Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
nincsen 16
nincsenek 5
nini 5
no 315
nobe 2
noben 3
nobilis 1
Frequency    [«  »]
333 mondta
319 nok
316 maga
315 no
313 ki
308 majd
298 pedig
Gyula Krúdy
Szindbád

IntraText - Concordances

no

    Part
1 1| ígérték, midőn már másik várt a hajósra egy állomáson.~- 2 1| önfeláldozást.~Hisz sok sértésnek veszi, ha a férfiú 3 1| megőrizték a férfiak. Ah, egy , aki nagyon volt Szindbádunkhoz, 4 1| csókokkal borította el a kezét, átnézegette a gazdasági 5 1| Nem vigasztalta a százhét , aki viszontszerette, aki 6 1| rozsdaszínű, mintha egy göndörhajú vöröslő hajából való volna, 7 1| megígérték... igen, megígérték... No, végre itt helyen lesz! 8 1| lovag Bertyánszky nevét? No, és az öreg Bertyánszkyt 9 1| készen volnának arra, hogy a évekig, késő öregségéig 10 1| megdobbantották szívét, ha csinosabb viselte lábán, de tovább 11 1| mellette egy kedves kis , akinek fehér fátyola volt 12 1| rovatába ezenkívül még két tartozott Szindbád ismerősei 13 1| házban fog lakni.~- Gyere már no, te vén gazember komédiás - 14 1| ráncban görbülő.~Ah, ez a volt maga az érzékiség. 15 1| vállát K. Nagy Sámuel.~- No most... most dobni csókot - 16 1| mellette a félhomályban egy ... A hársfák között álló 17 1| volna kalapját levenni.~A féloldalra fordult, a szeme 18 1| szempillái alatt.~- Igyunk, no. Az ital bátorságot ád... 19 1| ölelésekre. És vajon melyik nem boldog, ha megölelik?~ 20 1| szívének szegezte miattam. No, de menjünk tovább.~(A férfiak 21 1| kissé meghatottan Irma. - "No de menjünk tovább."~Most 22 1| térdepelve bizonyította a hűtlenségét. Sőt még a gúny 23 1| nem akart meggyőződni a hűtlenségéről, mert hiszen 24 1| körülbelül tíz-tizenkét hiába várta Szindbádot a 25 1| nélkül robogott tova, pedig a , az a bizonyos, ott állott 26 1| amely a fehér harisnyás vonatja volt, aki szóban 27 1| lehetett csodálkozni.~Ez a özvegyasszony volt, akit 28 1| Komoly, katonás és határozott volt, mert hiszen a nők 29 1| harminc-negyven esztendős volt, aki korán lefeküdt, 30 1| annyi a rossz és könnyelmű Pesten, hogy már szégyell 31 1| visszavonult és rendes életet élő hogyan törheti a fejét éjjel-nappal 32 1| Szegény, szerencsétlen vagyok. Sohasem fogsz megváltozni.~ 33 1| Tudd meg, fiam, hogy a a legutolsó teremtménye 34 1| vagy erénnyel. Ez a vén manapság. Fiam, én nem tűröm 35 1| kocsin megérkezik Szindbád, a a kocsiba száll. Két óra 36 1| Hazugság. Az tisztességes volt.~Majmunka legyintett 37 1| éppen egy rossz és céda hajába. Akkor szinte mindegy 38 1| zárban, egy rózsaszínű-ruhás nyitott ajtót.~- Maga az, 39 1| tessék - intett a rózsaszínű dudorászva, hízelkedve Szindbádunk 40 1| folyósón egyszerre három-négy is megjelent, amint kíváncsian 41 1| A bundát megtapogatta.~- No lám. Én még azt hittem, 42 1| teát! - ismételte a rác .~Szindbád búbánatosan bámult 43 1| szalag jelentette, hogy a valóban él valahol, amely 44 1| a hölgyet. Meghajolt, a tétova mosollyal bólintott.~ 45 1| helyeselt Szindbád. - No nézze, most fölegyenesedett, 46 1| BÁNATINÉ, A TÉVEDT ~Hol kezdődik és hol végződik 47 1| Talán még azt is, hogy egy megöli magát a kedvükért. 48 1| Vagy talán nem minden volna egyforma? Bizonyos 49 1| megszoríthassa az imádott kezét; végül a toronyzene 50 1| gyermekkorában futkosott e , akit később párjának tekintett.