Part
1 1| tudakozódott volna a szent asszony. György sárkányát öldökölte -
2 1| hátán három vörösszoknyás asszony ruhát sulykolt, majd egy
3 1| lengte körül a fekete hajú asszony alakját, és Szindbádnak
4 1| mindig nem szólt, pedig az asszony már előtte állott, olyan
5 1| akit ön várt, asszonyom.~Az asszony idegenkedve hátralépett.~-
6 1| kérdezte nyugodtan az asszony, és most már összekulcsolta
7 1| megpihent a tekintete, míg az asszony csöndesen a szoknyája alá
8 1| meg az uramat?~Szindbád az asszony kezét lágyan megcirógatta.~-
9 1| Szindbád lassan simogatta az asszony tenyerét, amely forró volt
10 1| mondta most Szindbád az asszony füléhez hajolva, és a hangját
11 1| illatát érezte, amely az asszony nyakából áradt. Szindbád
12 1| koporsó körül. Vagy egy asszony alszik odabenn csöndesen,
13 1| azért kérem, mert Marchaliné asszony egykor nagyon jó ismerősöm
14 1| szeme, ha egy kedvére való asszony lépkedett el mellette.~A
15 1| a templomban az imádkozó asszony érdekelte. Midőn céltalanul,
16 1| messze levő szép leány vagy asszony hangja, csókja, ölelése,
17 1| válasz, amit a színházi asszony hozott, és Szindbád erre
18 1| eresztett két pengőt az asszony kezébe, mint a muszka hercegek.~
19 1| Irma szemébe nézett. Az asszony mélázva, mintegy fátyolon
20 1| szép, tiszta és kívánatos asszony volt. Tőle örököltem soha
21 1| aranybetűi már elkoptak. Az asszony megsimogatta a szalagokat:~-
22 1| színésznő, majd egy fekete asszony. Harmadiknak egy kis táncosnő
23 1| kismadár"-nak, és egy öreg asszony felügyeletére bízta, ki
24 1| kis, fekete, szenvedélyes asszony öregségében akkor jutott
25 1| fekete szemű, domború keleti asszony füröszti fehér, gömbölyű
26 1| az ablakban egy fiatal asszony könyökölt tavaszi reggelen
27 1| látogatóban volt.) Az ablaknál az asszony Szindbád álla alá tette
28 1| fiam - felelt komolyan az asszony. - Vannak ugyan szép ruháim,
29 1| azóta, amióta nem láttam.~Az asszony vállat vont:~- Semmit. Én
30 1| magamnak is érthetetlen asszony vagyok. Beléd szerettem
31 1| tarka ruhás, piros képű asszony. Körülötte az álomképbeli
32 1| gyermekkori, hajlott orrú, érett asszony járt az eszében, akit nagyon
33 1| ha majd egyszer már öreg asszony leszek, ha majd meguntam
34 1| szökött a régi gazdájától.~Az asszony a fésülködés után levetkőzött.
35 1| És aztán úgy is történik.~Asszony is volt a háznál.~Fiatal,
36 1| Fiatal, halovány, csendes asszony. De Szindbád nagyon jól
37 1| pályázzon a feleségével, ha az asszony vonakodna visszatérni. Igen
38 1| áránál.~Szindbád ismét az asszony iránt érdeklődött.~- Nálam
39 1| kiabál valaki hátul.~Az asszony tekintete most Szindbádra
40 1| kérdezte síró hangon az asszony későbben, midőn felöltözködött
41 1| Egymásra néztek, majd az asszony titkon, csendesen megrázta
42 1| Igazán?" - kérdezte az asszony. "Igazán - mondta Szindbád
43 1| mintha még mindig Kunicke asszony növeldéjét látogatnák, Maupassant-ról
44 1| fővárosba! - kiáltott föl az asszony. Maradtam volna meg falusi
45 1| vagy egy szűcshöz. Szűcsné asszony a nevem, és semmi bajom
46 1| véletlenül kinézett egy csinos asszony, ajándékot adott a szobaleánynak,
47 1| éppen róla beszélgettek az asszony és cselédje. Elmondták egymásnak,
48 1| jöttek-mentek a figurák a kártyavető asszony ujjai alatt; a szavak titokzatosan
49 1| Nem tudom - felelt az asszony dobogó szívvel, és Szindbádra
50 1| mellett áll? - kérdezte az asszony, és fölemelkedve, az asztal
51 1| hosszas gondolkozás után az asszony. - Bizonyosan mondani akar
52 1| Honnan jön? - kérdezte az asszony, és nagyon fehér volt az
53 1| másvilágon? - kérdezte ismét az asszony, miután Szindbád mozdulatlanul
54 1| Későn van - felelte az asszony.~Szindbád figyelmesen megnézte
55 1| után elmendegéltek. Szegény asszony élete csupa szomorúság.
