21 1| elszavalására.~- Helyes - mondta Szindbád úratyja. - A színész
22 1| nyugalmazott magyar színész - mondta recsegő hangon, és jobbra-balra
23 1| helyezte, mintha csak azt mondta volna: lássátok, van még
24 1| életet.~- Úgy érzem magam - mondta fogatlan szájával (ha erre
25 1| előadásra.~- Őrültség - mondta Portobányi úr, de az öreg
26 1| a színlapot.~- Valóban - mondta bizonyos elismeréssel, és
27 1| mellékeljük a virághoz... - mondta csöndesen.~- Az nem lehetséges -
28 1| össze ("a szerelem virágai", mondta a színész), és Portobányi
29 1| földre köpött.~- Pfuj - mondta -, igazán azt akarta?...~
30 1| szemöldökét.~- Kezét csókolom - mondta Szindbád halkan, gyorsan,
31 1| felöltőjét.~- Az este hűvös - mondta finomkodó hangon, mint a
32 1| eljön hozzám uzsonnázni? - mondta csendesen és komolyan.~-
33 1| csak, kis gazdám, hogyan is mondta Irma? Nos? Azt mondta: a
34 1| is mondta Irma? Nos? Azt mondta: a szeme és orra tetszik
35 1| már nem tetszik?... Ezt mondta Irma?~Szindbád rózsaszínt
36 1| Verejtékezett a homloka, és nyögve mondta:~- Igaz, az öreg tekintetes
37 1| döntse a virágállványomat! - mondta az előbbeni hang. Aztán
38 1| hogy itt van, Szindbád - mondta most csendesen, barátságosan
39 1| mindvégig?"~- Szolgé! - mondta a borbély, és Szindbád nemsokára
40 1| megmutatta a kezét. - Itt is... - mondta elmélázva -, szerelmes voltam,
41 1| Szindbád kezét, és hetykén mondta a nevét:~- Már Mira.~[1911]~ ~
42 1| csak az emlékeimnek élek - mondta, és kezében fürgén mozgott
43 1| a legyező. - A direktor mondta is, hogy miért nem hagyom
44 1| mint Tyukori, a komikusunk mondta? A vállamat, a karomat nézem
45 1| bólintgatott.~- Valóban - mondta, magában pedig azon gondolkozott,
46 1| volt Hegyesi, a férjem - mondta egy ovális rámájú, rossz
47 1| virágcsokor járt vele - mondta a színésznő, és komolyan,
48 1| fedezett fel. "Én voltam ez!" - mondta magában, és hirtelen a német
49 1| amilyen a maga vére lehet - mondta Szindbád a poharat ajkához
50 1| szobájuk.~- A tanár urak? - mondta Szindbád.~- Az igazgató
51 1| ritkán jönnek pestiek - mondta, mintha az előbbi elbeszélését
52 1| nevetett ekkor.~- Kismadár - mondta későbben Szindbád, és ő
53 1| rendházunké.~- Helyes, Ferenc - mondta mélységes megvetéssel a
54 1| Szervusz.~- Hagyjuk Ferencet - mondta most élénken az igazgató.
55 1| közeledett.~- Feleljen! - mondta mély, dudorászó hangon Szindbád. -
56 1| Nos, kis primadonna - mondta enyelegve Szindbád -, helyben
57 1| egy éles kést láttam -, mondta a kendője csücskével eltakarva
58 1| elveszem a leánytól a kést - mondta határozottan Morvainé. -
59 1| alatt. Töltött pisztolyt - mondta lappangó hangon, és leskelődve
60 1| Haza megyek a falumba - mondta. - A szegény kismadarat
61 1| hosszasan bejelenteni. "I. e." mondta a vashíd, és a Buffalo-mozdony
62 1| megbánta, hogy eljött velem? - mondta Szindbád, talán tizedszer,
63 1| néha.~- A száztizenkettes - mondta a feketehajú leány, mert
64 1| fejéhez.)~... - Kérem - mondta Szindbád, mert fiatal korában
65 1| Szindbádot látta, és azt mondta neki: "én csillagom, én
66 1| látom, akár nem látom" - mondta Szindbádnak, midőn néha-néha
67 1| nekem adta a macskáját. Azt mondta, unja. Aztán a régi befőttesüvegeit
68 1| azzal a két rossz lóval - mondta, Szindbád lábára célozva. -
69 1| cigarettát.~- Nem, fiam - mondta kissé borúsan. - Én nem
70 1| haját.~- Tudja, Szindbád - mondta rövid hallgatás után -,
71 1| ecetfákat ott a budai házban - mondta csendesen Szindbád. - Nem
72 1| Meg fogok mindjárt halni - mondta, szótagolva a szavakat. -
73 1| élhessek még...~Igen, ezt mondta a korán meghalt férfiú,
74 1| öregem nagyon derék ember!" - mondta elpirulva és büszkén. Az
75 1| a póni-fogatát. Pardon, mondta Szindbád, még korán jöttem.