~ ~ 51 1| gyönyörű bók, amelyet a élete végéig nem felejt 52 1| ostobaságokat, amelyeket az okos szeme minden férfin fölfedezhet, 53 1| Bocsásson meg, uram. Idegen vagyok a városban, s ön 54 1| helybeli lelkipásztorral a lelkiüdvösségéért, talán - 55 1| ültem ásítást fojtogató közelében.~- Tehát, ugye, 56 1| tragédiával. Hisz a szegény már úgyis mindenét odaadta - 57 1| besötétedett. Ritka az olyan , akiről minden férfiismerőse 58 1| lefekvéskor az imádott . Ha egyszer összeülnének 59 1| az utcán vagy álmában egy neve jut az eszébe, tiszteletteljesen 60 1| Csak egy-két naiv, megcsalt bőgne a koporsó mögött, 61 1| mellett a holttestek. A talán kasszíroshölgy volt 62 1| észre Szindbád, hogy fiatal is alszik a szobában. Nem 63 1| hava az erdőn. A fiatal álmodott. A karja megremegett 64 1| egészségesen, mélyen aludt a fiatal , mint aki napi munkájában 65 1| aztán hangosabban. A fiatal szinte észrevétlenül öltözött 66 1| természetesen hullámos hajzatú volt. Az arcában szentképek 67 1| felelt makacs haraggal a .~- A neve? - kérdezte Szindbád, 68 1| Szindbád, és erősen fogta a kezét. - A neve?~- Eh, ha 69 1| az ember. Sok szívtelen cipőjének sarka alól menekült 70 1| unatkozzanak.) Szindbád az imádott közelébe lépett:~- Ugye, 71 1| mutatkoznak...~- Valóban falusi vagyok, és sokszor vagyok 72 1| csuklott az álmában egy miatt, aki gonoszul viselte 73 1| felbontatlan levelek várják. És a nevét sem merte már kimondani 74 1| hasonlított. F. Ez volt már a neve, a többi betűre nézve 75 1| hozta emlékezetébe, és a karcsú, sokszor mutogatott 76 1| mert én szentimentális vagyok. A háztetőn van egy 77 1| estélyi toalettben az idegen ?~Bocsáss meg, Szindbád, 78 1| kérdezte Szindbád, és erősen a szemébe nézett.~- Én tudom, 79 1| felújításában, a féltékenységben, a imádatában, régies megbecsülésében, 80 1| tenger. A társadalom és a élete: a férfiak érzelgősségén 81 1| úgy velük, mintha minden a szeretője volna...~Szindbád 82 1| boldogságot találjak ama drága közelében, aki immár sírjában 83 1| lábatlankodni látott Bella körül.~A zavartalanul felelt:~- Itt 84 1| közönyös léptekkel elindult a a temetői avaron, mintha 85 1| gondolja azt, amit mondott? A olyan egyszerűnek látszott, 86 1| drága hölgyeket bármely más oldalán? Azok a nők csak 87 1| A KÖDMÖNÖS ~Nehogy azt higgye valaki, 88 1| írásunkkal illetjük őket. Sok van, akit konvencionális " 89 1| Borcsának" mondta őt. A ködmönös viszont Szindbádot megadással 90 1| üzleteket kötöttek.~A ködmönös portörlő-rongyot rázott 91 1| ablakból - felelt a ködmönös , hirtelen jött nekividámodással, 92 1| Akármint volt: a ködmönös darab idő múlva intett az 93 1| fölényes gúnnyal a ködmönös . - Igaza van, sokat utaztam 94 1| természete? - kérdezte a ködmönös , és az egyik piros papucsot 95 1| tőlük búcsúzni.~A ködmönös ábrándosan felsóhajtott, 96 1| elevenbe vágott, de a ködmönös most már ragaszkodott a 97 1| parasztlányok között.~- No látom, hogy még mindig olyan 98 1| kiáltott fel a ködmönös . - Ezért kellett elhagyni 99 1| Így szólt a ködmönös , és visszavonta a fekete 100 1| a fejét, mire a ködmönös hamarosan megszánta, és 101 1| szegény uram is gondolt: no, végre nekem való ember 102 1| mindenki ismeri.~A ködmönös összeráncolta a homlokát. 103 1| turbékolva, megadással a ködmönös .~- No, nem bánom, tegye 104 1| megadással a ködmönös nő.~- No, nem bánom, tegye a fejemre 105 1| mesemondó, kedves, fiatal mellé, aki arról regélt 106 1| legszebb lába a városkában.