56 1| megfigyelik a férfi nélküli asszony életét. Ki jár hozzá esténkint?
57 1| Szindbád - védekezett az asszony, és szemét lesütötte. -
58 1| folytatta elmerülve az asszony, mintha valamely régi gondolathoz
59 1| mögötte. Néha hátrafordul az asszony. Ugyan ki jár mögöttem? -
60 1| Szindbád megsimogatta az asszony homlokát, mint az esti szél.~-
61 1| céltalan és reménytelen?~Az asszony sóhajtott, és gyermekes,
62 1| susogott Szindbád az alvó asszony fülébe, amelyből most hiányoztak
63 1| sóhajjal küldte utána az asszony: - Jó ember volt...~Szindbád
64 1| Szindbádnak hívták - felelt az asszony, és elpirult álmában. -
65 1| látogató megsimogatta az asszony kezét:~- Tudom. Mindig panaszkodott.
66 1| Goromba volt - védekezett az asszony. - Én ezért lettem kálvinista,
67 1| mézeskalácsok illatoznak, az asszony az otthon szőtt szőnyegen
68 1| válla fölött észrevette az asszony Szindbádot.~Felkiáltott:~-
69 1| lehetőleg nem nézett az asszony vállára, nyakára és hóna
70 1| Szindbád gondolkozva nézett az asszony szemébe:~- Nagyságod valóban
71 1| a városba - mormogta az asszony. - A hajamnál fogva a földön
72 1| vagyok - sóhajtott magában az asszony. - Már gyermekkorom rózsaszínű
73 1| ostobaságaival - szólt az asszony, elhessegetve magától az
74 1| Amíg aludt, tekintetes asszony, a temetőbe mentem, és elhoztam
75 1| A MESEMONDÓ ASSZONY~Ez a történet Boldogfalvinéról
76 1| körülményeire ráismert. Ez a ravasz asszony még azt is tudta, hogy mi
77 1| bolondságokat, amelyeket az érdekes asszony részére tartogat. - Kíváncsi
78 1| Kedves - nevetett az asszony. - Ez nagyon szimpatikus,
79 1| vállalta a különös szerepet.~Az asszony búcsúzásul megfogta a kezét,
80 1| volt. Az ilyen férfiakat asszony nevelte, és az ingét bizonyosan
81 1| csodálkozik, hogy nem minden asszony oly nemes érzésű, mint az
82 1| különös kifejezéssel az asszony. Pedig már sok gazduram
83 1| foglalt szalonjában. Az asszony hálásan megszorította Szindbád
84 1| mozdultak, csak egy öreg asszony motyogta, bizonyosan álmában:~-
85 1| maga? A külsejénél fogva asszony is lehetne. Vagy leány?~-
86 1| kedves barátom? - beszélt az asszony, és zöld harisnyáit egy
87 1| Szindbád - beszélt tovább az asszony. - Mindig ugyanazon emberek,
88 1| macskát kezdett szidni.~Az asszony az ablakban könyökölt, féltérdével
89 1| Ilyen fiút szeretnék.~Az asszony lehajtotta a fejét, mint
90 1| lezuhant a bakról, és az asszony elkapta a gyeplőt... Vagy
91 1| tarisznyájába a fuvolát, amelyet az asszony tiszteletére megszólaltatni
92 1| templomba.~Egy gyászruhás, szőke asszony szoknyáját megemelintve
93 1| útra; három-négy szegény asszony üldögélt mindig egy szobában
94 1| az úrnő. - Eddig csak jó asszony voltam, a legjobb anya és
95 1| nem kezdem - sóhajtott az asszony. - Csak szomorú vagyok,
96 1| kérdezte felvillanó szemmel az asszony.~- Senki sem volt kíváncsi,
97 1| Később, midőn az imádott asszony kiszállt a hajóról s lassan
98 1| részvéttel Szindbádra nézett:~- Asszony vagy leány az illető dáma? -
99 1| fecskék... Csak a halott asszony nem mozdult odalent a sírban,
100 1| hittél?"~Egy napon a halott asszony leánya jött látogatóba a
101 1| bagolyhoz:~- Az öngyilkos asszony leánya jár itt. Lenyelt
102 1| zúgását hallja...~Az öngyilkos asszony halkan megszólalt a sírból,
103 1| gyűrűk, amelyeket egy babonás asszony összegyűjt az élet folyamán,
104 1| folytatta álmodozva az asszony -, mert én szentimentális