76 1| Isten hozott, Szindbád - mondta minden csodálkozás nélkül. -
77 1| pápistáknál, mert kitért - mondta a Zaturecky-kisasszony,
78 1| kálomistákat otthagytátok?~- Ott - mondta a kisasszony, és erősen
79 1| parasztlányok. Van eszemben - mondta a kisasszony, és kiegyenesítette
80 1| szeme.~- Tedd el a kalapot - mondta Tini, mert Karolin még mindig
81 1| katonaszabadítással szerezte a vagyonát mondta Tini megvetőleg. - Ez meglátszik
82 1| mindig töltve volt. Akkor azt mondta Tini néni Karolinnak:~-
83 1| Csak meg ne lásson senki - mondta csendesen.~A kisasszonyok
84 1| tovább utazik.~- Be kár - mondta Karolin, és barna, egykor
85 1| pohár bort.~- Igazad volt - mondta torkát köszörülve -, kissé
86 1| Etelka elment színésznőnek - mondta csendesen, fojtott hangon.~ ~
87 1| tulajdonosa. - Mert nekem hiába is mondta volna. Nincsenek kofferjei.
88 1| vörhenyes bajuszú gazda hangosan mondta a legényeinek, hogy az idegen
89 1| lefeküdni, nagyságos úr - mondta, miközben bizalmas gondossággal
90 1| Mindjárt ott leszünk, uraság - mondta bizalmasan, amint hátranézett,
91 1| uraságot hoztam a vasútról - mondta a kocsis.~- Tessék, tessék -
92 1| Majd iszom egy csáját - mondta jókedvűen. - Friss időnk
93 1| Mindjárt itt lesz a Blanka - mondta, és nevetett.~Szindbád álmosan
94 1| Én is pesti vagyok - mondta himbálózva szürke kabátjában,
95 1| azt hittem, hogy utazó! - mondta félhangosan.~- Doktor úr!
96 1| hervadt rózsa.~- Kérek teát! - mondta, és úgy nevetett Szindbádra,
97 1| igyák le magukat, Zsiga - mondta komoly, anyáskodó hangon
98 1| kérdezte az asszony. "Igazán - mondta Szindbád dióbarna szeme -,
99 1| tekintetét. "Nem haragszom!" - mondta neki nefelejcs-kék szeme
100 1| Nagyszerű tervem van délutánra - mondta a színésznő, mialatt vállával
101 1| pincében.~- Nacsak, bicsak! - mondta víg életörömmel. - Induljunk,
102 1| Segítsen, Szindbád - mondta csendesen.~Hátul jött Pápai,
103 1| a hónál!~- A szemtelen - mondta halk, duruzsoló nevetéssel
104 1| primadonnát.~- Valami orosz gróf - mondta egy fiatal színész, akinek
105 1| asztalnál.~- Magyar színészek - mondta valaki. - Szegény vándorszínészek.~
106 1| találnánk valahol egy asztalt! - mondta Szindbád.~- Én már látok
107 1| milyen kellemes találkozás! - mondta.~Róbert úr amerikai volt,
108 1| éjszakára.~- Asszonyom! - mondta Szindbád.~- Uram! - felelt
109 1| nagyon szeretem a költőket - mondta később a táncosnő. - Kedvelem
110 1| tartsd meg nékünk, ámen" - mondta mindig nagyot sóhajtva.)~
111 1| meg, hogy a nap rásüssön - mondta megvetőleg. - Segítsenek
112 1| szerenádot elkergettük! - mondta később Szindbád.~[1914]~ ~
113 1| cseléd.~- Hívd be, Teréz - mondta hosszas gondolkozás után
114 1| Liszkának hívott - mondta a párnájának Bánatiné, mintha
115 1| sarokban aludt:~- Nyanya - mondta a hölgy -, nézzen az udvarra,
116 1| megszorította Szindbád kezét. - Azt mondta, hogy én vagyok Faust doktor
117 1| Feltűnt érdekes arca - mondta később Boldogfalviné, mikor
118 1| halálosan szerettem. S ugyanazt mondta ő is, sőt meg is esküdött,
119 1| úr, hogy Póli másnak is mondta a szerelem hevében, hogy "
120 1| vagyok az első. Sohasem mondta még senkinek, hogy: "szeretem"...~
121 1| Elintéztem a dolgot Alberttel - mondta a dámának, midőn helyet
122 1| bólintott.~- Szegény Albertem - mondta később Boldogfalviné. -
123 1| alatt. "Szívszélhűdés", mondta később hangosan, magában,