~- No, leszek én itt bírónak - 107 1| azt feleltem neki, hogy a lehet a legdrágább, de úgy 108 1| Ibolyka, bár romantikus volt, nyomban észrevette 109 1| miskolci kereskedőtől.~- No, most mehetsz vissza a szeretődhöz, 110 1| rejtettebb részében.)~- No, nemhiába csergett a szarka! - 111 1| képecske módjára fakuló : Szindbád régi ismerősei 112 1| mintha legalábbis valami pedergetné álmatlan éjszakáján - 113 1| lábam.~Vénusz elég bátor volt, hisz falusi fogadósné 114 1| nézett:~- Nem hiszem. Több már nem hal meg értem.~ ~... 115 1| mesemondás a téli csend alatt - no, lesz majd mit hallgatni 116 1| tepsiben a dióspatkós a másik úgy dagadt, mint a gömböc 117 1| sohasem árthat.~Az öreg Szindbádra vetette tekintetét, 118 1| szerettem az egynejűséget.~ ~- No, vén lókötő - kiáltott fel 119 1| életben. Másodszor a fiatal szereti magát rábízni az 120 1| hősét, üldözőbe vette egy . Ez pedig ilyenformán történt:~ 121 1| tetten érte Szindbádot. Az a , akit a tudatlan hordár " 122 1| Vöröses volt. - Pálma, barna létére, mindig gyűlölte 123 1| kénytelen volt az idegen esernyőcsapásait elviselni.~ 124 1| azt, amit magában gondol. No, majd kisebb is lesz ez 125 1| mikor úgy röppent fel a száján a sóhajtás, mint 126 1| biztatás hiábavaló volt, a nem akart többet mondani. 127 1| ez volt tehát a rejtélyes titka... Az idegenpedig 128 1| rejtélyestitka... Az idegen pedig így folytatta:~- Nyolcadik 129 1| kellett, asszonyom?~Az idegen sokáig nézett maga elé, 130 1| nekividámodva az idegen . - De mintha nem is kézzel 131 1| képzeli magában az álmodó... A rendszerint álmában idegen 132 1| Szindbádnak a nyakába ugrott egy az első emeletről, mert, 133 1| megismerkedni. Elszánt, kis termetű volt, nem több ötven kilónál 134 1| tiszteletben tartja ez a ... Nem, a pincérnő senkit 135 1| Igen - felelt az ágyból a . - Mindaddig, amíg meg nem 136 1| felesége táncolni tudjon...~A most felnyögött az ágyból:~- 137 1| ékszereiben egyformán válogatós oltott belém, bábám gyógykezelése 138 1| fölkeresni szokták.~A sebesült a fogával tépte a párnát.~- 139 1| megszabadítóm, aki a beteg mellett töltendő unalmas 140 1| támogatásra, amikor az egyetlen betegágyban fekszik. Tudom 141 1| unatkozó férfit.~A beteg az ágyban megfordult:~- 142 1| ablakból valamely unatkozó hosszadalmasan, romantikusan 143 1| visszavonta szemét az ismeretlen lábáról. Mennyi mesét tudna 144 1| hogy rövidesen meghalok egy miatt... Csak azzal nem 145 1| hogy melyik az a bizonyos , aki miatt nekem meg kell 146 1| reménykedett, hogy van valahol egy a tartományban, aki az ő 147 1| tévedett, egyetlen olyan nem volt a tartományban, 148 1| szimulált.~...Először egy olyan hengeredett le jobb oldalára, 149 1| A BETEG ~Szindbád fia egy rókavörös, 150 1| kurtavasra vert katona; és a , aki Szindbádot és fiát 151 1| fia is tartson ki a beteg ápolásánál, és ezért majd 152 1| tapogatják őket - a másik viszont azt hozta fel Szindbád 153 1| fog az orrára, de a beteg rövidesen egészen új dolgot 154 1| szentelt vízbe, de a beteg csak gúnyosan csóválgatta 155 1| Megbocsátom, hiszen én beteg vagyok.~Szindbád éppen annak 156 1| amikor a kezén érezte a beteg szívós, billogos tekintetét, 157 1| nem valami vén, kimustrált volt az, akivel erőszakoskodott?... 158 1| aranyfogat visel.