105 1| szégyenkeznek. Nagyságos asszony, kérem, jöjjön velem, majd
106 1| Szindbád megérintette az asszony karját:~- Fáni, hová megy?~
107 1| karját:~- Fáni, hová megy?~Az asszony megriadva emelte a fejét,
108 1| harmadik utcába értek.~Az asszony erősen kapaszkodott a férfi
109 1| És én? - nevetett az asszony. - Az arcképedet néztem,
110 1| visszajössz - nevetett az asszony, és felemelte a fejét, mint
111 1| ily bolondokat gondolt az asszony.~- És mikor felöltöztem,
112 1| sötét szemű, virágszál lábú asszony másfél esztendő óta töltötte
113 1| csókokkal arcán, a hajában az asszony finom ujjainak érintésével,
114 1| felelte furcsa bizalommal az asszony, és mosolyogva nézett Szindbádra.
115 1| Pedig hajnalodik.~Az asszony megrázkódott. A Duna felett
116 1| Hajnalodik - mondta szomorúan az asszony -, és nappal már nem tudok
117 1| utcai házba a lépcsőn.~Az asszony valóban az utazó-kosáron
118 1| a falusi nap küldött az asszony arcára.~- Tehát még szeret? -
119 1| bátrabb, biztonságosabb az asszony, ha ő most törvényes férje
120 1| félig lehunyt szemmel az asszony.~- Itthon vagyunk - mondta
121 1| elragadtatással nézte az asszony holdfényes arcát, mert csak
122 1| szerelem... szerelem...~Az asszony megremegett, talpra állott,
123 1| Ördög - kiáltotta az asszony dühtől remegve -, hát azt
124 1| gyilkos - fuldokolta az asszony. - Megvetem, nem szeretem.
125 1| ruhája volt, amilyent a holt asszony is igen kedvelt. Amelyben
126 1| szólott:~- Tehát, nagyságos asszony, nem hiszi, hogy boldogtalan
127 1| fog a ködmönös nőnek.~Az asszony kezében valóban megállott
128 1| odafenn az emeleten a ködmönös asszony is, mint akár a piros ász -
129 1| kötélre - kezdte a ködmönös asszony.~Szindbád ámultan tette
130 1| formában helyezkedett el az asszony előtt, mint egy Margittay
131 1| Szindbád. És szemügyre vette az asszony lábát, amelyen hímzett piros
132 1| vártam vendéget - mondá az asszony, lábait hátrább huzogálva. -
133 1| rohamlépésben visszavonultak, és az asszony hirtelen talpra állott:~-
134 1| tudnám - felelte durcásan az asszony.~- Hát mondja meg nekem,
135 1| Pedig dehogyis tudták.) Az asszony bosszúságában a piros papucsával
136 1| el arcán; úgy simult az asszony lábához, mint egy vadszőlő
137 1| alvókat felébreszti. Az asszony hamuszürkébe kötött könyvecskével
138 1| kiszámíthatatlanságából az asszony özvegy lett, Szindbád megjelent
139 1| tanulta gyermekkorában az asszony a szíves vendéglátás különböző
140 1| jó egészség képe. Kövér asszony siet elő kövér konccal,
141 1| állították volna meg.~Az asszony a tűzhöz lépett, és villájára
142 1| Nagyon rossz volt az az asszony?~- Nagyon jó volt! - nyögte
143 1| tőled. Tudod, nagyon szegény asszony vagyok, nem tudnálak eltemettetni,
144 1| keresne ott egy piricsei asszony?~A hintó bakjáról csakhamar
145 1| megérkezni Terkához, aki elvált asszony volt, mint egy falevél. (
146 1| kedvére kimulathatná magát!~Az asszony felágaskodott, mint akár
147 1| körülötte történik.~Látta az asszony arcát megmérgesedni, mintha
148 1| öreg kakas volt... )~Az asszony nem sokáig kesergett, sőt
149 1| itthon haltál meg - mondá az asszony, a férje holmiját lerakosgatva
150 1| kigurult volna az udvarból, az asszony utánafutott a kétkerekűnek,
151 1| volt az anyja, a Vénusz asszony arca... míg a balfelőli,
152 1| fogadónál, ahol két legkövérebb asszony a határszélen a kocsmárosné.