124 1| Istenem, be nehezen virrad - mondta a tanító, és fuldokolva
125 1| felé.~- El ne felejtsen! - mondta hangosan.~Még messziről
126 1| pálinka - "hála Istennek" - mondta több fiatal és érett dáma
127 1| nők mélasága.~- Mária - mondta megindultan Szindbád, és
128 1| csak ön lehet a vakmerő - mondta hűvösen. - Hallottam, hogy
129 1| el, rossz kedvem van!" - mondta a leány. Szindbád hajnalban
130 1| Csak nőért érdemes élni - mondta Szindbád, mielőtt a budai
131 1| még nem vettem hasznát - mondta nevetve Irén.~- Remélem,
132 1| Váraljaihoz intézte a szót. "Nem - mondta az ördögnek, amely a napfényen
133 1| meg álmában. Hisz mindig mondta, hogy sohase kerüljön a
134 1| suttogva, de értelmesen mondta el a képeken lakó szentek
135 1| Művelt és romlott ember!", mondta egyszer odavetőleg. Már
136 1| Gyerünk vissza a templomba - mondta Sz. komoly, szomorú arccal. -
137 1| előtt fogadott. Hisz nem mondta komolyan, nem hisz a szerelemben.
138 1| pityegett.~- Imádkozzon - mondta szigorúan Sz. - Mondja,
139 1| halkan, áhítatosan utána mondta a kalandor szavait, aztán
140 1| különösen érzem magam - mondta, és széttárta karjait, mintha
141 1| irgalmas Szűz Anya!" - mondta a gyors-segélyért való ima
142 1| elolvasta.~- Nekem való - mondta hittel, bizalommal, és az
143 1| nagyon hosszú életet éltem - mondta borúsan -, sok könyvet olvashatnának
144 1| megyünk, amint kitavaszodik - mondta Bánatváriné, amíg a téli
145 1| irigyelik boldogságunkat" - mondta Bánatváriné. A babonás tárgyakat,
146 1| támasztotta, és hangosan, sokszor mondta:~- Fáni!~[1915]~ ~
147 1| Tudtam, hogy megtalálom! - mondta az asszonyok fanatikus hitével. -
148 1| újra elveszíti.~- Nem... - mondta a gondolatainak -, félreértés
149 1| szobában tartózkodik. Azt mondta: "Ma látni fogod őt!"~Leborultam,
150 1| Pest felé.~- Hajnalodik - mondta szomorúan az asszony -,
151 1| hogy visszajössz hozzám -. mondta egyszerűen.~Szindbád a kanapéra
152 1| sikerül elfelejtenem önt - mondta Rozina, midőn búcsúzóul
153 1| asszony.~- Itthon vagyunk - mondta Rozina egy régi urasági
154 1| a Szentföldre.~- Bella - mondta Szindbád, kezébe véve az
155 1| nőnek ugyanezen szavakat mondta valaha e városban. Tudja,
156 1| csak "Disznótor Borcsának" mondta őt. A ködmönös nő viszont
157 1| természetem is megváltozott - mondta Szindbád a délelőttiesen
158 1| csak kiadta az utamat. Azt mondta, hogy húsz évvel öregebb
159 1| városkában, csak úgy odavetőleg mondta a kocsisnak:~- Oda rakjátok
160 1| amely megmentse életemetŤ - mondta szó szerint Szindbád, és
161 1| hozott haza a zsebében - mondta az özvegy, hogy kedvet csináljon
162 1| Csakhogy itt vagy! - mondta a kis fazékhoz hasonlatos
163 1| hogy mégsem házasodom meg - mondta csendes, rezignációval. -
164 1| ütközetei.~- Te kocsmahős! - mondta olyan hangon, hogy Szindbád
165 1| Csak én vagyok, te! - mondta Terka a lónak, amely különben
166 1| vagy, mint a gazdád!" - mondta Terka a lónak.~De most bizonyos
167 1| Hazaviszed a gazdádat - mondta a lónak, amíg befogta azt
168 1| vékonyságúra, mint az öregúr mondta, mert végül rákapott a cigarettára,
169 1| szeretnék lenni ebben a házban - mondta fogvacogva Stuart Mária. -
170 1| szerelmétől...~- Mehetnénk már - mondta Szindbád egy ebédnél, amikor
171 1| a kolostornak a küszöbét mondta a fiának. - Valamikor, ártatlan
172 1| gömböc a fazékban.~- Ejnye - mondta a gömböc. - Akkoriban észre