~A beteg mély megvetéssel nézett 159 1| emberek. Ugyan, miféle ostoba lehetett az, akinek a kedvéért 160 1| lányoknál - amikor a beteg fölényesen közbevágott:~- 161 1| ezen szegény megzavarodott visszanyerje elméjének tisztaságát.~ 162 1| tisztaságát.~Amire a beteg csaknem kirúgta maga alól 163 1| keresztet vetett, mire a beteg a papucsát kereste, hogy 164 1| csóválta a fejét, mire a beteg kirántotta a párnát feje 165 1| pörpatvartól végre kimerült a beteg , és fejét aléltan lehajtotta:~- 166 1| hozzálátott, hogy a beteg feje alatt a párnákat kellően 167 1| kellően elhelyezze... A beteg gúnyosan szólott kimerültségében 168 1| a ravatalomat!~ ~A beteg valóban nem is halt meg, 169 1| kérdezte hegyesen a beteg , amikor Szindbád a szobába 170 1| akar bolondítani, én beteg vagyok.~Szindbád védekezett. 171 1| Elmondta, hogy a beteg érdekében felkereste ama 172 1| cipőjén - felelt a beteg . - Éppen úgy kunkorodik 173 1| kacskaringós utcákban... De a beteg tovább folytatta szemlélődését:~- 174 1| meghallgassa. Különben is beteg létemre nem lennék féltékeny 175 1| szokás imádkozni... A beteg gúnyosan nevetett:~- Talán 176 1| könyökölte ki, mert nem után búsult a kocsmában? 177 1| miatt vetette le, mert a olyan érdeklődést ébresztett, 178 1| azóta nem törődik, mióta a megbetegedett... A gallért 179 1| öregember.~Ámde most a beteg hirtelen észrevette, hogy 180 1| van összetűzve.~A beteg erre már nem szólt semmit, 181 1| várakozik ránk. A beteg meggyógyult, többé nem kell 182 1| amikor az ember egyetlen gondolatával zarándokol 183 1| amikor egyedül van. Egy is mutatkozott a fal látnivalói 184 1| találják ki a lócsiszárok.~No, most még itt volna a szeme, 185 1| eresztenek ki a szájukon.~A elbeszélő, úgynevezett társalgási 186 1| székben, amint az imádott egyszerű hangon beszélt, 187 1| feltámasszuk.~Ripné olyan előkelő volt, mint egy Ferenc József-rendjel, 188 1| ajánlotta Szindbád a fiát.~- No majd meglátjuk - felelt 189 1| nyomban megértett a művelt , mert szórakozottan nézett 190 1| Uraságodért majd megvesz egy szőke !" - Csaknem összeestem a 191 1| az a vereshajú, kékszemű üldözte magát szerelmével! 192 1| Valóban volt egy szőke a játékban, bizonyos telefonoskisasszony, 193 1| akármilyen csirkeagyvelejű megtarthatta emlékezetében. 194 1| elszánt bestiát.~- Szent volt - röppent ki hirtelen 195 1| cigánynő fülében.~- Folytassa no, úgy tetszik. Ábrándozzon 196 1| elfogadni a szenvedélyes óhajtását arra nézve, hogy 197 1| alattomosságával a szívarcú , amely arcnak gyöngédségében, 198 1| telefondrót pattant volna.~- No ezt jól csinálta - mondá 199 1| Sohasem tudta meg egyik se.~- No és mi lett azzal a távbeszélő 200 1| alaposan megrúgja Szindbádot.~- No lássa - mondá Szindbád fia, 201 1| barna, életkomoly arculatú volt az elárusító, aki most 202 1| sem szoktak csókolózni.~- No, akkor szedem a sátorfámat - 203 1| Végzetesen komoly volt ez a hahotázó, bukfencező, tótágast 204 1| láthatólag bánkódtak a szigorú felügyelete alatt, mint 205 1| fogkefét, cipőgombolót. A még egykedvűbb volt, mint 206 1| könnyebben bevág a mennykő.~- No, hát mi majd ezentúl minden 207 1| milyen Duna-mélysége van a szemeknek, és milyen illata 208 1| afféle magányos, elhagyatott , a fürdőhelyen túl lakott 209 1| ember külföldön egy magyar kedvéért - vélekedett Szindbád, 210 1| vásárolni sietett.~- Egyetlen , aki önzetlenül szeretett - 211 1| Vajon eljön-e a drága ?"~Rea olyan pontossággal 212 1| téged legjobban a világon. No, valld be, hogy én ismerlek?