153 1| találkozzunk, amelyen széles derekú asszony hajtja a lovakat, akivel
154 1| Kettőnket is eltarthatna egy asszony, és különben is szeretnék
155 1| oldalajtón, de a szegény "kövér asszony" helyén maradt, és kénytelen
156 1| nagyságos vagy felséges asszony: a spanyol szigetek melyikéről
157 1| elfogadi. Az ágy fölött az asszony egy cifra, üveg alá rejtett
158 1| varjúnyom az arcán. Ez az asszony nagyon tudja a pörköltet.~
159 1| árokparton olyanformán feküdt egy asszony, mint a kelőkenyér, amely
160 1| forint napszámot kap minden asszony.~Búsiné visszahozta a másvilágra
161 1| molyette, öreg bekecsek. Öt asszony és asszonyféle telepedett
162 1| Búsiné, az öreg búcsújáró asszony mesélt a kolostor fala alatt,
163 1| tudunk kimozdulni a haragos asszony kocsmájából. Meg kell tartani
164 1| volt, mint a legtöbb pesti asszony, aki még nem rázta ki szoknyájából
165 1| rab, hogy rágondol-e az asszony, amikor a pecsenyét süti...
166 1| bizalmasságot érzett az asszony iránt, mint azok iránt szoktak
167 1| azon? - kérdezte most az asszony, aki olyan csendesen, észrevétlenül
168 1| szavaimat hallgatni?~Az asszony, amíg Szindbád fia visszatért
169 1| használta föl:~- Én szegény asszony vagyok, és abból élek, hogy
170 1| kérdezte most hirtelen az asszony, és különös, meglepett tekintettel
171 1| tanácskozásnak nincs vége.~Az asszony a füle melletti vidéki frufrukat
172 1| gondoljon, asszonyom.~Az asszony tovább merengett, mint ahogy
173 1| mellettem valamely szigorú asszony.~- Szegény uram ott követte
174 1| feleségével, megtöltötte az asszony poharát sörrel, és hozzákoccintotta
175 1| kedélyességgel Szindbád.~Az asszony hirtelen felállott, és az
176 1| függeni az új ruháját. Ez az asszony bizonyára legjobban tudja
177 1| kíváncsiak, hogy mit csinál ez az asszony, amikor egyedül van. Egy
178 1| alázatosabban, mint ama bibliai asszony? Kinek a rám való gondolatára
179 1| mondott Hamlet Ophéliának?~Az asszony kezében olyan vidáman lendült
180 1| tudod te még, hogy melyik asszony értékes és értéktelen? Megnézed
181 1| szempontjából, hogy nézzük meg egy asszony lábát, aki itt lakik mindjárt,
182 1| vacsorát főznie - felelt az asszony, és ha szavaiból nem is,
183 1| emléke.~(Szindbádnak az asszony e nyugodtan, szinte közömbös
184 1| foglalkozott.~Javakorabeli asszony volt - hogy a saját kifejezésével
185 1| Szindbád.~- Nagyon rendes asszony, csak a hónap bizonyos napjaiban
186 1| csak két napig - felelt az asszony, miután egy ráknak a hátából
187 1| atyja hazudozásaiban.~Az asszony okos szemeivel Szindbád
188 1| nélkül - vette föl megint az asszony a beszélgetés folytatását.~-
189 1| vakmerő, és nem a fia... Az asszony elgondolkozott, merengve
190 1| dolguk, mint nevetni egy asszony szoknyás ügyetlenkedésén
191 1| csókolom, Szindbádné nagyságos asszony.~- És nem fél, hogy elárulják? -
192 1| félénk, bujkáló, remegő asszony voltam, aki még álmában
193 1| szívesen egyezik bele a legtöbb asszony:~- Igen, itt írom meg mindazon
194 1| élethez.~"Látszik, hogy asszony ül a nyeregben" - mormogta
195 1| bölcsessége mellett mégiscsak asszony volt. Szőkeségét, kövérkésségét,