173 1| vitatkozott volna.~- Mindegy - mondta végre, nagyot nyögve, miután
174 1| Itt lakik a kísértet - mondta a remete.~- Hogyan jutottál
175 1| emberhez illik, a következőket mondta:~- Az embernek számolni
176 1| nyújtogatta a kezét. Az ajtóban mondta a vendégeinek:~- Legjobb
177 1| tájékára esett.~- Itt - mondta olyan szégyenlősen, hogy
178 1| küldeni a megadott címre - mondta az első házban a házmesterné,
179 1| születik ezen a környéken!" - mondta magában Szindbád fia, amikor
180 1| éjjel a kocsmában ül" - mondta, és sírva Szindbád fiának
181 1| kést is magába vágom! - mondta a fogai között. - Az én
182 1| megismertem magát. Elmehet - mondta keserves zokogás közepette,
183 1| Majd megtanulod azt is - mondta Szindbád legyintve. Majd
184 1| valahol imádkoznak ellenünk - mondta fiának Szindbád, midőn ahhoz
185 1| bolond regényén.~- Hm - mondta a püspök. - Te magad is
186 1| szállítani a megrendelt műveket - mondta Szindbád, és hosszadalmasan
187 1| állott.~- Menjen innen - mondta a püspök unokahúga -, mert
188 1| vissza a gyékényes kocsira - mondta ki Búcsú bácsi a rendelkezést. -
189 1| Utóvégre azért jött ide - mondta atyjának ez a reális fiatalember -,
190 1| csirkeölőkésével.~- Búsiné - mondta Búcsú bácsi -, itt van ez
191 1| akkor majd tud aludni - mondta, még mindig azon a hangon,
192 1| várakozik reánk az életben - mondta suttogva fiának Szindbád
193 1| viselni. - De még senki se mondta erre az orra azt, hogy árulkodó
194 1| őkegyelmét háborgatni - mondta a vértanú felesége, mintha
195 1| Nagyon rendes asszonyság - mondta elismerőleg Szindbád, midőn
196 1| oldalról a következőket mondta:~- A paradicsomleves, különösen
197 1| Vigyázzon a fehér mellényére! - mondta figyelmeztetőleg az asztal
198 1| Terézvárosban kacsapecsenye után! - mondta, mikor a kalapját a fejére
199 1| szívesen feláldozom magam - mondta ebédutáni kedélyességgel
200 1| koppantotta kardját, és azt mondta, nagy kár, hogy nem jár
201 1| gyönyörű szép világot - mondta Szindbád a fiának, amikor
202 1| megtalpaltatni a cipőimet - mondta némi melankóliával. (A hölgy,
203 1| nótáriussal, fivére - igen, így mondta - fivére ellenőr... Sohase
204 1| boldogult uramat hallanám - mondta Emilfiné, hogy a rákleves
205 1| Jucika, amíg engem lát" - mondta az írnok, és Jucikának emlékezetében
206 1| bezárták Nyíregyházán - mondta mesélgetve Emilfiné. - Ki
207 1| vezetni.~- Csak csöndesen - mondta Szindbád ájuldozó szívének,
208 1| elfogyasztott.~- Ha megengedi - mondta most Szindbád -, én szeretem
209 1| Megismert a portás. Azt mondta, kezét csókolom, Szindbádné
210 1| szemérmetessége miatt. Boldognak mondta azt a napot, amikor Rea
211 1| nyomasztó álmok ellen" - mondta Szindbád, amikor körültekintett
212 1| csak elő, barátocskám - mondta ugyancsak a megelégedett
213 1| asszonyi gazdálkodás azt mondta a kanapéról, hogy a kényelmességével
214 1| eleget tettem?"~- Lotti! - mondta magában végtelen elkeseredéssel
215 1| szeretnék adót fizetni - mondta Szindbád szívbeli meggyőződéssel,
216 1| kötéltáncosnőt.~- Rozsnyay Valery! - mondta róla a színlap.~- A Rozsos -
217 1| mint ahogy a bábaasszony mondta a komájának, aki minden
218 1| Szívkirálynőktől szereztem!" - mondta magában Szindbád, amikor
219 1| maradt volna az orgonában - mondta Szindbád kitérőleg, mint
220 1| Praxisomban nem fordult elő" - mondta magában Szindbád érthetőbben. "