~ 213 1| volna a drága hölgy... "No, te sem fogsz többé kísérteni 214 1| tudja rendeltetési célját.~No és ha már itt tartott Szindbád: 215 1| mert határozott jellemű volt. Ezért nem gurult el 216 1| faluban, egy Lotti nevű házánál, amelyFifinek 217 1| Lotti nevűházánál, amely Fifinek is szereti magát 218 1| megfelelő címre. Tollforgató volt, stílusára súlyt helyezett, 219 1| szerencséje Lotti-féle levélhez. No, majd jönnek a szerelmi 220 1| volt Fifi, mint a legtöbb , amikor tennivalóival egyedül 221 1| Óbudán több tyúkszemvágó lakik, mint a főváros egyéb 222 1| majdnem annyi tyúkszemvágó ajánlja szolgálatát, mint 223 1| másvilágiasat lépné az ifjú az óbudai köveken: akkor 224 1| Kiscelli utcát, hogy bizonyos nyomait keresse a köveken.~- 225 1| AZ ORGONISTA SZERELME~1~- Azon a területen, 226 1| amit ilyenkor a legtöbb szokott tenni. Időt akar 227 1| megehet a fene, míg egy szívére szorított kézzel 228 1| küldte véle a zálogházba.~- No, barátom, mely fogadó van 229 1| bennük megszálljanak.~- No, majd csak elhelyezkedünk 230 1| mi a különbség férfi és között, nemcsak szorosan 231 1| a férfi és hogyan érez a ? - kezdte történetét Szindbád 232 1| lábnyomást, hogy az ismeretlen innen a második állomáson 233 1| jelentette volna, ahol a majd elhagyja az omnibuszt, 234 1| igazító nővel, anélkül, hogy a látna bennünket. De mégiscsak 235 1| számítanák az eledeleket. No hát, ha kerek ezren nem 236 1| mellette ülő Magyary Imrének.~No de elhozta magával Debrecenből 237 1| megy ki a leány kérdése.~- No, hát ezen nem kell búsulni, 238 1| bánat tánca ez. Nem kell hozzá, csak egy földbe ásott 239 1| mint egy "meg nem értett ", mint egy epedéstől hervadó 240 1| hajkoronáját, mint egy ókori . Csak titokzatosan mosolygott, 241 1| megeshetik mindenkivel. Diplomás !" - mondogatta Szindbád, 242 1| változtatni egy metodista miatt.~- No, legalább asszonyhangot 243 1| egy metodista nő miatt.~- No, legalább asszonyhangot 244 1| nem szerette sohasem egy előadását megzavarni. Irénének 245 1| kegyedet nőül vegyem, Iréne. No, de sohasem ijedtem meg 246 1| Hasábban? - kérdeztük.~- No igen, mert sorsom úgy alakult, 247 1| egyebet, mint a legtöbb , hogy kell csinosnak lenni, 248 1| terem) igen sok szép, fiatal jött ki az óbudai utcákból. 249 1| Általában igen szigorú anyuska. Sehogy se egyezne 250 1| Nem az a szakáll, amelyik , mint a csalán az árokban, 251 Alom| bundájuk. Az álom földjein meg a búzakalász olyan magasra, 252 Alom| sírni, sóhajtozni hallunk.~No most végre elérkeztünk ahhoz 253 Alom| vallási tanulmányaimban: egy mindig többet tud a vallásról, 254 Alom| formáiról, hogy azok fiatal lepkekönnyedségét jelentik-e, 255 Alom| leskelődni. Az álombeli habozás nélkül bevallja 256 Alom| öregednek tovább. Az álombeli sírva panaszolja el gyermekeit, 257 Alom| ezen a földön. Az álombeli még szerelmi csalódásait 258 Alom| nekem egy sokat szenvedett , aki velem magyaráztatta 259 Alom| kinyitni a szemünket egy olyan után, aki sohase lehet a 260 Alom| olyankor nem, amikor férfi és lakik egymással szomszédságban, 261 Reg| Mariett sokkal szigorúbb , mint én. Neveletlenséget 262 Reg| mögött, mert az ismeretlen szépsége, bája, gyöngédsége ( 263 Reg| kis pisztoly, a szevillai ruhája helyett immár puha, 264 Reg| arcocskájára nézett. A kis füllentett valamit anyjának, 265 Reg| talált ki számára a kis , mielőtt családja körébe 266 Reg| sisakot.