196 1| az életnek: két szegény asszony egy kis gyermeket hozott
197 1| kezük, lábuk... Csodálatos asszony! Sokkal szebb, mint a szabadságharc
198 1| második emeleten már ember és asszony egymás ölében ült, egymás
199 1| mint egy szerencsétlen asszony, akinek úgy kell elmúlni,
200 1| házastársak közül, és az asszony áll, és szalonnával kenegeti
201 1| menthetetlenül rádőlne. Az asszony nem tud kellő időben elugrani
202 1| éjjel járó ember, persze asszony kell hozzá, aki türelmesen
203 1| kinyújtja az utcára. Egy asszony vasalja a pincér ingét,
204 Alom| vannak minden gyermektelen asszony álmaiban, még ha napközben
205 Alom| megszerelmesedett ember vagy asszony mindig tanácstalanul nézeget
206 Alom| belegabalyodik köpenyekbe, pedig az asszony már javában kiabálja, hogy
207 Alom| álom-magyarázatainkban az az asszony, aki a takarójára kénytelen
208 Alom| mondja már azt neki. Ez az asszony gyakran visszajárogat a
209 Alom| hallani. Így álmodik az asszony, akinek senki se mondja: "
210 Alom| ugyancsak a megcsalódott asszony színpadon találja magát,
211 Alom| jártam az éjszaka?~Ugyanez az asszony, különösen az esős éjszakákon,
212 Alom| a táncból.~A boldogtalan asszony álmaiban van jelentőségük
213 Alom| elhalad - ugyancsak az ez asszony látja megelevenedni a Víg
214 Alom| szoktak. Az az igazi jó asszony, aki álmából is felkölti
215 Alom| koppanása iránt is. Az okos asszony a tizedik éjszakán minden
216 Alom| érintetlenül találja az asszony, a próbára tett férfi szégyellte
217 Alom| kulcslyukhoz mennek, ha az asszony még fel tudja venni papucsait,
218 Reg| nyújtogatta, amikor egy szevillai asszony marabulegyezőjével megérintette
219 Reg| asszonyom?~A szevillai asszony nemes, kicsi füle mellé
220 Reg| ismerhet felelt halkan az asszony, és az álarcot visszaigazította
221 Reg| szabad így neveznem?~- Igen, asszony vagyok, habár a férjem elhagyott.~-
222 Reg| min csodálkozik jobban. Az asszony nyugodt, finom szépségén
223 Reg| ablak alatt...~A szevillai asszony türelmetlen mozdulatot tett.~-
224 Reg| mondta szinte kétségbeesve az asszony.~- Talán figyelmeztetni
225 Reg| mormogta töprengve az álarcos asszony. - Talán a gyermek érdekei
226 Reg| ismételte erélyesen az asszony. - Mariettől is elvált,
227 Reg| Szindbád a kezébe vette az asszony kis kezét, amely olyan gyöngéd
228 Reg| elkomolyodva a szevillai asszony, aztán könnyű kendőcskéjét
229 Reg| megmondhatta volna - felelte az asszony. - Valóban nem tételeztem
230 Reg| igen nyugodtan, mert az asszony hangjában megcsendült a
231 Reg| megkönnyebbülve a szorongó asszony, és kezében remegni kezdett
232 Reg| tekintetét.~- Haragszik rám?~Az asszony mozdulatlanul, elfehéredve
233 Reg| alkalmatlanságára ne legyek.~Az asszony erre lágy, de vonakodó lépésekkel
234 Reg| furcsa népek, két elvált asszony, egy férfiú feleségei együtt
235 Reg| finom mosollyal az öreg asszony. - Megtudtuk, hogy ön lövöldözött
236 Reg| közelről csakugyan ősz asszony volt. Pedig nemigen lehetett
237 Reg| halk, barátságos hangon az asszony.~- Korántsem, asszonyom,
238 Reg| sincs itthon - mondta az asszony, és egy szobába vezette
239 Reg| szépnek, a művészetnek?~Az asszony kedélyesen vállat vont.~-