221 1| zavaros idők lesznek! - mondta a sekrestyés, aki borpiros
222 1| nyerni az orgonafújtatáshoz - mondta későbbi időben Szindbád,
223 1| korában, azért sántult meg - mondta erről az ügyről általában
224 1| A többit nem bánja! - mondta ismét nyomatékkal Carmen
225 1| leányt kellene látni előbb! - mondta ki végre az ítéletét.~-
226 1| a "luxust" - mint később mondta -, hogy szemügyre vegye
227 1| megrövidített a szerelem! - mondta a bűbájos, aki éppen abból
228 1| vendéglőben (vagy mint ő mondta: "kocsmában") töltötte.~-
229 1| láthatatlan asztaltárs.~- Azt mondta, hogy "szeretlek" - felelt
230 1| harminchárom szépleány egyike így mondta el élettörténetét:~- A nagymama,
231 1| már őt örökbe fogadnom - mondta, de később eszébe jutott,
232 Reg| később Sármai, a betörő - mondta csendesen Szindbád. - A
233 Reg| életünknek egyszerre vége van - mondta szinte kétségbeesve az asszony.~-
234 Reg| nyújtotta.~- Nem haragszom - mondta halkan.~Szindbád megcsókolta
235 Reg| Kegyed nem is látott engem - mondta halkan és nyugodtan -, a
236 Reg| Bizonyára a testvére - mondta gyorsan Georgina, és hirtelen
237 Reg| testvérbátyám szolgál - mondta Szindbád titkon elmosolyodva.
238 Reg| Mert csak akkor fogadunk - mondta most Georgina, és titkos,
239 Reg| szokott írni a német újságba - mondta csendes hangon Mariett -,
240 Reg| fiatal nőt látok.~- Érdekes - mondta Mariett minden érdeklődés
241 Reg| elveszítsem.~- Majd megtalálja - mondta Georgina, és félrefordította
242 Reg| elmondani.~- Igen, ismertem - mondta tökéletes bátorsággal Szindbád,
243 Reg| többször táncoltam vele - mondta, és teáját örömteli vígsággal
244 Reg| Mama, ezeket szereti - mondta Georgina anyjának.~Valamint
245 Reg| hisz soha sincs itthon - mondta az asszony, és egy szobába
246 Reg| ismeretségben lenni?~- Attól félek - mondta Szindbád -, hogy nemes barátomnak
247 Reg| az, ha már nem játszom - mondta vállát vonogatva a színházigazgatóné. -
248 Reg| Regényekben...~- Ördögöt - mondta a színházigazgató neje. -
249 Reg| eltévesztette a fölvonás végét. Azt mondta, nem tudja a szemeit levenni
250 Reg| úr, talán nem szokott - mondta szigorú hangon Márta asszony. -
251 Reg| király vadászkürtje zengett - mondta Csitvay, kamarás az udvar
252 Reg| társulatnál.~- Morfoki - mondta Szindbád és csendesen nevetett. -
253 Reg| tett.~- Kedves Szindbád - mondta régies színpadi helyzetbe
254 Reg| Tudom, hogy megvet - mondta egyszerre mély sóhajjal
255 Reg| nyújtva...~- Köszönöm - mondta suttogva. - Már másodszor
256 Reg| messzire van.~- A kártyás! - mondta az öreg grófnő a térparancsnokék
257 Reg| vannak Magyarországon - mondta szuggesztív hangon Pálházi,
258 Reg| kóstolná meg, Pálházi - mondta nagy elbizakodottsággal. -