~- Én csak egyszerű vagyok - mormogta némi megindultsággal -, 267 Reg| história az egész. Pálházi, no az egy gazember. Először 268 Reg| magasztalását, dicséretét egy más ajkáról kívánja zengni hallani -, 269 Reg| aki maga is csak egyszerű , bár régente eleget működött 270 Reg| piszkálta a sótartót.~- No, Számmer? - szólalt meg 271 Reg| volt kíváncsi, hogy a két közül melyik jött Pálháziért.~ 272 Reg| derülten felkiáltott.~- No, ez nagyszerű. Hát hogy 273 Reg| aki állítólag a legokosabb a világon?~- Mariett nem 274 Reg| nem a gyermeteg, butácska , amilyennek néha látszik.~ 275 Reg| csupán Mariett a komoly . Ő csakugyan hiszi azt, 276 Reg| női öltözőben, majd két éles hangon támadt egymásnak - 277 Reg| folytatta Szindbád. - Furcsa , nem tudtam vele tisztába 278 Reg| feleségem éppen olyan okos , mint itt valamennyi. Tegnap 279 Reg| hiszem, hogy a legostobább a föld kerekségén. Úgy tudom, 280 Reg| bonctani szolgáktól. Egy tiszta még halála után is megrendül 281 Reg| nők körül forgolódott.)~- No lássa - kiáltott földerülve 282 Reg| nem szeret úgy, amint a a férfit szeretni szokta?~- 283 Reg| elzálogosítására kértem föl. Ismeretlen vagyok a városban. Bármely 284 Reg| betűzgetne. - A kardot is érti... No, majd Fodor Károlynál elcsináljuk 285 Reg| eszükkel. A párbaj a legokosabb előtt is misztikus, rejtelmes 286 Reg| tévhitben vannak, hogy minden egyformán szamár. Megengedem, 287 Reg| igazán szeret!... Mert én vagyok, tetőtől talpig izzó 288 Reg| asszony vagyok. Én igazi vagyok!~- Igazán szeretem.~- 289 Reg| keresztülvágja a kardot. No meg ami mögötte van. Még 290 Reg| mondta nyelvcsettintve. - No, ideje lesz már nekem is 291 Reg| mintha az anyád ölében ülnél. No gyerünk.~Szindbád az öltözőből 292 Reg| és ordináré. Félbenmaradt , mint az orvoskisasszonyok 293 Reg| élet és halál regényeibe.~- No, most minden rendben van, 294 Reg| élhetetlenségemet szemügyre vette!~- No - mondta, mikor felállott, 295 Reg| a Szerelem tíz-tizenkét alakjában, akiket beteg 296 Reg| a betegségének. Ha ennyi átkozódik, sír, dühöng, 297 Reg| Gyöngyi mint finom lelkű , hamar észrevette a helyzetet, 298 Reg| elfelejtették. és derék volt - szenvedni érte nem 299 Reg| fájdalmat okoztam neki.~- No - mondtam magamban elég 300 Reg| írt. Talán a legfinomabb volt, akit valaha ismertem, 301 Reg| János néni nagyhatalmú volt. Megjelenése hasonlatos 302 Reg| látható: János néni jószívű volt, aki gondolkodóba esett 303 Reg| János néni körül.~Különös volt. Bizonyos kérdésekben - 304 Reg| életen át nem lehet megunni. No, meg a kenyeret!~Hát erre 305 Reg| haragudni. Egy elbolondított , amilyen ezerszámra szaladgál 306 Reg| kifestett, manikűrözött körmű elvetemedett hangját betegségemben, 307 Reg| hideg rázott ki, hogy ez a betörhet az én szobámba 308 Reg| amely felé ablakaim nyíltak. No, most a lovasrendőrök elé 309 Reg| acélpatáikat, lobogó sörényüket. No, most mindjárt meghalok, 310 Reg| türelmesen viselje magát.~No, türelmesebb már nem lehetett 311 Reg| Apró tárgyak merénylete~No, de elkeserítés, bosszantás, 312 Reg| bácsi volt a felszólaló.~- No - gondoltam magamban -, 313 Reg| zárt intézetben tartanám.~- No bizony megjárná velem. Hogyan 314 Reg| visszavonult a nem várt szavakra.~No, most még Sári doktorkisasszony 315 Reg| felelt igazán érzelmes módjára, és nagyon fénylettek


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License