240 Reg| Istenem - rebegte az asszony, ügyesen előcsalt könnyek
241 Reg| hódolattal megcsókolja az asszony kezét.~- Márta, kegyed a
242 Reg| színésznő! - felelt Márta asszony némi büszkeséggel. - Elismerem,
243 Reg| mondta szigorú hangon Márta asszony. - Csakhogy nem minden férfi
244 Reg| helyzetbe állván -, én is csak asszony vagyok. Igazán nem méltó
245 Reg| voltak zárva, és egy-egy régi asszony pasztell-képét rejtették
246 Reg| ütközött. A szürkeszemű asszony felhevülten, csaknem kétségbeesett
247 Reg| is elérek a kapunkig.~Az asszony alakja eltűnt a régi ház
248 Reg| ernyős lámpánál az öreg asszony, míg az ágy fejénél szoborszerű
249 Reg| bocskort. A grófné okos asszony létére a párizsi cipőt felcserélte
250 Reg| amilyennek néha látszik.~Az asszony az ablakra nézett, ahol
251 Reg| a homlokát. Bántotta az asszony hűvöskés gőgje.~- Indiából
252 Reg| kivilágosodtak... Megfogta az asszony kezét.~- Ennél a kéznél
253 Reg| színésznő akar lenni?~Az asszony nem vonta vissza kezét,
254 Reg| Georginám, és enyém leszel!~Az asszony csak jó darab idő múlva
255 Reg| reménykedve fogadta. De az asszony felsőstestével olyan érthető
256 Reg| okos vagy ostoba?~- Minden asszony ostoba! - felelt Kisfalvi
257 Reg| nagy sikerünk lesz, mert az asszony elég jó lesz Júliának. Elég
258 Reg| jónak gondolja. De az az asszony már csaknem megöl maga miatt.
259 Reg| szerencsés elmúlása után. Az öreg asszony olykor minden ok nélkül
260 Reg| hűvösen Georgina felé.~Az asszony idegesen megrázta a fejét.~-
261 Reg| szótlanul távozott. A három asszony kisírt szemmel ült az ebédlőasztalnál,
262 Reg| fújt, és estefelé az öreg asszony Georgina karjába kapaszkodva
263 Reg| haragudott teljesen, hogy az asszony féken tartja indulataiban,
264 Reg| mialatt teljesítette az asszony kívánságát.~- A kertészeken
265 Reg| szabónőnél! Ő már olyan asszony! De hát ön eleget forgolódott
266 Reg| tudni a jövőre nézve.~Az asszony harmatos szemét Szindbádra
267 Reg| Szegény anyám, ő nagyon furcsa asszony. A fejébe vette, hogy azt
268 Reg| nem látta Georginát. Az asszony azt üzente, hogy a feje
269 Reg| anyámnak. Már nagyon öreg asszony." Ezt írta Georgina.~Ezután
270 Reg| mellett, akinek karját az öreg asszony egy percig sem eresztette
271 Reg| kinyújtani, hogy övé legyén az asszony, akiért ím élet-halál harcra
272 Reg| Jó volt, édes volt, az asszony hátranyújtotta a kezét,
273 Reg| senkit sem szeret - felelt az asszony.~- Senkit? Nincsen olyan
274 Reg| Senkit? Nincsen olyan asszony, aki senkit se szeretne.~-
275 Reg| szaladoztak keresztül az asszony szembogarában, mintha lámpással
276 Reg| Ha tudtam volna...~Az asszony szemére könnyű fátyol ereszkedett.~-
277 Reg| ostobák.~Szindbád megfogta az asszony kezét.~- Mondja, mit kíván
278 Reg| szenvedély, forró, lobogó vérű asszony vagyok. Én igazi nő vagyok!~-
279 Reg| Idegbeteg vagy gyomorbeteg asszony volt Gyöngyi, de roppant
280 Reg| a kanapéról, ahol a két asszony egymás mellett a legnagyobb
281 Reg| igazodik a szamárfülű nagyságos asszony, mármint nagyrabecsült nőm:
282 Reg| az orrom pirult bele.~Egy asszony segédletével végezni kínos
|