259 Reg| Jobb ennél a vinkó - mondta mély meggyőződéssel. - Engem
260 Reg| olvasott ki. Mintha csak azt mondta volna ez a tekintet, hogy
261 Reg| függönyökkel, és a függönyöknek mondta:~- Mi olyan nők vagyunk,
262 Reg| huncut ezt nekem sohasem mondta! Pedig mennyit beszélgettem
263 Reg| Nekem Kisfalvi ezt sohasem mondta - csodálkozott Szindbád. -
264 Reg| Kisfalvi is mindig azt mondta, hogy nagy színpadi talentum
265 Reg| újabbak közül Monna Vannát - mondta halkan, álmodozva Georgina,
266 Reg| karzati jegy kelt el ma - mondta unottan a direktor.~Cseresznye
267 Reg| megnézte a szemem, és azt mondta, hogy igazi színész-szemem
268 Reg| pénznél!~- Bizony nincs - mondta Szindbád, és bizonyos elmerengéssel
269 Reg| természetesen én fogom játszani - mondta most nagy önbizalommal az
270 Reg| hírlapírót, csupa jóbarátaim - mondta Stánczy Pista, midőn Szindbád
271 Reg| becsülöm a sajtó munkásait - mondta útközben Szindbád, mintegy
272 Reg| rajong az irodalomért - mondta Stánczy. - Nyúl úr, az óborból
273 Reg| kitekerik az ellenzék nyakát! - mondta nagy szemhunyorgatással,
274 Reg| kadétjai tanyáznak ott.~- Nem - mondta Szindbád -, holnap kialusszuk
275 Reg| Brómy úr valóságos tigris - mondta Pista ijesztő hangon.~Szindbád
276 Reg| Szindbádra.~- Furcsa ember maga - mondta csendesen -, hiszen azért
277 Reg| kiáltotta.~- Kérem, az úr azt mondta, a rendőrségtől van! - felelt
278 Reg| Metternich Klarissz! - mondta.~A vacsora végén a nagybajuszú
279 Reg| négyszemközt parancsolna? - mondta hűvösen Georgina felé.~Az
280 Reg| tessék ebben megnyugodni - mondta Georgina, és finom orrcimpái
281 Reg| vállalkozik e furcsa szerepre - mondta Georgina, és mélyen elpirult.~
282 Reg| kocsim a kapu előtt vár - mondta rövid hallgatás után az
283 Reg| embereit, mint jómagam.~- Ön? - mondta Mariett végtelen megvetéssel. -
284 Reg| megkímélt jelenlététől - mondta igen élesen a Szindbád szemébe
285 Reg| Elutazunk, Szindbád - mondta könnyes szemmel Georgina. -
286 Reg| utazik.~- Derék ember - mondta az öreg asszonyság.~Georgina
287 Reg| Gombolja be a kabátját - mondta Georgina anyáskodó hangon. -
288 Reg| előírta.~- Készen vagyok - mondta, midőn a sétát bevégezte.~
289 Reg| rangjához méltóan élni? - mondta furcsa nevetéssel az öreg
290 Reg| megbarátkozott az egész szállodával - mondta búskomolyan Georgina. -
291 Reg| kereste föl.~- Spics... - mondta az egyik kapitány.~- Srics... -
292 Reg| Tegnap óta keressük önt - mondta némi élességgel "Srics". -
293 Reg| asszonyokkal van a legtöbb baj - mondta szelíden.~Majd elgondolkozott,
294 Reg| Rómában egy olasz grófot - mondta csendesen Gránitz, mintha
295 Reg| egy regényhős vagy, Géza - mondta, kezet szorítva a párbajok
296 Reg| végre dűlőre jutottunk - mondta vígan Szindbádnak, aki egy
297 Reg| laktam.~- Én is ott laktam - mondta könnyedén elpirulva Georgina. -
298 Reg| hegytetőn meglátogatja - mondta vidoran.~Szeller szárnyas
299 Reg| emberek kalapját látni - mondta némi csalódással.~Aztán
300 Reg| Pálházi elsőrangú vívó - mondta kissé megkönnyebbülve Mariett.~
301 Reg| Kérem, ne gúnyolódjék - mondta ajkába harapva Mariett.
302 Reg| legszebb párbajaimat elrontod - mondta tréfás szemrehányással Gránitz. -
303 Reg| csapolnak itt a szomszédban - mondta nyelvcsettintve. - No, ideje
304 Reg| halálesetet jelentette - mondta Szindbád, kissé letompítva
305 Reg| szemügyre vette!~- No - mondta, mikor felállott, mintha
306 Reg| bizonnyal én is meghalok - mondta egyszerűen a veres, és szeme
307 Reg| akasztófára való mellett - mondta bizalmasan Zöldnének (holott
308 Reg| A gazdák maguk árulnak - mondta Zöldné. - Nem lehet a parasztnak
309 Reg| juttatta megint eszembe - mondta Gyöngyi a csalódott, de
310 Reg| szeretem a beteg körül - mondta elég megrovó hangon (hálistennek,
311 Reg| másikat magamnak tartanám - mondta a kis épület felől.~- Ez
312 Reg| engedte magát elaltatni - mondta emeltebb hangon (mintha
313 Reg| gondolataiban. Bizonyára így mondta magában: - Szerelem.)~A
314 Reg| Ha pedig búcsúzásnál azt mondta: isten vele - ezt talán
315 Reg| kézbesítést. Csak egyszer mondta méltatlankodva, hogy vasemberes
316 Reg| bizonyos dévajságot, mintha azt mondta volna ő is:~- Fiákeren akart
317 Reg| semmi baj a nap folyamán! - mondta bicskáját becsattintva.~
318 Reg| könnyebben átemelheti a falon - mondta a doktorkisasszony, leleplezvén
319 Reg| emészteni.~- A doktor ezt mondta - ismétlik magukban a nap
320 Reg| kiterjesztik.~- Szindbád? - mondta fitymálva. - Régen hurokra
321 Reg| boldogtalan úr a maga partnere! - mondta Sári, amikor az óvatos Karvalyi
322 Reg| Itt nem szabad verekedni - mondta Sári doktorkisasszony a
323 Reg| és aznap nem ebédeltem - mondta Karvalyi úr azon a csodálkozó
324 Reg| szerencsétlenségében.~- Hejnye - úgy mondta, hejnye - próbált volna
325 Reg| ez az egyén nem alszik - mondta Zöldné, aki darab idő óta -
326 Reg| Bizonyosan temetése van - mondta Pista bácsi, mikor szóvá
327 Reg| hogy meggyógyultam volna - mondta bennem a félénkség.~- Tessék
328 Reg| hónapig kínlódtunk vele - mondta például a veres, akit a
329 Reg| Szindbád nagyságos úr! - mondta mellettem egy szokatlanul
330 Reg| hasonlítok regényhőshöz, mondta bennem valami régi hang,
331 Reg| könnyű a hamiskártyázás! - mondta most mellettem egy korhelyes,
332 Reg| nagyságos úr, dél már elmúlott - mondta, és kétlépésnyire jött a
333 Reg| szó.~- Ó, Szindbádkám - mondta a maga madárhangján, mintha
|